Rész

  1  1|          mindennap főtt szilvát eszik s este vastag indiai shawlokba
  2  1|           meghajol a table d’hôte-nál s aki sohasem viseli kétszer
  3  1|             hozzám a table d’hôte-nál s e csöndes lapoknak miért
  4  1|              vizet öntött a poharamba s udvariasan nekem akarta
  5  1|               megvannak a maga skálái s az impozáns hegyi unalom
  6  1|       magasabb írásművekben nem ritka s mely mindig a legmeglepőbb
  7  1|  fenhéjázással Arany liliom-nak nevez s másokkal is e föllengző
  8  1|          vette, hogy örökké akar élni s evégből Gödöllőt, mint klimatikus
  9  1|        sohasem látott kolerás beteget s ez az adat teljesen meggyőzte
 10  1|        Balatont és az Arany liliom-ot s a nénivel meg Juliskával
 11  1|            virágzó üzletet tart fönn, s nagyon csinos karlsbadi
 12  2|     sikkasztott a bankja pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték,
 13  2|              lakott, az ősi kuriában, s ezt a jól sikerült fiatalembert
 14  2|              gömbölyü betüket vetett; s én, egy pillantást vetve
 15  2|              megjelenhetnél közöttünk s egy hosszu őszi estén át
 16  2|              annyira összerongáltál?) s hallhatnád, mennyiszer fölemlítünk,
 17  2|          amelyből olvasgatni szoktál, s álmodozva gondolod magadban: „
 18  2|               az én jó, öreg tantim?” S aztán élénken elképzeled,
 19  2|               ketyeg a fejünk fölött, s míg odakünn sürüen hull
 20  2|            sok dolga van szegénynek.” S bizony csak előszedegeti
 21  2|   szüleitekkel együtt vagytok levéve, s úgy össze-visszacsókolja
 22  2|        huszonkétéves koromban voltam, s hogy milyen, a felől ne
 23  2|         Milike húgod a legislegszebb, s ha látnád, milyen gráciával
 24  2|             gráciával járja a walzert s milyen hercig pukkerliket
 25  2|        ételnek, ami az asztalra kerül s a konyhánknak még szegény
 26  2|               saját feje után mindent s a kínai császár is megnyalná
 27  2|              látni, édes fiam; Milike s én már hetek óta tanácskozunk,
 28  2|            karácsonyra fölmegy utánad s amennyire lehet, azon is
 29  2|               vagy minden egyes lapon s ama pajkos megjegyzések
 30  2|            most már végleg elvesztek, s a szép pusztákba valami
 31  2|             fejünk fölött van, a kert s egy csekély földbirtok,
 32  2|              hogy férjhez kell adni - s akkor? Légyen hála az Istennek,
 33  2|             csókolja meg a homlokomat s bizalommal mondja: „Hát
 34  2|          nagyon sokat, kis leányom, - s én áldom a jó Istent azért,
 35  2|              bízunk benned édes fiam, s Árkoss bácsi, aki esténkint
 36  2|             mindazt, ami elpusztult!” S ilyenkor elábrándozgatunk
 37  2|           képzeletünkben kiházasítunk s visszahozunk ide miközibénk, -
 38  2|          Ágnes hugom, a te édes anyád s szerető jó apád, a napokban
 39  2|           áldott szüleiteket szerette s mindenki résztvevő szemeikkel
 40  2|               fölebbvalóid rád bíznak s így csak lelkileg lehettél
 41  2|         szegény, jó anyád elhalmozott s az a szerető, gondos pillantás,
 42  2|             ajkán jelenik meg előttem s talán ez az oka annak a
 43  2|           kalaplevéve állít be hozzám s melegen kérdezősködik az
 44  2|            sokat valakinek a szemébe, s hogy vajjon tetszik-e már
 45  2|            elutazásodkor veled adtam, s otthon igyál egy csésze
 46  2|              hogy az ember meghüljön, s nekem nem kellene egyéb,
 47  2|               szegény, jó, öreg tánti s kis Milikém ott a kerekmonostori
 48  2|       hullámaiban keresett menedéket, s hogy becstelenül, jel nélkül
 49  3|               házi úrnő hálószobájába s egy-két perc mulva egy félénk
 50  3|             magára néhány ruhadarabot s gyorsan tolta félre az ajtó
 51  3|                 mondotta csodálkozva. S a fiatal asszony csillogó
 52  3|         ismert szépségének termetére) s közönyösen így szólt:~ ~-
 53  3|            fogok hozzá visszatérni.~ ~S mikor a megrettent mama
 54  3|       társaságban tárgyalás alá kerül s melyről egy franciás hajlandóságu
 55  3|          petrovényi grófi hitbizomány s a rengeteg vasműrészvénytársaság
