IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4008 15| lóversenyt, át fogunk térni a linchelés mezejére...~ ~Az új Romulus, 4009 15| Magyarázatot, mert különben lincselni fogunk...~ ~- Bocsánat, - 4010 7| akik még nem szerepelnek a listánkon.~ ~Amíg Komlósi úr - így 4011 1| galamblövészetben tegnap is megnyerte a livornói herceg tiszteletdíjait, 4012 15| kiküldött... Utóvégre minden ló egyforma és nincs az a szakavatott 4013 3| szívében akut szerelmi lángot lobbantott föl, édes csengéssel röppent 4014 3| karjaiba dőlhet, lángra lobbantotta a vérét s utcáról-utcára 4015 9| glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként hagyjuk a fölösleges 4016 12| Izabella-nyaralóra kitűzték a vesztfáli lobogót, s a csinos vászonernyő 4017 9| neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, - a való értékére fogom 4018 1| Arany liliom födélzetéről lógathatnám le sötétsárga félcipőmet.... 4019 13| előnyeivel. Aki előtt a logikai kapcsolat nem látszik eléggé 4020 13| habár a földi elme az örök logikát meg nem értheti...~ ~A két 4021 1| Interlaken külső szépségeiről, lojálisan be kell vallanom, hogy a 4022 3| tornyocskája kivillogott a zöld lombok közül. A clubház felől ágyudörgés 4023 15| díjban elsőnek érkezett, most lomha sereghajtónak kocogott be 4024 7| levegőre, én ügyesen utána lopózkodtam. Odakünn aztán, mikor a 4025 8| grófnak melankolikus érzelmek lopóztak a szívébe és egy meleg könnyet 4026 4| szigoru föltételek mellett lőttek egymásra. A párbaj okát 4027 15| tegnap sem adta meg, amit a lovaglásért igért, nincs tehát okom, 4028 6| aligha multa fölül egyik is e lovagok közül, akik a legfőbb bíró 4029 9| Szénás doktor gyors tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike kisasszonyt, 4030 4| dörrenések verték föl a lovaskaszárnya csöndjét, ahol Keleti dr. 4031 9| Dömjén doktor fölült egy lóvasúti kocsira és régi jénai nótákat 4032 15| szakavatott sportférfiu, aki a lovat jockey nélkül fölismerje... 4033 15| népnek, hanem bikaviadal és lóverseny... Ha tehát Adamson úr nem 4034 15| Adamstown tehát megkapta a maga lóversenyét és a következő vasárnapon 4035 15| bölcs Ralph Adamson és a lóversenyről másnap öblös társzekerek 4036 2| papirosra, önkénytelenül is a ludtoll patriarkhális percegését 4037 1| virágbokrétákat csempész a lugasba... Mégis csak igaza van 4038 5| takaréktűzhely mellé, a nagy lúgos vajdlinghoz, melyben a régi 4039 2| viseltetem, te hálátlan, rossz lurkó, te! Gondolj mindig szeretettel 4040 9| sárgarézzel díszített leselkedő lyukon. Dömjén doktor hízelkedve 4041 5| elmélete” szerzett nekik, a m. t. Akadémia jóvoltából.~ ~ ~ ~ 4042 13| mint a folyókat, a dalos madarakat vagy a levegő tüneményeit. 4043 12| borból, akár egy kanári madárka...~ ~Paloznaky, aki félrevonulva 4044 2| szoktál, s álmodozva gondolod magadban: „Ugyan mit csinálhat most 4045 2| Azt mondom, vigyázz magadra, édes fiam, esténkint, ha 4046 3| pokolért el tudnád taszítani magadtól? Végre is, ha ez a huszonnégy 4047 13| jövedelem, pompás lakás, kitünő magánpraxis, tekintélyes rang és - mindezeknek 4048 13| huszonnyolcéves korában megkapta a magántanári képesítést. A fiatalember, 4049 3| köpenyegét csöndesen ledobta magáról (alul csak egy karcsu, vérvörös 4050 1| átmenetet jelentik, ami a magasabb írásművekben nem ritka s 4051 4| egyszer csak fölhúzódott a magasságba...~ ~Az első fölvonás nagy 4052 13| bár immár mérhetetlen magasságokban lebegtek - még mindig könnyedén 4053 9| formája az egyetemi ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes 4054 7| is.~ ~- Kapjatok valamit magatokra és gyertek be. Nagy ujság, 4055 1| barnaképü ifjué, aki félig mágnás, félig cigány, már legalább, 4056 13| jó főpapok, az érzékeny mágnásasszonyok épp úgy sorompóba állanak, 4057 14| kitüntették. Egy fiatal mágnáskisasszony, akinek bemutatták, meglepetve 4058 9| intett:~ ~- Ne zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák 4059 15| nyugodtan így szólottak magukban:~ ~- Elvégre holnap is csak 4060 3| oduk özönével bocsátják ki magukból a halvány leányok és asszonyok 4061 1| embertársunkat boldoggá tettük.~ ~ ~ ~Magyar-Berény, mikor a~ kukorica sárgulni 4062 1| Tíz nap óta itt vagyunk a magyar-berényi kurián és esténkint fázva 4063 13| bólintott.~ ~- Ugy van. És magyarán kimondva, bizony sajnálom 4064 11| regényírók...~ ~Hol hát a magyarázat, a titok megfejtése? Ugy 4065 11| akit zaklattam, vegzáltam a magyarázatért, mosolyogva fricskázta meg 4066 12| rendhagyó igék törvényeit magyarázta neki, konokul, szünet nélkül 4067 13| így szólott magában:~ ~- Mához egy évre én leszek az igazgatója 4068 2| meg a vén Ulrik takács, a majorság, a nehéz batárok, a kakasok 4069 3| harmóniában állott az aranyos májusi derü nyugalmával. Nógrády 4070 11| velem. A volt feleségem makacsul elzárkózott a szobájába, 4071 5| bóbiskolva húzódik hátra a mákos és diós zsákok mögé, hogy 4072 7| mama, aki lánykorában a málnási bálokba járt és megszokta, 4073 11| Kata zokogva borult az édes mamája vállára és forró arcát gyerekes 4074 10| kisasszonyból, akinek az édes mamáját ismerték. Tilda néha meggondolatlanul 4075 11| szorongatta a kezemet, - a mamák nem igen szeretnek az elvált 4076 1| élhet annyi ideig, mint a mammuthok és otthagyta a gödöllői 4077 9| Dömjén tanár lelkes mámorban emelte ajkához a feketekávés 4078 3| haza; távol attól, hogy mámoros legyen, de kipirulva, nehéz 4079 3| hazajövetele fölébressze. De ma mámorosan és lángoló vérrel gyönyörködött 4080 15| maga lakosságát, amiket manapság modern várostól követelni 4081 6| vállalkozóit, akik cukrozott mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes 4082 13| egyetemre, Karakó doktor pedig a manheimi klinikát kereste föl a legelső 4083 8| viselt, s egy kokett kis mantelot-t, melyre pár kinyílt rózsa 4084 14| előtt egy karcsu, fekete mantillos asszony jött szembe vele, 4085 10| menni, mert végre is nem maradhatott örökké leány, de mennyire 4086 3| hitvesi viszonyt, ha egyedül maradtak, idegenek és közönyösek 4087 4| különböző módjait, s parvenu maradván sokszoros százezrei dacára, 4088 7| szobaleány kivitte a vacsora maradványait, a lányok, akik egy új operettmelódiát 4089 3| karaktere tükröződik vissza.~ ~Március vége felé tértek vissza 4090 3| vacsoránál, s ez idő alatt Margitnak egy vidéki ügyvéd udvarolt, 4091 3| cifra propellerek úsztak a Margitsziget zöld bokorerdője felé s 4092 1| hangom is volna, mint egy margitszigeti szunyognak. De hangom nincs - 4093 11| mamájához, - szólott a jó Mari szánakozva.