Rész

 1  1|                 nyilvánosság színe előtt. ... Isten, micsoda férfiak!
 2  1|                      Becsák bácsinál egy vég  rumburgi vásznat!” Micsoda
 3  1|                 bácsinál egy pohár sört? Még , hogy nem tegezik az embert, -
 4  1|                      ezt is megtehetnék!~ ~A  Isten, aki a hetven éven
 5  1|                     hívnak...~ ~Gödöllő igen  lehet klimatikus fürdőnek,
 6  2|                     a fölött, mi lenne neked  odafenn Budapesten: akkor
 7  2|                 csinálhat most odahaza az én , öreg tantim?” S aztán élénken
 8  2|                      is volnék felőled ilyen  véleménnyel, Milike, a kis
 9  2|                     francia Parlevu (tudja a  Isten, mi a becsületes neve?)
10  2|                  apád, ki a rokonaihoz olyan  volt, nem is sejtette, hogy
11  2|                      azért, hogy neked olyan  szívet, erős akaratot adott;
12  2|                      leányom, - s én áldom a  Istent azért, hogy te itt
13  2|                     volna el. Oh, ha szegény  anyád ezt megérhette volna!~ ~„
14  2|                      volna!~ ~„Megboldogult,  Ágnes hugom, a te édes anyád
15  2|                      te édes anyád s szerető  apád, a napokban szinte
16  2|                      amellyel téged szegény,  anyád elhalmozott s az a
17  2|                 Isten áldjon meg, szeretett,  gyermekem! Irj, ha lehet
18  2|                   érne el hozzátok, szegény, , öreg tánti s kis Milikém
19  2|                kocsiján kikísérték. Szerető, , hűséges lelkek ott a távolban:
20  3|           összetalálkoztak ezentul s a világ  ideig abban a véleményben
21  3|                       A legvégső.~ ~- No hát , ha kényszerít, kimondom.
22  3|                      tárgyak felől csevegtek  darabig, de jóformán nem
23  3|                  legutóljára. Elválok tőled, , de egy föltétel alatt:
24  3|                    volt körülöttük s folyton  kedvet, kacagást kellett
25  3|                        Estétől reggelig.~ ~- , - válaszolt Margit, - úgy
26  4|                    ismerte.~ ~Keletinek elég  irodája volt, hat-nyolcezer
27  4|                  magam, mert ennek nem lehet  vége.~ ~Keleti dr. a cilinderje
28  5|                  egyik reáliskolájának, ez a  fiu minden krajcárt a szüleinek
29  6|                     ugyanannyi ideje, hogy a  fiúkkal az étkezés fáradtságát
30  6|                      úri házaiban is nem egy  emberrel ápol baráti kapcsolatot.
31  6|                pezsgő mindig akad számomra s  dohány is elég van még a
32  6|            személyesen, meg levélileg minden  cimborámat fölszólítottam,
33  7|          leszállított áron ruhaszöveteket. A  gazdasszony éppen azzal
34  7|                     barna Ella durcásan.~ ~- , hát számítsunk napjára
35  7|                   névsort, Komlósiné pedig a  hitves részvételével kérdezte:~ ~-
36  7|                      két aláírást megszerzi.  barát ma már nem igen egzisztál;
37  7|                 édesanyjuk ágyán, miközben a  apa örömsugárzó arccal támaszkodott
38  7|                    azon imádkozzatok, hogy a  Isten az apátok drága egészségét
39  9|                     tisztogatás járja! Pedig  lesz végezni a szobákkal,
40  9|             szóbeszédet; most szívjon el egy  szivart a tudomány haladásának
41 10|                   Dejszen, beszélhetsz nekem  ember. Annyit sem adok a
42 10|                      magamra... A pénz pedig  kezekben marad nálad...~ ~
43 10|                    ebben ez állott:~ ~„Édes,  anyácskám, mégis meggondoltam
44 11|                  édes mamájához, - szólott a  Mari szánakozva.~ ~Bognár
45 11|                   aki mindegyre arra kérte a  Istent, hogy a házastársakat
46 11|                hirtelen hazatelegrafálták. A  unokatestvérek könnyezve
47 11|                szobájában s a fiatal asszony  tíz percig sírt az unokabátyja
48 12|                      Mihály megérkezése után  darabig megilletődött arccal
49 12|                   föl óra után a tornyába...  kétóra hosszat száguldott
50 12|                  fürdővendégek lebzseltek...  ideig nem láttak mást, mint
51 13| angolkóros-szanatóriumát megalapították.~ ~A  Isten tudja, mi történt
52 13|          gondoskodott a belga társadalom egy  és ingyenes intézetről...~ ~
53 13|                  téren is oly nagy, hogy még , ha az embernek szivarravaló
54 13|                  mellé. Ebbe az ispotályba a  csillagom vezérelt, ugyanaz
55 13|                csillagom vezérelt, ugyanaz a  csillag, aki nem engedte
56 13|            intézményeket létesít. Mire volna  az úgynevezett emberbaráti
57 13|                     idő alatt mozgósítani. A  főpapok, az érzékeny mágnásasszonyok
58 13|                szeretetreméltó kartárs itt a  Isten háta mögött: ezt már
59 13|            meghaladták a százezer koronát. A  Isten tudja, hogy mi történt
60 13|                 társa igenlőleg bólintott, a  angyal melegen folytatta:~ ~-
61 14|              gyűrűjével:~ ~- Fizetek!...~ ~A  fiúkat láthatólag zavarba
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License