Rész

 1  9|              A glabella-elmélet.~ ~Dömjén doktor, az egyetem világhírü
 2  9|            egy fiatal férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával
 3  9|         szervusztok, gyerekek...~ ~Dömjén doktor fölült egy lóvasúti
 4  9|        díszített leselkedő lyukon. Dömjén doktor hízelkedve símogatta
 5  9|           akarok közölni vele...~ ~Dömjén doktorné neheztelve vállat
 6  9|        szégyenkeznünk kellene...~ ~Dömjén doktor ezzel bemenekült
 7  9|     smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva állt meg
 8  9|             piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike kisasszonynak, aki
 9  9|            kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes mámorban emelte
10  9|           ismét álmodik! - szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~-
11  9|            Mesével? - kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban
12  9| haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs elméletét
13  9|       egyik közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, a híres anatómust,
14  9|            ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes időben
15  9|           magam glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról készítek
16  9|            vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, aki mindeddig
17  9|             Teringettét, - szólott Dömjén tanár közömbösen, - csak
18  9|          beleszúrt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számítani kezdte
19  9|       térdein Erzsike kisasszonyt, Dömjén tanár pedig hirtelen vállat