Rész

 1  3|         haraggal ült föl ágyában.~ ~- Ön még közeledni merészel, -
 2  3|              Én azt fogom tenni, amit ön tanácsol. Minden öntől függ.
 3  3|              s ez egyetlen mód nélkül ön soha sem lehet az enyém.~ ~
 4  3|              Páris felé, a honnan, az ön tanácsát követve, Deauvillebe
 5  3|            van. Ugy cselekszem, ahogy ön kívánja; utazom. De nem
 6  3|          huszonnégy órára, mint ahogy ön hiszi, hanem örökre. Ez
 7  3|             Ideálok nincsenek, látom. Ön sem az, talán senki. Itt
 8  3|             önnél vagy nála, mindegy. Ön sem rosszabb, de nem is
 9  3| elérhetetlennek látszik. Hittem, hogy ön ért, hogy ön szeret, hogy
10  3|             Hittem, hogy ön ért, hogy ön szeret, hogy a lelkem egy
11  3|              egy az önével; tévedtem, ön sohasem tudna engem megérteni.~ ~„
12  3|                  Borzasztó reám, hogy ön ilyesmit ajánlhatott s hogy
13  3|           lehetett elég ok arra, hogy ön ezt az érzéki ajánlatot
14  4|                 szólt csöndesen, - az ön merészsége vagy pimaszsága-e?~ ~
15  8|        nyaralót. De ez mind semmi, ha Ön, szépséges ifju, nem lehet
16  8|                 szólt egy szobrász, - Ön oly romantikussá kezd lenni,
17 10|       szobájában:~ ~- Nincs kifogásom ön ellen, s ha úgy akarja,
18 14|           meglepetve szólott:~ ~- Ah, ön az, a Hó szerzője!... Nagyon