~ ~Bognár szalmaözvegyi 4094 11| hajnalban hazatért, csak Marit, a szakácsnét, találta az 4095 1| az élet, mint egy francia márki oly elmésen dalolja egy 4096 3| voltak a lelkükre, mint a Marseillaise dallama vagy egy fülbemászó 4097 8| pikkolókat a rózsaszínü márványasztal mellett. Később gyakran 4098 3| ütött az éjjeli szekrény márványlapjára, hogy a gyertyatartó csörömpölve 4099 12| kandeláberek alatt a hatalmas márványlépcsőket nehéz, bolyhos szőnyeggel 4100 3| te lényed, pillantásod, márványnál fehérebb vállad, te magad, 4101 3| ringatta a csillagok ezüstös másait. Lágy és poétikus volt minden; 4102 10| sok maradt abból a borzas masamód kisasszonyból, akinek az 4103 6| Teringettét, hát hová máshova, mint a lakásomra?~ ~Lénárt 4104 3| folyton egyik tárgyról a másikra ugrált, mert lehetetlen 4105 12| hogy szerelmes belém, mert másképp csak nem feledkeznék meg 4106 7| megszerezni öt forintot, míg máskor, ha a pénzpiac helyzete 4107 7| asszony boldogan.~ ~- A másodikat? A Pasich Lázár aláírás 4108 7| elfogadja minden takarékpénztár másodiknak. Az öregnek tizenötezer 4109 3| bizalmasan mélyedt el egy másodpercre a professzor lelkesült pillantásába. 4110 1| felőle, hogy öt milliója van, mások viszont ugyanily biztosan 4111 1| Arany liliom-nak nevez s másokkal is e föllengző néven neveztet...~ ~ 4112 9| fogadta. Egy kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára hímzett partelli 4113 10| kora óta egymaga nevelte. Matild ügyes, sőt geniális leány 4114 8| csupa élet. Keresztury mától fogva az elsők közt van. 4115 1| hogy itt a hetvenhároméves matrónákból viruló leánykák lesznek... 4116 3| ágyudörgés hallatszott, a matrózok hurráztak, mivel a gróf 4117 13| eladja magát: ez ugyanis a maximális hozomány, amit a magunk 4118 14| majd csaknem összeütközött Maywald úrral, az ügyvéddel, ki 4119 8| anatomiával, unottan, kedvetlenül mázolta a vásznat reggeltől-estig, 4120 5| leányok naphosszat a szálkás mazsolaszőlőt válogatták és sáfrányt, 4121 6| nőcsillagai előtt hevülő mecénás barátját földicséri. De 4122 12| székén, néha pedig hirtelenül megakadt az előadásban. ...És otthon, 4123 13| betekintett, amelyek a szanatórium megalapítójáról tartalmaztak megbízható 4124 13| angolkóros-szanatóriumát megalapították.~ ~A jó Isten tudja, mi 4125 5| Micsoda öröm volt, a hosszu megaláztatások után, megint ilyen szabadon, 4126 11| csókolt neki.~ ~- Az Isten is megáld, - mondta könnyezve, - amiért 4127 13| mintha az alvó házat csöndben megáldaná.~ ~- Nézz le és meglátod, 4128 8| mikor a pap egy őszi napon megáldotta őket...~ ~Kereszturyt egy 4129 9| meg amaz új irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - különösen orvosi 4130 8| ezt a fiatalkori művemet megalkottam!...~ ~ ~ 4131 3| boldogtalanságot-e, mint e gyalázatos megalkuvást? Hiszen már maga ez a habozás 4132 3| gyűlöletes férfi karjai közé? Megállanád-e őrülés nélkül e huszonnégy 4133 3| kísérte, nem tudta tovább megállani szó nélkül.~ ~- Mit ír? - 4134 8| meglátva Al-Mandsidot, hirtelen megállíttatta kocsiját és így szólott:~ ~- 4135 3| be az öbölbe.~ ~A sétálók megálltak egy percre s Ágnes néhány 4136 3| komolyan azt hinni, hogy Margit megbánhatja azt, amit elkövetett. E 4137 3| Majd reggel, a kútnál, megbeszéljük a többit.~ ~Eltüntek a szállóbeli 4138 14| kávéház előtt a híres ember megbillentette a kalapját:~ ~- Isten áldja, - 4139 13| aki a statisztika adatait megbillenti, bőségesen helyet talál 4140 8| mondta a gróf diadalmasan.~ ~Megbizást adott a titkárának, hogy 4141 13| megalapítójáról tartalmaztak megbízható adatokat.~ ~- Tehát csupa 4142 2| csak te rossz fiu, majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu 4143 13| napilapokat, s szerencsésen megcsípett két nagy embert is, akik 4144 8| tárgyat, ami az eszébe ötlött, megcsípte. A képnek ez volt a címe: 4145 14| gondolta:~ ~- Megvagy hát... Megcsíptelek te céda, bujkáló Hírnév... 4146 7| mondatot befejezhettem volna, megcsókolt. Aztán nem nyugodott, amíg 4147 3| hirtelen föléje hajolt és megcsókolta. Zimonyiné egész a hajáig 4148 6| az egész osztály előtt megdícsért érte. Pedig tudod ugy-e, 4149 3| kinek a szíve hangosan megdobbant, elpirulva ugrott föl helyéből, 4150 8| élnének. A Döntő pillanat megdobogtatja az ember szívét, mert szinte 4151 1| figyelmességek a szívemet megdobogtatták (decemberben, magunk közt 4152 12| mely úgy látszik, nagyon megdöbbentette. Tünődve állt meg néhány 4153 3| föltétel alatt mindenben megegyezem, amit kívánsz, s rajtam 4154 12| a nagyherceg legfelsőbb megelégedését is közölte vele... És Paloznaky, 4155 6| rá, hát akkor is fényesen megélek belőle...~ ~- És megindítottad?~ ~- 4156 13| húszezer forintból tízezret megemészt az obligó és a berendezkedés, 4157 1| hogy a kormány az ilyesmit megengedi... És ezek a cégtáblák - 4158 4| végigkóstolt, amit a körülményei megengedtek. Fiáról, akit valami katonai 4159 3| nem egészen mindegy-e? S megérdemelnéd-e, hogy valaha boldog napod 4160 3| don Juanja volt s bőven megérdemelte azt a negyedmilliós hozományt, 4161 6| Korunk Tükre” miatt bátran megérheted a századik esztendődet, 4162 2| ha szegény jó anyád ezt megérhette volna!~ ~„Megboldogult, 4163 3| gőzhajó, vagy az öreg Katona megérkezik, a fürdőhelyen mindig bizonyos 4164 3| ön sohasem tudna engem megérteni.~ ~„Borzasztó reám, hogy 4165 3| irodát is tartott, világosan megértette vele, hogy a kibékülésről 4166 3| Margit egyszerre fölébredt s megértvén mi történik, haraggal ült 4167 6| elkvaterkázgatni, ha egyszer a hajam megfehéredik, de az előfizetők nem szorulnak 4168 11| rejtelmes voltában, én szívesen megfejtem a nagy titkot, amin Bognár 4169 11| hát a magyarázat, a titok megfejtése? Ugy gondolom, mindnyájan 4170 11| fogva.~ ~- Minden nő egy-egy megfejthetetlen titok, - szólott Bognár, 4171 2| te rossz, lusta, Istentől megfeledkezett fiu, hát illik az, a te 4172 9| joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~Az ujdonság nagy szenzációt 4173 11| a fiatalasszony tréfásan megfenyegette.~ ~- Rossz ember, - mondta, - 4174 6| dúslakodik abból, hogy így-úgy megfogalmaz valamit...~ ~- Népszínművet 4175 2| szinte lehetetlen volna megfogalmazni. Olvasván e naiv lélek affektálatlan 4176 6| utánam jött, s mégegyszer megfogott a küszöbön.~ ~- Ne feledd, - 4177 3| kincsért, amitől saját magát megfosztotta. Ez a felületes, érzéki 4178 2| mai leányok cifrálkodnak; megfőz, megsüt ez a saját feje 4179 3| részéről minden eszközzel meggátolja a válást, ha az ajánlatát 4180 10| mamáját ismerték. Tilda néha meggondolatlanul kimondta, ami a szívét nyomta, 4181 10| Édes, jó anyácskám, mégis meggondoltam azt a dolgot. A pénz jobb 4182 15| éjjel Eibiss-cukrot evett és meggyógyult...