IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 15| fizetett; a nagy díjban 5:12.312-őt, a handikapban 5:293.573- 2 15| adta igazi jelét, mikor 1885 tavaszán várost alapított 3 15| 12.312-őt, a handikapban 5:293.573-at. Az osztalékból azonban, 4 13| ügyvezető titkára lett (3200 forint és lakás), Koppány 5 13| állott az új lelencház élére (4000 forint és szabad lakás).~ ~ 6 8| végiglapozta a programot:~ ~- 473. - szólt. - A döntő pillanat, 7 1| selyemruha.~ ~Interlaken, julius 6., 7. vagy 8.,~ nem tudom 8 1| Interlaken, julius 6., 7. vagy 8.,~ nem tudom egész 9 1| Interlaken, julius 6., 7. vagy 8.,~ nem tudom egész bizonyosan.~ ~. ... 10 8| mellette, egy világoskék, à la Daumont-fogatot cipelve 11 15| füszerkereskedést tartott fönn Abauj-Szántódon - tízéves amerikai kóborlása 12 5| kisasszonyok előtt, kik egyszerre abbahagyták a mosogatást.~ ~- Levél? - 13 3| huga társaságában Margit Abbáziába utazott, mivel a kis lány 14 3| vége felé tértek vissza Abbáziából s már májusban a Gersonné 15 9| tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb 16 3| keringőt játszott a nyitott ablak mellett. Az élet szépnek 17 4| sírt, s nádor-utcai lakásuk ablakában egyetlen egyszer sem látták 18 14| keresett meg évenkint.~ ~A kupé ablakából visszanézve, ahogy a tornyok, 19 3| a Zimonyiék kivilágított ablakai előtt elsétált. Az a gondolat, 20 15| párnájukat a totalizatőr ablakán... A derby azonban ismét 21 11| újra elfoglalta helyét az ablakfülke dobogóján, a leánykori szobájában. 22 12| sereg munkás dolgozik, az ablakokat súrolják, a déli növényeket 23 3| csillog meg a magas, emeleti ablakokon, mikor mind e villák, szállók, 24 6| tavasszal, egy esztendeje. Az abonnensek negyedévenként küldik be 25 6| pontosan megintem a hanyag abonnenst, aki a pénz beküldésével 26 5| egy torzonborz, jókedvü ábrázat jelent meg a kisasszonyok 27 4| hangja szinte elhalt a parkot ábrázoló fényes díszletek közt...~ ~ 28 3| girandoleok, a zöldterítős abrosz mellől. Az asszonyok lelkében 29 7| fehérruhás szekrényt, s az abroszok közül egy jókora borítékot 30 9| ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság vagyok, Darwin 31 2| mivel ilyen levelet, modern, acélból készült tollal szinte lehetetlen 32 3| tolta félre az ajtó ruganyos acélzárát.~ ~- Te vagy Margit? - mondotta 33 15| fatörzseket, egy sereg ügyes ácsmester pedig három hónap alatt 34 13| egy pillantást vetett az adakozások végösszegére: a befolyt 35 15| alaposan téved; mr. Ralph Adamsonnak még arra is maradt ideje, 36 15| illinoisi fegyházban...~ ~Az adamstowniak, e szavakat hallva, tíztagu 37 15| és képességeiről, mert az adamstowniakat üres frázisokkal aligha 38 1| kolerás beteget s ez az adat teljesen meggyőzte Karolin 39 10| és Tsa cég minden egyes adata igaz, mert a patika tényleg 40 13| gyermek, aki a statisztika adatait megbillenti, bőségesen helyet 41 13| tartalmaztak megbízható adatokat.~ ~- Tehát csupa szegény 42 8| feleségének konyhapénzt adhasson.~ ~A volt telefonos kisasszony 43 6| kávéházba, ott százával adják neki a kávéja mellé a jobbnál-jobb 44 4| nyakát, semhogy magához adjam.~ ~Keleti ettől fogva nem 45 10| az kellene, hogy a kezébe adjuk az egész összeget...~ ~Másnap 46 10| nekem jó ember. Annyit sem adok a szavaidra, mint egy rézkarika. 47 13| kimutatást olvasott a fejedelmi adományokról, melyek az angolkórosok 48 3| dolgozatokat küldött az adriai tenger bájos telepére, tele 49 8| képbíráló, akinek szavára sokat adtak a művészvilágban, ötven 50 11| mindeddig nem is igen adtál okot arra, hogy az együttlétet 51 2| még elutazásodkor veled adtam, s otthon igyál egy csésze 52 12| ha nem is akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, 53 3| jourjáról már régebben ismert - aesthetikai fölolvasást tartott a mult 54 6| lett belőlem, cimborám, aféle penészes számtiszt, aki 55 14| az emberek mitsem tudnak afelől, hogy ő milyen nagy, hírneves 56 2| megfogalmazni. Olvasván e naiv lélek affektálatlan beszélgetését, eszembe jutott 57 3| kedvet, kacagást kellett affektálni, nehogy a viselkedésük feltünő 58 9| tanárukat, élénken tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen 59 7| mondani, hogy e tekintélyes agg polgár nem igen ismeri a 60 3| utazott, mivel a kis lány aggasztóan köhögött pár hét óta, s 61 8| Andrássy-úton és színes turbánt aggat a Monte-Carló új divatu 62 6| kapucinerjét - s ott húzódik meg az agglegény barátai kanapéján, már t. 63 3| akkor intéztél hozzám, látni aggodalmas, izgatott és mégis csábító 64 3| csillogó szemei közé tekintve aggódó hangon folytatta:~ ~- Mit 65 3| állt meg pár pillanatig az ágy mellett. A küzdelem, mely 66 13| pólyás ember aludt hófehér ágyacskájában. Sovány, vérszegény babák, 67 7| hálóköntösben ültek az édesanyjuk ágyán, miközben a jó apa örömsugárzó 68 3| hosszas; hirtelen lehajolt az ágyhoz s neje gömbölyü, szép vállát 69 3| párbajra kényszeríti és agyonlövi. Az új Tantalusnak ajkai 70 8| Góliáthot a versenytéren agyonlőtték, Cherman, a jockey, árván 71 2| csak haza, tudom Istenem, agyonölellek!~ ~„Isten veled aranyos 72 1| reggelizünk és így mégis csak agyonüthetünk egy órát az ebéd idejéig, 73 8| hőst a kritika egyszerüen agyonverte, a jury pedig, mely az Illésházy-díjjal 74 3| lombok közül. A clubház felől ágyudörgés hallatszott, a matrózok 75 1| felől, melyeket az ő parlagi agyveleje befogadni képes...~ ~Mert 76 14| meglepetve szólott:~ ~- Ah, ön az, a Hó szerzője!... 77 13| tudós szívében: Koppány ahelyett, hogy örömkönnyekre fakadt 78 2| nyugszik abban a közös sírban, ahova a halottas ház szomoru zöld 79 7| kirándulásokra, kártyára és ajándékokra is szüksége van, bátran 80 3| itt volna, mert maga az ajánlat is sértőnek, durvának tünt 81 3| Gondolkodjék az éjjel a férjem ajánlata felől. Én azt fogom tenni, 82 3| lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék s maga segítse 83 3| Borzasztó reám, hogy ön ilyesmit ajánlhatott s hogy képes volna megnyugodni 84 12| a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~Vagy tíz 85 11| jött, akár te hívtad, nem ajánlom neki, hogy a szobámba tolakodjék...~ ~ 86 13| börzelap gyönyörü vezércikkben ajánlotta a szép eszmét az emberbarátok 87 3| a doktorok enyhe levegőt ajánlottak. A napsugaras pálmák közül, 88 9| tanár lelkes mámorban emelte ajkához a feketekávés csészéjét, 89 3| agyonlövi. Az új Tantalusnak ajkai előtt volt a boldogság; 90 2| ezzel a gyöngéd mosollyal ajkán jelenik meg előttem s talán 91 4| Hirtelen fölugrott a leány, ajkszélei remegtek. És mintha elvesztette 92 11| volt, hogy a lakás összes ajtait összetörje. Mennydörgés 93 4| már megkezdték - a páholy ajtaja fölnyílott s az angol nő 94 9| asszisztensek szobájából, de az ajtóban még egyszer megfordult:~ ~- 95 3| szó nélkül távozott. De az ajtóból visszafordult még egyszer:~ ~- 96 7| átszólt hozzájuk a nyitott ajtón:~ ~- Csak azon imádkozzatok, 97 9| csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü, 98 10| pillantásokat vetett rá. De ez nem akadályozta meg a varrónőket, hogy szorgalmas 99 8| ugorja át előbb az utolsó akadályt, mert a célpont előtt okvetetlenül 100 7| diadalmaskodik! Ha apátok az első akadálytól visszariadt volna, most 101 8| falát. Mikor a művészeti akadémiát elvégezte, atyja Münchenbe 102 3| sárgafüggönyös kis terméhez, mint az akadémikus urak hajlott sasorra s fehér, 103 11| olvasók közt olyanok is akadhatnak, akik nem nyugosznak meg 104 4| gyávaságnak. Az a kérdés, akar-e az enyém lenni s nem ijed-e 105 7| Látjátok, hogy a komoly akarat mindig diadalmaskodik! Ha 106 3| e föltétel nélkül, az én akaratommal, sohasem fogok elválni tőled. 107 2| neked olyan jó szívet, erős akaratot adott; mert mi szentül meg 108 12| kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü 109 8| Ez a kis vörös bunyevác, akárki meglássa, valaha sok dolgot 110 10| jobb helyen lesz nálam, nem akarlak zaklatni ezzel a fölösleges 111 3| érzelmes, ragaszkodó gyermeket akarna megvígasztalni a gyöngédségével. 112 6| ijedten.~ ~- Nem éppen, bárha akarnám, hát hivatalnak is nevezhetném. 113 5| egy szót, egyetlen szót akarnék közölni veletek e pillanatban, 114 6| szamárságra... Ha lapot akarsz olvasni, hát válogathatsz 115 15| szólott:~ ~- Lóversenyt akartok, gyermekeim?... Hát miért 116 9| bordacsontjára hímzett partelli volt akasztva, ezzel a furcsa fölírással: 117 6| Rögtön hozzá is kezdtem az akcióhoz s személyesen, meg levélileg 118 12| szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most ugyancsak nem lehetett 119 1| megpróbáltatásának hónapjait, akire kacagva gondoltak a varróleányok 120 11| van például a feleségem, akiről ugyan senki sem állíthatja, 121 6| gimnáziumában, az egykori eminens, akitől a derék atyák oly sokat 122 4| színház fülledt levegőjében akként hullámzott a sok világos 123 12| naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: egy ibolyaillatos 124 5| év előtt még mind a kettő akkorka volt, mint az öklöm.~ ~De 125 3| jelenlévő leány szívében akut szerelmi lángot lobbantott 126 8| a semminél, mert szegény Al-Mandsidéknál egyszerre csak beütött az 127 8| festő úgy beszélte, hogy Al-Mandsidné kissé kopott fekete ruhát 128 8| hercegnő ült, aki meglátva Al-Mandsidot, hirtelen megállíttatta 129 8| is, ha a festő nem adná alább...