IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 9| ma este, - mondta a kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is 1002 6| mindig akad számomra s jó dohány is elég van még a nemes 1003 13| pillanatig megpihent a két doktoron, akik dús jövedelmükből 1004 13| mi történt ekkor Koppány doktorral, annyi tény, hogy az élelmes 1005 13| Mese két doktorról.~ ~ 1006 1| megszerkesztette, nem jól értett a dolgához; mert ha értett volna, még 1007 13| foglalkozott, mint az egyháza dolgaival, a másik a fiatal Vilnyai 1008 10| ebédlőben.~ ~- Sohasem lesz jobb dolgod, mint itthon...~ ~És így 1009 2| olyan szépen fölvitte a dolgodat, én mégis azt hiszem, hogy 1010 9| kávéját, mert szenzációs dolgokat akarok közölni vele...~ ~ 1011 5| Jobb lenne, ha komoly dolgokon törnétek a fejeteket. Ki 1012 9| és úgy látszik, különös dolgokra akadt; mert a homlokán nehéz 1013 4| vár fehér kendőjével. A dolgon végre is botrány nélkül 1014 3| írt; ő valóságos szerelmi dolgozatokat küldött az adriai tenger 1015 7| olyan ember, aki nála többet dolgoznék a családja érdekében, alig 1016 2| a megboldogult apád régi dolgozószobája, a mi tágas nappalink, a 1017 10| hogy szorgalmas méhekként dolgozzanak a Tilda tündérszép kelengyéjén 1018 7| tökéletesen elvégezték a dolgukat, újra visszaültek a zongora 1019 7| az lenne a legsürgősebb dolgunk, hogy a nyári költségvetést 1020 3| perceiben más férfi karjaiba dőlhet, lángra lobbantotta a vérét 1021 1| igen tudok beleszólni a dologba, de ő komolyan azt állítja, 1022 7| vacsora alatt nem szóltam a dologról senkinek, de később, mikor 1023 11| sírt az unokabátyja vállára dőlve. Oly keservesen sírt, hogy 1024 14| a kis erdő, a zeg-zúgos domboldalak eltűntek a szemei elől, 1025 14| egyik sarokban csattogtak a dominó-kövek. Manó úr, az öreg Manó, 1026 3| fővárosnak egyik leghódítóbb don Juanja volt s bőven megérdemelte 1027 1| vagy reggelig énekelné a dorozsmai szélmalmot... Kétségbe kellene 1028 9| megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból fogja ismerni a szerencsés 1029 4| ebédet föltálalták. A nagy droguistaüzlet, mely ma már idegen cégtáblát 1030 12| csöngetyűre pillantva, melynek drótjai a harisnyás komornyikok 1031 9| a homlokcsont sajátságos dudorrendszere. A glabella kétség nélkül 1032 14| Topolyit mondhatatlan düh fogta el. Bár szülővárosa 1033 13| örömkönnyekre fakadt volna, dühösen megmarkolta a kupé bőrvánkosát. 1034 8| elvégezte, atyja Münchenbe és Düsseldorfba küldte néhány évre, s a 1035 6| még sohasem húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző italából.~ ~ 1036 1| a fiatal Zsámbokyé, ama duhaj és barnaképü ifjué, aki 1037 2| büszkeségtek, egyetlen reményetek a Duna piszkos hullámaiban keresett 1038 2| gaztettét fölfedezték, a Dunába ugrott.~ ~A levél, melyet 1039 4| Keleti válaszolni akart, durván tört ki belőle a neveletlen 1040 3| az ajánlat is sértőnek, durvának tünt föl a szemeiben.~ ~ 1041 6| amikor annyi silány ember dúslakodik abból, hogy így-úgy megfogalmaz 1042 8| egy kép, - írta, - mely duzzad az egészséges realizmustól. 1043 7| kissé komoran tért haza az ebédhez, de azért hozott a lányoknak 1044 9| pongyolaruhában várta a hófehér ebédlő-asztalnál...~ ~- Gyerekek, - mondta 1045 9| tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hova állítsam. Minden szék 1046 2| át itt lehetnél a mi nagy ebédlőnkben (vajjon emlékszel-e még 1047 1| Csupa vén diplomata, aki az ebédnél mindennap főtt szilvát eszik 1048 1| asszonyokat szidja, akik az ebédünket, nyers állapotban, a nyaralóba 1049 1| trécselek, amíg Karolin néni az ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért 1050 1| néni ezen jól elszórakozik ebédutánig, de engem talán megőszitene 1051 5| a nagy lármára rémülten ébredt föl, hófehéren állt meg, 1052 3| olyan leküzdhetetlen vágyat ébresztett föl benne, hogy némelykor 1053 8| kontárabb képet, mióta az ecsetet és a festéket föltalálták...~ ~ ~ 1054 3| jóakaró közönyt, mellyel eddigelé férje iránt viseltetett, 1055 3| terített, ki- és bejárt edényekkel, s Ágnes egy új francia 1056 10| egy födél alatt lakott az édesanyjával. Ha néha, a Tilda egy-egy 1057 7| örömsikoltással borultak az édesapjuk nyakába, a méltóságos asszony 1058 11| Ha alkarod, - susogta édeskedve, - hát kibékülök az elhagyott 1059 3| porcellánról csipegetni az édességeket és a csemegéket. A szemük 1060 13| kifejtették egymás előtt, hogy az efajta intézet merőben fölösleges. 1061 7| hogy sohase fog szerepelni efelé okiraton, a másik bevallotta, 1062 3| és fényes volt, mint az ég sötétbejátszó kékje. A tavasz 1063 13| szédelgő!~ ~Reményük - hála az egeknek - nem teljesült be: Karakó 1064 12| baba volt, aki csillogó egérszemét kíváncsian függesztette 1065 8| egészséges realizmustól. Csupa egészség, csupa szín, csupa élet. 1066 13| tudakozódott az ő kedves kartársa egészsége felől. Hosszabb ideig jóizüen 1067 8| írta, - mely duzzad az egészséges realizmustól. Csupa egészség, 1068 7| jó Isten az apátok drága egészségét megtartsa. Mert olyan ember, 1069 1| hívják és reggeltől estig az eget vagy nyírfaerdőt nézi... 1070 1| és otthagyta a gödöllői éghajlatot... Tíz nap óta itt vagyunk 1071 8| fogom csókoltatni magam az égi asszonnyal.~ ~Megvásárolta 1072 4| szelid szemei ijesztő fényben égtek.~ ~- Ne folytasd, - mondta 1073 6| áldozatkész honfit, aki egy-két-kilenc üveg pezsgőt, ahogy ő mondani 1074 9| Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja. Azt mondják, 1075 9| és gyermekét láthatólag egybekapcsolja. Ma még így van, - holnaptól 1076 1| biztosan tudják, hogy nincs egyebe a címeres szivartárcáin 1077 3| erő és jellem lakott, más egyebekben keresett szórakozást; hajadon 1078 12| pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára 1079 14| is kínálta neki, de ő még egyelőre nem fogadta el a tekintélyes 1080 3| azt hivén: nincs nő, ez egyen kívül, aki ezt a vad föllángolást 1081 6| készítettem? Gyönyörü, vöröstintás egyest kaptam rá, s Vojtik Kol. 1082 13| doktor - a Szent Mihály egyesület vezető orvosa - nyájasan 1083 3| leányok minden bájossága egyesült, irtózott volna attól, hogy 1084 9| A folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete 1085 14| és lassan mesélni kezdett egyet-mást budapesti diadalai felől, 1086 13| járta a német és francia egyetemeket, amikor május elején Brüsszelbe 1087 13| Oxfordba ment, az angol egyetemre, Karakó doktor pedig a manheimi 1088 11| Ugy gondolom, mindnyájan egyetértetek velem abban, hogy a legjózanabb 1089 14| gyapjumagazinok közt húzódott meg, egyetlen-egy szóval sem emlékezvén meg 1090 9| eset közül nem volt eddig egyetlenegy, amely átöröklési elméletemet 1091 15| megunván egy napon a banális egyformaságot, türelmetlenül így nem kiált 1092 13| többet foglalkozott, mint az egyháza dolgaival, a másik a fiatal 1093 11| arra a félreértésre, amely egyidőben a házasságunkat megzavarta. 1094 14| dicsekedve kevervén beszédébe egyik-másik országos kapacitás nevét, 1095 8| hiszi, hogy a meszelés is egyike a művészi cselekedeteknek...”~ ~ 1096 11| asszony is titokzatosabb, mint Egyiptom évezredes szfinxei...~ ~ 1097 11| asszony is titokzatosabb az egyiptomi szfinxeknél...~ ~ ~ 1098 3| eleven nyelvü orientalista egyízben oda is súgott az elnökhöz, 1099 6| Pedig tudod ugy-e, hogy ő egykettednél soha senkinek sem adott 1100 6| büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik 1101 3| szerelmi poezisről s több egykoru verset szőtt az előadásba. 1102 10| leányát öt éves kora óta egymaga nevelte. Matild ügyes, sőt 1103 3| s minden szavuk, melyet egymáshoz intéztek, vággyal és melegséggel 1104 11| unokatestvérek könnyezve búcsuztak el egymástól a Kata udvari szobájában 1105 10| apátplébánost, hogy gyors egymásutánban hirdesse ki a Tilda szerencsés 1106 14| Lassankint megnépesült a környék egynéhány érkező jóbaráttal, a régi 1107 14| Apró, kényelmi eszközei egyre-másra szaporodtak, esténkint pompás 1108 14| véleménnyel, ez a cinikus együgyüség mégis minden vérét fölkorbácsolta. 1109 11| adtál okot arra, hogy az együttlétet óhajtsuk...~ ~Kata fölemelte 1110 12| magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb 1111 7| Jó barát ma már nem igen egzisztál; seregszám lézengenek körülöttünk 1112 6| ostobaságából tengeti szégyenletes egzisztenciáját. Most is gérokkot visel, 1113 15| szanatórium, de az éjjel Eibiss-cukrot evett és meggyógyult...~ ~ 1114 3| asszony királynői termetét. Éjfekete hajában, mely most még csak 1115 15| csillaga csak körülbelül éjféltájban kocogott be a bírói páholy 1116 3| össze a nádas suhogása, az éji rovarok hangja s a kőpart 1117 5| konferenciák előzték meg éjjelenként. Micsoda pompás árucikkek 1118 1| félelmes, oly misztikus. Éjjelenkint dideregve húzom magamra 1119 5| forintnyi napi díjért, amiért az éjjelét és nappalát is föláldozta. 1120 2| minden illatát megőrizte:~ ~„Ejnye te rossz, lusta, Istentől 1121 6| pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb nőcsillagai 1122 3| sarokablaka, s úgy tekintett ki az éjszakába, mint egy nagy, tüzes, kérdő 1123 13| zajtalanul tovarepült az ezüstös éjszakában. Amint a belváros házai 1124 3| kirándulás volt, mely csak az éjszakai órákban ért véget.~ ~ 1125 3| túl volt már, némelykor éjszakánként azt hitte: éveket adna az 1126 14| páratlan diadal közben, ahogy éjszakánkint az ágyba feküdt, most egyszerre 1127 6| módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja. Néven tudja 1128 15| lehetett volna tévedésbe ejteni.