Rész

 1  4|         vette észre, amint Cayll Sárika fehérszőke haja a földszint
 2  4|       örökölni fogja valaha...~ ~Sárika az angol nővel jött, anyja
 3  4|      előtt bizonyossá lett, hogy Sárika élénken rokonszenvez az
 4  4|    mehetett többé Cayllékhoz, de Sárika bátyja, aki Budapesten hadnagyoskodott,
 5  4|     minden budapesti kávéházban. Sárika hír szerint három nap óta
 6  4|           Berczi, odanézzetek!~ ~Sárika mellett, a páholy hátterében
 7  4|       őrszemei észrevették, hogy Sárika halavány arca még fehérebbé
 8  4|    Hogyan mert idejönni, - szólt Sárika elfulladva, - tönkre tesz
 9  4|            Hova megy? - kérdezte Sárika bágyadtan.~ ~- Nem tudom,
10  4|       utoljára, arra esküszöm.~ ~Sárika a szeme körül babrált.~ ~-
11  4|        Nono, csillapodjék. Ugyan Sárika, hát térjen magához. Értsen
12  4|   akarjuk. Ugy-e ért engem, édes Sárika, ugy-e ért? No, mosolyogjon
13  4|           hogy akarja kissé...~ ~Sárika szomoruan, szelíden mosolygott,
14  4|        hozzá, hogy itt volt...~ ~Sárika behunyta a szemét, Keleti
15  4| késedelem nélkül leszámolok...~ ~Sárika szíve nem dobogott e percben.
16  4|         hogy ilyen emberrel...~ ~Sárika halványan vágott közbe:~ ~-
17  4|         lehetett segíteni többé. Sárika megtörten bocsánatot kért
18  4|         már karonfogva sétáltak. Sárika fehérszőke haja csillogott