 56  3|           leghódítóbb don Juanja volt s bőven megérdemelte azt a
 57  3|           hogy férje évek óta csalja, s havonkint ezer forinttal
 58  3|           keserü jelenetek folytak le s Margit mindinkább meggyőződött,
 59  3|          külszínt tökéletesen megóvta s a világ mit sem tudott meg
 60  3|              irodalmi gyűlésekbe járt s a két csinos, szellemes
 61  3|       akadémikus urak hajlott sasorra s fehér, tiszteletreméltó
 62  3|             magyar szerelmi poezisről s több egykoru verset szőtt
 63  3|              zamatu, naiv költemények s a fiatal professzor komoly
 64  3|        tréfálkozó szót váltott velük, s egész a képesterem ajtajáig
 65  3|           megint utolérte a hölgyeket s egész a Zimonyiék lakásáig
 66  3|           beszélgettek még pár percig s a professzor, bolyhos gallérját
 67  3|              összetalálkoztak ezentul s a világ jó ideig abban a
 68  3|              a szellemeskedés, e néma s mégis szemmel látható hódolat
 69  3|              levélkét borítékba zárta s egy kis cédulán ennyit írt
 70  3|               rendeztek a Hungáriában s a gróf, a részvénytársaság
 71  3|            négy felköszöntőt mondott, s az utolsóban már a fölszolgáló
 72  3|      álldogált, szivarral kínálta meg s aztán szapora léptekkel
 73  3|              felé.~ ~Margit aludt már s Zimonyi rendesen vigyázott,
 74  3|              a nyak egy fehér darabja s Zimonyi, kiben a hosszas
 75  3|           hirtelen lehajolt az ágyhoz s neje gömbölyü, szép vállát
 76  3|            Margit egyszerre fölébredt s megértvén mi történik, haraggal
 77  3|             ismeri a valódi okot.~ ~- S mi az?~ ~- Hogy önnek kedvese
 78  3|             Hogy önnek kedvese van!~ ~S nem várva meg a választ,
 79  3|                   Takarodjék innen!~ ~S mikor Zimonyi habozva állt
 80  3|          késedelem nélkül kocsira ült s az édesanyja lakására hajtatott.~ ~
 81  3|             Január közepe táján anyja s Ágnes huga társaságában
 82  3|      aggasztóan köhögött pár hét óta, s a doktorok enyhe levegőt
 83  3|             több ízben írt Nógrádynak s levelei mindig magukkal
 84  3|              tértek vissza Abbáziából s már májusban a Gersonné
 85  3|               ibolyás hegyoldalakban, s tréfálva, kacagva toppant
 86  3|             naivabb volt, mint a huga s pirult a gondolatra, hogy
 87  3|          azzal, hogy szeretik egymást s minden szavuk, melyet egymáshoz
 88  3|            maga derült, barna szemeit s tiszta, nyílt homlokát feléjük
 89  3|          délután volt, hogy Zimonyiné s Nógrády együtt ültek a villa
 90  3|      virágágyakban, bársonyos szegfük s nagy, gömbölyü pünkösdi
 91  3|             ki- és bejárt edényekkel, s Ágnes egy új francia keringőt
 92  3|            látszott e tiszta délután, s mindketten a boldogság kimondhatatlan
 93  3|          fölnézett olykor hímzéséből, s mosolygó szeme bizalmasan
 94  3|              is tudták miről van szó, s csak egymás hangjában gyönyörködtek.
 95  3|    Margitsziget zöld bokorerdője felé s a levegő tiszta és fényes
 96  3|             színei lebegtek mindenütt s a Margit egyszerü, világos,
 97  3|              két év csupa képzelődés, s ez a házasság egyszerü álom...
 98  3|         valóság nagyon is komoly.~ ~- S tudja, hogy olykor kísértést
 99  3|              most reá tette a magáét, s látván, hogy Margit nem
100  3|               asszony egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését,
101  3|          különös lelkesedést éreztek, s szinte a könnyekig meghatotta
102  3|         csacsit hajt föl a hegyi úton s hogy a kávé ilyen pompásan
103  3|             ketten, hogy az élet szép s hogy leírhatatlan, szavakba
104  3|             ülni a nyitott terraszon, s ez aranyszegélyü, vékony
105  3|        csemegéket. A szemük ragyogott s folyton azt szerették volna
106  3|       színházba és társaságokba járt, s oly fiatalos hévvel udvarolt
107  3|          fogatot rendelt meg Párisból s májusban egy lova elsőnek
108  3|             találkozott a feleségével s hódolattal emelte meg előtte
109  3|       közönyösen biccentett a fejével s hidegen sétált tova a hugával.
