Rész

 1  1|                    bizonyosan.~ ~. ...Ha a föld Isten kalapja, Interlaken a bokréta
 2  1|                 nyilvánosság színe előtt. ...Jó Isten, micsoda férfiak! El sem
 3  1|                      ezt is megtehetnék!~ ~A jó Isten, aki a hetven éven túl lévő
 4  2|                       itt maradt utánad. Bár az Isten bölcs kegyelme olyan szépen
 5  2|                     francia Parlevu (tudja a jó Isten, mi a becsületes neve?)
 6  2|                  bizonyára nem élném túl.~ ~„Az Isten áldjon meg, szeretett, jó
 7  2|                       Istenem, agyonölellek!~ ~„Isten veled aranyos Gyuricám! -
 8  3|               fölébreszteni.~ ~„Kedves barátom! Isten hozzádot akartam önnek mondani
 9  3|              Deauvillebe utazom a férjemhez.~ ~„Isten önnel, barátom, álmunknak
10  3|                      sohasem fogok ráakadni.~ ~„Isten önnel, édes barátom, felejtsen
11  4|                     ostoba voltam, ez az egész. Isten önnel, nem háborgatom többé.~ ~-
12  5|                         e pillanatban, midőn az Isten annyira kegyelmes volt hozzám.
13  5|                      tudok egyebet, minthogy az Isten velem van, hogy titeket
14  5|                       hagy el, ha bíztok benne. Isten veletek kedveseim, a viszontlátásig.~ ~
15  5|                       megkapta a magáét, menjen Isten hírével!~ ~Mire az asszonyok
16  7|                  megszökik. Ugy tesznek, mintha Isten tudja, miféle szivességet
17  7|                         imádkozzatok, hogy a jó Isten az apátok drága egészségét
18 11|                      kezet csókolt neki.~ ~- Az Isten is megáld, - mondta könnyezve, -
19 13| angolkóros-szanatóriumát megalapították.~ ~A jó Isten tudja, mi történt ekkor
20 13|                szeretetreméltó kartárs itt a jó Isten háta mögött: ezt már csakugyan
21 13|                        a százezer koronát. A jó Isten tudja, hogy mi történt ekkor
22 14|                  megbillentette a kalapját:~ ~- Isten áldja, - mondotta, - távoznom