Rész

 1  2|      veled. Ez a tizenhatéves leány nagyobb mint aminő én huszonkétéves
 2  2|   belém, mint amióta az a kis leány fölnevelkedett. Most tánciskolába
 3  2|   pompás gazdasszony ez a kis leány! Hiszen - talán még emlékszel
 4  2|   asztalunkhoz kerül. De ez a leány még, hidd el, túltesz rajtam.
 5  2|      szerelmes beléd ez a kis leány! Valósággal rajong a bátyjáért.
 6  2|     szűken ad. Pedig ez a kis leány innen-onnan abba a korba
 7  2|      borult a vállamra. A kis leány egyre azt ismételgette: „
 8  2|      is hiszed, hogy ez a kis leány mennyire érdeklődik az ilyesmi
 9  3| hangja, mely minden jelenlévő leány szívében akut szerelmi lángot
10  3|      aztán, - hogy maga egész leány? Én sokszor azt hiszem,
11  4|   vakmerő iparlovaggal...~ ~A leány szelid szemei ijesztő fényben
12  4|          Hirtelen fölugrott a leány, ajkszélei remegtek. És
13  5|  konyhabeli faágyban, s a két leány kivonult a takaréktűzhely
14  5|          De Róza, az ifjabbik leány, most hirtelen olvasni kezdte
15  7|   kérdezte Margit, a kisebbik leány.~ ~- Tavaly? Várj csak,
16 10|    Matild ügyes, sőt geniális leány volt, csodálatos könnyüséggel
17 10|  földrengés. Ha Tilda szegény leány, alkalmasint ismert művésznő
18 10|      gondolt arra, hogy a kis leány valaha ilyesmivel keresse
19 10|   szépen megnőtt, magas, fess leány lett belőle, de a kisvárosban
20 10|     lett az eredménye, hogy a leány, huszonötéves kora dacára,
21 10|       tökéletesült, s a józan leány egy üzletember kutató pillantásával
22 10|     virtouz zongorajátékát, a leány hidegen tépegette a papirmandulák
23 10|     is nem maradhatott örökké leány, de mennyire vigyázott,
24 12| szalonban, miközben egy bájos leány gamin módra reája mosolyog...