110  3|      kibékülésről szó sem lehet többé s hogy egyszerü nyűg mindkettőjükre
111  3|                  Igy álltak a dolgok, s az irodalomtörténet szelidlelkü
112  3|                 szólott izgatottan.~ ~S fürkészve, kíváncsian tekintett
113  3|               gyöngén remegni kezdett s a szemei haragosan megvillantak.
114  3|      gondolataim folyton veled vannak s azt hiszem, minden iránt
115  3|             megegyezem, amit kívánsz, s rajtam nem múlik többé,
116  3|              meg jól ezt az ajánlatot s ne utasítsd vissza elhamarkodva,
117  3|            tova a fövenyes sétatéren, s bódító illatba verődött
118  3|            délies virágok kilehellése s az asszonyok ingerlő parfumeje.
119  3|              és szőlők látszottak ide s egy-egy nyárilak kacér tornyocskája
120  3|          sétálók megálltak egy percre s Ágnes néhány skótsipkás
121  3|              társaság volt körülöttük s folyton jó kedvet, kacagást
122  3|           éjfélig ültek a vacsoránál, s ez idő alatt Margitnak egy
123  3|       Eltüntek a szállóbeli folyosón, s minden csöndes és sötét
124  3|             meg a Margit sarokablaka, s úgy tekintett ki az éjszakába,
125  3|         Margitot még messziről imádta s az asszony együtt lakott
126  3|            lángra lobbantotta a vérét s utcáról-utcára kergette,
127  3|         valami hajléktalan csavargót. S ez az ember még remélni
128  3|              titokban visszatér hozzá s átengedi magát a vágyainak,
129  3|             össze a mennyboltozattal, s valahonnan, a túlsó partról,
130  3|          virrasztó tücskök ciripeltek s a víz szeliden ringatta
131  3|           homálya egészen körülfolyta s altató zúgásba olvadt össze
132  3|       suhogása, az éji rovarok hangja s a kőpart szelíd hullámverése.
133  3|         Zimonyi állani fog a szavának s a maga részéről minden eszközzel
134  3|            boldogságát megvásárolnák, s mindörökre az övé lehetne
135  3|               ajánlatban megnyugodjék s maga segítse elő a botrányos
136  3|         emberrel hétszáz napot együtt s változtat-e valamit a jövőn,
137  3|                nem egészen mindegy-e? S megérdemelnéd-e, hogy valaha
138  3|               órára, ne tudj semmiről s éld át öntudatlanul ezt
139  3|             asszonyság ült a padokon, s egy botos, szürke kapitány
140  3|           hunytam be a szemeimet.~ ~- S megtalálta a kivezető útat?~ ~-
141  3|          fogadja el a férje ajánlatát s menjen vissza hozzá huszonnégy
142  3|            arra erőt, hogy lemondjak, s ez egyetlen mód nélkül ön
143  3|            arcáról eltünt a mosolygás s kissé hidegen kérdezte:~ ~-
144  3|               órakor indul az express s esti hatkor már az osztrák
145  3|               ön ilyesmit ajánlhatott s hogy képes volna megnyugodni
146  3|         eltérítsen. Nyugodjék hát meg s keresse igazabb útakon a
147  4|          cincogni kezdtek a hegedűsök s az operette egy elsuhanó
148  4|        vígasztalás különböző módjait, s parvenu maradván sokszoros
149  4|        hamarosan letett minden gondot s a kis Sárikával is csak
150  4|              véletlenül Cayll Sárikát s egy kissé zavarodottan bókolt
151  4|               kezdte a friss pletykát s a sextett legszebb részét
152  4|             páholyokban, az erkélyen, s a földszint ama részein,
153  4|           után, amely magának való.~ ~S mikor Keleti válaszolni
154  4|           távoztak.~ ~Nem békültek ki s az esti lapok pár soros
155  4|           szerint három nap óta sírt, s nádor-utcai lakásuk ablakában
156  4|         Keleti dr. vörösszőke bajusza s az angol nő barátságosan,
157  4|              arca még fehérebbé lett, s kis kezével ijedten kapaszkodik
158  4|             papa okvetetlen megtudja, s én nem élem túl...~ ~- Most
159  4|         kérdés, akar-e az enyém lenni s nem ijed-e meg semmitől?~ ~-
160  4|          tisztában vagyok a dolgokkal s biztosítom, hogy levonom
161  4|              páholy ajtaja fölnyílott s az angol nő ijedten gőgicsélte:~ ~-
