Rész

 1  2| lehetnél a mi nagy ebédlőnkben (vajjon emlékszel-e még arra az
 2  2|         olykor a füleimbe: hogy vajjon tekintgetsz-e már sokat
 3  2|     valakinek a szemébe, s hogy vajjon tetszik-e már valaki feltünően,
 4  8|   szólott:~ ~- Szegény Góliáth, vajjon gondol-e most is reánk?~ ~-
 5  9|        szenzációs elméletét. De vajjon jutott-e már eszébe, hogy
 6  9|        élénken tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e
 7 12|         szívvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi lett a kicsike hercegnőből?...
 8 12|      gondolok? És rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk
 9 12|         tudta, hogy mit tegyen? Vajjon illő volna, hogy ő is a
10 12|      történt köztünk valaha? És vajjon mit szólna a fehérhaju fenséges
11 13|        különös kifejezés alatt? Vajjon mit talált meg a szerencsétlen
12 13|   kipusztult utcák uraltak.~ ~- Vajjon ki lakhatik ebben az ujdonatúj