Rész

 1  4|            tesz mindkettőnket. Ezt papa okvetetlen megtudja, s én
 2  4|        halványan vágott közbe:~ ~- Papa, kérlek, egy szót se többet!...~ ~-
 3  5|           csönd legyen gyerekek! A papa elbóbiskolt egy kissé.~ ~
 4  5| elbóbiskolt egy kissé.~ ~A szegény papa valóban édesen szunnyadt
 5  5|     remegni kezdtek ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára rémülten
 6  5|           nyolcszáz forintot, hogy papa megint kinyithassa a boltját
 7  5|  szünetlenül munkában volt s Timár papa naphosszat működhetett,
 8  5|         homlokát törülgetve, Timár papa boldogan folytatta a veszekedést,
 9  5|           régi életmódot; amikor a papa délutánonkint a kávéházba
10  5|           oszlott föl, mikor Timár papa apró, gömbölyü alakja újra
11  5|           zacskókat varrtak, míg a papa a fiókok pléhföliratait
12  5|           is te, - válaszolt Timár papa fitymálózva. - A pipa hozza
13  5|     törölte tisztára a mérleget, a papa kétszer vágta el az ujját
14  5|        volt, mint az öklöm.~ ~De a papa, aki a boltban mindig haragudott,
15  5|          haragudjék!...~ ~De Timár papa boldogan haragudott s este,
16  7|           teázó asztalt, s Komlósi papa elmondta, hogy mi történt.~ ~-
17  9|       ezzel a furcsa fölírással: A papa kedvence. Egy XVI. századbeli