Rész

  1  1|             álmában sem tud elképzelni az olyan szegény túladunai
  2  1|             írója. Akkora hegyek, hogy az ember sírni szeretne félelmében,
  3  1|            Természet fenséges, de csak az ilyen borzadalmasan szép,
  4  1|            fiatalság messze fölülmulja az interlakenit... Csupa vén
  5  1|               Csupa vén diplomata, aki az ebédnél mindennap főtt szilvát
  6  1|         valamelyike éjjeli zenét adna, az asztal tetején táncolna
  7  1|                Ő itt, ŐŐŐŐ itt! És ezt az elegáns, sápadt, nyugodt
  8  1|               stb.: ezt tudta elhagyni az a kis amerikai asszonycica!
  9  1|      udvariasan nekem akarta átengedni az elsőséget a főtt szilvából...
 10  1|                már azon a koron, mikor az ilyen apró figyelmességek
 11  1|             akinek kedvéért fölvehetem az elszórt virágos, tengerzöld
 12  1|           tengerzöld selyemruhámat. Ha az ember Párisban készíttet
 13  1|                a selyemruha és tetszik az is - aki benne van!~ ~Pedig
 14  1|             egy~ hétfőn vagy kedden.~ ~Az interlakeni hegyóriások
 15  1|           Juliska most érzi csak magát az elemében - egész nap fűző
 16  1|          valamelyik kegyetlen gőzsikló az én érettkoru, de fiatalszívü
 17  1|               hercegemet...~ ~De ilyen az élet, mint egy francia márki
 18  1|                megjelenő képes lapban. Az unalomnak is megvannak a
 19  1|              megvannak a maga skálái s az impozáns hegyi unalom helyett
 20  1|              jól esik fáradt lelkemnek az enyhe vízparti unalom, mely
 21  1|             körül lenge ingbluzban jár az ember, az eszplanádon pedig
 22  1|               ingbluzban jár az ember, az eszplanádon pedig befűzött
 23  1|            szilvában van némi eltérés; az erősebb nem itt is túl van
 24  1|             eszik szilvabefőttet, mint az interlakeni table d’hôtenál...~ ~
 25  1|              kényelmesen megőszülhetne az idevaló mulatságok miatt,
 26  1|                a barátságos olvasót.~ ~Az átmenetet itt egy nem tudom
 27  1|          föllengző néven neveztet...~ ~Az Arany liliom a fiatal Zsámbokyé,
 28  1|              cigány, már legalább, ami az arcszínét illeti... Némelyek
 29  1|           címeres szivartárcáin kívül. Az Arany liliom azonban kétségtelenül
 30  1|           liliom azonban kétségtelenül az övé; és Cervera tengernagy
 31  1|               valaha annyi méltósággal az ő borzadalmas tengeri szörnyein,
 32  1|             nagy kegyesen partra száll az Arany liliom-ról, - az egész
 33  1|           száll az Arany liliom-ról, - az egész életben csak az az
 34  1|                  az egész életben csak az az egy ér valamit, ha az
 35  1|               az egész életben csak az az egy ér valamit, ha az ember
 36  1|               az az egy ér valamit, ha az ember a lábát lelógathatja
 37  1|              frivol és ostoba fölfogás az életről, de az úri cigány
 38  1|                fölfogás az életről, de az úri cigány annyi meggyőződéssel
 39  1|              hiszünk benne... Talán ez az oka, hogy most már néha
 40  1|              lelógatom a sárga cipőmet az Arany liliom födélzetéről...~ ~
 41  1|        födélzetéről...~ ~Mert Zsámboky az egyetlen elfogadható élő
 42  1|          egyetlen elfogadható élő lény az egész fürdői sokadalomban.
 43  1|                Gödöllő, egy-két nappal az önkéntes~ tűzoltó testület
 44  1|       Váci-utca, Pesti-utca, sőt talán az Andrássy-út is valahol a
 45  1|              mulasztás, hogy a kormány az ilyesmit megengedi... És
 46  1|               Még jó, hogy nem tegezik az embert, - mert, ha kedvük
 47  1|              néni nélkül én még mindig az Arany liliom födélzetéről
 48  1|            látott kolerás beteget s ez az adat teljesen meggyőzte
 49  1|               otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot s a nénivel
 50  1|               asszonyokat szidja, akik az ebédünket, nyers állapotban,
 51  1|                   Karolin néni szerint az öreg Csemegi, aki a büntető-törvénykönyvet
 52  1|                engem talán megőszitene az unalom, ha szerencsére itt
 53  1|           trécselek, amíg Karolin néni az ebédutáni álmát alussza
 54  1|             ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért öltöm föl olykor
 55  1|              Józsefnek: mily boldogság az a tudat, hogy egy embertársunkat
 56  1|                   ki hallott ilyet? De az esték még csak megjárják
 57  1|               megjárják valahogy, mert az ember már nyolc órakor lefekhetik, -
 58  1|            csak agyonüthetünk egy órát az ebéd idejéig, de aztán!
 59  1|              hívják és reggeltől estig az eget vagy nyírfaerdőt nézi...
 60  1|        véletlenül úrnak születik, most az egész környék bolondulna
 61  1|           olyan dolgok felől, melyeket az ő parlagi agyveleje befogadni
 62  2|              ugrott.~ ~A levél, melyet az öngyilkos jól záródó bőrtárcájában
 63  2|            találtak, úgy látszik, csak az utolsó napokban érkezhetett
 64  2|             Kereki-Monostorban lakott, az ősi kuriában, s ezt a jól
 65  2|            fiatalembert is fölnevelte. Az öreg hölgy, nagynénje, a
 66  2|              barátságos kukrikuja, meg az összeaszott jóízü téli körték,
 67  2|         melegítettek ozsonnára.~ ~Ime, az öreg kisasszony zamatos
 68  2|          megfeledkezett fiu, hát illik az, a te öreg, hűséges tántidat
 69  2|               csak akkora voltál, mint az öklöm, hogy most, amint
 70  2|             csak egyszer jusson megint az eszedbe, hogy hazalátogass!~ ~„
 71  2|            vajjon emlékszel-e még arra az öreg, fekete bőrdiványra,
 72  2|           bozontos, nagy Czirus kutya, az öreg Árkoss szomszéd, aki
 73  2|         faluban itt maradt utánad. Bár az Isten bölcs kegyelme olyan
 74  2|             mit csinálhat most odahaza az én jó, öreg tantim?” S aztán
 75  2|              élénken elképzeled, ahogy az ismerős fekete bőrszékeken
 76  2|                rossz, lusta Gyurkó. De az írás a rossz fiúnak sohasem
 77  2|               bizony csak előszedegeti az albumból azt a halvány,
 78  2|         szerelmesek belém, mint amióta az a kis leány fölnevelkedett.
 79  2|             neve?) tanítgatja táncolni az egész környék minden fölcseperedett
 80  2|               is eléggé meg tudom adni az ízét minden ételnek, ami
 81  2|               ízét minden ételnek, ami az asztalra kerül s a konyhánknak
 82  2|             sem restelkedett volna, ha az asztalunkhoz kerül. De ez
 83  2|      beszélgetést te reád viheti át is az ő szemeiben, az egész föld
 84  2|           viheti át is az ő szemeiben, az egész föld kerekségén nincs
 85  2|              Még a naplójában is (jaj, az istenért, el ne árulj, hogy
 86  2|             felől leír, mindig ott van az a mondás is: „Oh, egyik
 87  2|                egyik sincs olyan, mint az én aranyos, szép Gyurkó
 88  2|                nem maradt más, mint ez az ősi födél, amely a fejünk
 89  2|                csekély földbirtok, ami az életre is szűken ad. Pedig
 90  2|            adni - s akkor? Légyen hála az Istennek, édes fiam, azért,
 91  2|                bizalommal mondja: „Hát az én Gyurkó bátyám, az te
 92  2|               Hát az én Gyurkó bátyám, az te előtted semmit sem számít,
 93  2|            mint akkor, mikor még téged az ölében hordott, szünetlenül
 94  2|                Oh ha Gyurkó itt volna, az én egyetlen szeretett Gyurkóm!”
