Rész

 1  1|       kellene esni a világ sorsa fölött, ha szerencsére... Piruljatok
 2  2|         töprengünk, okoskodunk a fölött, mi lenne neked jó odafenn
 3  2|       bizalmasan ketyeg a fejünk fölött, s míg odakünn sürüen hull
 4  2|        ősi födél, amely a fejünk fölött van, a kert s egy csekély
 5  2|  elcsüggedve - elhagyatottságunk fölött panaszkodom, gyöngéden csókolja
 6  3| állandóan ott lebegett a katedra fölött, ahol Nógrády az előadásait
 7  3|         most egészen, hogy jövőd fölött úgy rendelkezz, ahogy kívánod.~ ~„
 8  6|        nap könyvek meg irományok fölött kuksol... De nem kötelességem-e,
 9  8|       nem is gondolkozott a téma fölött, hanem a legelső tárgyat,
10 13|        végigröpült az alvó város fölött. A fehér fény elöntötte
11 13|           Amint a belváros házai fölött elsuhantak, mindenlátó szemük
12 15|    fenyves levegőjét; az alapító fölött tehát hivatásos szakemberek