~ ~A híres képbíráló vasárnapi 130 7| Két aláirás.~ ~A szobaleány kivitte 131 7| másodikat? A Pasich Lázár aláírás után a tüzilegényt vagy 132 7| holnap estig megszerzem az aláírásokat.~ ~Komlósi úr másnap korábban 133 5| Timár papa apró, gömbölyü alakja újra megjelent a kávéház 134 3| a fiatal asszony pompás alakjában, melynek körvonalai nem 135 6| szólítani az éjjel valamennyi alakját: a frakkos ifjakat és véneket, 136 15| kitünő fenyves levegőjét; az alapító fölött tehát hivatásos szakemberek 137 15| lakossága meg volt elégedve alapítója működésével, bizonyára nem 138 13| jótékonykodás is hazugság. A kegyes alapítók annyit se törődnek a szegény 139 15| mikor 1885 tavaszán várost alapított a texasi őserdők között. 140 13| szegény emberek kényelmére alapítottak.~ ~- Bár azokat az intézményeket 141 13| számára drága pénzen ispotályt alapítunk? A gazdagok nem szorulnak 142 7| barátságosan.~ ~- Ird alá, kérlek alássan, ezt a nyolcezerforintos 143 7| igen sok a közönséges és alávaló fráter...~ ~Az asszony ismét 144 2| bizony csak előszedegeti az albumból azt a halvány, régi képet, 145 14| megbillentette a kalapját:~ ~- Isten áldja, - mondotta, - távoznom 146 2| nem élném túl.~ ~„Az Isten áldjon meg, szeretett, jó gyermekem! 147 2| sokat, kis leányom, - s én áldom a jó Istent azért, hogy 148 2| Mindenki ott volt, aki áldott szüleiteket szerette s mindenki 149 6| eddig mindig megtalálta az áldozatkész honfit, aki egy-két-kilenc 150 12| a hetvenes években egy alföldi garnizonban szolgált, magyar 151 12| mondaton akadt meg; a füzet alján ugyanis, a Kölcsey-vers 152 3| Margitot. Nógrádynak alig volt alkalma, hogy odasúgja:~ ~- Nos, 153 1| és legalább mégis van alkalmam arra, hogy a szétszórt virágos, 154 5| Pénteken, az első hetivásár alkalmával, a falusiak kíváncsian kukkantottak 155 8| minden részében. A Szemle ez alkalomból fölelevenítette a művész 156 3| bálvány-utcai hivatalába. Sem ez alkalommal, sem később, egyetlen szemrehányó 157 11| asszony kendői közé.~ ~- Ha alkarod, - susogta édeskedve, - 158 12| nagyszerüen haladt), de egy téli alkonyaton Paloznaky lángoló pillantással 159 3| villába, ahol az öreg úrnő alkonyattájt már türelmetlenül várta 160 8| festékeket és hozzáfogott az alkotáshoz. Holt volt a régi láng, 161 5| nagynéni viseltes ruháiból alkottak meg nagy nehézséggel egy 162 14| Tegnapelőtt volt, hogy az államtitkár fölszaladt hozzám egy pillanatra...~ ~ 163 13| mágnásasszonyok épp úgy sorompóba állanak, mint a rokonszenves polgári 164 3| volt előtte, hogy Zimonyi állani fog a szavának s a maga 165 12| bemutatkozott, nagyúri bőkezüséggel állapította meg a jövendőbeli magyar 166 12| a kiegészítőkről vagy az állapot-határozókról szóló magyarázatokat... 167 9| laboratóriumába, ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz 168 3| ki a Vigadó-épület előtt álldogált, szivarral kínálta meg s 169 3| pajkos szemei teszik oly állhatatos vendéggé. De a bájos asszonykák, 170 3| különös és merész dolgok állhatnak. A fiatal asszony, ki eleinte 171 2| minden héten kalaplevéve állít be hozzám s melegen kérdezősködik 172 11| akiről ugyan senki sem állíthatja, hogy az úgynevezett ideges 173 10| bálokban.~ ~Tornallyainé, aki állítólag ismerte a férfiakat, igy 174 15| esdeklően, - becsületszavamra állítom, hogy igazat mondok... Ha 175 12| komornyik a hercegnő elé állította a kis ezüstveretü asztalt, 176 2| készíttettünk, a napokban állítottuk a kripta fölé, melyben örökös 177 9| és az ebédlő-asztalt hova állítsam. Minden szék az asztal tetején 178 15| bizodalmát, kitünő bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről, 179 12| a fülébe:~ ~- Hé, uram, álljon csak meg...~ ~Egy kopott 180 7| csak minden páros szombaton állnak szóba a vendégekkel. Azért 181 14| kiélvezni a diadalt.~ ~A vasúti állomásnál még mi sem történt. A főnök, 182 12| kihajtatott a rohtmühleni vasúti állomásra... A hercegnő menyasszonyságáról 183 3| levélhordó, egyszer csak állomást tartott előttük a körutjában.~ ~ 184 3| levelet, amelyben a következők állottak:~ ~„Ki fogsz nevetni talán, 185 7| sötétben egymás mellett állottunk, megszólítottam:~ ~- Édes 186 1| Én azonban a minap szóba álltam Miskával és mivel illedelmes 187 6| akik a legfőbb bíró előtt állva, némi büszkeséggel mondhatják 188 5| fogjuk rakosgatni, hogy az állványokat együtt festhetjük be, mint 189 5| cukorsüveg-gulyák tornyosultak az állványokon, s a plafondra szögzött 190 1| zenghetem el, hogy ilyesmit még álmában sem tud elképzelni az olyan 191 3| adta át Nógrádynak, akit álmából kellett fölébreszteni.~ ~„ 192 5| mintha az Ezeregyéjszaka álmai valósultak volna meg egyszerre - 193 1| Karolin néni az ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért 194 2| hűséges lelkek ott a távolban: álmodhattátok-e valaha, hogy a gyereknek, 195 9| örökölte...~ ~- Maga ismét álmodik! - szólott Dömjén tanárné 196 9| tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? Tizenötéves lankadatlan 197 12| hallatlan, valami sohasem álmodott esemény történt vele: Emma 198 12| többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok az izgalomtól 199 13| közben annyi éjszakán át álmodozott. A görög kiáltás, elemeire 200 7| talpon volt, a szobaleány álmos szemmel terítette föl a 201 2| kripta fölé, melyben örökös álmukat alusszák. Valóságos ünnep 202 3| Isten önnel, barátom, álmunknak örökre vége van. Ugy cselekszem, 203 2| fölemlítünk, amíg végül álomra hajtjuk fejünket, tudom, 204 13| a társadalom hanyagsága által.”~ ~Karakó doktor finom 205 3| deauvillei postabélyeggel általütve. Margit egy percig kíváncsian 206 3| homálya egészen körülfolyta s altató zúgásba olvadt össze a nádas 207 5| Éjjel, míg a leányok aludtak, olykor megszólalt egy hang 208 1| néni az ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért öltöm föl 209 2| melyben örökös álmukat alusszák. Valóságos ünnep volt ez 210 6| melyet kénytelen-kelletlen az alvásnak szentel.~ ~Mindenkinek volt 211 9| anatómust, dícséret illeti meg amaz új irodalmi műfaj megalkotásáért, 212 4| azonban senki sem hallotta, ámbár Török Vilma két évet szívesen 213 8| fővárosban. Egy szobrász ambicióval faragta a Góliáth hasonmását, 214 2| a szemeidet a könyvből, amelyből olvasgatni szoktál, s álmodozva 215 13| intézményeket csinálnák meg, amelyekre igazán szükség van, - mondta 216 9| emberi testen azt a pontot, amelyen a leszármazást pozitive 217 9| csalhatatlan törvényét, amelyhez képest a Darwin fejtegetései 218 12| a Jensen-etüdöt hallja, amelyik délelőtti sétái közben a 219 9| irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - különösen orvosi szakkörökben - 220 2| fölelevenedtek előttünk, amennyiben a sírkövet, melyet nyugvóhelyük 221 2| gondolsz-e mi ránk annyit, amennyit mi töprenkedünk fölötted? 222 13| sajnálom azt a pénzecskét, amibe a vasúti jegy meg a fogadó 223 1| túladunai teremtés, mint amilyen e naplójegyzetek írója. 224 11| megfejtem a nagy titkot, amin Bognár nyolc esztendőn át 225 15| Mindent el kell fogadni, aminek értéke van!” mondotta a 226 14| a szélhámoskodó tódítás, aminőnek ők a Topolyi beszédét tartották.~ ~ 227 2| szerelmesek belém, mint amióta az a kis leány fölnevelkedett. 228 3| kapjon azért a kincsért, amitől saját magát megfosztotta. 229 2| kokbuk meg a konyharecept, amivel a mai leányok cifrálkodnak; 230 9| tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia híres tanára utóbb szenvedélyesen 231 8| alig gondolt valamit az anatomiával, unottan, kedvetlenül mázolta 232 9| doktor, az egyetem világhírü anatómus-tanára, egy téli estén különös 233 9| fületeket: a vén Európa összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. 234 9| Dömjén tanárt, a híres anatómust, dícséret illeti meg amaz 235 8| állandóan burnuszban sétál az Andrássy-úton és színes turbánt aggat 236 13| intézet merőben fölösleges. Az angolkór ugyanis, mint a statisztika 237 13| Mi célja annak, hogy az angolkóros gyermekek számára drága 238 13| ezelőtt, Európa leghíresebb angolkóros-szanatóriumát megalapították.~ ~A jó Isten 239 5| összes eseményeiről. Az ankét csak akkor oszlott föl, 240 4| sem látták a szomszédok. Annál feltünőbb volt most, hogy 241 6| faképnél hagyott, s nem volt annyim, hogy egy pohár bort megihassam. 242 14| világon van. Körülbelül annyinak tartották, mint a telekkönyvvezető 243 10| ebben ez állott:~ ~„Édes, jó anyácskám, mégis meggondoltam azt 244 2| Gondolj mindig szeretettel anyádra, édes fiam, mert az ő szívével 245 13| föl, szívtelen és gonosz anyák kicsikéi, akik egy bűnös 246 13| ujdonatúj bádogtetején. Egy anyátlan kicsike fölébred; és az 247 4| Vilma izgatottan súgta az anyjának:~ ~- Láttad, mi történt?~ ~ 248 3| olykor kísértést érzek: az anyjától kérni meg a kezét?