~ ~Az új város virult, növekedett, 1129 3| valószínüség szerint a zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben álló 1130 3| kimondom. E szenteskedéssel nem ejthet többé tévedésbe. Mindez 1131 4| játszott volna: a kis ariette el-eltünt a trombiták harsogó zúgásában, 1132 2| elpusztult!” S ilyenkor elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben 1133 13| hitvány húszezer forintért eladja magát: ez ugyanis a maximális 1134 9| hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már szervusztok, 1135 6| határoztam el, mikor mindenki elálmosodott s a faképnél hagyott, s 1136 13| rövid öt perc mulva békésen elaludt. De mielőtt a szemét végképp 1137 7| nyugalomra tért. Komlósi elalvás előtt így szólott:~ ~- Azért 1138 13| diszkréció nem kötelez, bízvást elárulhatjuk a nagy titkot: Koppány doktor 1139 9| nélkül való bizonyossággal elárulja előttem a törvényes leszármazást. 1140 12| fogadta az ifju embert, sokáig elbeszélgetett veje, hogy a jellemét, és 1141 13| Hosszabb ideig jóizüen elbeszélgettek, és később mindketten ezt 1142 13| látszik eléggé világosnak, azt elbeszélői hatalmunknál fogva ezennel 1143 2| milyen, a felől ne engem, elbizakodott, öreg tantit kérdezd, hanem 1144 5| legyen gyerekek! A papa elbóbiskolt egy kissé.~ ~A szegény papa 1145 3| mosolygó tengerparton fog elbúcsuzni, a kikötőváros üveges pályaháza 1146 8| alatt, egy tavaszi napon elbukott a vizes árokban és lábát 1147 11| hosszu táviratot intézett az elbúsult Bognárhoz. Mikor Bognár 1148 14| sikerének legelső hullámai elcsendesültek, Topolyi Jenőt egy reggel 1149 2| tőlünk. Milike, ha néha - elcsüggedve - elhagyatottságunk fölött 1150 3| órára, ne tudj semmiről s éld át öntudatlanul ezt a boldogtalan 1151 3| visszatérés. Ez a huszonnégy óra eldöntötte sorsomat; élni fogok az 1152 14| unalomból főképp, valami eldugott erdélyi fürdőhelyen. Annyi 1153 7| öreg úr, aki választékos eleganciával öltözködik, a pantalonjaira 1154 1| itt, ŐŐŐŐ itt! És ezt az elegáns, sápadt, nyugodt grandseigneurt, 1155 8| üvegfedelén. Mindenki boldog és elégedett volt, mert a Firle Walter 1156 8| betoppant a Monte-Carlo-ba, elégedetten kavargatta a forró grogot, 1157 15| derék lakossága meg volt elégedve alapítója működésével, bizonyára 1158 3| melyek uralták, semmi sem elégítette ki többé, viszonya unottnak 1159 14| bársonyszéken, s szivarozva, édes elégültséggel dörmögte:~ ~- Óh, végre!... 1160 3| állhatnak. A fiatal asszony, ki eleinte sápadt volt, egyszerre egész 1161 11| otthon a lakályos ebédlőben. Eleintén világos reggel tért haza, 1162 8| képbíráló vasárnapi tárcáját elejétől végig a Döntő pillanat-nak 1163 7| vegyük föl ismét történetünk elejtett vörös fonalát. Komlósi úr 1164 8| jogot bírta holta napjáig. Elekről, mikor még gimnazista volt, 1165 13| szerencsére egy kis invenció és élelmesség is nem szorult volna belénk 1166 15| börzei spekulációkkal), de élelmességének csak akkor adta igazi jelét, 1167 4| okvetetlen megtudja, s én nem élem túl...~ ~- Most már nincs 1168 1| most érzi csak magát az elemében - egész nap fűző nélkül 1169 13| álmodozott. A görög kiáltás, elemeire szétbontva, körülbelül ezt 1170 4| Vilma két évet szívesen elenged az életéből, ha a negyedik 1171 3| Visszagondolva e napokra, most, hogy elérhetetlen vagy, beteggé tesz a vágy, 1172 3| szerelemről, mely nekem elérhetetlennek látszik. Hittem, hogy ön 1173 8| A lovak rajza - írták - eléri a Rosa Bonheur színvonalát, 1174 7| s mivel a lefekvés ideje elérkezett, az egész familia nemsokára 1175 12| szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült pillantással súgja neki: 1176 11| Bognár szalmaözvegyi életbe kezdett, az asszony pedig 1177 2| konyhánknak még szegény szülőid életében olyan híre volt a vármegyében, 1178 12| minisztert fölkeresse, egész életére boldoggá tette a fiatal 1179 5| maguk előtt látták a régi életmódot; amikor a papa délutánonkint 1180 7| nem igen telik a költséges életmódra. Ez pedig, a lányok szempontjából 1181 3| hogy itt a forduló pont, életük legfontosabb perce. Az esplanade-béli 1182 8| pedig, Góliáth gazdája, életuntan kóborolt a fővárosban. Egy 1183 3| tiszteletreméltó koponyája. Egy öreg, eleven nyelvü orientalista egyízben 1184 2| hűséges tántidat ennyire elfelejteni? Hát te már sohasem fogsz 1185 9| három feketekávés csésze elfér... Szénás elvégre nem valami 1186 12| előtte, a hercegnő pajkosan elfintorította az orrát... Mi történt vele, 1187 3| ezt az érzéki ajánlatot elfogadhassa. Ha szeretne, boldogtalan 1188 7| vagy a sarki hordárt is elfogadja minden takarékpénztár másodiknak. 1189 4| ha a negyedik üres széket elfoglalhatja.~ ~- Hogyan mert idejönni, - 1190 14| mely a vidéki városkában elfogta némelykor. Odahaza, a régi 1191 10| egy-egy csinos fiatalember elfogultan hallgatta a zongorajátékát, 1192 13| rossz ételeket szitkozódva elfogyasztották, alaposan kifejtették egymás 1193 4| idejönni, - szólt Sárika elfulladva, - tönkre tesz mindkettőnket. 1194 13| Koppány doktor, a gyertya elfúvása után, a fogadói-szobában 1195 6| mikor lefeküdtem, sokáig elgondolkodtam. Akkor jutott eszembe, hogy 1196 7| nem nagyon sok, - mondta elgondolkozva a mama, aki lánykorában 1197 3| Nógrády László, ahogy a sötét, elhagyatott tópartra leért, legelőször 1198 2| ha néha - elcsüggedve - elhagyatottságunk fölött panaszkodom, gyöngéden 1199 1| stb. stb. stb.: ezt tudta elhagyni az a kis amerikai asszonycica! 1200 14| leányt és majdnem sírt, mikor elhagyta. Tizenöt évet engedett volna 1201 3| órát, mielőtt útaink örökké elhajlanak. Egy nappal több, vagy kevesebb, 1202 8| előtt okvetetlenül az fog elhaladni elsőbben.~ ~Úgyszólván alig 1203 12| fotografus filagóriája mellett elhaladva, egy siető ember kiáltása 1204 6| dicsekvésbe. A végén kissé elhallgatott, de aztán újra megszólalt:~ ~- 1205 2| téged szegény, jó anyád elhalmozott s az a szerető, gondos pillantás, 1206 4| Mindig lassabban, mindig elhalóbban, míg a nagy gránátszínü 1207 4| primadonna hangja szinte elhalt a parkot ábrázoló fényes 1208 12| bakfislányok az izgalomtól elhalványodva nézték, mikor két komornyik 1209 3| ajánlatot s ne utasítsd vissza elhamarkodva, mert sohasem teheted jóvá. 1210 3| akit férje botrányos módon elhanyagolt. Ők még talán mitsem tudtak 1211 3| biztos lehet.~ ~- Ez végső elhatározása?~ ~- A legvégső.~ ~- No 1212 3| Otthagytam a férjemet. Elhatározott szándékom, hogy többé nem 1213 10| kétemeletes házában van elhelyezve.~ ~Minthogy a kérő külseje 1214 1| végre belátta, hogy nem élhet annyi ideig, mint a mammuthok 1215 6| Nem látom hát be, miért ne élhetnék meg én is a stilusomból, 1216 11| a szakácsnét, találta az elhidegült lakásban.~ ~- Mi történt? - 1217 9| önfeláldozó tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék 1218 6| tovább tartson. Ime most újra elibém kerül Keszy Lénárt, volt 1219 15| a harmadfélezer méteres elipszisen.~ ~Általános elszörnyedés 1220 8| A kép csinos volt, de az elismerés kissé lanyha. A lapok fölemlítették 1221 14| nagyságát, lelkének kiválóságát elismerjék. Sokszor, egy-egy éjjeli 1222 1| Természetnek mondani.~ ~Ha ilyen elismerőleg nyilatkozom Interlaken külső 1223 6| öreg Vojtik Kol. József is elismerte. Emlékszel-e még arra az 1224 6| kalkulust? Már akkor is elismerték rólam, hogy kitünően fogalmazok. 1225 10| összeget sem bíznám rá? Ez az eljárás úgy tünik föl, mintha féltenénk 1226 10| hirdesse ki a Tilda szerencsés eljegyzését.~ ~Októberben, mikor a templomból 1227 4| Ötödnap az egész Lipótváros az eljegyzésről beszélt. Sárikát, ki egy 1228 9| afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája 1229 9| Szénás doktort.~ ~- Ha estére eljön, - mondta neki, kezében 1230 14| vöröskeztyüs kezét.~ ~- Szép, hogy eljött, - mondotta, - meddig marad?~ ~ 1231 5| megnyitjuk a boltot! Remélem, eljöttök délutánonként!...~ ~Ők már 1232 12| föntebb idézett konkluzióig eljutott, szinte fuldokolva a boldogságtól, 1233 13| pozsonyi állomáson hangosan elkáromkodta magát. Az első magyar lapban 1234 14| Hallom könyvet írt?... Elkelt-e már belőle sok példány?~ ~ 1235 2| tantim?” S aztán élénken elképzeled, ahogy az ismerős fekete 1236 1| ilyesmit még álmában sem tud elképzelni az olyan szegény túladunai 1237 7| hogy a nyári költségvetést elkészítsük.~ ~A mama beleegyezőleg 1238 7| leányok az előszoba ajtajáig elkísérték és kórusban zengték utána:~ ~- 1239 3| Margit megbánhatja azt, amit elkövetett. E viruló és kívánatos asszony, 1240 3| valami nagy bolondot kell elkövetnie, mikor a Zimonyiék kivilágított 1241 3| A levelet még délelőtt elküldte férje bálvány-utcai hivatalába. 1242 6| van rá, mert ebből fogok elkvaterkázgatni, ha egyszer a hajam megfehéredik, 1243 12| És a kopaszodó ember ellágyuló szívvel sóhajtotta:~ ~- 1244 10| szerelmes gyógyszertáros ellágyulva csókolta a menyasszonya 1245 15| mindama kényelmekkel bőven ellátta a maga lakosságát, amiket 1246 3| látván, hogy Margit nem ellenkezik, hirtelen föléje hajolt 1247 10| forintomért...~ ~Veszedelmes ellenségnek nézték a vőlegényt és a 1248 13| ügyvezető titkár.~ ~- A gazember ellopta az ötletemet! - kiáltott 1249 2| érdemled meg - te rossz, buksi, ellustult Gyurkó, te!~ ~„Hidd el, 1250 13| célokat szolgál, habár a földi elme az örök logikát meg nem 1251 11| vissza és vasárnap délután elmegyek hozzád...