Rész

 1  1|             csak az ilyen borzadalmasan szép, fogvacogtató Természet,
 2  1|                vagy nyírfaerdőt nézi... Szép szál legény és ha véletlenül
 3  2|              olyan, mint az én aranyos, szép Gyurkó bátyám, akit legjobban
 4  2|               már végleg elvesztek, s a szép pusztákba valami mérges
 5  3|                ugrott föl a helyéből, a szép asszony higgadtan, minden
 6  3|                 ágyhoz s neje gömbölyü, szép vállát szenvedélyes hévvel
 7  3|                 őket, hogy az idő ilyen szép, hogy egy vincellérfiu egy
 8  3|             mind a ketten, hogy az élet szép s hogy leírhatatlan, szavakba
 9  5|               nappalát is föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák
10  8|              egy-két bőven kipontozott, szép mondatban, a szegény bunyevácot
11  8|               megnyitották. A miniszter szép beszédet mondott és a tavaszi
12  9|                 elméletét? - kérdezte a szép asszony kíváncsian.~ ~-
13  9|             fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan kiszaladt,
14 10|         említett előtte:~ ~- No hiszen, szép volna, ha az én Tildám ilyenre
15 11|            napon nagyon is megsokalta a szép asszony unokabátyjának látogatásait.
16 11|             megható szeretettel kísérte szép niéce-ét rendes vacsora
17 11|                amikor egy pongyolaruhás szép asszony s kedve szerint
18 11|               beléd, mint valaha...~ ~A szép asszony haragosan harapdálta
19 12|                 A cilinderes, feltünően szép öreg ember valamikor fiatalkorában
20 12|                 akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, aki a kiváló
21 12| Izabella-nyaraló rács-kerítése előtt... Szép lipótvárosi asszonyok, csipkés
22 13|                vezércikkben ajánlotta a szép eszmét az emberbarátok figyelmébe.
23 13|                 kártyázott, a másik egy szép szőke leányt csókolt a kávéház
24 14|                 vöröskeztyüs kezét.~ ~- Szép, hogy eljött, - mondotta, -
25 14|               irónikusan válaszolt:~ ~- Szép gyerek... Egészen az édesapja!~ ~-