Rész

 1  1|    tekintetü magyar tó... Juliska most érzi csak magát az elemében -
 2  1|     impozáns hegyi unalom helyett most szinte jól esik fáradt lelkemnek
 3  1|             Talán ez az oka, hogy most már néha magam is lelógatom
 4  1| teleszedhette magát minden jóval, most egyszerre a fejébe vette,
 5  1|         mert ha értett volna, még most is divatban lenne a gályarabság,
 6  1|        véletlenül úrnak születik, most az egész környék bolondulna
 7  2|       voltál, mint az öklöm, hogy most, amint jól megy a sorod,
 8  2|    magadban: „Ugyan mit csinálhat most odahaza az én jó, öreg tantim?”
 9  2|         kis leány fölnevelkedett. Most tánciskolába jár a Pap Sámuelék
10  2|    jóságával. A lekötött birtokok most már végleg elvesztek, s
11  2|    szomszédjaival. Igy hát nekünk most nem maradt más, mint ez
12  2|          szerezni munkáddal, amit most a kegyetlen sors elvett
13  2|       Árkoss bácsi, aki esténkint most is átjő hozzánk, mint akkor,
14  2|          dícsérve a tehetségedet; most egy pompás csutorát készített,
15  3|         asszony szűzies szépségét most is gyönyörködve nézte, a
16  3|     csókolta meg. De a láng, mely most vérét átfutotta, csakhamar
17  3|          asztalon pihent, Nógrády most reá tette a magáét, s látván,
18  3|    Lipótváros ez izmos gavallérja most egészen garçon életre rendezkedett
19  3|      viruló és kívánatos asszony, most, hogy egészen távol volt
20  3|         Visszagondolva e napokra, most, hogy elérhetetlen vagy,
21  3|       nappal több, vagy kevesebb, most már mindegy neked. A világnak
22  3|        elválni tőled. Rajtad függ most egészen, hogy jövőd fölött
23  3|           Ugy érezte, megölné, ha most itt volna, mert maga az
24  3|         drága asszony, aki nélkül most már élni sem tudott volna
25  3|            Éjfekete hajában, mely most még csak sietősen volt föltüzve,
26  4|           élelmes kereskedőt, aki most már csak kedvtelésből vagy
27  4|          gukkerét.~ ~- Az ám! Még most is ki van pirulva...~ ~Vilma
28  4|  szomszédok. Annál feltünőbb volt most, hogy a színházban ily váratlanul
29  4|          s én nem élem túl...~ ~- Most már nincs értelme a gyávaságnak.
30  4|         meg magát, ez fölösleges. Most már tisztában vagyok a dolgokkal
31  4|           Nem tudom, de kegyeddel most beszéltem utoljára, arra
32  4|          galambot. És a színpadon most egyszerre fölhangzott az
33  5|          Róza, az ifjabbik leány, most hirtelen olvasni kezdte
34  5|   festhetjük be, mint régente, de most nem tudok, semmit sem tudok
35  5|          látogatás az oka.~ ~Mama most ismét cselédet fogadott,
36  6|      tengődés tovább tartson. Ime most újra elibém kerül Keszy
37  6|     szégyenletes egzisztenciáját. Most is gérokkot visel, amely
38  6|         rugalmas kedvem, amellyel most az országot végigjárom.
39  6|           hogy a lap fennáll?~ ~- Most lesz majd, a tavasszal,
40  6|         öregségemre gondoljak?... Most legalább megvan az a boldog
41  7|       legmeggyőzőbb bizonyítvány. Most tehát az lenne a legsürgősebb
42  7|         ceruzáját.~ ~- Lássuk már most a mérleg másik serpenyőjét.
43  7|     akadálytól visszariadt volna, most az egész nyáron idehaza
44  8|          dolgozik és Wiesbadenben most építtettem egy mesébe illő
45  8|          Góliáth, vajjon gondol-e most is reánk?~ ~- Azt hiszem,
46  9|     szeme-szája is eláll bele. De most már szervusztok, gyerekek...~ ~
47  9|           könyves szekrényt pedig most surolja a szobaleány. Szeretném
48  9|       fekete kávéját, - gyerekek, most nyissátok föl a fületeket:
49  9|           fölösleges szóbeszédet; most szívjon el egy jó szivart
50  9|   különösen orvosi szakkörökben - most igen sokat beszélnek. Az
51  9|           figyelmesen hallgatott, most idegesen fölugrott.~ ~-
52 12|          így szólott magában:~ ~- Most aztán tudni kéne, hogy mit
53 12|        jóképü tábornoknak, akiből most ugyancsak nem lehetett volna
54 14|   fürdőhelyen. Annyi kudarca után most már remélni sem merte, hogy
55 14|    becsülés, a tisztelet, mellyel most mindenünnen kitüntették.
56 14|     éjszakánkint az ágyba feküdt, most egyszerre eszébe jutott
57 14|            És mégis valóság lett. Most, ahogy végre a szándékot
58 14|        kihúzta a fejes gyujtót, s most jólelküleg közeledett a
59 15|          díjban elsőnek érkezett, most lomha sereghajtónak kocogott
60 15|          handikap ezer dollárját, most gyalázatos vereséget szenvedett
61 15|        meg az ezerméteres pályát, most egy és egynegyed perc alatt
62 15|        Prairie csillaga jockeyja, most egyszerre fölkapaszkodott