~ ~Aurél boldogan 1252 6| Aki lapot akar olvasni, elmehet a kávéházba, ott százával 1253 6| hiszen a „Korunk Tükre” csak elméletben jelenik meg... Hogyan kerülne 1254 9| egyetlenegy, amely átöröklési elméletemet nem igazolta volna...~ ~- 1255 3| állapotban hosszasabban elmerülni valami beszédbe.~ ~Csak 1256 1| mint egy francia márki oly elmésen dalolja egy negyedévenkint 1257 6| tanyai embereket. Bízvást elmondhatjuk, hogy a magyar szentkorona 1258 7| asztalt, s Komlósi papa elmondta, hogy mi történt.~ ~- A 1259 7| feleség.~ ~Éjfél már jóval elmult, mikor Komlósi úr az István-ból 1260 2| légy! Ezt bizonyára nem élném túl.~ ~„Az Isten áldjon 1261 8| színvonalát, s a jockeyk mintha élnének. A Döntő pillanat megdobogtatja 1262 3| gróf, a részvénytársaság elnöke, hajnali két óráig együtt 1263 3| egyízben oda is súgott az elnökhöz, aki éppen a gyűlést akarta 1264 3| akinek egy törvényszéki elnökné volt a szomszédja, folyton 1265 1| ruhát, hogy nézi!... Majd elnyel a szemével szegény és reggelenkint 1266 1| az egyetlen elfogadható élő lény az egész fürdői sokadalomban. 1267 9| végig a folyosó kőkockáin, előadása előtt magához intette a 1268 3| fölött, ahol Nógrády az előadásait tartotta. A szürkekabátos, 1269 3| egykoru verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu kis 1270 12| pedig hirtelenül megakadt az előadásban. ...És otthon, a toronyszoba 1271 12| olvasott, s nem figyelt az előadásra, a kis fenség gamin módra 1272 4| hangulatban készülne végignézni az előadást.~ ~Mosolyogva fordult az 1273 13| amely az emberszeretet ügyét előbbre vigye. A nyomorgó gyermeket 1274 13| város fölött. A fehér fény elöntötte a szunnyadó házakat és a 1275 8| a német művészvárosokat elözönlik. Hazajövetele után, mikor 1276 6| feledd, - mondta, - hogy az előfizetésed április végén lejár...~ ~ ~ 1277 6| levelezéseket folytatnom, hogy az előfizetőcskék a fertály végén hiánytalanul 1278 6| fölszólítottam, hogy lépjen be az előfizetőim közé. És bár az előfizetési 1279 6| hajam megfehéredik, de az előfizetők nem szorulnak az eféle szamárságra... 1280 6| nyomdát is fizetném? Az ötszáz előfizetőm közül egyik sem kap lapot, 1281 6| rövid idő mulva ötszáz előfizetőt toborzottam össze a barátaim 1282 4| míg a nagy gránátszínü előfüggöny egyszer csak fölhúzódott 1283 7| ötödfélezer forintra. Az összes előirányzás tehát a lakással és utazási 1284 6| vidám, derüs öregségemet előkészítsem. Nem marad az ember mindörökké 1285 14| domboldalak eltűntek a szemei elől, Topolyi, mint egy modern 1286 13| gazdag házasságok mindennemü előnyeivel. Aki előtt a logikai kapcsolat 1287 6| nemes udvarházakban. De az előrelátó ember a jövendőkre is gondol, 1288 2| szegénynek.” S bizony csak előszedegeti az albumból azt a halvány, 1289 3| füstfellegje, amint eltünt, eloszlott lassanként a levegőég átlátszó 1290 7| asszony és a leányok az előszoba ajtajáig elkísérték és kórusban 1291 9| néhány pillanat mulva az előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~ 1292 12| mikor bájos tanítványával először találkozott. ...A hercegnő 1293 5| lélegzettel váltotta föl élőszóra a Lőrinc írásbeli üzenetét:~ ~„ 1294 12| udvarmesterénél, aki a többiről majd élőszóval tudósítja...~ ~Az az ötlet, 1295 7| családfő pedig így folytatta az előterjesztést:~ ~- Mindenekelőtt jőjjünk 1296 2| én Gyurkó bátyám, az te előtted semmit sem számít, tántikám?” 1297 2| napokban szinte fölelevenedtek előttünk, amennyiben a sírkövet, 1298 9| boncoló-teremből. A folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete 1299 7| végösszegből.~ ~A családfő ismét elővette a ceruzáját s komor arccal 1300 5| részleteit is közös konferenciák előzték meg éjjelenként. Micsoda 1301 3| De azért nem szükséges elpirulnod...~ ~Mert csodálatos, de 1302 13| jótéteményére; de a szegény bizony elpusztul, ha a gondos ápolást megvonjuk 1303 2| visszahozza mindazt, ami elpusztult!” S ilyenkor elábrándozgatunk 1304 5| a pompás portékák mind elpusztultak a rossz idők következtében 1305 5| látogató szomszédokra is elragadt.~ ~- Kérek egy hatos ára 1306 3| asszonyok között valami különös elragadtatást keltettek e régies zamatu, 1307 10| hazajött, a mama gyorsan elreferálta a történteket.~ ~- Megmondtam, 1308 11| tegye jóvá, amit ő oktalanul elrontott. Ne szóljon, ne írjon semmit, 1309 5| mindig hűségesen betoppant elseje körül a várva-várt utalványokkal. 1310 15| pisztolylövésekkel fogadták, május elsején jól sikerült tüzijátékot 1311 1| dideregve gondolunk november elsejére, mikor már Budapesten premiérek 1312 3| kivilágított ablakai előtt elsétált. Az a gondolat, hogy Margit, 1313 8| okvetetlenül az fog elhaladni elsőbben.~ ~Úgyszólván alig gondolt 1314 8| Keresztury mától fogva az elsők közt van. Ez a kis csontos 1315 1| nekem akarta átengedni az elsőséget a főtt szilvából... A főtt 1316 12| herceg, a kis uralkodóház elsőszülöttje, egy huszonkétéves fiatal 1317 15| elszörnyedés támadt, a sportsmanek elsütötték a revolverüket, a totalizatőr 1318 15| kilépett háza erkélyére - és elsütvén hatlövetü revolverét, nyájasan 1319 4| hegedűsök s az operette egy elsuhanó töredékével kellemes hangulatot 1320 13| a belváros házai fölött elsuhantak, mindenlátó szemük egy pillanatig 1321 3| reggeli gyorsvonathoz fog elszállítani. Tíz órakor indul az express 1322 12| töpreng, habozik, amíg végre elszánja magát, hogy a tettek mezejére 1323 2| soká, míg egy levélírásra elszánod magad. Ha látnád, hányszor 1324 15| elipszisen.~ ~Általános elszörnyedés támadt, a sportsmanek elsütötték 1325 1| vásárolni...~ ~A néni ezen jól elszórakozik ebédutánig, de engem talán 1326 1| akinek kedvéért fölvehetem az elszórt virágos, tengerzöld selyemruhámat. 1327 2| azonnal írj, mert különben eltagadom, hogy a hugod vagyok. Látnád 1328 13| lenni...~ ~- Fogadjunk, hogy eltalálom a kartárs úr gondolatát!~ ~- 1329 6| Korunk Tükre” akkor is eltart, ha egyszer a podegra belém 1330 3| mert különben én fogok eltávozni.~ ~Zimonyi, ki még a feleségét 1331 8| Hazajövetele után, mikor atyját eltemették, kiderült, hogy az öreg 1332 1| főtt szilvában van némi eltérés; az erősebb nem itt is túl 1333 3| kísérlet, hogy e véleményemtől eltérítsen. Nyugodjék hát meg s keresse 1334 3| a fölszolgáló pincéreket éltette, mert a pezsgő mindnyájukat 1335 11| vissza a mamájához, azzal az eltökélt szándékkal, hogy többé sohasem 1336 3| azt hiszem, minden iránt eltompultam már ez egy érzésen kívül, 1337 12| mosolyog... De a mosoly eltünik az arcáról, a szeme könnybe 1338 11| egymást. Félévig elválva éltünk, de félév mulva, amikor 1339 3| megbeszéljük a többit.~ ~Eltüntek a szállóbeli folyosón, s 1340 14| a zeg-zúgos domboldalak eltűntek a szemei elől, Topolyi, 1341 11| érte mentem s e nap óta úgy élünk, mint a galambok. Miért 1342 2| a nyakad köré, amit még elutazásodkor veled adtam, s otthon igyál 1343 11| meggyőződtem, egy nyári reggel elutaztam érte Aradra. A mama boldogan 1344 3| akaratommal, sohasem fogok elválni tőled. Rajtad függ most 1345 3| könyörgök hozzád, legutóljára. Elválok tőled, jó, de egy föltétel 1346 13| harmadnap pedig végképpen elváltak: Koppány doktor Oxfordba 1347 11| látjuk egymást. Félévig elválva éltünk, de félév mulva, 1348 8| Mikor a művészeti akadémiát elvégezte, atyja Münchenbe és Düsseldorfba 1349 7| pedig, mint akik tökéletesen elvégezték a dolgukat, újra visszaültek 1350 12| Paloznaky, az egyetemi éveit elvégezve, egy napon arra a lépésre 1351 10| olyanhoz, aki nem akarta elvenni, a szegény Tilda nem mehetett 1352 10| férjhez olyanhoz, aki szívesen elvesz, mert az bizonyosan nem 1353 3| azért, amit a házasságban elveszített.~ ~Pedig nem úgy volt, ez 1354 3| hozzám képest, aki téged elveszítettelek.~ ~„Hallgass meg hát, könyörgök 1355 15| visszahozzuk, amit ma délután elveszítettünk... Az igazi sportsmannek 1356 2| birtokok most már végleg elvesztek, s a szép pusztákba valami 1357 11| a feleségemet mindörökre elvesztettem. Ez vasárnap történt, s 1358 2| mint tudod édes gyerekem, elvesztettük. Szegény apád, ki a rokonaihoz 1359 13| puszta véletlenből ide is elvetődtem... De ha őszinte akarok 1360 2| amit most a kegyetlen sors elvett tőlünk. Milike, ha néha - 1361 10| Tornallyainé lesujtva szólott:~ ~- Elvette az eszét ennek a szerencsétlen 1362 6| házalnak, az úri osztályt, mely elvileg nem tér nyugalomra, amíg 1363 1| esős hajnalon mindörökre elvitte valamelyik kegyetlen gőzsikló 1364 11| volt feleségem makacsul elzárkózott a szobájába, s amikor délfelé 1365 13| volna jó az úgynevezett emberbaráti érzés, ha arra nem, hogy 1366 13| ajánlotta a szép eszmét az emberbarátok figyelmébe. Igy történt, 1367 9| glabella-elmélet a kétlábu embereknél nem válik be... Az Erzsike 1368 9| jutott-e már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi, a magunk 1369 13| az orvosban egy morzsányi emberismeret többet ér egy garmadányi 1370 13| ideát találjunk, amely az emberszeretet ügyét előbbre vigye. A nyomorgó 1371 5| kedve szerint, ha a többi embertársával veszekedhetett.~ ~A szomszédok, 1372 1| boldogság az a tudat, hogy egy embertársunkat boldoggá tettük.~ ~ ~ ~Magyar-Berény, 1373 4| zsölléi, a páholyok, az emeletek kinyuló erkélyei, mind tele 1374 3| lett ismét. Csak fönn, az emeleten világosodott meg a Margit 1375 1| rendezett tanácsu városban emeletes sarokházakat lehet vásárolni...