Rész

1  8|            Hallottátok, - szólt, - Al-Mandsid oltárhoz vezet egy orosz
2  8|         Stock urat kíváncsian.~ ~- Al-Mandsid gondolatokba mélyedve sétált
3  8|            ha kérnem szabad...~ ~- Al-Mandsid, - folytatta Stock úr, -
4  8| megrendelte, s a szerencsétlen kis Al-Mandsid naphosszat nem festett mást,
5  8|     asszony.~ ~- Ugy van, - mondta Al-Mandsid kenetesen, - homlokon fogom
6  8|         régi lelkesedés? A szegény Al-Mandsid annyit sem adott többé a
7  8|           a kis Al-Mandsidnak...~ ~Al-Mandsid ez időben már hegyes szakállt
8  8|         kerülvén a Döntő pillanat, Al-Mandsid szívére tette a kezét és
9  8|            És harminc év mulva, ha Al-Mandsid mester egyszer fehér szakállal