IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2003 3| szólott izgatottan.~ ~S fürkészve, kíváncsian tekintett a 2004 7| arca, melyet őszbeborult fürtök öveznek, tipusa az úgynevezett 2005 2| majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu hajadat, csak egyszer 2006 14| tele volt emberekkel, a füstfellegben néhány gazdag kereskedő 2007 3| idelátszott az express vékony füstfellegje, amint eltünt, eloszlott 2008 5| kéjesen szürcsölte a kávét a füszerkereskedések ismeretes dámája. A kis 2009 15| Politzer Ádám néven virágzó füszerkereskedést tartott fönn Abauj-Szántódon - 2010 7| az István-ból hazatért. Fütyölve lépett be a hálószobába 2011 9| estén különös dolgot művelt: fütyörészve, táncoló lépésekben távozott 2012 6| kártyaasztalok mellett, szakavatottan fütyül éjjel a fiakkerosnak, melynek 2013 5| mama használhatna egy pár füzér szárított cseperkét. Mit 2014 12| különös mondaton akadt meg; a füzet alján ugyanis, a Kölcsey-vers 2015 12| konkluzióig eljutott, szinte fuldokolva a boldogságtól, ezt gondolta:~ ~- 2016 2| Árkoss szomszéd, aki mindig fur-farag, a bodzás kert vége, ahol 2017 12| zenekari pavillon előtt... Oly furcsán nézett maga elé, hogy az 2018 5| kelleténél... Vigyázzon azzal a fűrésszel!...~ ~Mert a kalapács, a 2019 5| Mert a kalapács, a fűrész reggeltől-estig szünetlenül 2020 9| cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának és színeskedésének. A megcsalt 2021 13| hiúságát, önzését, szívósságát, furfangját épp úgy a maga bölcs céljaira 2022 10| nem mehetett nőül, a mama furfangos gondolkodásának az lett 2023 15| utóvégre holnap is lesz futás az adamstowni versenytéren...~ ~ 2024 6| amit a hatodikban a Zalán futásáról széptani szempontból készítettem? 2025 13| ügyesen fölhasználva néhány futólagos báli ismeretséget arra, 2026 15| csoda, hiszen ezen a napon futották le az adamstowni nagy derbyt... 2027 4| poétikusan bontakozott ki a fúvó hangszerek lármájából. A 2028 1| az elemében - egész nap fűző nélkül csatangolhat a villa 2029 2| kombinációt, magyarázatot fűzünk minden egyes mondatodhoz, 2030 5| vevő mondta ezt, egy kövér gabonaalkusz, aki a kenyeret is magával 2031 15| pisztolyokat, színházi belépőket, gabonát, fejkendőket, gubicsot, 2032 8| akadt nehány füszeres és gabonaügynök, aki az arcképét megrendelte, 2033 1| nyugodt grandseigneurt, aki a galamblövészetben tegnap is megnyerte a livornói 2034 11| nap óta úgy élünk, mint a galambok. Miért nem fogadott vasárnap 2035 4| kicserélték ezt a félénk kis galambot. És a színpadon most egyszerre 2036 13| azzal már talán az öreg Galénus is tisztában volt, hogy 2037 5| szegfüszeggel, sáfránnyal, gálickővel, szerecsendióval, ultramarinnal, 2038 15| és egynegyed perc alatt galoppozott végig a harmadfélezer méteres 2039 1| most is divatban lenne a gályarabság, még pedig egyenesen a gödöllői 2040 3| gavallérja most egészen garçon életre rendezkedett be, 2041 13| két notabilitás köré egész gárdája sorakozott a közélet bajnokainak...~ ~ 2042 13| emberismeret többet ér egy garmadányi tudománynál. Az ügyes orvos 2043 8| fizetése és egy sötétzöld garniturája. A harminc forint fizetésről 2044 8| mondani, de a sötétzöld garniturát magukkal hozták Budapestre, 2045 12| hetvenes években egy alföldi garnizonban szolgált, magyar tanítót 2046 3| boldogság; egyetlen szó gátolta meg, hogy az édes asszony 2047 3| felől. A Lipótváros ez izmos gavallérja most egészen garçon életre 2048 3| lipótvárosi jourok szabadszáju gavallérjai is megváltoztatták a beszédbeli 2049 13| pénzen ispotályt alapítunk? A gazdagok nem szorulnak a jótékony 2050 10| így történt, hogy minden gazdagsága dacára alig jutott néha 2051 11| és hétfőn kezdtem meg a gazdálkodást is, mikor a nászútról hazatértünk... 2052 2| pusztákba valami mérges porosz gazdatiszt telepedett le, aki nem is 2053 13| ügyvezető titkár.~ ~- A gazember ellopta az ötletemet! - 2054 7| inzultálta őket? Az ilyen gazemberek nem érdemlik meg, hogy kíméletes 2055 2| bankja pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték, a Dunába ugrott.~ ~ 2056 15| futott, hanem két nyomorult gebe, melyeket Adamson úr e nevek 2057 14| feléje a bal kezét, de rögtön géne nélkül kijátszotta a zöldkirályt. 2058 10| nevelte. Matild ügyes, sőt geniális leány volt, csodálatos könnyüséggel 2059 8| következő évben egy vidám genne-képet festett, ezzel a címmel: „ 2060 15| páholy elé...~ ~Az adamstowni gentlemanek értelmetlen csodálkozással 2061 1| hotelablakon. Mégis csak igaza volt George Sandnak, vagy nem tudom, 2062 2| főzesz magadnak a kis otthoni gépecskén, olykor csak fölveted a 2063 4| legyező, mintha egy központi gépezet hajtotta volna valamennyit. 2064 10| lassankint egy reális számoló géppé tökéletesült, s a józan 2065 12| csak meg...~ ~Egy kopott gérokkos, vörös nyakkendős fiatalember 2066 6| egzisztenciáját. Most is gérokkot visel, amely a legvénebb 2067 3| volt más látogatójuk; mivel Gersonék, az ismert skandalum óta, 2068 13| külföldre küldött, élénk gesztusok kíséretében konferált a 2069 6| ahol nagyságos barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak mellett 2070 13| fiatalember, aki valóságos gigerli volt a komoly orvostudomány 2071 6| iskolatársam a piaristák gimnáziumában, az egykori eminens, akitől 2072 3| csengéssel röppent szerte a girandoleok, a zöldterítős abrosz mellől. 2073 7| múlt héten fizetett ki egy giróért ötezer forintot, a harmadik 2074 3| tagadunk?... Azt hiszem, Gitta, a szíved mostanában meglehetősen 2075 9| virágregét, mert hogy a glabella-elméletnek aligha van több tudományos 2076 9| ezzel büszkén tűzöm ki a glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként 2077 9| nem válik be... Az Erzsike glabellája inkább hasonlít az önére, 2078 9| leszármazást. Néhány ügyes mérés a glabellán - és tízezer idegen poronty 2079 9| kimérte a három különböző glabellát, Erzsike pompásan mulatott 2080 10| gyermeknek...~ ~De másnap Gmundenbe küldte utánuk a Tilda takarékpénztári 2081 10| jól érzi magát. Negyednap Gmundenből jött egy levél és ebben 2082 1| föl augusztus elején.... Gödöllőről ugyanis egy jókedvü ember 2083 1| örökké akar élni s evégből Gödöllőt, mint klimatikus fürdőt, 2084 13| éjszakán át álmodozott. A görög kiáltás, elemeire szétbontva, 2085 4| fölnyílott s az angol nő ijedten gőgicsélte:~ ~- Oh, Jesus, Jesus...~ ~ 2086 4| belőle a neveletlen parvenu gőgje:~ ~- Inkább kitöröm a nyakát, 2087 10| mellől vezetett az oltár elé, gőgösen húzta félre az ajkát, ha 2088 8| árokban és lábát törte. Góliáthot a versenytéren agyonlőtték, 2089 10| zaklatni ezzel a fölösleges gonddal. Csókollak, Feri is csókoltatja 2090 14| tette a siker, az anyagi gondok hirtelen megszünése, a becsülés, 2091 3| hullámzó élet közepette a gondolataim folyton veled vannak s azt 2092 13| hogy eltalálom a kartárs úr gondolatát!~ ~- Nos?~ ~- Ha őszinte 2093 3| attól, hogy férjéhez még gondolatban is hűtlenné legyen.~ ~A 2094 8| kíváncsian.~ ~- Al-Mandsid gondolatokba mélyedve sétált a Práter 2095 3| mint a huga s pirult a gondolatra, hogy a professzor szerelmes 2096 3| emléked, ami kedves; ezekre gondold meg jól ezt az ajánlatot 2097 7| bizonyos meggyőződéssel ezt gondolja:~ ~- Szerencsésen megkerestem 2098 6| kötelességem-e, hogy az öregségemre gondoljak?... Most legalább megvan 2099 10| mehetett nőül, a mama furfangos gondolkodásának az lett az eredménye, hogy 2100 12| veje, hogy a jellemét, és a gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü 2101 3| csak ennyit mondott:~ ~- Gondolkodjék az éjjel a férjem ajánlata 2102 3| idealista, a nemesebben gondolkodó ember így szólalt meg benne: „ 2103 11| képes. Én magam is hiába gondolkodtam rajta, - sohasem tudtam 2104 8| pitykegomb. Ugy szólván nem is gondolkozott a téma fölött, hanem a legelső 2105 10| apai örökségemet. Ugyan mit gondolna felőlem, ha ezt a nyomorult 2106 12| állott: „Gondoljon rám, én is gondolni fogok önre.” Emma hercegnő, 2107 11| a titok megfejtése? Ugy gondolom, mindnyájan egyetértetek 2108 2| olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e mi ránk annyit, amennyit 2109 1| hónapjait, akire kacagva gondoltak a varróleányok és a fodrásznék, 2110 5| szárított cseperkét. Mit gondoltok?...” ~- Az ördögbe, ez a 2111 1| kukoricaföldeket és dideregve gondolunk november elsejére, mikor 2112 12| lépni... A zsebtükréből gondosan megigazítja a bajuszát, 2113 13| megvonjuk tőle... Ezért gondoskodott a belga társadalom egy jó 2114 15| Harcikürt” címü napilapot kiváló gondossággal szerkesztette. Aki azt hiszi, 2115 12| gyarló emberek, hogy a gondviselésnek miféle tervei vannak velünk? 2116 2| egy pillantást vetve a goromba, szálas diósgyőri papirosra, 2117 5| Timár-papa a természettől gorombább volt a pokrócnál, s akkor 2118 5| ilyen szabadon, önérzetesen gorombáskodni, fülön csípve egy-egy rakoncátlanabb 2119 6| vagy házisapkás kávést, Gotsché hazárd vállalkozóit, akik 2120 3| hírében állt a színházi gourmandok körében. A házastársak között 2121 15| nagyrészét házilag kezelte, a gőzfürdőt és hidegvízgyógyintézetet 2122 15| fölszerelt kereskedéssel, gőzfürdővel, népligettel, színházzal, 2123 3| a körutjában.