Rész

  1  1|             szunyognak. De hangom nincs - és így csak silány prózában
  2  1|                 legnagyobb, legérdekesebb és legelőkelőbb regényhősének
  3  1|                  megkönnyezett, aki nemes és megindító melankóliával
  4  1|                  gondoltak a varróleányok és a fodrásznék, de aki a tisztességes
  5  1|                   előtt mindig a szenvedő és lemondó hős marad, Ő ott,
  6  1|                   Ő ott, Ő itt, ŐŐŐŐ itt! És ezt az elegáns, sápadt,
  7  1|                 készíttet egy selyemruhát és ötödfélszáz forintot fizet
  8  1|                 tetszik neki a selyemruha és tetszik az is - aki benne
  9  1|            szívembe... A savanyuvizes kút és a tóparti eszplanád: ime
 10  1|                   a fürdői élet mozgalmai és eseményei hullámzanak. A
 11  1|              ennyi a különbség a délelőtt és délután között... De férfiak
 12  1|              hôtenál...~ ~E sorok szerény és ábrándos írója tehát kényelmesen
 13  1|               fiatal Zsámbokyé, ama duhaj és barnaképü ifjué, aki félig
 14  1|             azonban kétségtelenül az övé; és Cervera tengernagy aligha
 15  1|               fedélzetéről...~ ~Ez frivol és ostoba fölfogás az életről,
 16  1|          észreveszi, hogy hatott valakire és én, hitemre, nem képzelődöm,
 17  1|                 azt hiszem, hogy... Ej, - és legalább mégis van alkalmam
 18  1|                  az ilyesmit megengedi... És ezek a cégtáblák - brrr!
 19  1|               bácsihoz egy ital pálinkára és miért innám Lukács bácsinál
 20  1|                viruló leánykák lesznek... És azért kellett nekem stanta
 21  1|                     otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot s a nénivel
 22  1|               talált ki; azokat a kofákat és csirkeáruló asszonyokat
 23  1|              temérdek pohárral, tányérral és egyéb porcellánnal látja
 24  1|                   ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért öltöm föl
 25  1|                 elnyel a szemével szegény és reggelenkint virágbokrétákat
 26  1|                   ideig, mint a mammuthok és otthagyta a gödöllői éghajlatot...
 27  1|                   a magyar-berényi kurián és esténkint fázva húzódunk
 28  1|                derekán szereti a parazsat és a melegséget...~ ~Fűtött
 29  1|          Kilenctől tizenegyig reggelizünk és így mégis csak agyonüthetünk
 30  1|                  sárguló kukoricaföldeket és dideregve gondolunk november
 31  1|                   juhászt Miskának hívják és reggeltől estig az eget
 32  1|                  nézi... Szép szál legény és ha véletlenül úrnak születik,
 33  1|               minap szóba álltam Miskával és mivel illedelmes és jóravaló
 34  1|              Miskával és mivel illedelmes és jóravaló fickónak látszik,
 35  2|             Látnád csak, mint búsulunk én és a tanti! Azt mondom, Gyurkó,
 36  3|             asszony, kiben csodálatos erő és jellem lakott, más egyebekben
 37  3|                  akinek lelke diszkrétebb és szemérmesebb volt, mint
 38  3|                egyedül maradtak, idegenek és közönyösek voltak egymásra
 39  3|              fölébressze. De ma mámorosan és lángoló vérrel gyönyörködött
 40  3|              merészel, - szólt izgatottan és remegve. - Azok után, amik
 41  3|                emelkedett föl. Egy tiszta és vérig sértett asszony önérzetével,
 42  3|              egészen megsemmisült, halkan és hangsúly nélkül szólt:~ ~-
 43  3|                  magukkal hozták a tenger és a narancsok édes illatát.
