Rész

  1  1|           Természet fenséges, mert ez már aztán csakugyan valami.
  2  1|           hajója fedélzetéről...~ ~Ez frivol és ostoba fölfogás
  3  1|          is hiszünk benne... Talán ez az oka, hogy most már néha
  4  1|           látott kolerás beteget s ez az adat teljesen meggyőzte
  5  1|              hanem nappal, nappal, ez aztán valami!... Kilenctől
  6  1|            nincs minden báj nélkül ez a félénk parasztlegény,
  7  2|           el, sokat gondol mi ránk ez a rossz, lusta Gyurkó. De
  8  2|     váratlanul szembe jönne veled. Ez a tizenhatéves leány nagyobb
  9  2|         micsoda pompás gazdasszony ez a kis leány! Hiszen - talán
 10  2|          az asztalunkhoz kerül. De ez a leány még, hidd el, túltesz
 11  2|       cifrálkodnak; megfőz, megsüt ez a saját feje után mindent
 12  2|           mennyire szerelmes beléd ez a kis leány! Valósággal
 13  2|          most nem maradt más, mint ez az ősi födél, amely a fejünk
 14  2|         életre is szűken ad. Pedig ez a kis leány innen-onnan
 15  2|     alusszák. Valóságos ünnep volt ez a nap, de milyen szomoru
 16  2|        jelenik meg előttem s talán ez az oka annak a nagy, határtalan
 17  2|         volna? Nem is hiszed, hogy ez a kis leány mennyire érdeklődik
 18  2|      kerekmonostori hegyek között, ez a szomoru levél, melyben
 19  2|           aki szemetek fénye volt, ez lesz a vége?~ ~ ~ ~
 20  3|    pongyolaöltöny simult a főváros ez ismert szépségének termetére)
 21  3|   színésznő pár bizalmas sora volt ez, melyben a kis Cherubin
 22  3|      bálvány-utcai hivatalába. Sem ez alkalommal, sem később,
 23  3|            amik köztünk történtek, ez gyalázat! Menjen azonnal
 24  3|            erről biztos lehet.~ ~- Ez végső elhatározása?~ ~-
 25  3|    pajkosabb volt a lelkében, mint ez a romlatlan asszony, aki
 26  3|           sokszor azt hiszem, hogy ez a két év csupa képzelődés,
 27  3|         két év csupa képzelődés, s ez a házasság egyszerü álom...
 28  3|           átjárta az a tudat, hogy ez a komoly asszony egészen
 29  3| viszonozzák. Mitsem szóltak többé; ez a kis kéz a lángolóbb vallomásnál
 30  3|        ülni a nyitott terraszon, s ez aranyszegélyü, vékony porcellánról
 31  3|         sem tudta tisztán miért? - ez időben különösen szorgalmazni
 32  3|          válás felől. A Lipótváros ez izmos gavallérja most egészen
 33  3| elveszített.~ ~Pedig nem úgy volt, ez a gyakori szereplés mind
 34  3|          saját magát megfosztotta. Ez a felületes, érzéki ember,
 35  3|       előtte, azt hivén: nincs nő, ez egyen kívül, aki ezt a vad
 36  3|       minden iránt eltompultam már ez egy érzésen kívül, amely
 37  3|      éjfélig ültek a vacsoránál, s ez idő alatt Margitnak egy
 38  3|           hajléktalan csavargót. S ez az ember még remélni meri,
 39  3|          mindörökre az övé lehetne ez a drága asszony, aki nélkül
 40  3|            De lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék
 41  3|       megalkuvást? Hiszen már maga ez a habozás is méltatlanná
 42  3|   taszítani magadtól? Végre is, ha ez a huszonnégy óra a pokol
 43  3|            hozzá huszonnégy órára. Ez a mártiromság - mely nekem
 44  3|            erőt, hogy lemondjak, s ez egyetlen mód nélkül ön soha
 45  3|            ön hiszi, hanem örökre. Ez ösvényre térve, mely a férjem
 46  3|           lehet többé visszatérés. Ez a huszonnégy óra eldöntötte
 47  4|        volt. A katonatisztek, akik ez ügyben segédkeztek, szigoru
 48  4|                 Ne ölje meg magát, ez fölösleges. Most már tisztában
 49  4|           Egy kissé ostoba voltam, ez az egész. Isten önnel, nem
 50  4|             Maga egy kissé félénk, ez a hiba. Lássa, ha erélyesen
 51  5|          hideg, csúnya nyomor volt ez, melyet a Lőrinc keresete