~ ~Mikor a gőzhajó, vagy az öreg Katona megérkezik, 2124 3| távol járok öntől; a kis gőzösön, mely a reggeli gyorsvonathoz 2125 1| elvitte valamelyik kegyetlen gőzsikló az én érettkoru, de fiatalszívü 2126 2| legislegszebb, s ha látnád, milyen gráciával járja a walzert s milyen 2127 1| beköltözködnöm egy fehérre meszelt granáriumba, amit itt, kedves tájszólással, 2128 4| mindig elhalóbban, míg a nagy gránátszínü előfüggöny egyszer csak 2129 1| elegáns, sápadt, nyugodt grandseigneurt, aki a galamblövészetben 2130 14| Lecsillapulván a legelső izgalmak, a gratuláló levelek nagy halmaza közepette, 2131 4| legelső fülbemászó melódia, a Grignon-apród poétikus kis dala, melyet 2132 3| ügyvédhez, a petrovényi grófi hitbizomány s a rengeteg 2133 8| egy ízben estélyen volt a grófnál, éppen feléjük közeledett. 2134 6| székesfőváros vámsorompóin belül - grófokat, köznemeseket, Mózes hitét 2135 8| elégedetten kavargatta a forró grogot, s titokzatosan szólt a 2136 5| üvegharang mellett, mely a sárga gróji sajtot befödte. A leányok 2137 4| műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett a chiffonnal 2138 15| belépőket, gabonát, fejkendőket, gubicsot, konyhai fölszerelést, mosóteknőt, 2139 11| homályos délután ismét ott guggolt a felesége puffján, a cselédek 2140 4| mama arra felé fordította a gukkerét.~ ~- Az ám! Még most is 2141 4| A zenekarban, mely elé gukkerezve támaszkodott néhány habitué, 2142 13| Karakó doktor finom gúnnyal válaszolt a kartársa támadására, 2143 3| nem várva meg a választ, gúnyos cinizmussal folytatta:~ ~- 2144 11| üzentem neki, hogy lelövöm, gúnyosan azt üzente vissza, hogy: 2145 8| kezd lenni, mint egy vénülő guvernánt.~ ~Csakhamar kiderült, hogy 2146 3| Pedig nem úgy volt, ez a gyakori szereplés mind csak arra 2147 11| hivataltársa bevonult a nyitrai gyakorlatokra s a szegény fiút hirtelen 2148 6| Emlékszel-e még arra az írásbeli gyakorlatra, amit a hatodikban a Zalán 2149 6| silány módjait még sohase gyakorolta. Húsz év óta mint vendég 2150 15| tehát hivatásos szakemberek gyakorolták az objektiv bírálat jogát. 2151 3| megzavarta. Két óra után gyalog ment haza; távol attól, 2152 5| a hosszu fenyődeszkákat gyalulgatta. Mert Timár-papa a természettől 2153 4| páholy ajtajában. Valami gyanu hozta-e a színházba, értesítették-e 2154 8| fizető-pincérrel és a billiárd mellől gyanus diskurzusok töredékét hallották 2155 11| megzavarta. Katát ártatlanul gyanusítottam, s ő haragosan tért vissza 2156 14| magát ezzel a nevetséges gyapjukalmárral összehasonlította. De visszatérvén 2157 14| Balajthy úrnak okvetlen gyapjukereskedő kellett, s a bájos szőke 2158 14| határozottan rút volt, a gyapjúkereskedő széles szája, kiálló fülei 2159 14| látóköre a vasúti raktár és a gyapjumagazinok közt húzódott meg, egyetlen-egy 2160 8| Sylbing pedig, a trainer, gyászfátyolt hordott a cilindere körül. 2161 3| önérzetével, melynek súlya alatt e gyáva vádaskodó egészen megsemmisült, 2162 7| igér, de a határidő előtt gyáván megszökik. Ugy tesznek, 2163 4| Most már nincs értelme a gyávaságnak. Az a kérdés, akar-e az 2164 3| vajból; Margit vas volt és gyémánt.~ ~Igy álltak a dolgok, 2165 12| nyakkendőjében pedig egy gyémántos tűvel, melyben a piemonti 2166 3| messziről, mint valami gyenge felhőfoszlány, a túlsó part 2167 2| is beleszeretnél ebbe a gyerekbe.~ ~„Aztán micsoda pompás 2168 12| körülbelül hat hetet tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky 2169 2| A pört, mint tudod édes gyerekem, elvesztettük. Szegény apád, 2170 11| mamája vállára és forró arcát gyerekes érzékenységgel rejtette 2171 14| egyik homályos sarokban, gyerekesen kifestette maga előtt azt 2172 3| Ugyan, hagyja ezt a gyerekeskedést! Tudhatja, hogy köztünk 2173 8| képzőművészetről beszélni egyszerüen gyerekjáték. Miután az összes műveket 2174 10| Ha néha, a Tilda egy-egy gyerekkori barátnőjének esküvője után, 2175 2| álmodhattátok-e valaha, hogy a gyereknek, aki szemetek fénye volt, 2176 9| fejtegetései még egyszerü, ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság 2177 13| bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály humbug...~ ~Karakó doktor 2178 8| fehérruhás baba, aki a gyermekbálon egy hétéves tábornokkal 2179 9| tengeri nyulnak a saját gyermekedet! - kiáltotta izgatottan.~ ~- 2180 13| bőven telik arra, hogy a gyermekeiket ápoltassák. Minek ezeknek 2181 2| is sejtette, hogy a saját gyermekeit rövidítette meg jóságával. 2182 13| annak, hogy az angolkóros gyermekek számára drága pénzen ispotályt 2183 11| szeretem magát, mint a tulajdon gyermekemet...~ ~Bognár könnyezve olvasta 2184 9| vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag egybekapcsolja. 2185 10| eszét ennek a szerencsétlen gyermeknek...~ ~De másnap Gmundenbe 2186 9| kisasszonynak, aki a szomszédos gyermekszobában éppen zsúrt tartott a szőkehaju 2187 7| Kapjatok valamit magatokra és gyertek be. Nagy ujság, gyerekek.~ ~ 2188 13| melyet Koppány doktor, a gyertya elfúvása után, a fogadói-szobában 2189 3| megzendítette, tünt el a homályos gyertyafény a hófehér függöny mögül. 2190 7| nyugodott, amíg belülről gyertyát és tintatartót nem hoztak 2191 3| szekrény márványlapjára, hogy a gyertyatartó csörömpölve esett a földre.~ ~- 2192 3| fénylett ide egy magános gyertyavilág. A vitorlásokat csöndesen 2193 1| egy ital pálinkára!” vagy „Gyerünk be Lukács bácsihoz egy pohár 2194 5| válogatták és sáfrányt, gyömbért csomagoltak a régi iskolai 2195 1| de hogy mulatságnak kissé gyönge, azt mondhatom... Karolin 2196 12| kis varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői közül, meglehetősen 2197 2| Megboldogult hugom mindig ezzel a gyöngéd mosollyal ajkán jelenik 2198 3| akarna megvígasztalni a gyöngédségével. E puha, finom kis kéz melegét 2199 3| amelyben a papirost tartotta, gyöngén remegni kezdett s a szemei 2200 6| húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző italából.~ ~A minap ismét 2201 9| homlokán nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, 2202 3| verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu kis teremben, a ragyogó 2203 15| aki a szabadságvesztés gyönyöreit még sohasem élvezte volna, 2204 13| lesz módunkban nemsokára gyönyörködni...~ ~Mikor a két doktor 2205 3| s csak egymás hangjában gyönyörködtek. Messziről ide látszott 2206 3| szűzies szépségét most is gyönyörködve nézte, a gyülés végén pár 2207 2| hajtjuk fejünket, tudom, nem gyötörnél oly soká, míg egy levélírásra 2208 14| polgármester, aki a vörössipkás gyógyszerésszel beszélgetett. A városi hajduk 2209 10| szeptember elején egy tiszamenti gyógyszerész fog vendégképp beállítani 2210 10| járt, ekként szólt a mama a gyógyszertároshoz, a fogadó első emeleti szobájában:~ ~- 2211 3| üresen állt még, csak itt-ott gyomláltak, bíbelődtek a kertészek. 2212 7| pénz dolgában. Erre pedig Gyopárfüred a legmeggyőzőbb bizonyítvány. 2213 7| végzésileg kimondom, hogy az idén Gyopárfüreden nyaralunk, vagyis abban 2214 7| vendégekkel. Azért megyünk Gyopárfüredre, mert ez a fürdőzés új fénnyel 2215 3| gőzösön, mely a reggeli gyorsvonathoz fog elszállítani. Tíz órakor 2216 9| ki a glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként hagyjuk 2217 14| felől. Topolyi keserüen győződött meg, hogy az édes, poétikus 2218 2| mert mi szentül meg vagyunk győződve a felől, hogy te mindazt 2219 3| vitorlása, a „Fehér Rózsa” győztesül futott be az öbölbe.~ ~A 2220 15| pedig félelmetes morajjal gyülekezett az Adamson úr páholya elé:~ ~- 2221 14| a régi cimborák köréje gyülekeztek, s egy fiatal fiskális érdeklődve 2222 3| is gyönyörködve nézte, a gyülés végén pár tréfálkozó szót 2223 11| jókedvüen), hogy vasárnap még gyülöltelek, borzongtam tőled, hétfőn 2224 8| és vastag karneolköves gyürüket. Nem zúgolódott, nem panaszkodott, 2225 15| főjegyzői tisztet egy jubilált gyujtogató töltötte be, a városi orvos 2226 3| kíséretében társaságokba, irodalmi gyűlésekbe járt s a két csinos, szellemes 2227 3| az elnökhöz, aki éppen a gyűlést akarta megnyitni:~ ~- Talán 2228 3| annyira szeretlek, te nem gyűlölhetsz engesztelhetetlenül.~ ~„ 2229 2| Isten veled aranyos Gyuricám! - Igaz hugod: Mili.”~ ~*~ ~ 2230 2| az én egyetlen szeretett Gyurkóm!” De hát téged, édes fiam, 2231 14| józansága, ahogy utolsó gyűrődött forintját a fizető pincérnek 2232 14| vizes poháron csöngetett a gyűrűjével:~ ~- Fizetek!...~ ~A jó 2233 7| Komlósi úr, a pénzt a zsebébe gyűrve, bizonyos meggyőződéssel 2234 13| és nagy célokat szolgál, habár a földi elme az örök logikát 2235 4| gukkerezve támaszkodott néhány habitué, már cincogni kezdtek a 2236 4| egész. Isten önnel, nem háborgatom többé.~ ~- Hova megy? - 2237 12| öreg ember sokáig töpreng, habozik, amíg végre elszánja magát, 2238 3| innen!~ ~S mikor Zimonyi habozva állt egy pillanatig, kis 2239 12| nevezetes esemény nem történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő 2240 4| Sárika bátyja, aki Budapesten hadnagyoskodott, egy délután meghallotta 2241 14| városban (a bástyákat még Hadrianus korában rakták le) bizony 2242 9| világgá bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok másik pártjának 2243 3| szerettem mindig.