 44  3|                  telepére, tele poézissel és rajongással a fiatal asszony
 45  3|               egymáshoz intéztek, vággyal és melegséggel volt tele. De
 46  3|                  Ágnes bizonyára tudósabb és pajkosabb volt a lelkében,
 47  3|                   olvasott frivol könyvet és sohasem bocsátkozott olyan
 48  3|                  ozsonnához terített, ki- és bejárt edényekkel, s Ágnes
 49  3|                  mellett. Az élet szépnek és kívánatosnak látszott e
 50  3|        bokorerdője felé s a levegő tiszta és fényes volt, mint az ég
 51  3|                   kékje. A tavasz illatai és színei lebegtek mindenütt
 52  3|                    hirtelen föléje hajolt és megcsókolta. Zimonyiné egész
 53  3|              igazgatta, ők ketten dalolni és táncolni szerettek volna,
 54  3|                 csipegetni az édességeket és a csemegéket. A szemük ragyogott
 55  3|        mulatsággal töltötte el, színházba és társaságokba járt, s oly
 56  3|              sűrüen megfordult a neve, új és szenzációs fogatot rendelt
 57  3|                 amit elkövetett. E viruló és kívánatos asszony, most,
 58  3|                  többé, viszonya unottnak és ostobának tünt föl előtte,
 59  3|              sohasem fogadja el. Vágyától és érzékeitől elragadtatva,
 60  3|                   vajból; Margit vas volt és gyémánt.~ ~Igy álltak a
 61  3|             Zimonyit párbajra kényszeríti és agyonlövi. Az új Tantalusnak
 62  3|                   hogy a levélben különös és merész dolgok állhatnak.
 63  3|             tudtam egészen: micsoda kincs és gyönyörüség a te lényed,
 64  3|                látni aggodalmas, izgatott és mégis csábító pillantásodat,
 65  3|                   tüzébe dobja, filozófus és bölcs hozzám képest, aki
 66  3|                 fog látni. Esküszöm neked és becsületszavamat adom, hogy
 67  3|                parfumeje. Távolról hegyek és szőlők látszottak ide s
 68  3|                perc mulva szólt:~ ~- Önző és érzéki, mint mindig!~ ~Egész
 69  3|                   udvarolt, aki pikánsnak és érdekesnek találta az elvált
 70  3|         szorította meg a professzor kezét és csak ennyit mondott:~ ~-
 71  3|                folyosón, s minden csöndes és sötét lett ismét. Csak fönn,
 72  3|            csillagok ezüstös másait. Lágy és poétikus volt minden; a
 73  3|            poétikus volt minden; a hangok és színek homálya egészen körülfolyta
 74  3|                magukból a halvány leányok és asszonyok csoportját, a
 75  3|               sohasem szeretett.~ ~„Ismer és tudja, mennyire hiábavaló
 76  4|                  kereskedett a chiffonnal és kalmukkal, - a fiu zenekomponálásnak
 77  4|                   énekeltek Budapesten... És mintha pajkos bujósdit játszott
 78  4|                 csöndjét, ahol Keleti dr. és Cayll hadnagy szigoru föltételek
 79  4|                  megjelent...~ ~A második és harmadik fölvonás közötti
 80  4|              kijelentené, hogy ezt akarja és az atyja ne is reméljen
 81  4|                szó, egy kis határozottság és minden úgy történik, ahogy
 82  4|            percben. Az előbbi beszélgetés és a jelenet, a háromnapi vigasztalan
 83  4|                ezt a félénk kis galambot. És a színpadon most egyszerre
 84  4|                leány, ajkszélei remegtek. És mintha elvesztette volna
 85  4|                 megtörten bocsánatot kért és Keletivel az öreg Cayll
 86  5|               pályadíja.~ ~Ebéd után volt és esett az eső. Az udvaron,
 87  5|                 díjért, amiért az éjjelét és nappalát is föláldozta.
