Rész

 1  1|               silány prózában zenghetem el, hogy ilyesmit még álmában
 2  1|                 Isten, micsoda férfiak! El sem tudom képzelni, hogy
 3  1|               szerencsére... Piruljatok el ti fehér lapok, amikor nevét
 4  1|         megindító melankóliával viselte el súlyos megpróbáltatásának
 5  1|              természetesen nem fogadtam el, de hálám jeléül mosolyogva
 6  1|                 azt a hírt terjesztette el, hogy sohasem látott kolerás
 7  1|                egyéb porcellánnal látja el a gödöllői értelmiséget...
 8  2|             hogy egyetlen nap sem mulna el anélkül, hogy a te hosszu,
 9  2|                 amik soha sem szakadnak el.~ ~„De ha én, mormogós,
10  2|          előttem. „Óh, tantikám, higyje el, sokat gondol mi ránk ez
11  2|           ellustult Gyurkó, te!~ ~„Hidd el, bámulnál édes fiam, ha
12  2|               dicsekvésből mondom, hidd el, de valamennyi közt a te
13  2|                 De ez a leány még, hidd el, túltesz rajtam. Nem kell
14  2|        naplójában is (jaj, az istenért, el ne árulj, hogy ebben is
15  2|           mintha sohasem távoztál volna el. Oh, ha szegény jó anyád
16  2|                     Oh, bár sohase érne el hozzátok, szegény, jó, öreg
17  3|                 némi undorral töltöttek el, megvetéssel dobta el a
18  3|         töltöttek el, megvetéssel dobta el a levélpapirt. De aztán
19  3|          melynek körvonalai nem vesztek el egészen a halványkék selyempaplan
20  3|             többit majd holnap intézzük el!~ ~De Margit már másnap
21  3|                 mostanában meglehetősen el van foglalva... De azért
22  3|                szeme bizalmasan mélyedt el egy másodpercre a professzor
23  3|             részét mulatsággal töltötte el, színházba és társaságokba
24  3|             neje tervét sohasem fogadja el. Vágyától és érzékeitől
25  3|          lehetetlen, hogy így hagyjalak el, egy szó, egy édes óra,
26  3|               az ajánlatát nem fogadják el. Viszont tudta, hogy e huszonnégy
27  3|                huszonnégy órai pokolért el tudnád taszítani magadtól?
28  3|              vagy klórhidrátot, kábítsd el magad e huszonnégy órára,
29  3|             indulót megzendítette, tünt el a homályos gyertyafény a
30  3|             után csak az lehet: fogadja el a férje ajánlatát s menjen
31  3|               vezet, reám nézve, higyje el, nem lehet többé visszatérés.
32  3|              mely engem irtózással tölt el. A jövő összes boldogsága,
33  3|                 édes barátom, felejtsen el!”~ ~Mikor Nógrády László
34  4|       páholyokban hangosan helyezkedtek el a city legszebb asszonyai,
35  4|              nyers sértésekkel halmozta el, a párbaj kikerülhetetlen
36  5|                 a mama önmaga ballagott el hajnalonként a mészárszékbe,
37  5|              van, hogy titeket sem hagy el, ha bíztok benne. Isten
38  5|        Megkeserítik az életemet, higyje el!~ ~S izzadó homlokát törülgetve,
39  5|          mérleget, a papa kétszer vágta el az ujját a nagy sajtszelő-késsel,
40  5|           ismételte néhányszor:~ ~- Ugy el vagyok fáradva, mint valami
41  6|                 életét mint kibic tölti el a kártyaasztalok mellett,
42  6|                 büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi
43  6|          Egyszerre hajnalban határoztam el, mikor mindenki elálmosodott
44  6|               hiánytalanul begyűljenek. El se hinnéd, milyen pedáns
45  7|               az esztelenséget követtük el, hogy olcsóbb fürdőbe mentünk, -
46  8|             harmadik teremben helyezték el a plafond alatt, s Keresztury
47  8|           látogatók közönyösen haladtak el a kép mellett, az ujságok
48  8|        ezüstzablyás, orosz mén robogott el mellette, egy világoskék,
49  8|                a nagyteremben helyezzék el. De ez a szerencse, fájdalom,
50  8|                de az írást nem intézték el kedvezően. Keresztury még
51  8|                mindig ez a kép foglalta el a lelkemet... Hej, fiúk,
52  9|                nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér sarkáig.
53  9|               szóbeszédet; most szívjon el egy jó szivart a tudomány
54 11|         fölfedezők önérzetével foglalta el helyét a tarokkasztalnál.
55 11|                 Mennydörgés közt vonult el a nyolcadik kerületi klubba,
56 11|           asztali pörlekedésből? Jőjjön el, édes fiam és legyen esze;
57 11|      unokatestvérek könnyezve búcsuztak el egymástól a Kata udvari
58 11|                Mersichné sírva költötte el az ebédet (milyen kár volt
59 11|                 érzékenységgel rejtette el az öreg asszony kendői közé.~ ~-
60 12|             napon arra a lépésre szánta el magát, hogy híres földijét,
61 12|               Több mint harminc év múlt el a szomoru nap óta, az egykori
62 12|                 kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor megtörtént,
63 12|            meseszerü hallucináció fogta el: úgy képzelte, hogy ugyanazt
64 12|             Erről ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~
65 12|                  Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen
66 13|                négyszáz pengőnél. Vigye el az ördög az ilyen aranyfüstös
67 13|         keserüen.~ ~Este együtt utaztak el a kis belga faluból, harmadnap
68 13|             lelkes cikkekkel árasztotta el a népszerü napilapokat,
69 13|         harmincezer kis gyermek pusztul el a társadalom hanyagsága
70 13|             hogy a betegek és szenvedők el ne pusztuljanak. Ha stréber
71 14|           bujkáló Hírnév... Itt vagy és el sem is bocsátlak többé!...~ ~
72 14|                még egyelőre nem fogadta el a tekintélyes pénzösszeget...~ ~
73 14|          kétségbeesett szívvel távozott el innen! Szerette azt a leányt
74 14|         Topolyit mondhatatlan düh fogta el. Bár szülővárosa felől sohasem
75 14|               hajduk peckesen lépdeltek el mellette, anélkül, hogy
76 15|              kitünő attrakciókkal látta el, a színházba primadonnákat
77 15|              készpénztételeket fogadták el, hanem a legkülönbözőbb
78 15|               egyéb tárgyat... „Mindent el kell fogadni, aminek értéke
79 15|               játszi könnyüséggel vitte el a handikap ezer dollárját,
80 15| tizenháromezerötszázhusz hosszal hagyta el valamennyi versenytársát,