~ ~A nép fenyegetően morgott, 4183 8| kezét és egy szent ember meggyőződésével ismételte:~ ~- Becsületemre, 4184 3| De, fájdalom, csakhamar meggyőződöm, hogy nem az, hogy a valóság 4185 3| folytak le s Margit mindinkább meggyőződött, hogy a jóakaró közönyt, 4186 11| Katám hűsége felől végképpen meggyőződtem, egy nyári reggel elutaztam 4187 1| beteget s ez az adat teljesen meggyőzte Karolin nénit arról, hogy 4188 3| szobából!~ ~Cigarettáját meggyujtva, Zimonyi szó nélkül távozott. 4189 12| Paloznaky szertartásosan meghajolt, aztán dobogó szívvel leült, 4190 1| hálám jeléül mosolyogva meghajtottam kissé előtte a fejemet...~ ~ 4191 6| jópajtásai száma okvetlen meghaladja a százezret, s nincs cigány, 4192 13| befolyt pénzek már jóval meghaladták a százezer koronát. A jó 4193 3| vagy, beteggé tesz a vágy, meghallani még egyszer ama szavakat, 4194 4| hadnagyoskodott, egy délután meghallotta valami kávéházban, hogy 4195 15| mezejére...~ ~Az új Romulus, meghallván, hogy miről van szó, mosolyogva 4196 8| többé oly békésen, s némileg meghasonlott kedéllyel költözött be a 4197 11| legombolyítandó pamutot, s megható szeretettel kísérte szép 4198 3| éreztek, s szinte a könnyekig meghatotta őket, hogy az idő ilyen 4199 3| Kérése, igéretei annyira meghatották az ősz dámát, hogy szinte 4200 15| kénytelen-kelletlen közéjük jött, meghatottan búcsut vettek tőle... És 4201 11| Ne légy gyermek, - mondta meghatva, - hiszen szombaton este, 4202 1| Hogy szerelmes-e igazán? Meghiszem... Különösen tegnap este 4203 12| valamikor fiatalkorában meghitt ismerőse volt a hercegnőnek, 4204 6| egész délután a pointeket. Meghízott tokát eresztett s jóságosan 4205 4| fölkereste a hadnagy, a meghódoló vár fehér kendőjével. A 4206 2| időben, mint hogy az ember meghüljön, s nekem nem kellene egyéb, 4207 3| üveges pályaháza alatt...~ ~Meghúzódva a kosárszék mélyében, kezében 4208 12| A zsebtükréből gondosan megigazítja a bajuszát, a felöltője 4209 6| annyim, hogy egy pohár bort megihassam. Mikor lefeküdtem (akkor 4210 4| Keleti dr. maga is megijedt.~ ~- Mit csinál, - szólt, - 4211 8| amely őt kezdettől fogva megilleti.”~ ~A többi ujság még tovább 4212 12| megérkezése után jó darabig megilletődött arccal sétálgatott föl meg 4213 9| Szénás doktor pedig kissé megilletődve kérdezte:~ ~- És melyik 4214 1| megkönnyezett, aki nemes és megindító melankóliával viselte el 4215 6| Akkor jutott eszembe, hogy megindítom a „Korunk Tükré”-t.... Ha 4216 13| amelyet Koppány doktor megindított. És mivel a püspök jótékony 4217 6| megélek belőle...~ ~- És megindítottad?~ ~- Még azon a héten. A 4218 13| átlátnak) s a szeméből a megindulás könnyei hullottak: az ujdonatúj 4219 7| teát fölreggelizte volna, megindult aláírást szerző kőrútjára. 4220 12| hozomány birtokosnője, szinte megindulva szólott az angol nőjéhez:~ ~- 4221 9| asszisztensemet... Itt fogja meginni a fekete kávéját, mert szenzációs 4222 6| ügyeit, s milyen pontosan megintem a hanyag abonnenst, aki 4223 8| van mondva... Öt év előtt megírtam, hogy a vörös bunyevácé 4224 2| melyben rideg betükkel vagyon megírva, hogy büszkeségtek, egyetlen 4225 14| Nagyon örülök, hogy megismertem...~ ~Néhány kiváló személyiség 4226 7| végigolvasta, mi az olvasót megismertethetjük a konduitlistájával. Komlósi 4227 12| feleségül...~ ~Másnap, harmadnap megismétlődött a jelenet, s ettől fogva, 4228 13| és az apáca mosolyogva megitatta...~ ~ ~ 4229 1| ilyet? De az esték még csak megjárják valahogy, mert az ember 4230 8| híres képbíráló jóakarattal megjegyezte: „A bunyevác tartja magát.” 4231 7| Örüljön, ha kevés nem lesz. Megjegyzem, hogy ebből a pénzből csak 4232 2| egyes lapon s ama pajkos megjegyzések közt, melyeket egy-egy idevaló 4233 8| nevét, de jelentékenyebb megjegyzést nem igen fűztek hozzá. A 4234 2| egyszer úgy láthatatlanul megjelenhetnél közöttünk s egy hosszu őszi 4235 14| kaszinó zöld asztalánál megjelenik.~ ~A kaszinó kapujában majd 4236 13| ujságok személyi hírei közt is megjelenjék. Már sorra járta a német 4237 13| a képes lapok hasábjain megjelenjenek?~ ~Koppány doktor ekkor 4238 14| özönéből, melyek nálunk évente megjelennek, szokatlanul kivált ez a 4239 1| egy negyedévenkint egyszer megjelenő képes lapban. Az unalomnak 4240 2| sírkövet, melyet nyugvóhelyük megjelölésére készíttettünk, a napokban 4241 13| fajtabeli szegény fickó megkaparítani képes. A húszezer forintból 4242 12| szalon naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: egy 4243 6| Néha pauzát tartott, hogy megkérdezze: „Az ultimót is bemondtad, 4244 4| hat-nyolcezer forintot könnyen megkeresett évenként. De Cayll Antal, 4245 7| gondolja:~ ~- Szerencsésen megkerestem hát ismét ötszáz forintot.~ ~ 4246 5| van ezekkel az emberekkel! Megkeserítik az életemet, higyje el!~ ~ 4247 3| amelyet még január havában megkezdett. De Zimonyi hallani sem 4248 12| szívvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~Két-három hónapig semmi 4249 4| járt az idő, az ouverture megkezdődött. A hangok khaotikus tömegéből 4250 4| a második fölvonást már megkezdték - a páholy ajtaja fölnyílott 4251 10| szeme elé? Ő a férjem és én megkívánom, hogy éppen úgy becsüld, 4252 1| hatodfél világrész sajtója megkönnyezett, aki nemes és megindító 4253 3| ismert színésznőt, ki a megközelíthetetlenség hírében állt a színházi 4254 9| pavillonjába, s hangosan megkopogtatta a nagy dióbarna szárnyasajtót.~ ~- 4255 8| került és januárban már kissé megkopott bársony-mellényben itta 4256 2| utána a száját, ha a főztjét megkóstolná. De különben magad is meg 4257 4| reméljen mást: végre is meglágyulna, mert nem tehetne egyebet. 4258 8| kis vörös bunyevác, akárki meglássa, valaha sok dolgot ad még 4259 4| Lipótváros, mely mindent meglát, egyszerre tárgyalni kezdte 4260 12| szólni a kis tanítványa, ha meglátja? Néhány percig óvatosan 4261 2| fiam, ha ezt a kis leányt meglátnád! Fogadást tennék, hogy nem 4262 13| megáldaná.~ ~- Nézz le és meglátod, hogy mi történik ott? - 4263 11| gondolt, hogy vidéki rokonait meglátogassa. Attól fogva egy csöndes 4264 8| orosz hercegnő ült, aki meglátva Al-Mandsidot, hirtelen megállíttatta 4265 12| És Paloznaky, zsebében meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében 4266 15| Az első nap különböző meglepetésekkel végződött; az adamstowni 4267 15| derby azonban ismét súlyos meglepetéssel végződött; Bálám szamara, 4268 5| amellyel Lőrinc a hugait meglepte; persze mindannyiszor sokszorta 4269 13| örömkönnyekre fakadt volna, dühösen megmarkolta a kupé bőrvánkosát. Ezt 4270 6| Bátran, kerülgetés nélkül megmondja, úgy, ahogy az én tollamtól 4271 7| Tavaly? Várj csak, mindjárt megmondom. Tavaly azt az esztelenséget 4272 10| elreferálta a történteket.