 52  5|     főváros egyik reáliskolájának, ez a jó fiu minden krajcárt
 53  5|           megtakaríthatott. Persze ez a fölösleg alig rúgott tíz-húsz
 54  5|      gondoltok?...” ~- Az ördögbe, ez a léc még mindig hosszabb
 55  5|         Minden szerencsétlenségnek ez a sok látogatás az oka.~ ~
 56  5|            ne legyen nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel
 57  5|         micsoda szenzációt okozott ez az első bevásárló!~ ~Timár
 58  5|        fáradva, mint valami kutya! Ez aztán a strapáció!~ ~És
 59  6|       fiatal, neked is, ugy-e bár, ez a nézeted?~ ~- Csak nem
 60  7|        megyünk Gyopárfüredre, mert ez a fürdőzés új fénnyel fogja
 61  7|       telik a költséges életmódra. Ez pedig, a lányok szempontjából
 62  7|        válaszolta a szerető apa. - Ez egy hónapra ezerkétszáz
 63  7|            bátran mondhatjuk, hogy ez az összeg fölrúg vagy ötödfélezer
 64  7|         nyilvánosságra.~ ~- Mennyi ez? - kérdezte a férj.~ ~-
 65  7|          tisztviselője. A külsején ez nem igen látszik meg; még
 66  8|          fejezte be a kritikát:~ ~„Ez a kis vörös bunyevác, akárki
 67  8|           mesébe illő nyaralót. De ez mind semmi, ha Ön, szépséges
 68  8|      nagyteremben helyezzék el. De ez a szerencse, fájdalom, nem
 69  8|           mely az Illésházy-díjjal ez esztendőben éppen történelmi
 70  8|       kritikust, akinek gyomorbaja ez időtájt már a legpompásabban
 71  8|        ötlött, megcsípte. A képnek ez volt a címe: A döntő pillanat.
 72  8|           Ugyan, - szólt, - hiszen ez egy Keresztury...~ ~- Nos?~ ~-
 73  8|           fogva az elsők közt van. Ez a kis csontos ember végre
 74  8|          minden részében. A Szemle ez alkalomból fölelevenítette
 75  8|      Al-Mandsidnak...~ ~Al-Mandsid ez időben már hegyes szakállt
 76  8|            szóltak:~ ~- Csodálatos ez a fej, valóságos bronzszobor!..~ ~ ~
 77  8|             nem ittam, mert mindig ez a kép foglalta el a lelkemet...
 78  9|         egy komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyíts vagy retirálj!
 79  9|        rezignáltan, - utóvégre nem ez volt az első eset, hogy
 80 10|          gömbölyü puffon ülve:~ ~- Ez az úr nem ér meg ötvenezer
 81 10| papirmandulák vékony héját.~ ~- És ez mind az ötvenezer forintomért...~ ~
 82 10|        pillantásokat vetett rá. De ez nem akadályozta meg a varrónőket,
 83 10|            jött egy levél és ebben ez állott:~ ~„Édes, jó anyácskám,
 84 10|            összeget sem bíznám rá? Ez az eljárás úgy tünik föl,
 85 11|           mindörökre elvesztettem. Ez vasárnap történt, s másnap,
 86 11|     történt, hogyan nem, Aurél épp ez időben kapott szabadságot
 87 11|         írta, - maga okosabb, mint ez a hőbörtös asszony, legyen
 88 12|        ismerőse. Akkoriban történt ez, amikor a fiatal Paloznaky,
 89 12|           alatt, vékonyka betűkkel ez állott: „Gondoljon rám,
 90 13|            forintért eladja magát: ez ugyanis a maximális hozomány,
 91 13|           bukkanó honfitársát.~ ~- Ez aztán a kellemes véletlen, -
 92 13|        velem együtt bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály
 93 13|         befolytak. A kimutatás alá ez a név volt írva: Dr. Karakó
 94 13|           szólok? Azt mondom, hogy ez a jótékonykodás is hazugság.
 95 14|    megjelennek, szokatlanul kivált ez a zseniális munka, mellyel
 96 14|          könyve felől; és ime, épp ez a regény volt az, mely egyszerre
 97 14|        Szinte jól esett neki, hogy ez a vén ember mit sem tud
 98 14|         valami kitünő véleménnyel, ez a cinikus együgyüség mégis
 99 14|           láthatólag zavarba hozta ez a szélhámoskodó tódítás,
100 15|            kiáltották, - gyalázat, ez a dolog nem tiszta, ebben