Rész

 1  2|     illatát megőrizte:~ ~„Ejnye te rossz, lusta, Istentől megfeledkezett
 2  2|          fejedből? No várj csak te rossz fiu, majd megcibálom én
 3  2|          sokat gondol mi ránk ez a rossz, lusta Gyurkó. De az írás
 4  2|         lusta Gyurkó. De az írás a rossz fiúnak sohasem volt a kenyere.
 5  2| századrészét sem érdemled meg - te rossz, buksi, ellustult Gyurkó,
 6  2|           viseltetem, te hálátlan, rossz lurkó, te! Gondolj mindig
 7  2|           hazalátogatsz. Ugyan, te rossz fiu, mikor is lesz már az
 8  2|            kérdéseket, amiket az a rossz lány sugdoz olykor a füleimbe:
 9  4|   számított valamit. Cayll, akit a rossz sors már harmincötéves korában
10  5|       portékák mind elpusztultak a rossz idők következtében s a kis
11  8|  Műcsarnokban, nehogy a kép megint rossz helyet kapjon, s szerencsésen
12 11|           és legyen esze; ha már a rossz feleségeért nem, legalább
13 11|        tréfásan megfenyegette.~ ~- Rossz ember, - mondta, - remélem,
14 13|      ebédelt a korcsmában, s míg a rossz ételeket szitkozódva elfogyasztották,