~ ~- Megmondtam, hogy ne számítson a hozományodra...~ ~- 4273 14| beszélgetni kezdtek. Lassankint megnépesült a környék egynéhány érkező 4274 10| hallani...~ ~Tilda szépen megnőtt, magas, fess leány lett 4275 5| vágták apróra:~ ~- Ej, hogyan megnőttek a kisasszonykák! Egy pár 4276 2| mindent s a kínai császár is megnyalná utána a száját, ha a főztjét 4277 5| esténként:~ ~- Egy hét mulva megnyitjuk a boltot! Remélem, eljöttök 4278 3| aki éppen a gyűlést akarta megnyitni:~ ~- Talán még öt percig 4279 8| plafond alá és a kiállítást megnyitották. A miniszter szép beszédet 4280 3| lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék s maga segítse elő a botrányos 4281 3| mint a férje, ha ebben megnyugodnál? Ezt az édes teremtést, 4282 3| ajánlhatott s hogy képes volna megnyugodni e huszonnégy órában, mely 4283 3| bennem e nemesebb gondolat, megnyugodván, megint csak érzem: lehetetlen, 4284 1| vízparti unalom, mely a megnyugvás édes békéjét csöpögteti 4285 3| föllobbanásának. Ugy érezte, megölné, ha most itt volna, mert 4286 4| ijed-e meg semmitől?~ ~- Megölöm magam, mert ennek nem lehet 4287 2| helyének minden illatát megőrizte:~ ~„Ejnye te rossz, lusta, 4288 3| pillantást egy férjes asszony megőrizze.~ ~- Néha, - mondotta Margit, - 4289 1| ebédutánig, de engem talán megőszitene az unalom, ha szerencsére 4290 6| fiúkkal az étkezés fáradtságát megosztja. Délben kévéset és hallgatagon 4291 1| írója tehát kényelmesen megőszülhetne az idevaló mulatságok miatt, 4292 3| a külszínt tökéletesen megóvta s a világ mit sem tudott 4293 11| nevezett s kategorikusan megparancsolta, hogy rögtön hozzam vissza 4294 12| így szólt hozzá:~ ~- Majd megpróbálom, hátha tehetnék valamit 4295 1| melankóliával viselte el súlyos megpróbáltatásának hónapjait, akire kacagva 4296 13| mormolták:~ ~- Remélem, hogy megpukkad az a szédelgő!~ ~Reményük - 4297 13| doktor hat hónappal később megrakott méhként visszaérkezett a 4298 13| vezető orvosa - nyájasan megrázta a Koppány doktor kezét.~ ~- 4299 6| árát a barátai fizetik, megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s 4300 8| gabonaügynök, aki az arcképét megrendelte, s a szerencsétlen kis Al-Mandsid 4301 3| visszatérni.~ ~S mikor a megrettent mama e kijelentésre ijedten 4302 6| őszi esők hullanak. Hátha megroppan a derekam, hátha nyilallás 4303 9| egész orvosi irodalmat s mégsem tudjátok megtalálni azt 4304 3| gyáva vádaskodó egészen megsemmisült, halkan és hangsúly nélkül 4305 11| feleségére, egy napon nagyon is megsokalta a szép asszony unokabátyjának 4306 2| leányok cifrálkodnak; megfőz, megsüt ez a saját feje után mindent 4307 8| hogy a becsületes emberiség megszabaduljon tőlük. A Szérüs kert-et 4308 13| polémiát utóbb váratlanul megszakította az ujságok egy terjedelmes 4309 3| majd minden összeköttetést megszakítottak a világgal.~ ~Ágnes, aki 4310 6| amely a legvénebb tükröket megszégyeníti s még mindig a vak véletlent 4311 11| puffján, a cselédek előtt megszégyenítő skandalumot rögtönzött. 4312 14| fizető pincérnek átaladta, megszégyenülten gondolta:~ ~- Bolondság!... 4313 5| hogy a munka folyamatát megszemlélhessék.~ ~- Még mindig folyik a 4314 7| fáradtsággal tud magának megszerezni öt forintot, míg máskor, 4315 1| büntető-törvénykönyvet valaha megszerkesztette, nem jól értett a dolgához; 4316 7| Azért holnap estig megszerzem az aláírásokat.~ ~Komlósi 4317 7| a szükséges két aláírást megszerzi. Jó barát ma már nem igen 4318 7| a határidő előtt gyáván megszökik. Ugy tesznek, mintha Isten 4319 7| málnási bálokba járt és megszokta, hogy az édesapja ezer forintot 4320 4| József-téren, habozás nélkül megszólította:~ ~- Hagyjon föl azzal a 4321 7| egymás mellett állottunk, megszólítottam:~ ~- Édes öregem, kisegíthetnél 4322 14| az anyagi gondok hirtelen megszünése, a becsülés, a tisztelet, 4323 7| eféle apró szolgálatot is megtagadják. Akár hiszi, akár nem, az 4324 5| melyet a költségvetésében megtakaríthatott. Persze ez a fölösleg alig 4325 2| hogy minden kedves ételedet megtaláljad.~ ~„Nem, te nem is sejted 4326 9| irodalmat s mégsem tudjátok megtalálni azt a közös külső vonást, 4327 9| irigységükben. Ma délután megtaláltam azt, amit tizenöt év óta 4328 15| szóltok? A jövő vasárnap megtartjuk az első lóversenyt, katonabandával, 4329 7| apátok drága egészségét megtartsa. Mert olyan ember, aki nála 4330 1| úgy látszik, hogy ezt is megtehetnék!~ ~A jó Isten, aki a hetven 4331 13| lakószobákat s a tiszta ispotályt megtekintette.~ ~- Igenis, kolléga úr, 4332 5| család egyetlen fia, mindig megtette a magáét. Helyettes tanára 4333 4| lehetett segíteni többé. Sárika megtörten bocsánatot kért és Keletivel 4334 12| felejtette el... Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció 4335 4| mindkettőnket. Ezt papa okvetetlen megtudja, s én nem élem túl...~ ~- 4336 3| voltam az utolsó, aki ezt megtudtam. Legyen nyugodt, mindenki 4337 7| tisztesség nem esik mondván - már megünnepelte huszonkettedik születésnapját, 4338 6| pénzeket, de még eddig mindenki megujította a prenumerációt. Persze, 4339 3| követte, úgylátszik hamarosan megunta, mert a Nádor-utca egyik 4340 8| közé tartozott, egyszerüen megurazta Kereszturyt, ami nála a 4341 14| lelkesedve gondolta:~ ~- Megvagy hát... Megcsíptelek te céda, 4342 14| válaszolta hidegen, - megvagyok.~ ~Leültek az egyik asztal 4343 3| szabadszáju gavallérjai is megváltoztatták a beszédbeli tónust, mikor 4344 6| gondoljak?... Most legalább megvan az a boldog tudatom, hogy 4345 1| lapban. Az unalomnak is megvannak a maga skálái s az impozáns 4346 3| a jövő egész boldogságát megvásárolnák, s mindörökre az övé lehetne 4347 8| magam az égi asszonnyal.~ ~Megvásárolta hitelbe a festékeket és 4348 2| a kis hugod, ugyancsak megvédelmezne előttem. „Óh, tantikám, 4349 3| némi undorral töltöttek el, megvetéssel dobta el a levélpapirt. 4350 3| szomszédok miatt, de Margit arca megvető, hideg mosolyra fordult. 4351 3| ragaszkodó gyermeket akarna megvígasztalni a gyöngédségével. E puha, 4352 11| amiért szegény Katámat megvígasztalod...~ ~Bognár ezalatt szomorúan 4353 3| kezdett s a szemei haragosan megvillantak. A professzor, aki e hatásokat 4354 13| elpusztul, ha a gondos ápolást megvonjuk tőle... Ezért gondoskodott 4355 7| vette a raglánját.~ ~- Hova mégy? - kérdezték a lányok és 4356 3| hiszem, holnap már tovább megyek Páris felé, a honnan, az 4357 9| bonhomiával nézte végig a megzavarodott játékosokat, de pár pillanat 4358 4| nő barátságosan, de kissé megzavarodva ugrott föl helyéből. A lipótváros 4359 3| zenekar a sétatéri indulót megzendítette, tünt el a homályos gyertyafény 4360 3| egy félénk kéz csöndesen megzörgette a kárpitajtót.