Rész

 1  3|        ülésén egy fiatal egyetemi tanár, Nógrády László - kit egy
 2  9| professzor jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár úr, szolgálatára, - szólott
 3  9|             A legnagyobb örömmel, tanár úr, - szólott a tanársegéd
 4  9|    kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes mámorban emelte ajkához
 5  9|           bajusza körül.~ ~- Ha a tanár úr nem venné arroganciának:
 6  9|    Mesével? - kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban
 7  9|     örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs elméletét az
 8  9|    ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes időben kopogott
 9  9|     Teringettét, - szólott Dömjén tanár közömbösen, - csak nem gondolod,
10  9|           a homlokát, - szólott a tanár aggódva.~ ~- De igen...
11  9|  beleszúrt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számítani kezdte az
12  9|       doktor megdöbbenve.~ ~A vén tanár nagyot káromkodott.~ ~-
13  9|       Erzsike kisasszonyt, Dömjén tanár pedig hirtelen vállat vont:~ ~-
14 13|            kiáltott föl a szegény tanár megbotránkozva.~ ~A kupéban,
15 13|          tudomásul, hogy a fiatal tanár mérges cikket írt a szanatórium