IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3005 5| a fűrésszel!...~ ~Mert a kalapács, a fűrész reggeltől-estig 3006 8| Néhány szomjas arató zsíros kalapban ült egy rögtönzött leveles 3007 1| Ha a föld Isten kalapja, Interlaken a bokréta rajta, 3008 2| szemeivel, de azért minden héten kalaplevéve állít be hozzám s melegen 3009 7| hálálkodtam neki, beütötte a kalapomat...~ ~- És hol vetted a második 3010 13| fogja kapni a bíbornoki kalapot - jólelküleg élére állott 3011 12| babys, vörös szallagos kalappal a fejükön, elragadtatva 3012 10| takarmányliferáns egy női kalapüzlet keskeny asztala mellől vezetett 3013 7| asszonynak szólított) egy kalarábé nagyságú kantalup-dinnyét, 3014 5| az eresz alatt lármásan kalimpázott a bádogos. A leányok mosogattak 3015 6| senkinek sem adott jobb kalkulust? Már akkor is elismerték 3016 4| kereskedett a chiffonnal és kalmukkal, - a fiu zenekomponálásnak 3017 7| örömsugárzó arccal támaszkodott a kályhához.~ ~- Kitaláljátok, mi az 3018 2| jóízü téli körték, amiket a kályhán melegítettek ozsonnára.~ ~ 3019 2| melyeket egy-egy idevaló kamasz felől leír, mindig ott van 3020 10| utólag meg fogom küldeni a kamatokat...~ ~Tilda a vasútnál ezt 3021 9| Szénás doktor már szerényen kanalazta az ebédlőben a fekete kávéját, - 3022 6| meg az agglegény barátai kanapéján, már t. i. abban a négy 3023 6| vendég él a rövidebb-hosszabb kanapékon, húsz éve hordja az iskolatársai 3024 12| hörpint a borból, akár egy kanári madárka...~ ~Paloznaky, 3025 1| húzódunk közelebb a fűtött kandallóhoz, mert a néni már szeptember 3026 12| művésziesen csoportosítják, s a kandeláberek alatt a hatalmas márványlépcsőket 3027 7| szólított) egy kalarábé nagyságú kantalup-dinnyét, amit négy forintért vásárolt.~ ~- 3028 2| a nagy, diófás kertek, a kanyargós patak, meg a vén Ulrik takács, 3029 14| Cap!... Feketét!...~ ~A kaosz Topolyi beléptére nem csendesült 3030 9| vendégét ebben a bibliai kaoszban...~ ~- Le fogja rakni a 3031 14| beszédébe egyik-másik országos kapacitás nevét, ki tegezve szólította 3032 4| lett, s kis kezével ijedten kapaszkodik a páholy vörös plüssébe.~ ~ 3033 11| valami ügyetlen kifogás kapcsán levelet írt Aradra az anyósnak 3034 13| előnyeivel. Aki előtt a logikai kapcsolat nem látszik eléggé világosnak, 3035 6| jó emberrel ápol baráti kapcsolatot. Néha hirtelen eltűnik a 3036 3| padokon, s egy botos, szürke kapitány szürcsölte az ásványvizet.~ ~ 3037 7| szomszédos szobájába is.~ ~- Kapjatok valamit magatokra és gyertek 3038 12| szobában, aztán kimerülten, káprázó szemmel így szólott:~ ~- 3039 14| reggel hirtelen erős vágy kapta meg, hogy hazautazzék a 3040 12| Paloznaky Mihály úrnak, a vén káptalani jószágigazgató úrnak. „Kedves 3041 6| Gyönyörü, vöröstintás egyest kaptam rá, s Vojtik Kol. József 3042 3| egymás mellé, míg a többiek a kapu előtt várakoztak. Margit 3043 13| babák, akiket az árokból, a kapualjakból szedtek föl, szívtelen és 3044 3| lakásáig velük tartott. A kapuban vidáman beszélgettek még 3045 14| kávéssal ciflizett a délutáni kapuciner tárgyában. Egy szürkekabátos, 3046 6| juttatja. Eközben adós marad a kapucinerek árával - csak a múlt héten 3047 6| meg hitelbe a százezredik kapucinerjét - s ott húzódik meg az agglegény 3048 11| költötte el az ebédet (milyen kár volt a kitünő csigatésztás 3049 12| ellen menedéket keresett, karácsony felé nagy szenzáció támadt: 3050 2| pakoljunk abba a ládába, ami karácsonyra fölmegy utánad s amennyire 3051 3| a Margit csöndes, komoly karaktere tükröződik vissza.~ ~Március 3052 4| figyelemmel kísértek, teljesen kárba veszett az operett. Vilma 3053 4| Cayll hadnagy csörtette a kardját, az új operett szerelmi 3054 3| egy kis szőke baby nagy karikát hajtott előttük a pálcájával. 3055 3| magad egy gyűlöletes férfi karjai közé? Megállanád-e őrülés 3056 3| drága perceiben más férfi karjaiba dőlhet, lángra lobbantotta 3057 4| Az első fölvonás nagy karjelenetei közt, a tarka csoportok 3058 1| tart fönn, s nagyon csinos karlsbadi kőedénnyel, valamint temérdek 3059 12| elé, hogy az érdemrendes karmester csodálkozva rajtafelejtette 3060 8| megfagyott kezeket, és vastag karneolköves gyürüket. Nem zúgolódott, 3061 3| mindezek a gömbölyü, plasztikus karok ölelni, dédelgetni szerettek 3062 3| ujságok közt, míg a kertész a karókat kötözgette, igazgatta, ők 3063 1| csipte meg legelőször a karomat, mikor a herceg vizet öntött 3064 9| megdöbbenve.~ ~A vén tanár nagyot káromkodott.~ ~- Az a fráter, - mondta 3065 5| A leányok, bizalmasan karonfogózva a barátnőikkel, dicsekedve 3066 3| csöndesen megzörgette a kárpitajtót.~ ~- Kérem, nagyságos asszony, - 3067 3| nyilvános életben keres kárpótlást azért, amit a házasságban 3068 12| az egykori nevelő csinos karriert futott be, - hat évi képviselőség 3069 8| esztendejében zseniális karrikatúrákkal rajzolta tele az iskola 3070 4| szolgák, a kaszinó széles karszékein is helyet foglalt egy-két 3071 6| életét mint kibic tölti el a kártyaasztalok mellett, szakavatottan fütyül 3072 7| kávéházra, kirándulásokra, kártyára és ajándékokra is szüksége 3073 5| stációt végigszunnyadjon a kártyázók háta mögött, s a mama bóbiskolva 3074 13| az egyik nagy pénzekben kártyázott, a másik egy szép szőke 3075 5| szerencsésen bevándorolt a kis kasszabeli fatálba, mely még a régi 3076 12| mi történt: a rohtmühleni kastélyba tegnap este kérő érkezett: 3077 12| délelőtti sétái közben a sárga kastélyból a park fái közé suhant s 3078 12| hercegnőjét, meg a rohtmühleni kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor 3079 10| alig jutott néha táncosa a kaszinói bálokban.~ ~Tornallyainé, 3080 2| Szerető, öreg tántid: - Katalin.”~ ~„Én is, így röpülőben, 3081 11| de félév mulva, amikor Katám hűsége felől végképpen meggyőződtem, 3082 11| könnyezve, - amiért szegény Katámat megvígasztalod...~ ~Bognár 3083 3| állandóan ott lebegett a katedra fölött, ahol Nógrády az 3084 11| jószívü csacsijának nevezett s kategorikusan megparancsolta, hogy rögtön 3085 15| megtartjuk az első lóversenyt, katonabandával, jockeykkal és totalizatőrrel... 3086 4| megengedtek. Fiáról, akit valami katonai intézet vett föl a konviktusába, 3087 4| kikerülhetetlen volt. A katonatisztek, akik ez ügyben segédkeztek, 3088 8| Monte-Carlo-ba, elégedetten kavargatta a forró grogot, s titokzatosan 3089 14| billiárdozott a külvárosi kávéházakban, egy csapással fölemelkedett 3090 8| felöltő nélkül járt, s a kávéházból akkor távozott többnyire, 3091 7| forint. Minthogy az embernek kávéházra, kirándulásokra, kártyára 3092 6| ott százával adják neki a kávéja mellé a jobbnál-jobb ujságot... 3093 13| mint azzal, hogy a fekete kávéjuk forró legyen. A pénzt csak 3094 9| szivarra és egy csésze fekete kávéra...~ ~- A legnagyobb örömmel, 3095 14| a kaszinó könyvtárosa, a kávéssal ciflizett a délutáni kapuciner 3096 6| a komoly vagy házisapkás kávést, Gotsché hazárd vállalkozóit, 3097 5| képen kéjesen szürcsölte a kávét a füszerkereskedések ismeretes 3098 3| regattáját szemlélték, a hosszu kavicsos esplanade-on, mely pajkos 3099 12| szobáiba vezettek, dagadó kebellel így szólott magában:~ ~- 3100 9| sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~- Nos? - kérdezte Szénás 3101 3| skótsipkás kis lányismerőse kecses pukkerlikkel üdvözölte Margitot. 3102 8| s némileg meghasonlott kedéllyel költözött be a baranyamegyei 3103 8| A nagy kritikus, aki kedvében akart járni a grófnak, ravaszul 3104 6| lesz meg többé a rugalmas kedvem, amellyel most az országot 3105 9| furcsa fölírással: A papa kedvence. Egy XVI. századbeli harcos 3106 3| S mi az?~ ~- Hogy önnek kedvese van!~ ~S nem várva meg a 3107 5| bíztok benne. Isten veletek kedveseim, a viszontlátásig.~ ~U. 3108 10| ebéd alatt, amikor a vendég kedveskedve dícsérte a Tilda virtouz 3109 3| körülöttük s folyton jó kedvet, kacagást kellett affektálni, 3110 8| az anatomiával, unottan, kedvetlenül mázolta a vásznat reggeltől-estig, 3111 8| az írást nem intézték el kedvezően. Keresztury még októberben 3112 6| kuria ebédlőjében derítse kedvre a tanyai embereket. Bízvást 3113 4| kereskedőt, aki most már csak kedvtelésből vagy unalomból vesz részt 3114 1| tegezik az embert, - mert, ha kedvük tartaná, úgy látszik, hogy 3115 13| akik dús jövedelmükből kedvükre mulattak: az egyik nagy 3116 9| különbsége szembetünő legyen, a kegyed idegen glabelláit is bevonom 3117 4| bágyadtan.~ ~- Nem tudom, de kegyeddel most beszéltem utoljára, 3118 12| hátha tehetnék valamit kegyedért... A piemonti nagyherceg, 3119 2| utánad. Bár az Isten bölcs kegyelme olyan szépen fölvitte a 3120 13| jótékonykodás is hazugság. A kegyes alapítók annyit se törődnek 3121 9| századbeli harcos vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek le, 3122 2| nyomtatott betükre, ama bordázott kékes papiros hátáról, amely a 3123 3| mint az ég sötétbejátszó kékje. A tavasz illatai és színei 3124 11| elhatároztam, hogy korán kelek, mindig hétfőn keltem föl 3125 10| dolgozzanak a Tilda tündérszép kelengyéjén és az apátplébánost, hogy 3126 4| egész Budapest ismerte.~ ~Keletinek elég jó irodája volt, hat-nyolcezer 3127 4| rokonszenvez az ügyvéddel, Keletit, akivel véletlenül összetalálkozott 3128 4| megtörten bocsánatot kért és Keletivel az öreg Cayll két napig 3129 3| küzdelem, mely lelkében keletkezett, nem volt hosszas; hirtelen 3130 5| kocsikenőből különböző skatulyák kellenek... Csak ne legyen nagyon 3131 5| léc még mindig hosszabb a kelleténél... Vigyázzon azzal a fűrésszel!...