Rész

 1  2|         aztán élénken elképzeled, ahogy az ismerős fekete bőrszékeken
 2  2|      ugyanolyan nagy szeretettel, ahogy ő gondol rád, itt, a messze
 3  3|        évadján, július vége felé, ahogy a nagy ülőkosarak öbléből
 4  3|      jövőd fölött úgy rendelkezz, ahogy kívánod.~ ~„Van talán egy-két
 5  3|      beszédbe.~ ~Csak éjfél után, ahogy a hölgyeket hazakísérték,
 6  3|             IV.~ ~Nógrády László, ahogy a sötét, elhagyatott tópartra
 7  3|         vége van. Ugy cselekszem, ahogy ön kívánja; utazom. De nem
 8  3|        nem huszonnégy órára, mint ahogy ön hiszi, hanem örökre.
 9  4|           és minden úgy történik, ahogy mi akarjuk. Ugy-e ért engem,
10  6|      egy-két-kilenc üveg pezsgőt, ahogy ő mondani szokta, fölbontat.
11  6| kerülgetés nélkül megmondja, úgy, ahogy az én tollamtól kitelik.
12 12|            Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok?
13 14|           páratlan diadal közben, ahogy éjszakánkint az ágyba feküdt,
14 14|       kupé ablakából visszanézve, ahogy a tornyok, a kis erdő, a
15 14|           visszatérvén józansága, ahogy utolsó gyűrődött forintját
16 14|         mégis valóság lett. Most, ahogy végre a szándékot tett követte,