Rész

 1  3|     naiv költemények s a fiatal professzor komoly hangja, mely minden
 2  3| beszélgettek még pár percig s a professzor, bolyhos gallérját a nyakába
 3  3|       narancsok édes illatát. A professzor már többé nem leveleket
 4  3|     pirult a gondolatra, hogy a professzor szerelmes belé. Pedig mindketten
 5  3|    mélyedt el egy másodpercre a professzor lelkesült pillantásába.
 6  3|        szeliden tette a kezét a professzor magas homlokára, mintha
 7  3|       haragosan megvillantak. A professzor, aki e hatásokat élénken
 8  3|        melegen szorította meg a professzor kezét és csak ennyit mondott:~ ~-
 9  3|        kérdezte mosolyogva.~ ~A professzor némi fanyarsággal válaszolt:~ ~-
10  3|  levegőég átlátszó derüjében. A professzor úgy képzelte, hogy még mindig
11  9|            kiáltotta be az öreg professzor jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár
12  9|  figyeljen ide, - szólott a vén professzor, amikor ismét együtt voltak
13  9|   asszony durcásan kiszaladt, a professzor pedig ügyesen kimérte a
14 13| intézetben? - kérdezte a fiatal professzor az igazgatótól, amikor a
15 13|         s úgy gondolta a fiatal professzor. - A konkurrencia immár