 95  2|               fiam, nem bocsájtott ide az a sok munka, melyet fölebbvalóid
 96  2|     szertartáson. Nekem eszembe jutott az a sok kényeztetés, dédelgető
 97  2|                 jó anyád elhalmozott s az a szerető, gondos pillantás,
 98  2|         jelenik meg előttem s talán ez az oka annak a nagy, határtalan
 99  2|               anyádra, édes fiam, mert az ő szívével senki, senki
100  2|           senki sem fog többé szeretni az egész világon!~ ~„A kertben,
101  2|                s melegen kérdezősködik az iránt, hogy a fiatal urnak
102  2|           rossz fiu, mikor is lesz már az egyszer?~ ~„Sokat, nagyon
103  2|              pajkos kérdéseket, amiket az a rossz lány sugdoz olykor
104  2|               valaki feltünően, a hogy az, a te korodban már természetes
105  2|              leány mennyire érdeklődik az ilyesmi iránt!~ ~„Azt mondom,
106  2|             csésze meleg teát, mielőtt az ágyba fekszel. Tudod, mi
107  2|                 őszi időben, mint hogy az ember meghüljön, s nekem
108  2|            bizonyára nem élném túl.~ ~„Az Isten áldjon meg, szeretett,
109  3|        halványsárga családi házában:~ ~Az elzárt üveges folyosóról
110  3|             beszélgetés hallatszott be az öreg házi úrnő hálószobájába
111  3|          Özvegy Gerson Róbertné, kinek az álom azonnal kiment a szemeiből,
112  3|       szemeiből, ijedten könyökölt föl az ágyában.~ ~- Ki van itt? -
113  3|             csengő asszonyi hang, mire az öreg asszonyság sietve kapott
114  3|      ruhadarabot s gyorsan tolta félre az ajtó ruganyos acélzárát.~ ~-
115  3|               izgalom nélkül elmesélte az egész történetet, amely
116  3|               világ mit sem tudott meg az egész esemény felől. A fiatal
117  3|          szinte annyira hozzátartozott az akadémia sárgafüggönyös
118  3|      sárgafüggönyös kis terméhez, mint az akadémikus urak hajlott
119  3|    orientalista egyízben oda is súgott az elnökhöz, aki éppen a gyűlést
120  3|              több egykoru verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu
121  3|             zöldterítős abrosz mellől. Az asszonyok lelkében szentimentális
122  3|          sóvárgó szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága látszott;
123  3|          keztyüs keze csöndesen pihent az övében.~ ~Nógrády, aki a
124  3|            huzva, derülten ment tovább az Andrássy-út irányában.~ ~
125  3|        véleményben volt, hogy Nógrádyt az Ágnes kisasszony pajkos
126  3|          szerint a zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben álló színésznő
127  3|              két óráig együtt tartotta az igazgatóságot. Zimonyi,
128  3|                felköszöntőt mondott, s az utolsóban már a fölszolgáló
129  3|               Zimonyi úgy érezte, hogy az egész világot a keblére
130  3|                állt meg pár pillanatig az ágy mellett. A küzdelem,
131  3|             hosszas; hirtelen lehajolt az ágyhoz s neje gömbölyü,
132  3|             nem hiszek. Nemcsak én, de az egész világ ismeri a valódi
133  3|                a valódi okot.~ ~- S mi az?~ ~- Hogy önnek kedvese
134  3|               hőse. Különben én voltam az utolsó, aki ezt megtudtam.
135  3|                kis kezével olyat ütött az éjjeli szekrény márványlapjára,
136  3|                szó nélkül távozott. De az ajtóból visszafordult még
137  3|          másnap nem volt ott; még ezen az éjjelen, egy percnyi késedelem
138  3|         késedelem nélkül kocsira ült s az édesanyja lakására hajtatott.~ ~
139  3|          szerelmi dolgozatokat küldött az adriai tenger bájos telepére,
140  3|           katedra fölött, ahol Nógrády az előadásait tartotta. A szürkekabátos,
141  3|         bizonyára alig sejtették, hogy az Ember tragédiájá-nak (ami
142  3|            kikkel hosszas sétákat tett az ibolyás hegyoldalakban,
143  3|           velük együtt a villába, ahol az öreg úrnő alkonyattájt már
144  3|           látogatójuk; mivel Gersonék, az ismert skandalum óta, majd
145  3|               a nyitott ablak mellett. Az élet szépnek és kívánatosnak
146  3|                 Messziről ide látszott az egész főváros, az ezüstös
147  3|             látszott az egész főváros, az ezüstös folyam, melynek
148  3|            tiszta és fényes volt, mint az ég sötétbejátszó kékje.
149  3|          csodálatos harmóniában állott az aranyos májusi derü nyugalmával.
150  3|        csakhamar meggyőződöm, hogy nem az, hogy a valóság nagyon is
151  3|                olykor kísértést érzek: az anyjától kérni meg a kezét?~ ~
152  3|               hagyta. Kis kezére, mely az asztalon pihent, Nógrády
153  3|             Nógrádyt egyszerre átjárta az a tudat, hogy ez a komoly
154  3|               a komoly asszony egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését,
155  3|         asszony egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését, szerelmét
156  3|               is többet mondott.~ ~Míg az ozsonnát fölhordták, míg
157  3|               Ágnes léha módra babrált az ujságok közt, míg a kertész
158  3|        könnyekig meghatotta őket, hogy az idő ilyen szép, hogy egy
159  3|            Érezték mind a ketten, hogy az élet szép s hogy leírhatatlan,
160  3|                porcellánról csipegetni az édességeket és a csemegéket.
161  3|          összes bakfise beleszerettek. Az ujságokban sűrüen megfordult
162  3|               évszázadra demoralizálta az egész környéket. Szóval
163  3|          némelykor egészen elvesztette az eszét. Bár az érzéki föllobbanásokon
164  3|              elvesztette az eszét. Bár az érzéki föllobbanásokon rég
165  3|    éjszakánként azt hitte: éveket adna az életéből, ha Margit még
166  3|        életéből, ha Margit még egyszer az övé volna. Érzékeit, melyek
167  3|                szerint föl nem bomlik. Az öreg Gersonné egy ízben
168  3|               szívósságával könyörgött az öreg úrnőnek, hogy Margitot
169  3|           igéretei annyira meghatották az ősz dámát, hogy szinte könnyezve
170  3|                 Igy álltak a dolgok, s az irodalomtörténet szelidlelkü
171  3|              kényszeríti és agyonlövi. Az új Tantalusnak ajkai előtt
172  3|         egyetlen szó gátolta meg, hogy az édes asszony örökre az övé
173  3|            hogy az édes asszony örökre az övé legyen. De még csak
174  3|         lehetett arra, hogy a férj ezt az egyetlen szót kimondja.~ ~
175  3|                  Mikor a gőzhajó, vagy az öreg Katona megérkezik,
176  3|               a Margit szeme közé, míg az a levél sorait átfutotta.~ ~
177  3|             hogy a hétszáz napon, amíg az enyém voltál, nem is tudtam
178  3|             express; másnap ugyanebben az órában visszatérhetsz Párisba.
179  3|                hogy e föltétel nélkül, az én akaratommal, sohasem
180  3|             ezekre gondold meg jól ezt az ajánlatot s ne utasítsd
181  3|             életük legfontosabb perce. Az esplanade-béli zenekar vidám
182  3|           délies virágok kilehellése s az asszonyok ingerlő parfumeje.