~ ~- Kérem, 4361 10| varrónőket, hogy szorgalmas méhekként dolgozzanak a Tilda tündérszép 4362 13| hónappal később megrakott méhként visszaérkezett a hazájába, 4363 1| aki nemes és megindító melankóliával viselte el súlyos megpróbáltatásának 4364 11| leszek... És - folytatta melankólikus mosollyal - mindeddig nem 4365 15| szóval Adamstown igazi melegágyává lett volna a texasi kulturának, 4366 3| hurcolkodtak, ahol a nagy melegek beálltáig tartózkodni szándékoztak. 4367 3| gyöngédségével. E puha, finom kis kéz melegét érezvén, Nógrádyt egyszerre 4368 2| körték, amiket a kályhán melegítettek ozsonnára.~ ~Ime, az öreg 4369 1| szereti a parazsat és a melegséget...~ ~Fűtött kandalló szeptember 4370 8| szénaillatot és a nyár rekkenő melegségét. Néhány szomjas arató zsíros 4371 3| egymáshoz intéztek, vággyal és melegséggel volt tele. De Ágnes bizonyára 4372 3| egy kis cédulán ennyit írt melléje: „Itthon feledte.” A levelet 4373 5| hirtelen olvasni kezdte a mellékelt levelet s izgatottan, kifogyó 4374 10| hajlongott:~ ~- Oh, az egészen mellékes... Én önmagáért szeretem 4375 6| vagyok. Mikor a koronákat a mellényzsebébe tette, korholva ütöttem 4376 14| minden keserves órája, a mellőzés, a kétségbeesés, mely a 4377 4| kivált a legelső fülbemászó melódia, a Grignon-apród poétikus 4378 2| bácsi is sokat beszél rólad, méltányolva, dícsérve a tehetségedet; 4379 3| már maga ez a habozás is méltatlanná tesz arra, hogy e nemes, 4380 3| szóval sem illette Zimonyit; méltatlannak tartotta volna, hogy fölösleges 4381 7| soká családunk tiszteletre méltó barátait. Ha azt akarjuk, 4382 1| aligha állt valaha annyi méltósággal az ő borzadalmas tengeri 4383 13| akik a titkos tanácsosi méltóságra pályáztak. Az egyik az öreg 4384 15| amit a dicső népnek kívánni méltóztatik...~ ~ ~Adamstown tehát megkapta 4385 3| Meghúzódva a kosárszék mélyében, kezében egy sziporkázó 4386 3| mosolygó szeme bizalmasan mélyedt el egy másodpercre a professzor 4387 8| Al-Mandsid gondolatokba mélyedve sétált a Práter fái között, 4388 6| gondol, ama szomoru időkre, melyekben majd a reuma kikezdi s odakünn 4389 6| változatát ismeri a módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja. 4390 11| még így szólott a lelke mélyén:~ ~- Hétfőtől fogva korrekt 4391 8| egy kokett kis mantelot-t, melyre pár kinyílt rózsa volt tűzve...~ ~ 4392 3| a botrányos pásztorórát, melytől egész lelkében irtózott?~ ~ 4393 15| hallva, tíztagu küldöttséget menesztettek föl Adamson úrért a páholyba 4394 10| olykor a leányához:~ ~- Ne menj férjhez olyanhoz, aki szívesen 4395 1| így: „Itt a világ közepe, menjünk be Samu bácsihoz egy ital 4396 1| boltos így beszél! Miért mennék én be Samu bácsihoz egy 4397 3| hegyek olvadtak össze a mennyboltozattal, s valahonnan, a túlsó partról, 4398 11| összes ajtait összetörje. Mennydörgés közt vonult el a nyolcadik 4399 2| összerongáltál?) s hallhatnád, mennyiszer fölemlítünk, amíg végül 4400 7| pénzen a holmijait.~ ~- Tehát mennyit számít egy öltözékre?~ ~- 4401 6| rohanó nagyváros fantáziája mennyivel túltesz a regényírókén, 4402 3| összes boldogsága, az egész mennyország sem lehetett elég ok arra, 4403 11| Természetesen még aznap éjjel érte mentem s e nap óta úgy élünk, mint 4404 13| ki lelkét, minden koldus menthetetlenül éhen veszne. A Gondviselés 4405 7| el, hogy olcsóbb fürdőbe mentünk, - lehet, hogy azért vagytok 4406 1| hegyapó helyett a fiatal menyasszony, a kékszemü, derült tekintetü 4407 10| gyógyszertáros ellágyulva csókolta a menyasszonya finom kezét, Tilda ezt gondolta 4408 10| ha látogatóba érkezett a menyasszonyához, úgy fogadták, mint egy 4409 12| állomásra... A hercegnő menyasszonyságáról csak akkor tudta meg a részleteket, 4410 9| motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna fiatal 4411 12| mely a buschdorfi Kogel meredek ormán ült. ...És a kopaszodó 4412 9| leszármazást. Néhány ügyes mérés a glabellán - és tízezer 4413 9| csak nem gondolod, hogy a méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~ 4414 3| ágyában.~ ~- Ön még közeledni merészel, - szólt izgatottan és remegve. - 4415 4| szólt csöndesen, - az ön merészsége vagy pimaszsága-e?~ ~Keleti 4416 9| kisasszonyról készítek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás különbsége 4417 12| húzza a homlokán, aztán merev, katonás léptekkel indul 4418 3| ez az ember még remélni meri, hogy az asszony, mint valami 4419 7| ceruzáját.~ ~- Lássuk már most a mérleg másik serpenyőjét. Adja 4420 5| kötényével törölte tisztára a mérleget, a papa kétszer vágta el 4421 9| az ebédlőben. - Ki fogom mérni a saját magam glabelláit 4422 13| hogy az efajta intézet merőben fölösleges. Az angolkór 4423 12| Paloznaky a feladatot átnézte, merően, majdnem könybelábbadó szemmel 4424 14| után most már remélni sem merte, hogy barátain kívül más 4425 8| Wiesbadenben most építtettem egy mesébe illő nyaralót. De ez mind 4426 9| A tudományban nincsenek mesék, barátom, mert az igazi 4427 7| immár csak a vacsora utáni mesékben szerepelnek, néha csak bizonyos 4428 5| barátnőikkel, dicsekedve mesélgették esténként:~ ~- Egy hét mulva 4429 14| Cigarettára gyujtott, és lassan mesélni kezdett egyet-mást budapesti 4430 15| növekedett, a gőzfürdő mesés osztalékokat hajtott, a 4431 12| Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta el: úgy 4432 2| hogyan, mint megy a sorsa a messzeségben? Árkoss bácsi is sokat beszél 4433 8| év mulva, ha Al-Mandsid mester egyszer fehér szakállal 4434 6| hivatalnak is nevezhetném. Arra a mesterségre fanyalodtam, amihez a legtöbb 4435 7| a készfizetést emlegető mészáros között. Komlósi úrnak bizonyos 4436 5| negyedórákig pöröljön a mészárossal. Szóval hideg, csúnya nyomor 4437 5| ballagott el hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló hús miatt 4438 8| látszik, azt hiszi, hogy a meszelés is egyike a művészi cselekedeteknek...”~ ~ 4439 15| galoppozott végig a harmadfélezer méteres elipszisen.~ ~Általános 4440 13| pályáztak. Az egyik az öreg Mező püspök volt, aki a közügyekkel 4441 2| azért, hogy te itt vagy, a mienk vagy, gyermekem!~ ~„Mindnyájan 4442 3| sem zavarta meg mindaddig, mig a fiatal asszony egy ízben 4443 12| Mit érdekelte Paloznaky Mihályt, a papod-vármegyei főispánt, 4444 15| adamstowni börzeépületet is mihamarabb átadja hivatásának.~ ~Mikor 4445 7| Maga azt nem is képzeli, miken kell átmennie az embernek, 4446 6| bohó, könnyünek érzi magát, miként a fákon szökellő mókus, 4447 2| kiházasítunk s visszahozunk ide miközibénk, - mintha sohasem távoztál 4448 2| Gyuricám! - Igaz hugod: Mili.”