Rész

 1 14|                                      Topolyi diadala.~ ~Mikor a „Hó”
 2 14|             hullámai elcsendesültek, Topolyi Jenőt egy reggel hirtelen
 3 14|             szokatlan jelenség volt. Topolyi, ki pár hónap előtt még
 4 14|        vállára.~ ~- Mi felől töpreng Topolyi bácsi!... Megint költ, költ,
 5 14|              eltűntek a szemei elől, Topolyi, mint egy modern Coriolanus,
 6 14|        Tessék beszállani ifjur!...~ ~Topolyi nevetett a vén kocsis hallatlan
 7 14|                Feketét!...~ ~A kaosz Topolyi beléptére nem csendesült
 8 14|                S hogy megy sorsod?~ ~Topolyi nagyot nézett.~ ~- Köszönöm, -
 9 14| szélhámoskodó tódítás, aminőnek ők a Topolyi beszédét tartották.~ ~A „
10 14|        követett a szunnyadó babával. Topolyi szívdobogva ismerte föl
11 14|            idébb Julcsa! - Nézze meg Topolyi úr a babánkat!...~ ~A baba
12 14|             meg benne a világ előtt. Topolyi irónikusan válaszolt:~ ~-
13 14|          országraszóló sikere felől. Topolyi keserüen győződött meg,