~ ~Mit 249 11| kapcsán levelet írt Aradra az anyósnak és az öreg asszony, aki 250 11| ha te igazán úgy akarod anyucikám... hát holnap akár telegrafálok 251 2| vén Mihály kocsis, aki még apádat is szolgálta, alig lát már 252 9| közös külső vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag 253 10| tündérszép kelengyéjén és az apátplébánost, hogy gyors egymásutánban 254 4| gazdag műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett a chiffonnal 255 7| elő: az egyik a haldokló apjának igérte meg, hogy sohase 256 6| házaiban is nem egy jó emberrel ápol baráti kapcsolatot. Néha 257 13| bizony elpusztul, ha a gondos ápolást megvonjuk tőle... Ezért 258 15| hordszékeken vitték ki az ápolók a nagy tribünre és a haldoklók 259 13| arra, hogy a gyermekeiket ápoltassák. Minek ezeknek az ispotály 260 6| hogy az előfizetésed április végén lejár...~ ~ ~ 261 7| vagyis a fürdődíjaikkal, apróbb kiadásokkal és a borravalókkal 262 8| túlsó sarkon csörgette az aprópénzt. - Szerencsére akadt nehány 263 5| nagy cukorkúpokat vágták apróra:~ ~- Ej, hogyan megnőttek 264 3| mint önnek - még csekély ár lesz a jövőért. Én nem érzek 265 5| elragadt.~ ~- Kérek egy hatos ára birkasajtot!~ ~Az első vevő 266 8| mert a piktor rajongott az arab hangulatokért. Ha csak tőle 267 1| állítja, hogy egy pár csirke árából más rendezett tanácsu városban 268 11| csöndes idill indult meg az aradi lakásban; Aurél egy vidéki 269 3| boldogság kimondhatatlan áramlatát érezték. Margit fölnézett 270 8| megnyerte az Exposition arany-érmét. Mikor Kinizsit a Salonban 271 13| Vigye el az ördög az ilyen aranyfüstös szegénységet! Akár rögtön 272 12| lágy tojást és egy pohárka aranyként csillogó tokaji bort...~ ~ 273 8| kompakt vonásaival és széles aranyláncával bíbelődni!...~ ~ ~Keresztury 274 8| Kitünő, - mondta, - micsoda arányok, milyen bámulatos színezés. 275 3| nyitott terraszon, s ez aranyszegélyü, vékony porcellánról csipegetni 276 12| lépésnyire a hercegnőtől, aki aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel 277 4| is helyet foglalt egy-két aranyzsinóros huszártiszt. A zenekarban, 278 13| kolléga lelkes cikkekkel árasztotta el a népszerü napilapokat, 279 8| melegségét. Néhány szomjas arató zsíros kalapban ült egy 280 14| valóban szokatlan sikert aratott. A könyvek bőséges özönéből, 281 6| adós marad a kapucinerek árával - csak a múlt héten itta 282 9| s derült, szinte ravasz arckifejezéssel gyujtott meg egy kénes gyujtót 283 4| Keleti szintén mosolygó arcot vágott:~ ~- Köszönje, hogy 284 1| cigány, már legalább, ami az arcszínét illeti... Némelyek azt mondják 285 13| idegenkedik attól, hogy nagybecsü arcvonásai a képes lapok hasábjain 286 4| az új operett szerelmi áriáját dudolgatva.~ ~ ~ ~ 287 1| főpincére (a világ legbüszkébb arisztokratája) is jóindulattal meghajol 288 3| a Stefánia-udvar sötét árkádjai alatt kerültek egy pillanatra 289 13| forint évi jövedelem, egy ármádia ingyen beteg, sőt talán 290 8| hangjában melankolikus árnyalattal:~ ~- Micsoda idők voltak, 291 3| messze tavon rejtélyes árnyékok mozogtak, sötét hegyek olvadtak 292 8| tavaszi napon elbukott a vizes árokban és lábát törte. Góliáthot 293 13| vérszegény babák, akiket az árokból, a kapualjakból szedtek 294 7| állandóan kapni leszállított áron ruhaszöveteket. A jó gazdasszony 295 9| Ha a tanár úr nem venné arroganciának: azt mondanám, hogy egy 296 11| házasságunkat megzavarta. Katát ártatlanul gyanusítottam, s ő haragosan 297 5| éjjelenként. Micsoda pompás árucikkek halmozódtak föl ebben a 298 2| jaj, az istenért, el ne árulj, hogy ebben is lapozgattam) 299 13| stréber nem volna, minden árva az útszélen fagyna meg, 300 8| agyonlőtték, Cherman, a jockey, árván maradt. A kontinens összes 301 14| Az ügyvéd jóakaratulag ásított, s a vizes poháron csöngetett 302 13| doktort, aki két éven át asszistenskedett az egyetem belgyógyászati 303 9| durcásan.~ ~- Szénást, az asszisztensemet... Itt fogja meginni a fekete 304 3| egyik fő tárgya volt) minden asszonyában, akár Évának, Juliának vagy 305 4| helyezkedtek el a city legszebb asszonyai, itt-ott már látható volt 306 1| parasztlegény, aki egy úri asszonyba szerelmes.... Hogy szerelmes-e 307 1| elhagyni az a kis amerikai asszonycica! Ugyan miért nem vitt oda 308 3| állhatatos vendéggé. De a bájos asszonykák, kik hetenként idesereglettek, 309 1| állandóan azt a szegény, magános asszonykát tünteti ki, aki e hóbortos 310 1| a kofákat és csirkeáruló asszonyokat szidja, akik az ebédünket, 311 12| snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából 312 3| szürke kapitány szürcsölte az ásványvizet.~ ~Nyolc vagy kilenc felé, 313 5| dámája. A kis zsákocskákban aszalt szilva, kávé, dió támaszkodott 314 3| taposva a korzó megfagyott aszfaltját. A citadella felől hideg 315 10| egy női kalapüzlet keskeny asztala mellől vezetett az oltár 316 11| skandalum legyen egy silány asztali pörlekedésből? Jőjjön el, 317 6| szorított, mikor a zöld asztalnál viszontláttuk egymást. Hozatott 318 3| hagyta. Kis kezére, mely az asztalon pihent, Nógrády most reá 319 2| ízét minden ételnek, ami az asztalra kerül s a konyhánknak még 320 2| restelkedett volna, ha az asztalunkhoz kerül. De ez a leány még, 321 15| a handikapban 5:293.573-at. Az osztalékból azonban, 322 15| börzeépületet is mihamarabb átadja hivatásának.~ ~Mikor azt 323 3| halkan.~ ~Válasz helyett átadta neki a levelet, amelyben 324 14| forintját a fizető pincérnek átaladta, megszégyenülten gondolta:~ ~- 325 3| titokban visszatér hozzá s átengedi magát a vágyainak, a szomjuságának, 326 1| udvariasan nekem akarta átengedni az elsőséget a főtt szilvából... 327 1| így hívják a helységen átfolyó csermelyt) ha nem telnék 328 3| érezvén, Nógrádyt egyszerre átjárta az a tudat, hogy ez a komoly 329 2| bácsi, aki esténkint most is átjő hozzánk, mint akkor, mikor 330 7| lépett be a hálószobába s átkopogtatott a lányok szomszédos szobájába 331 7| szüksége. Ha egy öltözék árát átlag ötven forintba számítjuk...~ ~- 332 1| dideregve húzom magamra a fehér atlaszpaplant, mert attól tartok, hogy 333 13| tudvalevőleg a bádogtetőn is átlátnak) s a szeméből a megindulás 334 3| eloszlott lassanként a levegőég átlátszó derüjében. A professzor 335 7| nem is képzeli, miken kell átmennie az embernek, amíg a szükséges 336 5| utcákból is, minden öt percben átnézegettek, hogy a munka folyamatát 337 6| a „Korunk Tükré”-re...~ ~Átnyujtottam neki a félévi előfizetési 338 12| s Severin báró, akinek átöltözködése után rögtön bemutatkozott, 339 9| hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan törvényét, 340 9| eddig egyetlenegy, amely átöröklési elméletemet nem igazolta 341 9| gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek pavillonjába, 342 7| lefeküdtek megint, az édesanyjuk átszólt hozzájuk a nyitott ajtón:~ ~- 343 6| büszkén elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári életre.~ ~- 344 4| izzadva jártak ide-oda a vörös attilás színházi szolgák, a kaszinó 345 15| igazgatta, a népligetet kitünő attrakciókkal látta el, a színházba primadonnákat 346 6| melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja. Néven tudja szólítani az 347 12| holmi szegről-végről való atyafiság révén is - protekciót kérjen. 348 6| eminens, akitől a derék atyák oly sokat vártak s aki vagy 349 8| bronzszobor!..~ ~ ~Mikor augusztusban egy napra lementek a vízi 350 11| sétáira. És a mama, aki Aurélban még mindig az egykori hosszuharisnyás 351 11| fiatal rokon, akit Fodor Aurélnak hívtak (és aki az Aurél 352 13| a vezető orvosokkal, sőt azokba a komoly könyvekbe is betekintett, 353 7| csak, azonnal fölolvasom azoknak a nevét a noteszemből, akik 354 15| gyalázatos vereséget szenvedett azoktól, akiket tegnap negyven hosszal 355 14| Manó úr, a könyvtáros, azonközben szerencsésen kihúzta a fejes 356 3| egész történetet, amely azóta a főváros minden délutáni 357 9| tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen vonult be később 358 13| ágyacskájában. Sovány, vérszegény babák, akiket az árokból, a kapualjakból 359 13| annyit se törődnek a szegény babákkal, mint azzal, hogy a fekete 360 14| Nézze meg Topolyi úr a babánkat!...~ ~A baba határozottan 361 14| dajka követett a szunnyadó babával. Topolyi szívdobogva ismerte 362 5| szerecsendióval, ultramarinnal, babérlevéllel, keményítővel, börzsönnyel 363 3| toalettjeikben; egy kis szőke baby nagy karikát hajtott előttük 364 12| csipkés reggeli ruhájukban, babys, vörös szallagos kalappal 365 5| huszonkettedikére virradt s így Vági bácsinak abszolute nem lehetett keresete 366 5| alatt lármásan kalimpázott a bádogos. A leányok mosogattak a 367 13| keresztülláttak a lelencház ujdonatúj bádogtetején. Egy anyátlan kicsike fölébred; 368 13| angyalok tudvalevőleg a bádogtetőn is átlátnak) s a szeméből 369 8| reggeltől-estig, színei bágyadtak, banálisak voltak, mint 370 4| megy? - kérdezte Sárika bágyadtan.~ ~- Nem tudom, de kegyeddel 371 7| lányok szempontjából nagy baj. Hiszen Ella, - tisztesség 372 1| Mert valóban nincs minden báj nélkül ez a félénk parasztlegény, 373 6| gazdasszony a levesemmel bajmolódik. Ideje, hogy a magam jövendőjéről 374 13| gárdája sorakozott a közélet bajnokainak...~ ~Koppány doktor egy 375 7| kíméli meg a hitvány anyagi bajoktól; Komlósi úr, akinek ősi 376 5| Rettenetes, mennyi bajom van ezekkel az emberekkel! 