Rész

 1  2|           amint jól megy a sorod, egészen kiverj a fejedből? No várj
 2  2|        akkor biztos vagyok benne, egészen biztos, hogy egyetlen nap
 3  3|         körvonalai nem vesztek el egészen a halványkék selyempaplan
 4  3|           alatt e gyáva vádaskodó egészen megsemmisült, halkan és
 5  3|          hogy ez a komoly asszony egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését,
 6  3|   szerettek volna, bár nem voltak egészen tisztában azzal, hogy a
 7  3|          ez izmos gavallérja most egészen garçon életre rendezkedett
 8  3|     kívánatos asszony, most, hogy egészen távol volt tőle, olyan leküzdhetetlen
 9  3|         föl benne, hogy némelykor egészen elvesztette az eszét. Bár
10  3|       enyém voltál, nem is tudtam egészen: micsoda kincs és gyönyörüség
11  3|           tőled. Rajtad függ most egészen, hogy jövőd fölött úgy rendelkezz,
12  3|          hangok és színek homálya egészen körülfolyta s altató zúgásba
13  3|        vagy hétszázhuszonegy, nem egészen mindegy-e? S megérdemelnéd-e,
14  3|          de azután a tiéd lesz ő, egészen, örökre, kizárólagosan a
15 10| udvariasan hajlongott:~ ~- Oh, az egészen mellékes... Én önmagáért
16 12|  fölkiáltás alatt? Maga sem tudta egészen tisztán. Csak annyit tudott,
17 12|      halad a rácskerítés mellett, egészen közel a verandához, oly
18 14|  csodálatos, sőt az utóbbi időben egészen szokatlan jelenség volt.
19 14|     válaszolt:~ ~- Szép gyerek... Egészen az édesapja!~ ~- Csak olyan