~ ~ 3132 7| Komlósi úr másnap korábban kelt, mint rendesen, s miután 3133 3| szentimentális vágyakozások keltek életre, a nagy, sóvárgó 3134 11| korán kelek, mindig hétfőn keltem föl legelőször öt órakor... 3135 2| papiros hátáról, amely a keltezés helyének minden illatát 3136 7| még mindig azt a benyomást kelti, hogy valami polgári ruhában 3137 5| ultramarinnal, babérlevéllel, keményítővel, börzsönnyel teltek meg, 3138 8| Keresztúron, ahol az öreg a kéményseprői jogot bírta holta napjáig. 3139 12| percig óvatosan a villa felé kémlelődött, miközben álmodozva így 3140 11| rejtette el az öreg asszony kendői közé.~ ~- Ha alkarod, - 3141 4| hadnagy, a meghódoló vár fehér kendőjével. A dolgon végre is botrány 3142 9| arckifejezéssel gyujtott meg egy kénes gyujtót a klinika falán. 3143 8| van, - mondta Al-Mandsid kenetesen, - homlokon fogom csókoltatni 3144 15| hívták az új várost - mindama kényelmekkel bőven ellátta a maga lakosságát, 3145 13| csakugyan a szegény emberek kényelmére alapítottak.~ ~- Bár azokat 3146 6| horizontjáról, hogy egy kényelmes kuria ebédlőjében derítse 3147 14| hallgatták, ha megszólalt. Apró, kényelmi eszközei egyre-másra szaporodtak, 3148 2| rossz fiúnak sohasem volt a kenyere. Aztán meg bizonyosan sok 3149 6| koromra nem lesz egy falat kenyerem, egy korty hamisítatlan, 3150 10| ilyesmivel keresse meg a kenyerét. A mama, akit az egykori 3151 7| pénzviszonyok mellett minden kenyérkereset nehéz. Maga azt nem is képzeli, 3152 7| váltóbenyujtást épp oly tisztességes kenyérkeresetnek tartja, mint más a szabóságot 3153 3| a kis Cherubin egy kissé kényes dolog felől értesítette 3154 2| eszembe jutott az a sok kényeztetés, dédelgető szó, amellyel 3155 3| legvégső.~ ~- No hát jó, ha kényszerít, kimondom. E szenteskedéssel 3156 4| Hiszen a saját ura, nem kényszeríthetik semmire. Egy erélyes szó, 3157 8| Firle Walter szenzációs képe magas nivót adott a tavaszi 3158 8| Monte-Carlo-kávéházban, s mikor képéért kétezer forintot fizetett 3159 8| franciák is sűrűn kerestek föl képeikkel...~ ~Ezekben a napokban 3160 8| esztendőben éppen történelmi képeket jutalmazott, abszolute nem 3161 8| Monte-Carló ügynöke, aki a képeladásokat épp oly buzgalommal közvetítette, 3162 5| s a plafondra szögzött képen kéjesen szürcsölte a kávét 3163 13| korában megkapta a magántanári képesítést. A fiatalember, aki valóságos 3164 15| állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről, mert az adamstowniakat 3165 6| talentumom van, s amihez a képességemet néhai főtisztelendő tanárunk, 3166 3| váltott velük, s egész a képesterem ajtajáig kísérte őket, ahol 3167 8| fölelevenítette a művész többi képét, s a Szérüs kert Brüsszelben 3168 8| beszéltek róla. A híres képkritikus, akinek gyomorbaja ezidőben 3169 2| úgy össze-visszacsókolja a képmásodat, hogy még a századrészét 3170 8| eszébe ötlött, megcsípte. A képnek ez volt a címe: A döntő 3171 8| angol (így hívnak minden képvásárlót) nem jelentkezett. Keresztury 3172 1| tonnás, lepkeszárnyu kutter képviseli, melyet gazdája, némi fenhéjázással 3173 3| távoli rokona, valami öreg képviselő, aki ügyvédi irodát is tartott, 3174 12| varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői közül, meglehetősen tágra 3175 3| vasműrészvénytársaság jogi képviselőjéhez, ki a fővárosnak egyik leghódítóbb 3176 12| karriert futott be, - hat évi képviselőség után főispán lett, - de 3177 3| Június elején Zimonyit képviselővé választották meg a petrovényi 3178 2| némelykor? Lásd, én úgy képzelem, hogy esténkint, amikor 3179 2| elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben kiházasítunk s visszahozunk 3180 1| micsoda férfiak! El sem tudom képzelni, hogy e mumiák valamelyike 3181 3| hogy ez a két év csupa képzelődés, s ez a házasság egyszerü 3182 1| valakire és én, hitemre, nem képzelődöm, mikor azt hiszem, hogy... 3183 8| kijelentette, hogy magyar képzőművészetről beszélni egyszerüen gyerekjáték. 3184 2| legelébb is azokat a pajkos kérdéseket, amiket az a rossz lány 3185 13| bizonyára nem felelt volna e kérdésekre, de mi, akiket semmiféle 3186 7| kezdték a fürdőzés lebegő kérdését.~ ~- Hogy áll a fedezettel? - 3187 7| jőjjünk tisztába a toalett kérdésével. Önnek tisztelt nőm és a 3188 3| nap nem beszéltek többé e kérdésről. Délután nagy vitorlás kirándulás 3189 2| elbizakodott, öreg tantit kérdezd, hanem azt a sok szomszédbeli 3190 12| szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre kiderült, hogy december 3191 2| állít be hozzám s melegen kérdezősködik az iránt, hogy a fiatal 3192 2| nagyon sokat szeretnék még kérdezősködni tőled; legelébb is azokat 3193 6| vállaltál valami hivatalt? - kérdeztem ijedten.~ ~- Nem éppen, 3194 3| éjszakába, mint egy nagy, tüzes, kérdő szem, amely kíváncsian várja 3195 15| szerencsés nyertes mögött, ma kerek tizenháromezerötszázhusz 3196 5| állt meg a kis varrógép kereke; kötények, perkálruhák készültek, 3197 2| öreg kisasszonytól, aki Kereki-Monostorban lakott, az ősi kuriában, 3198 2| tánti s kis Milikém ott a kerekmonostori hegyek között, ez a szomoru 3199 2| szemeiben, az egész föld kerekségén nincs tökéletesebb férfiu, 3200 7| Helyes, tehát a tizenöt ruha, kerekszám éppen hatszáz forint. A 3201 3| hagyta.~ ~Hiába volt minden: kérés, fenyegetés, rábeszélés, 3202 3| Margitot visszatérítse hozzá. Kérése, igéretei annyira meghatották 3203 8| ezentúl alig számíthat egyéb kereseti forrásra, mint a saját művészetére 3204 14| szórakozottan maradt hátra valami kereskedelmi utazóval, aki egy szenzációs 3205 15| sor pompásan fölszerelt kereskedéssel, gőzfürdővel, népligettel, 3206 4| műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett a chiffonnal és kalmukkal, - 3207 4| milliomossá tette az élelmes kereskedőt, aki most már csak kedvtelésből 3208 3| feleségét nem ismerte teljesen, kérésre fogta a dolgot.~ ~- De Margit, 3209 3| hangon folytatta:~ ~- Mit keressz itt ilyenkor, azt istenért?~ ~ 3210 8| belgák és a franciák is sűrűn kerestek föl képeikkel...~ ~Ezekben 3211 9| tizenöt év óta hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan 3212 9| mesével mulatott tizenöt éven keresztül...~ ~- Mesével? - kiáltott 3213 13| lebegtek - még mindig könnyedén keresztülláttak a lelencház ujdonatúj bádogtetején. 3214 8| atyját még Klasicnak hívták Keresztúron, ahol az öreg a kéményseprői 3215 8| reprodukcióját és a jury Kereszturynak itélte a nyolcszáz forintos 3216 9| glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, aki 3217 3| a vérét s utcáról-utcára kergette, mint valami hajléktalan 3218 3| dallama vagy egy fülbemászó keringő. Érezték mind a ketten, 3219 12| atyafiság révén is - protekciót kérjen. A kegyelmes úr, véletlen 3220 8| Adja nekem a kezét, ha kérnem szabad...~ ~- Al-Mandsid, - 3221 10| pillantásával nézte a jelentkező kérőket. Tilda, amíg egy-egy csinos 3222 11| asszony, aki mindegyre arra kérte a jó Istent, hogy a házastársakat 3223 2| kastély, meg a nagy, diófás kertek, a kanyargós patak, meg 3224 3| babrált az ujságok közt, míg a kertész a karókat kötözgette, igazgatta, 3225 3| gyomláltak, bíbelődtek a kertészek. A szobaleány, aki ozsonnához 3226 13| az igazgatótól, amikor a kertet, a lakószobákat s a tiszta 3227 12| az egyik pirosra festett kerti széken... A vesztfáli hercegnő 3228 1| nélkül csatangolhat a villa kertjében, - de én, mi tagadás, álmodozva 3229 3| választották meg a petrovényi kerületben, ahol egy évszázadra demoralizálta 3230 11| közt vonult el a nyolcadik kerületi klubba, s mikor másnap, 3231 6| mindenkinek az igazat. Bátran, kerülgetés nélkül megmondja, úgy, ahogy 3232 13| azért adták, hogy az ujságba kerüljenek, ami pedig a két doktort 3233 12| világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk, 3234 6| elméletben jelenik meg... Hogyan kerülne öregségemben levesre, meg 3235 3| szívében. Mindazonáltal kerülte a skandalumot, a külszínt 3236 3| Stefánia-udvar sötét árkádjai alatt kerültek egy pillanatra egymás mellé, 3237 8| egész nyáron...~ ~És szóba kerülvén a Döntő pillanat, Al-Mandsid 3238 14| év előtti korszak minden keserves órája, a mellőzés, a kétségbeesés, 3239 6| aki a pénz beküldésével késlekedik... Bürokrata lett belőlem, 3240 11| hirtelen fölöltözködött és csak későn, vacsora táján tért vissza 3241 8| versenyparipa állt ugrásra készen a versenypálya kőfala előtt, 3242 7| otthon a szakácsnő és a készfizetést emlegető mészáros között. 3243 9| Dömjén Erzsike kisasszonyról készítek hiteles méreteket. És hogy 3244 2| most egy pompás csutorát készített, azt, ugymond, neked szánta, 3245 5| sajtszelő-késsel, a leányok a papirt készítették kéz alá. De végre mégis 3246 6| futásáról széptani szempontból készítettem? Gyönyörü, vöröstintás egyest 3247 1| legmeglepőbb eseményekre készíti elő a barátságos olvasót.~ ~ 3248 1| selyemruhámat. Ha az ember Párisban készíttet egy selyemruhát és ötödfélszáz 3249 1| selyemruhámat, amit Párisban készíttettem... Hogy nézi a gyönyörü 3250 2| nyugvóhelyük megjelölésére készíttettünk, a napokban állítottuk a 3251 7| sok birtoka és temérdek készpénze van.~ ~- Miért nem inzultálta 3252 7| ötezer forintot, a harmadik készpénzt igér, de a határidő előtt 3253 15| a hivatalnokok nemcsak a készpénztételeket fogadták el, hanem a legkülönbözőbb 3254 4| mintha a legjobb hangulatban készülne végignézni az előadást.