~ ~- Ugyan, hagyja ezt a gyerekeskedést! Tudhatja, 2244 3| érzem: lehetetlen, hogy így hagyjalak el, egy szó, egy édes óra, 2245 4| nélkül megszólította:~ ~- Hagyjon föl azzal a leánnyal. Ugyis 2246 9| győzelem lobogóját. Egyébként hagyjuk a fölösleges szóbeszédet; 2247 3| királynői termetét. Éjfekete hajában, mely most még csak sietősen 2248 2| azt a te fürtös, hosszu hajadat, csak egyszer jusson megint 2249 3| egyebekben keresett szórakozást; hajadon huga kíséretében társaságokba, 2250 3| megcsókolta. Zimonyiné egész a hajáig elpirult, de aztán szeliden 2251 6| elkvaterkázgatni, ha egyszer a hajam megfehéredik, de az előfizetők 2252 14| gyógyszerésszel beszélgetett. A városi hajduk peckesen lépdeltek el mellette, 2253 3| selyempaplan alatt. A dús, sötét hajfonat alól kivillogott a nyak 2254 4| számított, ki szerette volna hajítani a házából ezt a nagyravágyó 2255 3| kerül s melyről egy franciás hajlandóságu ujság már pikáns cikket 2256 3| utcáról-utcára kergette, mint valami hajléktalan csavargót. S ez az ember 2257 10| A fiatalember udvariasan hajlongott:~ ~- Oh, az egészen mellékes... 2258 9| szólott a tanársegéd hajlongva.~ ~A vén anatómus ezzel 2259 3| mint az akadémikus urak hajlott sasorra s fehér, tiszteletreméltó 2260 7| kuksolhatnánk...~ ~Mikor a lányok hajnalfelé lefeküdtek megint, az édesanyjuk 2261 11| sokszor éjfélig vagy kora hajnalig sem tudta lecsukni a szempilláit, 2262 1| hôte-ra, ahonnan egy esős hajnalon mindörökre elvitte valamelyik 2263 5| mama önmaga ballagott el hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló 2264 1| ember a lábát lelógathatja a hajója fedélzetéről...~ ~Ez frivol 2265 3| ellenkezik, hirtelen föléje hajolt és megcsókolta. Zimonyiné 2266 8| előtt, a jookey-k föléjök hajolva verték őket. ...Az volt 2267 6| ezer ember él körülöttünk, hajszolja egymást reggeltől napestig, 2268 3| vincellérfiu egy taplóbőrü csacsit hajt föl a hegyi úton s hogy 2269 2| fölemlítünk, amíg végül álomra hajtjuk fejünket, tudom, nem gyötörnél 2270 2| munkád után édes nyugalomra hajtod a fejed, a sötétben, ami 2271 4| mintha egy központi gépezet hajtotta volna valamennyit. A páholyokban 2272 12| üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, de még mindig rózsás arcu 2273 12| és tovább megy... Már ott halad a rácskerítés mellett, egészen 2274 9| egy jó szivart a tudomány haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén 2275 12| Emma hercegnő nagyszerüen haladt), de egy téli alkonyaton 2276 8| A látogatók közönyösen haladtak el a kép mellett, az ujságok 2277 5| héringes hordók, fejetlen orosz halak húzódtak meg a tiszta üvegharang 2278 9| glabella bizonyos, mint a halál. Nyolcszáztíz pozitiv eset 2279 8| lelkesedve konstatálta, hogy halála után Rafael mellé fogják 2280 7| a nevét a váltóra. Mikor hálálkodtam neki, beütötte a kalapomat...~ ~- 2281 1| természetesen nem fogadtam el, de hálám jeléül mosolyogva meghajtottam 2282 11| viselkedéseért. A telegrammban hálásan emlékezett meg jóságomról, 2283 2| te irántad viseltetem, te hálátlan, rossz lurkó, te! Gondolj 2284 4| észrevették, hogy Sárika halavány arca még fehérebbé lett, 2285 3| függöny mögül. Álmosan, halaványan, mint valami korhelykedő 2286 7| hozakodott elő: az egyik a haldokló apjának igérte meg, hogy 2287 15| ápolók a nagy tribünre és a haldoklók kínos sóhajtással adták 2288 13| hogy az emberiség ki ne haljon, s a strébereket, hogy a 2289 12| azonban se nem lát, se nem hall... Egyszerre csak a fülébe 2290 12| egy siető ember kiáltása hallatszik a fülébe:~ ~- Hé, uram, 2291 3| téged elveszítettelek.~ ~„Hallgass meg hát, könyörgök hozzád, 2292 15| kiáltotta, - emberek, ide hallgassatok, mert nagyot mondok... A 2293 6| megosztja. Délben kévéset és hallgatagon eszik, mert a csillagok 2294 13| az öreg urak bóbiskolva hallgatnak végig. Uj fölfedezések? 2295 5| szépen volnék, ha tereád hallgatnék...~ ~De azért mégis csak 2296 3| filozófusok, kik ebben a félévben hallgatói voltak, bizonyára alig sejtették, 2297 14| barátai bizonyos respektussal hallgatták, ha megszólalt. Apró, kényelmi 2298 14| bemondta a tuletroát, a másik hallgatva nyujtotta feléje a bal kezét, 2299 2| annyira összerongáltál?) s hallhatnád, mennyiszer fölemlítünk, 2300 12| ugyanazt a Jensen-etüdöt hallja, amelyik délelőtti sétái 2301 4| Nem vagy a lányom. Ne halljak rólad, mert bottal verlek 2302 3| útat?~ ~- Igen.~ ~- Nos, halljuk hát! - szólt Margit.~ ~- 2303 2| patriarkhális percegését hallottam, mivel ilyen levelet, modern, 2304 8| törzsasztala előtt:~ ~- Hallottátok, - szólt, - Al-Mandsid oltárhoz 2305 12| megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta el: úgy képzelte, 2306 15| adamstowniak, e szavakat hallva, tíztagu küldöttséget menesztettek 2307 14| a gratuláló levelek nagy halmaza közepette, a fiatalembert 2308 5| Micsoda pompás árucikkek halmozódtak föl ebben a boltocskában! 2309 4| lakásán, nyers sértésekkel halmozta el, a párbaj kikerülhetetlen 2310 1| ő se volna! Talán meg is halnék unalmamban, de így!... Egy 2311 6| éve hordja az iskolatársai hálóingeit, s ugyanannyi ideje, hogy 2312 7| Margit pár pillanat mulva hálóköntösben ültek az édesanyjuk ágyán, 2313 3| vált. Margit egy reggel, a hálószoba szőnyegén, egy ibolyaszínü 2314 7| hazatért. Fütyölve lépett be a hálószobába s átkopogtatott a lányok 2315 2| a közös sírban, ahova a halottas ház szomoru zöld kocsiján 2316 8| művész, mikor ezen a padláson háltam egész nyáron...~ ~És szóba 2317 4| ilyen emberrel...~ ~Sárika halványan vágott közbe:~ ~- Papa, 2318 3| történt a Lipótváros egyik halványsárga családi házában:~ ~Az elzárt 2319 6| falat kenyerem, egy korty hamisítatlan, tiszta borom...~ ~Lénárt 2320 3| elsőnek ért be a tavaszi handicapon. Egyszer, május végén, találkozott 2321 15| könnyüséggel vitte el a handikap ezer dollárját, most gyalázatos 2322 15| nagy díjban 5:12.312-őt, a handikapban 5:293.573-at. Az osztalékból 2323 11| asszonyok mindent sejtető, puha hangján susogta:~ ~- Jőjj vissza 2324 3| szemei közé tekintve aggódó hangon folytatta:~ ~- Mit keressz 2325 3| megsemmisült, halkan és hangsúly nélkül szólt:~ ~- Takarodjék 2326 4| poétikusan bontakozott ki a fúvó hangszerek lármájából. A primadonna 2327 13| fordult, aztán így folytatta hangtalan monológját:~ ~- Ha szerencsére 2328 8| piktor rajongott az arab hangulatokért. Ha csak tőle függ, állandóan 2329 4| elsuhanó töredékével kellemes hangulatot keltettek. Hét felé járt 2330 10| amikor egy-egy jótékony hangversenyen zongorázott, oly tapsvihar 2331 13| fölfedezésekre törekszik, hanem új és hangzatos intézményeket létesít. Mire 2332 12| Egyszerre csak a fülébe hangzik megint a régi Jensen-etüd 2333 1| átmenetet itt egy nem tudom hány tonnás, lepkeszárnyu kutter 2334 6| milyen pontosan megintem a hanyag abonnenst, aki a pénz beküldésével 2335 13| pusztul el a társadalom hanyagsága által.”~ ~Karakó doktor 2336 8| is kivégezte. „A bunyevác hanyatlik, - írta, - ezt a csontosarcu, 2337 10| papirjaink felől. Számítja, hányja-veti magában, mennyi vagyonunk 2338 2| elszánod magad. Ha látnád, hányszor olvassuk minden egyes sorodat, 2339 7| operettmelódiát, míg szülőik megint hánytorgatni kezdték a fürdőzés lebegő 2340 15| kóborlása alatt csinos vagyont harácsolt össze (részint kézelőgomb-házalással, 2341 6| nevettem a különös beszéden, s harag nélkül kezet nyujtottam 2342 1| viselnek, kacagni szeretnék haragomban... Váci-utca, Pesti-utca, 2343 5| az új boltba:~ ~- Nini, a haragos embernek megint boltja van.~ ~ 2344 11| homályosuló lakásába.~ ~- Még haragszol? - kérdezte az édesanyját 2345 11| A szép asszony haragosan harapdálta egy darabig az ajkát, majd 2346 15| szerződtetett és az „Adamstowni Harcikürt” címü napilapot kiváló gondossággal 2347 9| kedvence. Egy XVI. századbeli harcos vállperecéről kék pargetrongyok 2348 2| kötjük-kötjük számodra a meleg téli harisnyákat, amik soha sem szakadnak 2349 12| pillantva, melynek drótjai a harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, 2350 5| zsákok mögé, hogy az örökös harisnyaszárait kötögesse. Ilyenkor a leányok 2351 12| etikett felől, aztán -, harmad- vagy negyednap - bemutatták 2352 11| fesztelenséggel csöngetett be a harmademeleti lakásba. Bognár utóbb sötét 2353 8| szalmakalappal kóborolt harmadfél hónapig, csacsin járt a 2354 15| alatt galoppozott végig a harmadfélezer méteres elipszisen.~ ~Általános 2355 8| istállótulajdonos, aki nem sajnál érte harmadfélszáz forintot...~ ~A döntő pillanat-ot 2356 3| sietősen volt föltüzve, egy harmatos rózsa virult a csipkés reggeli 2357 10| tulajdonos alig töltötte be harmincadik esztendejét. Határozottan 2358 7| négyünk számára naponként harminckét forintra preluminálom.~ ~- 2359 4| Cayll, akit a rossz sors már harmincötéves korában özvegységgel sujtott, 2360 3| szürke ruhája csodálatos harmóniában állott az aranyos májusi 2361 13| körülbelül ezt jelentette: három- vagy négyezer forintig fix 2362 7| ezerkétszáz forint, három hónapra háromezerhatszáz forint. Minthogy az embernek 2363 7| mint huszonötéves korában, háromforintos nyakkendőket visel, s arca, 2364 7| mindenféle aláírást. Pedig mind a háromnak sok birtoka és temérdek 2365 4| beszélgetés és a jelenet, a háromnapi vigasztalan sírás úgy szólván 2366 3| napjának estéjén, körülbelül háromnegyed tizenkettő táján, a következő 2367 8| volna meg valaki. Pedig a háromszáz forint is többet ért volna 2368 8| háromezer forinton kínálta; de háromszázért is alig vette volna meg 2369 6| nyugalomra, amíg a kakas háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, 2370 4| ariette el-eltünt a trombiták harsogó zúgásában, de megint szelíden, 2371 14| együtt mulatott a kávéházban, harsogva kiáltott át hozzá:~ ~- Szervusz!~ ~ 2372 13| arcvonásai a képes lapok hasábjain megjelenjenek?