Rész

  1  1|         silány prózában zenghetem el, hogy ilyesmit még álmában sem
  2  1|  naplójegyzetek írója. Akkora hegyek, hogy az ember sírni szeretne
  3  1|     atlaszpaplant, mert attól tartok, hogy a hegyek szelleme bekandikál
  4  1|              Sandnak, vagy nem tudom, hogy ki volt, aki azt mondta,
  5  1|              ki volt, aki azt mondta, hogy a Természet fenséges, mert
  6  1|           lojálisan be kell vallanom, hogy a tolnai fiatalság messze
  7  1|                El sem tudom képzelni, hogy e mumiák valamelyike éjjeli
  8  1|        lapoknak miért ne vallanám be, hogy figyelmével állandóan azt
  9  1|          Némelyek azt mondják felőle, hogy öt milliója van, mások viszont
 10  1|             ugyanily biztosan tudják, hogy nincs egyebe a címeres szivartárcáin
 11  1|          annyi meggyőződéssel mondja, hogy utóvégre is hiszünk benne...
 12  1|             benne... Talán ez az oka, hogy most már néha magam is lelógatom
 13  1|            Istenem, ha arra gondolok, hogy ő se volna! Talán meg is
 14  1|              jól esik, ha észreveszi, hogy hatott valakire és én, hitemre,
 15  1|         képzelődöm, mikor azt hiszem, hogy... Ej, - és legalább mégis
 16  1|              mégis van alkalmam arra, hogy a szétszórt virágos, tengerzöld
 17  1|            után.~ ~...Ha eszembe jut, hogy ezek a poros utcák micsoda
 18  1|          mégis csak vétkes mulasztás, hogy a kormány az ilyesmit megengedi...
 19  1|        vásznat!” Micsoda konfidencia, hogy velem, előkelő úri asszonnyal
 20  1|               egy pohár sört? Még jó, hogy nem tegezik az embert, -
 21  1|          kedvük tartaná, úgy látszik, hogy ezt is megtehetnék!~ ~A
 22  1|             egyszerre a fejébe vette, hogy örökké akar élni s evégből
 23  1|               a hírt terjesztette el, hogy sohasem látott kolerás beteget
 24  1|        meggyőzte Karolin nénit arról, hogy itt a hetvenhároméves matrónákból
 25  1|              nekem stanta pente (Vagy hogy mondják?) otthagynom a Balatont
 26  1|               klimatikus fürdőnek, de hogy mulatságnak kissé gyönge,
 27  1|               ő komolyan azt állítja, hogy egy pár csirke árából más
 28  1|            tizenkét teás szerviszért, hogy olykor egy pillanatra betérek
 29  1|              Párisban készíttettem... Hogy nézi a gyönyörü ruhát, hogy
 30  1|           Hogy nézi a gyönyörü ruhát, hogy nézi!... Majd elnyel a szemével
 31  1|            mily boldogság az a tudat, hogy egy embertársunkat boldoggá
 32  1|           Karolin néni végre belátta, hogy nem élhet annyi ideig, mint
 33  1|               vannak...~ ~Azt hiszem, hogy már beleugortam volna a
 34  1|               asszonyba szerelmes.... Hogy szerelmes-e igazán? Meghiszem...
 35  2|            sohasem fogsz ráérni arra, hogy nekem néhány sornyi levelet
 36  2|         akkora voltál, mint az öklöm, hogy most, amint jól megy a sorod,
 37  2|             jusson megint az eszedbe, hogy hazalátogass!~ ~„De igazán,
 38  2|         vagyok benne, egészen biztos, hogy egyetlen nap sem mulna el
 39  2|             nap sem mulna el anélkül, hogy a te hosszu, részletes leveledet
 40  2|                Lásd, én úgy képzelem, hogy esténkint, amikor fárasztó
 41  2|        dolgodat, én mégis azt hiszem, hogy a hosszu téli estéken, amikor
 42  2|    össze-visszacsókolja a képmásodat, hogy még a századrészét sem érdemled
 43  2|           meglátnád! Fogadást tennék, hogy nem ismernéd meg, ha úgy
 44  2|      huszonkétéves koromban voltam, s hogy milyen, a felől ne engem,
 45  2|              híre volt a vármegyében, hogy a váradi püspök sem restelkedett
 46  2|               lehet, azon is leszünk, hogy minden kedves ételedet megtaláljad.~ ~„
 47  2|             az istenért, el ne árulj, hogy ebben is lapozgattam) ott
 48  2|             jó volt, nem is sejtette, hogy a saját gyermekeit rövidítette
 49  2|          innen-onnan abba a korba jő, hogy férjhez kell adni - s akkor?