183  3|             Rózsa” győztesül futott be az öbölbe.~ ~A sétálók megálltak
184  3|        pikánsnak és érdekesnek találta az elvált asszony társaságát.
185  3|             mert lehetetlen volt ebben az állapotban hosszasabban
186  3|              mondott:~ ~- Gondolkodjék az éjjel a férjem ajánlata
187  3|           sötét lett ismét. Csak fönn, az emeleten világosodott meg
188  3|        sarokablaka, s úgy tekintett ki az éjszakába, mint egy nagy,
189  3|               tegyen! Bírni akarja ezt az édes asszonyt, mintha mi
190  3|        Margitot még messziről imádta s az asszony együtt lakott a
191  3|                ablakai előtt elsétált. Az a gondolat, hogy Margit,
192  3|            hajléktalan csavargót. S ez az ember még remélni meri,
193  3|           ember még remélni meri, hogy az asszony, mint valami regényes
194  3|              most itt volna, mert maga az ajánlat is sértőnek, durvának
195  3|      vitorlásokat csöndesen libegtette az éjjeli szellő, az úszóház
196  3|           libegtette az éjjeli szellő, az úszóház felől egy keskeny
197  3|                össze a nádas suhogása, az éji rovarok hangja s a kőpart
198  3|    hullámverése. A tulsó parton sípolt az éjjeli gyorsvonat, mely
199  3|                meggátolja a válást, ha az ajánlatát nem fogadják el.
200  3|            megvásárolnák, s mindörökre az övé lehetne ez a drága asszony,
201  3|             egész lelkében irtózott?~ ~Az idealista, a nemesebben
202  3|                ebben megnyugodnál? Ezt az édes teremtést, akit imádsz,
203  3|       lelkedben kételkedés? Nem inkább az örökös boldogtalanságot-e,
204  3|                Hát nem töltött-e ezzel az emberrel hétszáz napot együtt
205  3|                ha még huszonnégy óráig az övé lesz? Hétszázhúsz vagy
206  3|               egy kis szobájában, ahol az irodalomtörténet fiatal
207  3|             szürke kapitány szürcsölte az ásványvizet.~ ~Nyolc vagy
208  3|               hát! - szólt Margit.~ ~- Az én tanácsom, - mondotta
209  3|            érett megfontolás után csak az lehet: fogadja el a férje
210  3|                mely nekem nem kevésbbé az, mint önnek - még csekély
211  3|               nélkül ön soha sem lehet az enyém.~ ~Margit arcáról
212  3|             kirándulás volt, mely csak az éjszakai órákban ért véget.~ ~
213  3|         elszállítani. Tíz órakor indul az express s esti hatkor már
214  3|              express s esti hatkor már az osztrák fővárosban leszek.
215  3|           megyek Páris felé, a honnan, az ön tanácsát követve, Deauvillebe
216  3|        eldöntötte sorsomat; élni fogok az ő oldalán, mint annyi sokan
217  3|               nincsenek, látom. Ön sem az, talán senki. Itt vagy ott,
218  3|            barátom, én soha som leszek az öné. Boldogtalanul bár,
219  3|              szeret, hogy a lelkem egy az önével; tévedtem, ön sohasem
220  3|                jövő összes boldogsága, az egész mennyország sem lehetett
221  3|              elég ok arra, hogy ön ezt az érzéki ajánlatot elfogadhassa.
222  3|             kopár síkjáról idelátszott az express vékony füstfellegje,
223  4|                            A páholy.~ ~Az operettet, melyet a Népszínház
224  4|        zenekomponálásnak szentelte azt az időt, ami a napi udvarlásból
225  4|             piros zsölléi, a páholyok, az emeletek kinyuló erkélyei,
226  4|      emberekkel. Még kissé őszies volt az idő, a színház fülledt levegőjében
227  4|         cincogni kezdtek a hegedűsök s az operette egy elsuhanó töredékével
228  4|               keltettek. Hét felé járt az idő, az ouverture megkezdődött.
229  4|       keltettek. Hét felé járt az idő, az ouverture megkezdődött.
230  4|          fölhúzódott a magasságba...~ ~Az első fölvonás nagy karjelenetei
231  4|               fogja valaha...~ ~Sárika az angol nővel jött, anyja
232  4|           maradt; mert atyja, legalább az ő számára, alig számított
233  4|             jött össze napjában: mikor az ebédet föltálalták. A nagy
234  4|              hordoz, milliomossá tette az élelmes kereskedőt, aki
235  4|             jelentékeny vállalatban.~ ~Az első fölvonás tréfás sextettje
236  4|        átellenben ült, rögtön meglökte az édes anyját.~ ~- Láttad?...
237  4|             fordította a gukkerét.~ ~- Az ám! Még most is ki van pirulva...~ ~
238  4|               hallották a páholyokban, az erkélyen, s a földszint
239  4|            Sárika élénken rokonszenvez az ügyvéddel, Keletit, akivel
240  4|                valami kávéházban, hogy az ügyvédnek már hetek óta
241  4|          távoztak.~ ~Nem békültek ki s az esti lapok pár soros közleményét
242  4|              Vilma oly erősen meglökte az édes anyját, hogy Törökné
243  4|               dr. vörösszőke bajusza s az angol nő barátságosan, de
244  4|              két évet szívesen elenged az életéből, ha a negyedik
245  4|           nincs értelme a gyávaságnak. Az a kérdés, akar-e az enyém
246  4|       gyávaságnak. Az a kérdés, akar-e az enyém lenni s nem ijed-e
247  4|                kissé ostoba voltam, ez az egész. Isten önnel, nem
248  4|                 hogy oda vagyok már.~ ~Az ügyvéd letette a kalapját.~ ~-
249  4|        kijelentené, hogy ezt akarja és az atyja ne is reméljen mást:
250  4|             páholy ajtaja fölnyílott s az angol nő ijedten gőgicsélte:~ ~-
251  4|               Jesus, Jesus...~ ~Cayll, az öreg, hirtelen megjelent
252  4|               a találkozás felől, elég az hozzá, hogy itt volt...~ ~
253  4|              De Cayll, aki tudta, hogy az egész színház reájuk néz,
254  4|        hangulatban készülne végignézni az előadást.~ ~Mosolyogva fordult
255  4|         előadást.~ ~Mosolyogva fordult az ügyvédhez:~ ~- Nem tudom,
256  4|          nagyobb, - szólt csöndesen, - az ön merészsége vagy pimaszsága-e?~ ~
257  4|             vágott:~ ~- Köszönje, hogy az édes atyja... Itt nem fogunk
258  4|                nem dobogott e percben. Az előbbi beszélgetés és a
259  4|             most egyszerre fölhangzott az édes szerelmi ariette, mely
260  4|               mintha elvesztette volna az eszét, a fiatalember kezét
261  4|          nyugtatta rá. Mindenki látta, az egész nagy színház...~ ~
262  4|               szólt, - mit cselekszik, az Istenért?~ ~- Azt, - felelte, -
263  4|                 teljesen kárba veszett az operett. Vilma izgatottan
264  4|                 Vilma izgatottan súgta az anyjának:~ ~- Láttad, mi
265  4|          Láttad, mi történt?~ ~Ötödnap az egész Lipótváros az eljegyzésről
266  4|            Ötödnap az egész Lipótváros az eljegyzésről beszélt. Sárikát,
267  4|                Sárikát, ki egy éjjelen az angol nőnél aludt, reggel
268  4|           bocsánatot kért és Keletivel az öreg Cayll két napig csak
269  4|             fehérszőke haja csillogott az októberi verőfényben. A
270  4|           hadnagy csörtette a kardját, az új operett szerelmi áriáját
271  5|                Ebéd után volt és esett az eső. Az udvaron, az eresz
272  5|             után volt és esett az eső. Az udvaron, az eresz alatt
273  5|              esett az eső. Az udvaron, az eresz alatt lármásan kalimpázott
274  5|             szomoru dolog, de úgy van: az öreg Timár vén napjaira
275  5|          forintnyi napi díjért, amiért az éjjelét és nappalát is föláldozta.