~ ~Koppány 2373 6| térdemen nézhetem a pattogó hasábokat, amíg odakünn az öreg gazdasszony 2374 9| Erzsike glabellája inkább hasonlít az önére, mint az enyémre... 2375 6| volt egy Keszy Lénárthoz hasonló iskolatársa, aki rövid harminc 2376 8| ambicióval faragta a Góliáth hasonmását, mely a sövényvölgyi park 2377 15| magának Adamson úrnak volt haszna, mert a nép között egy szál 2378 5| leginkább? Én azt hiszem, mama használhatna egy pár füzér szárított 2379 13| úgy a maga bölcs céljaira használja föl, mint a folyókat, a 2380 8| szerencse, fájdalom, nem sokat használt Kinizsinek, mert a győzhetetlen 2381 7| dolgozik, anélkül, hogy valami hasznát látná.~ ~- Nem írták alá? - 2382 8| erőlködném tovább, ha ugyis hasztalan minden? Végre talán így 2383 9| azt, amit tizenöt év óta hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan 2384 4| Keletinek elég jó irodája volt, hat-nyolcezer forintot könnyen megkeresett 2385 13| világosnak, azt elbeszélői hatalmunknál fogva ezennel tanujává tesszük 2386 3| ezüstös folyam, melynek hátán cifra propellerek úsztak 2387 7| harmadik készpénzt igér, de a határidő előtt gyáván megszökik. 2388 2| bordázott kékes papiros hátáról, amely a keltezés helyének 2389 3| engesztelhetetlenül.~ ~„Határozatod felől táviratilag értesíts.~ ~ 2390 4| Egy erélyes szó, egy kis határozottság és minden úgy történik, 2391 6| szerkesztek. Egyszerre hajnalban határoztam el, mikor mindenki elálmosodott 2392 13| tavaszi napon abba a kicsike határszéli faluba is kirándult, ahol 2393 2| ez az oka annak a nagy, határtalan szeretetnek is, amellyel 2394 3| megvillantak. A professzor, aki e hatásokat élénken figyelemmel kísérte, 2395 3| legközönségesebb dolgok is olyan hatással voltak a lelkükre, mint 2396 14| tartogatván meg a legfőbb hatást, amikor a kaszinó zöld asztalánál 2397 7| Eszerint mindössze hatezerkilencszáz és hatvan forintra van szükségünk.~ ~- 2398 3| indul az express s esti hatkor már az osztrák fővárosban 2399 15| erkélyére - és elsütvén hatlövetü revolverét, nyájasan így 2400 1| A szegény herceg, akit hatodfél világrész sajtója megkönnyezett, 2401 6| írásbeli gyakorlatra, amit a hatodikban a Zalán futásáról széptani 2402 1| esik, ha észreveszi, hogy hatott valakire és én, hitemre, 2403 8| Keresztury Elek.~ ~A gróf kissé hátrább ment, hogy a képet jobban 2404 10| mint százötvenezer forint, hátrahagyásával hunyta be a szemét, senki 2405 7| tizenöt ruha, kerekszám éppen hatszáz forint. A lakást bátran 2406 12| Meerhäns grófnő, aki háttal ült hozzájuk, s valami regényt 2407 2| érkezhetett Budapestre, egy hatvannégy esztendős öreg kisasszonytól, 2408 3| válópört, amelyet még január havában megkezdett. De Zimonyi hallani 2409 14| szamovárban főzte otthon a teát, havannákat, cognacot szerzett, nagyszerü 2410 15| szó, mosolyogva kilépett háza erkélyére - és elsütvén 2411 3| ösvényre térve, mely a férjem házába vezet, reám nézve, higyje 2412 4| szerette volna hajítani a házából ezt a nagyravágyó fiatalembert.~ ~ 2413 14| tekintélyeképp szerepelt a hazai évkönyvekben.~ ~- Ni, csak, 2414 13| éjszakában. Amint a belváros házai fölött elsuhantak, mindenlátó 2415 6| cigányokat - s a vidék úri házaiban is nem egy jó emberrel ápol 2416 13| méhként visszaérkezett a hazájába, a pozsonyi állomáson hangosan 2417 13| szerencsétlen kicsikék között, hazájától sok száz és száz kilométernyire? 2418 10| kisasszonyt...~ ~Mikor Tilda hazajött, a mama gyorsan elreferálta 2419 10| végén, mikor a fürdőből hazajöttek, már odahaza várta őket 2420 13| fény elöntötte a szunnyadó házakat és a két angyal megpihent 2421 3| után, ahogy a hölgyeket hazakísérték, a Stefánia-udvar sötét 2422 2| megint az eszedbe, hogy hazalátogass!~ ~„De igazán, édes fiam, 2423 2| neked szánta, ha egyszer hazalátogatsz. Ugyan, te rossz fiu, mikor 2424 6| és szemetes diákabrakkal házalnak, az úri osztályt, mely elvileg 2425 13| lenne az én sorsom, amikor a hazámba visszatérek? Tegyük föl 2426 2| esténkint, ha a hivatalból hazamégy, azt a meleg posztókendőt 2427 6| házisapkás kávést, Gotsché hazárd vállalkozóit, akik cukrozott 2428 9| nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, mert a glabella himnuszokat 2429 8| diadalkapukat, amelyek alatt az új házasokat fogadják...~ ~- Stock úr, - 2430 3| csupa képzelődés, s ez a házasság egyszerü álom... Szinte 2431 3| kárpótlást azért, amit a házasságban elveszített.~ ~Pedig nem 2432 9| a csalás, a hazugság, a házassági cselszövések ezer bonyodalmas 2433 10| levelezésben állott a világhírü házasságközvetítő firmával és Tilda néha maga 2434 13| forintos partie, a gazdag házasságok mindennemü előnyeivel. Aki 2435 11| vigye haza a feleségét. Más házasságokban is vannak félreértések ( 2436 3| kisasszonynak apai öröksége volt. A házasságot mi sem zavarta meg mindaddig, 2437 3| rajtam nem múlik többé, hogy házasságunk minden késedelem nélkül 2438 11| félreértésre, amely egyidőben a házasságunkat megzavarta. Katát ártatlanul 2439 11| kérte a jó Istent, hogy a házastársakat békítse ki, titokban válaszolt 2440 13| szárnyait, mintha az alvó házat csöndben megáldaná.~ ~- 2441 11| a szegény fiút hirtelen hazatelegrafálták. A jó unokatestvérek könnyezve 2442 10| Októberben, mikor a templomból hazatértek és Tilda az úti köpönyegét 2443 11| gazdálkodást is, mikor a nászútról hazatértünk... Ezért nem fogadtam ma 2444 15| volna...~ ~A sportsmanek, hazatérvén a sikerült mulatságról, 2445 11| A nagysága még az éjjel hazautazott az édes mamájához, - szólott 2446 14| erős vágy kapta meg, hogy hazautazzék a hegyek mögötti kis városba, 2447 5| idők következtében s a kis házba leverő nyomor köszöntött 2448 3| beszélgetés hallatszott be az öreg házi úrnő hálószobájába s egy-két 2449 9| símogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~- Teringettét, itt még 2450 7| lehangoltan, miközben bársonyos házikabátját magára vette. - Az ember 2451 15| aki a boltok nagyrészét házilag kezelte, a gőzfürdőt és 2452 6| intézkednek, a komoly vagy házisapkás kávést, Gotsché hazárd vállalkozóit, 2453 7| pedig (akit a cselédség s a házmesterné méltóságos asszonynak szólított) 2454 13| egy pillantást vetett a háztetőre (az angyalok tudvalevőleg 2455 7| bizony. És ezer perfid, hazug kifogással hozakodnak elő. 2456 12| hallatszik a fülébe:~ ~- Hé, uram, álljon csak meg...~ ~ 2457 4| már cincogni kezdtek a hegedűsök s az operette egy elsuhanó 2458 1| pörölyforgató, félelmetes hegyapó helyett a fiatal menyasszony, 2459 8| Al-Mandsid ez időben már hegyes szakállt és gyöngyszínü 2460 3| sétákat tett az ibolyás hegyoldalakban, s tréfálva, kacagva toppant 2461 1| kedden.~ ~Az interlakeni hegyóriások után e szende Balaton, a 2462 10| tépegette a papirmandulák vékony héját.~ ~- És ez mind az ötvenezer 2463 5| én pipákat nem tartanék a helyedben...~ ~- Oh persze, érted 2464 2| hátáról, amely a keltezés helyének minden illatát megőrizte:~ ~„ 2465 9| abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi ifjuság 2466 7| bólintott, a lányok élénken helyeseltek, a családfő pedig így folytatta 2467 11| szfinxei...~ ~A jogtudorok helyeslőleg bólogattak, Bognár pedig 2468 9| kutatás bizonyítja a teóriám helyességét. A glabella nem csal, tisztelt 2469 5| mindig megtette a magáét. Helyettes tanára lévén a főváros egyik 2470 4| A páholyokban hangosan helyezkedtek el a city legszebb asszonyai, 2471 8| után Rafael mellé fogják helyezni a művészet pantheonjában. 2472 8| képet a harmadik teremben helyezték el a plafond alatt, s Keresztury 2473 8| Kinizsit a nagyteremben helyezzék el. De ez a szerencse, fájdalom, 2474 13| érdeklődéssel járta végig az intézet helyiségeit, hosszasan konferált a vezető 2475 6| blúzokat, melyek a világos helyiségeket benépesítik. Lénárt harmincezer 2476 1| Zsetvicé-be, (így hívják a helységen átfolyó csermelyt) ha nem 2477 13| név volt írva: Dr. Karakó Henrik, ügyvezető titkár.~ ~- A 2478 1| érettkoru, de fiatalszívü hercegemet...~ ~De ilyen az élet, mint 2479 12| ment férjhez a ruméliai herceghez... Erről ugyan senki sem 2480 12| Vajjon mi lett a kicsike hercegnőből?... Gondol-e még rám, mint 2481 12| főispán lett, - de a kis hercegnőjét, meg a rohtmühleni kastélyt 2482 8| de nem a Stock úr orosz hercegnőjével, hanem egy bécsi telefonos 2483 12| hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel fogok ülni ugyanegy asztal 2484 8| oltárhoz vezet egy orosz hercegnőt...~ ~Kereszturyt Al-Mandsidnak 2485 12| ott áll öt lépésnyire a hercegnőtől, aki aranyvillácskájával 2486 2| járja a walzert s milyen hercig pukkerliket csinál, ha egy-egy 2487 5| támaszkodott a polcokhoz, nagy héringes hordók, fejetlen orosz halak 2488 3| a bájos asszonykák, kik hetenként idesereglettek, csakhamar 2489 12| fürdőbe jön, s körülbelül hat hetet tölt itt a gyerekeivel és 2490 8| aki a gyermekbálon egy hétéves tábornokkal táncolja a keringőt - 2491 7| költséggel együtt körülbelül hétezer forint, vagy ha jobban tetszik, 2492 3| is tett közzé valamelyik hétfői számában.~ ~Gerson Margit 2493 11| csütörtökönkint, amikor a heti kimenőit élvezte, szokatlanul 2494 13| szanatórium ellen egy orvosi hetilapba. Ezt írta: „Mi célja annak, 2495 5| mindekkorig.~ ~Pénteken, az első hetivásár alkalmával, a falusiak kíváncsian 2496 11| sohasem kezdtem semmihez hétköznapon. ...Mikor kisleány koromban 2497 3| huszonnégy óráig az övé lesz? Hétszázhúsz vagy hétszázhuszonegy, nem 2498 3| övé lesz? Hétszázhúsz vagy hétszázhuszonegy, nem egészen mindegy-e? 2499 10| úgy néztek rá, mint egy hétszeres rablógyilkosra. Mindketten 2500 1| megtehetnék!