Rész

1  1|             mindig marad hetvennyolc), könnyezve járjuk a határban a sárguló
2  3|              az ősz dámát, hogy szinte könnyezve tért vissza. De csak a mama
3 11|              Isten is megáld, - mondta könnyezve, - amiért szegény Katámat
4 11|                gyermekemet...~ ~Bognár könnyezve olvasta végig a hosszu levelet (
5 11| hazatelegrafálták. A jó unokatestvérek könnyezve búcsuztak el egymástól a