 50  2|           Istennek, édes fiam, azért, hogy neked olyan jó szívet, erős
 51  2|             vagyunk győződve a felől, hogy te mindazt vissza fogod
 52  2|              áldom a jó Istent azért, hogy te itt vagy, a mienk vagy,
 53  2|               kérdezősködik az iránt, hogy a fiatal urnak hogyan, mint
 54  2|             sugdoz olykor a füleimbe: hogy vajjon tekintgetsz-e már
 55  2|          sokat valakinek a szemébe, s hogy vajjon tetszik-e már valaki
 56  2|               már valaki feltünően, a hogy az, a te korodban már természetes
 57  2|     természetes volna? Nem is hiszed, hogy ez a kis leány mennyire
 58  2|              ködös, őszi időben, mint hogy az ember meghüljön, s nekem
 59  2|               nem kellene egyéb, mint hogy beteggé légy! Ezt bizonyára
 60  2|              mert különben eltagadom, hogy a hugod vagyok. Látnád csak,
 61  2|              betükkel vagyon megírva, hogy büszkeségtek, egyetlen reményetek
 62  2|     hullámaiban keresett menedéket, s hogy becstelenül, jel nélkül
 63  2|               álmodhattátok-e valaha, hogy a gyereknek, aki szemetek
 64  3|               Elhatározott szándékom, hogy többé nem fogok hozzá visszatérni.~ ~
 65  3|        asszony egy ízben rá nem jött, hogy férje évek óta csalja, s
 66  3|              mindinkább meggyőződött, hogy a jóakaró közönyt, mellyel
 67  3|             abban a véleményben volt, hogy Nógrádyt az Ágnes kisasszony
 68  3|        teljesen tisztában volt azzal, hogy szeretik egymást. Zimonyiné,
 69  3|       egyesült, irtózott volna attól, hogy férjéhez még gondolatban
 70  3|          méltatlannak tartotta volna, hogy fölösleges magyarázatokat
 71  3|               ment haza; távol attól, hogy mámoros legyen, de kipirulva,
 72  3|          lengett; Zimonyi úgy érezte, hogy az egész világot a keblére
 73  3|             bocsássa meg, hisz tudja, hogy csak önt szerettem mindig.~ ~-
 74  3|             gyerekeskedést! Tudhatja, hogy köztünk mindennek vége.
 75  3|         valódi okot.~ ~- S mi az?~ ~- Hogy önnek kedvese van!~ ~S nem
 76  3|         folytatta:~ ~- Remélem tudja, hogy kiről van szó? Arról a botrányról
 77  3|              szekrény márványlapjára, hogy a gyertyatartó csörömpölve
 78  3|             bizonyára alig sejtették, hogy az Ember tragédiájá-nak (
 79  3|           huga s pirult a gondolatra, hogy a professzor szerelmes belé.
 80  3|               tisztában voltak azzal, hogy szeretik egymást s minden
 81  3|           derüs tavaszi délután volt, hogy Zimonyiné s Nógrády együtt
 82  3|             Tudja-e, - szólt aztán, - hogy maga egész leány? Én sokszor
 83  3|                Én sokszor azt hiszem, hogy ez a két év csupa képzelődés,
 84  3|            álom... Szinte lehetetlen, hogy ezt a pillantást egy férjes
 85  3|                  magam is azt hiszem, hogy álom; különösen éjjel, amikor
 86  3|                csakhamar meggyőződöm, hogy nem az, hogy a valóság nagyon
 87  3|             meggyőződöm, hogy nem az, hogy a valóság nagyon is komoly.~ ~-
 88  3|               is komoly.~ ~- S tudja, hogy olykor kísértést érzek:
 89  3|             tette a magáét, s látván, hogy Margit nem ellenkezik, hirtelen
 90  3|         egyszerre átjárta az a tudat, hogy ez a komoly asszony egészen
 91  3|             asszony egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését, szerelmét
 92  3|              egészen tisztában azzal, hogy a jókedvüket mi okozza voltaképp?
 93  3|            könnyekig meghatotta őket, hogy az idő ilyen szép, hogy
 94  3|               hogy az idő ilyen szép, hogy egy vincellérfiu egy taplóbőrü
 95  3|               hajt föl a hegyi úton s hogy a kávé ilyen pompásan sikerült.