~ ~*~ ~Oh, bár sohase érne 4449 2| szegény, jó, öreg tánti s kis Milikém ott a kerekmonostori hegyek 4450 2| Én is, így röpülőben, millió csókot küldök számodra, 4451 1| mondják felőle, hogy öt milliója van, mások viszont ugyanily 4452 4| idegen cégtáblát hordoz, milliomossá tette az élelmes kereskedőt, 4453 3| házasságot mi sem zavarta meg mindaddig, mig a fiatal asszony egy 4454 15| totalizatőr ilyen módon mindakét versenyben csinos osztalékot 4455 15| így hívták az új várost - mindama kényelmekkel bőven ellátta 4456 5| hugait meglepte; persze mindannyiszor sokszorta több volt benne 4457 15| Mert jól tudjátok, hogy mindaz szent előttem, amit a dicső 4458 3| megvetés váltja föl szívében. Mindazonáltal kerülte a skandalumot, a 4459 12| mögött.~ ~Az öreg ember mindebből semmit sem lát, mert ő mereven, 4460 3| hétszázhuszonegy, nem egészen mindegy-e? S megérdemelnéd-e, hogy 4461 7| és szivarral kínáltak, de mindegyik valami szemtelen kifogással 4462 11| és az öreg asszony, aki mindegyre arra kérte a jó Istent, 4463 5| régi üzletből maradt fönn mindekkorig.~ ~Pénteken, az első hetivásár 4464 3| ember néha: beleegyezni mindenbe, amit kívánsz, mindörökre 4465 3| adom, hogy e föltétel alatt mindenben megegyezem, amit kívánsz, 4466 7| folytatta az előterjesztést:~ ~- Mindenekelőtt jőjjünk tisztába a toalett 4467 3| fiatalos hévvel udvarolt mindenfelé, hogy a városrész összes 4468 13| véletlenül összetalálkozott, mindenik nyájas és udvarias szavakban 4469 13| házai fölött elsuhantak, mindenlátó szemük egy pillanatig megpihent 4470 3| Tudhatja, hogy köztünk mindennek vége. Egyszerüen a látszat 4471 13| partie, a gazdag házasságok mindennemü előnyeivel. Aki előtt a 4472 10| aki könnyedén csevegett mindenről, de a mama, amíg látszólag 4473 14| tisztelet, mellyel most mindenünnen kitüntették. Egy fiatal 4474 3| érzékek szomjusága látszott; mindezek a gömbölyü, plasztikus karok 4475 13| magánpraxis, tekintélyes rang és - mindezeknek kifolyásaképp - egy százezer 4476 3| jelenetek folytak le s Margit mindinkább meggyőződött, hogy a jóakaró 4477 7| Tavaly? Várj csak, mindjárt megmondom. Tavaly azt az 4478 15| fölismerje... Csak a jockey volt mindkét napon egyforma, az igazi 4479 3| többé s hogy egyszerü nyűg mindkettőjükre nézve, ha a viszony törvény 4480 4| elfulladva, - tönkre tesz mindkettőnket. Ezt papa okvetetlen megtudja, 4481 3| pincéreket éltette, mert a pezsgő mindnyájukat megzavarta. Két óra után 4482 6| előkészítsem. Nem marad az ember mindörökké fiatal, neked is, ugy-e 4483 13| budapesti kollégája, akit a minisztérium ösztöndíjjal a külföldre 4484 12| mellé... Hozzánk fordult, a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~ 4485 12| hivatalos levelet kapott a minisztériumból, melyben arról értesítették, 4486 3| bölcselkedő, így beszélt: „Minő ostoba, szentimentális fölfogás! 4487 13| Koppány doktor pedig igazgatói minőségben állott az új lelencház élére ( 4488 15| mert tényleg annak kell minősítenem azt a tényt, hogy a Prairie 4489 7| konduitlistájával. Komlósi Bernát mintegy ötvenötéves öreg úr, aki 4490 8| festettek ennél kontárabb képet, mióta az ecsetet és a festéket 4491 12| komornyikot, de vasárnap délelőtt mise után, végre kinyiltak az 4492 1| juhokat őrzi... A juhászt Miskának hívják és reggeltől estig 4493 1| azonban a minap szóba álltam Miskával és mivel illedelmes és jóravaló 4494 1| nagy, oly félelmes, oly misztikus. Éjjelenkint dideregve húzom 4495 3| lemondjak, s ez egyetlen mód nélkül ön soha sem lehet 4496 6| mire Lénárt annak rendje és módja szerint kitépett egy nyugtát 4497 6| ezer változatát ismeri a módoknak, melyekkel az ember az éjszakát 4498 4| felelte, - ami egyedül áll módomban... Kompromittálom magam, 4499 13| statisztika kimutatja, többnyire a módos familiák betegsége, akiknek 4500 13| fölavató beszédében is lesz módunkban nemsokára gyönyörködni...~ ~ 4501 14| hogy hazautazzék a hegyek mögötti kis városba, s otthon, földijei 4502 6| miként a fákon szökellő mókus, s ezer változatát ismeri 4503 9| venné arroganciának: azt mondanám, hogy egy tudományos mesével 4504 2| leír, mindig ott van az a mondás is: „Oh, egyik sincs olyan, 4505 8| bőven kipontozott, szép mondatban, a szegény bunyevácot is 4506 2| magyarázatot fűzünk minden egyes mondatodhoz, mint töprengünk, okoskodunk 4507 12| úgynevezett közbevetett mondatokról közölt vele. Óra végén, 4508 12| átnézte, a szeme egy különös mondaton akadt meg; a füzet alján 4509 7| kurjantott, s mielőtt a mondatot befejezhettem volna, megcsókolt. 4510 14| sok példány?~ ~Topolyit mondhatatlan düh fogta el. Bár szülővárosa 4511 6| állva, némi büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy a munkát, 4512 7| is szüksége van, bátran mondhatjuk, hogy ez az összeg fölrúg 4513 1| mulatságnak kissé gyönge, azt mondhatom... Karolin néni a délelőttre 4514 15| hazatéret a fejüket.~ ~- Hm, - mondogatták, - a papirforma szerint 4515 15| működésével, bizonyára nem keveset mondunk; mert tudni kell, hogy a 4516 8| Ezzel minden meg van mondva... Öt év előtt megírtam, 4517 7| Ella, - tisztesség nem esik mondván - már megünnepelte huszonkettedik 4518 5| U. I. Papának vettem egy monogrammos tajtékpipát, de azt nem 4519 13| a Koppány doktor éjjeli monológjának, bizonyára csudálkozva veszi 4520 13| így folytatta hangtalan monológját:~ ~- Ha szerencsére egy 4521 13| tesszük annak a csöndes monológnak, melyet Koppány doktor, 4522 8| zuáv-kapitány, egy este betoppant a Monte-Carlo-ba, elégedetten kavargatta 4523 8| egy darabig nem látták a Monte-Carló-ban, a fiatal festő naponként 4524 8| önérzetesen szivarozott a Monte-Carlo-kávéházban, s mikor képéért kétezer 4525 15| a nép pedig félelmetes morajjal gyülekezett az Adamson úr 4526 9| himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~Szénás doktor zavart 4527 3| jövőt biztosítsd? Végy be morfiumot vagy klórhidrátot, kábítsd 4528 15| meggyógyult...~ ~A nép fenyegetően morgott, de e pillanatban valaki 4529 2| szakadnak el.~ ~„De ha én, mormogós, öreg nagynéni, nem is volnék 4530 13| és később mindketten ezt mormolták:~ ~- Remélem, hogy megpukkad 4531 13| volt, hogy az orvosban egy morzsányi emberismeret többet ér egy 4532 8| micsoda végzet: naphosszat a Moskovitz és Salzer urak kompakt vonásaival 4533 5| egyszerre abbahagyták a mosogatást.~ ~- Levél? - kérdezte Timár 4534 5| kalimpázott a bádogos. A leányok mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat 4535 5| melyben a régi evőeszközöket mosogatták. Véghetetlenül szomoru volt, 4536 12| leány gamin módra reája mosolyog... De a mosoly eltünik az 4537 4| édes Sárika, ugy-e ért? No, mosolyogjon szépen, mondja, hogy akarja 4538 3| Margit arca megvető, hideg mosolyra fordult. Csak két-három 4539 15| gubicsot, konyhai fölszerelést, mosóteknőt, csirkét és egyéb tárgyat... „ 4540 11| legalább én érettem, aki mostan is csak úgy szeretem magát, 4541 3| hiszem, Gitta, a szíved mostanában meglehetősen el van foglalva... 