276  5|        izgatottan.~ ~- Nem, - mondotta az öreg levélhordó, - hanem
277  5|         tetejére s a levélből - mintha az Ezeregyéjszaka álmai valósultak
278  5|               föl, hófehéren állt meg, az ajtó küszöbének támaszkodva.~ ~
279  5|                támaszkodva.~ ~De Róza, az ifjabbik leány, most hirtelen
280  5|           veletek e pillanatban, midőn az Isten annyira kegyelmes
281  5|         függvények elmélete” megnyerte az akadémia ezer forintos pályadíját.
282  5|                fogjuk rakosgatni, hogy az állványokat együtt festhetjük
283  5|                tudok egyebet, minthogy az Isten velem van, hogy titeket
284  5|       cseperkét. Mit gondoltok?...” ~- Az ördögbe, ez a léc még mindig
285  5|               mennyi bajom van ezekkel az emberekkel! Megkeserítik
286  5|               emberekkel! Megkeserítik az életemet, higyje el!~ ~S
287  5|              és diós zsákok mögé, hogy az örökös harisnyaszárait kötögesse.
288  5|         látóhatár összes eseményeiről. Az ankét csak akkor oszlott
289  5| szerencsétlenségnek ez a sok látogatás az oka.~ ~Mama most ismét cselédet
290  5|                a délelőttjét kizárólag az üzletnek akarta szentelni.
291  5|                 perkálruhák készültek, az üzletben való üldögélés
292  5|                érett megfontolás után, az előbbi hang ugyanoly komolysággal
293  5|             nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel is nem tudom,
294  5|         cukorsüveg-gulyák tornyosultak az állványokon, s a plafondra
295  5|               hatos ára birkasajtot!~ ~Az első vevő mondta ezt, egy
296  5|          micsoda szenzációt okozott ez az első bevásárló!~ ~Timár
297  5|                a papa kétszer vágta el az ujját a nagy sajtszelő-késsel,
298  5|          pompásan sikerült a művelet s az első hatos szerencsésen
299  5|               mindekkorig.~ ~Pénteken, az első hetivásár alkalmával,
300  5|             kíváncsian kukkantottak be az új boltba:~ ~- Nini, a haragos
301  5|               kettő akkorka volt, mint az öklöm.~ ~De a papa, aki
302  5|              ilyenkor:~ ~- Ugyan minek az a sok beszéd? Aki megkapta
303  5|           menjen Isten hírével!~ ~Mire az asszonyok csittítgatva szóltak
304  6|               piaristák gimnáziumában, az egykori eminens, akitől
305  6|          vártak s aki vagy tizenöt éve az emberek ostobaságából tengeti
306  6|       kapucinerjét - s ott húzódik meg az agglegény barátai kanapéján,
307  6|             melyet kénytelen-kelletlen az alvásnak szentel.~ ~Mindenkinek
308  6|               a pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb nőcsillagai
309  6|             kanapékon, húsz éve hordja az iskolatársai hálóingeit,
310  6|               ideje, hogy a jó fiúkkal az étkezés fáradtságát megosztja.
311  6|   följövetelével kezdődik tulajdonképp az ő napja. Lénárt ilyenkor
312  6|           ismeri a módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja.
313  6|           módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja.
314  6| átvirraszthatja. Néven tudja szólítani az éjjel valamennyi alakját:
315  6|               ifjakat és véneket, akik az italok iránt intézkednek,
316  6|        szemetes diákabrakkal házalnak, az úri osztályt, mely elvileg
317  6|                eddig mindig megtalálta az áldozatkész honfit, aki
318  6|            összetalálkoztam Lénárttal, az úri klubban, ahol nagyságos
319  6|                vagyok, - mondta, - itt az ideje, hogy az öregségemről
320  6|           mondta, - itt az ideje, hogy az öregségemről gondoskodjam.
321  6|                nemes udvarházakban. De az előrelátó ember a jövendőkre
322  6|         rugalmas kedvem, amellyel most az országot végigjárom. Nekem
323  6|                hasábokat, amíg odakünn az öreg gazdasszony a levesemmel
324  6|                előkészítsem. Nem marad az ember mindörökké fiatal,
325  6|                főtisztelendő tanárunk, az öreg Vojtik Kol. József
326  6|        elismerte. Emlékszel-e még arra az írásbeli gyakorlatra, amit
327  6|               Kol. József nyilvánosan, az egész osztály előtt megdícsért
328  6|                 Korunk Tükré”-t.... Ha az ismerőseim közül csak minden
329  6|     függetlenül mondja meg mindenkinek az igazat. Bátran, kerülgetés
330  6|           nélkül megmondja, úgy, ahogy az én tollamtól kitelik. Rögtön
331  6|                Rögtön hozzá is kezdtem az akcióhoz s személyesen,
332  6|         fölszólítottam, hogy lépjen be az előfizetőim közé. És bár
333  6|               előfizetőim közé. És bár az előfizetési díj nem olcsó -
334  6|        toborzottam össze a barátaim és az ismerőseim közül...~ ~-
335  6|             tavasszal, egy esztendeje. Az abonnensek negyedévenként
336  6|               negyedévenként küldik be az előfizetési pénzeket, de
337  6|               a prenumerációt. Persze, az ilyesmi elegendő munkával
338  6|         levelezéseket folytatnom, hogy az előfizetőcskék a fertály
339  6|               nem kötelességem-e, hogy az öregségemre gondoljak?...
340  6|                   Most legalább megvan az a boldog tudatom, hogy a „
341  6|            tartott, hogy megkérdezze: „Az ultimót is bemondtad, öreg
342  6|             drága nyomdát is fizetném? Az ötszáz előfizetőm közül
343  6|               a hajam megfehéredik, de az előfizetők nem szorulnak
344  6|               előfizetők nem szorulnak az eféle szamárságra... Ha
345  6|          Lénártnak... Be akartam menni az olvasószobába, de Lénárt
346  6|               feledd, - mondta, - hogy az előfizetésed április végén
347  7|                kíváncsian letelepedtek az asztal mellé, s a családfő,
348  7|              végzésileg kimondom, hogy az idén Gyopárfüreden nyaralunk,
349  7|                nyaralunk, vagyis abban az előkelő fürdőben, ahol húsz
350  7|             kopott családi címerünket. Az ismerőseim úgyis azt suttogják,
351  7|               bizonyítvány. Most tehát az lenne a legsürgősebb dolgunk,
352  7|           családfő pedig így folytatta az előterjesztést:~ ~- Mindenekelőtt
353  7|           mutatja meg tehetségét, hogy az ilyen cégektől szerzi meg
354  7|         Következik egy fontos rubrika: az étkezés. Azt hiszem, nem
355  7|               Nem lesz sok? - kérdezte az asszony gyöngéden.~ ~- Örüljön,
356  7|      háromezerhatszáz forint. Minthogy az embernek kávéházra, kirándulásokra,
357  7|             bátran mondhatjuk, hogy ez az összeg fölrúg vagy ötödfélezer
358  7|             vagy ötödfélezer forintra. Az összes előirányzás tehát
359  7|                járt és megszokta, hogy az édesapja ezer forintot nyomott
360  7|              serpenyőjét. Adja elő azt az összeget, mely e célra rendelkezésünkre
361  7|                fehérruhás szekrényt, s az abroszok közül egy jókora
362  7|         mindjárt megmondom. Tavaly azt az esztelenséget követtük el,
363  7|               azért vagytok még itthon az édes családi tűzhely mellett, -
364  7|             arccal számolgatni kezdett az ujság szélén, a lányok pedig,
365  7|          Jókedvüen tovább próbálgatták az előbbi operettmelódiát,
366  7|               a fedezettel? - kérdezte az asszony kiváncsian.~ ~-
367  7|               névsort végigolvasta, mi az olvasót megismertethetjük
368  7|     őszbeborult fürtök öveznek, tipusa az úgynevezett becsületbírónak.