 96  3|                Érezték mind a ketten, hogy az élet szép s hogy leírhatatlan,
 97  3|           ketten, hogy az élet szép s hogy leírhatatlan, szavakba nem
 98  3|           hévvel udvarolt mindenfelé, hogy a városrész összes bakfise
 99  3|       környéket. Szóval úgy látszott, hogy a nyilvános életben keres
100  3|              mind csak arra szolgált, hogy Margit szívfájdalmat kapjon
101  3|              volt komolyan azt hinni, hogy Margit megbánhatja azt,
102  3|              kívánatos asszony, most, hogy egészen távol volt tőle,
103  3|          vágyat ébresztett föl benne, hogy némelykor egészen elvesztette
104  3|            világosan megértette vele, hogy a kibékülésről szó sem lehet
105  3|    kibékülésről szó sem lehet többé s hogy egyszerü nyűg mindkettőjükre
106  3|            határozottan kijelentette, hogy a neje tervét sohasem fogadja
107  3|           könyörgött az öreg úrnőnek, hogy Margitot visszatérítse hozzá.
108  3|             meghatották az ősz dámát, hogy szinte könnyezve tért vissza.
109  3|               a tervvel foglalkozott, hogy Zimonyit párbajra kényszeríti
110  3|             egyetlen szó gátolta meg, hogy az édes asszony örökre az
111  3|            reménye sem lehetett arra, hogy a férj ezt az egyetlen szót
112  3|             világosan látnivaló volt, hogy a levélben különös és merész
113  3|            amely hozzád köt. Ne hidd, hogy bennem nem támad föl a jobb
114  3|               csak érzem: lehetetlen, hogy így hagyjalak el, egy szó,
115  3|          könny nélkül. Őrületbe visz, hogy a hétszáz napon, amíg az
116  3|       Visszagondolva e napokra, most, hogy elérhetetlen vagy, beteggé
117  3|             és becsületszavamat adom, hogy e föltétel alatt mindenben
118  3|               rajtam nem múlik többé, hogy házasságunk minden késedelem
119  3|             viszont arra is esküszöm, hogy e föltétel nélkül, az én
120  3|             Rajtad függ most egészen, hogy jövőd fölött úgy rendelkezz,
121  3|                de mindketten érezték, hogy itt a forduló pont, életük
122  3|         Nógrádynak alig volt alkalma, hogy odasúgja:~ ~- Nos, mit fog
123  3|               benne annyi vakmerőség, hogy ilyen szemtelen ajánlatot
124  3|          férjével. Sokszor azt hitte, hogy valami nagy bolondot kell
125  3|              elsétált. Az a gondolat, hogy Margit, a hevülés drága
126  3|               ember még remélni meri, hogy az asszony, mint valami
127  3|    végiggondolt. Világos volt előtte, hogy Zimonyi állani fog a szavának
128  3|           fogadják el. Viszont tudta, hogy e huszonnégy órai mártiromság
129  3|               többé. De lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék
130  3|             is méltatlanná tesz arra, hogy e nemes, komoly teremtés
131  3|         mindegy-e? S megérdemelnéd-e, hogy valaha boldog napod legyen,
132  3|      jókedvüen rázta meg a kezét.~ ~- Hogy aludt? - kérdezte mosolyogva.~ ~
133  3|               Én nem érzek arra erőt, hogy lemondjak, s ez egyetlen
134  3|      elérhetetlennek látszik. Hittem, hogy ön ért, hogy ön szeret,
135  3|         látszik. Hittem, hogy ön ért, hogy ön szeret, hogy a lelkem
136  3|               ön ért, hogy ön szeret, hogy a lelkem egy az önével;
137  3|         megérteni.~ ~„Borzasztó reám, hogy ön ilyesmit ajánlhatott
138  3|             ön ilyesmit ajánlhatott s hogy képes volna megnyugodni
139  3|            sem lehetett elég ok arra, hogy ön ezt az érzéki ajánlatot
140  3|      hiábavaló volna minden kísérlet, hogy e véleményemtől eltérítsen.
