Rész

 1  1|        szépségeiről, lojálisan be kell vallanom, hogy a tolnai
 2  2|           el, túltesz rajtam. Nem kell ám ennek a kokbuk meg a
 3  2|          a korba jő, hogy férjhez kell adni - s akkor? Légyen hála
 4  2| szünetlenül azt ismételgeti: „Nem kell búsulni! A gyerek tízszeresen
 5  3|          neked. A világnak mitsem kell erről tudnia. Utazz ide
 6  3|         hogy valami nagy bolondot kell elkövetnie, mikor a Zimonyiék
 7  6|        munkával jár, mert könyvet kell vezetnem, levelezéseket
 8  6|        Hála a kicsi üzletnek, nem kell immár attól félnem, hogy
 9  7|           férjekhez jussanak, meg kell mutatnunk, hogy nem szorulunk
10  7|         azt nem is képzeli, miken kell átmennie az embernek, amíg
11  7|  kisegíthetnél a hinárból.~ ~- Mi kell, ugass, - válaszolta barátságosan.~ ~-
12  7| nyolcezerforintos váltót. Fürdőbe kell utaznom a leányaimmal és
13  9|    Teringettét, úgy látszik, újra kell kezdenem megint a hosszu
14 10|    védekeznek. Mert férjhez menni kell ugyan, de balga volna, aki
15 14|              mondotta, - távoznom kell!~ ~Kifizette számláját és
16 15|       keveset mondunk; mert tudni kell, hogy a város polgármesteri
17 15|          Nem gőzfürdő és tragédia kell a népnek, hanem bikaviadal
18 15|      egyéb tárgyat... „Mindent el kell fogadni, aminek értéke van!”
19 15|    esélyekkel is okosan számolnia kell...~ ~Másnap azonban újabb
20 15|            et, mert tényleg annak kell minősítenem azt a tényt,
21 15|   papirformával komolyan számolni kell. De csitt, - utóvégre holnap