~ ~ 1376 12| cilinderét lassan félkörben emeli meg a bámuló hercegnő előtt...~ ~ 1377 14| sem tud az ő tüneményes emelkedése felől, s bizonyos jóakarattal 1378 3| összeszorítva, Margit hidegen emelkedett föl. Egy tiszta és vérig 1379 6| lapot, de nincs köztük, aki emiatt a csekélység miatt neheztelne, 1380 13| így szólott a reménybeli eminenciás úrhoz:~ ~- Ugy hallom, hogy 1381 6| gimnáziumában, az egykori eminens, akitől a derék atyák oly 1382 7| szakácsnő és a készfizetést emlegető mészáros között. Komlósi 1383 13| kicsikéi, akik egy bűnös óra emlékéből születtek... Jóízüen, kéjesen 1384 11| A telegrammban hálásan emlékezett meg jóságomról, édes, jószívü 1385 11| jogászkollégái közül.~ ~- Mindnyájan emlékeztek még arra a félreértésre, 1386 14| egyetlen-egy szóval sem emlékezvén meg a „Hó” országraszóló 1387 2| leány! Hiszen - talán még emlékszel rá, édes fiam - magam is 1388 11| egyszerre beléd szerettem. Említenek ilyen eseteket a regényírók...~ ~ 1389 10| ajkát, ha valaki ilyesmit említett előtte:~ ~- No hiszen, szép 1390 4| gazdag műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett a chiffonnal 1391 1| Interlaken a bokréta rajta, énekelhetném szabadon a költővel, ha 1392 1| tetején táncolna vagy reggelig énekelné a dorozsmai szélmalmot... 1393 4| három nap mulva széltében énekeltek Budapesten... És mintha 1394 1| egyáltalában csak annyi éneklő hangom is volna, mint egy 1395 14| mikor elhagyta. Tizenöt évet engedett volna az életéből, ha e 1396 13| IV.~ ~Engedjék meg önök, hogy a negyvenes 1397 13| ugyanaz a jó csillag, aki nem engedte meg, hogy diákkoromban éhen 1398 3| szeretlek, te nem gyűlölhetsz engesztelhetetlenül.~ ~„Határozatod felől táviratilag 1399 8| Becsületemre, sohasem festettek ennél kontárabb képet, mióta az 1400 7| kedden is dinnyét akarok enni, - mondta a barna Ella durcásan.~ ~- 1401 1| pedig befűzött derékban: ennyi a különbség a délelőtt és 1402 9| hasonlít az önére, mint az enyémre... Teringettét, úgy látszik, 1403 5| melyet a Lőrinc keresete alig enyhített némileg.~ ~Mert Lőrinc, 1404 11| aligha olvasta valaha ilyen epekedve) s hamarosan leutazott Aradra. 1405 8| ezidőben krónikussá vált, egy epés tárcában kijelentette, hogy 1406 8| levő családi kastélyban már építik a diadalkapukat, amelyek 1407 8| dolgozik és Wiesbadenben most építtettem egy mesébe illő nyaralót. 1408 12| csináljon az ember!~ ~Mit érdekelte Paloznaky Mihályt, a papod-vármegyei 1409 3| udvarolt, aki pikánsnak és érdekesnek találta az elvált asszony 1410 2| ez a kis leány mennyire érdeklődik az ilyesmi iránt!~ ~„Azt 1411 14| gyülekeztek, s egy fiatal fiskális érdeklődve kérdezte:~ ~- Hallom könyvet 1412 14| főképp, valami eldugott erdélyi fürdőhelyen. Annyi kudarca 1413 2| hogy még a századrészét sem érdemled meg - te rossz, buksi, ellustult 1414 7| Az ilyen gazemberek nem érdemlik meg, hogy kíméletes legyen 1415 12| nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester csodálkozva rajtafelejtette 1416 14| ahogy a tornyok, a kis erdő, a zeg-zúgos domboldalak 1417 1| fickónak látszik, néha beszédbe eredek vele olyan dolgok felől, 1418 10| gondolkodásának az lett az eredménye, hogy a leány, huszonötéves 1419 9| aztán számítani kezdte az eredményeket és úgy látszik, különös 1420 13| napfényre, vagy a viharok erejére. A Gondviselés azért teremtette 1421 4| kényszeríthetik semmire. Egy erélyes szó, egy kis határozottság 1422 4| félénk, ez a hiba. Lássa, ha erélyesen kijelentené, hogy ezt akarja 1423 14| Bolondság!... Sohasem érem meg, hogy ebből az álomból 1424 15| bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről, mert az 1425 3| a zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben álló színésznő pár 1426 5| esett az eső. Az udvaron, az eresz alatt lármásan kalimpázott 1427 6| pointeket. Meghízott tokát eresztett s jóságosan a keblére szorított, 1428 11| feleségeért nem, legalább én érettem, aki mostan is csak úgy 1429 1| kegyetlen gőzsikló az én érettkoru, de fiatalszívü hercegemet...~ ~ 1430 8| Hej, fiúk, ha még egyszer érezhetném azt a lelkesedést, amellyel 1431 6| anélkül, hogy valaha a hiányát éreznéd...~ ~Jót nevettem a különös 1432 3| Valami különös lelkesedést éreztek, s szinte a könnyekig meghatotta 1433 3| puha, finom kis kéz melegét érezvén, Nógrádyt egyszerre átjárta 1434 2| telepedett le, aki nem is érintkezik a szomszédjaival. Igy hát 1435 4| páholyok, az emeletek kinyuló erkélyei, mind tele voltak emberekkel. 1436 4| hallották a páholyokban, az erkélyen, s a földszint ama részein, 1437 15| mosolyogva kilépett háza erkélyére - és elsütvén hatlövetü 1438 12| fürdőben a vesztfáli hercegnő érkezésének híre futott, az öreg Paloznaky 1439 2| csak az utolsó napokban érkezhetett Budapestre, egy hatvannégy 1440 14| megnépesült a környék egynéhány érkező jóbaráttal, a régi cimborák 1441 2| Mili.”~ ~*~ ~Oh, bár sohase érne el hozzátok, szegény, jó, 1442 3| asszony, kiben csodálatos erő és jellem lakott, más egyebekben 1443 3| dőlt le a divánra, sarkig érő csuklyás köpenyegét csöndesen 1444 8| szólott magában:~ ~- Minek erőlködném tovább, ha ugyis hasztalan 1445 1| szilvában van némi eltérés; az erősebb nem itt is túl van a negyven 1446 4| szünet alatt Török Vilma oly erősen meglökte az édes anyját, 1447 14| is bocsátlak többé!...~ ~Erőssé tette a siker, az anyagi 1448 3| jövőért. Én nem érzek arra erőt, hogy lemondjak, s ez egyetlen 1449 7| szorulunk meg pénz dolgában. Erre pedig Gyopárfüred a legmeggyőzőbb 1450 9| ujságlapot lobogtatva, - a való értékére fogom redukálni ezt a horribilis 1451 7| polgár nem igen ismeri a pénz értékét; a fogadóban, ahol családjával 1452 15| hanem a legkülönbözőbb értékkel bíró holmikat: pisztolyokat, 1453 4| túl...~ ~- Most már nincs értelme a gyávaságnak. Az a kérdés, 1454 15| Az adamstowni gentlemanek értelmetlen csodálkozással rázták meg 1455 1| porcellánnal látja el a gödöllői értelmiséget... Feisthammer úr igen derék 1456 11| telegrafálok neki, hogy jőjjön értem...~ ~Kata igen komolyan 1457 3| kissé kényes dolog felől értesítette Zimonyit; legalább Margit, 1458 12| minisztériumból, melyben arról értesítették, hogy a piemonti nagyherceg 1459 4| gyanu hozta-e a színházba, értesítették-e a találkozás felől, elég 1460 3| Határozatod felől táviratilag értesíts.~ ~Férjed: Dr. Zimonyi Lajos.”~ ~ 1461 14| emberek sorába.~ ~Ő maga alig értette ezt a diadalt. E munkáját 1462 14| prózai asszony lett. Nem értették meg egymást többé, teljesen, 1463 12| titokzatos, meglehetősen érthetetlen leveleket írt id. Paloznaky 1464 13| az örök logikát meg nem értheti...~ ~A két angyal még egy 1465 4| Sárika, hát térjen magához. Értsen meg, a közös javunkat akarom. 1466 3| szomjuságának, a szerelmi érzékei föllobbanásának. Ugy érezte, 1467 3| még egyszer az övé volna. Érzékeit, melyek uralták, semmi sem 1468 3| fogadja el. Vágyától és érzékeitől elragadtatva, egy gyermek 1469 3| szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága látszott; mindezek 1470 13| mozgósítani. A jó főpapok, az érzékeny mágnásasszonyok épp úgy 1471 11| és forró arcát gyerekes érzékenységgel rejtette el az öreg asszony 1472 8| A grófnak melankolikus érzelmek lopóztak a szívébe és egy 1473 3| magas homlokára, mintha egy érzelmes, ragaszkodó gyermeket akarna 1474 3| megnyugodván, megint csak érzem: lehetetlen, hogy így hagyjalak 1475 13| úgynevezett emberbaráti érzés, ha arra nem, hogy a szegény 1476 3| iránt eltompultam már ez egy érzésen kívül, amely hozzád köt. 1477 13| legügyetlenebb frátere volnék, ha az érző szíveket a szent cél érdekében 1478 9| nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér sarkáig. Innen csak pár 1479 15| kiáltotta Adamson úr esdeklően, - becsületszavamra állítom, 1480 15| sportsmannek a küloldali esélyekkel is okosan számolnia kell...~ ~ 1481 1| fürdői élet mozgalmai és eseményei hullámzanak. A kút körül 1482 5| indultak meg a látóhatár összes eseményeiről. Az ankét csak akkor oszlott 1483 12| istenasszonynak, aki a kiváló eseményeket följegyzi...”~ ~A vörös 1484 1| mely mindig a legmeglepőbb eseményekre készíti elő a barátságos 1485 3| tájairól. Margit, aki világos esernyőjét kényelmesen a háta mögé 1486 7| pedig rögtön levonta az esetből a tanulságot.~ ~- Látjátok, 1487 11| szerettem. Említenek ilyen eseteket a regényírók...~ ~Hol hát 1488 13| Tegyük föl a legkedvezőbb esetet: kétezer forint évi jövedelem, 1489 9| előtt is meg mertem volna esküdni arra, hogy a teóriám helyes.~ ~ 1490 10| gyerekkori barátnőjének esküvője után, a mama könnyet látott 1491 1| szélmalmot... Kétségbe kellene esni a világ sorsa fölött, ha 1492 5| Ebéd után volt és esett az eső. Az udvaron, az eresz alatt 1493 6| hosszu, hideg, unalmas őszi esők hullanak. Hátha megroppan 1494 13| gyarló világon, mint az esőre, a napfényre, vagy a viharok 1495 3| életük legfontosabb perce. Az esplanade-béli zenekar vidám polkába fogott, 1496 3| szemlélték, a hosszu kavicsos esplanade-on, mely pajkos operette-dallamoktól 1497 3| I.~ ~Vizkereszt napjának estéjén, körülbelül háromnegyed 1498 1| ki hallott ilyet? De az esték még csak megjárják valahogy, 1499 11| sóhajtozva gondolt a téli estékre, amikor egy pongyolaruhás 1500 8| képbíráló, aki egy ízben estélyen volt a grófnál, éppen feléjük 1501 5| dicsekedve mesélgették esténként:~ ~- Egy hét mulva megnyitjuk 1502 3| Jól meggondolta?