~ ~ 3255 1| de így!... Egy öregedni készülő asszonynak (hja, huszonhat 3256 5| kereke; kötények, perkálruhák készültek, az üzletben való üldögélés 3257 3| felől nem lehet a lelkedben kételkedés? Nem inkább az örökös boldogtalanságot-e, 3258 10| a gyógyszertár a saját, kétemeletes házában van elhelyezve.~ ~ 3259 3| olyan társalgásba, amelyben kétértelműségek fordultak elő. Még a lipótvárosi 3260 15| Bálám szamara, mely tegnap kétezernégyszázhatvanhárom hosszal ballagott be a szerencsés 3261 9| én. A glabella-elmélet a kétlábu embereknél nem válik be... 3262 12| óra után a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s 3263 9| dudorrendszere. A glabella kétség nélkül való bizonyossággal 3264 1| dorozsmai szélmalmot... Kétségbe kellene esni a világ sorsa 3265 14| keserves órája, a mellőzés, a kétségbeesés, mely a vidéki városkában 3266 11| pedig az öreg asszony hangos kétségbeesése között utazott vissza a 3267 14| gyalázatos fészket.~ ~Óh, milyen kétségbeesett szívvel távozott el innen! 3268 5| pár év előtt még mind a kettő akkorka volt, mint az öklöm.~ ~ 3269 2| üldögélünk, a nagy óra bizalmasan ketyeg a fejünk fölött, s míg odakünn 3270 8| közé és intim barátságba keveredett a parasztokkal, akik a malom 3271 14| diadalai felől, dicsekedve kevervén beszédébe egyik-másik országos 3272 7| gyöngéden.~ ~- Örüljön, ha kevés nem lesz. Megjegyzem, hogy 3273 3| mártiromság - mely nekem nem kevésbbé az, mint önnek - még csekély 3274 6| fáradtságát megosztja. Délben kévéset és hallgatagon eszik, mert 3275 9| úgy látszik, újra kell kezdenem megint a hosszu tizenöt 3276 8| elfoglalta azt a helyet, amely őt kezdettől fogva megilleti.”~ ~A többi 3277 6| csillagok följövetelével kezdődik tulajdonképp az ő napja. 3278 7| szülőik megint hánytorgatni kezdték a fürdőzés lebegő kérdését.~ ~- 3279 7| később, mikor kvaterkázni kezdtünk, odahúzódtam a bánáti Pasich 3280 9| még így van, - holnaptól kezdve tízezer főnyi sokaság közül 3281 10| Csókollak, Feri is csókoltatja a kezedet.”~ ~Mikor a mama megbotránkozva 3282 3| mindenki beszél felőle.~ ~Kezeit összeszorítva, Margit hidegen 3283 10| magamra... A pénz pedig jó kezekben marad nálad...~ ~Tornallyainé 3284 8| mint vörös, megfagyott kezeket, és vastag karneolköves 3285 15| harácsolt össze (részint kézelőgomb-házalással, részint börzei spekulációkkal), 3286 15| boltok nagyrészét házilag kezelte, a gőzfürdőt és hidegvízgyógyintézetet 3287 11| mama boldogan szorongatta a kezemet, - a mamák nem igen szeretnek 3288 3| egyszerre abba hagyta. Kis kezére, mely az asztalon pihent, 3289 5| Egy-egy kalap vagy keztyü volt, amellyel Lőrinc a 3290 3| pillantást a hugával, kinek apró, keztyüs keze csöndesen pihent az 3291 5| barátságosan nyujtogatták a kezüket, ismerős asszonyok sopánkodva 3292 12| Kedves bátyám, - írta remegő kézzel, - mit tudhatjuk mi, gyarló 3293 4| ouverture megkezdődött. A hangok khaotikus tömegéből egyszerre csak 3294 3| aki ozsonnához terített, ki- és bejárt edényekkel, s 3295 14| szürkekabátos, sanda pincér hadarva kiabálni kezdte a tűzlegénynek:~ ~- 3296 14| Kiadója már a harmadik kiadás árát is kínálta neki, de 3297 14| széles szája, kiálló fülei új kiadásokban jelentek meg benne a világ 3298 7| a fürdődíjaikkal, apróbb kiadásokkal és a borravalókkal együtt, 3299 7| van ezerötszáz forintnyi kiadásunk. Következik egy fontos rubrika: 3300 6| pedáns renddel végzem a kiadóhivatal ügyeit, s milyen pontosan 3301 14| nagyszerü hintaszéket vásárolt. Kiadója már a harmadik kiadás árát 3302 5| napon a Zsuzsánna útját is kiadta, aki tizenegy esztendeig 3303 3| lenne, nem-e kötelességed kiállani, csakhogy e csábító jövőt 3304 8| volt tűzve...~ ~Az őszi kiállítás előtt hirtelen föltünt a 3305 8| föltünést keltett a Műcsarnok kiállításán, s a lapok biztató reményeket 3306 8| körül. A grófnak, mikor a kiállításon végigment, szemet szúrt 3307 8| fölaggatták a plafond alá és a kiállítást megnyitották. A miniszter 3308 8| Mikor Kinizsit a Salonban kiállították, Sedelmayer bemutatkozott 3309 14| gyapjúkereskedő széles szája, kiálló fülei új kiadásokban jelentek 3310 15| egyformaságot, türelmetlenül így nem kiált föl:~ ~- Nem gőzfürdő és 3311 13| éjszakán át álmodozott. A görög kiáltás, elemeire szétbontva, körülbelül 3312 12| elhaladva, egy siető ember kiáltása hallatszik a fülébe:~ ~- 3313 9| szárnyasajtót.~ ~- Szabad! - kiáltozták az asszisztensek, akik szenvedélyesen 3314 3| vérét átfutotta, csakhamar kialudt, mert Margit egyszerre fölébredt 3315 3| megértette vele, hogy a kibékülésről szó sem lehet többé s hogy 3316 11| susogta édeskedve, - hát kibékülök az elhagyott urammal... 3317 6| él, aki fél életét mint kibic tölti el a kártyaasztalok 3318 12| Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak a rohtmühleni kastély sárga 3319 14| köszöntötték volna. Egy kicsapott tanító, akivel valaha együtt 3320 14| falusi segédjegyzőségből kicseppent. Olykor, egy-egy vidámabb 3321 4| vigasztalan sírás úgy szólván kicserélték ezt a félénk kis galambot. 3322 6| podegra belém üt... Hála a kicsi üzletnek, nem kell immár 3323 13| szívtelen és gonosz anyák kicsikéi, akik egy bűnös óra emlékéből 3324 13| talált meg a szerencsétlen kicsikék között, hazájától sok száz 3325 13| polgári osztály, ha a szegény kicsikéknek szomoru sorsát lefestem 3326 2| szemeikkel tekintett a te kicsiny hugodra, aki zokogva borult 3327 12| mosolyogva hallgatta mindig a kiegészítőkről vagy az állapot-határozókról 3328 12| uralkodójával szemben áll, mereven kiegyenesíti a derekát... Egy percig 3329 14| végre!... Fenékig fogom kiélvezni a diadalt.~ ~A vasúti állomásnál 3330 6| szegényes történeteiket kieszelik. Ezer és ezer ember él körülöttünk, 3331 13| Mit értett e különös kifejezés alatt? Vajjon mit talált 3332 8| időtájt már a legpompásabban kifejlődött kórképek közé tartozott, 3333 13| elfogyasztották, alaposan kifejtették egymás előtt, hogy az efajta 3334 14| homályos sarokban, gyerekesen kifestette maga előtt azt a boldog 3335 10| emeleti szobájában:~ ~- Nincs kifogásom ön ellen, s ha úgy akarja, 3336 10| ellen abszolute nem lehetett kifogást tenni, a mama írt a közvetítő 3337 5| mellékelt levelet s izgatottan, kifogyó lélegzettel váltotta föl 3338 13| tekintélyes rang és - mindezeknek kifolyásaképp - egy százezer forintos 3339 12| piemonti ház címere ragyogott, kihajtatott a rohtmühleni vasúti állomásra... 3340 2| sorsodon, képzeletünkben kiházasítunk s visszahozunk ide miközibénk, - 3341 8| hogy jegyesével együtt kihirdettesse magát. A Néva mellett levő 3342 14| azonközben szerencsésen kihúzta a fejes gyujtót, s most 3343 12| táncolnának.... De Paloznaky kihúzza magát és tovább megy... 3344 12| jellemét, és a gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü arccal így 3345 14| kezét, de rögtön géne nélkül kijátszotta a zöldkirályt. Az általános 3346 4| hiba. Lássa, ha erélyesen kijelentené, hogy ezt akarja és az atyja 3347 11| faragva, ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, s amikor Aurél úr egy homályos 3348 3| mikor a megrettent mama e kijelentésre ijedten ugrott föl a helyéből, 3349 12| fog történni, ha egyszer kijelenti, hogy hozzám akar jönni 3350 4| sértésekkel halmozta el, a párbaj kikerülhetetlen volt. A katonatisztek, akik 3351 6| melyekben majd a reuma kikezdi s odakünn hosszu, hideg, 3352 9| másik pártjának fanatikus és kikiáltott feje, magához hivatta azt 3353 2| ház szomoru zöld kocsiján kikísérték. Szerető, jó, hűséges lelkek 3354 3| vendég volt a hölgyeknél, kikkel hosszas sétákat tett az 3355 3| tengerparton fog elbúcsuzni, a kikötőváros üveges pályaháza alatt...~ ~ 3356 15| Adamson úr e nevek alatt kiküldött... Utóvégre minden ló egyforma 3357 12| alatt, ahonnan gyönyörü kilátás nyílt a buschdorfi Kogel 3358 11| Budapestre, azzal a szomoru kilátással, hogy a feleségemet mindörökre 3359 3| levegője, a délies virágok kilehellése s az asszonyok ingerlő parfumeje. 3360 1| nappal, ez aztán valami!... Kilenctől tizenegyig reggelizünk és 3361 15| miről van szó, mosolyogva kilépett háza erkélyére - és elsütvén 3362 13| hazájától sok száz és száz kilométernyire? Ő, aki boldogan húzta magára 3363 1| aki tíz nap alatt három kilót veszített (még mindig marad 3364 6| szintén velünk járt, de aztán kimaradt és kereskedő lett), hát 3365 4| mert megbánod...~ ~Cayll kímélet nélkül folytatta:~ ~- Egy 3366 7| gazemberek nem érdemlik meg, hogy kíméletes legyen irántuk...~ ~Komlósi 3367 7| fájdalom, e kitünő férfiút se kíméli meg a hitvány anyagi bajoktól; 3368 15| tehát okom, hogy tovább is kíméljem őt... Igazatok van, mert 3369 11| csütörtökönkint, amikor a heti kimenőit élvezte, szokatlanul jókedvü 3370 5| éjjeli fáradalmak nagyon kimerítették. Mert szomoru dolog, de 3371 15| egy buffalói bölényt is kimeríthetne, alaposan téved; mr. Ralph 3372 9| professzor pedig ügyesen kimérte a három különböző glabellát, 3373 12| s alá a szobában, aztán kimerülten, káprázó szemmel így szólott:~ ~- 3374 3| s mindketten a boldogság kimondhatatlan áramlatát érezték. Margit 3375 3| férj ezt az egyetlen szót kimondja.