Rész

 1  1|            meg legelőször a karomat, mikor a herceg vizet öntött a
 2  1|             vagyok már azon a koron, mikor az ilyen apró figyelmességek
 3  1|         szokta mondani reggelenkint, mikor nagy kegyesen partra száll
 4  1|             hitemre, nem képzelődöm, mikor azt hiszem, hogy... Ej, -
 5  1|         tettük.~ ~ ~ ~Magyar-Berény, mikor a~ kukorica sárgulni kezd.~ ~...
 6  1|         gondolunk november elsejére, mikor már Budapesten premiérek
 7  2|              a bankja pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték,
 8  2|              ezért fáradoztam veled, mikor csak akkora voltál, mint
 9  2|            átjő hozzánk, mint akkor, mikor még téged az ölében hordott,
10  2|      pillantás, amelyet reád vetett, mikor a kertben, a fű között,
11  2|  hazalátogatsz. Ugyan, te rossz fiu, mikor is lesz már az egyszer?~ ~„
12  3|         fogok hozzá visszatérni.~ ~S mikor a megrettent mama e kijelentésre
13  3|                Takarodjék innen!~ ~S mikor Zimonyi habozva állt egy
14  3| megváltoztatták a beszédbeli tónust, mikor Margit a maga derült, barna
15  3|              előttük a körutjában.~ ~Mikor a gőzhajó, vagy az öreg
16  3|            féltékeny volt némelykor, mikor Margitot még messziről imádta
17  3|            bolondot kell elkövetnie, mikor a Zimonyiék kivilágított
18  3|              Nyolc vagy kilenc felé, mikor a napsugár piros fényben
19  3|            magas, emeleti ablakokon, mikor mind e villák, szállók,
20  3|            barátom, felejtsen el!”~ ~Mikor Nógrády László felöltözve
21  4|         egyszer jött össze napjában: mikor az ebédet föltálalták. A
22  4|          nagyravágyó fiatalembert.~ ~Mikor egy nap, még a tavasz derekán,
23  4|              amely magának való.~ ~S mikor Keleti válaszolni akart,
24  5|          Véghetetlenül szomoru volt, mikor a leányok egy-egy gazdag
25  5|         vörös orra szinte ragyogott, mikor a bőrbekötött postakönyvet
26  5|              csak akkor oszlott föl, mikor Timár papa apró, gömbölyü
27  6|       jóságosan a keblére szorított, mikor a zöld asztalnál viszontláttuk
28  6|             hajnalban határoztam el, mikor mindenki elálmosodott s
29  6|           egy pohár bort megihassam. Mikor lefeküdtem (akkor Tanzenbergernél
30  6|              és kereskedő lett), hát mikor lefeküdtem, sokáig elgondolkodtam.
31  6|              hónapig rendben vagyok. Mikor a koronákat a mellényzsebébe
32  7|           jókora borítékot vett elő. Mikor a borítékot ünnepélyesen
33  7|              Éjfél már jóval elmult, mikor Komlósi úr az István-ból
34  7|        dologról senkinek, de később, mikor kvaterkázni kezdtünk, odahúzódtam
35  7|          Nagyon összebarátkoztunk, s mikor egy darab idő mulva az öreg
36  7|          lopózkodtam. Odakünn aztán, mikor a sötétben egymás mellett
37  7|      pingálta alá a nevét a váltóra. Mikor hálálkodtam neki, beütötte
38  7|           idehaza kuksolhatnánk...~ ~Mikor a lányok hajnalfelé lefeküdtek
39  8|              holta napjáig. Elekről, mikor még gimnazista volt, egy
40  8|       rajzolta tele az iskola falát. Mikor a művészeti akadémiát elvégezte,
41  8|        elözönlik. Hazajövetele után, mikor atyját eltemették, kiderült,
42  8|            Monte-Carlo-kávéházban, s mikor képéért kétezer forintot
43  8|         Szérüs kert-et a vasúthoz, s mikor lesülve, mint egy zuáv-kapitány,
44  8|          sétált a Práter fái között, mikor négy ezüstzablyás, orosz
45  8|          magukkal hozták Budapestre, mikor a pap egy őszi napon megáldotta
46  8|            akkor távozott többnyire, mikor a fizető pincér a túlsó
47  8|          cilindere körül. A grófnak, mikor a kiállításon végigment,
48  8|              Exposition arany-érmét. Mikor Kinizsit a Salonban kiállították,
49  8|         valóságos bronzszobor!..~ ~ ~Mikor augusztusban egy napra lementek
50  8|              voltam én igazi művész, mikor ezen a padláson háltam egész
51  8|       Micsoda idők voltak, gyerekek, mikor én a Döntő pillanat-ot festettem!...