~ ~- Estétől reggelig.~ ~- Jó, - válaszolt 1503 7| Negyven forint.~ ~- Eszerint mindössze hatezerkilencszáz 1504 14| megszólalt. Apró, kényelmi eszközei egyre-másra szaporodtak, 1505 3| s a maga részéről minden eszközzel meggátolja a válást, ha 1506 7| váltóját a takarékpénztár eszkomtálja, Komlósi úr, a pénzt a zsebébe 1507 13| vezércikkben ajánlotta a szép eszmét az emberbarátok figyelmébe. 1508 1| savanyuvizes kút és a tóparti eszplanád: ime azok a fix pontok, 1509 1| ingbluzban jár az ember, az eszplanádon pedig befűzött derékban: 1510 1| esztendő!) mindig jól esik, ha észreveszi, hogy hatott valakire és 1511 7| megmondom. Tavaly azt az esztelenséget követtük el, hogy olcsóbb 1512 6| lesz majd, a tavasszal, egy esztendeje. Az abonnensek negyedévenként 1513 8| fiu volt, s tizenkettedik esztendejében zseniális karrikatúrákkal 1514 10| töltötte be harmincadik esztendejét. Határozottan szerencsés 1515 1| asszonynak (hja, huszonhat esztendő!) mindig jól esik, ha észreveszi, 1516 8| mely az Illésházy-díjjal ez esztendőben éppen történelmi képeket 1517 6| bátran megérheted a századik esztendődet, anélkül, hogy valaha a 1518 6| huszonöt koronába kerül egy esztendőre - rövid idő mulva ötszáz 1519 15| Tóbiás, aki teljes tizenkét esztendőt ültem az illinoisi fegyházban...~ ~ 1520 15| hogy „gyalázatos vereség”-et, mert tényleg annak kell 1521 2| leszünk, hogy minden kedves ételedet megtaláljad.~ ~„Nem, te 1522 13| korcsmában, s míg a rossz ételeket szitkozódva elfogyasztották, 1523 2| tudom adni az ízét minden ételnek, ami az asztalra kerül s 1524 12| kissé kioktatták az udvari etikett felől, aztán -, harmad- 1525 12| hogy amikor óra végeztével etikettesen meghajol előtte, a hercegnő 1526 8| pillanat-ot festettem!... Nem ettem, nem ittam, mert mindig 1527 9| igen sokat beszélnek. Az európai hírü tudós ugyanis a minap 1528 3| A fürdőzésnek legfőbb évadján, július vége felé, ahogy 1529 3| minden asszonyában, akár Évának, Juliának vagy Izaurának 1530 8| padlásán.~ ~A következő évben egy vidám genne-képet festett, 1531 1| hogy örökké akar élni s evégből Gödöllőt, mint klimatikus 1532 12| fiatal Paloznaky, az egyetemi éveit elvégezve, egy napon arra 1533 12| mint tudja - a hetvenes években egy alföldi garnizonban 1534 3| éjszakánként azt hitte: éveket adna az életéből, ha Margit 1535 4| forintot könnyen megkeresett évenként. De Cayll Antal, aki nagy 1536 14| özönéből, melyek nálunk évente megjelennek, szokatlanul 1537 15| de az éjjel Eibiss-cukrot evett és meggyógyult...~ ~A nép 1538 11| titokzatosabb, mint Egyiptom évezredes szfinxei...~ ~A jogtudorok 1539 14| tekintélyeképp szerepelt a hazai évkönyvekben.~ ~- Ni, csak, maga az barátom! - 1540 5| vajdlinghoz, melyben a régi evőeszközöket mosogatták. Véghetetlenül 1541 15| két hét alatt kivágta az évszázados fatörzseket, egy sereg ügyes 1542 3| petrovényi kerületben, ahol egy évszázadra demoralizálta az egész környéket. 1543 12| a legidősebb lánya nyolc évvel ezelőtt ment férjhez a ruméliai 1544 13| Ugy hallom, hogy az excellenciád fölavató beszédében is lesz 1545 13| kedves kartárs. A miniszter ő excellenciája nagyon a lelkemre kötötte 1546 8| Brüsszelben megnyerte az Exposition arany-érmét. Mikor Kinizsit 1547 13| klinikát kereste föl a legelső expressz-vonattal...~ ~ 1548 3| huszonnégy óra a pokol valóságos extractuma lenne, nem-e kötelességed 1549 11| megvígasztalod...~ ~Bognár ezalatt szomorúan botorkált a budapesti 1550 8| kerestek föl képeikkel...~ ~Ezekben a napokban történt, hogy 1551 5| fejeteket. Ki fogom utasítani ezeket a vendégeket. Minden szerencsétlenségnek 1552 5| Rettenetes, mennyi bajom van ezekkel az emberekkel! Megkeserítik 1553 13| gyermekeiket ápoltassák. Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? 1554 3| egy-két emléked, ami kedves; ezekre gondold meg jól ezt az ajánlatot 1555 3| többször összetalálkoztak ezentul s a világ jó ideig abban 1556 8| sem hagyott maga után, s ő ezentúl alig számíthat egyéb kereseti 1557 5| s a levélből - mintha az Ezeregyéjszaka álmai valósultak volna meg 1558 7| szerető apa. - Ez egy hónapra ezerkétszáz forint, három hónapra háromezerhatszáz 1559 15| óra alatt futotta meg az ezerméteres pályát, most egy és egynegyed 1560 7| borravalókkal együtt, már van ezerötszáz forintnyi kiadásunk. Következik 1561 2| otthonban is. Csókollak ezerszer, édes fiam! Szerető, öreg 1562 8| képkritikus, akinek gyomorbaja ezidőben krónikussá vált, egy epés 1563 8| és így szólott:~ ~- Négy ezüstbányám van az Uralban, birtokaimon 1564 10| Láttad, mennyire vizsgálta az ezüstnemüeket? Délután meg kíváncsian 1565 9| tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva 1566 12| hercegnő elé állította a kis ezüstveretü asztalt, s egy nagy tablettán 1567 8| Práter fái között, mikor négy ezüstzablyás, orosz mén robogott el mellette, 1568 5| esztendeig aludt a konyhabeli faágyban, s a két leány kivonult 1569 15| rendeztek (fölgyujtván a fából készült ispotályt), szóval 1570 14| haraggal sietett le a rozzant fagrádicsokon, ki a piaci sétatérre, ahol 1571 13| minden árva az útszélen fagyna meg, minden beteg a szalmán 1572 9| gondolod, hogy a méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony 1573 13| hozomány, amit a magunk fajtabeli szegény fickó megkaparítani 1574 12| megint a régi Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak a rohtmühleni 1575 13| ahelyett, hogy örömkönnyekre fakadt volna, dühösen megmarkolta 1576 6| könnyünek érzi magát, miként a fákon szökellő mókus, s ezer változatát 1577 13| Koppány doktor ekkor a fal felé fordult és rövid öt 1578 6| regényírókén, akik szobájuk négy fala között szegényes történeteiket 1579 12| rohtmühleni kastély sárga falai...~ ~Az öreg ember úgy érzi, 1580 9| kénes gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek 1581 6| öreg koromra nem lesz egy falat kenyerem, egy korty hamisítatlan, 1582 8| rajzolta tele az iskola falát. Mikor a művészeti akadémiát 1583 8| színben, ahol Berger Ignác, a falu félbenmaradt bankárja, mérte 1584 13| abba a kicsike határszéli faluba is kirándult, ahol a belga 1585 2| ami ebben a szegény kis faluban itt maradt utánad. Bár az 1586 13| együtt utaztak el a kis belga faluból, harmadnap pedig végképpen 1587 8| főudvarmesteri hivatal, falun töltött egy egész nyarat, 1588 5| hetivásár alkalmával, a falusiak kíváncsian kukkantottak 1589 7| szivarra, így szólt a figyelő familiához:~ ~- Ezennel végzésileg 1590 13| kimutatja, többnyire a módos familiák betegsége, akiknek bőven 1591 9| orvosok másik pártjának fanatikus és kikiáltott feje, magához 1592 6| földicséri. De Lénártot, fantázia dolgában, aligha multa fölül 1593 6| örökké rohanó nagyváros fantáziája mennyivel túltesz a regényírókén, 1594 6| nevezhetném. Arra a mesterségre fanyalodtam, amihez a legtöbb talentumom 1595 3| mosolyogva.~ ~A professzor némi fanyarsággal válaszolt:~ ~- Sehogy. Egész 1596 8| kép mellett, az ujságok fanyarul beszéltek róla. A híres 1597 5| fogyatékos dívánon; a mult éjjeli fáradalmak nagyon kimerítették. Mert 1598 7| Bárcsak ne hiába fáradna, édesem, - mondta gyöngéden 1599 2| Ezért neveltelek, ezért fáradoztam veled, mikor csak akkora 1600 1| helyett most szinte jól esik fáradt lelkemnek az enyhe vízparti 1601 3| született Gerson Margit fáradtan dőlt le a divánra, sarkig 1602 6| a jó fiúkkal az étkezés fáradtságát megosztja. Délben kévéset 1603 7| szerepelnek, néha csak bizonyos fáradtsággal tud magának megszerezni 1604 5| néhányszor:~ ~- Ugy el vagyok fáradva, mint valami kutya! Ez aztán 1605 8| Egy szobrász ambicióval faragta a Góliáth hasonmását, mely 1606 11| sincsenek éppen hideg homokkőből faragva, ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, 1607 2| hogy esténkint, amikor fárasztó napi munkád után édes nyugalomra 1608 4| egy frakk is, a közelgő farsang legelső fecskéje. A földszinten 1609 5| bevándorolt a kis kasszabeli fatálba, mely még a régi üzletből 1610 15| alatt kivágta az évszázados fatörzseket, egy sereg ügyes ácsmester 1611 4| földszint ama részein, ahol a Fauburg St. Leopold kíváncsi közönsége 1612 1| magyar-berényi kurián és esténkint fázva húzódunk közelebb a fűtött 1613 4| közelgő farsang legelső fecskéje. A földszinten izzadva jártak 1614 3| szenzáció, mint amikor a fecskék visszatérnek a távol napkelet 1615 1| lábát lelógathatja a hajója fedélzetéről...~ ~Ez frivol és ostoba 1616 15| esztendőt ültem az illinoisi fegyházban...~ ~Az adamstowniak, e 1617 15| orvos hivatalában pedig egy fegyházra itélt kuruzsló fogadta a 1618 3| pillantásod, márványnál fehérebb vállad, te magad, te ingerlő, 1619 4| Sárika halavány arca még fehérebbé lett, s kis kezével ijedten 1620 13| tiszta szobákban néhány fehérfőkötős apáca virrasztott a tejüveges 1621 12| És vajjon mit szólna a fehérhaju fenséges asszony, ha azt 1622 9| Nincs rosszabb a tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia híres tanára 1623 5| megint boltja van.~ ~Öreg, fehérszakállas parasztok barátságosan nyujtogatták 1624 8| szóltak:~ ~- Csodálatos ez a fej, valóságos bronzszobor!..~ ~ ~ 1625 1| jóval, most egyszerre a fejébe vette, hogy örökké akar 1626 3| e sejtelem megfordult a fejében, bizonyára elpirult; mert 1627 10| hogy a Tilda romantikus fejecskéje lassankint egy reális számoló 1628 2| édes nyugalomra hajtod a fejed, a sötétben, ami körülvesz, 1629 2| sorod, egészen kiverj a fejedből? No várj csak te rossz fiu, 1630 13| részletes kimutatást olvasott a fejedelmi adományokról, melyek az 1631 1| meghajtottam kissé előtte a fejemet...