141  3|              professzor úgy képzelte, hogy még mindig látja a vonatot,
142  4|              ütött.~ ~Mindenki tudta, hogy négy nap előtt hangos dörrenések
143  4|          Cayll előtt bizonyossá lett, hogy Sárika élénken rokonszenvez
144  4|        meghallotta valami kávéházban, hogy az ügyvédnek már hetek óta
145  4|            Annál feltünőbb volt most, hogy a színházban ily váratlanul
146  4|              meglökte az édes anyját, hogy Törökné majdnem leejtette
147  4|      lipótváros őrszemei észrevették, hogy Sárika halavány arca még
148  4|               dolgokkal s biztosítom, hogy levonom a konzekvenciákat.
149  4|             szólt, - hiszen láthatja, hogy oda vagyok már.~ ~Az ügyvéd
150  4|             ha erélyesen kijelentené, hogy ezt akarja és az atyja ne
151  4|           mosolyogjon szépen, mondja, hogy akarja kissé...~ ~Sárika
152  4|      találkozás felől, elég az hozzá, hogy itt volt...~ ~Sárika behunyta
153  4|       felállott. De Cayll, aki tudta, hogy az egész színház reájuk
154  4|           arcot vágott:~ ~- Köszönje, hogy az édes atyja... Itt nem
155  4|                 Ha ugyan megengedném, hogy ilyen emberrel...~ ~Sárika
156  4|     megengedném, - folytatta Cayll, - hogy ilyen vakmerő iparlovaggal...~ ~
157  4|                 Kompromittálom magam, hogy vége legyen a komédiának...~ ~
158  5|          hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló hús miatt negyedórákig
159  5|           pénzből nyolcszáz forintot, hogy papa megint kinyithassa
160  5|           minél szebben, minél előbb, hogy a régi vevők hamarosan visszaszokjanak.
161  5|              jövök egy-két nap mulva, hogy a portékákat együtt fogjuk
162  5|             együtt fogjuk rakosgatni, hogy az állványokat együtt festhetjük
163  5|          minthogy az Isten velem van, hogy titeket sem hagy el, ha
164  5|              öt percben átnézegettek, hogy a munka folyamatát megszemlélhessék.~ ~-
165  5|             át a szomszédos sörházba, hogy egy pohár friss csapolást
166  5|     délutánonkint a kávéházba ballag, hogy egy stációt végigszunnyadjon
167  5|            mákos és diós zsákok mögé, hogy az örökös harisnyaszárait
168  5|          ostornyelekkel is nem tudom, hogy leszünk...~ ~S mama kontemplálva
169  5|           Szóljon neki a ténsasszony, hogy ne haragudjék!...~ ~De Timár
170  6|    büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik
171  6|       hálóingeit, s ugyanannyi ideje, hogy a jó fiúkkal az étkezés
172  6|              nagyváros horizontjáról, hogy egy kényelmes kuria ebédlőjében
173  6|      embereket. Bízvást elmondhatjuk, hogy a magyar szentkorona országaiban
174  6|              aztán büszkén elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári
175  6|               mondta, - itt az ideje, hogy az öregségemről gondoskodjam.
176  6|      öregségemről gondoskodjam. Igaz, hogy a cimboráim szívesen látnak,
177  6|         levesemmel bajmolódik. Ideje, hogy a magam jövendőjéről gondoskodjam,
178  6|              érte. Pedig tudod ugy-e, hogy ő egykettednél soha senkinek
179  6|            akkor is elismerték rólam, hogy kitünően fogalmazok. Nem
180  6|               ember dúslakodik abból, hogy így-úgy megfogalmaz valamit...~ ~-
181  6|         cimborám, hanem elhatároztam, hogy lapot szerkesztek. Egyszerre
182  6|           hagyott, s nem volt annyim, hogy egy pohár bort megihassam.
183  6| elgondolkodtam. Akkor jutott eszembe, hogy megindítom a „Korunk Tükré”-
184  6|            cimborámat fölszólítottam, hogy lépjen be az előfizetőim
185  6|            közül...~ ~- Mennyi ideje, hogy a lap fennáll?~ ~- Most
186  6|             levelezéseket folytatnom, hogy az előfizetőcskék a fertály
187  6|                De nem kötelességem-e, hogy az öregségemre gondoljak?...