369  7|           képzeli, miken kell átmennie az embernek, amíg a szükséges
370  7|      körülöttünk a hitványak, akik még az eféle apró szolgálatot is
371  7|     megtagadják. Akár hiszi, akár nem, az ember öt-hat helyen is kosarat
372  7|               alá a váltót? - kérdezte az asszony megütődve.~ ~- Nem
373  7|             kifogással hozakodnak elő. Az egyik fogadalmat tett a
374  7|      közönséges és alávaló fráter...~ ~Az asszony ismét bólintott,
375  7|             lefekvés ideje elérkezett, az egész familia nemsokára
376  7|                holnap estig megszerzem az aláírásokat.~ ~Komlósi úr
377  7|             aláírást szerző kőrútjára. Az asszony és a leányok az
378  7|                Az asszony és a leányok az előszoba ajtajáig elkísérték
379  7|                kissé komoran tért haza az ebédhez, de azért hozott
380  7|              lányoknak egy-egy rózsát, az asszonynak pedig (akit a
381  7|           házikabátját magára vette. - Az ember még a hivatalos óra
382  7|             kifogással hozakodott elő: az egyik a haldokló apjának
383  7|             Miért nem inzultálta őket? Az ilyen gazemberek nem érdemlik
384  7|               asszony.~ ~- Ma este van az István-ban a rendes havi
385  7|               elmult, mikor Komlósi úr az István-ból hazatért. Fütyölve
386  7|              mulva hálóköntösben ültek az édesanyjuk ágyán, miközben
387  7|        kályhához.~ ~- Kitaláljátok, mi az ujság?~ ~Komlósiné fölült
388  7|              ujság?~ ~Komlósiné fölült az ágyában.~ ~- Aláírták? Látom
389  7|         jókedve szottyant s éjfél felé az egész asztalt telerakatta
390  7|              mikor egy darab idő mulva az öreg kiment a friss levegőre,
391  7|             takarékpénztár másodiknak. Az öregnek tizenötezer hold
392  7|               örömsikoltással borultak az édesapjuk nyakába, a méltóságos
393  7|           asszony pedig rögtön levonta az esetből a tanulságot.~ ~-
394  7|              diadalmaskodik! Ha apátok az első akadálytól visszariadt
395  7|                visszariadt volna, most az egész nyáron idehaza kuksolhatnánk...~ ~
396  7|          hajnalfelé lefeküdtek megint, az édesanyjuk átszólt hozzájuk
397  7|          imádkozzatok, hogy a jó Isten az apátok drága egészségét
398  7|               érdekében, alig van ezen az egész nagy világon...~ ~ ~
399  8|               hívták Keresztúron, ahol az öreg a kéményseprői jogot
400  8|          karrikatúrákkal rajzolta tele az iskola falát. Mikor a művészeti
401  8|             eltemették, kiderült, hogy az öreg Klasic úgyszólván semmit
402  8|          művészetére és tehetségére.~ ~Az első föllépés kitünően sikerült.
403  8|                  A kép csinos volt, de az elismerés kissé lanyha.
404  8|            boglyák körül szinte érezte az ember a szénaillatot és
405  8|        kijelentette a kávéházban, hogy az intéző körök közönséges
406  8|             haladtak el a kép mellett, az ujságok fanyarul beszéltek
407  8|         egyszerüen gyerekjáték. Miután az összes műveket alaposan
408  8|                vinni a műterembe, mert az angol (így hívnak minden
409  8|                mert a piktor rajongott az arab hangulatokért. Ha csak
410  8|             állandóan burnuszban sétál az Andrássy-úton és színes
411  8|                   Négy ezüstbányám van az Uralban, birtokaimon háromezer
412  8|              szépséges ifju, nem lehet az enyém. Önt keresem kilenc
413  8|                 fölszállt a hintóba, s az orosz hercegnő egyenesen
414  8|           diadalkapukat, amelyek alatt az új házasokat fogadják...~ ~-
415  8|                találkozott vele később az Oktogon sarkán, amint karonfogva
416  8|          kinyílt rózsa volt tűzve...~ ~Az őszi kiállítás előtt hirtelen
417  8|         agyonverte, a jury pedig, mely az Illésházy-díjjal ez esztendőben
418  8| Al-Mandsidéknál egyszerre csak beütött az inség, és a férjnek néha
419  8|         Budapesten hivatalt kapjon, de az írást nem intézték el kedvezően.
420  8|               a túlsó sarkon csörgette az aprópénzt. - Szerencsére
421  8|          füszeres és gabonaügynök, aki az arcképét megrendelte, s
422  8|              festenél valamit? - szólt az asszony.~ ~- Ugy van, -
423  8|                fogom csókoltatni magam az égi asszonnyal.~ ~Megvásárolta
424  8|              festékeket és hozzáfogott az alkotáshoz. Holt volt a
425  8|           hanem a legelső tárgyat, ami az eszébe ötlött, megcsípte.
426  8|                hajolva verték őket. ...Az volt a kérdés, melyik ugorja
427  8|                 melyik ugorja át előbb az utolsó akadályt, mert a
428  8|             célpont előtt okvetetlenül az fog elhaladni elsőbben.~ ~
429  8|        Úgyszólván alig gondolt valamit az anatomiával, unottan, kedvetlenül
430  8|            banálisak voltak, mint maga az egész téma. De Keresztury
431  8|         tizenkilencszer vitte diadalra az istálló színeit. A grófnak
432  8|            szeméből. A titkárához, aki az oldalán baktatott, így szólott:~ ~-
433  8|        bámulatos színezés. Nézze csak, az a sötét mén szakasztott
434  8|             kép, - írta, - mely duzzad az egészséges realizmustól.
435  8|                 Keresztury mától fogva az elsők közt van. Ez a kis
436  8|           Döntő pillanat megdobogtatja az ember szívét, mert szinte
437  8|               izgalmas levegőjét...”~ ~Az illusztrált lapok mindannyian
438  8|             kert Brüsszelben megnyerte az Exposition arany-érmét.
439  8|             viselt. Vörös fejét látva, az emberek így szóltak:~ ~-
440  8|           ennél kontárabb képet, mióta az ecsetet és a festéket föltalálták...~ ~ ~
441  8|               fehér szakállal fog ülni az ő fiatal kollégái közt,
442  9|     glabella-elmélet.~ ~Dömjén doktor, az egyetem világhírü anatómus-tanára,
443  9|            folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete
444  9|                   Szabad! - kiáltozták az asszisztensek, akik szenvedélyesen
445  9|             van Szénás? - kiáltotta be az öreg professzor jókedvüen.~ ~-
446  9|                anatómus ezzel távozott az asszisztensek szobájából,
447  9|           asszisztensek szobájából, de az ajtóban még egyszer megfordult:~ ~-
448  9|            nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér sarkáig. Innen
449  9|              már néhány pillanat mulva az előszobája villamos csöngetőjén
450  9|             csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü,
451  9|         asszony durcásan.~ ~- Szénást, az asszisztensemet... Itt fogja
452  9|              tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hova állítsam.