 88  5|                  hullott ki a százasoknak és a tízeseknek. A leányok
 89  5|          bóbiskolva húzódik hátra a mákos és diós zsákok mögé, hogy az
 90  5|                  mazsolaszőlőt válogatták és sáfrányt, gyömbért csomagoltak
 91  5|               irkák papirosába. Csupa láz és izgatottság volt mindenki,
 92  5|                   Ez aztán a strapáció!~ ~És ilyenkor csordulásig érezték
 93  6|             történeteiket kieszelik. Ezer és ezer ember él körülöttünk,
 94  6|                  mely egyszerre hírnévhez és pozicióhoz juttatja. Eközben
 95  6|                 megosztja. Délben kévéset és hallgatagon eszik, mert
 96  6|              napja. Lénárt ilyenkor vidám és bohó, könnyünek érzi magát,
 97  6|                alakját: a frakkos ifjakat és véneket, akik az italok
 98  6|            mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes diákabrakkal házalnak,
 99  6|            lángvörös, halványkék, hófehér és narancsszín blúzokat, melyek
100  6|                követő ifjúkat, pincéreket és cigányokat - s a vidék úri
101  6|                   járt, de aztán kimaradt és kereskedő lett), hát mikor
102  6|            fényesen megélek belőle...~ ~- És megindítottad?~ ~- Még azon
103  6|                  héten. A lapot politikai és társadalmi közlönynek szántam,
104  6|                   szántam, mely pártoktól és klikkektől függetlenül mondja
105  6|                   be az előfizetőim közé. És bár az előfizetési díj nem
106  6|              toborzottam össze a barátaim és az ismerőseim közül...~ ~-
107  6|                  mire Lénárt annak rendje és módja szerint kitépett egy
108  7|            huszonkettedik születésnapját, és a Margit rövid szoknyája
109  7|            kérdésével. Önnek tisztelt nőm és a két kisasszonynak mindössze
110  7|        fürdődíjaikkal, apróbb kiadásokkal és a borravalókkal együtt,
111  7|           pesszimista, ha a reggeli, ebéd és vacsora árát négyünk számára
112  7|                  kirándulásokra, kártyára és ajándékokra is szüksége
113  7|              előirányzás tehát a lakással és utazási költséggel együtt
114  7|        lánykorában a málnási bálokba járt és megszokta, hogy az édesapja
115  7|               fölszakították, három tízes és két ötös került félénken
116  7|               mindössze hatezerkilencszáz és hatvan forintra van szükségünk.~ ~-
117  7|                 azért még mindig négyezer és kétszáz forint hiányzott
118  7|                   francia pezsgőt szerető és szomjuhozó családjának.
119  7|          játszódnak le otthon a szakácsnő és a készfizetést emlegető
120  7|               részvételével kérdezte:~ ~- És kiket fogsz választani közülük?~ ~-
121  7|                megütődve.~ ~- Nem bizony. És ezer perfid, hazug kifogással
122  7|                hogy igen sok a közönséges és alávaló fráter...~ ~Az asszony
123  7|                    tojást, vajas kenyeret és cognacos teát fölreggelizte
124  7|              szerző kőrútjára. Az asszony és a leányok az előszoba ajtajáig
125  7|              előszoba ajtajáig elkísérték és kórusban zengték utána:~ ~-
126  7|              forintomba került. Cognaccal és szivarral kínáltak, de mindegyik
127  7|               mind a háromnak sok birtoka és temérdek készpénze van.~ ~-
128  7|                mégy? - kérdezték a lányok és a méltóságos asszony.~ ~-
129  7|                  köztük néhány becsületes és jóravaló ember...~ ~- Bárcsak
130  7|                Kapjatok valamit magatokra és gyertek be. Nagy ujság,
131  7|                   ujság, gyerekek.~ ~Ella és Margit pár pillanat mulva
132  7|            Csöngessétek föl a szobaleányt és hozassatok be négy csésze
133  7|                kell utaznom a leányaimmal és amint tudod...~ ~Pasich
134  7|                    amíg belülről gyertyát és tintatartót nem hoztak ki, -
135  7|               beütötte a kalapomat...~ ~- És hol vetted a második aláírást? -
136  8|                elvégezte, atyja Münchenbe és Düsseldorfba küldte néhány
137  8|              időkig ebédelt a piktorokkal és szobrászokkal, akik a német
138  8|                  mint a saját művészetére és tehetségére.~ ~Az első föllépés
139  8|            napjaiban.~ ~Hosszu zubbonnyal és széles szalmakalappal kóborolt
140  8|                csacsin járt a hegyek közé és intim barátságba keveredett
141  8|           tarkállott e nagy darab vásznon és a boglyák körül szinte érezte
142  8|                   az ember a szénaillatot és a nyár rekkenő melegségét.