188  6|           megvan az a boldog tudatom, hogy a „Korunk Tükre” akkor is
189  6|              kell immár attól félnem, hogy öreg koromra nem lesz egy
190  6|     pointe-jeit. Néha pauzát tartott, hogy megkérdezze: „Az ultimót
191  6|         szólsz hozzá?~ ~- Azt mondom, hogy itt a pénz, én is elő fizetek
192  6|      block-jából s pedánsul igazolta, hogy a prenumerációval hat hónapig
193  6|              közé.~ ~- Te azt akarod, hogy lapot is küldjek? - motyogta.~ ~-
194  6|                 motyogta.~ ~- Persze, hogy azt akarom.~ ~- De édes
195  6|               hiszen annyira mindegy, hogy ezt a hitvány kis nyomtatványt
196  6|        századik esztendődet, anélkül, hogy valaha a hiányát éreznéd...~ ~
197  6|                Ne feledd, - mondta, - hogy az előfizetésed április
198  7|          Ezennel végzésileg kimondom, hogy az idén Gyopárfüreden nyaralunk,
199  7|       ismerőseim úgyis azt suttogják, hogy már nem igen telik a költséges
200  7|             barátait. Ha azt akarjuk, hogy a lányok tisztességes férjekhez
201  7|         jussanak, meg kell mutatnunk, hogy nem szorulunk meg pénz dolgában.
202  7|               a legsürgősebb dolgunk, hogy a nyári költségvetést elkészítsük.~ ~
203  7|           maga úgy látszik nem tudja, hogy Budapesten a költözködés
204  7|               mutatja meg tehetségét, hogy az ilyen cégektől szerzi
205  7|               öltözékre?~ ~- Mondjuk, hogy negyven forintot.~ ~- Helyes,
206  7|           kevés nem lesz. Megjegyzem, hogy ebből a pénzből csak vasárnap
207  7|               van, bátran mondhatjuk, hogy ez az összeg fölrúg vagy
208  7|            bálokba járt és megszokta, hogy az édesapja ezer forintot
209  7|            esztelenséget követtük el, hogy olcsóbb fürdőbe mentünk, -
210  7|             fürdőbe mentünk, - lehet, hogy azért vagytok még itthon
211  7|         fürdőzés lebegő kérdését.~ ~- Hogy áll a fedezettel? - kérdezte
212  7|         mindig azt a benyomást kelti, hogy valami polgári ruhában levő
213  7|     családjának. Azt lehetne mondani, hogy e tekintélyes agg polgár
214  7|             embert... Annyi bizonyos, hogy igen sok a közönséges és
215  7|    körömszakadásig dolgozik, anélkül, hogy valami hasznát látná.~ ~-
216  7|          haldokló apjának igérte meg, hogy sohase fog szerepelni efelé
217  7|         okiraton, a másik bevallotta, hogy maga is kölcsönért fog fordulni
218  7|               a harmadik azt állítja, hogy a felesége válás terhe alatt
219  7|          gazemberek nem érdemlik meg, hogy kíméletes legyen irántuk...~ ~
220  7|           Aláírták? Látom a szemeden, hogy aláírták.~ ~- Csöngessétek
221  7|              s Komlósi papa elmondta, hogy mi történt.~ ~- A vacsora
222  7|             tanulságot.~ ~- Látjátok, hogy a komoly akarat mindig diadalmaskodik!
223  7|               Csak azon imádkozzatok, hogy a jó Isten az apátok drága
224  8|               lelkesedve konstatálta, hogy halála után Rafael mellé
225  8|          atyját eltemették, kiderült, hogy az öreg Klasic úgyszólván
226  8|            kijelentette a kávéházban, hogy az intéző körök közönséges
227  8|    Uj-Kaledóniába kellene deportálni, hogy a becsületes emberiség megszabaduljon
228  8|           epés tárcában kijelentette, hogy magyar képzőművészetről
229  8|            Önt keresem kilenc év óta, hogy a Szent-Bazilról nevezett
230  8|        egyenesen a pap elé hajtatott, hogy jegyesével együtt kihirdettesse
231  8|      guvernánt.~ ~Csakhamar kiderült, hogy a Keresztury vőlegénységéről
232  8|     asszonnyal. A festő úgy beszélte, hogy Al-Mandsidné kissé kopott
233  8|               s szerencsésen kivitte, hogy Kinizsit a nagyteremben
234  8|               úgy látszik, azt hiszi, hogy a meszelés is egyike a művészi
235  8|             nem volt ötven krajcárja, hogy a feleségének konyhapénzt
236  8|      kisasszony folyamodást adott be, hogy Budapesten hivatalt kapjon,
237  8|              kukoricacsősz) azt írja, hogy a malom födele veszedelmesen
238  8|           Ezekben a napokban történt, hogy Góliáth, a nagy és legyőzhetetlen
239  8|              gróf kissé hátrább ment, hogy a képet jobban szemügyre
240  8|                 Öt év előtt megírtam, hogy a vörös bunyevácé a jövő...~ ~-
241  8|         Megbizást adott a titkárának, hogy a képet vegyék meg számára.