377 7| sem tudom. A dolog, tudja, bajosabb kissé, mint rendesen, mert 378 3| kiben a leányok minden bájossága egyesült, irtózott volna 379 12| zsebtükréből gondosan megigazítja a bajuszát, a felöltője gallérját kisimítja, 380 3| hogy a városrész összes bakfise beleszerettek. Az ujságokban 381 12| többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok az izgalomtól elhalványodva 382 8| titkárához, aki az oldalán baktatott, így szólott:~ ~- Szegény 383 14| hallgatva nyujtotta feléje a bal kezét, de rögtön géne nélkül 384 1| hegyóriások után e szende Balaton, a pörölyforgató, félelmetes 385 1| bizonyosan tudom!~ ~ ~ ~Balaton-Füred, egy~ hétfőn vagy kedden.~ ~ 386 1| hogy mondják?) otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot s 387 10| férjhez menni kell ugyan, de balga volna, aki egy idegen szerencse-vadásznak 388 13| fölhasználva néhány futólagos báli ismeretséget arra, hogy 389 1| önkéntes~ tűzoltó testület bálja után.~ ~...Ha eszembe jut, 390 8| föllépés kitünően sikerült. A Bálkirálynő - egy ötéves, fehérruhás 391 8| sort szentelt tárcájában a Bálkirálynő-nek, s ezzel fejezte be a kritikát:~ ~„ 392 5| délutánonkint a kávéházba ballag, hogy egy stációt végigszunnyadjon 393 7| aki lánykorában a málnási bálokba járt és megszokta, hogy 394 10| néha táncosa a kaszinói bálokban.~ ~Tornallyainé, aki állítólag 395 12| tiszteletdíját. A kastély balszárnyában kapott lakást, a torony 396 8| micsoda arányok, milyen bámulatos színezés. Nézze csak, az 397 2| Gyurkó, te!~ ~„Hidd el, bámulnál édes fiam, ha ezt a kis 398 12| lassan félkörben emeli meg a bámuló hercegnő előtt...~ ~A hercegnő 399 12| meglátta, hogy a sokaság bámulva néz itt össze...~ ~Emelt 400 15| lakosság, megunván egy napon a banális egyformaságot, türelmetlenül 401 8| reggeltől-estig, színei bágyadtak, banálisak voltak, mint maga az egész 402 7| tehermentes földje van a Bánátban...~ ~A lányok örömsikoltással 403 7| kezdtünk, odahúzódtam a bánáti Pasich Lázár mellé. A nábobnak 404 8| Ignác, a falu félbenmaradt bankárja, mérte a törkölyt és a sligovicát...~ ~ 405 3| ünnepies közgyűlése után, nagy bankettet rendeztek a Hungáriában 406 4| páholy felé.~ ~Török Vilma, a bankigazgató leánya, aki átellenben ült, 407 2| négyezer forintot sikkasztott a bankja pénztárából, s mikor a gaztettét 408 3| rám. A nábob, ki minden bankjegyét a kandalló tüzébe dobja, 409 13| Vilnyai báró, akit mindig bántott, hogy az inasai egyszerüen 410 14| legjobban az a nevetséges kosár bántotta, mellyel a csinos Balajthy 411 8| kedéllyel költözött be a baranyamegyei malomba, június első napjaiban.~ ~ 412 7| két aláírást megszerzi. Jó barát ma már nem igen egzisztál; 413 6| vagy negyven esztendeig a barátaiból él, aki fél életét mint 414 6| előfizetőt toborzottam össze a barátaim és az ismerőseim közül...~ ~- 415 14| remélni sem merte, hogy barátain kívül más is tudomást vegyen 416 6| klubban, ahol nagyságos barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak 417 7| családunk tiszteletre méltó barátait. Ha azt akarjuk, hogy a 418 6| nem egy jó emberrel ápol baráti kapcsolatot. Néha hirtelen 419 6| nőcsillagai előtt hevülő mecénás barátját földicséri. De Lénártot, 420 5| bizalmasan karonfogózva a barátnőikkel, dicsekedve mesélgették 421 5| Ilyenkor a leányok minden barátnője át szokott látogatni a kis 422 10| Tilda egy-egy gyerekkori barátnőjének esküvője után, a mama könnyet 423 8| járt a hegyek közé és intim barátságba keveredett a parasztokkal, 424 7| és jóravaló ember...~ ~- Bárcsak ne hiába fáradna, édesem, - 425 6| ijedten.~ ~- Nem éppen, bárha akarnám, hát hivatalnak 426 14| előzékenyen tárta föl a rozoga bárka ajtaját:~ ~- Tessék beszállani 427 3| szemérmesebb volt, mint bármely leányé, egy kissé elpirulva 428 1| Zsámbokyé, ama duhaj és barnaképü ifjué, aki félig mágnás, 429 12| rohtmühleni kastélyban Severin bárónál, a nagyherceg udvarmesterénél, 430 8| januárban már kissé megkopott bársony-mellényben itta a pikkolókat a rózsaszínü 431 14| foglalt, boldogan dőlt hátra a bársonyszéken, s szivarozva, édes elégültséggel 432 14| a régi római városban (a bástyákat még Hadrianus korában rakták 433 2| takács, a majorság, a nehéz batárok, a kakasok barátságos kukrikuja, 434 14| korában rakták le) bizony egy batkányira sem becsülték. Cikkeit elolvasta 435 4| többé Cayllékhoz, de Sárika bátyja, aki Budapesten hadnagyoskodott, 436 2| leány! Valósággal rajong a bátyjáért. Társaságban, mindenütt, 437 7| mint rendesen, s miután a beafsteaket, tojást, vajas kenyeret 438 10| gyógyszerész fog vendégképp beállítani a kis vidéki városba. A 439 3| hurcolkodtak, ahol a nagy melegek beálltáig tartózkodni szándékoztak. 440 1| pohár sörre!” majd „Vegyünk Becsák bácsinál egy vég jó rumburgi 441 2| keresett menedéket, s hogy becstelenül, jel nélkül nyugszik abban 442 10| megkívánom, hogy éppen úgy becsüld, mint engem...”~ ~Tornallyainé 443 14| gondok hirtelen megszünése, a becsülés, a tisztelet, mellyel most 444 7| öveznek, tipusa az úgynevezett becsületbírónak. Valamikor katona volt, 445 8| meggyőződésével ismételte:~ ~- Becsületemre, sohasem festettek ennél 446 3| látni. Esküszöm neked és becsületszavamat adom, hogy e föltétel alatt 447 15| Adamson úr esdeklően, - becsületszavamra állítom, hogy igazat mondok... 448 14| bizony egy batkányira sem becsülték. Cikkeit elolvasta egy-egy 449 14| jóakarattal ütött az öreg beesett vállaira:~ ~- Fiakkert rendeljen 450 7| kurjantott, s mielőtt a mondatot befejezhettem volna, megcsókolt. Aztán 451 5| mely a sárga gróji sajtot befödte. A leányok naphosszat a 452 1| melyeket az ő parlagi agyveleje befogadni képes...~ ~Mert valóban 453 13| adakozások végösszegére: a befolyt pénzek már jóval meghaladták 454 13| angolkórosok szanatóriuma javára befolytak. A kimutatás alá ez a név 455 13| szegénységet! Akár rögtön befűthetnék a diplomámmal, ha szerencsére...~ ~ 456 1| ember, az eszplanádon pedig befűzött derékban: ennyi a különbség 457 6| fertály végén hiánytalanul begyűljenek. El se hinnéd, milyen pedáns 458 12| Gondoljon rám... Paloznaky behunyja szemét, s mire fölnyitja, 459 4| hogy itt volt...~ ~Sárika behunyta a szemét, Keleti sápadtan 460 3| ozsonnához terített, ki- és bejárt edényekkel, s Ágnes egy 461 1| hogy a hegyek szelleme bekandikál hozzám a magas hotelablakon. 462 1| mely a megnyugvás édes békéjét csöpögteti csalódott szívembe... 463 11| Istent, hogy a házastársakat békítse ki, titokban válaszolt a 464 1| nénivel meg Juliskával együtt beköltözködnöm egy fehérre meszelt granáriumba, 465 11| Mikor az édesanyja délfelé bekopogtatott hozzá, a fiatal asszony 466 6| hanyag abonnenst, aki a pénz beküldésével késlekedik... Bürokrata 467 4| sértetlenül távoztak.~ ~Nem békültek ki s az esti lapok pár soros 468 1| Karolin néni végre belátta, hogy nem élhet annyi ideig, 469 9| hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már szervusztok, 470 3| hogy a professzor szerelmes belé. Pedig mindketten régóta 471 3| támad föl a jobb ember néha: beleegyezni mindenbe, amit kívánsz, 472 7| költségvetést elkészítsük.~ ~A mama beleegyezőleg bólintott, a lányok élénken 473 13| bőrvánkosát. Ezt mondta:~ ~- Ha belehalok is, de tönkreteszem azt 474 12| szólott:~ ~- A mai napon belekerültem a világtörténelembe!...~ ~ 475 6| kutya?” - de aztán ismét belemelegedett a dicsekvésbe. A végén kissé 476 13| élelmesség is nem szorult volna belénk a haszontalan tudomány mellé. 477 15| pisztolyokat, színházi belépőket, gabonát, fejkendőket, gubicsot, 478 14| Feketét!...~ ~A kaosz Topolyi beléptére nem csendesült le, egy rövidáru-kereskedő, 479 2| léhűtőt ott hagy: magad is beleszeretnél ebbe a gyerekbe.~ ~„Aztán 480 3| városrész összes bakfise beleszerettek. Az ujságokban sűrüen megfordult 481 1| törődöm, nem igen tudok beleszólni a dologba, de ő komolyan 482 9| aggódva.~ ~- De igen... beleszúrt a körzővel...~ ~Dömjén tanár 483 1| Azt hiszem, hogy már beleugortam volna a Zsetvicé-be, (így 484 8| műtárlatnak, melyet ezúttal a belgák és a franciák is sűrűn kerestek 485 13| ironikus cikkben ismertette a belgiumi szanatóriumot. A polémiát 486 13| asszistenskedett az egyetem belgyógyászati klinikáján, professzora 487 6| késlekedik... Bürokrata lett belőlem, cimborám, aféle penészes 488 8| mondott és a tavaszi napsugár belopózott a nagy terem üvegfedelén. 489 12| léptekkel visszavonult a belső termekbe, s a tanító remegő 490 7| Aztán nem nyugodott, amíg belülről gyertyát és tintatartót 491 13| ezüstös éjszakában. Amint a belváros házai fölött elsuhantak, 492 9| Dömjén doktor ezzel bemenekült a laboratóriumába, ahol 493 15| totalizatőr hivatalnokai bemenekültek a sáncok mögé, a nép pedig 494 14| minden fönnakadás nélkül bemondta a tuletroát, a másik hallgatva 495 6| megkérdezze: „Az ultimót is bemondtad, öreg kutya?” - de aztán 496 8| akik a malom környékét benépesítették. Szeptember elején négyökrös 497 6| melyek a világos helyiségeket benépesítik. Lénárt harmincezer férfiút 498 11| leánya sápadtan lapozgatott Beniczky-Bajza Lenke egy regényében. Kata 499 2| Mindnyájan tökéletesen bízunk benned édes fiam, s Árkoss bácsi, 500 15| úr nyomorultan megcsalt benneteket... Tegnap nem a Bálám szamara 501 2| fiam, miért szomorítasz bennünket ennyire? Ha egyszer úgy 502 5| olykor megszólalt egy hang a benső szoba sötétjében:~ ~- Enyvet 503 7| látszik meg; még mindig azt a benyomást kelti, hogy valami polgári 504 7| fürdőzés új fénnyel fogja beragyogni kopott családi címerünket. 