143  8|                bankárja, mérte a törkölyt és a sligovicát...~ ~A képet
144  8|                   anyagi zavarokba került és januárban már kissé megkopott
145  8|              konferált a fizető-pincérrel és a billiárd mellől gyanus
146  8|         burnuszban sétál az Andrássy-úton és színes turbánt aggat a Monte-Carló
147  8|           hirtelen megállíttatta kocsiját és így szólott:~ ~- Négy ezüstbányám
148  8|                háromezer jobbágy dolgozik és Wiesbadenben most építtettem
149  8|                   harminc forint fizetése és egy sötétzöld garniturája.
150  8|          egyszerre csak beütött az inség, és a férjnek néha nem volt
151  8|         Szerencsére akadt nehány füszeres és gabonaügynök, aki az arcképét
152  8|                vörös, megfagyott kezeket, és vastag karneolköves gyürüket.
153  8|             magában:~ ~- Oh, szent Rubens és Tintoretto, micsoda végzet:
154  8|                    naphosszat a Moskovitz és Salzer urak kompakt vonásaival
155  8|                   urak kompakt vonásaival és széles aranyláncával bíbelődni!...~ ~ ~
156  8|            ábrándos hangulatban tért haza és miután a forró levest fölkanalazta,
157  8|         Megvásárolta hitelbe a festékeket és hozzáfogott az alkotáshoz.
158  8|                 fölaggatták a plafond alá és a kiállítást megnyitották.
159  8|           miniszter szép beszédet mondott és a tavaszi napsugár belopózott
160  8|              üvegfedelén. Mindenki boldog és elégedett volt, mert a Firle
161  8|                   melyet ezúttal a belgák és a franciák is sűrűn kerestek
162  8|             történt, hogy Góliáth, a nagy és legyőzhetetlen Góliáth,
163  8|                  elbukott a vizes árokban és lábát törte. Góliáthot a
164  8|                 valahogy a Döntő pillanat és hirtelen eszébe jutott Góliáth,
165  8|               érzelmek lopóztak a szívébe és egy meleg könnyet törült
166  8|                 Piszkos volt, mint mindig és apró szemeivel bizalmasan
167  8|                   pillanat reprodukcióját és a jury Kereszturynak itélte
168  8|                időben már hegyes szakállt és gyöngyszínü cilindert viselt.
169  8|                  háltam egész nyáron...~ ~És szóba kerülvén a Döntő pillanat,
170  8|          Al-Mandsid szívére tette a kezét és egy szent ember meggyőződésével
171  8|                   képet, mióta az ecsetet és a festéket föltalálták...~ ~ ~
172  8|               festéket föltalálták...~ ~ ~És harminc év mulva, ha Al-Mandsid
173  9|                   folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, -
174  9|                  föl hozzánk egy szivarra és egy csésze fekete kávéra...~ ~-
175  9|               fölült egy lóvasúti kocsira és régi jénai nótákat dudolgatva,
176  9|                pár lépés volt a lakásához és a híres anatómus már néhány
177  9|                sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hova állítsam.
178  9|              székeket az asztal tetejéről és csinál majd annyi helyet,
179  9|                  ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz különös
180  9|                pedig tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén
181  9|                 zsúrt tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen
182  9|               külső vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag egybekapcsolja.