~ ~Rég túl vagyok már 1632 14| azonközben szerencsésen kihúzta a fejes gyujtót, s most jólelküleg 1633 8| cilindert viselt. Vörös fejét látva, az emberek így szóltak:~ ~- 1634 5| komoly dolgokon törnétek a fejeteket. Ki fogom utasítani ezeket 1635 5| polcokhoz, nagy héringes hordók, fejetlen orosz halak húzódtak meg 1636 3| közönyösen biccentett a fejével s hidegen sétált tova a 1637 13| elzárt lakatokat. Az utolsó fejezet mindig csak az marad, hogy 1638 15| hiszitek, hogy...~ ~Nem fejezhette be szavait, mert Clerc Tóbiás, 1639 8| Bálkirálynő-nek, s ezzel fejezte be a kritikát:~ ~„Ez a kis 1640 13| divata szerint egy mesével fejezzem be ezt az unalmas történetet.~ ~ 1641 9| Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna fiatal asszony 1642 15| színházi belépőket, gabonát, fejkendőket, gubicsot, konyhai fölszerelést, 1643 9| amelyhez képest a Darwin fejtegetései még egyszerü, ábrándos gyermek-álmok. 1644 15| csodálkozással rázták meg hazatéret a fejüket.~ ~- Hm, - mondogatták, - 1645 12| vörös szallagos kalappal a fejükön, elragadtatva súgták az 1646 2| amíg végül álomra hajtjuk fejünket, tudom, nem gyötörnél oly 1647 9| szenvedélyesen udvarolni kezdett egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: 1648 14| Pic Cap... Licht Cap!... Feketét!...~ ~A kaosz Topolyi beléptére 1649 2| meleg teát, mielőtt az ágyba fekszel. Tudod, mi sem könnyebb 1650 14| ahogy éjszakánkint az ágyba feküdt, most egyszerre eszébe jutott 1651 12| hercegnő, mikor Paloznaky a feladatot átnézte, merően, majdnem 1652 4| szemét, Keleti sápadtan felállott. De Cayll, aki tudta, hogy 1653 8| ahol Berger Ignác, a falu félbenmaradt bankárja, mérte a törkölyt 1654 1| lógathatnám le sötétsárga félcipőmet.... De Karolin néni, aki 1655 6| megfogott a küszöbön.~ ~- Ne feledd, - mondta, - hogy az előfizetésed 1656 12| belém, mert másképp csak nem feledkeznék meg ennyire minden illendőségről... 1657 3| ennyit írt melléje: „Itthon feledte.” A levelet még délelőtt 1658 12| rohtmühleni kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor megtörtént, 1659 3| Isten önnel, édes barátom, felejtsen el!”~ ~Mikor Nógrády László 1660 4| föltételeket szabtak, de a felek mégis sértetlenül távoztak.~ ~ 1661 15| kuruzsló fogadta a panaszkodó feleket. Olyan férfiu, aki a szabadságvesztés 1662 3| amely kíváncsian várja a feleletet.~ ~ 1663 14| kérdezte aztán közönyösen. De a feleletre nem ügyelve, szórakozottan 1664 1| az ember sírni szeretne félelmében, ködbevesző, fehér hósipkák, 1665 1| hósipkák, minden oly nagy, oly félelmes, oly misztikus. Éjjelenkint 1666 4| az Istenért?~ ~- Azt, - felelte, - ami egyedül áll módomban... 1667 7| tízes és két ötös került félénken a nyilvánosságra.~ ~- Mennyi 1668 3| bolondul szerelmes volt a feleségébe, aki a faképnél hagyta.~ ~ 1669 11| legyen esze; ha már a rossz feleségeért nem, legalább én érettem, 1670 11| szomoru kilátással, hogy a feleségemet mindörökre elvesztettem. 1671 11| oktalanul féltékeny volt a feleségére, egy napon nagyon is megsokalta 1672 3| május végén, találkozott a feleségével s hódolattal emelte meg 1673 12| hogy hozzám akar jönni feleségül...~ ~Másnap, harmadnap megismétlődött 1674 11| Félévig elválva éltünk, de félév mulva, amikor Katám hűsége 1675 3| filozófusok, kik ebben a félévben hallgatói voltak, bizonyára 1676 6| Átnyujtottam neki a félévi előfizetési összeget, mire 1677 11| sohasem látjuk egymást. Félévig elválva éltünk, de félév 1678 3| messziről, mint valami gyenge felhőfoszlány, a túlsó part kopár síkjáról 1679 10| tolta a székeket ide-oda a félhomályos ebédlőben.~ ~- Sohasem lesz 1680 10| édesanyja fülébe:~ ~- Ne félj, vigyázni fogok magamra... 1681 5| hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló hús miatt negyedórákig pöröljön 1682 12| gyöngyszínü cilinderét lassan félkörben emeli meg a bámuló hercegnő 1683 3| jól magát, három vagy négy felköszöntőt mondott, s az utolsóban 1684 12| kékszemü kisasszony, egyébként félmilliónyi hozomány birtokosnője, szinte 1685 13| intézetről...~ ~Koppány doktor félnapig jegyezgetett a noteszében, 1686 6| üzletnek, nem kell immár attól félnem, hogy öreg koromra nem lesz 1687 8| Keresztury még októberben felöltő nélkül járt, s a kávéházból 1688 10| Tilda az úti köpönyegét felöltötte, a mama így szólt a vejéhez:~ ~- 1689 3| Mikor Nógrády László felöltözve a partra rohant, messziről, 1690 12| megigazítja a bajuszát, a felöltője gallérját kisimítja, a szürke 1691 2| nagynéni, nem is volnék felőled ilyen jó véleménnyel, Milike, 1692 10| örökségemet. Ugyan mit gondolna felőlem, ha ezt a nyomorult összeget 1693 12| szárnyu kuttereket...~ ~A félóra alatt, míg a hercegnő a 1694 9| verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, míg végre nehéz 1695 11| házasságokban is vannak félreértések (Istenem, hiszen csak gyarló 1696 11| Mindnyájan emlékeztek még arra a félreértésre, amely egyidőben a házasságunkat 1697 12| madárka...~ ~Paloznaky, aki félrevonulva cigarettázott a pálmák alatt, 1698 11| remélem, hogy többé nem féltékenykedik a legközelebbi rokonomra...~ ~- 1699 10| eljárás úgy tünik föl, mintha féltenénk a kezében az ötvenezer forintot. 1700 3| affektálni, nehogy a viselkedésük feltünő legyen. Körülbelül éjfélig 1701 4| látták a szomszédok. Annál feltünőbb volt most, hogy a színházban 1702 3| magát megfosztotta. Ez a felületes, érzéki ember, aki még csak 1703 4| leányt, ki a Cayll Antal félvagyonát örökölni fogja valaha...~ ~ 1704 5| vagyona!~ ~S a bőrtáskája fenekéről egy vastag, ötpecsétes levél 1705 14| dörmögte:~ ~- Óh, végre!... Fenékig fogom kiélvezni a diadalt.~ ~ 1706 1| képviseli, melyet gazdája, némi fenhéjázással Arany liliom-nak nevez s 1707 6| Mennyi ideje, hogy a lap fennáll?~ ~- Most lesz majd, a tavasszal, 1708 3| mely a házastársak között fennállott, már öt vagy hat hét óta 1709 9| neveteket a természet jogán fenntartja. Mily perspektivája a társadalmi 1710 7| Gyopárfüredre, mert ez a fürdőzés új fénnyel fogja beragyogni kopott 1711 12| asszony a verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, 1712 13| alvó város fölött. A fehér fény elöntötte a szunnyadó házakat 1713 12| szíve dobog, a szeme előtt fénycsíkok reszketnek s úgy rémlik 1714 2| gyereknek, aki szemetek fénye volt, ez lesz a vége?~ ~ ~ ~ 1715 3| Hiába volt minden: kérés, fenyegetés, rábeszélés, Zimonyi hallani 1716 15| és meggyógyult...~ ~A nép fenyegetően morgott, de e pillanatban 1717 14| Coriolanus, keserü szívvel fenyegette meg ezt a gyalázatos fészket.~ ~ 1718 6| fizet elő rá, hát akkor is fényesen megélek belőle...~ ~- És 1719 3| túlsó partról, csillagként fénylett ide egy magános gyertyavilág. 1720 5| rakoncátlanabb inast, ki a hosszu fenyődeszkákat gyalulgatta. Mert Timár-papa 1721 3| titkolódzás nélkül: e fürdői zaj, fényüzés, e hullámzó élet közepette 1722 15| szívta Adamstown kitünő fenyves levegőjét; az alapító fölött 1723 9| első eset, hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~ 1724 10| aki állítólag ismerte a férfiakat, igy szólt olykor a leányához:~ ~- 1725 9| szólott ki egy fiatal férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával 1726 14| ama az időre, midőn e nagy férfiut visszautasította. Kacagni 1727 14| ő milyen nagy, hírneves férfiuvá lett? Cigarettára gyujtott, 1728 10| fölösleges gonddal. Csókollak, Feri is csókoltatja a kezedet.”~ ~ 1729 3| táviratilag értesíts.~ ~Férjed: Dr. Zimonyi Lajos.”~ ~Csönd 1730 3| irtózott volna attól, hogy férjéhez még gondolatban is hűtlenné 1731 9| színeskedésének. A megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból 1732 7| hogy a lányok tisztességes férjekhez jussanak, meg kell mutatnunk, 1733 3| szólt:~ ~- Otthagytam a férjemet. Elhatározott szándékom, 1734 3| követve, Deauvillebe utazom a férjemhez.~ ~„Isten önnel, barátom, 1735 3| hogy ezt a pillantást egy férjes asszony megőrizze.~ ~- Néha, - 1736 3| lelkesedéssel udvarolt.~ ~- A férjétől? - szólott izgatottan.~ ~ 1737 12| politika az Emma hercegnő férjéül rendelt. Másnap Severin 1738 8| csak beütött az inség, és a férjnek néha nem volt ötven krajcárja, 1739 6| hogy az előfizetőcskék a fertály végén hiánytalanul begyűljenek. 1740 10| Tilda szépen megnőtt, magas, fess leány lett belőle, de a 1741 8| Megvásárolta hitelbe a festékeket és hozzáfogott az alkotáshoz. 1742 8| képet, mióta az ecsetet és a festéket föltalálták...~ ~ ~És harminc 1743 8| útiköltségem...~ ~- Hát ha festenél valamit? - szólt az asszony.~ ~- 1744 15| ha egyszerüen barnára festetem.~ ~- Ojjé, - kiáltották 1745 8| Becsületemre, sohasem festettek ennél kontárabb képet, mióta 1746 8| mikor én a Döntő pillanat-ot festettem!... Nem ettem, nem ittam, 1747 5| hogy az állványokat együtt festhetjük be, mint régente, de most 1748 12| Paloznaky irulva-pirulva feszengett a székén, néha pedig hirtelenül 1749 11| délután, este lekötelező fesztelenséggel csöngetett be a harmademeleti 1750 3| Zimonyi, kiben a hosszas fiaché még növelte a neje iránt 1751 7| három helyen is voltam, a fiákker maga öt forintomba került. 1752 7| hiába járt s másnap is hiába fiakkerezte végig a fél várost. Harmadnap, 1753 6| szakavatottan fütyül éjjel a fiakkerosnak, melynek árát a barátai 1754 14| öreg beesett vállaira:~ ~- Fiakkert rendeljen ide Samu bácsi!... 