Rész

 1  1|               mosolyogva meghajtottam kissé előtte a fejemet...~ ~Rég
 2  1|         fürdőnek, de hogy mulatságnak kissé gyönge, azt mondhatom...
 3  3|             méltóztassék fölkelni egy kissé!~ ~Özvegy Gerson Róbertné,
 4  3|              mint bármely leányé, egy kissé elpirulva dőlt hátra, csak
 5  3|            melyben a kis Cherubin egy kissé kényes dolog felől értesítette
 6  3|                  mondotta Nógrády egy kissé remegve, - érett megfontolás
 7  3|          arcáról eltünt a mosolygás s kissé hidegen kérdezte:~ ~- Jól
 8  4|           tele voltak emberekkel. Még kissé őszies volt az idő, a színház
 9  4|        véletlenül Cayll Sárikát s egy kissé zavarodottan bókolt zsölléjéből
10  4|             angol nő barátságosan, de kissé megzavarodva ugrott föl
11  4|        levonom a konzekvenciákat. Egy kissé ostoba voltam, ez az egész.
12  4|             javunkat akarom. Maga egy kissé félénk, ez a hiba. Lássa,
13  4|           szépen, mondja, hogy akarja kissé...~ ~Sárika szomoruan, szelíden
14  5|                A papa elbóbiskolt egy kissé.~ ~A szegény papa valóban
15  6| belemelegedett a dicsekvésbe. A végén kissé elhallgatott, de aztán újra
16  7|              A dolog, tudja, bajosabb kissé, mint rendesen, mert a mai
17  7|       szerencsét!~ ~Délben a családfő kissé komoran tért haza az ebédhez,
18  8|          csinos volt, de az elismerés kissé lanyha. A lapok fölemlítették
19  8|               került és januárban már kissé megkopott bársony-mellényben
20  8|           beszélte, hogy Al-Mandsidné kissé kopott fekete ruhát viselt,
21  8|             Keresztury Elek.~ ~A gróf kissé hátrább ment, hogy a képet
22  9|        csészéjét, Szénás doktor pedig kissé megilletődve kérdezte:~ ~-
23  9|                szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? Tizenötéves
24 12|          ujságok után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari etikett
25 12|         kisimítja, a szürke cilindert kissé lejebb húzza a homlokán,