Rész

 1  2| hazalátogass!~ ~„De igazán, édes fiam, miért szomorítasz bennünket
 2  2|     olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e mi ránk annyit,
 3  2|           Hidd el, bámulnál édes fiam, ha ezt a kis leányt meglátnád!
 4  2|     talán még emlékszel rá, édes fiam - magam is eléggé meg tudom
 5  2|         is meg fogod látni, édes fiam; Milike s én már hetek óta
 6  2|    Légyen hála az Istennek, édes fiam, azért, hogy neked olyan
 7  2|   tökéletesen bízunk benned édes fiam, s Árkoss bácsi, aki esténkint
 8  2|     Gyurkóm!” De hát téged, édes fiam, nem bocsájtott ide az a
 9  2|        szeretettel anyádra, édes fiam, mert az ő szívével senki,
10  2|    mondom, vigyázz magadra, édes fiam, esténkint, ha a hivatalból
11  2|         Csókollak ezerszer, édes fiam! Szerető, öreg tántid: -
12 11|      elhagyott vejéhez.~ ~- Édes fiam, - írta, - maga okosabb,
13 11|   pörlekedésből? Jőjjön el, édes fiam és legyen esze; ha már a