242  9|           mondta a kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is eláll bele.
243  9|        Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt
244  9|        tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék
245  9|          arroganciának: azt mondanám, hogy egy tudományos mesével mulatott
246  9|     pillanatokban konferálni szokott. Hogy a tudós és az ujságíró mit
247  9|             titok marad, de bizonyos, hogy a Budapesti Hírmondó következő
248  9|           tudományos virágregét, mert hogy a glabella-elméletnek aligha
249  9|               jól tudja. Azt mondják, hogy a tisztes öreg úr nyolcszáz
250  9|           vajjon jutott-e már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi,
251  9|            ősidők óta van arra joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~
252  9|        készítek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás különbsége
253  9|      közömbösen, - csak nem gondolod, hogy a méréssel fájdalmat szerzek
254  9|            mertem volna esküdni arra, hogy a teóriám helyes.~ ~Pár
255  9|             nem ez volt az első eset, hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~
256 10|         művésznő lesz belőle, de így, hogy a szegény Tornallyai több,
257 10|               senki sem gondolt arra, hogy a kis leány valaha ilyesmivel
258 10|            poéziséből és így történt, hogy minden gazdagsága dacára
259 10| gondolkodásának az lett az eredménye, hogy a leány, huszonötéves kora
260 10|           itthon...~ ~És így történt, hogy a Tilda romantikus fejecskéje
261 10|            előzékenyen tudatta velük, hogy szeptember elején egy tiszamenti
262 10|            viszonyai felől. Kiderült, hogy a Biarritz és Tsa cég minden
263 10|               írt a közvetítő cégnek, hogy a következő héten Budapestre
264 10|          történteket.~ ~- Megmondtam, hogy ne számítson a hozományodra...~ ~-
265 10|          Helyes, még csak az kellene, hogy a kezébe adjuk az egész
266 10|              Milyen távol állt attól, hogy szerelmes legyen! Egyszerüen
267 10|                de mennyire vigyázott, hogy a jelentékeny üzlettel meg
268 10|         akadályozta meg a varrónőket, hogy szorgalmas méhekként dolgozzanak
269 10|      kelengyéjén és az apátplébánost, hogy gyors egymásutánban hirdesse
270 10|           melyben Tilda biztosította, hogy jól érzi magát. Negyednap
271 10|             Nem érted, hát nem érted, hogy így nem is léphetnék emelt
272 10|              férjem és én megkívánom, hogy éppen úgy becsüld, mint
273 11|           ugyan senki sem állíthatja, hogy az úgynevezett ideges asszonyok
274 11|               az eltökélt szándékkal, hogy többé sohasem látjuk egymást.
275 11|               arra sem tudta rávenni, hogy öt percig beszéljen velem.
276 11|             délfelé azt üzentem neki, hogy lelövöm, gúnyosan azt üzente
277 11|           gúnyosan azt üzente vissza, hogy: tessék. Kata nélkül tértem
278 11|           azzal a szomoru kilátással, hogy a feleségemet mindörökre
279 11|         kategorikusan megparancsolta, hogy rögtön hozzam vissza Budapestre.
280 11|           mondta nevetve, jókedvüen), hogy vasárnap még gyülöltelek,
281 11|             egyetértetek velem abban, hogy a legjózanabb asszony is
282 11|          példákat a világtörténetből, hogy a legközelebbi rokonok sincsenek
283 11|           pedig mindenáron azon volt, hogy a lakás összes ajtait összetörje.
284 11|           legelőször is arra gondolt, hogy vidéki rokonait meglátogassa.