~ ~A jó Isten, aki a hetven éven túl lévő beteg nagynéniket 2501 12| nagyherceg, aki - mint tudja - a hetvenes években egy alföldi garnizonban 2502 1| De Karolin néni, aki hetvenhárom éven át ugyancsak teleszedhette 2503 1| nénit arról, hogy itt a hetvenhároméves matrónákból viruló leánykák 2504 1| veszített (még mindig marad hetvennyolc), könnyezve járjuk a határban 2505 13| így szólott magában:~ ~- Heuréka!~ ~Mit értett e különös 2506 14| munkáját gyorsan, szinte hevenyészve írta meg a múlt nyáron, 2507 3| gondolat, hogy Margit, a hevülés drága perceiben más férfi 2508 6| skeptikusabb nőcsillagai előtt hevülő mecénás barátját földicséri. 2509 6| anélkül, hogy valaha a hiányát éreznéd...~ ~Jót nevettem 2510 6| előfizetőcskék a fertály végén hiánytalanul begyűljenek. El se hinnéd, 2511 4| Maga egy kissé félénk, ez a hiba. Lássa, ha erélyesen kijelentené, 2512 3| vagy hat hét óta teljesen hideggé vált. Margit egy reggel, 2513 8| naponként nászútat tett a hidegkúti völgybe, s délelőttönként 2514 15| kezelte, a gőzfürdőt és hidegvízgyógyintézetet igazgatta, a népligetet 2515 15| népligettel, színházzal, hidegvízgyógyintézettel és napisajtóval. Mr. Ralph 2516 3| helyéből, a szép asszony higgadtan, minden izgalom nélkül elmesélte 2517 9| házaséletükre, mert a glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~ 2518 3| Margit fölnézett olykor hímzéséből, s mosolygó szeme bizalmasan 2519 3| Mit sem felelt, de a hímzést egyszerre abba hagyta. Kis 2520 9| masztodon bordacsontjára hímzett partelli volt akasztva, 2521 7| öregem, kisegíthetnél a hinárból.~ ~- Mi kell, ugass, - válaszolta 2522 12| Erről ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~ 2523 6| hiánytalanul begyűljenek. El se hinnéd, milyen pedáns renddel végzem 2524 3| képes volt komolyan azt hinni, hogy Margit megbánhatja 2525 14| cognacot szerzett, nagyszerü hintaszéket vásárolt. Kiadója már a 2526 8| Stock úr, - fölszállt a hintóba, s az orosz hercegnő egyenesen 2527 8| cipelve a fehér úton. A hintóban egy tüneményes orosz hercegnő 2528 3| zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben álló színésznő pár bizalmas 2529 10| hogy gyors egymásutánban hirdesse ki a Tilda szerencsés eljegyzését.~ ~ 2530 4| Népszínház barna színlapjai hirdettek, lipótvárosi ember írta. 2531 13| utazása az ujságok személyi hírei közt is megjelenjék. Már 2532 5| megkapta a magáét, menjen Isten hírével!~ ~Mire az asszonyok csittítgatva 2533 6| a „Times”-től a „Bodrogi Hírharang”-ig, a „Korunk Tükre” miatt 2534 9| bizonyos, hogy a Budapesti Hírmondó következő ujdonságot adta 2535 14| Megcsíptelek te céda, bujkáló Hírnév... Itt vagy és el sem is 2536 6| véletlent várja, mely egyszerre hírnévhez és pozicióhoz juttatja. 2537 3| szemlélte a távol Bretagne kis hirnökét, de aztán unottan szólott:~ ~- 2538 12| feszengett a székén, néha pedig hirtelenül megakadt az előadásban. ... 2539 9| sokat beszélnek. Az európai hírü tudós ugyanis a minap megteremtette 2540 9| magunk részéről, aligha hisszük. Hiszen a nagy tudósoknak 2541 3| vétettem, bocsássa meg, hisz tudja, hogy csak önt szerettem 2542 2| természetes volna? Nem is hiszed, hogy ez a kis leány mennyire 2543 3| üres kifogás, amelyben nem hiszek. Nemcsak én, de az egész 2544 15| igazat mondok... Ha azt hiszitek, hogy...~ ~Nem fejezhette 2545 1| mondja, hogy utóvégre is hiszünk benne... Talán ez az oka, 2546 3| ügyvédhez, a petrovényi grófi hitbizomány s a rengeteg vasműrészvénytársaság 2547 9| Erzsike kisasszonyról készítek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás 2548 1| hogy hatott valakire és én, hitemre, nem képzelődöm, mikor azt 2549 6| grófokat, köznemeseket, Mózes hitét követő ifjúkat, pincéreket 2550 12| körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, feltünően 2551 3| elérhetetlennek látszik. Hittem, hogy ön ért, hogy ön szeret, 2552 3| meg benne: „Nem volnál-e hitványabb, mint a férje, ha ebben 2553 7| lézengenek körülöttünk a hitványak, akik még az eféle apró 2554 7| névsort, Komlósiné pedig a jó hitves részvételével kérdezte:~ ~- 2555 3| világ előtt tartotta fönn a hitvesi viszonyt, ha egyedül maradtak, 2556 13| A Gondviselés a stréber hiúságát, önzését, szívósságát, furfangját 2557 1| ezek a poros utcák micsoda hivalkodó neveket viselnek, kacagni 2558 8| fizetett a főudvarmesteri hivatal, falun töltött egy egész 2559 3| elküldte férje bálvány-utcai hivatalába. Sem ez alkalommal, sem 2560 15| töltötte be, a városi orvos hivatalában pedig egy fegyházra itélt 2561 2| édes fiam, esténkint, ha a hivatalból hazamégy, azt a meleg posztókendőt 2562 6| éppen, bárha akarnám, hát hivatalnak is nevezhetném. Arra a mesterségre 2563 15| revolverüket, a totalizatőr hivatalnokai bemenekültek a sáncok mögé, 2564 15| módon volt berendezve; a hivatalnokok nemcsak a készpénztételeket 2565 11| történt, hogy az Aurél egy hivataltársa bevonult a nyitrai gyakorlatokra 2566 15| börzeépületet is mihamarabb átadja hivatásának.~ ~Mikor azt mondjuk, hogy 2567 15| az alapító fölött tehát hivatásos szakemberek gyakorolták 2568 9| kikiáltott feje, magához hivatta azt a fiatal riportert, 2569 3| ostobának tünt föl előtte, azt hivén: nincs nő, ez egyen kívül, 2570 11| rokon, akit Fodor Aurélnak hívtak (és aki az Aurél név dacára 2571 9| szobákkal, mert estére vendéget hívtam.~ ~- Ugyan kit? - kérdezte 2572 1| öregedni készülő asszonynak (hja, huszonhat esztendő!) mindig 2573 15| hazatéret a fejüket.~ ~- Hm, - mondogatták, - a papirforma 2574 11| maga okosabb, mint ez a hőbörtös asszony, legyen hát magának 2575 1| asszonykát tünteti ki, aki e hóbortos sorokat írja. Juliska, a 2576 3| s mégis szemmel látható hódolat kétségtelenül ezt a komoly, 2577 3| találkozott a feleségével s hódolattal emelte meg előtte a kalapját; 2578 3| mindennapos vendég volt a hölgyeknél, kikkel hosszas sétákat 2579 4| komédiának...~ ~Cayll mosolyogva hörögte:~ ~- Be ne tedd a lábad 2580 12| eszik... Jé, csak annyit hörpint a borból, akár egy kanári 2581 5| lármára rémülten ébredt föl, hófehéren állt meg, az ajtó küszöbének 2582 7| Az öregnek tizenötezer hold tehermentes földje van a 2583 13| és a kétkedés nemtője - holdfényes éjszakán végigröpült az 2584 12| minisztert fölkeresse, s tőle - holmi szegről-végről való atyafiság 2585 7| szerzi meg potom pénzen a holmijait.~ ~- Tehát mennyit számít 2586 15| legkülönbözőbb értékkel bíró holmikat: pisztolyokat, színházi 2587 8| hozzáfogott az alkotáshoz. Holt volt a régi láng, a régi 2588 8| kéményseprői jogot bírta holta napjáig. Elekről, mikor 2589 3| minden; a hangok és színek homálya egészen körülfolyta s altató 2590 3| léptekkel sietett tova a homályban a budapesti city felé.~ ~ 2591 11| vacsora táján tért vissza a homályosuló lakásába.~ ~- Még haragszol? - 2592 3| volt, egyszerre egész a homlokáig elpirult. Keze, amelyben 2593 3| kezét a professzor magas homlokára, mintha egy érzelmes, ragaszkodó 2594 9| barátom, a glabella, vagyis a homlokcsont sajátságos dudorrendszere. 2595 2| gyöngéden csókolja meg a homlokomat s bizalommal mondja: „Hát 2596 8| Al-Mandsid kenetesen, - homlokon fogom csókoltatni magam 2597 11| rokonok sincsenek éppen hideg homokkőből faragva, ragaszkodott előbbi 2598 1| súlyos megpróbáltatásának hónapjait, akire kacagva gondoltak 2599 5| utalványokkal. Sőt néha váratlanul, hónapközben is megjelent a konyhaajtó 2600 12| magában:~ ~- Tavaly, mikor két hónapon át nem volt annyi pénzem, 2601 13| Mikor Koppány doktor hat hónappal később megrakott méhként 2602 6| megtalálta az áldozatkész honfit, aki egy-két-kilenc üveg 2603 13| üdvözölte eléje bukkanó honfitársát.~ ~- Ez aztán a kellemes 2604 3| tovább megyek Páris felé, a honnan, az ön tanácsát követve, 2605 14| dajkának, aki egy pöfékelő honvéddel beszélgetett:~ ~- Jőjjön 2606 7| tüzilegényt vagy a sarki hordárt is elfogadja minden takarékpénztár 2607 6| rövidebb-hosszabb kanapékon, húsz éve hordja az iskolatársai hálóingeit, 2608 15| egyszerre fölkapaszkodott egy hordó tetejére:~ ~- Emberek, - 2609 5| polcokhoz, nagy héringes hordók, fejetlen orosz halak húzódtak 2610 4| ma már idegen cégtáblát hordoz, milliomossá tette az élelmes 2611 15| nagy derbyt... A betegeket hordszékeken vitték ki az ápolók a nagy 2612 6| hirtelen eltűnik a nagyváros horizontjáról, hogy egy kényelmes kuria 2613 9| értékére fogom redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~- Tehát 2614 1| mindig a szenvedő és lemondó hős marad, Ő ott, Ő itt, ŐŐŐŐ 2615 3| Nógrády László úr a másik hőse. Különben én voltam az utolsó, 2616 1| félelmében, ködbevesző, fehér hósipkák, minden oly nagy, oly félelmes, 2617 12| nyílt a buschdorfi Kogel hósipkás ormára. Paloznaky Mihály 2618 3| volt ebben az állapotban hosszasabban elmerülni valami beszédbe.~ ~ 2619 12| a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, 2620 15| színházba primadonnákat és hősszerelmest szerződtetett és az „Adamstowni 2621 11| Aurélban még mindig az egykori hosszuharisnyás fiúcskát látta, gyöngéden 2622 8| Kinizsinek, mert a győzhetetlen hőst a kritika egyszerüen agyonverte, 2623 1| vissza a svájci table d’hôte-ra, ahonnan egy esős hajnalon 2624 1| aki előtt I. Albert, a hôtel főpincére (a világ legbüszkébb 2625 1| bekandikál hozzám a magas hotelablakon. Mégis csak igaza volt George 2626 1| mint az interlakeni table d’hôtenál...