Rész

 1  1|     színe előtt. ...Jó Isten, micsoda férfiak! El sem tudom képzelni,
 2  1|       hogy ezek a poros utcák micsoda hivalkodó neveket viselnek,
 3  1|     vég jó rumburgi vásznat!” Micsoda konfidencia, hogy velem,
 4  2|     ebbe a gyerekbe.~ ~„Aztán micsoda pompás gazdasszony ez a
 5  3|        nem is tudtam egészen: micsoda kincs és gyönyörüség a te
 6  5|      zárhatom ebbe a levélbe. Micsoda blúzokat szeretnétek leginkább?
 7  5|      régi boldogabb napokban. Micsoda öröm volt, a hosszu megaláztatások
 8  5|      előzték meg éjjelenként. Micsoda pompás árucikkek halmozódtak
 9  5| kenyeret is magával hozta. De micsoda szenzációt okozott ez az
10  6|    fogod küldeni a lapot?~ ~- Micsoda lapot? - kérdezte ijedten.~ ~-
11  8|   szent Rubens és Tintoretto, micsoda végzet: naphosszat a Moskovitz
12  8|           Kitünő, - mondta, - micsoda arányok, milyen bámulatos
13  8| melankolikus árnyalattal:~ ~- Micsoda idők voltak, gyerekek, mikor