183  9|                  bonyodalmas furfangjának és színeskedésének. A megcsalt
184  9|               ismerni a szerencsés utókor és az utolsó hűtelen asszony
185  9|                megilletődve kérdezte:~ ~- És melyik az a pont?~ ~- A
186  9|                 ügyes mérés a glabellán - és tízezer idegen poronty közül
187  9|                gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket örökölte...~ ~-
188  9|                 nem igazolta volna...~ ~- És kiken próbálta ki az elméletét? -
189  9|             önfeláldozó tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri
190  9|            részéről szívesen bizonyítok - és ezzel büszkén tűzöm ki a
191  9|                 másik pártjának fanatikus és kikiáltott feje, magához
192  9|          konferálni szokott. Hogy a tudós és az ujságíró mit beszéltek
193  9|                  Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja.
194  9|               keltett a klinika termeiben és az orvosnövendékek izgatottan
195  9|               készítek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás különbsége
196  9|          számítani kezdte az eredményeket és úgy látszik, különös dolgokra
197 10|                   húsz év óta özvegy volt és a kis leányát öt éves kora
198 10|            csodálatos könnyüséggel tanult és amikor egy-egy jótékony
199 10|                 édesanyját nem szerették. És csakugyan van valami az
200 10|                 mert a leányban, a gondos és drága nevelés dacára, még
201 10|                   volt az urakkal szemben és oly gyakran sértve érezte
202 10|                   leányok édes poéziséből és így történt, hogy minden
203 10|                  dolgod, mint itthon...~ ~És így történt, hogy a Tilda
204 10|             odahaza várta őket a Biarritz és társa cég levele. Tornallyainé
205 10|                házasságközvetítő firmával és Tilda néha maga írta a leveleket
206 10|          huszonötezer forintot jövedelmez és maga a tulajdonos alig töltötte
207 10|              Udvariasan fogadták, de mama és leánya úgy néztek rá, mint
208 10|                  forintját akarja. Kedves és derült fiúnak látszott,
209 10|           papirmandulák vékony héját.~ ~- És ez mind az ötvenezer forintomért...~ ~
210 10|                 Kiderült, hogy a Biarritz és Tsa cég minden egyes adata
211 10|                   van tekintélyes vagyona és a gyógyszertár a saját,
212 10|                   nézte minden mozdulatát és este lefekvés előtt, titokban
213 10|               tudakozódott a sorsjegyeink és papirjaink felől. Számítja,
214 10| szerencse-vadásznak kiszolgáltatná magát. És mikor a szerelmes gyógyszertáros
215 10|            ellenségnek nézték a vőlegényt és a mama néha gyűlöletes pillantásokat
216 10|              Tilda tündérszép kelengyéjén és az apátplébánost, hogy gyors
217 10|                   a templomból hazatértek és Tilda az úti köpönyegét
218 10|                 Gmundenből jött egy levél és ebben ez állott:~ ~„Édes,
219 10|                   a szeme elé? Ő a férjem és én megkívánom, hogy éppen
220 11|              élvezte, szokatlanul jókedvü és közlékeny szokott lenni. -
221 11|                  asszonyok közé tartozik. És mégis: a feleségem múltjában
222 11|               akit Fodor Aurélnak hívtak (és aki az Aurél név dacára
223 11|                   vacsora előtti sétáira. És a mama, aki Aurélban még
224 11|                  a budapesti vendéglőkben és sóhajtozva gondolt a téli
225 11|        bezárkózott magános hálószobájába. És mivel sokszor éjfélig vagy
226 11|              nélkül földúltam az életemet és a boldogságomat...~ ~Bognár
227 11|            levelet írt Aradra az anyósnak és az öreg asszony, aki mindegyre
228 11|                   legyen hát magának esze és tegye jóvá, amit ő oktalanul
229 11|               előbb a vasútra, jőjjön ide és pakkolja föl, vigye haza
230 11|       pörlekedésből? Jőjjön el, édes fiam és legyen esze; ha már a rossz
231 11|             vasárnap reggel itt leszek... És - folytatta melankólikus
232 11|            fölemelte könnyben úszó szemét és hosszasan, melegen nézett
