Rész

 1  1|          a villa kertjében, - de én, mi tagadás, álmodozva gondolok
 2  1| valamelyik kegyetlen gőzsikló az én érettkoru, de fiatalszívü
 3  1|          hogy hatott valakire és én, hitemre, nem képzelődöm,
 4  1|         így beszél! Miért mennék én be Samu bácsihoz egy ital
 5  1|         mert Karolin néni nélkül én még mindig az Arany liliom
 6  1|        gödöllői kofák számára... Én, aki a konyhával keveset
 7  1|         parasztsuhanc létére!... Én azonban a minap szóba álltam
 8  2|       gömbölyü betüket vetett; s én, egy pillantást vetve a
 9  2|       rossz fiu, majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu
10  2|        jutunk-e némelykor? Lásd, én úgy képzelem, hogy esténkint,
11  2|      szépen fölvitte a dolgodat, én mégis azt hiszem, hogy a
12  2|        csinálhat most odahaza az én jó, öreg tantim?” S aztán
13  2|       sem szakadnak el.~ ~„De ha én, mormogós, öreg nagynéni,
14  2|         leány nagyobb mint aminő én huszonkétéves koromban voltam,
15  2|       látni, édes fiam; Milike s én már hetek óta tanácskozunk,
16  2|       egyik sincs olyan, mint az én aranyos, szép Gyurkó bátyám,
17  2|       bizalommal mondja: „Hát az én Gyurkó bátyám, az te előtted
18  2|          sokat, kis leányom, - s én áldom a jó Istent azért,
19  2|          ha Gyurkó itt volna, az én egyetlen szeretett Gyurkóm!”
20  2|      öreg tántid: - Katalin.”~ ~„Én is, így röpülőben, millió
21  2|       Látnád csak, mint búsulunk én és a tanti! Azt mondom,
22  3|           kérdezte hangosan.~ ~- Én, mama, én, - felelt egy
23  3|          hangosan.~ ~- Én, mama, én, - felelt egy másik, egy
24  3|     azonnal innen, mert különben én fogok eltávozni.~ ~Zimonyi,
25  3|     amelyben nem hiszek. Nemcsak én, de az egész világ ismeri
26  3|        úr a másik hőse. Különben én voltam az utolsó, aki ezt
27  3|           hogy maga egész leány? Én sokszor azt hiszem, hogy
28  3|       hogy e föltétel nélkül, az én akaratommal, sohasem fogok
29  3|         a férjem ajánlata felől. Én azt fogom tenni, amit ön
30  3|             szólt Margit.~ ~- Az én tanácsom, - mondotta Nógrády
31  3|       csekély ár lesz a jövőért. Én nem érzek arra erőt, hogy
32  3|    mindegy.~ ~„Nem édes barátom, én soha som leszek az öné.
33  3|    igazabb útakon a boldogságot; én azt hiszem, sohasem fogok
34  4|      papa okvetetlen megtudja, s én nem élem túl...~ ~- Most
35  5|          visszaszokjanak. Lehet, én is jövök egy-két nap mulva,
36  5|  blúzokat szeretnétek leginkább? Én azt hiszem, mama használhatna
37  5| Birkasajt okvetlen szükséges. De én pipákat nem tartanék a helyedben...~ ~-
38  6|        be, miért ne élhetnék meg én is a stilusomból, amikor
39  6|         megmondja, úgy, ahogy az én tollamtól kitelik. Rögtön
40  6|         mondom, hogy itt a pénz, én is elő fizetek a „Korunk
41  7|       drága különlegességre.~ ~- Én pedig kedden is dinnyét
42  7|         kiment a friss levegőre, én ügyesen utána lopózkodtam.
43  8|       Lásd, szívem, akkor voltam én igazi művész, mikor ezen
44  8|          voltak, gyerekek, mikor én a Döntő pillanat-ot festettem!...
45  9|          ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság
46  9|         Bizonyíts vagy retirálj! Én a magam részéről szívesen
47  9|        skribler többet tud, mint én. A glabella-elmélet a kétlábu
48 10|        hiszen, szép volna, ha az én Tildám ilyenre szorulna
49 10|        de szerencsére itt vagyok én is...~ ~Az ebéd alatt, amikor
50 10|           az egészen mellékes... Én önmagáért szeretem a kisasszonyt...~ ~
51 10|         szeme elé? Ő a férjem és én megkívánom, hogy éppen úgy
52 11|       rejtélyt megfejteni képes. Én magam is hiába gondolkodtam
53 11|        lélek rejtelmes voltában, én szívesen megfejtem a nagy
54 11|        feleségeért nem, legalább én érettem, aki mostan is csak
55 11|        partiet is leosztották, - én csak azt mondom, fiúk, hogy
56 12|          állott: „Gondoljon rám, én is gondolni fogok önre.”
57 12|     Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok?
58 12|    megbotránkozva.~ ~- Bocsánat, én Türk, bécsi detektiv vagyok...~ ~-
59 13|          praxisából. Mi lenne az én sorsom, amikor a hazámba
60 13|  gyermeket mindenki sajnálja: és én a világ legügyetlenebb frátere
61 13|      magában:~ ~- Mához egy évre én leszek az igazgatója a budapesti
62 15|          kuksoltak a boxukban... Én mondom ezt nektek, én Clerc
63 15|            Én mondom ezt nektek, én Clerc Tóbiás, aki teljes