~ ~ 3376 10| Tilda néha meggondolatlanul kimondta, ami a szívét nyomta, illetlenül 3377 13| Ugy van. És magyarán kimondva, bizony sajnálom azt a pénzecskét, 3378 13| szanatóriuma javára befolytak. A kimutatás alá ez a név volt írva: 3379 13| kezébe került, részletes kimutatást olvasott a fejedelmi adományokról, 3380 13| ugyanis, mint a statisztika kimutatja, többnyire a módos familiák 3381 2| saját feje után mindent s a kínai császár is megnyalná utána 3382 7| Cognaccal és szivarral kínáltak, de mindegyik valami szemtelen 3383 3| tudtam egészen: micsoda kincs és gyönyörüség a te lényed, 3384 3| szívfájdalmat kapjon azért a kincsért, amitől saját magát megfosztotta. 3385 13| között, azzal ünnepelte meg a kinevezést, hogy hosszabb külföldi 3386 12| ugyancsak nem lehetett volna már kinézni a snájdig, cigányokkal mulató 3387 8| négyméteres szenzációs vászon: Kinizsi a kenyérmezei csata után. 3388 8| Szérüs kert-nek társa akadt; Kinizsi-t is visszaszállították a 3389 8| fájdalom, nem sokat használt Kinizsinek, mert a győzhetetlen hőst 3390 4| szeme körül babrált.~ ~- Ne kínozzon, - szólt, - hiszen láthatja, 3391 8| kis mantelot-t, melyre pár kinyílt rózsa volt tűzve...~ ~Az 3392 12| délelőtt mise után, végre kinyiltak az ebédlőbe vezető üvegajtó 3393 5| forintot, hogy papa megint kinyithassa a boltját minél szebben, 3394 7| rendelkezésünkre áll.~ ~A feleség kinyitotta a fehérruhás szekrényt, 3395 4| a páholyok, az emeletek kinyuló erkélyei, mind tele voltak 3396 12| után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari etikett felől, 3397 10| Tilda egy nagynénijével a kioszkban járt, ekként szólt a mama 3398 12| képzeli, hogy a hercegnő kipirult, amikor meglátta, hogy a 3399 3| hogy mámoros legyen, de kipirulva, nehéz léptekkel taposva 3400 8| stilusával egy-két bőven kipontozott, szép mondatban, a szegény 3401 9| már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi, a magunk részéről, 3402 13| tornyán, melyet néma és kipusztult utcák uraltak.~ ~- Vajjon 3403 3| folyta körül a fiatal asszony királynői termetét. Éjfekete hajában, 3404 3| kérdésről. Délután nagy vitorlás kirándulás volt, mely csak az éjszakai 3405 7| Minthogy az embernek kávéházra, kirándulásokra, kártyára és ajándékokra 3406 13| kicsike határszéli faluba is kirándult, ahol a belga doktorok, 3407 3| Remélem tudja, hogy kiről van szó? Arról a botrányról 3408 2| környék minden fölcseperedett kisasszonyát. Nem dicsekvésből mondom, 3409 10| maradt abból a borzas masamód kisasszonyból, akinek az édes mamáját 3410 5| Ej, hogyan megnőttek a kisasszonykák! Egy pár év előtt még mind 3411 9| glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról készítek hiteles méreteket. 3412 2| hatvannégy esztendős öreg kisasszonytól, aki Kereki-Monostorban 3413 7| volt, de húsz év óta egy kisebb biztosító-társaság tisztviselője. 3414 7| apa? - kérdezte Margit, a kisebbik leány.~ ~- Tavaly? Várj 3415 10| oszlopai között, mint egy kisebbnemü földrengés. Ha Tilda szegény 3416 7| megszólítottam:~ ~- Édes öregem, kisegíthetnél a hinárból.~ ~- Mi kell, 3417 5| Timár vén napjaira mint kisegítő járt a többi boltossal vásárról 3418 12| vesztfáli hercegnő egész kíséretével a fürdőbe jön, s körülbelül 3419 3| mennyire hiábavaló volna minden kísérlet, hogy e véleményemtől eltérítsen. 3420 4| minden mozdulatot figyelemmel kísértek, teljesen kárba veszett 3421 3| S tudja, hogy olykor kísértést érzek: az anyjától kérni 3422 4| a triangulum csengésétől kísérve. Mindig lassabban, mindig 3423 3| látom még odabenn!...~ ~A Kisfaludy-társaság valamelyik havi ülésén egy 3424 12| bajuszát, a felöltője gallérját kisimítja, a szürke cilindert kissé 3425 11| semmihez hétköznapon. ...Mikor kisleány koromban elhatároztam, hogy 3426 13| fölolvasás is az akadémia kistermében, melyet az öreg urak bóbiskolva 3427 10| leány lett belőle, de a kisvárosban sem őt, sem az édesanyját 3428 9| A szép asszony durcásan kiszaladt, a professzor pedig ügyesen 3429 10| idegen szerencse-vadásznak kiszolgáltatná magát. És mikor a szerelmes 3430 7| támaszkodott a kályhához.~ ~- Kitaláljátok, mi az ujság?~ ~Komlósiné 3431 3| idesereglettek, csakhamar kitalálták a valóságot. Ágnes kisasszony 3432 6| úgy, ahogy az én tollamtól kitelik. Rögtön hozzá is kezdtem 3433 6| rendje és módja szerint kitépett egy nyugtát a block-jából 3434 7| ismét ötszáz forintot.~ ~E kitérés után vegyük föl ismét történetünk 3435 13| A jótékonyság angyala kiterjesztette a szárnyait, mintha az alvó 3436 4| parvenu gőgje:~ ~- Inkább kitöröm a nyakát, semhogy magához 3437 14| mellyel most mindenünnen kitüntették. Egy fiatal mágnáskisasszony, 3438 12| utóbb az Izabella-nyaralóra kitűzték a vesztfáli lobogót, s a 3439 5| egy pohár friss csapolást kiürítsen.~ ~A leányok, bizalmasan 3440 3| egy intim szót, a tó fölé kiugró vacsorázó-terraszon nagy 3441 15| Kétszáz munkás két hét alatt kivágta az évszázados fatörzseket, 3442 14| hogy nagyságát, lelkének kiválóságát elismerjék. Sokszor, egy-egy 3443 12| detektiv vagyok...~ ~- És mit kíván tőlem?~ ~- Arra kérem, hogy 3444 3| elkövetett. E viruló és kívánatos asszony, most, hogy egészen 3445 3| mellett. Az élet szépnek és kívánatosnak látszott e tiszta délután, 3446 7| fedezettel? - kérdezte az asszony kiváncsian.~ ~- A fedezettel? Hát bizony 3447 3| Ugy cselekszem, ahogy ön kívánja; utazom. De nem huszonnégy 3448 15| előttem, amit a dicső népnek kívánni méltóztatik...~ ~ ~Adamstown 3449 3| fölött úgy rendelkezz, ahogy kívánod.~ ~„Van talán egy-két emléked, 3450 8| a szegény bunyevácot is kivégezte. „A bunyevác hanyatlik, - 3451 14| otthon, földijei között is kivegye részét a diadalból.~ ~A „ 3452 2| jól megy a sorod, egészen kiverj a fejedből? No várj csak 3453 3| szemeimet.~ ~- S megtalálta a kivezető útat?~ ~- Igen.~ ~- Nos, 3454 3| elkövetnie, mikor a Zimonyiék kivilágított ablakai előtt elsétált. 3455 5| faágyban, s a két leány kivonult a takaréktűzhely mellé, 3456 3| lesz ő, egészen, örökre, kizárólagosan a tiéd.”~ ~A Park-pavillon 3457 8| kiderült, hogy az öreg Klasic úgyszólván semmit sem hagyott 3458 8| Keresztury atyját még Klasicnak hívták Keresztúron, ahol 3459 6| szántam, mely pártoktól és klikkektől függetlenül mondja meg mindenkinek 3460 9| táncoló lépésekben távozott a klinikai boncoló-teremből. A folyosó 3461 13| az egyetem belgyógyászati klinikáján, professzora jóvoltából 3462 13| lelkemre kötötte a brüsszeli klinikákat, s így esett, hogy puszta 3463 13| doktor pedig a manheimi klinikát kereste föl a legelső expressz-vonattal...~ ~ 3464 3| Végy be morfiumot vagy klórhidrátot, kábítsd el magad e huszonnégy 3465 11| el a nyolcadik kerületi klubba, s mikor másnap, kora hajnalban 3466 6| összetalálkoztam Lénárttal, az úri klubban, ahol nagyságos barátainak 3467 15| Abauj-Szántódon - tízéves amerikai kóborlása alatt csinos vagyont harácsolt 3468 2| halottas ház szomoru zöld kocsiján kikísérték. Szerető, jó, 3469 8| hirtelen megállíttatta kocsiját és így szólott:~ ~- Négy 3470 5| komolysággal szólalt meg:~ ~- A kocsikenőből különböző skatulyák kellenek... 3471 1| sírni szeretne félelmében, ködbevesző, fehér hósipkák, minden 3472 1| nagyon csinos karlsbadi kőedénnyel, valamint temérdek pohárral, 3473 12| a füzet alján ugyanis, a Kölcsey-vers alatt, vékonyka betűkkel 3474 7| bevallotta, hogy maga is kölcsönért fog fordulni a takarékpénztárhoz, 3475 3| keltettek e régies zamatu, naiv költemények s a fiatal professzor komoly 3476 11| vonattal. Mersichné sírva költötte el az ebédet (milyen kár 3477 7| tudja, hogy Budapesten a költözködés miatt állandóan kapni leszállított 3478 8| némileg meghasonlott kedéllyel költözött be a baranyamegyei malomba, 3479 1| énekelhetném szabadon a költővel, ha egyáltalában csak annyi 3480 7| tűzhely mellett, - s így a költség is jóval kevesebb volt. 3481 7| hogy már nem igen telik a költséges életmódra. Ez pedig, a lányok 3482 7| tehát a lakással és utazási költséggel együtt körülbelül hétezer 3483 5| szüleinek küldött, melyet a költségvetésében megtakaríthatott. Persze 3484 7| legsürgősebb dolgunk, hogy a nyári költségvetést elkészítsük.~ ~A mama beleegyezőleg 3485 3| édes óra, egy mosoly, egy könny nélkül. Őrületbe visz, hogy 3486 12| eltünik az arcáról, a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült 3487 11| óhajtsuk...~ ~Kata fölemelte könnyben úszó szemét és hosszasan, 3488 2| ágyba fekszel. Tudod, mi sem könnyebb ebben a ködös, őszi időben, 3489 13| a szeméből a megindulás könnyei hullottak: az ujdonatúj 3490 13| nemtője fölszárította a könnyeit.~ ~- Mit szólok? Azt mondom, 3491 3| lelkesedést éreztek, s szinte a könnyekig meghatotta őket, hogy az 3492 4| hat-nyolcezer forintot könnyen megkeresett évenként. De 3493 6| ilyenkor vidám és bohó, könnyünek érzi magát, miként a fákon 3494 9| tízezer főnyi sokaság közül is könnyüszerrel kiválasztom azt a gyermeket, 3495 12| átnézte, merően, majdnem könybelábbadó szemmel fordította feléje 3496 3| kiment a szemeiből, ijedten könyökölt föl az ágyában.~ ~- Ki van 3497 3| elveszítettelek.~ ~„Hallgass meg hát, könyörgök hozzád, legutóljára. Elválok 3498 3| egy gyermek szívósságával könyörgött az öreg úrnőnek, hogy Margitot 3499 11| írt s a levél végén szinte könyörögve fordult elhagyott vejéhez.~ ~- 3500 2| csak fölveted a szemeidet a könyvből, amelyből olvasgatni szoktál, 3501 14| kívül más is tudomást vegyen könyve felől; és ime, épp ez a 3502 10| őrizni egy takarékpénztári könyvecskében...~ ~A fiatalember udvariasan 3503 10| a Tilda takarékpénztári könyvecskéjét.~ ~ ~ ~ 3504 13| orvosokkal, sőt azokba a komoly könyvekbe is betekintett, amelyek 3505 9| asztal tetején van odabenn, a könyves szekrényt pedig most surolja 3506 14| közepette.