Rész

 1  1|              Sandnak, vagy nem tudom, hogy ki volt, aki azt mondta, hogy
 2  1|                 magános asszonykát tünteti ki, aki e hóbortos sorokat
 3  1|                   elmés szórakozást talált ki; azokat a kofákat és csirkeáruló
 4  1|             kandalló szeptember derekán, - ki hallott ilyet? De az esték
 5  2|                elvesztettük. Szegény apád, ki a rokonaihoz olyan jó volt,
 6  3|              könyökölt föl az ágyában.~ ~- Ki van itt? - kérdezte hangosan.~ ~-
 7  3| vasműrészvénytársaság jogi képviselőjéhez, ki a fővárosnak egyik leghódítóbb
 8  3|            segélyez egy ismert színésznőt, ki a megközelíthetetlenség
 9  3|                  szerint a zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben álló
10  3|                   tudná ölelni. A rendőrt, ki a Vigadó-épület előtt álldogált,
11  3|                fogok eltávozni.~ ~Zimonyi, ki még a feleségét nem ismerte
12  3|                 esett a földre.~ ~- Rögtön ki ebből a szobából!~ ~Cigarettáját
13  3|                    a fiatal asszony iránt, ki állandóan ott lebegett a
14  3|              uralták, semmi sem elégítette ki többé, viszonya unottnak
15  3|               állhatnak. A fiatal asszony, ki eleinte sápadt volt, egyszerre
16  3|                    következők állottak:~ ~„Ki fogsz nevetni talán, de
17  3|              otthon vetettél rám. A nábob, ki minden bankjegyét a kandalló
18  3|               sarokablaka, s úgy tekintett ki az éjszakába, mint egy nagy,
19  3|                   egész reggelig nem aludt ki a világosság, csak akkor,
20  3|                    oduk özönével bocsátják ki magukból a halvány leányok
21  4|               szelíden, édesen bontakozott ki, a triangulum csengésétől
22  4|                ismeri ezt a gazdag leányt, ki a Cayll Antal félvagyonát
23  4|                         Az ám! Még most is ki van pirulva...~ ~Vilma hátraszólt
24  4|                   nagy partiera számított, ki szerette volna hajítani
25  4|              válaszolni akart, durván tört ki belőle a neveletlen parvenu
26  4|                   távoztak.~ ~Nem békültek ki s az esti lapok pár soros
27  4|                     poétikusan bontakozott ki a fúvó hangszerek lármájából.
28  4|                  rólad, mert bottal verlek ki...~ ~Eltünt a páholy hátterében.
29  4|             eljegyzésről beszélt. Sárikát, ki egy éjjelen az angol nőnél
30  5|                   valóságos tömege hullott ki a százasoknak és a tízeseknek.
31  5|              egy-egy rakoncátlanabb inast, ki a hosszu fenyődeszkákat
32  5|             dolgokon törnétek a fejeteket. Ki fogom utasítani ezeket a
33  6|                 pénzén még sohasem húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző
34  7|                  épp a múlt héten fizetett ki egy giróért ötezer forintot,
35  7|                  és tintatartót nem hoztak ki, - s ott künn, a furcsa
36  8|             négyökrös szekéren szállította ki a Szérüs kert-et a vasúthoz,
37  8|                   egy meleg könnyet törült ki a szeméből. A titkárához,
38  8|                      rebegte a titkár.~ ~- Ki festette ezt a képet?~ ~
39  9|                    szolgálatára, - szólott ki egy fiatal férfihang.~ ~
40  9|                nagy poroló seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel díszített
41  9|                          És kiken próbálta ki az elméletét? - kérdezte
42  9|                     és ezzel büszkén tűzöm ki a glabella-elméletre a győzelem
43  9|                  következő ujdonságot adta ki egyik közelebbi számában:~ ~„
44  9|                    tengeri nyúlon próbálta ki szenzációs elméletét. De
45  9|              együtt voltak az ebédlőben. - Ki fogom mérni a saját magam
46  9|                  végre nehéz sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~-
47 10|            zongorázott, oly tapsvihar tört ki a vidéki kaszinó oszlopai
48 10|               gyors egymásutánban hirdesse ki a Tilda szerencsés eljegyzését.~ ~
49 11|                    a házastársakat békítse ki, titokban válaszolt a levelére.
50 11|                   vagyunk mindannyian), de ki látta, hogy ilyen skandalum
51 11|               fiatal asszony ridegen szólt ki rejtekéből:~ ~- Itt van
52 12|             piemonti nagyherceg őt nevezte ki tanítónak Emma hercegnő
53 12|                  hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára
54 12|                velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem
55 13|               koplaló magyar doktor nyissa ki a jól elzárt lakatokat.
56 13|                   sorsát lefestem előttük. Ki nem vadászik egy rendjelre
57 13|                 vagy egy díszes pozicióra? Ki nem akarja, hogy az ujságokban
58 13|                 ujságokban szerepeljen? És ki idegenkedik attól, hogy
59 13|                  utcák uraltak.~ ~- Vajjon ki lakhatik ebben az ujdonatúj
60 13|               szerelmet, hogy az emberiség ki ne haljon, s a strébereket,
61 13|                minden beteg a szalmán adná ki lelkét, minden koldus menthetetlenül
62 14|                    jelenség volt. Topolyi, ki pár hónap előtt még ismeretlen
63 14|               Maywald úrral, az ügyvéddel, ki a bikás tarokkpartiek legyőzhetetlen
64 14|                  országos kapacitás nevét, ki tegezve szólította meg,
65 14|                   a rozzant fagrádicsokon, ki a piaci sétatérre, ahol
66 15|              kitünő bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről,
67 15|            mérhetetlen tömegekben özönlött ki a lakosság a versenytérre,
68 15|              betegeket hordszékeken vitték ki az ápolók a nagy tribünre