4542 9| előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés 4543 6| hogy lapot is küldjek? - motyogta.~ ~- Persze, hogy azt akarom.~ ~- 4544 10| mama figyelve nézte minden mozdulatát és este lefekvés előtt, 4545 12| a derekát... Egy percig mozdulatlanul áll, aztán épp úgy meghajol, 4546 4| hátterében. Törökékre, kik minden mozdulatot figyelemmel kísértek, teljesen 4547 13| Koppány utóbb egy udvarias mozdulattal üdvözölte eléje bukkanó 4548 6| grófokat, köznemeseket, Mózes hitét követő ifjúkat, pincéreket 4549 1| melyek körül a fürdői élet mozgalmai és eseményei hullámzanak. 4550 14| egyedül állt, az általános mozgalom közepette.~ ~Manó úr, a 4551 13| állott annak a lelencházi mozgalomnak, amelyet Koppány doktor 4552 13| nem tudnám rövid idő alatt mozgósítani. A jó főpapok, az érzékeny 4553 3| tavon rejtélyes árnyékok mozogtak, sötét hegyek olvadtak össze 4554 8| forintos Werner-díjat. Egy műárus ajánlatot tett a kép sokszorosítása 4555 8| keringőt - föltünést keltett a Műcsarnok kiállításán, s a lapok biztató 4556 8| egész nap ott ténfergett a Műcsarnokban, nehogy a kép megint rossz 4557 8| akadémiát elvégezte, atyja Münchenbe és Düsseldorfba küldte néhány 4558 9| illeti meg amaz új irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - 4559 4| ember írta. Valami gazdag műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett 4560 15| volt elégedve alapítója működésével, bizonyára nem keveset mondunk; 4561 5| s Timár papa naphosszat működhetett, dirigálhatott, mint a régi 4562 1| cigánysoron, - mégis csak vétkes mulasztás, hogy a kormány az ilyesmit 4563 7| ők mindig tokaji mellett mulatnak odalenn. Nagyon összebarátkoztunk, 4564 12| kinézni a snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló 4565 14| Olykor, egy-egy vidámabb mulatság közben, valami jólelkü nyárspolgár 4566 3| be, a nap nagyobb részét mulatsággal töltötte el, színházba és 4567 1| klimatikus fürdőnek, de hogy mulatságnak kissé gyönge, azt mondhatom... 4568 1| megőszülhetne az idevaló mulatságok miatt, ha... E pontok azt 4569 1| csermelyt) ha nem telnék egy kis mulatságom abban a délceg suhancban, 4570 15| sportsmanek, hazatérvén a sikerült mulatságról, nyugodtan így szólottak 4571 13| dús jövedelmükből kedvükre mulattak: az egyik nagy pénzekben 4572 3| amit kívánsz, s rajtam nem múlik többé, hogy házasságunk 4573 2| biztos, hogy egyetlen nap sem mulna el anélkül, hogy a te hosszu, 4574 6| fantázia dolgában, aligha multa fölül egyik is e lovagok 4575 11| tartozik. És mégis: a feleségem múltjában is van egy pont, amit sohasem 4576 1| sem tudom képzelni, hogy e mumiák valamelyike éjjeli zenét 4577 5| reggeltől-estig szünetlenül munkában volt s Timár papa naphosszat 4578 2| esténkint, amikor fárasztó napi munkád után édes nyugalomra hajtod 4579 2| mindazt vissza fogod szerezni munkáddal, amit most a kegyetlen sors 4580 5| annyira kegyelmes volt hozzám. Munkám, „A háromszögtani függvények 4581 15| szerkesztette. Aki azt hiszi, hogy e munkásság még egy buffalói bölényt 4582 6| mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik közben, 4583 6| Persze, az ilyesmi elegendő munkával jár, mert könyvet kell vezetnem, 4584 8| magas nivót adott a tavaszi műtárlatnak, melyet ezúttal a belgák 4585 7| gazdasszony éppen azzal mutatja meg tehetségét, hogy az 4586 7| férjekhez jussanak, meg kell mutatnunk, hogy nem szorulunk meg 4587 8| egész nyarat, s ideiglenes műtermet rendezett be egy elhagyott 4588 9| Erzsike pompásan mulatott a műtét alatt, de Szénás doktor 4589 8| gyerekjáték. Miután az összes műveket alaposan tönkretette, a 4590 5| mégis pompásan sikerült a művelet s az első hatos szerencsésen 4591 13| volt a komoly orvostudomány művelői között, azzal ünnepelte 4592 9| téli estén különös dolgot művelt: fütyörészve, táncoló lépésekben 4593 14| Cikkeit elolvasta egy-egy műveltebb füszeres, de a nagyfejüek 4594 8| amellyel ezt a fiatalkori művemet megalkottam!...~ ~ ~ 4595 8| kereseti forrásra, mint a saját művészetére és tehetségére.~ ~Az első 4596 8| az iskola falát. Mikor a művészeti akadémiát elvégezte, atyja 4597 8| hogy a meszelés is egyike a művészi cselekedeteknek...”~ ~A 4598 12| súrolják, a déli növényeket művésziesen csoportosítják, s a kandeláberek 4599 8| is inficiálták a modern művészkedés bogarai...”~ ~A nagy képet 4600 10| leány, alkalmasint ismert művésznő lesz belőle, de így, hogy 4601 8| szobrászokkal, akik a német művészvárosokat elözönlik. Hazajövetele 4602 8| akinek szavára sokat adtak a művészvilágban, ötven sort szentelt tárcájában 4603 14| cincegő cigánybanda álmosan muzsikált az egyik homályos sarokban, 4604 3| mint egy édes, dallamos muzsikára. Zimonyiné, akinek lelke 4605 4| Cayll nem hallotta a muzsikát.~ ~- A fiammal számol le? - 4606 3| otthon vetettél rám. A nábob, ki minden bankjegyét a 4607 7| bánáti Pasich Lázár mellé. A nábobnak szörnyü jókedve szottyant 4608 3| altató zúgásba olvadt össze a nádas suhogása, az éji rovarok 4609 3| hamarosan megunta, mert a Nádor-utca egyik boltja előtt megint 4610 4| szerint három nap óta sírt, s nádor-utcai lakásuk ablakában egyetlen 4611 13| idegenkedik attól, hogy nagybecsü arcvonásai a képes lapok 4612 14| műveltebb füszeres, de a nagyfejüek nem vettek arról tudomást, 4613 12| kis rohtmühleni állomáson nagyhercegi fogat várta, s Severin báró, 4614 12| Másnap délben bemutatták a nagyhercegnek, egy szemüveges, jóképü 4615 12| Az az ötlet, hogy a nagyhírü minisztert fölkeresse, egész 4616 12| hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok 4617 10| ötödnap, amíg Tilda egy nagynénijével a kioszkban járt, ekként 4618 1| hetven éven túl lévő beteg nagynéniket megteremtette, nemi igen 4619 2| fölnevelte. Az öreg hölgy, nagynénje, a szóban forgó úrnak, nagy, 4620 4| hajítani a házából ezt a nagyravágyó fiatalembert.~ ~Mikor egy 4621 15| ő volt az, aki a boltok nagyrészét házilag kezelte, a gőzfürdőt 4622 8| A nagyság.~ ~Keresztury atyját még 4623 11| kérdezte megdöbbenve.~ ~- A nagysága még az éjjel hazautazott 4624 14| ha kényszeríti őket, hogy nagyságát, lelkének kiválóságát elismerjék. 4625 3| lelkesülését, szerelmét teljes nagyságban viszonozzák. Mitsem szóltak 4626 7| szólított) egy kalarábé nagyságú kantalup-dinnyét, amit négy 4627 14| havannákat, cognacot szerzett, nagyszerü hintaszéket vásárolt. Kiadója 4628 12| nem, hogy Emma hercegnő nagyszerüen haladt), de egy téli alkonyaton 4629 8| kivitte, hogy Kinizsit a nagyteremben helyezzék el. De ez a szerencse, 4630 12| után rögtön bemutatkozott, nagyúri bőkezüséggel állapította 4631 12| ezek a körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, 4632 5| benne a jóakarat, mint a nagyvilági izlés.