~ ~Manó úr, a könyvtáros, azonközben szerencsésen 3507 14| az öreg Manó, a kaszinó könyvtárosa, a kávéssal ciflizett a 3508 3| divánra, sarkig érő csuklyás köpenyegét csöndesen ledobta magáról ( 3509 10| hazatértek és Tilda az úti köpönyegét felöltötte, a mama így szólt 3510 3| állt a színházi gourmandok körében. A házastársak között keserü 3511 14| jóbaráttal, a régi cimborák köréje gyülekeztek, s egy fiatal 3512 3| évszázadra demoralizálta az egész környéket. Szóval úgy látszott, hogy 3513 8| parasztokkal, akik a malom környékét benépesítették. Szeptember 3514 8| kávéházban, hogy az intéző körök közönséges templomrablók, 3515 7| a hivatalos óra után is körömszakadásig dolgozik, anélkül, hogy 3516 2| az összeaszott jóízü téli körték, amiket a kályhán melegítettek 3517 3| és színek homálya egészen körülfolyta s altató zúgásba olvadt 3518 4| szerelmet végigkóstolt, amit a körülményei megengedtek. Fiáról, akit 3519 3| vacsorázó-terraszon nagy társaság volt körülöttük s folyton jó kedvet, kacagást 3520 2| a fejed, a sötétben, ami körülvesz, minden régi emléked fölujul: 3521 3| állomást tartott előttük a körutjában.~ ~Mikor a gőzhajó, vagy 3522 3| pompás alakjában, melynek körvonalai nem vesztek el egészen a 3523 9| De igen... beleszúrt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán 3524 4| mosolygó arcot vágott:~ ~- Köszönje, hogy az édes atyja... Itt 3525 14| Topolyi nagyot nézett.~ ~- Köszönöm, - válaszolta hidegen, - 3526 5| kis házba leverő nyomor köszöntött be lassanként. A mama egy 3527 14| mellette, anélkül, hogy köszöntötték volna. Egy kicsapott tanító, 3528 3| érzésen kívül, amely hozzád köt. Ne hidd, hogy bennem nem 3529 3| téged e gyűlöletes viszony kötelékei alól. De ha már úrrá vált 3530 3| extractuma lenne, nem-e kötelességed kiállani, csakhogy e csábító 3531 6| fölött kuksol... De nem kötelességem-e, hogy az öregségemre gondoljak?... 3532 13| semmiféle diszkréció nem kötelez, bízvást elárulhatjuk a 3533 5| meg a kis varrógép kereke; kötények, perkálruhák készültek, 3534 5| bevásárló!~ ~Timár mama a kötényével törölte tisztára a mérleget, 3535 2| odakünn sürüen hull a hó, mi kötjük-kötjük számodra a meleg téli harisnyákat, 3536 5| az örökös harisnyaszárait kötögesse. Ilyenkor a leányok minden 3537 13| excellenciája nagyon a lelkemre kötötte a brüsszeli klinikákat, 3538 3| míg a kertész a karókat kötözgette, igazgatta, ők ketten dalolni 3539 5| első vevő mondta ezt, egy kövér gabonaalkusz, aki a kenyeret 3540 3| fölösleges magyarázatokat követeljen. De ezzel a két szóval teljesen 3541 15| manapság modern várostól követelni lehet; vízvezetékkel, anglikán, 3542 14| hatalmas, vörösbóbítás dajka követett a szunnyadó babával. Topolyi 3543 14| általános szenzáció nem következett be s a „Hó” kitünő szerzője 3544 7| ezerötszáz forintnyi kiadásunk. Következik egy fontos rubrika: az étkezés. 3545 3| neki a levelet, amelyben a következők állottak:~ ~„Ki fogsz nevetni 3546 5| elpusztultak a rossz idők következtében s a kis házba leverő nyomor 3547 6| köznemeseket, Mózes hitét követő ifjúkat, pincéreket és cigányokat - 3548 7| Tavaly azt az esztelenséget követtük el, hogy olcsóbb fürdőbe 3549 3| a honnan, az ön tanácsát követve, Deauvillebe utazom a férjemhez.~ ~„ 3550 12| tanítója az úgynevezett közbevetett mondatokról közölt vele. 3551 15| városalapító, kénytelen-kelletlen közéjük jött, meghatottan búcsut 3552 1| esténkint fázva húzódunk közelebb a fűtött kandallóhoz, mert 3553 9| ujdonságot adta ki egyik közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, 3554 12| vörös nyakkendős fiatalember közeledik feléje, aki már messziről 3555 3| föl ágyában.~ ~- Ön még közeledni merészel, - szólt izgatottan 3556 13| egész gárdája sorakozott a közélet bajnokainak...~ ~Koppány 3557 4| látható volt egy frakk is, a közelgő farsang legelső fecskéje. 3558 7| forint hiányzott június közepén a végösszegből.~ ~A családfő 3559 13| doktor az orvosegyesület évi közgyülésén kora tavasszal véletlenül 3560 3| vasmű-részvénytársaság ünnepies közgyűlése után, nagy bankettet rendeztek 3561 11| szokatlanul jókedvü és közlékeny szokott lenni. - Itt van 3562 4| az esti lapok pár soros közleményét viharos érdeklődéssel olvasták 3563 6| politikai és társadalmi közlönynek szántam, mely pártoktól 3564 9| végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai közül 3565 6| vámsorompóin belül - grófokat, köznemeseket, Mózes hitét követő ifjúkat, 3566 12| közbevetett mondatokról közölt vele. Óra végén, mikor Paloznaky 3567 9| szólott Dömjén tanár közömbösen, - csak nem gondolod, hogy 3568 12| oly közel, hogy a többi közönség szinte aggódva néz rá.... 3569 4| Fauburg St. Leopold kíváncsi közönsége tanyát ütött.~ ~Mindenki 3570 12| fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen neki, ha 3571 3| pillantásába. Mindenféle közönyös tárgyak felől csevegtek 3572 3| egyedül maradtak, idegenek és közönyösek voltak egymásra nézve.~ ~ 3573 3| meggyőződött, hogy a jóakaró közönyt, mellyel eddigelé férje 3574 4| második és harmadik fölvonás közötti szünet alatt Török Vilma 3575 3| Zimonyi Lajos.”~ ~Csönd volt közöttük néhány percig, de mindketten 3576 2| láthatatlanul megjelenhetnél közöttünk s egy hosszu őszi estén 3577 4| világos legyező, mintha egy központi gépezet hajtotta volna valamennyit. 3578 13| Mező püspök volt, aki a közügyekkel többet foglalkozott, mint 3579 7| És kiket fogsz választani közülük?~ ~- Kiket? Ezt még magam 3580 8| képeladásokat épp oly buzgalommal közvetítette, akár a váltó-óvatolások 3581 10| kifogást tenni, a mama írt a közvetítő cégnek, hogy a következő 3582 3| már pikáns cikket is tett közzé valamelyik hétfői számában.~ ~ 3583 1| pedig egyenesen a gödöllői kofák számára... Én, aki a konyhával 3584 1| szórakozást talált ki; azokat a kofákat és csirkeáruló asszonyokat 3585 8| ugrásra készen a versenypálya kőfala előtt, a jookey-k föléjök 3586 2| rajtam. Nem kell ám ennek a kokbuk meg a konyharecept, amivel 3587 6| akik cukrozott mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes diákabrakkal 3588 8| fekete ruhát viselt, s egy kokett kis mantelot-t, melyre pár 3589 9| kopogott végig a folyosó kőkockáin, előadása előtt magához 3590 9| toalettben fogadta. Egy kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára 3591 13| szalmán adná ki lelkét, minden koldus menthetetlenül éhen veszne. 3592 1| el, hogy sohasem látott kolerás beteget s ez az adat teljesen 3593 8| szakállal fog ülni az ő fiatal kollégái közt, alkalmasint így fog 3594 8| Al-Mandsidnak nevezték a kolónián, mert a piktor rajongott 3595 9| holnap reggel bevonulhat a kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár 3596 8| Szent-Bazilról nevezett kolostorból a világba léptem. Adja nekem 3597 1| Ugyan miért nem vitt oda Kolumbus úr egy kis tisztességes 3598 2| minden egyes sorodat, mennyi kombinációt, magyarázatot fűzünk minden 3599 4| magam, hogy vége legyen a komédiának...~ ~Cayll mosolyogva hörögte:~ ~- 3600 5| az előbbi hang ugyanoly komolysággal szólalt meg:~ ~- A kocsikenőből 3601 7| ismét elővette a ceruzáját s komor arccal számolgatni kezdett 3602 12| viszont a szoborként álló komornyiknak int... A komornyik eltűnik 3603 12| melynek drótjai a harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, dagadó 3604 12| mást, mint néhány sürgölődő komornyikot, de vasárnap délelőtt mise 3605 8| Moskovitz és Salzer urak kompakt vonásaival és széles aranyláncával 3606 4| egyedül áll módomban... Kompromittálom magam, hogy vége legyen 3607 7| olvasót megismertethetjük a konduitlistájával. Komlósi Bernát mintegy 3608 9| veszedelmesebb pillanatokban konferálni szokott. Hogy a tudós és 3609 5| legjelentéktelenebb részleteit is közös konferenciák előzték meg éjjelenként. 3610 1| rumburgi vásznat!” Micsoda konfidencia, hogy velem, előkelő úri 3611 15| versenyző közül, a starter konfortáblis lova nyerte meg, a River-handikap 3612 12| s amíg a föntebb idézett konkluzióig eljutott, szinte fuldokolva 3613 13| a fiatal professzor. - A konkurrencia immár ezen a téren is oly 3614 12| törvényeit magyarázta neki, konokul, szünet nélkül a szemébe 3615 9| a leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, 3616 8| rövidlátó rajztanár lelkesedve konstatálta, hogy halála után Rafael 3617 8| sohasem festettek ennél kontárabb képet, mióta az ecsetet 3618 5| hogy leszünk...~ ~S mama kontemplálva tette hozzá:~ ~- Birkasajt 3619 8| jockey, árván maradt. A kontinens összes sportlapjai kiadták 3620 9| uraim, hanem folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, - 3621 2| kisasszony zamatos levele, konvertálva nyomtatott betükre, ama 3622 4| katonai intézet vett föl a konviktusába, hamarosan letett minden 3623 5| hónapközben is megjelent a konyhaajtó küszöbén s vörös orra szinte 3624 5| A leányok mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat 3625 5| tizenegy esztendeig aludt a konyhabeli faágyban, s a két leány 3626 15| fejkendőket, gubicsot, konyhai fölszerelést, mosóteknőt, 3627 5| keresete a kis udvari lakás konyhájában. De ime, a rézkilincs egyszerre 3628 2| ami az asztalra kerül s a konyhánknak még szegény szülőid életében 3629 8| krajcárja, hogy a feleségének konyhapénzt adhasson.