Rész

 1  2|           volt ez a nap, de milyen szomoru ünnep! Mindenki ott volt,
 2  2|    lehettél jelen ezen a fölöttébb szomoru szertartáson. Nekem eszembe
 3  2| kerekmonostori hegyek között, ez a szomoru levél, melyben rideg betükkel
 4  2|       sírban, ahova a halottas ház szomoru zöld kocsiján kikísérték.
 5  5|          nagyon kimerítették. Mert szomoru dolog, de úgy van: az öreg
 6  5|          mosogatták. Véghetetlenül szomoru volt, mikor a leányok egy-egy
 7  6|       reggeltől napestig, csakhogy szomoru életét biztosítsa. Mennyi
 8  6|          jövendőkre is gondol, ama szomoru időkre, melyekben majd a
 9 11|         vissza Budapestre, azzal a szomoru kilátással, hogy a feleségemet
10 12|          mint harminc év múlt el a szomoru nap óta, az egykori nevelő
11 13|           ha a szegény kicsikéknek szomoru sorsát lefestem előttük.