285 11|                 Bolondot cselekedtem, hogy így minden ok nélkül földúltam
286 11|               arra kérte a jó Istent, hogy a házastársakat békítse
287 11|            mindannyian), de ki látta, hogy ilyen skandalum legyen egy
288 11|              ebben az időben történt, hogy az Aurél egy hivataltársa
289 11|           dőlve. Oly keservesen sírt, hogy Aurél utóbb gyöngéden vígasztalni
290 11|              is igen adtál okot arra, hogy az együttlétet óhajtsuk...~ ~
291 11|             hívtad, nem ajánlom neki, hogy a szobámba tolakodjék...~ ~
292 11|       kisleány koromban elhatároztam, hogy korán kelek, mindig hétfőn
293 11|               akár telegrafálok neki, hogy jőjjön értem...~ ~Kata igen
294 11|           ember, - mondta, - remélem, hogy többé nem féltékenykedik
295 11|             én csak azt mondom, fiúk, hogy a legbecsületesebb asszony
296 12|               egy reggel észrevették, hogy a bezárt Izabella-nyaraló
297 12|             kérdezősködésre kiderült, hogy december végén Emma vesztfáli
298 12|                Most aztán tudni kéne, hogy mit csináljon az ember!~ ~
299 12|              lépésre szánta el magát, hogy híres földijét, a nagy minisztert
300 12|           sokáig elbeszélgetett veje, hogy a jellemét, és a gondolkodását
301 12|            fordult, a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~
302 12|           melyben arról értesítették, hogy a piemonti nagyherceg őt
303 12|            mellé. Egyúttal fölhívták, hogy két héten belül jelentkezzék
304 12|           tudósítja...~ ~Az az ötlet, hogy a nagyhírü minisztert fölkeresse,
305 12|             át nem volt annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki
306 12|       vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel
307 12|           aztán dobogó szívvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~
308 12|               történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő nagyszerüen
309 12|          tisztán. Csak annyit tudott, hogy valami rendkívüli, valami
310 12|          regényt olvasott, nem látta, hogy mi történik körülötte, a
311 12|            Paloznakynak úgy tetszett, hogy amikor óra végeztével etikettesen
312 12|             orrát... Mi történt vele, hogy ilyen különösen viselkedett?...
313 12|               gondolta:~ ~- Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes
314 12|          Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes belém, mert másképp
315 12|       történni, ha egyszer kijelenti, hogy hozzám akar jönni feleségül...~ ~
316 12|         tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy a gondviselésnek miféle
317 12|               sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem lapjaira
318 12|              Még aznap este megtudta, hogy mi történt: a rohtmühleni
319 12|            Severin báró tudatta vele, hogy a magyar órákat beszüntetik
320 12|              Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta
321 12|               fogta el: úgy képzelte, hogy ugyanazt a Jensen-etüdöt
322 12|              furcsán nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester
323 12|             ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~
324 12|              alatt, sokáig nem tudta, hogy mit tegyen? Vajjon illő
325 12|            tegyen? Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön?
326 12|              Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt köztünk valaha?
327 12|            amíg végre elszánja magát, hogy a tettek mezejére fog lépni...
328 12|              a verandához, oly közel, hogy a többi közönség szinte
329 12|               Az öreg ember úgy érzi, hogy egyszerre fiatallá lesz
330 12|         egyszerre fiatallá lesz újra, hogy ott ül, mint régente, a
331 12|             megijed, annyira megijed, hogy a villát is leejti a kezéből.
332 12|             tovább siet. Ugy képzeli, hogy a hercegnő kipirult, amikor
333 12|            kipirult, amikor meglátta, hogy a sokaság bámulva néz itt
334 12|          kíván tőlem?~ ~- Arra kérem, hogy a jövőben ne méltóztassék
335 12|         tovább megy. Ugy rémlik neki, hogy egy gyönyörü, harminc esztendős
336 13|           ünnepelte meg a kinevezést, hogy hosszabb külföldi tanulmányútra
337 13|               báli ismeretséget arra, hogy utazása az ujságok személyi
338 13|        Koppány doktorral, annyi tény, hogy az élelmes ifju nagy érdeklődéssel
339 13|             ezen a téren is oly nagy, hogy még jó, ha az embernek szivarravaló
340 13|              A tudomány épp arra vár, hogy néhány koplaló magyar doktor
341 13|         fejezet mindig csak az marad, hogy az ember hitvány húszezer
342 13|         csillag, aki nem engedte meg, hogy diákkoromban éhen vesszek...
343 13|            Galénus is tisztában volt, hogy az orvosban egy morzsányi
344 13|       emberbaráti érzés, ha arra nem, hogy a szegény doktor karriért
345 13|        karriért csináljon? A fődolog, hogy valami új ideát találjunk,
346 13|             pozicióra? Ki nem akarja, hogy az ujságokban szerepeljen?