~ ~A volt telefonos 3630 2| ám ennek a kokbuk meg a konyharecept, amivel a mai leányok cifrálkodnak; 3631 1| kofák számára... Én, aki a konyhával keveset törődöm, nem igen 3632 4| biztosítom, hogy levonom a konzekvenciákat. Egy kissé ostoba voltam, 3633 3| felhőfoszlány, a túlsó part kopár síkjáról idelátszott az 3634 3| az éji rovarok hangja s a kőpart szelíd hullámverése. A tulsó 3635 12| meredek ormán ült. ...És a kopaszodó ember ellágyuló szívvel 3636 13| épp arra vár, hogy néhány koplaló magyar doktor nyissa ki 3637 9| tanár, aki rendes időben kopogott végig a folyosó kőkockáin, 3638 3| fehér, tiszteletreméltó koponyája. Egy öreg, eleven nyelvü 3639 11| át hiába törte becsületes koponyáját.~ ~*~ ~Bognárné egy jelentéktelen 3640 7| aláírásokat.~ ~Komlósi úr másnap korábban kelt, mint rendesen, s miután 3641 11| koromban elhatároztam, hogy korán kelek, mindig hétfőn keltem 3642 2| leány innen-onnan abba a korba jő, hogy férjhez kell adni - 3643 13| két orvos együtt ebédelt a korcsmában, s míg a rossz ételeket 3644 13| bőségesen helyet talál a többi kórházban, amelyet csakugyan a szegény 3645 11| haza, de később, megunván a korhelykedést, már tízkor, tizenegykor 3646 3| halaványan, mint valami korhelykedő pincér, Nógrády már reggel 3647 13| nem sok ügyet vetett a két korhelyre; mert ők - bár immár mérhetetlen 3648 6| a mellényzsebébe tette, korholva ütöttem a vállára.~ ~- Hát 3649 8| legpompásabban kifejlődött kórképek közé tartozott, egyszerüen 3650 1| vétkes mulasztás, hogy a kormány az ilyesmit megengedi... 3651 2| feltünően, a hogy az, a te korodban már természetes volna? Nem 3652 6| attól félnem, hogy öreg koromra nem lesz egy falat kenyerem, 3653 1| Rég túl vagyok már azon a koron, mikor az ilyen apró figyelmességek 3654 7| jobban tetszik, tizennégyezer korona.~ ~- Igazán, nem nagyon 3655 6| Korunk Tükre” huszonöt koronába kerül egy esztendőre - rövid 3656 6| rendben vagyok. Mikor a koronákat a mellényzsebébe tette, 3657 13| jóval meghaladták a százezer koronát. A jó Isten tudja, hogy 3658 13| lelencházalap is százezer koronával rendelkezett, s a miniszter, 3659 11| mélyén:~ ~- Hétfőtől fogva korrekt és becsületes asszony leszek...~ ~ 3660 14| eszébe jutott a két év előtti korszak minden keserves órája, a 3661 6| egy falat kenyerem, egy korty hamisítatlan, tiszta borom...~ ~ 3662 7| előszoba ajtajáig elkísérték és kórusban zengték utána:~ ~- Sok szerencsét!~ ~ 3663 7| megindult aláírást szerző kőrútjára. Az asszony és a leányok 3664 3| nehéz léptekkel taposva a korzó megfagyott aszfaltját. A 3665 14| legjobban az a nevetséges kosár bántotta, mellyel a csinos 3666 7| az ember öt-hat helyen is kosarat kap.~ ~- Nem írják alá a 3667 7| pénzpiac helyzete föllendül, kosárszám küldi haza a francia pezsgőt 3668 3| alatt...~ ~Meghúzódva a kosárszék mélyében, kezében egy sziporkázó 3669 8| férjnek néha nem volt ötven krajcárja, hogy a feleségének konyhapénzt 3670 7| előkelő fürdőben, ahol húsz krajcáros borravalón alul csak minden 3671 5| reáliskolájának, ez a jó fiu minden krajcárt a szüleinek küldött, melyet 3672 2| a napokban állítottuk a kripta fölé, melyben örökös álmukat 3673 8| mert a győzhetetlen hőst a kritika egyszerüen agyonverte, a 3674 8| Bálkirálynő-nek, s ezzel fejezte be a kritikát:~ ~„Ez a kis vörös bunyevác, 3675 8| ehhez a darabhoz?~ ~A nagy kritikus, aki kedvében akart járni 3676 8| kenyérmezei ütközetet...~ ~A nagy kritikust, akinek gyomorbaja ez időtájt 3677 8| akinek gyomorbaja ezidőben krónikussá vált, egy epés tárcában 3678 2| magával a kávéházba. Egy Kruzsinszky nevü fiatalember zsebében 3679 14| erdélyi fürdőhelyen. Annyi kudarca után most már remélni sem 3680 14| szülővárosa üdvözlő deputációt küld színe elé, a polgármester 3681 6| t...~ ~- Küldeni, hová küldeném?~ ~- Teringettét, hát hová 3682 7| helyzete föllendül, kosárszám küldi haza a francia pezsgőt szerető 3683 6| abonnensek negyedévenként küldik be az előfizetési pénzeket, 3684 6| azt akarod, hogy lapot is küldjek? - motyogta.~ ~- Persze, 3685 14| leereszkedőleg kezet szorít a küldöttség minden egyes tagjával. Biztosra 3686 15| szavakat hallva, tíztagu küldöttséget menesztettek föl Adamson 3687 13| kinevezést, hogy hosszabb külföldi tanulmányútra indult, ügyesen 3688 13| minisztérium ösztöndíjjal a külföldre küldött, élénk gesztusok 3689 13| leányt csókolt a kávéház külön szobájában. Az angyalok 3690 1| befűzött derékban: ennyi a különbség a délelőtt és délután között... 3691 9| méreteket. És hogy a leszármazás különbsége szembetünő legyen, a kegyed 3692 7| szamócára, vagy egyéb drága különlegességre.~ ~- Én pedig kedden is 3693 15| Az igazi sportsmannek a küloldali esélyekkel is okosan számolnia 3694 10| elhelyezve.~ ~Minthogy a kérő külseje ellen abszolute nem lehetett 3695 7| biztosító-társaság tisztviselője. A külsején ez nem igen látszik meg; 3696 3| kerülte a skandalumot, a külszínt tökéletesen megóvta s a 3697 14| emberekkel billiárdozott a külvárosi kávéházakban, egy csapással 3698 7| tintatartót nem hoztak ki, - s ott künn, a furcsa kis zúgban pingálta 3699 5| is megjelent a konyhaajtó küszöbén s vörös orra szinte ragyogott, 3700 5| hófehéren állt meg, az ajtó küszöbének támaszkodva.~ ~De Róza, 3701 6| s mégegyszer megfogott a küszöbön.~ ~- Ne feledd, - mondta, - 3702 3| pillanatig az ágy mellett. A küzdelem, mely lelkében keletkezett, 3703 6| Tükre.~ ~A nagyváros, a küzködő, forrongó, kegyetlen, örökké 3704 5| alkalmával, a falusiak kíváncsian kukkantottak be az új boltba:~ ~- Nini, 3705 6| amíg a kakas háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, halványkék, 3706 1| Magyar-Berény, mikor a~ kukorica sárgulni kezd.~ ~...Karolin 3707 8| jószágkormányzóm (aki egyúttal kukoricacsősz) azt írja, hogy a malom 3708 1| járjuk a határban a sárguló kukoricaföldeket és dideregve gondolunk november 3709 2| batárok, a kakasok barátságos kukrikuja, meg az összeaszott jóízü 3710 6| könyvek meg irományok fölött kuksol... De nem kötelességem-e, 3711 7| az egész nyáron idehaza kuksolhatnánk...~ ~Mikor a lányok hajnalfelé 3712 11| Bognár egész délelőtt ott kuksolt az öreg asszony ebédlőjében, 3713 15| az igazi lovak tegnap ott kuksoltak a boxukban... Én mondom 3714 14| szórakozottan csöngeti a kulcsait. Az ügyvéd jóakaratulag 3715 15| melegágyává lett volna a texasi kulturának, ha a lakosság, megunván 3716 13| tanár megbotránkozva.~ ~A kupéban, mikor az ujságot nagy figyelemmel 3717 14| számláját és kocsira ült. A kupéból még egyszer visszanézett.~ ~- 3718 6| horizontjáról, hogy egy kényelmes kuria ebédlőjében derítse kedvre 3719 2| Kereki-Monostorban lakott, az ősi kuriában, s ezt a jól sikerült fiatalembert 3720 2| tánciskolába jár a Pap Sámuelék kuriájába, ahol egy vén francia Parlevu ( 3721 1| vagyunk a magyar-berényi kurián és esténkint fázva húzódunk 3722 7| tudod...~ ~Pasich nagyot kurjantott, s mielőtt a mondatot befejezhettem 3723 15| pedig egy fegyházra itélt kuruzsló fogadta a panaszkodó feleket. 3724 12| huszárt... a szalónkatonából kuszált szakállas öreg úr lett, 3725 9| Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyítja a teóriám helyességét. 3726 10| józan leány egy üzletember kutató pillantásával nézte a jelentkező 3727 3| öntől függ. Majd reggel, a kútnál, megbeszéljük a többit.~ ~ 3728 1| hány tonnás, lepkeszárnyu kutter képviseli, melyet gazdája, 3729 12| és a leborított szárnyu kuttereket...~ ~A félóra alatt, míg 3730 7| senkinek, de később, mikor kvaterkázni kezdtünk, odahúzódtam a 3731 8| mellette, egy világoskék, à la Daumont-fogatot cipelve 3732 14| haszontalan embereket a lába alá tiporhatja, ha kényszeríti 3733 4| hörögte:~ ~- Be ne tedd a lábad többé!... Nem vagy a lányom. 3734 12| arcáról, a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült pillantással 3735 9| doktor ezzel bemenekült a laboratóriumába, ahol néhány őskori állat 3736 2| mindent pakoljunk abba a ládába, ami karácsonyra fölmegy 3737 9| Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja. Azt 3738 3| istenért?~ ~Dr. Zimonyi Lajosné, született Gerson Margit 3739 11| való vacsora várta otthon a lakályos ebédlőben. Eleintén világos 3740 11| tért vissza a homályosuló lakásába.~ ~- Még haragszol? - kérdezte 3741 9| Innen csak pár lépés volt a lakásához és a híres anatómus már 3742 3| hölgyeket s egész a Zimonyiék lakásáig velük tartott. A kapuban 3743 3| kocsira ült s az édesanyja lakására hajtatott.~ ~ 3744 3| professzora a fürdőbéli lakását tartotta, egész reggelig 3745 11| csöngetett be a harmademeleti lakásba. Bognár utóbb sötét pillantásokkal 3746 6| hát hová máshova, mint a lakásomra?~ ~Lénárt becsületes zavarral 3747 7| összes előirányzás tehát a lakással és utazási költséggel együtt 3748 4| óta sírt, s nádor-utcai lakásuk ablakában egyetlen egyszer 3749 13| doktor nyissa ki a jól elzárt lakatokat. Az utolsó fejezet mindig 3750 13| utcák uraltak.~ ~- Vajjon ki lakhatik ebben az ujdonatúj házban? - 3751 5| boltocskában! A barnára föstött, lakkos fiókok szegfüszeggel, sáfránnyal, 3752 15| fölépítette a szükséges lakóházakat. Adamstown - mert így hívták 3753 15| mondjuk, hogy Adamstown derék lakossága meg volt elégedve alapítója 3754 15| kényelmekkel bőven ellátta a maga lakosságát, amiket manapság modern 3755 13| igazgatótól, amikor a kertet, a lakószobákat s a tiszta ispotályt megtekintette.~ ~- 3756 6| lefeküdtem (akkor Tanzenbergernél laktam, aki a negyedikig szintén 3757 13| virrasztott a tejüveges lámpa alatt.~ ~- Nos, mit szólsz 3758 15| lengedezett a versenytér lámpái felé...