Rész

 1 11| megfejthetetlen titok, - szólott Bognár, aki csütörtökönkint, amikor
 2 11|         az? - kérdezték többen a Bognár jogászkollégái közül.~ ~-
 3 11|          helyeslőleg bólogattak, Bognár pedig a fölfedezők önérzetével
 4 11|    megfejtem a nagy titkot, amin Bognár nyolc esztendőn át hiába
 5 11|    józsefkörúti családi fészket. Bognár, aki oktalanul féltékeny
 6 11|         a harmademeleti lakásba. Bognár utóbb sötét pillantásokkal
 7 11|        legközelebbi rokonomra?~ ~Bognár azonban, aki tudott arra
 8 11|          a jó Mari szánakozva.~ ~Bognár szalmaözvegyi életbe kezdett,
 9 11|      Katámat megvígasztalod...~ ~Bognár ezalatt szomorúan botorkált
10 11|          és a boldogságomat...~ ~Bognár ekkor valami ügyetlen kifogás
11 11|        tulajdon gyermekemet...~ ~Bognár könnyezve olvasta végig
12 11|        Aurél boldogan elutazott, Bognár pedig vasárnap reggel váratlanul
13 11|         szobámba tolakodjék...~ ~Bognár egész délelőtt ott kuksolt
14 11|          Kata semmit sem felelt, Bognár pedig az öreg asszony hangos
15 11|        elbúsult Bognárhoz. Mikor Bognár kedden reggel csakugyan
16 11|           Szóval, - kiáltott föl Bognár reggel felé, mikor a visszavonhatatlanul