505 4| színházi látócsövet:~ ~- Mama, Berczi, odanézzetek!~ ~Sárika mellett, 506 13| megemészt az obligó és a berendezkedés, a másik tízezer pedig nem 507 15| totalizatőr igen elmés módon volt berendezve; a hivatalnokok nemcsak 508 8| rögtönzött leveles színben, ahol Berger Ignác, a falu félbenmaradt 509 7| konduitlistájával. Komlósi Bernát mintegy ötvenötéves öreg 510 14| bárka ajtaját:~ ~- Tessék beszállani ifjur!...~ ~Topolyi nevetett 511 5| Ugyan minek az a sok beszéd? Aki megkapta a magáét, 512 3| gavallérjai is megváltoztatták a beszédbeli tónust, mikor Margit a maga 513 14| felől, dicsekedve kevervén beszédébe egyik-másik országos kapacitás 514 13| az excellenciád fölavató beszédében is lesz módunkban nemsokára 515 6| Jót nevettem a különös beszéden, s harag nélkül kezet nyujtottam 516 8| megnyitották. A miniszter szép beszédet mondott és a tavaszi napsugár 517 14| tódítás, aminőnek ők a Topolyi beszédét tartották.~ ~A „Hó” szerzője 518 14| egy pillanatra...~ ~De a beszédközben észrevette, hogy Manó mosolyogva 519 3| szó? Arról a botrányról beszélek, melynek Nógrády László 520 2| naiv lélek affektálatlan beszélgetését, eszembe jutott egy pillanatra 521 14| az egyik asztal mellé és beszélgetni kezdtek. Lassankint megnépesült 522 3| tartott. A kapuban vidáman beszélgettek még pár percig s a professzor, 523 10| gondolta magában:~ ~- Dejszen, beszélhetsz nekem jó ember. Annyit sem 524 3| mindig!~ ~Egész este nem beszélhettek egymással egy intim szót, 525 11| rávenni, hogy öt percig beszéljen velem. A volt feleségem 526 9| szakkörökben - most igen sokat beszélnek. Az európai hírü tudós ugyanis 527 8| magyar képzőművészetről beszélni egyszerüen gyerekjáték. 528 9| zsúrt tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen vonult be 529 8| asszonnyal. A festő úgy beszélte, hogy Al-Mandsidné kissé 530 4| tudom, de kegyeddel most beszéltem utoljára, arra esküszöm.~ ~ 531 13| hát igazán jobb, ha nem beszélünk róluk...~ ~- Azt akarod 532 12| vele, hogy a magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg 533 13| s a strébereket, hogy a betegek és szenvedők el ne pusztuljanak. 534 15| adamstowni nagy derbyt... A betegeket hordszékeken vitték ki az 535 1| hogy sohasem látott kolerás beteget s ez az adat teljesen meggyőzte 536 13| többnyire a módos familiák betegsége, akiknek bőven telik arra, 537 13| azokba a komoly könyvekbe is betekintett, amelyek a szanatórium megalapítójáról 538 1| hogy olykor egy pillanatra betérek hozzá... Vele trécselek, 539 2| forgó úrnak, nagy, gömbölyü betüket vetett; s én, egy pillantást 540 2| szomoru levél, melyben rideg betükkel vagyon megírva, hogy büszkeségtek, 541 2| konvertálva nyomtatott betükre, ama bordázott kékes papiros 542 12| Kölcsey-vers alatt, vékonyka betűkkel ez állott: „Gondoljon rám, 543 8| Al-Mandsidéknál egyszerre csak beütött az inség, és a férjnek néha 544 7| Mikor hálálkodtam neki, beütötte a kalapomat...~ ~- És hol 545 13| akar lenni, velem együtt bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály 546 7| efelé okiraton, a másik bevallotta, hogy maga is kölcsönért 547 5| első hatos szerencsésen bevándorolt a kis kasszabeli fatálba, 548 5| tanácsai után indult, s a bevásárlások legjelentéktelenebb részleteit 549 5| szenzációt okozott ez az első bevásárló!~ ~Timár mama a kötényével 550 9| kegyed idegen glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~ 551 9| asszony akár holnap reggel bevonulhat a kolostor cellájába...~ ~ 552 11| az Aurél egy hivataltársa bevonult a nyitrai gyakorlatokra 553 11| már tízkor, tizenegykor bezárkózott magános hálószobájába. És 554 12| reggel észrevették, hogy a bezárt Izabella-nyaraló körül egész 555 12| mindig a sonkaszelettel bíbelődik...~ ~Paloznaky nagyot lélegzik, 556 8| és széles aranyláncával bíbelődni!...~ ~ ~Keresztury egy téli 557 3| csak itt-ott gyomláltak, bíbelődtek a kertészek. A szobaleány, 558 9| leültetni a vendégét ebben a bibliai kaoszban...~ ~- Le fogja 559 13| nemsokára meg fogja kapni a bíbornoki kalapot - jólelküleg élére 560 3| kalapját; de Margit közönyösen biccentett a fejével s hidegen sétált 561 3| nagyságos asszony, - mondotta a bicegő postaszolga tisztelettel.~ ~ 562 14| úrral, az ügyvéddel, ki a bikás tarokkpartiek legyőzhetetlen 563 15| tragédia kell a népnek, hanem bikaviadal és lóverseny... Ha tehát 564 14| valaha távoli ismerőse, alig billentette meg a kalapját. Az öreg 565 8| a fizető-pincérrel és a billiárd mellől gyanus diskurzusok 566 14| még ismeretlen emberekkel billiárdozott a külvárosi kávéházakban, 567 8| dolgot ad még a művészet biografusainak.”~ ~A kis bunyevác eközben 568 15| gyakorolták az objektiv bírálat jogát. Ha tehát azt mondjuk, 569 5| kontemplálva tette hozzá:~ ~- Birkasajt okvetlen szükséges. De én 570 5| Kérek egy hatos ára birkasajtot!~ ~Az első vevő mondta ezt, 571 3| szemtelen ajánlatot tegyen! Bírni akarja ezt az édes asszonyt, 572 15| éjféltájban kocogott be a bírói páholy elé...~ ~Az adamstowni 573 3| még csak sejtelemmel sem bírt a felesége igazi jelleme 574 8| öreg a kéményseprői jogot bírta holta napjáig. Elekről, 575 7| Pedig mind a háromnak sok birtoka és temérdek készpénze van.~ ~- 576 7| Komlósi úr, akinek ősi birtokai immár csak a vacsora utáni 577 8| ezüstbányám van az Uralban, birtokaimon háromezer jobbágy dolgozik 578 2| meg jóságával. A lekötött birtokok most már végleg elvesztek, 579 8| nyáron levihetnélek a vidéki birtokomra... A jószágkormányzóm (aki 580 12| egyébként félmilliónyi hozomány birtokosnője, szinte megindulva szólott 581 2| csókolja meg a homlokomat s bizalommal mondja: „Hát az én Gyurkó 582 2| melyet fölebbvalóid rád bíznak s így csak lelkileg lehettél 583 10| a nyomorult összeget sem bíznám rá? Ez az eljárás úgy tünik 584 15| úr megnyerte polgártársai bizodalmát, kitünő bizonyítványt állítunk 585 9| Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyítja a teóriám helyességét. A 586 9| magam részéről szívesen bizonyítok - és ezzel büszkén tűzöm 587 9| komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyíts vagy retirálj! Én a magam 588 7| Gyopárfüred a legmeggyőzőbb bizonyítvány. Most tehát az lenne a legsürgősebb 589 15| polgártársai bizodalmát, kitünő bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről 590 4| tavasz derekán, Cayll előtt bizonyossá lett, hogy Sárika élénken 591 9| gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság vagyok, Darwin a ködös, 592 3| huszonnégy órát, melynek bizonyosságai felől nem lehet a lelkedben 593 9| glabella kétség nélkül való bizonyossággal elárulja előttem a törvényes 594 9| vagyok, Darwin a ködös, bizonytalan találgatás. Tizenöt hosszu 595 8| Műcsarnok kiállításán, s a lapok biztató reményeket fűztek a fiatal 596 5| titeket sem hagy el, ha bíztok benne. Isten veletek kedveseim, 597 1| mások viszont ugyanily biztosan tudják, hogy nincs egyebe 598 7| de húsz év óta egy kisebb biztosító-társaság tisztviselője. A külsején 599 4| tisztában vagyok a dolgokkal s biztosítom, hogy levonom a konzekvenciákat. 600 10| levelezőlapot, melyben Tilda biztosította, hogy jól érzi magát. Negyednap 601 6| csakhogy szomoru életét biztosítsa. Mennyi ötlet a csalásban, 602 3| csakhogy e csábító jövőt biztosítsd? Végy be morfiumot vagy 603 14| küldöttség minden egyes tagjával. Biztosra vette, hogy Ida sápadtan 604 2| Mindnyájan tökéletesen bízunk benned édes fiam, s Árkoss 605 6| szerint kitépett egy nyugtát a block-jából s pedánsul igazolta, hogy 606 2| hát téged, édes fiam, nem bocsájtott ide az a sok munka, melyet 607 3| hideg, kérem. Ha vétettem, bocsássa meg, hisz tudja, hogy csak 608 3| szállók, fürdői oduk özönével bocsátják ki magukból a halvány leányok 609 3| frivol könyvet és sohasem bocsátkozott olyan társalgásba, amelyben 610 14| Itt vagy és el sem is bocsátlak többé!...~ ~Erőssé tette 611 9| az orvosi lapok világgá bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok 612 15| hullámzott a totalizatőr bódéi körül... A totalizatőr igen 613 3| a fövenyes sétatéren, s bódító illatba verődött össze a 614 6| válogathatsz a „Times”-től a „Bodrogi Hírharang”-ig, a „Korunk 615 2| aki mindig fur-farag, a bodzás kert vége, ahol játszani 616 3| De a másik, a hideg bölcselkedő, így beszélt: „Minő ostoba, 617 15| munkásság még egy buffalói bölényt is kimeríthetne, alaposan 618 15| hogy az impozáns adamstowni börzeépületet is mihamarabb átadja hivatásának.~ ~ 619 15| kézelőgomb-házalással, részint börzei spekulációkkal), de élelmességének 620 13| állott, a legtekintélyesebb börzelap gyönyörü vezércikkben ajánlotta 621 5| babérlevéllel, keményítővel, börzsönnyel teltek meg, fekete cukorsüveg-gulyák 622 8| inficiálták a modern művészkedés bogarai...”~ ~A nagy képet vissza 623 8| nagy darab vásznon és a boglyák körül szinte érezte az ember 624 11| mindennapos vendég volt a Bognárék házában, s délben, délután, 625 11| táviratot intézett az elbúsult Bognárhoz. Mikor Bognár kedden reggel 626 11| becsületes koponyáját.~ ~*~ ~Bognárné egy jelentéktelen ók miatt 627 6| Lénárt ilyenkor vidám és bohó, könnyünek érzi magát, miként 628 12| rögtön bemutatkozott, nagyúri bőkezüséggel állapította meg a jövendőbeli 629 4| s egy kissé zavarodottan bókolt zsölléjéből a páholy felé.