162  4|        láttára két forró kezébe fogta s égő arcát édesen nyugtatta
163  5|              rossz idők következtében s a kis házba leverő nyomor
164  5|          aludt a konyhabeli faágyban, s a két leány kivonult a takaréktűzhely
165  5|          nehézséggel egy új toalettet s a mama önmaga ballagott
166  5|       megjelent a konyhaajtó küszöbén s vörös orra szinte ragyogott,
167  5|             huszonkettedikére virradt s így Vági bácsinak abszolute
168  5|            egyszerre csak megcsörrent s egy torzonborz, jókedvü
169  5|           Rothschild egész vagyona!~ ~S a bőrtáskája fenekéről egy
170  5|           keskeny vágóasztal tetejére s a levélből - mintha az Ezeregyéjszaka
171  5|            remegni kezdtek ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára
172  5|            kezdte a mellékelt levelet s izgatottan, kifogyó lélegzettel
173  5|             szünetlenül munkában volt s Timár papa naphosszat működhetett,
174  5|           gorombább volt a pokrócnál, s akkor élt csak a kedve szerint,
175  5|             az életemet, higyje el!~ ~S izzadó homlokát törülgetve,
176  5|              a kártyázók háta mögött, s a mama bóbiskolva húzódik
177  5|        látogatni a kis szatócsboltba, s végtelen pletykák, tervezgetések
178  5|             sem szerette a vendégeket s napokig dörmögött, ha valakit
179  5|          fogok tartani, azt hiszem!~ ~S mama meggyőződéssel ismételte:~ ~-
180  5|          enyvet nem fogunk tartani.~ ~S pár perc mulva, érett megfontolás
181  5|              tudom, hogy leszünk...~ ~S mama kontemplálva tette
182  5|        felesége tanácsai után indult, s a bevásárlások legjelentéktelenebb
183  5|          tornyosultak az állványokon, s a plafondra szögzött képen
184  5|           pompásan sikerült a művelet s az első hatos szerencsésen
185  5|              papa boldogan haragudott s este, hazatéret, sóhajtva
186  6|          derék atyák oly sokat vártak s aki vagy tizenöt éve az
187  6|      legvénebb tükröket megszégyeníti s még mindig a vak véletlent
188  6|            százezredik kapucinerjét - s ott húzódik meg az agglegény
189  6|     megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb
190  6|              iskolatársai hálóingeit, s ugyanannyi ideje, hogy a
191  6|               a fákon szökellő mókus, s ezer változatát ismeri a
192  6|             háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, halványkék,
193  6|            pincéreket és cigányokat - s a vidék úri házaiban is
194  6|               meghaladja a százezret, s nincs cigány, akit ő valamely
195  6|        nagyságos barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak mellett
196  6|             Meghízott tokát eresztett s jóságosan a keblére szorított,
197  6|           pezsgő mindig akad számomra s jó dohány is elég van még
198  6|        melyekben majd a reuma kikezdi s odakünn hosszu, hideg, unalmas
199  6|          nyilallás áll be a térdembe, s nem lesz meg többé a rugalmas
200  6|          cserépkályha mellett ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem
201  6|            jövendőjéről gondoskodjam, s vidám, derüs öregségemet
202  6|               legtöbb talentumom van, s amihez a képességemet néhai
203  6|         vöröstintás egyest kaptam rá, s Vojtik Kol. József nyilvánosan,
204  6|           mikor mindenki elálmosodott s a faképnél hagyott, s nem
205  6|    elálmosodott s a faképnél hagyott, s nem volt annyim, hogy egy
206  6|          hozzá is kezdtem az akcióhoz s személyesen, meg levélileg
207  6|         végzem a kiadóhivatal ügyeit, s milyen pontosan megintem
208  6|             egy nyugtát a block-jából s pedánsul igazolta, hogy
209  6|          nevettem a különös beszéden, s harag nélkül kezet nyujtottam
210  6|                de Lénárt utánam jött, s mégegyszer megfogott a küszöbön.~ ~-
211  7|         letelepedtek az asztal mellé, s a családfő, rágyujtva egy