~ ~E sorok szerény és 2627 13| másik tízezer pedig nem hoz többet évenkint nyomorult 2628 7| perfid, hazug kifogással hozakodnak elő. Az egyik fogadalmat 2629 7| valami szemtelen kifogással hozakodott elő: az egyik a haldokló 2630 7| Csöngessétek föl a szobaleányt és hozassatok be négy csésze teát.~ ~Nemsokára 2631 6| asztalnál viszontláttuk egymást. Hozatott a számlámra két cointreaut, 2632 10| a leányomat. De a Tilda hozományát nem adom a kezébe, hanem 2633 10| Megmondtam, hogy ne számítson a hozományodra...~ ~- Helyes, még csak 2634 10| forintot, pedig annyi a hozományom...~ ~Augusztus végén, mikor 2635 3| megérdemelte azt a negyedmilliós hozományt, mely a csinos lipótvárosi 2636 4| ajtajában. Valami gyanu hozta-e a színházba, értesítették-e 2637 7| gyertyát és tintatartót nem hoztak ki, - s ott künn, a furcsa 2638 5| papa fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb vevőket. No 2639 3| Kedves barátom! Isten hozzádot akartam önnek mondani e 2640 8| hitelbe a festékeket és hozzáfogott az alkotáshoz. Holt volt 2641 1| állapotban, a nyaralóba hozzák... Karolin néni szerint 2642 11| megparancsolta, hogy rögtön hozzam vissza Budapestre. Természetesen 2643 3| bundácskájában, már szinte annyira hozzátartozott az akadémia sárgafüggönyös 2644 2| Oh, bár sohase érne el hozzátok, szegény, jó, öreg tánti 2645 5| volt, amellyel Lőrinc a hugait meglepte; persze mindannyiszor 2646 2| valamennyi közt a te Milike húgod a legislegszebb, s ha látnád, 2647 2| szemeikkel tekintett a te kicsiny hugodra, aki zokogva borult a vállamra. 2648 2| fölött, s míg odakünn sürüen hull a hó, mi kötjük-kötjük számodra 2649 14| nagy sikerének legelső hullámai elcsendesültek, Topolyi 2650 2| reményetek a Duna piszkos hullámaiban keresett menedéket, s hogy 2651 3| hangja s a kőpart szelíd hullámverése. A tulsó parton sípolt az 2652 1| élet mozgalmai és eseményei hullámzanak. A kút körül lenge ingbluzban 2653 4| közt, a tarka csoportok hullámzásában, jóformán senki sem vette 2654 3| fürdői zaj, fényüzés, e hullámzó élet közepette a gondolataim 2655 6| hideg, unalmas őszi esők hullanak. Hátha megroppan a derekam, 2656 5| egyszerre - valóságos tömege hullott ki a százasoknak és a tízeseknek. 2657 13| szeméből a megindulás könnyei hullottak: az ujdonatúj házban hatvan 2658 13| az egész gyermek-ispotály humbug...~ ~Karakó doktor nyájasan 2659 3| nagy bankettet rendeztek a Hungáriában s a gróf, a részvénytársaság 2660 10| forint, hátrahagyásával hunyta be a szemét, senki sem gondolt 2661 3| Sehogy. Egész éjjel nem hunytam be a szemeimet.~ ~- S megtalálta 2662 3| Gersonné svábhegyi villájába hurcolkodtak, ahol a nagy melegek beálltáig 2663 3| hallatszott, a matrózok hurráztak, mivel a gróf karcsu vitorlása, 2664 5| mészárszékbe, hogy a félkiló hús miatt negyedórákig pöröljön 2665 11| félév mulva, amikor Katám hűsége felől végképpen meggyőződtem, 2666 5| bácsi, a levélhordó mindig hűségesen betoppant elseje körül a 2667 14| fölindulás nélkül nőül ment egy húsos fiatalemberhez, aki ötezer 2668 12| és asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából kuszált 2669 4| foglalt egy-két aranyzsinóros huszártiszt. A zenekarban, mely elé 2670 7| mondván - már megünnepelte huszonkettedik születésnapját, és a Margit 2671 5| mai esős, csúnya nap éppen huszonkettedikére virradt s így Vági bácsinak 2672 13| jóvoltából ritka szerencse érte: huszonnyolcéves korában megkapta a magántanári 2673 6| olcsó - a „Korunk Tükre” huszonöt koronába kerül egy esztendőre - 2674 10| személyjogu gyógyszertár évi huszonötezer forintot jövedelmez és maga 2675 9| szerencsés utókor és az utolsó hűtelen asszony akár holnap reggel 2676 3| férjéhez még gondolatban is hűtlenné legyen.~ ~A viszony, mely 2677 6| maga pénzén még sohasem húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző 2678 5| hordók, fejetlen orosz halak húzódtak meg a tiszta üvegharang 2679 1| kurián és esténkint fázva húzódunk közelebb a fűtött kandallóhoz, 2680 1| misztikus. Éjjelenkint dideregve húzom magamra a fehér atlaszpaplant, 2681 3| bolyhos gallérját a nyakába huzva, derülten ment tovább az 2682 12| szürke cilindert kissé lejebb húzza a homlokán, aztán merev, 2683 12| akkorddal végződött: egy ibolyaillatos tavaszi napon Emma hercegnő 2684 3| hosszas sétákat tett az ibolyás hegyoldalakban, s tréfálva, 2685 3| hálószoba szőnyegén, egy ibolyaszínü levélkét talált, amelyet 2686 12| érthetetlen leveleket írt id. Paloznaky Mihály úrnak, 2687 14| mellyel a csinos Balajthy Idáék az útját kiadták akkoriban, 2688 14| szívdobogva ismerte föl Idát, aki maga is elpirult, amikor 2689 3| lelkében irtózott?~ ~Az idealista, a nemesebben gondolkodó 2690 3| jutott osztályrészül.~ ~„Ideálok nincsenek, látom. Ön sem 2691 13| fődolog, hogy valami új ideát találjunk, amely az emberszeretet 2692 14| beszélgetett:~ ~- Jőjjön csak idébb Julcsa! - Nézze meg Topolyi 2693 13| ujságokban szerepeljen? És ki idegenkedik attól, hogy nagybecsü arcvonásai 2694 9| gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket örökölte...~ ~- Maga ismét 2695 7| volna, most az egész nyáron idehaza kuksolhatnánk...~ ~Mikor 2696 8| töltött egy egész nyarat, s ideiglenes műtermet rendezett be egy 2697 1| agyonüthetünk egy órát az ebéd idejéig, de aztán! Szegény Juliskával, 2698 4| elfoglalhatja.~ ~- Hogyan mert idejönni, - szólt Sárika elfulladva, - 2699 3| pünkösdi rózsák illatoztak. Idekünn édes csönd volt, a villák 2700 3| túlsó part kopár síkjáról idelátszott az express vékony füstfellegje, 2701 7| végzésileg kimondom, hogy az idén Gyopárfüreden nyaralunk, 2702 3| asszonykák, kik hetenként idesereglettek, csakhamar kitalálták a 2703 12| rohant haza, s amíg a föntebb idézett konkluzióig eljutott, szinte 2704 11| Attól fogva egy csöndes idill indult meg az aradi lakásban; 2705 12| Paloznaky Mihály a csúf időjárás ellen menedéket keresett, 2706 8| a jövőbeli Rafael hosszu időkig ebédelt a piktorokkal és 2707 6| jövendőkre is gondol, ama szomoru időkre, melyekben majd a reuma 2708 14| zokogva gondol vissza ama az időre, midőn e nagy férfiut visszautasította. 2709 8| kritikust, akinek gyomorbaja ez időtájt már a legpompásabban kifejlődött 2710 5| támaszkodva.~ ~De Róza, az ifjabbik leány, most hirtelen olvasni 2711 6| valamennyi alakját: a frakkos ifjakat és véneket, akik az italok 2712 1| ama duhaj és barnaképü ifjué, aki félig mágnás, félig 2713 6| köznemeseket, Mózes hitét követő ifjúkat, pincéreket és cigányokat - 2714 14| ajtaját:~ ~- Tessék beszállani ifjur!...~ ~Topolyi nevetett a 2715 9| helyesebb formája az egyetemi ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, 2716 6| től a „Bodrogi Hírharang”-ig, a „Korunk Tükre” miatt 2717 3| Nyugodjék hát meg s keresse igazabb útakon a boldogságot; én 2718 15| tovább is kíméljem őt... Igazatok van, mert Adamson úr nyomorultan 2719 13| lakás), Koppány doktor pedig igazgatói minőségben állott az új 2720 13| Mához egy évre én leszek az igazgatója a budapesti angolkórosok 2721 13| konferált a szanatórium igazgatójával. A két ember gyanakodva 2722 3| óráig együtt tartotta az igazgatóságot. Zimonyi, aki csak frakkban 2723 13| kérdezte a fiatal professzor az igazgatótól, amikor a kertet, a lakószobákat 2724 12| hercegnő, amíg a rendhagyó igék törvényeit magyarázta neki, 2725 13| És mikor komoly társa igenlőleg bólintott, a jó angyal melegen 2726 7| forintot, a harmadik készpénzt igér, de a határidő előtt gyáván 2727 3| visszatérítse hozzá. Kérése, igéretei annyira meghatották az ősz 2728 15| meg, amit a lovaglásért igért, nincs tehát okom, hogy 2729 7| egyik a haldokló apjának igérte meg, hogy sohase fog szerepelni 2730 8| leveles színben, ahol Berger Ignác, a falu félbenmaradt bankárja, 2731 6| ember dúslakodik abból, hogy így-úgy megfogalmaz valamit...~ ~- 2732 2| elutazásodkor veled adtam, s otthon igyál egy csésze meleg teát, mielőtt 2733 4| akar-e az enyém lenni s nem ijed-e meg semmitől?~ ~- Megölöm 2734 5| egyszerre remegni kezdtek ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára 2735 4| A leány szelid szemei ijesztő fényben égtek.~ ~- Ne folytasd, - 2736 3| sötétbejátszó kékje. A tavasz illatai és színei lebegtek mindenütt 2737 3| fövenyes sétatéren, s bódító illatba verődött össze a víz különös 2738 3| gömbölyü pünkösdi rózsák illatoztak. Idekünn édes csönd volt, 2739 1| álltam Miskával és mivel illedelmes és jóravaló fickónak látszik, 2740 12| feledkeznék meg ennyire minden illendőségről... Nagy egek, mi fog történni, 2741 8| agyonverte, a jury pedig, mely az Illésházy-díjjal ez esztendőben éppen történelmi 2742 10| A pénz jog szerint engem illet meg, mint apai örökségemet. 2743 10| kimondta, ami a szívét nyomta, illetlenül bizalmas volt az urakkal 2744 2| megfeledkezett fiu, hát illik az, a te öreg, hűséges tántidat 2745 15| tizenkét esztendőt ültem az illinoisi fegyházban...~ ~Az adamstowniak, 2746 8| izgalmas levegőjét...”~ ~Az illusztrált lapok mindannyian kiadták 2747 4| most, hogy a színházban ily váratlanul megjelent...~ ~ 2748 10| szép volna, ha az én Tildám ilyenre szorulna egyszer! Arra várjon 2749 10| hogy a kis leány valaha ilyesmivel keresse meg a kenyerét. 