233 11|                   az unokabátyja szemébe. És ekkor a szerelmes asszonyok
234 11|                  susogta:~ ~- Jőjj vissza és vasárnap délután elmegyek
235 11|                  Itt van még?~ ~- Itt van és sírva akar tőled bocsánatot
236 11|                   hirtelen fölöltözködött és csak későn, vacsora táján
237 11|             borult az édes mamája vállára és forró arcát gyerekes érzékenységgel
238 11|                   legelőször öt órakor... és hétfőn kezdtem meg a gazdálkodást
239 11|                  igen komolyan mondta ezt és titokban még így szólott
240 11|                    Hétfőtől fogva korrekt és becsületes asszony leszek...~ ~
241 12|              hetet tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky
242 12|     elbeszélgetett veje, hogy a jellemét, és a gondolkodását kiismerje,
243 12|               snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló huszárt...
244 12|                megakadt az előadásban. ...És otthon, a toronyszoba csöndjében,
245 12|                 magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb
246 12|          megelégedését is közölte vele... És Paloznaky, zsebében meglehetős
247 12|               Kogel meredek ormán ült. ...És a kopaszodó ember ellágyuló
248 12|               szüntelenül ő reá gondolok? És rám ismerne-e vajjon, ha
249 12|          nézegette az ultramarinkék öblöt és a leborított szárnyu kuttereket...~ ~
250 12|             hallgatta más, mint a bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség
251 12|                   sonkát, egy lágy tojást és egy pohárka aranyként csillogó
252 12|                   történt köztünk valaha? És vajjon mit szólna a fehérhaju
253 12|                   Paloznaky kihúzza magát és tovább megy... Már ott halad
254 12|                  a nyaraló felé fordul... És mint a katona, aki uralkodójával
255 12|              bécsi detektiv vagyok...~ ~- És mit kíván tőlem?~ ~- Arra
256 12|           zavarják...~ ~A detektiv köszön és visszafelé indul. Paloznaky
257 13|                   Már sorra járta a német és francia egyetemeket, amikor
258 13|                   belga társadalom egy jó és ingyenes intézetről...~ ~
259 13|                között, hazájától sok száz és száz kilométernyire? Ő,
260 13|             magánpraxis, tekintélyes rang és - mindezeknek kifolyásaképp -
261 13|              tízezret megemészt az obligó és a berendezkedés, a másik
262 13|              szerencsére egy kis invenció és élelmesség is nem szorult
263 13|        fölfedezésekre törekszik, hanem új és hangzatos intézményeket
264 13|              gyermeket mindenki sajnálja: és én a világ legügyetlenebb
265 13|                   ujságokban szerepeljen? És ki idegenkedik attól, hogy
266 13|                  ekkor a fal felé fordult és rövid öt perc mulva békésen
267 13|              intézetbe visszatért, furcsa és váratlan meglepetés érte:
268 13|                   bólintott.~ ~- Ugy van. És magyarán kimondva, bizony
269 13|                 Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? Az
270 13|               Koppány doktor megindított. És mivel a püspök jótékony
271 13|                   mivel a püspök jótékony és liberális férfiu hírében
272 13|         összetalálkozott, mindenik nyájas és udvarias szavakban tudakozódott
273 13|                   jóizüen elbeszélgettek, és később mindketten ezt mormolták:~ ~-
274 13|                 titkára lett (3200 forint és lakás), Koppány doktor pedig
275 13|              lelencház élére (4000 forint és szabad lakás).~ ~
276 13|    csillogószárnyu angyal - a jótékonyság és a kétkedés nemtője - holdfényes
277 13|             elöntötte a szunnyadó házakat és a két angyal megpihent a
278 13|              templom tornyán, melyet néma és kipusztult utcák uraltak.~ ~-
279 13|           csöndben megáldaná.~ ~- Nézz le és meglátod, hogy mi történik
280 13|       kapualjakból szedtek föl, szívtelen és gonosz anyák kicsikéi, akik
281 13|                  a jótékonyság angyala.~ ~És mikor komoly társa igenlőleg
282 13|               strébereket, hogy a betegek és szenvedők el ne pusztuljanak.