212  7|               a fehérruhás szekrényt, s az abroszok közül egy jókora
213  7|            családi tűzhely mellett, - s így a költség is jóval kevesebb
214  7|            ismét elővette a ceruzáját s komor arccal számolgatni
215  7|     háromforintos nyakkendőket visel, s arca, melyet őszbeborult
216  7|              asszony ismét bólintott, s mivel a lefekvés ideje elérkezett,
217  7|         korábban kelt, mint rendesen, s miután a beafsteaket, tojást,
218  7|               pedig (akit a cselédség s a házmesterné méltóságos
219  7|             délután megint hiába járt s másnap is hiába fiakkerezte
220  7|               lépett be a hálószobába s átkopogtatott a lányok szomszédos
221  7|        terítette föl a teázó asztalt, s Komlósi papa elmondta, hogy
222  7|             szörnyü jókedve szottyant s éjfél felé az egész asztalt
223  7|             Nagyon összebarátkoztunk, s mikor egy darab idő mulva
224  7|             Pasich nagyot kurjantott, s mielőtt a mondatot befejezhettem
225  7|          tintatartót nem hoztak ki, - s ott künn, a furcsa kis zúgban
226  8|               tényleg ügyes fiu volt, s tizenkettedik esztendejében
227  8|      Düsseldorfba küldte néhány évre, s a jövőbeli Rafael hosszu
228  8|         semmit sem hagyott maga után, s ő ezentúl alig számíthat
229  8|              a Műcsarnok kiállításán, s a lapok biztató reményeket
230  8|         tárcájában a Bálkirálynő-nek, s ezzel fejezte be a kritikát:~ ~„
231  8|               Monte-Carlo-kávéházban, s mikor képéért kétezer forintot
232  8|             töltött egy egész nyarat, s ideiglenes műtermet rendezett
233  8|        szivarozott többé oly békésen, s némileg meghasonlott kedéllyel
234  8|            Szérüs kert-et a vasúthoz, s mikor lesülve, mint egy
235  8|            kavargatta a forró grogot, s titokzatosan szólt a fiúkhoz:~ ~-
236  8|         helyezték el a plafond alatt, s Keresztury kijelentette
237  8|           szánt kegyesen néhány sort, s a maga különös stilusával
238  8|                  fölszállt a hintóba, s az orosz hercegnő egyenesen
239  8|             tett a hidegkúti völgybe, s délelőttönként szorgalmasan
240  8|           kopott fekete ruhát viselt, s egy kokett kis mantelot-t,
241  8|         bunyevác csontos, vörös arca, s vele egy négyméteres szenzációs
242  8|           megint rossz helyet kapjon, s szerencsésen kivitte, hogy
243  8|       októberben felöltő nélkül járt, s a kávéházból akkor távozott
244  8|              az arcképét megrendelte, s a szerencsétlen kis Al-Mandsid
245  8|             Rosa Bonheur színvonalát, s a jockeyk mintha élnének.
246  8|             sokszorosítása érdekében, s két hónap alatt a Döntő
247  8| fölelevenítette a művész többi képét, s a Szérüs kert Brüsszelben
248  9|            szénfekete szivarjai közül s derült, szinte ravasz arckifejezéssel
249  9|            tanársegédek pavillonjába, s hangosan megkopogtatta a
250  9|           sajátságos látnivalók előtt s mély meggyőződéssel dörmögte:~ ~-
251  9|             az egész orvosi irodalmat s mégsem tudjátok megtalálni
252  9|              a saját magam glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról
253 10|           számoló géppé tökéletesült, s a józan leány egy üzletember
254 10|             héten Budapestre utaznak, s a gyógyszertárost is szívesen
255 10|             együtt jártak a színházba s ötödnap, amíg Tilda egy
256 10|             Nincs kifogásom ön ellen, s ha úgy akarja, nőül veheti
257 11|             ártatlanul gyanusítottam, s ő haragosan tért vissza
258 11|              elzárkózott a szobájába, s amikor délfelé azt üzentem
259 11|    elvesztettem. Ez vasárnap történt, s másnap, hétfőn este, Kata
260 11|          jószívü csacsijának nevezett s kategorikusan megparancsolta,
261 11|               aznap éjjel érte mentem s e nap óta úgy élünk, mint
262 11|           Miért nem fogadott vasárnap s miért borult kedden a nyakamba?