2750 1| szeptember derekán, - ki hallott ilyet? De az esték még csak megjárják 2751 7| nyitott ajtón:~ ~- Csak azon imádkozzatok, hogy a jó Isten az apátok 2752 3| az édes teremtést, akit imádsz, vezethetnéd-e magad egy 2753 3| mikor Margitot még messziről imádta s az asszony együtt lakott 2754 13| még nem ismerik ezt az importált nyavalyát. Bár lelencházunk 2755 13| mindig bántott, hogy az inasai egyszerüen csak méltóságos 2756 5| csípve egy-egy rakoncátlanabb inast, ki a hosszu fenyődeszkákat 2757 1| szilvát eszik s este vastag indiai shawlokba burkolózva jelenik 2758 3| fürdői zenekar a sétatéri indulót megzendítette, tünt el a 2759 5| pletykák, tervezgetések indultak meg a látóhatár összes eseményeiről. 2760 8| csontosarcu, okos embert is inficiálták a modern művészkedés bogarai...”~ ~ 2761 10| elutazott, Tornallyainé levélben informáltatta magát a vagyoni viszonyai 2762 1| hullámzanak. A kút körül lenge ingbluzban jár az ember, az eszplanádon 2763 3| tisztában volt, több ízben ingerkedett a nénjével:~ ~- Nos, még 2764 13| évi jövedelem, egy ármádia ingyen beteg, sőt talán egy-két 2765 13| ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? Az a pár szegény gyermek, 2766 13| belga társadalom egy jó és ingyenes intézetről...~ ~Koppány 2767 1| ital pálinkára és miért innám Lukács bácsinál egy pohár 2768 2| ad. Pedig ez a kis leány innen-onnan abba a korba jő, hogy férjhez 2769 8| egyszerre csak beütött az inség, és a férjnek néha nem volt 2770 12| szoborként álló komornyiknak int... A komornyik eltűnik a 2771 12| feléje, aki már messziről integet:~ ~- Kérem, uram...~ ~- 2772 8| apró szemeivel bizalmasan integetett a gróf felé.~ ~- Hej, barátom! - 2773 1| ha a herceg itt nem lenne Interlakenben? Igy legalább akad, aki 2774 1| fiatalság messze fölülmulja az interlakenit... Csupa vén diplomata, 2775 9| pillanat mulva mosolyogva intett:~ ~- Ne zavartassák magukat, 2776 9| előadása előtt magához intette a vászonzubbonyban lézengő 2777 13| Mikor a doktor másnap az intézetbe visszatért, furcsa és váratlan 2778 13| csupa szegény gyermek van az intézetben? - kérdezte a fiatal professzor 2779 13| társadalom egy jó és ingyenes intézetről...~ ~Koppány doktor félnapig 2780 11| másnap hosszu táviratot intézett az elbúsult Bognárhoz. Mikor 2781 6| véneket, akik az italok iránt intézkednek, a komoly vagy házisapkás 2782 8| kijelentette a kávéházban, hogy az intéző körök közönséges templomrablók, 2783 3| szavuk, melyet egymáshoz intéztek, vággyal és melegséggel 2784 8| kapjon, de az írást nem intézték el kedvezően. Keresztury 2785 3| szavakat, melyeket akkor intéztél hozzám, látni aggodalmas, 2786 3| A többit majd holnap intézzük el!~ ~De Margit már másnap 2787 12| hallgatta azokat az érdekes intimitásokat, melyeket tanítója az úgynevezett 2788 13| Ha szerencsére egy kis invenció és élelmesség is nem szorult 2789 7| készpénze van.~ ~- Miért nem inzultálta őket? Az ilyen gazemberek 2790 4| Cayll, - hogy ilyen vakmerő iparlovaggal...~ ~A leány szelid szemei 2791 3| megállani szó nélkül.~ ~- Mit ír? - kérdezte halkan.~ ~Válasz 2792 2| szeretetnek is, amellyel te irántad viseltetem, te hálátlan, 2793 7| meg, hogy kíméletes legyen irántuk...~ ~Komlósi úr délután 2794 2| rossz, lusta Gyurkó. De az írás a rossz fiúnak sohasem volt 2795 3| unottan szólott:~ ~- A férjem írása.~ ~Nógrády, akinek világos 2796 1| jelentik, ami a magasabb írásművekben nem ritka s mely mindig 2797 8| Budapesten hivatalt kapjon, de az írást nem intézték el kedvezően. 2798 7| válaszolta barátságosan.~ ~- Ird alá, kérlek alássan, ezt 2799 9| anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. Ma délután megtaláltam 2800 2| szeretett, jó gyermekem! Irj, ha lehet forduló postával, 2801 7| is kosarat kap.~ ~- Nem írják alá a váltót? - kérdezte 2802 11| elrontott. Ne szóljon, ne írjon semmit, hanem üljön föl 2803 5| csomagoltak a régi iskolai irkák papirosába. Csupa láz és 2804 9| pargetrongyok csüggtek le, az íróasztal félelmetes csontkoponyája 2805 11| hallott, idegesen ugrott föl íróasztala mellől.~ ~- Te hívtad ide? - 2806 4| ismerte.~ ~Keletinek elég jó irodája volt, hat-nyolcezer forintot 2807 9| Végigolvashattátok az egész orvosi irodalmat s mégsem tudjátok megtalálni 2808 3| öreg képviselő, aki ügyvédi irodát is tartott, világosan megértette 2809 6| aki egész nap könyvek meg irományok fölött kuksol... De nem 2810 13| támadására, Koppány doktor pedig ironikus cikkben ismertette a belgiumi 2811 14| benne a világ előtt. Topolyi irónikusan válaszolt:~ ~- Szép gyerek... 2812 6| valamit...~ ~- Népszínművet írtál?~ ~- Nem írtam, cimborám, 2813 6| Népszínművet írtál?~ ~- Nem írtam, cimborám, hanem elhatároztam, 2814 3| huszonnégy órában, mely engem irtózással tölt el. A jövő összes boldogsága, 2815 12| magyarázatokat... Paloznaky irulva-pirulva feszengett a székén, néha 2816 8| karrikatúrákkal rajzolta tele az iskola falát. Mikor a művészeti 2817 5| gyömbért csomagoltak a régi iskolai irkák papirosába. Csupa 2818 6| Keszy Lénárthoz hasonló iskolatársa, aki rövid harminc vagy 2819 6| kanapékon, húsz éve hordja az iskolatársai hálóingeit, s ugyanannyi 2820 6| kerül Keszy Lénárt, volt iskolatársam a piaristák gimnáziumában, 2821 3| szeret, sohasem szeretett.~ ~„Ismer és tudja, mennyire hiábavaló 2822 5| kávét a füszerkereskedések ismeretes dámája. A kis zsákocskákban 2823 14| ki pár hónap előtt még ismeretlen emberekkel billiárdozott 2824 13| fölhasználva néhány futólagos báli ismeretséget arra, hogy utazása az ujságok 2825 13| Istennek hála, még nem ismerik ezt az importált nyavalyát. 2826 12| szüntelenül ő reá gondolok? És rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk 2827 2| Fogadást tennék, hogy nem ismernéd meg, ha úgy váratlanul szembe 2828 9| a Sardou drámáiból fogja ismerni a szerencsés utókor és az 2829 13| doktor pedig ironikus cikkben ismertette a belgiumi szanatóriumot. 2830 14| lapok lelkesült cikkekben ismertették, három nevezetes képes ujság 2831 2| hordott, szünetlenül azt ismételgeti: „Nem kell búsulni! A gyerek 2832 2| vállamra. A kis leány egyre azt ismételgette: „Oh ha Gyurkó itt volna, 2833 13| ápoltassák. Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? 2834 13| tudomány mellé. Ebbe az ispotályba a jó csillagom vezérelt, 2835 8| tizenkilencszer vitte diadalra az istálló színeit. A grófnak melankolikus 2836 8| talán így is akad valami istállótulajdonos, aki nem sajnál érte harmadfélszáz 2837 12| akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, aki a kiváló eseményeket 2838 2| Ejnye te rossz, lusta, Istentől megfeledkezett fiu, hát 2839 7| asszony.~ ~- Ma este van az István-ban a rendes havi vacsoránk. 2840 7| elmult, mikor Komlósi úr az István-ból hazatért. Fütyölve lépett 2841 13| végig. Uj fölfedezések? No iszen! A tudomány épp arra vár, 2842 7| tokaji borral. Pasich sohase iszik pezsgőt, ők mindig tokaji 2843 6| a dugót Rheims gyöngyöző italából.~ ~A minap ismét összetalálkoztam 2844 6| ifjakat és véneket, akik az italok iránt intézkednek, a komoly 2845 3| hiszen várhatsz arra, akár itéletnapig.~ ~Eszébe jutott, mennyire 2846 9| a pontos törvény, amely itélkezésteket vezette? Csupa teória, csupa 2847 15| hivatalában pedig egy fegyházra itélt kuruzsló fogadta a panaszkodó 2848 8| és a jury Kereszturynak itélte a nyolcszáz forintos Werner-díjat. 2849 8| festettem!... Nem ettem, nem ittam, mert mindig ez a kép foglalta 2850 12| Két nappal utóbb az Izabella-nyaralóra kitűzték a vesztfáli lobogót, 2851 3| akár Évának, Juliának vagy Izaurának hívják, a Margit csöndes, 2852 2| eléggé meg tudom adni az ízét minden ételnek, ami az asztalra 2853 14| Lecsillapulván a legelső izgalmak, a gratuláló levelek nagy 2854 8| szinte érzi a néző a turf izgalmas levegőjét...”~ ~Az illusztrált 2855 3| asszony higgadtan, minden izgalom nélkül elmesélte az egész 2856 12| Álmodozó bakfislányok az izgalomtól elhalványodva nézték, mikor 2857 3| hozzám, látni aggodalmas, izgatott és mégis csábító pillantásodat, 2858 5| papirosába. Csupa láz és izgatottság volt mindenki, mely még 2859 5| jóakarat, mint a nagyvilági izlés.~ ~A mai esős, csúnya nap 2860 1| úr egy kis tisztességes izlést is, ha már mindenáron föltalálta!~ ~ 2861 3| válás felől. A Lipótváros ez izmos gavallérja most egészen 2862 5| életemet, higyje el!~ ~S izzadó homlokát törülgetve, Timár 2863 4| fecskéje. A földszinten izzadva jártak ide-oda a vörös attilás 2864 1| Mégis csak igaza van Jágócsi Péterffy Józsefnek: mily 2865 2| vagy. Még a naplójában is (jaj, az istenért, el ne árulj, 2866 14| nevezetes fia felé.~ ~- Szervusz Jani! - kiáltott messziről, - 2867 8| anyagi zavarokba került és januárban már kissé megkopott bársony-mellényben 2868 1| hetvennyolc), könnyezve járjuk a határban a sárguló kukoricaföldeket 2869 8| kritikus, aki kedvében akart járni a grófnak, ravaszul vállat 2870 3| pillanatban, midőn már távol járok öntől; a kis gőzösön, mely 2871 12| csillogó szemmel tudakozódott a jászmihályi ujságok után...~ ~Paloznakyt 2872 6| miközben egyre buzgón írta a játékosok pointe-jeit. Néha pauzát 2873 9| nézte végig a megzavarodott játékosokat, de pár pillanat mulva mosolyogva 2874 2| a kertben, a fű között, játszadozni szoktál. Megboldogult hugom 2875 2| a bodzás kert vége, ahol játszani szoktál, szóval minden, 2876 15| csillaga pedig, mely tegnap oly játszi könnyüséggel vitte el a 2877 7| diplomáciai tárgyalások játszódnak le otthon a szakácsnő és 2878 13| angolkórosok szanatóriuma javára befolytak. A kimutatás alá 2879 4| magához. Értsen meg, a közös javunkat akarom. Maga egy kissé félénk, 2880 12| milyen édes, amikor eszik... Jé, csak annyit hörpint a borból, 2881 13| pénzecskét, amibe a vasúti jegy meg a fogadó került.