Rész

 1  1|           félelmében, ködbevesző, fehér hósipkák, minden oly nagy,
 2  1|         dideregve húzom magamra a fehér atlaszpaplant, mert attól
 3  1|   szerencsére... Piruljatok el ti fehér lapok, amikor nevét leírom;
 4  3| akadémikus urak hajlott sasorra s fehér, tiszteletreméltó koponyája.
 5  3|       alól kivillogott a nyak egy fehér darabja s Zimonyi, kiben
 6  3|         gróf karcsu vitorlása, a „Fehér Rózsa” győztesül futott
 7  4|          hadnagy, a meghódoló vár fehér kendőjével. A dolgon végre
 8  8|         Daumont-fogatot cipelve a fehér úton. A hintóban egy tüneményes
 9  8|         Al-Mandsid mester egyszer fehér szakállal fog ülni az ő
10 13|           az alvó város fölött. A fehér fény elöntötte a szunnyadó
11 14|       sápadtan nyujtja majd eléje fehér kezét, s lelkében zokogva