~ ~ 630 3| úsztak a Margitsziget zöld bokorerdője felé s a levegő tiszta és 631 1| Isten kalapja, Interlaken a bokréta rajta, énekelhetném szabadon 632 13| történt, hogy a szanatórium bokréta-ünnepén a lelencházalap is százezer 633 5| dirigálhatott, mint a régi boldogabb napokban. Micsoda öröm volt, 634 3| irtózással tölt el. A jövő összes boldogsága, az egész mennyország sem 635 3| mártiromság révén a jövő egész boldogságát megvásárolnák, s mindörökre 636 14| fiatalembert esténkint a boldogságnak valami villámszerü sejtelme 637 11| földúltam az életemet és a boldogságomat...~ ~Bognár ekkor valami 638 12| eljutott, szinte fuldokolva a boldogságtól, ezt gondolta:~ ~- Bizonyos, 639 3| kételkedés? Nem inkább az örökös boldogtalanságot-e, mint e gyalázatos megalkuvást? 640 3| soha som leszek az öné. Boldogtalanul bár, de lemondok örökre 641 11| A jogtudorok helyeslőleg bólogattak, Bognár pedig a fölfedezők 642 7| Margit rövid szoknyája se bolondíthatja soká családunk tiszteletre 643 14| megszégyenülten gondolta:~ ~- Bolondság!... Sohasem érem meg, hogy 644 3| látszott önmaga előtt is, bolondul szerelmes volt a feleségébe, 645 1| születik, most az egész környék bolondulna érte... Persze, így szegény 646 5| nappalát is föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák mind 647 5| kíváncsian kukkantottak be az új boltba:~ ~- Nini, a haragos embernek 648 5| öklöm.~ ~De a papa, aki a boltban mindig haragudott, nyersen 649 5| papa megint kinyithassa a boltját minél szebben, minél előbb, 650 5| halmozódtak föl ebben a boltocskában! A barnára föstött, lakkos 651 15| Ugyancsak ő volt az, aki a boltok nagyrészét házilag kezelte, 652 1| asszonnyal egy gödöllői boltos így beszél! Miért mennék 653 5| mint kisegítő járt a többi boltossal vásárról vásárra, két vagy 654 5| Egy hét mulva megnyitjuk a boltot! Remélem, eljöttök délutánonként!...~ ~ 655 3| reggel hat óra felé ott bolyongott a kút körül, ahol csak néhány 656 3| törvény szerint föl nem bomlik. Az öreg Gersonné egy ízben 657 9| lépésekben távozott a klinikai boncoló-teremből. A folyosó végén elővett 658 8| rajza - írták - eléri a Rosa Bonheur színvonalát, s a jockeyk 659 9| férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával nézte végig a megzavarodott 660 12| nem hallgatta más, mint a bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség 661 9| házassági cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának és színeskedésének. 662 5| szinte ragyogott, mikor a bőrbekötött postakönyvet fölnyitotta:~ ~- 663 12| Jé, csak annyit hörpint a borból, akár egy kanári madárka...~ ~ 664 9| kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára hímzett partelli volt akasztva, 665 2| nyomtatott betükre, ama bordázott kékes papiros hátáról, amely 666 2| még arra az öreg, fekete bőrdiványra, melyet annyira összerongáltál?) 667 3| meggondolta a dolgot, a levélkét borítékba zárta s egy kis cédulán 668 6| korty hamisítatlan, tiszta borom...~ ~Lénárt csillogó szemmel 669 7| asztalt telerakatta tokaji borral. Pasich sohase iszik pezsgőt, 670 7| apróbb kiadásokkal és a borravalókkal együtt, már van ezerötszáz 671 7| fürdőben, ahol húsz krajcáros borravalón alul csak minden páros szombaton 672 2| ahogy az ismerős fekete bőrszékeken üldögélünk, a nagy óra bizalmasan 673 2| az öngyilkos jól záródó bőrtárcájában találtak, úgy látszik, csak 674 5| Rothschild egész vagyona!~ ~S a bőrtáskája fenekéről egy vastag, ötpecsétes 675 7| A lányok örömsikoltással borultak az édesapjuk nyakába, a 676 13| dühösen megmarkolta a kupé bőrvánkosát. Ezt mondta:~ ~- Ha belehalok 677 1| valaha annyi méltósággal az ő borzadalmas tengeri szörnyein, mint 678 1| fenséges, de csak az ilyen borzadalmasan szép, fogvacogtató Természet, 679 9| ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók 680 10| nagyon sok maradt abból a borzas masamód kisasszonyból, akinek 681 3| tudna engem megérteni.~ ~„Borzasztó reám, hogy ön ilyesmit ajánlhatott 682 11| vasárnap még gyülöltelek, borzongtam tőled, hétfőn pedig egyszerre 683 14| sikert aratott. A könyvek bőséges özönéből, melyek nálunk 684 13| statisztika adatait megbillenti, bőségesen helyet talál a többi kórházban, 685 11| Bognár ezalatt szomorúan botorkált a budapesti vendéglőkben 686 3| asszonyság ült a padokon, s egy botos, szürke kapitány szürcsölte 687 4| kendőjével. A dolgon végre is botrány nélkül nem lehetett segíteni 688 3| hogy kiről van szó? Arról a botrányról beszélek, melynek Nógrády 689 4| atyja... Itt nem fogunk botrányt csinálni... De a fiával 690 4| Ne halljak rólad, mert bottal verlek ki...~ ~Eltünt a 691 15| lovak tegnap ott kuksoltak a boxukban... Én mondom ezt nektek, 692 2| kékvirágos porcellán-tányérok, a bozontos, nagy Czirus kutya, az öreg 693 3| kíváncsian szemlélte a távol Bretagne kis hirnökét, de aztán unottan 694 8| Csodálatos ez a fej, valóságos bronzszobor!..~ ~ ~Mikor augusztusban 695 1| És ezek a cégtáblák - brrr! Minden cégtábla a többes 696 13| egyetemeket, amikor május elején Brüsszelbe került, s egy tavaszi napon 697 8| többi képét, s a Szérüs kert Brüsszelben megnyerte az Exposition 698 13| nagyon a lelkemre kötötte a brüsszeli klinikákat, s így esett, 699 11| unokatestvérek könnyezve búcsuztak el egymástól a Kata udvari 700 1| szerint az öreg Csemegi, aki a büntető-törvénykönyvet valaha megszerkesztette, 701 6| beküldésével késlekedik... Bürokrata lett belőlem, cimborám, 702 9| elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, 703 6| legfőbb bíró előtt állva, némi büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy 704 2| betükkel vagyon megírva, hogy büszkeségtek, egyetlen reményetek a Duna 705 15| hogy e munkásság még egy buffalói bölényt is kimeríthetne, 706 14| Megcsíptelek te céda, bujkáló Hírnév... Itt vagy és el 707 4| Budapesten... És mintha pajkos bujósdit játszott volna: a kis ariette 708 14| utazóval, aki egy szenzációs bukás ügyében jött meg a délelőtti 709 13| mozdulattal üdvözölte eléje bukkanó honfitársát.~ ~- Ez aztán 710 2| érdemled meg - te rossz, buksi, ellustult Gyurkó, te!~ ~„ 711 6| mennyi hazugság, mennyi bűn, csakhogy a céltalan tengődés 712 3| teremtés, a maguk rövid prémes bundácskájában, már szinte annyira hozzátartozott 713 13| anyák kicsikéi, akik egy bűnös óra emlékéből születtek... 714 8| előtt megírtam, hogy a vörös bunyevácé a jövő...~ ~- Ugy-e! - mondta 715 8| szép mondatban, a szegény bunyevácot is kivégezte. „A bunyevác 716 1| vastag indiai shawlokba burkolózva jelenik meg a nyilvánosság 717 8| csak tőle függ, állandóan burnuszban sétál az Andrássy-úton és 718 6| voltaképp nincs sok oka a búslakodásra, mert még eddig mindig megtalálta 719 6| mindennap lehorgasztott fővel búsul a cigány nótája mellett, 720 2| azt ismételgeti: „Nem kell búsulni! A gyerek tízszeresen visszahozza 721 2| vagyok. Látnád csak, mint búsulunk én és a tanti! Azt mondom, 722 12| sétálgatott föl meg alá az ódon bútorok között s a csöngetyűre pillantva, 723 8| a képeladásokat épp oly buzgalommal közvetítette, akár a váltó-óvatolások 724 10| magában okosan:~ ~- Mennyire buzgólkodik szegény az ötvenezer forintomért...~ ~ 725 9| hízelkedve símogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~- Teringettét, 726 6| beszélt, miközben egyre buzgón írta a játékosok pointe-jeit. 727 14| egyszer visszanézett.~ ~- Canaille! - dörmögte és fázósan húzódott 728 1| regényhősének nevét...~ ~Caraman Chimay herceg!~ ~Ő itt van! 729 4| fogva nem mehetett többé Cayllékhoz, de Sárika bátyja, aki Budapesten 730 14| Megvagy hát... Megcsíptelek te céda, bujkáló Hírnév... Itt vagy 731 3| borítékba zárta s egy kis cédulán ennyit írt melléje: „Itthon 732 7| tehetségét, hogy az ilyen cégektől szerzi meg potom pénzen 733 10| a mama írt a közvetítő cégnek, hogy a következő héten 734 1| cégtáblák - brrr! Minden cégtábla a többes szám első személyében 735 1| ilyesmit megengedi... És ezek a cégtáblák - brrr! Minden cégtábla 736 4| droguistaüzlet, mely ma már idegen cégtáblát hordoz, milliomossá tette 737 13| az érző szíveket a szent cél érdekében nem tudnám rövid 738 13| hetilapba. Ezt írta: „Mi célja annak, hogy az angolkóros 739 13| furfangját épp úgy a maga bölcs céljaira használja föl, mint a folyókat, 740 9| reggel bevonulhat a kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes 741 13| gonosz ember is nemes és nagy célokat szolgál, habár a földi elme 742 8| utolsó akadályt, mert a célpont előtt okvetetlenül az fog 743 7| azt az összeget, mely e célra rendelkezésünkre áll.~ ~ 744 1| megteremtette, nemi igen cselekedett célszerü dolgot, mert Karolin néni 745 3| ezzel a két szóval teljesen célt ért; férje csak a világ 746 6| mennyi bűn, csakhogy a céltalan tengődés tovább tartson. 747 1| kétségtelenül az övé; és Cervera tengernagy aligha állt valaha 748 3| sora volt ez, melyben a kis Cherubin egy kissé kényes dolog felől 749 4| apja en gros kereskedett a chiffonnal és kalmukkal, - a fiu zenekomponálásnak 750 1| regényhősének nevét...~ ~Caraman Chimay herceg!