Rész

 1  1|           tudom, hogy ki volt, aki azt mondta, hogy a Természet
 2  1|         hogy figyelmével állandóan azt a szegény, magános asszonykát
 3  1|   mulatságok miatt, ha... E pontok azt a merész átmenetet jelentik,
 4  1|       arcszínét illeti... Némelyek azt mondják felőle, hogy öt
 5  1|     hitemre, nem képzelődöm, mikor azt hiszem, hogy... Ej, - és
 6  1|          egy jókedvü ember egyszer azt a hírt terjesztette el,
 7  1|          mulatságnak kissé gyönge, azt mondhatom... Karolin néni
 8  1|           a dologba, de ő komolyan azt állítja, hogy egy pár csirke
 9  1|   Budapesten premiérek vannak...~ ~Azt hiszem, hogy már beleugortam
10  2|            fiu, majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu hajadat,
11  2|      fölvitte a dolgodat, én mégis azt hiszem, hogy a hosszu téli
12  2|           előszedegeti az albumból azt a halvány, régi képet, ahol
13  2|         öreg tantit kérdezd, hanem azt a sok szomszédbeli léhűtőt,
14  2|              Nem, te nem is sejted azt, mennyire szerelmes beléd
15  2|        ölében hordott, szünetlenül azt ismételgeti: „Nem kell búsulni!
16  2|        vállamra. A kis leány egyre azt ismételgette: „Oh ha Gyurkó
17  2|         pompás csutorát készített, azt, ugymond, neked szánta,
18  2|    érdeklődik az ilyesmi iránt!~ ~„Azt mondom, vigyázz magadra,
19  2|          ha a hivatalból hazamégy, azt a meleg posztókendőt tekergesd
20  2|         csókot küldök számodra, de azt mondom, azonnal írj, mert
21  2|            búsulunk én és a tanti! Azt mondom, Gyurkó, ne tedd
22  3|          Mit keressz itt ilyenkor, azt istenért?~ ~Dr. Zimonyi
23  3|          volt s bőven megérdemelte azt a negyedmilliós hozományt,
24  3|            még mindig tagadunk?... Azt hiszem, Gitta, a szíved
25  3|            egész leány? Én sokszor azt hiszem, hogy ez a két év
26  3|        mondotta Margit, - magam is azt hiszem, hogy álom; különösen
27  3|         szemük ragyogott s folyton azt szerették volna mondani:
28  3|         felől, képes volt komolyan azt hinni, hogy Margit megbánhatja
29  3|            hogy Margit megbánhatja azt, amit elkövetett. E viruló
30  3|             némelykor éjszakánként azt hitte: éveket adna az életéből,
31  3|         ostobának tünt föl előtte, azt hivén: nincs nő, ez egyen
32  3| gondolataim folyton veled vannak s azt hiszem, minden iránt eltompultam
33  3|          férjem ajánlata felől. Én azt fogom tenni, amit ön tanácsol.
34  3|         lakott a férjével. Sokszor azt hitte, hogy valami nagy
35  3|         osztrák fővárosban leszek. Azt hiszem, holnap már tovább
36  3|           útakon a boldogságot; én azt hiszem, sohasem fogok ráakadni.~ ~„
37  4|        zenekomponálásnak szentelte azt az időt, ami a napi udvarlásból
38  4|       cselekszik, az Istenért?~ ~- Azt, - felelte, - ami egyedül
39  5|        monogrammos tajtékpipát, de azt nem zárhatom ebbe a levélbe.