1755 4| hallotta a muzsikát.~ ~- A fiammal számol le? - Ha ugyan megengedném, 1756 4| körülményei megengedtek. Fiáról, akit valami katonai intézet 1757 14| mint a telekkönyvvezető fiát, aki a falusi segédjegyzőségből 1758 11| csakugyan megérkezett, a fiatalasszony tréfásan megfenyegette.~ ~- 1759 14| meglepetve.~ ~Végignézett a fiatalemberen, de a csodálkozás láthatólag 1760 10| egész vidéken. Magának a fiatalembernek is van tekintélyes vagyona 1761 12| kíváncsian függesztette a fiatalemberre...Paloznaky szertartásosan 1762 12| szép öreg ember valamikor fiatalkorában meghitt ismerőse volt a 1763 8| lelkesedést, amellyel ezt a fiatalkori művemet megalkottam!...~ ~ ~ 1764 12| úgy érzi, hogy egyszerre fiatallá lesz újra, hogy ott ül, 1765 1| vallanom, hogy a tolnai fiatalság messze fölülmulja az interlakenit... 1766 1| gőzsikló az én érettkoru, de fiatalszívü hercegemet...~ ~De ilyen 1767 4| botrányt csinálni... De a fiával majd késedelem nélkül leszámolok...~ ~ 1768 13| magunk fajtabeli szegény fickó megkaparítani képes. A húszezer 1769 1| mivel illedelmes és jóravaló fickónak látszik, néha beszédbe eredek 1770 15| dolog nem tiszta, ebben fifika van... Magyarázatot, mert 1771 8| jutalmazott, abszolute nem vette figyelembe a kenyérmezei ütközetet...~ ~ 1772 9| ostobaságot...~ ~- Tehát figyeljen ide, - szólott a vén professzor, 1773 13| szép eszmét az emberbarátok figyelmébe. Igy történt, hogy a szanatórium 1774 1| koron, mikor az ilyen apró figyelmességek a szívemet megdobogtatták ( 1775 1| miért ne vallanám be, hogy figyelmével állandóan azt a szegény, 1776 7| egy szivarra, így szólt a figyelő familiához:~ ~- Ezennel 1777 12| regényt olvasott, s nem figyelt az előadásra, a kis fenség 1778 10| prezumtiv váltóhamisítót. A mama figyelve nézte minden mozdulatát 1779 12| föl, amikor a fotografus filagóriája mellett elhaladva, egy siető 1780 13| szorulnak a jótékony emberek filléreire, a szegények pedig, Istennek 1781 3| a kandalló tüzébe dobja, filozófus és bölcs hozzám képest, 1782 3| szürkekabátos, rövidlátó filozófusok, kik ebben a félévben hallgatói 1783 8| és elégedett volt, mert a Firle Walter szenzációs képe magas 1784 10| világhírü házasságközvetítő firmával és Tilda néha maga írta 1785 15| szamara még tegnap nem volt fit, ma pedig már, Istennek 1786 15| pedig már, Istennek hála, fit-té lett...~ ~- Hát a Prairie 1787 5| válaszolt Timár papa fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb 1788 11| egykori hosszuharisnyás fiúcskát látta, gyöngéden ölelte 1789 14| Fizetek!...~ ~A jó fiúkat láthatólag zavarba hozta 1790 8| s titokzatosan szólt a fiúkhoz:~ ~- Ezt a nyarat nem adom 1791 6| ugyanannyi ideje, hogy a jó fiúkkal az étkezés fáradtságát megosztja. 1792 11| gyakorlatokra s a szegény fiút hirtelen hazatelegrafálták. 1793 8| de volt harminc forint fizetése és egy sötétzöld garniturája. 1794 8| garniturája. A harminc forint fizetésről le kellett mondani, de a 1795 6| melynek árát a barátai fizetik, megrendeli a pezsgőt a 1796 6| való, ha a drága nyomdát is fizetném? Az ötszáz előfizetőm közül 1797 8| Később gyakran konferált a fizető-pincérrel és a billiárd mellől gyanus 1798 3| ami e szemeszter egyik fő tárgya volt) minden asszonyában, 1799 13| doktor karriért csináljon? A fődolog, hogy valami új ideát találjunk, 1800 11| látogatásait. A fiatal rokon, akit Fodor Aurélnak hívtak (és aki 1801 1| gondoltak a varróleányok és a fodrásznék, de aki a tisztességes asszonyok 1802 8| azt írja, hogy a malom födele veszedelmesen pusztul... 1803 14| ahol csevegve hullámzott föl-alá a vasárnapi publikum. A 1804 8| A döntő pillanat-ot fölaggatták a plafond alá és a kiállítást 1805 5| az éjjelét és nappalát is föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák 1806 13| hallom, hogy az excellenciád fölavató beszédében is lesz módunkban 1807 3| minden késedelem nélkül fölbontassék. De viszont arra is esküszöm, 1808 6| ahogy ő mondani szokta, fölbontat. Lénárt joggal viselheti 1809 2| az egész környék minden fölcseperedett kisasszonyát. Nem dicsekvésből 1810 2| van, a kert s egy csekély földbirtok, ami az életre is szűken 1811 13| Igenis, kolléga úr, csupa földhözragadt szegény család csemetéi... 1812 6| hevülő mecénás barátját földicséri. De Lénártot, fantázia dolgában, 1813 14| mögötti kis városba, s otthon, földijei között is kivegye részét 1814 12| szánta el magát, hogy híres földijét, a nagy minisztert fölkeresse, 1815 7| tizenötezer hold tehermentes földje van a Bánátban...~ ~A lányok 1816 3| gyertyatartó csörömpölve esett a földre.~ ~- Rögtön ki ebből a szobából!~ ~ 1817 10| között, mint egy kisebbnemü földrengés. Ha Tilda szegény leány, 1818 4| farsang legelső fecskéje. A földszinten izzadva jártak ide-oda a 1819 11| hogy így minden ok nélkül földúltam az életemet és a boldogságomat...~ ~ 1820 2| ide az a sok munka, melyet fölebbvalóid rád bíznak s így csak lelkileg 1821 13| bádogtetején. Egy anyátlan kicsike fölébred; és az apáca mosolyogva 1822 3| amikor a leánykori szobámban fölébredek. De, fájdalom, csakhamar 1823 3| nehogy nejét hazajövetele fölébressze. De ma mámorosan és lángoló 1824 3| Nógrádynak, akit álmából kellett fölébreszteni.~ ~„Kedves barátom! Isten 1825 3| nem ellenkezik, hirtelen föléje hajolt és megcsókolta. Zimonyiné 1826 8| kőfala előtt, a jookey-k föléjök hajolva verték őket. ... 1827 2| apád, a napokban szinte fölelevenedtek előttünk, amennyiben a sírkövet, 1828 8| A Szemle ez alkalomból fölelevenítette a művész többi képét, s 1829 14| kávéházakban, egy csapással fölemelkedett a hírneves emberek sorába.~ ~ 1830 11| együttlétet óhajtsuk...~ ~Kata fölemelte könnyben úszó szemét és 1831 8| elismerés kissé lanyha. A lapok fölemlítették a nevét, de jelentékenyebb 1832 2| s hallhatnád, mennyiszer fölemlítünk, amíg végül álomra hajtjuk 1833 15| pedig három hónap alatt fölépítette a szükséges lakóházakat. 1834 13| bóbiskolva hallgatnak végig. Uj fölfedezések? No iszen! A tudomány épp 1835 13| ügyes orvos tehát nem új fölfedezésekre törekszik, hanem új és hangzatos 1836 11| bólogattak, Bognár pedig a fölfedezők önérzetével foglalta el 1837 2| pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték, a Dunába ugrott.~ ~A levél, 1838 15| sikerült tüzijátékot rendeztek (fölgyujtván a fából készült ispotályt), 1839 4| színpadon most egyszerre fölhangzott az édes szerelmi ariette, 1840 13| tanulmányútra indult, ügyesen fölhasználva néhány futólagos báli ismeretséget 1841 12| hercegnő mellé. Egyúttal fölhívták, hogy két héten belül jelentkezzék 1842 3| mondott.~ ~Míg az ozsonnát fölhordták, míg Ágnes léha módra babrált 1843 4| előfüggöny egyszer csak fölhúzódott a magasságba...~ ~Az első 1844 14| Ida minden nagyobb lelki fölindulás nélkül nőül ment egy húsos 1845 9| akasztva, ezzel a furcsa fölírással: A papa kedvence. Egy XVI. 1846 15| aki a lovat jockey nélkül fölismerje... Csak a jockey volt mindkét 1847 12| aki a kiváló eseményeket följegyzi...”~ ~A vörös szalon naiv 1848 6| eszik, mert a csillagok följövetelével kezdődik tulajdonképp az 1849 8| és miután a forró levest fölkanalazta, ekként szólott a feleségéhez:~ ~- 1850 15| jockeyja, most egyszerre fölkapaszkodott egy hordó tetejére:~ ~- 1851 3| szobaleány, - méltóztassék fölkelni egy kissé!~ ~Özvegy Gerson 1852 12| feléje a pillantását... Aztán fölkelt, könnyü léptekkel visszavonult 1853 12| Mit értett e rejtélyes fölkiáltás alatt? Maga sem tudta egészen 1854 14| együgyüség mégis minden vérét fölkorbácsolta. Hogyan, hát ezek az emberek 1855 3| egyen kívül, aki ezt a vad föllángolást lecsillapíthatná. Bár nevetségesnek 1856 7| ha a pénzpiac helyzete föllendül, kosárszám küldi haza a 1857 1| liliom-nak nevez s másokkal is e föllengző néven neveztet...~ ~Az Arany 1858 8| és tehetségére.~ ~Az első föllépés kitünően sikerült. A Bálkirálynő - 1859 3| szomjuságának, a szerelmi érzékei föllobbanásának. Ugy érezte, megölné, ha 1860 3| az eszét. Bár az érzéki föllobbanásokon rég túl volt már, némelykor 1861 2| ládába, ami karácsonyra fölmegy utánad s amennyire lehet, 1862 3| amit kívánsz, mindörökre fölmentve téged e gyűlöletes viszony 1863 2| mint amióta az a kis leány fölnevelkedett. Most tánciskolába jár a 1864 2| sikerült fiatalembert is fölnevelte. Az öreg hölgy, nagynénje, 1865 3| áramlatát érezték. Margit fölnézett olykor hímzéséből, s mosolygó 1866 4| megkezdték - a páholy ajtaja fölnyílott s az angol nő ijedten gőgicsélte:~ ~- 1867 12| behunyja szemét, s mire fölnyitja, megint ott áll öt lépésnyire 1868 5| bőrbekötött postakönyvet fölnyitotta:~ ~- Aláírni, aláírni kisasszonyok!...~ ~ 1869 11| regényében. Kata délután hirtelen fölöltözködött és csak későn, vacsora táján 1870 5| megtakaríthatott. Persze ez a fölösleg alig rúgott tíz-húsz forintra 1871 2| amennyit mi töprenkedünk fölötted? Eszedbe jutunk-e némelykor? 1872 13| beteg, sőt talán egy-két fölolvasás is az akadémia kistermében, 1873 3| De a zárt ülést, mely a fölolvasásokat követte, úgylátszik hamarosan 1874 3| régebben ismert - aesthetikai fölolvasást tartott a mult századbeli 1875 7| édesem. Várjon csak, azonnal fölolvasom azoknak a nevét a noteszemből, 1876 7| vörös fonalát. Komlósi úr fölolvasta noteszéből a névsort, Komlósiné 1877 7| kenyeret és cognacos teát fölreggelizte volna, megindult aláírást 1878 7| mondhatjuk, hogy ez az összeg fölrúg vagy ötödfélezer forintra. 