453  9|             hova állítsam. Minden szék az asztal tetején van odabenn,
454  9|              Le fogja rakni a székeket az asztal tetejéről és csinál
455  9|             pargetrongyok csüggtek le, az íróasztal félelmetes csontkoponyája
456  9|            tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia híres tanára utóbb
457  9|              vonult be később szepegve az ebédlőbe, ahol Dömjénné
458  9|                már szerényen kanalazta az ebédlőben a fekete kávéját, -
459  9|              óta hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan törvényét,
460  9|             ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság vagyok,
461  9|             Tizenöt hosszu éve keresem az emberi testen azt a pontot,
462  9|                tudtatok eddig, mi volt az a pontos törvény, amely
463  9|           semmiség. Végigolvashattátok az egész orvosi irodalmat s
464  9|              közös külső vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag
465  9|         ismerni a szerencsés utókor és az utolsó hűtelen asszony akár
466  9|                kérdezte:~ ~- És melyik az a pont?~ ~- A glabella,
467  9|          gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket örökölte...~ ~-
468  9|                   És kiken próbálta ki az elméletét? - kérdezte a
469  9|         nincsenek mesék, barátom, mert az igazi tudósnak csak egy
470  9|             tanár szenzációs elméletét az orvosi lapok világgá bocsátották,
471  9|             lapok világgá bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok
472  9|          bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok másik pártjának
473  9|               szokott. Hogy a tudós és az ujságíró mit beszéltek egymással,
474  9|               mit beszéltek egymással, az valószínüleg örökös titok
475  9|             most igen sokat beszélnek. Az európai hírü tudós ugyanis
476  9|          ugyanis a minap megteremtette az úgynevezett tudományos virágregét,
477  9|           életről megfeledkezzenek.”~ ~Az ujdonság nagy szenzációt
478  9|         keltett a klinika termeiben és az orvosnövendékek izgatottan
479  9|                tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e
480  9|              lenne-e helyesebb formája az egyetemi ifjuság magatartásának.
481  9|                   mondta neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, -
482  9|             amikor ismét együtt voltak az ebédlőben. - Ki fogom mérni
483  9|           tanár aztán számítani kezdte az eredményeket és úgy látszik,
484  9|                nagyot káromkodott.~ ~- Az a fráter, - mondta aztán
485  9|                mondta aztán komoran, - az a skribler többet tud, mint
486  9|             embereknél nem válik be... Az Erzsike glabellája inkább
487  9|             glabellája inkább hasonlít az önére, mint az enyémre...
488  9|                hasonlít az önére, mint az enyémre... Teringettét,
489  9|           tizenöt év munkáját... Pedig az oltár előtt is meg mertem
490  9|                   utóvégre nem ez volt az első eset, hogy a tudomány
491 10|               a kenyerét. A mama, akit az egykori takarmányliferáns
492 10|                asztala mellől vezetett az oltár elé, gőgösen húzta
493 10|               elé, gőgösen húzta félre az ajkát, ha valaki ilyesmit
494 10|              No hiszen, szép volna, ha az én Tildám ilyenre szorulna
495 10|                kisvárosban sem őt, sem az édesanyját nem szerették.
496 10|                És csakugyan van valami az öröklés teóriájában, mert
497 10|          masamód kisasszonyból, akinek az édes mamáját ismerték. Tilda
498 10|               illetlenül bizalmas volt az urakkal szemben és oly gyakran
499 10|              aki szívesen elvesz, mert az bizonyosan nem lenne szerencse
500 10|              furfangos gondolkodásának az lett az eredménye, hogy
501 10|                gondolkodásának az lett az eredménye, hogy a leány,
502 10|          mindig egy födél alatt lakott az édesanyjával. Ha néha, a
503 10|           gömbölyü puffon ülve:~ ~- Ez az úr nem ér meg ötvenezer
504 10|             néha maga írta a leveleket az édesanyja neveljen. Biarritz
505 10|            mint egy rézkarika. Kellene az ötvenezer forint, de szerencsére
506 10|      szerencsére itt vagyok én is...~ ~Az ebéd alatt, amikor a vendég
507 10|           vékony héját.~ ~- És ez mind az ötvenezer forintomért...~ ~
508 10|         tényleg a legjobbak közül való az egész vidéken. Magának a
509 10|         udvariasan hajlongott:~ ~- Oh, az egészen mellékes... Én önmagáért
510 10|                       Helyes, még csak az kellene, hogy a kezébe adjuk
511 10|           kellene, hogy a kezébe adjuk az egész összeget...~ ~Másnap
512 10|             Láttad, mennyire vizsgálta az ezüstnemüeket? Délután meg
513 10|           Mennyire buzgólkodik szegény az ötvenezer forintomért...~ ~
514 10|              tündérszép kelengyéjén és az apátplébánost, hogy gyors
515 10|         templomból hazatértek és Tilda az úti köpönyegét felöltötte,
516 10|             Tilda a vasútnál ezt súgta az édesanyja fülébe:~ ~- Ne
517 10|             összeget sem bíznám rá? Ez az eljárás úgy tünik föl, mintha
518 10|             mintha féltenénk a kezében az ötvenezer forintot. Nem
519 10|          lesujtva szólott:~ ~- Elvette az eszét ennek a szerencsétlen
520 11|             senki sem állíthatja, hogy az úgynevezett ideges asszonyok
521 11|            tudtam megfejteni...~ ~- Mi az? - kérdezték többen a Bognár
522 11|              vissza a mamájához, azzal az eltökélt szándékkal, hogy
523 11|               mamák nem igen szeretnek az elvált leányaikkal sétálgatni -
524 11|              mosolyogva fricskázta meg az orromat.~ ~- Úgy áll a dolog (
525 11|              tarokkasztalnál. De mivel az olvasók közt olyanok is
526 11|                akik nem nyugosznak meg az asszonyi lélek rejtelmes
527 11|                Aurélnak hívtak (és aki az Aurél név dacára egy közönséges
528 11|                skandalumot rögtönzött. Az asszony keservesen sírt,
529 11|               asszony keservesen sírt, az úr pedig mindenáron azon
530 11|           Marit, a szakácsnét, találta az elhidegült lakásban.~ ~-
531 11|        megdöbbenve.~ ~- A nagysága még az éjjel hazautazott az édes
532 11|               még az éjjel hazautazott az édes mamájához, - szólott
533 11|          szalmaözvegyi életbe kezdett, az asszony pedig újra elfoglalta
534 11|           pedig újra elfoglalta helyét az ablakfülke dobogóján, a
535 11|               csöndes idill indult meg az aradi lakásban; Aurél egy
536 11|                aki Aurélban még mindig az egykori hosszuharisnyás
537 11|               szakállas legényt, mikor az hízelkedve kezet csókolt
538 11|                kezet csókolt neki.~ ~- Az Isten is megáld, - mondta
539 11|             minden ok nélkül földúltam az életemet és a boldogságomat...~ ~
540 11|             kapcsán levelet írt Aradra az anyósnak és az öreg asszony,
541 11|              írt Aradra az anyósnak és az öreg asszony, aki mindegyre
542 11|            Aradra. Fájdalom, épp ebben az időben történt, hogy az
543 11|                az időben történt, hogy az Aurél egy hivataltársa bevonult
544 11|             asszony jó tíz percig sírt az unokabátyja vállára dőlve.