~ ~ ~ 3759 3| szóltak többé; ez a kis kéz a lángolóbb vallomásnál is többet mondott.~ ~ 3760 3| leány szívében akut szerelmi lángot lobbantott föl, édes csengéssel 3761 3| más férfi karjaiba dőlhet, lángra lobbantotta a vérét s utcáról-utcára 3762 6| háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, halványkék, hófehér és 3763 9| Álmodom? Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyítja a teóriám 3764 12| még, pedig a legidősebb lánya nyolc évvel ezelőtt ment 3765 8| volt, de az elismerés kissé lanyha. A lapok fölemlítették a 3766 3| Ágnes néhány skótsipkás kis lányismerőse kecses pukkerlikkel üdvözölte 3767 7| elgondolkozva a mama, aki lánykorában a málnási bálokba járt és 3768 7| ebédhez, de azért hozott a lányoknak egy-egy rózsát, az asszonynak 3769 4| lábad többé!... Nem vagy a lányom. Ne halljak rólad, mert 3770 6| Mennyi ideje, hogy a lap fennáll?~ ~- Most lesz majd, 3771 12| hogy a világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha 3772 1| table d’hôte-nál s e csöndes lapoknak miért ne vallanám be, hogy 3773 2| lapozgattam) ott vagy minden egyes lapon s ama pajkos megjegyzések 3774 11| míg a leánya sápadtan lapozgatott Beniczky-Bajza Lenke egy 3775 2| ne árulj, hogy ebben is lapozgattam) ott vagy minden egyes lapon 3776 4| bontakozott ki a fúvó hangszerek lármájából. A primadonna hangja szinte 3777 5| ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára rémülten ébredt föl, hófehéren 3778 5| udvaron, az eresz alatt lármásan kalimpázott a bádogos. A 3779 4| kissé félénk, ez a hiba. Lássa, ha erélyesen kijelentené, 3780 4| csengésétől kísérve. Mindig lassabban, mindig elhalóbban, míg 3781 12| visszafelé indul. Paloznaky lassu léptekkel tovább megy. Ugy 3782 7| letette a ceruzáját.~ ~- Lássuk már most a mérleg másik 3783 2| ennyire? Ha egyszer úgy láthatatlanul megjelenhetnél közöttünk 3784 4| kínozzon, - szólt, - hiszen láthatja, hogy oda vagyok már.~ ~ 3785 8| pusztul... Le kéne menni a latifundiumra, de fájdalom, nincs útiköltségem...~ ~- 3786 6| kis nyomtatványt csakugyan látja-e valaki a testi szemével... 3787 1| érte, végre is szereti ha látják rajta. Ugyan kinek a kedvéért 3788 7| esetből a tanulságot.~ ~- Látjátok, hogy a komoly akarat mindig 3789 11| szándékkal, hogy többé sohasem látjuk egymást. Félévig elválva 3790 7| anélkül, hogy valami hasznát látná.~ ~- Nem írták alá? - kérdezte 3791 6| hogy a cimboráim szívesen látnak, egy pohár pezsgő mindig 3792 10| gyógyszertárost is szívesen látnák ott ugyanakkor.~ ~Együtt 3793 3| pillantásából világosan látnivaló volt, hogy a levélben különös 3794 9| borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók előtt s mély meggyőződéssel 3795 4| leejtette kezéből a színházi látócsövet:~ ~- Mama, Berczi, odanézzetek!~ ~ 3796 3| tartotta, hirtelen letette a látócsövét, mellyel a shoonerek vitorláit 3797 5| szerencsétlenségnek ez a sok látogatás az oka.~ ~Mama most ismét 3798 11| szép asszony unokabátyjának látogatásait. A fiatal rokon, akit Fodor 3799 5| minden barátnője át szokott látogatni a kis szatócsboltba, s végtelen 3800 5| volt mindenki, mely még a látogató szomszédokra is elragadt.~ ~- 3801 10| csalják. A gyógyszertárost, ha látogatóba érkezett a menyasszonyához, 3802 3| Rajta kívül alig volt más látogatójuk; mivel Gersonék, az ismert 3803 8| csakugyan nem vették észre. A látogatók közönyösen haladtak el a 3804 5| tervezgetések indultak meg a látóhatár összes eseményeiről. Az 3805 14| kezdett a férjével, akinek látóköre a vasúti raktár és a gyapjumagazinok 3806 10| mindenről, de a mama, amíg látszólag figyelmesen hallgatta, ezt 3807 3| Távolról hegyek és szőlők látszottak ide s egy-egy nyárilak kacér 3808 4| fiatalember kezét mindenki szeme láttára két forró kezébe fogta s 3809 8| cilindert viselt. Vörös fejét látva, az emberek így szóltak:~ ~- 3810 3| most reá tette a magáét, s látván, hogy Margit nem ellenkezik, 3811 13| Nos, mit szólsz ehhez a látványhoz? - kérdezte a jótékonyság 3812 5| irkák papirosába. Csupa láz és izgatottság volt mindenki, 3813 4| Hagyjon föl azzal a leánnyal. Ugyis hiábavaló minden. 3814 10| férfiakat, igy szólt olykor a leányához:~ ~- Ne menj férjhez olyanhoz, 3815 11| igen szeretnek az elvált leányaikkal sétálgatni - de Katát még 3816 7| Fürdőbe kell utaznom a leányaimmal és amint tudod...~ ~Pasich 3817 10| titokban összesúgott a leányával.~ ~- Láttad, mennyire vizsgálta 3818 10| öröklés teóriájában, mert a leányban, a gondos és drága nevelés 3819 14| hogy az édes, poétikus leányból közönséges, prózai asszony 3820 3| szemérmesebb volt, mint bármely leányé, egy kissé elpirulva dőlt 3821 1| hetvenhároméves matrónákból viruló leánykák lesznek... És azért kellett 3822 5| ha valakit ott talált a leányoknál:~ ~- Jobb lenne, ha komoly 3823 2| igen, nagyon sokat, kis leányom, - s én áldom a jó Istent 3824 10| úgy akarja, nőül veheti a leányomat. De a Tilda hozományát nem 3825 3| iránt, ki állandóan ott lebegett a katedra fölött, ahol Nógrády 3826 7| hánytorgatni kezdték a fürdőzés lebegő kérdését.~ ~- Hogy áll a 3827 12| ultramarinkék öblöt és a leborított szárnyu kuttereket...~ ~ 3828 12| naphosszat kíváncsi fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem láttak mást, 3829 5| Az ördögbe, ez a léc még mindig hosszabb a kelleténél... 3830 12| piruló arccal jött a rendes leckeórára s mosolygás nélkül, ünnepi 3831 3| aki ezt a vad föllángolást lecsillapíthatná. Bár nevetségesnek látszott 3832 14| népszerűség legmagasabb ormára.~ ~Lecsillapulván a legelső izgalmak, a gratuláló 3833 11| kora hajnalig sem tudta lecsukni a szempilláit, nemi egyszer 3834 3| csuklyás köpenyegét csöndesen ledobta magáról (alul csak egy karcsu, 3835 4| anyját, hogy Törökné majdnem leejtette kezéből a színházi látócsövet:~ ~- 3836 12| megijed, hogy a villát is leejti a kezéből. Aztán súg valamit 3837 14| polgármester szónokolni fog s ő leereszkedőleg kezet szorít a küldöttség 3838 3| sötét, elhagyatott tópartra leért, legelőször is így szólott 3839 1| az ember már nyolc órakor lefekhetik, - hanem nappal, nappal, 3840 7| Mikor a lányok hajnalfelé lefeküdtek megint, az édesanyjuk átszólt 3841 13| kicsikéknek szomoru sorsát lefestem előttük. Ki nem vadászik 3842 15| akiket tegnap negyven hosszal lefutott. Azt mondom, hogy „gyalázatos 3843 11| azt mondom, fiúk, hogy a legbecsületesebb asszony is titokzatosabb 3844 9| Csupa teória, csupa üres, légbemenő semmiség. Végigolvashattátok 3845 1| hôtel főpincére (a világ legbüszkébb arisztokratája) is jóindulattal 3846 2| még kérdezősködni tőled; legelébb is azokat a pajkos kérdéseket, 3847 1| legnagyobb, legérdekesebb és legelőkelőbb regényhősének nevét...~ ~ 3848 1| nyírfaerdőt nézi... Szép szál legény és ha véletlenül úrnak születik, 3849 11| ölelte magához a szakállas legényt, mikor az hízelkedve kezet 3850 1| XIX-ik század legnagyobb, legérdekesebb és legelőkelőbb regényhősének 3851 12| és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb megelégedését is közölte 3852 3| itt a forduló pont, életük legfontosabb perce. Az esplanade-béli 3853 3| képviselőjéhez, ki a fővárosnak egyik leghódítóbb don Juanja volt s bőven 3854 12| Milyen bájos még, pedig a legidősebb lánya nyolc évvel ezelőtt 3855 5| Micsoda blúzokat szeretnétek leginkább? Én azt hiszem, mama használhatna 3856 2| közt a te Milike húgod a legislegszebb, s ha látnád, milyen gráciával 3857 5| indult, s a bevásárlások legjelentéktelenebb részleteit is közös konferenciák 3858 4| negyedik székre, mintha a legjobb hangulatban készülne végignézni 3859 10| mert a patika tényleg a legjobbak közül való az egész vidéken. 3860 11| egyetértetek velem abban, hogy a legjózanabb asszony is titokzatosabb, 3861 13| visszatérek? Tegyük föl a legkedvezőbb esetet: kétezer forint évi 3862 3| ilyen pompásan sikerült. A legközönségesebb dolgok is olyan hatással 3863 5| fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb vevőket. No hiszen szépen 3864 15| készpénztételeket fogadták el, hanem a legkülönbözőbb értékkel bíró holmikat: 3865 14| egyszerre fölvitte a népszerűség legmagasabb ormára.~ ~Lecsillapulván 3866 7| Erre pedig Gyopárfüred a legmeggyőzőbb bizonyítvány. Most tehát 3867 1| nem ritka s mely mindig a legmeglepőbb eseményekre készíti elő 3868 11| szelídségével tartotta a legombolyítandó pamutot, s megható szeretettel 3869 8| gyomorbaja ez időtájt már a legpompásabban kifejlődött kórképek közé 3870 7| bizonyítvány. Most tehát az lenne a legsürgősebb dolgunk, hogy a nyári költségvetést 3871 13| férfiu hírében állott, a legtekintélyesebb börzelap gyönyörü vezércikkben 3872 6| mesterségre fanyalodtam, amihez a legtöbb talentumom van, s amihez 3873 13| sajnálja: és én a világ legügyetlenebb frátere volnék, ha az érző 3874 10| tetszéssel fogadná ezt a legújabb pályázót.~ ~- Bizonyosan 3875 15| Prairie csillaga pedig, mely legutóbb kilenc és egynegyed óra 3876 3| meg hát, könyörgök hozzád, legutóljára. Elválok tőled, jó, de egy 3877 3| végső elhatározása?~ ~- A legvégső.~ ~- No hát jó, ha kényszerít, 3878 6| gérokkot visel, amely a legvénebb tükröket megszégyeníti s 3879 2| férjhez kell adni - s akkor? Légyen hála az Istennek, édes fiam, 3880 4| hullámzott a sok világos legyező, mintha egy központi gépezet 3881 3| ozsonnát fölhordták, míg Ágnes léha módra babrált az ujságok 3882 11| még egyszer itt találom, lehajítom a lépcsőkön.