~ ~A 2882 8| pap elé hajtatott, hogy jegyesével együtt kihirdettesse magát. 2883 8| mese. A festő csakugyan jegyet váltott, de nem a Stock 2884 13| Koppány doktor félnapig jegyezgetett a noteszében, este pedig, 2885 6| Hát a címemet föl sem jegyzed magadnak? Akkor hogyan fogod 2886 2| menedéket, s hogy becstelenül, jel nélkül nyugszik abban a 2887 8| a megvetés csalhatatlan jele volt. „Keresztury úr - írta - 2888 2| így csak lelkileg lehettél jelen ezen a fölöttébb szomoru 2889 3| házastársak között keserü jelenetek folytak le s Margit mindinkább 2890 12| princessz udvarmesternőjének jelenlétében. A magyar fiu, aki eddig 2891 3| komoly hangja, mely minden jelenlévő leány szívében akut szerelmi 2892 14| időben egészen szokatlan jelenség volt. Topolyi, ki pár hónap 2893 5| torzonborz, jókedvü ábrázat jelent meg a kisasszonyok előtt, 2894 14| kiálló fülei új kiadásokban jelentek meg benne a világ előtt. 2895 8| fölemlítették a nevét, de jelentékenyebb megjegyzést nem igen fűztek 2896 11| koponyáját.~ ~*~ ~Bognárné egy jelentéktelen ók miatt hagyta ott a józsefkörúti 2897 13| szétbontva, körülbelül ezt jelentette: három- vagy négyezer forintig 2898 1| pontok azt a merész átmenetet jelentik, ami a magasabb írásművekben 2899 8| minden képvásárlót) nem jelentkezett. Keresztury anyagi zavarokba 2900 10| kutató pillantásával nézte a jelentkező kérőket. Tilda, amíg egy-egy 2901 12| fölhívták, hogy két héten belül jelentkezzék a rohtmühleni kastélyban 2902 15| élelmességének csak akkor adta igazi jelét, mikor 1885 tavaszán várost 2903 1| nem fogadtam el, de hálám jeléül mosolyogva meghajtottam 2904 9| tudósnak csak egy komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyíts vagy 2905 3| kiben csodálatos erő és jellem lakott, más egyebekben keresett 2906 3| sem bírt a felesége igazi jelleme felől, képes volt komolyan 2907 12| elbeszélgetett veje, hogy a jellemét, és a gondolkodását kiismerje, 2908 7| derék család támaszát - a jelzett névsort végigolvasta, mi 2909 9| lóvasúti kocsira és régi jénai nótákat dudolgatva, ment 2910 14| elcsendesültek, Topolyi Jenőt egy reggel hirtelen erős 2911 12| fülébe hangzik megint a régi Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak 2912 12| képzelte, hogy ugyanazt a Jensen-etüdöt hallja, amelyik délelőtti 2913 2| innen-onnan abba a korba jő, hogy férjhez kell adni - 2914 5| sokszorta több volt benne a jóakarat, mint a nagyvilági izlés.~ ~ 2915 14| csöngeti a kulcsait. Az ügyvéd jóakaratulag ásított, s a vizes poháron 2916 3| mindinkább meggyőződött, hogy a jóakaró közönyt, mellyel eddigelé 2917 14| környék egynéhány érkező jóbaráttal, a régi cimborák köréje 2918 8| Uralban, birtokaimon háromezer jobbágy dolgozik és Wiesbadenben 2919 8| nem volt ugyan háromezer jobbágya, de volt harminc forint 2920 6| adják neki a kávéja mellé a jobbnál-jobb ujságot... Kinek van szüksége 2921 15| Tóbiás, a Prairie csillaga jockeyja, most egyszerre fölkapaszkodott 2922 8| Bonheur színvonalát, s a jockeyk mintha élnének. A Döntő 2923 15| lóversenyt, katonabandával, jockeykkal és totalizatőrrel... Mert 2924 12| egész kíséretével a fürdőbe jön, s körülbelül hat hetet 2925 2| ha úgy váratlanul szembe jönne veled. Ez a tizenhatéves 2926 14| kiáltott messziről, - mikor jöttél?~ ~- Ma! - felelt Topoly 2927 10| évi huszonötezer forintot jövedelmez és maga a tulajdonos alig 2928 13| a két doktoron, akik dús jövedelmükből kedvükre mulattak: az egyik 2929 2| ilyenkor elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben 2930 12| bőkezüséggel állapította meg a jövendőbeli magyar tanító tiszteletdíját. 2931 6| bajmolódik. Ideje, hogy a magam jövendőjéről gondoskodjam, s vidám, derüs 2932 6| De az előrelátó ember a jövendőkre is gondol, ama szomoru időkre, 2933 14| kabátnak szólt, semmint a jövevény személyének.~ ~- Meddig 2934 8| küldte néhány évre, s a jövőbeli Rafael hosszu időkig ebédelt 2935 12| Arra kérem, hogy a jövőben ne méltóztassék oly közel 2936 3| függ most egészen, hogy jövőd fölött úgy rendelkezz, ahogy 2937 5| visszaszokjanak. Lehet, én is jövök egy-két nap mulva, hogy 2938 3| még csekély ár lesz a jövőért. Én nem érzek arra erőt, 2939 3| s változtat-e valamit a jövőn, ha még huszonnégy óráig 2940 3| kiállani, csakhogy e csábító jövőt biztosítsd? Végy be morfiumot 2941 10| ideges levelet írt.~ ~„A pénz jog szerint engem illet meg, 2942 9| a neveteket a természet jogán fenntartja. Mily perspektivája 2943 11| kérdezték többen a Bognár jogászkollégái közül.~ ~- Mindnyájan emlékeztek 2944 15| gyakorolták az objektiv bírálat jogát. Ha tehát azt mondjuk, hogy 2945 6| szokta, fölbontat. Lénárt joggal viselheti a pezsgőkirály 2946 3| rengeteg vasműrészvénytársaság jogi képviselőjéhez, ki a fővárosnak 2947 8| ahol az öreg a kéményseprői jogot bírta holta napjáig. Elekről, 2948 11| évezredes szfinxei...~ ~A jogtudorok helyeslőleg bólogattak, 2949 12| boldoggá tette a fiatal jogtudóst. A kis rohtmühleni állomáson 2950 9| tudósoknak ősidők óta van arra joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~ 2951 1| legbüszkébb arisztokratája) is jóindulattal meghajol a table d’hôte-nál 2952 2| kukrikuja, meg az összeaszott jóízü téli körték, amiket a kályhán 2953 13| egészsége felől. Hosszabb ideig jóizüen elbeszélgettek, és később 2954 13| óra emlékéből születtek... Jóízüen, kéjesen pihegtek, míg a 2955 7| előterjesztést:~ ~- Mindenekelőtt jőjjünk tisztába a toalett kérdésével. 2956 7| mellé. A nábobnak szörnyü jókedve szottyant s éjfél felé az 2957 12| A kegyelmes úr, véletlen jókedvében, szívesen fogadta az ifju 2958 3| tisztában azzal, hogy a jókedvüket mi okozza voltaképp? Valami 2959 12| nagyhercegnek, egy szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most 2960 7| s az abroszok közül egy jókora borítékot vett elő. Mikor 2961 14| mulatság közben, valami jólelkü nyárspolgár barátságosan 2962 8| versenypálya kőfala előtt, a jookey-k föléjök hajolva verték őket. ... 2963 6| országaiban testi-lelki jópajtásai száma okvetlen meghaladja 2964 2| gyermekeit rövidítette meg jóságával. A lekötött birtokok most 2965 11| telegrammban hálásan emlékezett meg jóságomról, édes, jószívü csacsijának 2966 6| Meghízott tokát eresztett s jóságosan a keblére szorított, mikor 2967 5| legyen nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel is nem 2968 12| Mihály úrnak, a vén káptalani jószágigazgató úrnak. „Kedves bátyám, - 2969 8| a vidéki birtokomra... A jószágkormányzóm (aki egyúttal kukoricacsősz) 2970 11| emlékezett meg jóságomról, édes, jószívü csacsijának nevezett s kategorikusan 2971 6| valaha a hiányát éreznéd...~ ~Jót nevettem a különös beszéden, 2972 13| szólok? Azt mondom, hogy ez a jótékonykodás is hazugság. A kegyes alapítók 2973 13| nem szorul a szanatórium jótéteményére; de a szegény bizony elpusztul, 2974 3| A Zimonyiné csütörtöki jourján többször összetalálkoztak 2975 3| kit egy vasútigazgatóné jourjáról már régebben ismert - aesthetikai 2976 3| fordultak elő. Még a lipótvárosi jourok szabadszáju gavallérjai 2977 10| géppé tökéletesült, s a józan leány egy üzletember kutató 2978 14| összehasonlította. De visszatérvén józansága, ahogy utolsó gyűrődött 2979 4| véletlenül összetalálkozott a József-téren, habozás nélkül megszólította:~ ~- 2980 11| jelentéktelen ók miatt hagyta ott a józsefkörúti családi fészket. Bognár, 2981 1| igaza van Jágócsi Péterffy Józsefnek: mily boldogság az a tudat, 2982 3| fővárosnak egyik leghódítóbb don Juanja volt s bőven megérdemelte 2983 15| a főjegyzői tisztet egy jubilált gyujtogató töltötte be, 2984 1| határban a juhokat őrzi... A juhászt Miskának hívják és reggeltől 2985 1| suhancban, aki a határban a juhokat őrzi... A juhászt Miskának 2986 14| beszélgetett:~ ~- Jőjjön csak idébb Julcsa! - Nézze meg Topolyi úr 2987 3| asszonyában, akár Évának, Juliának vagy Izaurának hívják, a 2988 1| selyemruha.~ ~Interlaken, julius 6., 7. vagy 8.,~ nem tudom 2989 7| lányok tisztességes férjekhez jussanak, meg kell mutatnunk, hogy 2990 2| hosszu hajadat, csak egyszer jusson megint az eszedbe, hogy 2991 8| éppen történelmi képeket jutalmazott, abszolute nem vette figyelembe 2992 9| szenzációs elméletét. De vajjon jutott-e már eszébe, hogy emberen 2993 6| hírnévhez és pozicióhoz juttatja. Eközben adós marad a kapucinerek 2994 2| töprenkedünk fölötted? Eszedbe jutunk-e némelykor? Lásd, én úgy 2995 14| inkább a tüneményes téli kabátnak szólt, semmint a jövevény 2996 3| morfiumot vagy klórhidrátot, kábítsd el magad e huszonnégy órára, 2997 3| körülöttük s folyton jó kedvet, kacagást kellett affektálni, nehogy 2998 6| nem tér nyugalomra, amíg a kakas háromszor nem kukorékolt, 2999 2| majorság, a nehéz batárok, a kakasok barátságos kukrikuja, meg 3000 9| asszisztensek, akik szenvedélyesen kalábriászoztak odabenn.~ ~- Itt van Szénás? - 3001 14| gazdag kereskedő ütötte a kalabriászt, itt-ott tartliztak, piketiroztak, 3002 10| összebújtak, mint akik egy merész kalandor ellen védekeznek. Mert férjhez 3003 4| folytatta:~ ~- Egy ilyen utcai kalandorral...~ ~Hirtelen fölugrott 3004 10| Mindketten egy vakmerő kalandort láttak benne, aki a Tilda