545 11|             igen adtál okot arra, hogy az együttlétet óhajtsuk...~ ~
546 11|              hosszasan, melegen nézett az unokabátyja szemébe. És
547 11|                Aradra. De Kata, amikor az ura megérkezése felől hírt
548 11|              Te hívtad ide? - kérdezte az édesanyját remegve.~ ~-
549 11|       haragosan harapdálta egy darabig az ajkát, majd félelmetes szilárdsággal
550 11|             egész délelőtt ott kuksolt az öreg asszony ebédlőjében,
551 11|               a szobája ajtaját. Mikor az édesanyja délfelé bekopogtatott
552 11|               sem felelt, Bognár pedig az öreg asszony hangos kétségbeesése
553 11|            Mersichné sírva költötte el az ebédet (milyen kár volt
554 11|              Még haragszol? - kérdezte az édesanyját hízelkedve.~ ~-
555 11|       szomoruan.~ ~Kata zokogva borult az édes mamája vállára és forró
556 11|             érzékenységgel rejtette el az öreg asszony kendői közé.~ ~-
557 11|             édeskedve, - hát kibékülök az elhagyott urammal... de
558 11|               nem fogadtam ma délelőtt az uramat... De ha te igazán
559 11|              hosszu táviratot intézett az elbúsult Bognárhoz. Mikor
560 11|               asszony is titokzatosabb az egyiptomi szfinxeknél...~ ~ ~
561 12|               A téli fürdőhelyen, ahol az öreg Paloznaky Mihály a
562 12|           egész sereg munkás dolgozik, az ablakokat súrolják, a déli
563 12|              tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky
564 12|         délelőtt a térzenénél hallotta az ujságot, mely úgy látszik,
565 12|               kéne, hogy mit csináljon az ember!~ ~Mit érdekelte Paloznaky
566 12|                több is valamivel, mint az ismerőse. Akkoriban történt
567 12|             amikor a fiatal Paloznaky, az egyetemi éveit elvégezve,
568 12|           jókedvében, szívesen fogadta az ifju embert, sokáig elbeszélgetett
569 12|               élőszóval tudósítja...~ ~Az az ötlet, hogy a nagyhírü
570 12|            élőszóval tudósítja...~ ~Az az ötlet, hogy a nagyhírü minisztert
571 12|                sétálgatott föl meg alá az ódon bútorok között s a
572 12|            Paloznakyt kissé kioktatták az udvari etikett felől, aztán -,
573 12|          hercegnőnek, a tanítványának. Az első találkozás a vörös
574 12|             dobogó szívvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~Két-három
575 12|            esemény nem történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő
576 12|                pajkosan elfintorította az orrát... Mi történt vele,
577 12|                olvasott, s nem figyelt az előadásra, a kis fenség
578 12|           mindig a kiegészítőkről vagy az állapot-határozókról szóló
579 12|              pedig hirtelenül megakadt az előadásban. ...És otthon,
580 12|              csendben hallgatta azokat az érdekes intimitásokat, melyeket
581 12|       intimitásokat, melyeket tanítója az úgynevezett közbevetett
582 12|          remegő térdekkel nézett utána az összehajló portiére mögé.~ ~
583 12|                akit a családi politika az Emma hercegnő férjéül rendelt.
584 12|           részleteket, mikor harmadnap az ujságot elolvasta...~ ~Több
585 12|             múlt el a szomoru nap óta, az egykori nevelő csinos karriert
586 12|               érkezésének híre futott, az öreg Paloznaky dobogó szívvel
587 12|          furcsán nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester csodálkozva
588 12|      pillantását...~ ~Két nappal utóbb az Izabella-nyaralóra kitűzték
589 12|             mise után, végre kinyiltak az ebédlőbe vezető üvegajtó
590 12|               arcu dáma foglalt helyet az egyik pirosra festett kerti
591 12|         regényével a kezében nézegette az ultramarinkék öblöt és a
592 12|            kíváncsi rajokban tolongott az Izabella-nyaraló rács-kerítése
593 12|           fejükön, elragadtatva súgták az udvarlóiknak:~ ~- Milyen
594 12|                  Álmodozó bakfislányok az izgalomtól elhalványodva
595 12|              szinte megindulva szólott az angol nőjéhez:~ ~- Nézze,
596 12|                a szeme elé tartanám?~ ~Az öreg ember sokáig töpreng,
597 12|            katonás léptekkel indul meg az Izabella-nyaraló felé...
598 12|               kastély sárga falai...~ ~Az öreg ember úgy érzi, hogy
599 12|        mosolyog... De a mosoly eltünik az arcáról, a szeme könnybe
600 12|             kezéből. Aztán súg valamit az udvarhölgyének, aki viszont
601 12|                szárnyas ajtó mögött.~ ~Az öreg ember mindebből semmit
602 13|               éven át asszistenskedett az egyetem belgyógyászati klinikáján,
603 13|        ismeretséget arra, hogy utazása az ujságok személyi hírei közt
604 13|            doktorral, annyi tény, hogy az élelmes ifju nagy érdeklődéssel
605 13|              érdeklődéssel járta végig az intézet helyiségeit, hosszasan
606 13|              csupa szegény gyermek van az intézetben? - kérdezte a
607 13|           kérdezte a fiatal professzor az igazgatótól, amikor a kertet,
608 13|              önmagával folytatott:~ ~- Az orvos helyzete bizonyára
609 13|              oly nagy, hogy még jó, ha az embernek szivarravaló jut
610 13|             jut a praxisából. Mi lenne az én sorsom, amikor a hazámba
611 13|            talán egy-két fölolvasás is az akadémia kistermében, melyet
612 13|           akadémia kistermében, melyet az öreg urak bóbiskolva hallgatnak
613 13|                a jól elzárt lakatokat. Az utolsó fejezet mindig csak
614 13|             utolsó fejezet mindig csak az marad, hogy az ember hitvány
615 13|             mindig csak az marad, hogy az ember hitvány húszezer forintért
616 13|           forintból tízezret megemészt az obligó és a berendezkedés,
617 13|            négyszáz pengőnél. Vigye el az ördög az ilyen aranyfüstös
618 13|            pengőnél. Vigye el az ördög az ilyen aranyfüstös szegénységet!
619 13|       haszontalan tudomány mellé. Ebbe az ispotályba a jó csillagom
620 13|                   Mert azzal már talán az öreg Galénus is tisztában
621 13|                is tisztában volt, hogy az orvosban egy morzsányi emberismeret
622 13|                garmadányi tudománynál. Az ügyes orvos tehát nem új
623 13|   intézményeket létesít. Mire volna jó az úgynevezett emberbaráti
624 13|              új ideát találjunk, amely az emberszeretet ügyét előbbre
625 13|      legügyetlenebb frátere volnék, ha az érző szíveket a szent cél
626 13|             mozgósítani. A jó főpapok, az érzékeny mágnásasszonyok
627 13|         pozicióra? Ki nem akarja, hogy az ujságokban szerepeljen?
628 13|               Mához egy évre én leszek az igazgatója a budapesti angolkórosok
629 13|                  Mikor a doktor másnap az intézetbe visszatért, furcsa
630 13|               együtt bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály humbug...~ ~
631 13|         kifejtették egymás előtt, hogy az efajta intézet merőben fölösleges.
632 13|            intézet merőben fölösleges. Az angolkór ugyanis, mint a
633 13|              ápoltassák. Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium?
634 13|           Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? Az a
635 13|              és az ingyen-szanatórium? Az a pár szegény gyermek, aki
636 13|            alapítottak.~ ~- Bár azokat az intézményeket csinálnák
637 13|          Koppány doktor Oxfordba ment, az angol egyetemre, Karakó
638 13|           hangosan elkáromkodta magát. Az első magyar lapban ugyanis,
639 13|         fejedelmi adományokról, melyek az angolkórosok szanatóriuma
640 13|                     A gazember ellopta az ötletemet! - kiáltott föl
641 13|     megbotránkozva.~ ~A kupéban, mikor az ujságot nagy figyelemmel
642 13|        tanácsosi méltóságra pályáztak. Az egyik az öreg Mező püspök
643 13|         méltóságra pályáztak. Az egyik az öreg Mező püspök volt, aki
644 13|              többet foglalkozott, mint az egyháza dolgaival, a másik
645 13|              akit mindig bántott, hogy az inasai egyszerüen csak méltóságos
646 13|           doktor egy pillantást vetett az adakozások végösszegére:
647 13|            írta: „Mi célja annak, hogy az angolkóros gyermekek számára
648 13|              hála, még nem ismerik ezt az importált nyavalyát. Bár
649 13|               váratlanul megszakította az ujságok egy terjedelmes
650 13|                ajánlotta a szép eszmét az emberbarátok figyelmébe.