52  9|           vállat vont.~ ~- Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut
53  9|           haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs
54 10|     hozományom...~ ~Augusztus végén, mikor a fürdőből hazajöttek, már
55 10|           ötvenezer forintomért...~ ~Mikor a gyógyszertáros elutazott,
56 10|          szeretem a kisasszonyt...~ ~Mikor Tilda hazajött, a mama gyorsan
57 10|             kiszolgáltatná magát. És mikor a szerelmes gyógyszertáros
58 10|           eljegyzését.~ ~Októberben, mikor a templomból hazatértek
59 10|            csókoltatja a kezedet.”~ ~Mikor a mama megbotránkozva felelt,
60 11|         nyolcadik kerületi klubba, s mikor másnap, kora hajnalban hazatért,
61 11|         magához a szakállas legényt, mikor az hízelkedve kezet csókolt
62 11|            magára a szobája ajtaját. Mikor az édesanyja délfelé bekopogtatott
63 11|             semmihez hétköznapon. ...Mikor kisleány koromban elhatároztam,
64 11|       kezdtem meg a gazdálkodást is, mikor a nászútról hazatértünk...
65 11|      intézett az elbúsult Bognárhoz. Mikor Bognár kedden reggel csakugyan
66 11|              föl Bognár reggel felé, mikor a visszavonhatatlanul utolsó
67 12|         szólott magában:~ ~- Tavaly, mikor két hónapon át nem volt
68 12|             tágra nyitotta a szemét, mikor bájos tanítványával először
69 12|              közölt vele. Óra végén, mikor Paloznaky a gyakorló füzetet
70 12|          fogok önre.” Emma hercegnő, mikor Paloznaky a feladatot átnézte,
71 12|             tudta meg a részleteket, mikor harmadnap az ujságot elolvasta...~ ~
72 12|     izgalomtól elhalványodva nézték, mikor két komornyik a hercegnő
73 12|            közel jönni a nyaralóhoz, mikor a fenséges asszony a verandán
74 13|                                II.~ ~Mikor a doktor másnap az intézetbe
75 13|                               III.~ ~Mikor Koppány doktor hat hónappal
76 13|         megbotránkozva.~ ~A kupéban, mikor az ujságot nagy figyelemmel
77 13|          nemsokára gyönyörködni...~ ~Mikor a két doktor az orvosegyesület
78 13|            jótékonyság angyala.~ ~És mikor komoly társa igenlőleg bólintott,
79 14|                   Topolyi diadala.~ ~Mikor a „Hó” nagy sikerének legelső
80 14|              leányt és majdnem sírt, mikor elhagyta. Tizenöt évet engedett
81 14|                kiáltott messziről, - mikor jöttél?~ ~- Ma! - felelt
82 15|              akkor adta igazi jelét, mikor 1885 tavaszán várost alapított
83 15|     mihamarabb átadja hivatásának.~ ~Mikor azt mondjuk, hogy Adamstown
84 15|           Adamson úrért a páholyba s mikor a városalapító, kénytelen-kelletlen