~ ~Ő itt van! A szegény 751 1| kétszer ugyanazt a ruhát, a Chimay-gallérok föltalálóját, stb. stb. 752 14| könyvtárosa, a kávéssal ciflizett a délutáni kapuciner tárgyában. 753 3| ezüstös folyam, melynek hátán cifra propellerek úsztak a Margitsziget 754 2| konyharecept, amivel a mai leányok cifrálkodnak; megfőz, megsüt ez a saját 755 14| ülve, míg valami cincegő cigánybanda álmosan muzsikált az egyik 756 7| szokott, ötven forintot ad a cigánynak, míg másnap kellemetlen 757 6| követő ifjúkat, pincéreket és cigányokat - s a vidék úri házaiban 758 12| volna már kinézni a snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló 759 1| Andrássy-út is valahol a cigánysoron, - mégis csak vétkes mulasztás, 760 3| Rögtön ki ebből a szobából!~ ~Cigarettáját meggyujtva, Zimonyi szó 761 14| hírneves férfiuvá lett? Cigarettára gyujtott, és lassan mesélni 762 12| Paloznaky, aki félrevonulva cigarettázott a pálmák alatt, sokáig nem 763 13| Koppány doktor pedig ironikus cikkben ismertette a belgiumi szanatóriumot. 764 14| batkányira sem becsülték. Cikkeit elolvasta egy-egy műveltebb 765 14| hét óta. A lapok lelkesült cikkekben ismertették, három nevezetes 766 13| szemérmetlen kolléga lelkes cikkekkel árasztotta el a népszerü 767 8| gyászfátyolt hordott a cilindere körül. A grófnak, mikor 768 12| nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, feltünően szép öreg ember 769 12| vörös termében s gyöngyszínü cilinderét lassan félkörben emeli meg 770 4| jó vége.~ ~Keleti dr. a cilinderje után nyult.~ ~- Ne ölje 771 6| gondoskodjam. Igaz, hogy a cimboráim szívesen látnak, egy pohár 772 14| érkező jóbaráttal, a régi cimborák köréje gyülekeztek, s egy 773 6| meg levélileg minden jó cimborámat fölszólítottam, hogy lépjen 774 8| megcsípte. A képnek ez volt a címe: A döntő pillanat. Két versenyparipa 775 6| ütöttem a vállára.~ ~- Hát a címemet föl sem jegyzed magadnak? 776 12| melyben a piemonti ház címere ragyogott, kihajtatott a 777 1| tudják, hogy nincs egyebe a címeres szivartárcáin kívül. Az 778 7| beragyogni kopott családi címerünket. Az ismerőseim úgyis azt 779 8| genne-képet festett, ezzel a címmel: „Kérek egy kis tüzet.” 780 15| az „Adamstowni Harcikürt” címü napilapot kiváló gondossággal 781 14| asztalánál ülve, míg valami cincegő cigánybanda álmosan muzsikált 782 4| támaszkodott néhány habitué, már cincogni kezdtek a hegedűsök s az 783 14| kitünő véleménnyel, ez a cinikus együgyüség mégis minden 784 3| várva meg a választ, gúnyos cinizmussal folytatta:~ ~- Remélem tudja, 785 8| világoskék, à la Daumont-fogatot cipelve a fehér úton. A hintóban 786 3| tóparti levegőt; könnyü, finom cipők puhán siklottak tova a fövenyes 787 1| magam is lelógatom a sárga cipőmet az Arany liliom födélzetéről...~ ~ 788 3| szőlőkben, virrasztó tücskök ciripeltek s a víz szeliden ringatta 789 3| megfagyott aszfaltját. A citadella felől hideg szellő lengett; 790 3| kivillogott a zöld lombok közül. A clubház felől ágyudörgés hallatszott, 791 7| maga öt forintomba került. Cognaccal és szivarral kínáltak, de 792 7| tojást, vajas kenyeret és cognacos teát fölreggelizte volna, 793 14| otthon a teát, havannákat, cognacot szerzett, nagyszerü hintaszéket 794 6| Hozatott a számlámra két cointreaut, aztán büszkén elmesélte, 795 14| Topolyi, mint egy modern Coriolanus, keserü szívvel fenyegette 796 11| jóságomról, édes, jószívü csacsijának nevezett s kategorikusan 797 8| kóborolt harmadfél hónapig, csacsin járt a hegyek közé és intim 798 3| vincellérfiu egy taplóbőrü csacsit hajt föl a hegyi úton s 799 2| Társaságban, mindenütt, csakugy ragyognak a szemei, ha a 800 9| helyességét. A glabella nem csal, tisztelt barátom, a glabella 801 7| pezsgőt szerető és szomjuhozó családjának. Azt lehetne mondani, hogy 802 7| értékét; a fogadóban, ahol családjával néha-néha vacsorálni szokott, 803 7| szoknyája se bolondíthatja soká családunk tiszteletre méltó barátait. 804 9| változásainak, rombadőlése a csalás, a hazugság, a házassági 805 6| biztosítsa. Mennyi ötlet a csalásban, a szédelgésben, a látszat 806 3| jött, hogy férje évek óta csalja, s havonkint ezer forinttal 807 10| jelentékeny üzlettel meg ne csalják. A gyógyszertárost, ha látogatóba 808 1| édes békéjét csöpögteti csalódott szívembe... A savanyuvizes 809 14| külvárosi kávéházakban, egy csapással fölemelkedett a hírneves 810 5| sörházba, hogy egy pohár friss csapolást kiürítsen.~ ~A leányok, 811 2| feje után mindent s a kínai császár is megnyalná utána a száját, 812 8| vászon: Kinizsi a kenyérmezei csata után. Keresztury egész nap 813 1| egész nap fűző nélkül csatangolhat a villa kertjében, - de 814 14| piketiroztak, az egyik sarokban csattogtak a dominó-kövek. Manó úr, 815 3| mint valami hajléktalan csavargót. S ez az ember még remélni 816 6| nincs köztük, aki emiatt a csekélység miatt neheztelne, hiszen 817 11| guggolt a felesége puffján, a cselédek előtt megszégyenítő skandalumot 818 5| az oka.~ ~Mama most ismét cselédet fogadott, mert ő a délelőttjét 819 7| asszonynak pedig (akit a cselédség s a házmesterné méltóságos 820 8| meszelés is egyike a művészi cselekedeteknek...”~ ~A Szérüs kert-nek 821 1| megteremtette, nemi igen cselekedett célszerü dolgot, mert Karolin 822 11| a sötétben:~ ~- Bolondot cselekedtem, hogy így minden ok nélkül 823 3| álmunknak örökre vége van. Ugy cselekszem, ahogy ön kívánja; utazom. 824 4| Mit csinál, - szólt, - mit cselekszik, az Istenért?~ ~- Azt, - 825 9| a hazugság, a házassági cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának 826 3| csipegetni az édességeket és a csemegéket. A szemük ragyogott s folyton 827 1| Karolin néni szerint az öreg Csemegi, aki a büntető-törvénykönyvet 828 13| földhözragadt szegény család csemetéi... Mert a gazdag gyermek 829 1| reggelenkint virágbokrétákat csempész a lugasba... Mégis csak 830 12| mosolygás nélkül, ünnepi csendben hallgatta azokat az érdekes 831 14| kaosz Topolyi beléptére nem csendesült le, egy rövidáru-kereskedő, 832 4| bontakozott ki, a triangulum csengésétől kísérve. Mindig lassabban, 833 3| lángot lobbantott föl, édes csengéssel röppent szerte a girandoleok, 834 3| felelt egy másik, egy csengő asszonyi hang, mire az öreg 835 5| egy pár füzér szárított cseperkét. Mit gondoltok?...” ~- Az 836 5| mi tagadás benne - egy cseppet sem szerette a vendégeket 837 6| esik egyszer, ha a nagy cserépkályha mellett ülhetek s pokróccal 838 5| mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat rakosgatta. Néha megcsörrent 839 1| hívják a helységen átfolyó csermelyt) ha nem telnék egy kis mulatságom 840 9| emelte ajkához a feketekávés csészéjét, Szénás doktor pedig kissé 841 10| látszott, aki könnyedén csevegett mindenről, de a mama, amíg 842 3| Mindenféle közönyös tárgyak felől csevegtek jó darabig, de jóformán 843 14| a piaci sétatérre, ahol csevegve hullámzott föl-alá a vasárnapi 844 11| milyen kár volt a kitünő csigatésztás levesért!), míg a leánya 845 15| papirforma szerint a Prairie csillagá-nak ötven hosszal kellett volna 846 15| Az éjjel... a Prairie csillagát valaki véletlenül tintával 847 3| valahonnan, a túlsó partról, csillagként fénylett ide egy magános 848 13| Ebbe az ispotályba a jó csillagom vezérelt, ugyanaz a jó csillag, 849 4| letette a kalapját.~ ~- Nono, csillapodjék. Ugyan Sárika, hát térjen 850 3| a napsugár piros fényben csillog meg a magas, emeleti ablakokon, 851 13| unalmas történetet.~ ~Két csillogószárnyu angyal - a jótékonyság és 852 4| Sárika fehérszőke haja csillogott az októberi verőfényben. 853 6| szédelgésben, a látszat csillogtatásában, mennyi hazugság, mennyi 854 2| gondolod magadban: „Ugyan mit csinálhat most odahaza az én jó, öreg 855 13| azokat az intézményeket csinálnák meg, amelyekre igazán szükség 856 4| Itt nem fogunk botrányt csinálni... De a fiával majd késedelem 857 3| aranyszegélyü, vékony porcellánról csipegetni az édességeket és a csemegéket. 858 5| három nő közül, kik a konyha csipkézett papirjai közt foglalatoskodtak.~ ~- 859 1| ezt, mint saját magam, ő csipte meg legelőször a karomat, 860 5| önérzetesen gorombáskodni, fülön csípve egy-egy rakoncátlanabb inast, 861 1| azt állítja, hogy egy pár csirke árából más rendezett tanácsu 862 1| ki; azokat a kofákat és csirkeáruló asszonyokat szidja, akik 863 15| fölszerelést, mosóteknőt, csirkét és egyéb tárgyat... „Mindent 864 15| komolyan számolni kell. De csitt, - utóvégre holnap is lesz 865 5| hírével!~ ~Mire az asszonyok csittítgatva szóltak közbe:~ ~- Ugyan, 866 15| a versenytérre, ami nem csoda, hiszen ezen a napon futották 867 14| Végignézett a fiatalemberen, de a csodálkozás láthatólag inkább a tüneményes 868 15| gentlemanek értelmetlen csodálkozással rázták meg hazatéret a fejüket.~ ~- 869 13| szárnyait, mintha az alvó házat csöndben megáldaná.~ ~- Nézz le és 870 12| És otthon, a toronyszoba csöndjében, titokzatos, meglehetősen 871 4| verték föl a lovaskaszárnya csöndjét, ahol Keleti dr. és Cayll 872 7| szemeden, hogy aláírták.