347 13|              És ki idegenkedik attól, hogy nagybecsü arcvonásai a képes
348 13|              klinikákat, s így esett, hogy puszta véletlenből ide is
349 13|               lenni...~ ~- Fogadjunk, hogy eltalálom a kartárs úr gondolatát!~ ~-
350 13|                velem együtt bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály
351 13|             kifejtették egymás előtt, hogy az efajta intézet merőben
352 13|             akiknek bőven telik arra, hogy a gyermekeiket ápoltassák.
353 13|            báró, akit mindig bántott, hogy az inasai egyszerüen csak
354 13|            koronát. A jó Isten tudja, hogy mi történt ekkor a lelkes
355 13|           szívében: Koppány ahelyett, hogy örömkönnyekre fakadt volna,
356 13|          csudálkozva veszi tudomásul, hogy a fiatal tanár mérges cikket
357 13|            Ezt írta: „Mi célja annak, hogy az angolkóros gyermekek
358 13|              figyelmébe. Igy történt, hogy a szanatórium bokréta-ünnepén
359 13|     eminenciás úrhoz:~ ~- Ugy hallom, hogy az excellenciád fölavató
360 13|               mormolták:~ ~- Remélem, hogy megpukkad az a szédelgő!~ ~
361 13|              IV.~ ~Engedjék meg önök, hogy a negyvenes évek divata
362 13|                  Nézz le és meglátod, hogy mi történik ott? - susogta
363 13|               Mit szólok? Azt mondom, hogy ez a jótékonykodás is hazugság.
364 13|         szegény babákkal, mint azzal, hogy a fekete kávéjuk forró legyen.
365 13|               pénzt csak azért adták, hogy az ujságba kerüljenek, ami
366 13|                   Azt akarod mondani, hogy üreslelkü stréberek? - vágott
367 13|               teremtette a szerelmet, hogy az emberiség ki ne haljon,
368 13|              haljon, s a strébereket, hogy a betegek és szenvedők el
369 14|         hirtelen erős vágy kapta meg, hogy hazautazzék a hegyek mögötti
370 14|           most már remélni sem merte, hogy barátain kívül más is tudomást
371 14|           szerzője!... Nagyon örülök, hogy megismertem...~ ~Néhány
372 14|            nem vettek arról tudomást, hogy ő is a világon van. Körülbelül
373 14|      tiporhatja, ha kényszeríti őket, hogy nagyságát, lelkének kiválóságát
374 14|             tagjával. Biztosra vette, hogy Ida sápadtan nyujtja majd
375 14|       Bolondság!... Sohasem érem meg, hogy ebből az álomból valóság
376 14|                Szinte jól esett neki, hogy ez a vén ember mit sem tud
377 14|               Topoly megütődve.~ ~- S hogy megy sorsod?~ ~Topolyi nagyot
378 14|         emberek mitsem tudnak afelől, hogy ő milyen nagy, hírneves
379 14|         utcáin.~ ~- Tegnapelőtt volt, hogy az államtitkár fölszaladt
380 14|              beszédközben észrevette, hogy Manó mosolyogva néz a fiatal
381 14|       lépdeltek el mellette, anélkül, hogy köszöntötték volna. Egy
382 14|         vöröskeztyüs kezét.~ ~- Szép, hogy eljött, - mondotta, - meddig
383 14|               keserüen győződött meg, hogy az édes, poétikus leányból
384 15|         szerkesztette. Aki azt hiszi, hogy e munkásság még egy buffalói
385 15|             még arra is maradt ideje, hogy az impozáns adamstowni börzeépületet
386 15|     hivatásának.~ ~Mikor azt mondjuk, hogy Adamstown derék lakossága
387 15|             mondunk; mert tudni kell, hogy a város polgármesteri székén
388 15|          jogát. Ha tehát azt mondjuk, hogy Adamson úr megnyerte polgártársai
389 15|               új Romulus, meghallván, hogy miről van szó, mosolyogva
390 15|  totalizatőrrel... Mert jól tudjátok, hogy mindaz szent előttem, amit
391 15|         hosszal lefutott. Azt mondom, hogy „gyalázatos vereség”-et,
392 15|              minősítenem azt a tényt, hogy a Prairie csillaga csak
393 15|                azt gondoltam tehát... hogy okosabb... ha egyszerüen
394 15|             becsületszavamra állítom, hogy igazat mondok... Ha azt
395 15|            mondok... Ha azt hiszitek, hogy...~ ~Nem fejezhette be szavait,
396 15|              igért, nincs tehát okom, hogy tovább is kíméljem őt...