263 11|              volt a Bognárék házában, s délben, délután, este lekötelező
264 11|   ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, s amikor Aurél úr egy homályos
265 11|            nyolcadik kerületi klubba, s mikor másnap, kora hajnalban
266 11|       szabadságot a takarékpénztártól s a derék ifju legelőször
267 11|              legombolyítandó pamutot, s megható szeretettel kísérte
268 11|            pongyolaruhás szép asszony s kedve szerint való vacsora
269 11|              nyolcoldalas levelet írt s a levél végén szinte könyörögve
270 11|        olvasta valaha ilyen epekedve) s hamarosan leutazott Aradra.
271 11|               a nyitrai gyakorlatokra s a szegény fiút hirtelen
272 11|              a Kata udvari szobájában s a fiatal asszony jó tíz
273 12|           művésziesen csoportosítják, s a kandeláberek alatt a hatalmas
274 12|            kíséretével a fürdőbe jön, s körülbelül hat hetet tölt
275 12|           nagy minisztert fölkeresse, s tőle - holmi szegről-végről
276 12|              nagyhercegi fogat várta, s Severin báró, akinek átöltözködése
277 12|            alá az ódon bútorok között s a csöngetyűre pillantva,
278 12|         kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, aztán kimerülten,
279 12|              aki háttal ült hozzájuk, s valami regényt olvasott,
280 12|               égő arccal rohant haza, s amíg a föntebb idézett konkluzióig
281 12|             megismétlődött a jelenet, s ettől fogva, ha Meerhäns
282 12|              grófnő regényt olvasott, s nem figyelt az előadásra,
283 12|              jött a rendes leckeórára s mosolygás nélkül, ünnepi
284 12|        visszavonult a belső termekbe, s a tanító remegő térdekkel
285 12|     kastélyból a park fái közé suhant s néha látni vélte a hófehér
286 12|         kitűzték a vesztfáli lobogót, s a csinos vászonernyő körül,
287 12|              vezető üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, de még
288 12|              kis ezüstveretü asztalt, s egy nagy tablettán fölszolgálta
289 12|           előtt fénycsíkok reszketnek s úgy rémlik neki, mintha
290 12|             megint a régi Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak
291 12|               a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült pillantással
292 12|            Paloznaky behunyja szemét, s mire fölnyitja, megint ott
293 12|    rohtmühleni kastély vörös termében s gyöngyszínü cilinderét lassan
294 12|           dobogó szívvel megy tovább, s szinte valami mély álomból
295 13|             elején Brüsszelbe került, s egy tavaszi napon abba a
296 13|              a kertet, a lakószobákat s a tiszta ispotályt megtekintette.~ ~-
297 13|              nem tréfadolog, - mondta s úgy gondolta a fiatal professzor. -
298 13|               a brüsszeli klinikákat, s így esett, hogy puszta véletlenből
299 13|          együtt ebédelt a korcsmában, s míg a rossz ételeket szitkozódva
300 13|               a népszerü napilapokat, s szerencsésen megcsípett
301 13|               koronával rendelkezett, s a miniszter, aki az ünnepről
302 13|               bádogtetőn is átlátnak) s a szeméből a megindulás
303 13|               emberiség ki ne haljon, s a strébereket, hogy a betegek
304 14|           hegyek mögötti kis városba, s otthon, földijei között
305 14|        közölte az új csillag arcképét s a két leghíresebb irodalmi
306 14|            személyiség tegezni kezdte s régibb barátai bizonyos
307 14|              gyapjukereskedő kellett, s a bájos szőke Ida minden
308 14|           polgármester szónokolni fog s ő leereszkedőleg kezet szorít
309 14|               majd eléje fehér kezét, s lelkében zokogva gondol
310 14|               szándékot tett követte, s a reggeli gyorsvonat első
311 14|           dőlt hátra a bársonyszéken, s szivarozva, édes elégültséggel
312 14|          tüneményes emelkedése felől, s bizonyos jóakarattal ütött
313 14|          szenzáció nem következett be s a „Hó” kitünő szerzője egy
314 14|              kihúzta a fejes gyujtót, s most jólelküleg közeledett
315 14|          felelt Topoly megütődve.~ ~- S hogy megy sorsod?~ ~Topolyi
316 14|          cimborák köréje gyülekeztek, s egy fiatal fiskális érdeklődve
317 14|            néz a fiatal fiskális felé s szórakozottan csöngeti a
318 14|          ügyvéd jóakaratulag ásított, s a vizes poháron csöngetett
319 14|               is kifizette a kávéját, s visszafojtott haraggal sietett
320 15|              Adamson úrért a páholyba s mikor a városalapító, kénytelen-kelletlen