~ ~- Csöngessétek föl a szobaleányt és hozassatok 873 14| fiskális felé s szórakozottan csöngeti a kulcsait. Az ügyvéd jóakaratulag 874 9| mulva az előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót 875 12| ódon bútorok között s a csöngetyűre pillantva, melynek drótjai 876 1| megnyugvás édes békéjét csöpögteti csalódott szívembe... A 877 1| találja, - mert ha van egy csöpp izlése, tetszik neki a selyemruha 878 8| fizető pincér a túlsó sarkon csörgette az aprópénzt. - Szerencsére 879 3| márványlapjára, hogy a gyertyatartó csörömpölve esett a földre.~ ~- Rögtön 880 4| másik oldalán Cayll hadnagy csörtette a kardját, az új operett 881 2| fölött panaszkodom, gyöngéden csókolja meg a homlokomat s bizalommal 882 10| gonddal. Csókollak, Feri is csókoltatja a kezedet.”~ ~Mikor a mama 883 8| kenetesen, - homlokon fogom csókoltatni magam az égi asszonnyal.~ ~ 884 2| is, így röpülőben, millió csókot küldök számodra, de azt 885 5| válogatták és sáfrányt, gyömbért csomagoltak a régi iskolai irkák papirosába. 886 9| az íróasztal félelmetes csontkoponyája pedig tele volt smirglivel 887 8| hanyatlik, - írta, - ezt a csontosarcu, okos embert is inficiálták 888 9| őskori állat és néhány emberi csontváz különös toalettben fogadta. 889 3| halvány leányok és asszonyok csoportját, a Stefánia-udvar kapujában 890 4| karjelenetei közt, a tarka csoportok hullámzásában, jóformán 891 12| déli növényeket művésziesen csoportosítják, s a kandeláberek alatt 892 5| strapáció!~ ~És ilyenkor csordulásig érezték azt a boldogságot, 893 13| monológjának, bizonyára csudálkozva veszi tudomásul, hogy a 894 9| vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek le, az íróasztal félelmetes 895 3| irányában.~ ~A Zimonyiné csütörtöki jourján többször összetalálkoztak 896 11| titok, - szólott Bognár, aki csütörtökönkint, amikor a heti kimenőit 897 12| öreg Paloznaky Mihály a csúf időjárás ellen menedéket 898 3| le a divánra, sarkig érő csuklyás köpenyegét csöndesen ledobta 899 12| családja nőtagjain kívül csupán egy-két kacér kis varróleányt 900 2| tehetségedet; most egy pompás csutorát készített, azt, ugymond, 901 5| leányok előtt, kik a nagy cukorkúpokat vágták apróra:~ ~- Ej, hogyan 902 5| börzsönnyel teltek meg, fekete cukorsüveg-gulyák tornyosultak az állványokon, 903 6| cukrozott mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes diákabrakkal 904 6| hazárd vállalkozóit, akik cukrozott mandulával, kőkemény cukrokkal 905 2| porcellán-tányérok, a bozontos, nagy Czirus kutya, az öreg Árkoss szomszéd, 906 11| ebédlőjében, Kata pedig sötét daccal zárta magára a szobája ajtaját. 907 15| pej?~ ~Adamson úr kínosan dadogni kezdett:~ ~- Az éjjel... 908 12| komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel így szólott magában:~ ~- 909 14| egy hatalmas, vörösbóbítás dajka követett a szunnyadó babával. 910 14| meddig marad?~ ~Hátraszólt a dajkának, aki egy pöfékelő honvéddel 911 4| Grignon-apród poétikus kis dala, melyet három nap mulva 912 3| lelkükre, mint a Marseillaise dallama vagy egy fülbemászó keringő. 913 3| valakit, mint egy édes, dallamos muzsikára. Zimonyiné, akinek 914 1| francia márki oly elmésen dalolja egy negyedévenkint egyszer 915 3| kötözgette, igazgatta, ők ketten dalolni és táncolni szerettek volna, 916 13| föl, mint a folyókat, a dalos madarakat vagy a levegő 917 12| de még mindig rózsás arcu dáma foglalt helyet az egyik 918 5| füszerkereskedések ismeretes dámája. A kis zsákocskákban aszalt 919 3| annyira meghatották az ősz dámát, hogy szinte könnyezve tért 920 8| lelkesedve, - mit szól ehhez a darabhoz?~ ~A nagy kritikus, aki 921 3| kivillogott a nyak egy fehér darabja s Zimonyi, kiben a hosszas 922 8| mellette, egy világoskék, à la Daumont-fogatot cipelve a fehér úton. A 923 3| az ön tanácsát követve, Deauvillebe utazom a férjemhez.~ ~„Isten 924 12| kérdezősködésre kiderült, hogy december végén Emma vesztfáli hercegnő 925 1| szívemet megdobogtatták (decemberben, magunk közt szólva, huszonhat 926 3| plasztikus karok ölelni, dédelgetni szerettek volna valakit, 927 2| jutott az a sok kényeztetés, dédelgető szó, amellyel téged szegény, 928 10| ezt gondolta magában:~ ~- Dejszen, beszélhetsz nekem jó ember. 929 1| egy kis mulatságom abban a délceg suhancban, aki a határban 930 5| cselédet fogadott, mert ő a délelőttjét kizárólag az üzletnek akarta 931 8| tett a hidegkúti völgybe, s délelőttönként szorgalmasan dolgozott. 932 1| mondhatom... Karolin néni a délelőttre igen elmés szórakozást talált 933 12| az ablakokat súrolják, a déli növényeket művésziesen csoportosítják, 934 3| víz különös levegője, a délies virágok kilehellése s az 935 5| boltot! Remélem, eljöttök délutánonként!...~ ~Ők már ismét maguk 936 5| életmódot; amikor a papa délutánonkint a kávéházba ballag, hogy 937 14| Egyedül ebédelt a szállodában, délutánra tartogatván meg a legfőbb 938 3| kerületben, ahol egy évszázadra demoralizálta az egész környéket. Szóval 939 8| akiket Uj-Kaledóniába kellene deportálni, hogy a becsületes emberiség 940 14| midőn szülővárosa üdvözlő deputációt küld színe elé, a polgármester 941 15| totalizatőr ablakán... A derby azonban ismét súlyos meglepetéssel 942 15| futották le az adamstowni nagy derbyt... A betegeket hordszékeken 943 6| hullanak. Hátha megroppan a derekam, hátha nyilallás áll be 944 12| mereven kiegyenesíti a derekát... Egy percig mozdulatlanul 945 1| eszplanádon pedig befűzött derékban: ennyi a különbség a délelőtt 946 6| kényelmes kuria ebédlőjében derítse kedvre a tanyai embereket. 947 3| állott az aranyos májusi derü nyugalmával. Nógrády elragadtatva 948 3| lassanként a levegőég átlátszó derüjében. A professzor úgy képzelte, 949 3| gallérját a nyakába huzva, derülten ment tovább az Andrássy-út 950 14| pénzösszeget...~ ~És e páratlan diadal közben, ahogy éjszakánkint 951 14| Topolyi diadala.~ ~Mikor a „Hó” nagy sikerének 952 14| kezdett egyet-mást budapesti diadalai felől, dicsekedve kevervén 953 14| között is kivegye részét a diadalból.~ ~A „Hó” valóban szokatlan 954 8| kastélyban már építik a diadalkapukat, amelyek alatt az új házasokat 955 8| Ugy-e! - mondta a gróf diadalmasan.~ ~Megbizást adott a titkárának, 956 7| hogy a komoly akarat mindig diadalmaskodik! Ha apátok az első akadálytól 957 8| aki tizenkilencszer vitte diadalra az istálló színeit. A grófnak 958 6| kőkemény cukrokkal és szemetes diákabrakkal házalnak, az úri osztályt, 959 13| aki nem engedte meg, hogy diákkoromban éhen vesszek... Mert azzal 960 14| olyan derék is legyen!~ ~Dicsekedni kezdett a férjével, akinek 961 6| aztán ismét belemelegedett a dicsekvésbe. A végén kissé elhallgatott, 962 2| fölcseperedett kisasszonyát. Nem dicsekvésből mondom, hidd el, de valamennyi 963 9| tanárt, a híres anatómust, dícséret illeti meg amaz új irodalmi 964 8| ujság még tovább ment a dícséretekben. „A lovak rajza - írták - 965 10| amikor a vendég kedveskedve dícsérte a Tilda virtouz zongorajátékát, 966 2| beszél rólad, méltányolva, dícsérve a tehetségedet; most egy 967 15| mindaz szent előttem, amit a dicső népnek kívánni méltóztatik...~ ~ ~ 968 6| közé. És bár az előfizetési díj nem olcsó - a „Korunk Tükre” 969 15| végződött; az adamstowni nagy díjat, kilenc versenyző közül, 970 5| vagy három forintnyi napi díjért, amiért az éjjelét és nappalát 971 7| pénzből csak vasárnap telik dinnyére, szamócára, vagy egyéb drága 972 7| Én pedig kedden is dinnyét akarok enni, - mondta a 973 5| zsákocskákban aszalt szilva, kávé, dió támaszkodott a polcokhoz, 974 9| hangosan megkopogtatta a nagy dióbarna szárnyasajtót.~ ~- Szabad! - 975 2| falusi kastély, meg a nagy, diófás kertek, a kanyargós patak, 976 5| húzódik hátra a mákos és diós zsákok mögé, hogy az örökös 977 2| vetve a goromba, szálas diósgyőri papirosra, önkénytelenül 978 7| míg másnap kellemetlen diplomáciai tárgyalások játszódnak le 979 13| Akár rögtön befűthetnék a diplomámmal, ha szerencsére...~ ~Koppány 980 1| interlakenit... Csupa vén diplomata, aki az ebédnél mindennap 981 5| naphosszat működhetett, dirigálhatott, mint a régi boldogabb napokban. 982 8| a billiárd mellől gyanus diskurzusok töredékét hallották a híres 983 13| vadászik egy rendjelre vagy egy díszes pozicióra? Ki nem akarja, 984 9| nézett ki előbb a sárgarézzel díszített leselkedő lyukon. Dömjén 985 13| de mi, akiket semmiféle diszkréció nem kötelez, bízvást elárulhatjuk 986 3| Zimonyiné, akinek lelke diszkrétebb és szemérmesebb volt, mint 987 4| a parkot ábrázoló fényes díszletek közt...~ ~Cayll nem hallotta 988 5| édesen szunnyadt a fogyatékos dívánon; a mult éjjeli fáradalmak 989 3| Margit fáradtan dőlt le a divánra, sarkig érő csuklyás köpenyegét 990 13| önök, hogy a negyvenes évek divata szerint egy mesével fejezzem 991 1| értett volna, még most is divatban lenne a gályarabság, még 992 8| turbánt aggat a Monte-Carló új divatu fogasaira...~ ~- Mi történt? - 993 3| bankjegyét a kandalló tüzébe dobja, filozófus és bölcs hozzám 994 12| Izabella-nyaraló felé... A szíve dobog, a szeme előtt fénycsíkok 995 11| elfoglalta helyét az ablakfülke dobogóján, a leánykori szobájában. 996 4| leszámolok...~ ~Sárika szíve nem dobogott e percben. Az előbbi beszélgetés 997 3| töltöttek el, megvetéssel dobta el a levélpapirt. De aztán 998 9| szepegve az ebédlőbe, ahol Dömjénné már csinos pongyolaruhában 999 5| szerette a vendégeket s napokig dörmögött, ha valakit ott talált a 1000 4| hogy négy nap előtt hangos dörrenések verték föl a lovaskaszárnya