651 13|       rendelkezett, s a miniszter, aki az ünnepről egyenesen a főrendiházba
652 13|            úrhoz:~ ~- Ugy hallom, hogy az excellenciád fölavató beszédében
653 13|                     Mikor a két doktor az orvosegyesület évi közgyülésén
654 13|        udvarias szavakban tudakozódott az ő kedves kartársa egészsége
655 13|                Remélem, hogy megpukkad az a szédelgő!~ ~Reményük -
656 13|            szédelgő!~ ~Reményük - hála az egeknek - nem teljesült
657 13|            teljesült be: Karakó doktor az angolkórosok ügyvezető titkára
658 13|            igazgatói minőségben állott az új lelencház élére (4000
659 13|                mesével fejezzem be ezt az unalmas történetet.~ ~Két
660 13|        holdfényes éjszakán végigröpült az alvó város fölött. A fehér
661 13|               Vajjon ki lakhatik ebben az ujdonatúj házban? - kérdezte
662 13|     kiterjesztette a szárnyait, mintha az alvó házat csöndben megáldaná.~ ~-
663 13|         pillantást vetett a háztetőre (az angyalok tudvalevőleg a
664 13|          megindulás könnyei hullottak: az ujdonatúj házban hatvan
665 13|               vérszegény babák, akiket az árokból, a kapualjakból
666 13|           pénzt csak azért adták, hogy az ujságba kerüljenek, ami
667 13|             van a gyarló világon, mint az esőre, a napfényre, vagy
668 13|           teremtette a szerelmet, hogy az emberiség ki ne haljon,
669 13|         stréber nem volna, minden árva az útszélen fagyna meg, minden
670 13|            szolgál, habár a földi elme az örök logikát meg nem értheti...~ ~
671 13|            aztán zajtalanul tovarepült az ezüstös éjszakában. Amint
672 13|       jövedelmükből kedvükre mulattak: az egyik nagy pénzekben kártyázott,
673 13|              kávéház külön szobájában. Az angyalok azonban nem sok
674 13|          anyátlan kicsike fölébred; és az apáca mosolyogva megitatta...~ ~ ~
675 14|          nevezetes képes ujság közölte az új csillag arcképét s a
676 14|              fölöttébb csodálatos, sőt az utóbbi időben egészen szokatlan
677 14|              ime, épp ez a regény volt az, mely egyszerre fölvitte
678 14|                  Erőssé tette a siker, az anyagi gondok hirtelen megszünése,
679 14|         meglepetve szólott:~ ~- Ah, ön az, a Hó szerzője!... Nagyon
680 14|             közben, ahogy éjszakánkint az ágyba feküdt, most egyszerre
681 14|             ugyebár?...~ ~De legjobban az a nevetséges kosár bántotta,
682 14|                a csinos Balajthy Idáék az útját kiadták akkoriban,
683 14|            Tizenöt évet engedett volna az életéből, ha e haszontalan
684 14|          cigánybanda álmosan muzsikált az egyik homályos sarokban,
685 14|              zokogva gondol vissza ama az időre, midőn e nagy férfiut
686 14|           Sohasem érem meg, hogy ebből az álomból valóság legyen!~ ~
687 14|            billentette meg a kalapját. Az öreg omnibuszkocsis előzékenyen
688 14|                a vén ember mit sem tud az ő tüneményes emelkedése
689 14|             bizonyos jóakarattal ütött az öreg beesett vállaira:~ ~-
690 14|           összeütközött Maywald úrral, az ügyvéddel, ki a bikás tarokkpartiek
691 14|       évkönyvekben.~ ~- Ni, csak, maga az barátom! - szólt a prókátor
692 14|              tartliztak, piketiroztak, az egyik sarokban csattogtak
693 14|               a dominó-kövek. Manó úr, az öreg Manó, a kaszinó könyvtárosa,
694 14|             kijátszotta a zöldkirályt. Az általános szenzáció nem
695 14|        pillanatig szinte egyedül állt, az általános mozgalom közepette.~ ~
696 14|                   megvagyok.~ ~Leültek az egyik asztal mellé és beszélgetni
697 14|       fölkorbácsolta. Hogyan, hát ezek az emberek mitsem tudnak afelől,
698 14|                 Tegnapelőtt volt, hogy az államtitkár fölszaladt hozzám
699 14|     szórakozottan csöngeti a kulcsait. Az ügyvéd jóakaratulag ásított,
700 14|                 Szép gyerek... Egészen az édesapja!~ ~- Csak olyan
701 14|           keserüen győződött meg, hogy az édes, poétikus leányból
702 14|                és fázósan húzódott meg az egyik sarokban.~ ~ ~ ~
703 15|           munkás két hét alatt kivágta az évszázados fatörzseket,
704 15|            Adamstown - mert így hívták az új várost - mindama kényelmekkel
705 15|              prédikált, vasárnap pedig az anglikán és a katolikus
706 15|        szentbeszédet. Ugyancsak ő volt az, aki a boltok nagyrészét
707 15|         hősszerelmest szerződtetett és az „Adamstowni Harcikürt” címü
708 15|             arra is maradt ideje, hogy az impozáns adamstowni börzeépületet
709 15|              kitünő fenyves levegőjét; az alapító fölött tehát hivatásos
710 15|                szakemberek gyakorolták az objektiv bírálat jogát.
711 15|              bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről,
712 15|      erényeiről és képességeiről, mert az adamstowniakat üres frázisokkal
713 15|              volna tévedésbe ejteni.~ ~Az új város virult, növekedett,
714 15|                linchelés mezejére...~ ~Az új Romulus, meghallván,
715 15|               jövő vasárnap megtartjuk az első lóversenyt, katonabandával,
716 15|             fogadási objektumokat...~ ~Az első nap különböző meglepetésekkel
717 15|             meglepetésekkel végződött; az adamstowni nagy díjat, kilenc
718 15|    River-handikap ezer dollárját pedig az a sovány pejmén vágta zsebre,
719 15|              pejmén vágta zsebre, mely az adamstowni postakocsit húzta.
720 15|              handikapban 5:293.573-at. Az osztalékból azonban, fájdalom,
721 15|              délután elveszítettünk... Az igazi sportsmannek a küloldali
722 15|                a bírói páholy elé...~ ~Az adamstowni gentlemanek értelmetlen
723 15|          utóvégre holnap is lesz futás az adamstowni versenytéren...~ ~
724 15|               ezen a napon futották le az adamstowni nagy derbyt...
725 15|       betegeket hordszékeken vitték ki az ápolók a nagy tribünre és
726 15|        egynegyed óra alatt futotta meg az ezerméteres pályát, most
727 15|        félelmetes morajjal gyülekezett az Adamson úr páholya elé:~ ~-
728 15|               mint egy szanatórium, de az éjjel Eibiss-cukrot evett
729 15|                     Ojjé, - kiáltották az adamstowni sportemberek. -
730 15|           kínosan dadogni kezdett:~ ~- Az éjjel... a Prairie csillagát
731 15|                     Ojjé, - kiáltották az adamstowni sportférfiak, -
732 15|               hiszi ám a pici, sőt még az se hiszi...~ ~- Gyermekeim, -
733 15|            minden ló egyforma és nincs az a szakavatott sportférfiu,
734 15|                mindkét napon egyforma, az igazi lovak tegnap ott kuksoltak
735 15|               tizenkét esztendőt ültem az illinoisi fegyházban...~ ~
736 15|              illinoisi fegyházban...~ ~Az adamstowniak, e szavakat