Rész

 1  1| virágzó üzletet tart fönn, s nagyon csinos karlsbadi kőedénnyel,
 2  2|   tántikám?” Oh, igen, igen, nagyon sokat, kis leányom, - s
 3  2|    már az egyszer?~ ~„Sokat, nagyon sokat szeretnék még kérdezősködni
 4  3|  hogy nem az, hogy a valóság nagyon is komoly.~ ~- S tudja,
 5  5|     a mult éjjeli fáradalmak nagyon kimerítették. Mert szomoru
 6  5|   kellenek... Csak ne legyen nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel
 7  5|      ne haragudjék már olyan nagyon! Szóljon neki a ténsasszony,
 8  7|      korona.~ ~- Igazán, nem nagyon sok, - mondta elgondolkozva
 9  7|    mellett mulatnak odalenn. Nagyon összebarátkoztunk, s mikor
10 10|   nevelés dacára, még mindig nagyon sok maradt abból a borzas
11 11|      a feleségére, egy napon nagyon is megsokalta a szép asszony
12 12|   ujságot, mely úgy látszik, nagyon megdöbbentette. Tünődve
13 12| vörös szalonban történt, egy nagyon sovány, de barátságos hölgy,
14 13|    miniszter ő excellenciája nagyon a lelkemre kötötte a brüsszeli
15 14|     ön az, a Hó szerzője!... Nagyon örülök, hogy megismertem...~ ~