~ ~- Egek, - 3883 3| nem volt hosszas; hirtelen lehajolt az ágyhoz s neje gömbölyü, 3884 7| a pénzkereset, - mondta lehangoltan, miközben bársonyos házikabátját 3885 9| leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, mi 3886 9| a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, mert a 3887 2| hosszu őszi estén át itt lehetnél a mi nagy ebédlőnkben (vajjon 3888 3| sziporkázó szivarral, Nógrády a lehetőségek egész sorozatán végiggondolt. 3889 3| sem tudott volna többé. De lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék 3890 2| bíznak s így csak lelkileg lehettél jelen ezen a fölöttébb szomoru 3891 6| volna. Húsz év óta mindennap lehorgasztott fővel búsul a cigány nótája 3892 13| mielőtt a szemét végképp lehunyta volna, előbb elégülten így 3893 2| egy-egy idevaló kamasz felől leír, mindig ott van az a mondás 3894 3| hogy az élet szép s hogy leírhatatlan, szavakba nem foglalható 3895 7| ha a nevüket a váltóra leírják.~ ~- Miért nem üti pofon 3896 1| fehér lapok, amikor nevét leírom; a XIX-ik század legnagyobb, 3897 6| előfizetésed április végén lejár...~ ~ ~ 3898 12| a szürke cilindert kissé lejebb húzza a homlokán, aztán 3899 11| s délben, délután, este lekötelező fesztelenséggel csöngetett 3900 2| rövidítette meg jóságával. A lekötött birtokok most már végleg 3901 3| egészen távol volt tőle, olyan leküzdhetetlen vágyat ébresztett föl benne, 3902 5| levelet s izgatottan, kifogyó lélegzettel váltotta föl élőszóra a 3903 12| bíbelődik...~ ~Paloznaky nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... 3904 8| váltó-óvatolások rendezését, egy este lélekszakadva állt meg a kávéház törzsasztala 3905 3| iránt való vágyakozást, lélekzetét visszafojtva állt meg pár 3906 13| szanatórium bokréta-ünnepén a lelencházalap is százezer koronával rendelkezett, 3907 13| jólelküleg élére állott annak a lelencházi mozgalomnak, amelyet Koppány 3908 13| importált nyavalyát. Bár lelencházunk volna elegendő; hiszen évenkint 3909 3| bizonyosságai felől nem lehet a lelkedben kételkedés? Nem inkább az 3910 2| kikísérték. Szerető, jó, hűséges lelkek ott a távolban: álmodhattátok-e 3911 3| hogy ön szeret, hogy a lelkem egy az önével; tévedtem, 3912 8| mindig ez a kép foglalta el a lelkemet... Hej, fiúk, ha még egyszer 3913 1| most szinte jól esik fáradt lelkemnek az enyhe vízparti unalom, 3914 13| ő excellenciája nagyon a lelkemre kötötte a brüsszeli klinikákat, 3915 14| kényszeríti őket, hogy nagyságát, lelkének kiválóságát elismerjék. 3916 8| volt a régi láng, a régi lelkesedés? A szegény Al-Mandsid annyit 3917 3| mellől, kinek eddig fiatalos lelkesedéssel udvarolt.~ ~- A férjétől? - 3918 3| egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését, szerelmét teljes nagyságban 3919 13| beteg a szalmán adná ki lelkét, minden koldus menthetetlenül 3920 14| szőke Ida minden nagyobb lelki fölindulás nélkül nőül ment 3921 2| fölebbvalóid rád bíznak s így csak lelkileg lehettél jelen ezen a fölöttébb 3922 3| olyan hatással voltak a lelkükre, mint a Marseillaise dallama 3923 11| délfelé azt üzentem neki, hogy lelövöm, gúnyosan azt üzente vissza, 3924 1| valamit, ha az ember a lábát lelógathatja a hajója fedélzetéről...~ ~ 3925 1| hogy most már néha magam is lelógatom a sárga cipőmet az Arany 3926 8| Mikor augusztusban egy napra lementek a vízi malomba, Keresztury 3927 3| nem érzek arra erőt, hogy lemondjak, s ez egyetlen mód nélkül 3928 1| előtt mindig a szenvedő és lemondó hős marad, Ő ott, Ő itt, 3929 3| öné. Boldogtalanul bár, de lemondok örökre a szerelemről, mely 3930 6| Mindenkinek volt egy Keszy Lénárthoz hasonló iskolatársa, aki 3931 6| nélkül kezet nyujtottam Lénártnak... Be akartam menni az olvasószobába, 3932 6| barátját földicséri. De Lénártot, fantázia dolgában, aligha 3933 6| minap ismét összetalálkoztam Lénárttal, az úri klubban, ahol nagyságos 3934 1| hullámzanak. A kút körül lenge ingbluzban jár az ember, 3935 15| mely a távoli hegyek mögül lengedezett a versenytér lámpái felé...~ ~ ~ 3936 3| citadella felől hideg szellő lengett; Zimonyi úgy érezte, hogy 3937 15| urat tíz perc mulva vidáman lengette a nyugoti szellő, mely a 3938 11| lapozgatott Beniczky-Bajza Lenke egy regényében. Kata délután 3939 9| vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi 3940 1| egyetlen elfogadható élő lény az egész fürdői sokadalomban. 3941 3| kincs és gyönyörüség a te lényed, pillantásod, márványnál 3942 4| részein, ahol a Fauburg St. Leopold kíváncsi közönsége tanyát 3943 11| visszavonhatatlanul utolsó partiet is leosztották, - én csak azt mondom, fiúk, 3944 11| itt találom, lehajítom a lépcsőkön.~ ~- Egek, - kiáltott a 3945 14| A városi hajduk peckesen lépdeltek el mellette, anélkül, hogy 3946 9| sarkáig. Innen csak pár lépés volt a lakásához és a híres 3947 9| művelt: fütyörészve, táncoló lépésekben távozott a klinikai boncoló-teremből. 3948 12| fölnyitja, megint ott áll öt lépésnyire a hercegnőtől, aki aranyvillácskájával 3949 12| elvégezve, egy napon arra a lépésre szánta el magát, hogy híres 3950 7| István-ból hazatért. Fütyölve lépett be a hálószobába s átkopogtatott 3951 10| nem érted, hogy így nem is léphetnék emelt fővel a szeme elé? 3952 6| cimborámat fölszólítottam, hogy lépjen be az előfizetőim közé. 3953 1| egy nem tudom hány tonnás, lepkeszárnyu kutter képviseli, melyet 3954 12| hogy a tettek mezejére fog lépni... A zsebtükréből gondosan 3955 8| nevezett kolostorból a világba léptem. Adja nekem a kezét, ha 3956 9| a sárgarézzel díszített leselkedő lyukon. Dömjén doktor hízelkedve 3957 8| kert-et a vasúthoz, s mikor lesülve, mint egy zuáv-kapitány, 3958 10| engem...”~ ~Tornallyainé lesujtva szólott:~ ~- Elvette az 3959 7| költözködés miatt állandóan kapni leszállított áron ruhaszöveteket. A jó 3960 4| fiával majd késedelem nélkül leszámolok...~ ~Sárika szíve nem dobogott 3961 9| hiteles méreteket. És hogy a leszármazás különbsége szembetünő legyen, 3962 1| matrónákból viruló leánykák lesznek... És azért kellett nekem 3963 7| próbálgattak a zongorán, kíváncsian letelepedtek az asztal mellé, s a családfő, 3964 13| hangzatos intézményeket létesít. Mire volna jó az úgynevezett 3965 4| konviktusába, hamarosan letett minden gondot s a kis Sárikával 3966 12| meghajolt, aztán dobogó szívvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~ 3967 14| hidegen, - megvagyok.~ ~Leültek az egyik asztal mellé és 3968 9| Szeretném tudni, hova fogja leültetni a vendégét ebben a bibliai 3969 11| ilyen epekedve) s hamarosan leutazott Aradra. Fájdalom, épp ebben 3970 3| eloszlott lassanként a levegőég átlátszó derüjében. A professzor 3971 3| verődött össze a víz különös levegője, a délies virágok kilehellése 3972 4| az idő, a színház fülledt levegőjében akként hullámzott a sok 3973 7| mulva az öreg kiment a friss levegőre, én ügyesen utána lopózkodtam. 3974 5| azt nem zárhatom ebbe a levélbe. Micsoda blúzokat szeretnétek 3975 5| vágóasztal tetejére s a levélből - mintha az Ezeregyéjszaka 3976 2| hogy a te hosszu, részletes leveledet olvashatnók.~ ~„Hát te, 3977 3| több ízben írt Nógrádynak s levelei mindig magukkal hozták a 3978 14| legelső izgalmak, a gratuláló levelek nagy halmaza közepette, 3979 11| ki, titokban válaszolt a levelére. Hosszu, nyolcoldalas levelet 3980 8| kalapban ült egy rögtönzött leveles színben, ahol Berger Ignác, 3981 10| levele. Tornallyainé élénk levelezésben állott a világhírü házasságközvetítő 3982 6| mert könyvet kell vezetnem, levelezéseket folytatnom, hogy az előfizetőcskék 3983 10| harmadnap Salzburgból kapott egy levelezőlapot, melyben Tilda biztosította, 3984 6| akcióhoz s személyesen, meg levélileg minden jó cimborámat fölszólítottam, 3985 2| gyötörnél oly soká, míg egy levélírásra elszánod magad. Ha látnád, 3986 3| megvetéssel dobta el a levélpapirt. De aztán meggondolta a 3987 5| magáét. Helyettes tanára lévén a főváros egyik reáliskolájának, 3988 15| ötven hosszal kellett volna leverni tegnapi versenytársait... 3989 5| következtében s a kis házba leverő nyomor köszöntött be lassanként. 3990 6| odakünn az öreg gazdasszony a levesemmel bajmolódik. Ideje, hogy 3991 11| volt a kitünő csigatésztás levesért!), míg a leánya sápadtan 3992 6| Hogyan kerülne öregségemben levesre, meg tüzelőre való, ha a 3993 8| tért haza és miután a forró levest fölkanalazta, ekként szólott 3994 2| szüleitekkel együtt vagytok levéve, s úgy össze-visszacsókolja 3995 8| volna, szívem, ha a nyáron levihetnélek a vidéki birtokomra... A 3996 1| Isten, aki a hetven éven túl lévő beteg nagynéniket megteremtette, 3997 4| dolgokkal s biztosítom, hogy levonom a konzekvenciákat. Egy kissé 3998 7| méltóságos asszony pedig rögtön levonta az esetből a tanulságot.~ ~- 3999 7| igen egzisztál; seregszám lézengenek körülöttünk a hitványak, 4000 9| intette a vászonzubbonyban lézengő Szénás doktort.~ ~- Ha estére 4001 3| A vitorlásokat csöndesen libegtette az éjjeli szellő, az úszóház 4002 13| mivel a püspök jótékony és liberális férfiu hírében állott, a 4003 14| tűzlegénynek:~ ~- Pic Cap... Licht Cap!... Feketét!...~ ~A 4004 1| némi fenhéjázással Arany liliom-nak nevez s másokkal is e föllengző 4005 1| a lágyan ringatózó Arany liliom-on...~ ~- Nagyságos asszonyom, - 4006 1| otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot s a nénivel meg Juliskával 4007 1| kegyesen partra száll az Arany liliom-ról, - az egész életben csak