Rész

 1  1|             fehér hósipkák, minden oly nagy, oly félelmes, oly
 2  1|         hósipkák, minden oly nagy, oly félelmes, oly misztikus.
 3  1|            oly nagy, oly félelmes, oly misztikus. Éjjelenkint dideregve
 4  1|             mint egy francia márki oly elmésen dalolja egy negyedévenkint
 5  2|     fejünket, tudom, nem gyötörnél oly soká, míg egy levélírásra
 6  3|    kisasszony pajkos szemei teszik oly állhatatos vendéggé. De
 7  3|            és társaságokba járt, s oly fiatalos hévvel udvarolt
 8  4|           szünet alatt Török Vilma oly erősen meglökte az édes
 9  6|      eminens, akitől a derék atyák oly sokat vártak s aki vagy
10  7|       pantalonjaira még mindig épp oly szigoru gondot fordít, mint
11  7|            ő a váltóbenyujtást épp oly tisztességes kenyérkeresetnek
12  8|     bunyevác nem szivarozott többé oly békésen, s némileg meghasonlott
13  8|            aki a képeladásokat épp oly buzgalommal közvetítette,
14  8|           szólt egy szobrász, - Ön oly romantikussá kezd lenni,
15 10|         hangversenyen zongorázott, oly tapsvihar tört ki a vidéki
16 10|         volt az urakkal szemben és oly gyakran sértve érezte magát,
17 11|         unokabátyja vállára dőlve. Oly keservesen sírt, hogy Aurél
18 11|      Magától jött, mert még mindig oly szerelmes beléd, mint valaha...~ ~
19 12|         zenekari pavillon előtt... Oly furcsán nézett maga elé,
20 12|        egészen közel a verandához, oly közel, hogy a többi közönség
21 12|            jövőben ne méltóztassék oly közel jönni a nyaralóhoz,
22 13| konkurrencia immár ezen a téren is oly nagy, hogy még jó, ha az
23 13|   folytatta:~ ~- A stréberekre épp oly szükség van a gyarló világon,
24 15|        csillaga pedig, mely tegnap oly játszi könnyüséggel vitte