1879 7| a borítékot ünnepélyesen fölszakították, három tízes és két ötös 1880 14| volt, hogy az államtitkár fölszaladt hozzám egy pillanatra...~ ~ 1881 8| folytatta Stock úr, - fölszállt a hintóba, s az orosz hercegnő 1882 13| angyala.~ ~A kétkedés nemtője fölszárította a könnyeit.~ ~- Mit szólok? 1883 15| fejkendőket, gubicsot, konyhai fölszerelést, mosóteknőt, csirkét és 1884 15| templommal, egész sor pompásan fölszerelt kereskedéssel, gőzfürdővel, 1885 9| de Szénás doktor kínosan fölszisszent.~ ~- Csak nem szúrtam meg 1886 3| mondott, s az utolsóban már a fölszolgáló pincéreket éltette, mert 1887 12| asztalt, s egy nagy tablettán fölszolgálta a villásreggelit: két szelet 1888 6| levélileg minden jó cimborámat fölszólítottam, hogy lépjen be az előfizetőim 1889 1| ruhát, a Chimay-gallérok föltalálóját, stb. stb. stb.: ezt tudta 1890 1| izlést is, ha már mindenáron föltalálta!~ ~A herceg átellenben ül 1891 8| az ecsetet és a festéket föltalálták...~ ~ ~És harminc év mulva, 1892 4| napjában: mikor az ebédet föltálalták. A nagy droguistaüzlet, 1893 4| és Cayll hadnagy szigoru föltételek mellett lőttek egymásra. 1894 4| ügyben segédkeztek, szigoru föltételeket szabtak, de a felek mégis 1895 8| tábornokkal táncolja a keringőt - föltünést keltett a Műcsarnok kiállításán, 1896 12| de kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~A detektiv 1897 3| most még csak sietősen volt föltüzve, egy harmatos rózsa virult 1898 6| fantázia dolgában, aligha multa fölül egyik is e lovagok közül, 1899 1| tolnai fiatalság messze fölülmulja az interlakenit... Csupa 1900 2| körülvesz, minden régi emléked fölujul: a megboldogult apád régi 1901 15| katolikus templomban mondta fölváltva a szentbeszédet. Ugyancsak 1902 1| tengerzöld párisi ruhámat fölvegyem, mert ha Zsámboky nem lenne, 1903 1| legalább, akinek kedvéért fölvehetem az elszórt virágos, tengerzöld 1904 2| otthoni gépecskén, olykor csak fölveted a szemeidet a könyvből, 1905 1| tengerzöld párisi ruhámat fölvettem a kedvéért...~ ~ ~ 1906 4| pillanatban - a második fölvonást már megkezdték - a páholy 1907 4| ami a napi udvarlásból fönmaradt. A színház piros zsölléi, 1908 14| szembe jött vele, minden fönnakadás nélkül bemondta a tuletroát, 1909 5| boltocskában! A barnára föstött, lakkos fiókok szegfüszeggel, 1910 3| cipők puhán siklottak tova a fövenyes sétatéren, s bódító illatba 1911 7| hozakodnak elő. Az egyik fogadalmat tett a feleségének, a másik 1912 15| társzekerek vitték haza a fogadási objektumokat...~ ~Az első 1913 2| a kis leányt meglátnád! Fogadást tennék, hogy nem ismernéd 1914 13| őszinte akarok lenni...~ ~- Fogadjunk, hogy eltalálom a kartárs 1915 10| a kisasszony tetszéssel fogadná ezt a legújabb pályázót.~ ~- 1916 15| tárgyat... „Mindent el kell fogadni, aminek értéke van!” mondotta 1917 13| gyertya elfúvása után, a fogadói-szobában önmagával folytatott:~ ~- 1918 6| elismerték rólam, hogy kitünően fogalmazok. Nem látom hát be, miért 1919 8| a Monte-Carló új divatu fogasaira...~ ~- Mi történt? - kérdezték 1920 12| rohtmühleni állomáson nagyhercegi fogat várta, s Severin báró, akinek 1921 3| a neve, új és szenzációs fogatot rendelt meg Párisból s májusban 1922 8| halála után Rafael mellé fogják helyezni a művészet pantheonjában. 1923 5| hogy a portékákat együtt fogjuk rakosgatni, hogy az állványokat 1924 3| titokban, Párisban várni foglak. Esti nyolckor ér ide a 1925 5| csipkézett papirjai közt foglalatoskodtak.~ ~- Pszt, csönd legyen 1926 3| leírhatatlan, szavakba nem foglalható gyönyörüség: itt ülni a 1927 3| mostanában meglehetősen el van foglalva... De azért nem szükséges 1928 9| Európa összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. 1929 3| esplanade-béli zenekar vidám polkába fogott, bájos asszonyok sétáltak 1930 1| ilyen borzadalmasan szép, fogvacogtató Természet, mert például 1931 5| valóban édesen szunnyadt a fogyatékos dívánon; a mult éjjeli fáradalmak 1932 12| Mihályt, a papod-vármegyei főispánt, a vesztfáli hercegnő megérkezése? 1933 15| többszörös sikkasztó ült, a főjegyzői tisztet egy jubilált gyujtogató 1934 14| a múlt nyáron, unalomból főképp, valami eldugott erdélyi 1935 3| egész főváros, az ezüstös folyam, melynek hátán cifra propellerek 1936 5| átnézegettek, hogy a munka folyamatát megszemlélhessék.~ ~- Még 1937 8| volt telefonos kisasszony folyamodást adott be, hogy Budapesten 1938 5| megszemlélhessék.~ ~- Még mindig folyik a dolog?~ ~- Rettenetes, 1939 13| céljaira használja föl, mint a folyókat, a dalos madarakat vagy 1940 3| Eltüntek a szállóbeli folyosón, s minden csöndes és sötét 1941 3| házában:~ ~Az elzárt üveges folyosóról ugyanis valami zaj, beszélgetés 1942 3| pongyolája, mely puhán, tapadón folyta körül a fiatal asszony királynői 1943 3| között keserü jelenetek folytak le s Margit mindinkább meggyőződött, 1944 4| ijesztő fényben égtek.~ ~- Ne folytasd, - mondta hadarva, - mert 1945 9| zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák a kontráikat és a rekontráikat. 1946 6| vezetnem, levelezéseket folytatnom, hogy az előfizetőcskék 1947 13| fogadói-szobában önmagával folytatott:~ ~- Az orvos helyzete bizonyára 1948 7| történetünk elejtett vörös fonalát. Komlósi úr fölolvasta noteszéből 1949 14| állomásnál még mi sem történt. A főnök, valaha távoli ismerőse, 1950 7| kiadásunk. Következik egy fontos rubrika: az étkezés. Azt 1951 9| holnaptól kezdve tízezer főnyi sokaság közül is könnyüszerrel 1952 13| alatt mozgósítani. A jó főpapok, az érzékeny mágnásasszonyok 1953 1| előtt I. Albert, a hôtel főpincére (a világ legbüszkébb arisztokratája) 1954 7| mindig épp oly szigoru gondot fordít, mint huszonötéves korában, 1955 12| lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... És mint a katona, aki 1956 7| hogy maga is kölcsönért fog fordulni a takarékpénztárhoz, a harmadik 1957 3| amelyben kétértelműségek fordultak elő. Még a lipótvárosi jourok 1958 13| az ünnepről egyenesen a főrendiházba hajtatott, így szólott a 1959 2| hölgy, nagynénje, a szóban forgó úrnak, nagy, gömbölyü betüket 1960 7| öltözék árát átlag ötven forintba számítjuk...~ ~- Oh, - szólt 1961 13| megkaparítani képes. A húszezer forintból tízezret megemészt az obligó 1962 7| voltam, a fiákker maga öt forintomba került. Cognaccal és szivarral 1963 3| csalja, s havonkint ezer forinttal segélyez egy ismert színésznőt, 1964 9| éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi ifjuság magatartásának. 1965 8| számíthat egyéb kereseti forrásra, mint a saját művészetére 1966 6| A nagyváros, a küzködő, forrongó, kegyetlen, örökké rohanó 1967 6| amihez a képességemet néhai főtisztelendő tanárunk, az öreg Vojtik 1968 12| álomból riad föl, amikor a fotografus filagóriája mellett elhaladva, 1969 14| hozzá:~ ~- Szervusz!~ ~A főtrafik előtt egy karcsu, fekete 1970 8| kétezer forintot fizetett a főudvarmesteri hivatal, falun töltött egy 1971 3| jogi képviselőjéhez, ki a fővárosnak egyik leghódítóbb don Juanja 1972 2| amikor a szobádban teát főzesz magadnak a kis otthoni gépecskén, 1973 14| esténkint pompás szamovárban főzte otthon a teát, havannákat, 1974 2| megnyalná utána a száját, ha a főztjét megkóstolná. De különben 1975 4| itt-ott már látható volt egy frakk is, a közelgő farsang legelső 1976 3| igazgatóságot. Zimonyi, aki csak frakkban érezte jól magát, három 1977 6| éjjel valamennyi alakját: a frakkos ifjakat és véneket, akik 1978 8| melyet ezúttal a belgák és a franciák is sűrűn kerestek föl képeikkel...~ ~ 1979 3| alá kerül s melyről egy franciás hajlandóságu ujság már pikáns 1980 13| én a világ legügyetlenebb frátere volnék, ha az érző szíveket 1981 11| feleségéhez:~ ~- Ha ezt a frátert még egyszer itt találom, 1982 15| mert az adamstowniakat üres frázisokkal aligha lehetett volna tévedésbe 1983 11| magyarázatért, mosolyogva fricskázta meg az orromat.~ ~- Úgy 1984 3| föl helyéből, míg Margit frissen, jókedvüen rázta meg a kezét.~ ~- 1985 2| vetett, mikor a kertben, a fű között, játszadozni szoktál. 1986 12| csillogó egérszemét kíváncsian függesztette a fiatalemberre...Paloznaky 1987 6| pártoktól és klikkektől függetlenül mondja meg mindenkinek az 1988 3| homályos gyertyafény a hófehér függöny mögül. Álmosan, halaványan, 1989 14| gyapjúkereskedő széles szája, kiálló fülei új kiadásokban jelentek 1990 2| rossz lány sugdoz olykor a füleimbe: hogy vajjon tekintgetsz-e 1991 9| gyerekek, most nyissátok föl a fületeket: a vén Európa összes anatómusai 1992 4| őszies volt az idő, a színház fülledt levegőjében akként hullámzott 1993 5| önérzetesen gorombáskodni, fülön csípve egy-egy rakoncátlanabb 1994 3| irodalomtörténet fiatal professzora a fürdőbéli lakását tartotta, egész 1995 10| Augusztus végén, mikor a fürdőből hazajöttek, már odahaza 1996 7| számíthatjuk ugyanennyibe, vagyis a fürdődíjaikkal, apróbb kiadásokkal és a 1997 12| bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség kíváncsi rajokban tolongott 1998 3| visszatérhetsz Párisba. Itt, a fürdőn, egyetlen lélek sem fog 1999 1| igen jó lehet klimatikus fürdőnek, de hogy mulatságnak kissé 2000 1| Gödöllőt, mint klimatikus fürdőt, kereste föl augusztus elején.... 2001 12| védte, naphosszat kíváncsi fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem 2002 3| III.~ ~A fürdőzésnek legfőbb évadján, július