40  5|          szeretnétek leginkább? Én azt hiszem, mama használhatna
41  5|          Enyvet nem fogok tartani, azt hiszem!~ ~S mama meggyőződéssel
42  5|       ilyenkor csordulásig érezték azt a boldogságot, amelyet a „
43  6|              Mit szólsz hozzá?~ ~- Azt mondom, hogy itt a pénz,
44  6|       nézett a szemem közé.~ ~- Te azt akarod, hogy lapot is küldjek? -
45  6|         motyogta.~ ~- Persze, hogy azt akarom.~ ~- De édes pajtásom,
46  7|    címerünket. Az ismerőseim úgyis azt suttogják, hogy már nem
47  7|     tiszteletre méltó barátait. Ha azt akarjuk, hogy a lányok tisztességes
48  7|        fontos rubrika: az étkezés. Azt hiszem, nem vagyok pesszimista,
49  7|        másik serpenyőjét. Adja elő azt az összeget, mely e célra
50  7|         mindjárt megmondom. Tavaly azt az esztelenséget követtük
51  7|            látszik meg; még mindig azt a benyomást kelti, hogy
52  7|            szomjuhozó családjának. Azt lehetne mondani, hogy e
53  7|          kenyérkereset nehéz. Maga azt nem is képzeli, miken kell
54  7|      takarékpénztárhoz, a harmadik azt állítja, hogy a felesége
55  8|           úr - írta - úgy látszik, azt hiszi, hogy a meszelés is
56  8|            egyúttal kukoricacsősz) azt írja, hogy a malom födele
57  8|        gondol-e most is reánk?~ ~- Azt hiszem, igen - rebegte a
58  8|     csontos ember végre elfoglalta azt a helyet, amely őt kezdettől
59  8|          ha még egyszer érezhetném azt a lelkesedést, amellyel
60  9|          vont.~ ~- Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut
61  9|             Ma délután megtaláltam azt, amit tizenöt év óta hasztalanul
62  9|           keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a leszármazást
63  9|         mégsem tudjátok megtalálni azt a közös külső vonást, amely
64  9|          könnyüszerrel kiválasztom azt a gyermeket, aki a neveteket
65  9|           közül kiválasztom nektek azt a gyermeket, aki a véreteket
66  9|           nem venné arroganciának: azt mondanám, hogy egy tudományos
67  9|   kikiáltott feje, magához hivatta azt a fiatal riportert, akivel
68  9|        Tompa Mihály Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt
69  9|         laikus egyaránt jól tudja. Azt mondják, hogy a tisztes
70 10|      anyácskám, mégis meggondoltam azt a dolgot. A pénz jobb helyen
71 11|        szobájába, s amikor délfelé azt üzentem neki, hogy lelövöm,
72 11|             hogy lelövöm, gúnyosan azt üzente vissza, hogy: tessék.
73 11|          borult kedden a nyakamba? Azt hiszem, nem igen találkozik
74 11|          is leosztották, - én csak azt mondom, fiúk, hogy a legbecsületesebb
75 12|           vannak velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem
76 12|     fehérhaju fenséges asszony, ha azt a régi gyakorló füzetet
77 13|         látszik eléggé világosnak, azt elbeszélői hatalmunknál
78 13|          kimondva, bizony sajnálom azt a pénzecskét, amibe a vasúti
79 13|      belehalok is, de tönkreteszem azt a svihákot!~ ~A tisztelt
80 13|          könnyeit.~ ~- Mit szólok? Azt mondom, hogy ez a jótékonykodás
81 13|         nem beszélünk róluk...~ ~- Azt akarod mondani, hogy üreslelkü
82 14|        távozott el innen! Szerette azt a leányt és majdnem sírt,
83 14|   gyerekesen kifestette maga előtt azt a boldog időt, midőn szülővárosa
84 15|    gondossággal szerkesztette. Aki azt hiszi, hogy e munkásság
85 15|        átadja hivatásának.~ ~Mikor azt mondjuk, hogy Adamstown
86 15|            bírálat jogát. Ha tehát azt mondjuk, hogy Adamson úr
87 15|          negyven hosszal lefutott. Azt mondom, hogy „gyalázatos
88 15|     tényleg annak kell minősítenem azt a tényt, hogy a Prairie
89 15|  véletlenül tintával öntötte le... azt gondoltam tehát... hogy
90 15|           hogy igazat mondok... Ha azt hiszitek, hogy...~ ~Nem