283 13|                   a gonosz ember is nemes és nagy célokat szolgál, habár
284 13|                anyátlan kicsike fölébred; és az apáca mosolyogva megitatta...~ ~ ~
285 14|             tudomást vegyen könyve felől; és ime, épp ez a regény volt
286 14|        villámszerü sejtelme futotta végig és elégülten, lelkesedve gondolta:~ ~-
287 14|                bujkáló Hírnév... Itt vagy és el sem is bocsátlak többé!...~ ~
288 14|             tekintélyes pénzösszeget...~ ~És e páratlan diadal közben,
289 14|              innen! Szerette azt a leányt és majdnem sírt, mikor elhagyta.
290 14|                 álomból valóság legyen!~ ~És mégis valóság lett. Most,
291 14|             Leültek az egyik asztal mellé és beszélgetni kezdtek. Lassankint
292 14|               lett? Cigarettára gyujtott, és lassan mesélni kezdett egyet-mást
293 14|                  látóköre a vasúti raktár és a gyapjumagazinok közt húzódott
294 14|               kell!~ ~Kifizette számláját és kocsira ült. A kupéból még
295 14|                      Canaille! - dörmögte és fázósan húzódott meg az
296 15|                             Bálám szamara és a Prairie csillaga.~ ~Mr.
297 15|        vízvezetékkel, anglikán, katolikus és zsidó templommal, egész
298 15|                   hidegvízgyógyintézettel és napisajtóval. Mr. Ralph
299 15|                vasárnap pedig az anglikán és a katolikus templomban mondta
300 15|              házilag kezelte, a gőzfürdőt és hidegvízgyógyintézetet igazgatta,
301 15|                   színházba primadonnákat és hősszerelmest szerződtetett
302 15|               hősszerelmest szerződtetett és az „Adamstowni Harcikürt”
303 15|               állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről, mert az adamstowniakat
304 15|               kiált föl:~ ~- Nem gőzfürdő és tragédia kell a népnek,
305 15|                  népnek, hanem bikaviadal és lóverseny... Ha tehát Adamson
306 15|                 kilépett háza erkélyére - és elsütvén hatlövetü revolverét,
307 15|                katonabandával, jockeykkal és totalizatőrrel... Mert jól
308 15|               megkapta a maga lóversenyét és a következő vasárnapon húszezer
309 15|         fölszerelést, mosóteknőt, csirkét és egyéb tárgyat... „Mindent
310 15|            mondotta a bölcs Ralph Adamson és a lóversenyről másnap öblös
311 15|                   holnap is csak nap lesz és holnap tízszeresen visszahozzuk,
312 15|         papirforma nem mese, óh gyermek - és a papirformával komolyan
313 15|                 az ápolók a nagy tribünre és a haldoklók kínos sóhajtással
314 15|               pedig, mely legutóbb kilenc és egynegyed óra alatt futotta
315 15|              ezerméteres pályát, most egy és egynegyed perc alatt galoppozott
316 15|                 éjjel Eibiss-cukrot evett és meggyógyult...~ ~A nép fenyegetően
317 15|                Tegnap nem a Bálám szamara és a Prairie csillaga futott,
318 15|               Utóvégre minden ló egyforma és nincs az a szakavatott sportférfiu,
319 15|         meghatottan búcsut vettek tőle... És Adamson urat tíz perc mulva