~ ~A mai esős, csúnya 4633 3| asszony létére, szinte naivabb volt, mint a huga s pirult 4634 14| nevetett a vén kocsis hallatlan naivságán. Szinte jól esett neki, 4635 10| pedig jó kezekben marad nálad...~ ~Tornallyainé harmadnap 4636 10| A pénz jobb helyen lesz nálam, nem akarlak zaklatni ezzel 4637 14| bőséges özönéből, melyek nálunk évente megjelennek, szokatlanul 4638 6| hajszolja egymást reggeltől napestig, csakhogy szomoru életét 4639 13| világon, mint az esőre, a napfényre, vagy a viharok erejére. 4640 4| Keletivel az öreg Cayll két napig csak harmadik személyben 4641 13| árasztotta el a népszerü napilapokat, s szerencsésen megcsípett 4642 15| Adamstowni Harcikürt” címü napilapot kiváló gondossággal szerkesztette. 4643 15| hidegvízgyógyintézettel és napisajtóval. Mr. Ralph Adamson - egykori 4644 6| kezdődik tulajdonképp az ő napja. Lénárt ilyenkor vidám és 4645 4| csak egyszer jött össze napjában: mikor az ebédet föltálalták. 4646 8| baranyamegyei malomba, június első napjaiban.~ ~Hosszu zubbonnyal és 4647 8| kéményseprői jogot bírta holta napjáig. Elekről, mikor még gimnazista 4648 5| úgy van: az öreg Timár vén napjaira mint kisegítő járt a többi 4649 3| I.~ ~Vizkereszt napjának estéjén, körülbelül háromnegyed 4650 7| Jó, hát számítsunk napjára negyven forintot, - válaszolta 4651 3| fecskék visszatérnek a távol napkelet tájairól. Margit, aki világos 4652 2| mint aminő te vagy. Még a naplójában is (jaj, az istenért, el 4653 1| teremtés, mint amilyen e naplójegyzetek írója. Akkora hegyek, hogy 4654 3| megérdemelnéd-e, hogy valaha boldog napod legyen, ha ezt a paradicsomot 4655 5| szerette a vendégeket s napokig dörmögött, ha valakit ott 4656 3| teremtés te. Visszagondolva e napokra, most, hogy elérhetetlen 4657 5| díjért, amiért az éjjelét és nappalát is föláldozta. A szép bolt, 4658 2| dolgozószobája, a mi tágas nappalink, a kékvirágos porcellán-tányérok, 4659 8| Mikor augusztusban egy napra lementek a vízi malomba, 4660 3| enyhe levegőt ajánlottak. A napsugaras pálmák közül, a Villa Zanze 4661 12| a verandát a tengerparti napsugártól védte, naphosszat kíváncsi 4662 3| éjjeli gyorsvonat, mely a naptól már a mosolygó tengerparton 4663 3| magukkal hozták a tenger és a narancsok édes illatát. A professzor 4664 6| halványkék, hófehér és narancsszín blúzokat, melyek a világos 4665 8| a fiatal festő naponként nászútat tett a hidegkúti völgybe, 4666 11| gazdálkodást is, mikor a nászútról hazatértünk... Ezért nem 4667 1| oly elmésen dalolja egy negyedévenkint egyszer megjelenő képes 4668 6| Tanzenbergernél laktam, aki a negyedikig szintén velünk járt, de 4669 3| bőven megérdemelte azt a negyedmilliós hozományt, mely a csinos 4670 5| hogy a félkiló hús miatt negyedórákig pöröljön a mészárossal. 4671 13| ahol a belga doktorok, negyedszázaddal ezelőtt, Európa leghíresebb 4672 8| vörös arca, s vele egy négyméteres szenzációs vászon: Kinizsi 4673 8| benépesítették. Szeptember elején négyökrös szekéren szállította ki 4674 13| többet évenkint nyomorult négyszáz pengőnél. Vigye el az ördög 4675 7| reggeli, ebéd és vacsora árát négyünk számára naponként harminckét 4676 13| Engedjék meg önök, hogy a negyvenes évek divata szerint egy 4677 6| nyárspolgári életre.~ ~- Negyvenévesnél több vagyok, - mondta, - 4678 7| fogadóban, ahol családjával néha-néha vacsorálni szokott, ötven 4679 6| s amihez a képességemet néhai főtisztelendő tanárunk, 4680 8| aprópénzt. - Szerencsére akadt nehány füszeres és gabonaügynök, 4681 5| ruháiból alkottak meg nagy nehézséggel egy új toalettet s a mama 4682 6| emiatt a csekélység miatt neheztelne, hiszen annyira mindegy, 4683 9| vele...~ ~Dömjén doktorné neheztelve vállat vont.~ ~- Vendéget, 4684 3| rendesen vigyázott, nehogy nejét hazajövetele fölébressze. 4685 5| függvények elmélete” szerzett nekik, a m. t. Akadémia jóvoltából.~ ~ ~ ~ 4686 2| szomszédjaival. Igy hát nekünk most nem maradt más, mint 4687 3| valóságos extractuma lenne, nem-e kötelességed kiállani, csakhogy 4688 1| ami az arcszínét illeti... Némelyek azt mondják felőle, hogy 4689 3| ha már úrrá vált bennem e nemesebb gondolat, megnyugodván, 4690 3| irtózott?~ ~Az idealista, a nemesebben gondolkodó ember így szólalt 4691 2| szól. Gondolj a te öreg nénédre (akinek rajtatok kívül senkije 4692 1| teljesen meggyőzte Karolin nénit arról, hogy itt a hetvenhároméves 4693 1| és az Arany liliom-ot s a nénivel meg Juliskával együtt beköltözködnöm 4694 3| több ízben ingerkedett a nénjével:~ ~- Nos, még mindig tagadunk?... 4695 13| meggyőződéssel.~ ~- Bár a népkonyhából volna elegendő! - sóhajtott 4696 15| hidegvízgyógyintézetet igazgatta, a népligetet kitünő attrakciókkal látta 4697 15| kereskedéssel, gőzfürdővel, népligettel, színházzal, hidegvízgyógyintézettel 4698 13| cikkekkel árasztotta el a népszerü napilapokat, s szerencsésen 4699 14| mely egyszerre fölvitte a népszerűség legmagasabb ormára.~ ~Lecsillapulván 4700 4| Az operettet, melyet a Népszínház barna színlapjai hirdettek, 4701 6| megfogalmaz valamit...~ ~- Népszínművet írtál?~ ~- Nem írtam, cimborám, 4702 8| együtt kihirdettesse magát. A Néva mellett levő családi kastélyban 4703 8| reményeket fűztek a fiatal piktor nevéhez. Egy híres képbíráló, akinek 4704 15| gebe, melyeket Adamson úr e nevek alatt kiküldött... Utóvégre 4705 1| utcák micsoda hivalkodó neveket viselnek, kacagni szeretnék 4706 10| leányban, a gondos és drága nevelés dacára, még mindig nagyon 4707 4| durván tört ki belőle a neveletlen parvenu gőgje:~ ~- Inkább 4708 10| a leveleket az édesanyja neveljen. Biarritz úr ezúttal előzékenyen 4709 12| szomoru nap óta, az egykori nevelő csinos karriert futott be, - 4710 10| érezte magát, mint egy vénülő nevelőnő. Ragyogó szépségében alig 4711 10| öt éves kora óta egymaga nevelte. Matild ügyes, sőt geniális 4712 2| sornyi levelet írj? Ezért neveltelek, ezért fáradoztam veled, 4713 15| Ralph Adamson - egykori nevén Politzer Ádám - szombaton 4714 9| kiválasztom azt a gyermeket, aki a neveteket a természet jogán fenntartja. 4715 14| beszállani ifjur!...~ ~Topolyi nevetett a vén kocsis hallatlan naivságán. 4716 3| következők állottak:~ ~„Ki fogsz nevetni talán, de mindegy, kimondom 4717 3| föllángolást lecsillapíthatná. Bár nevetségesnek látszott önmaga előtt is, 4718 6| hiányát éreznéd...~ ~Jót nevettem a különös beszéden, s harag 4719 11| Úgy áll a dolog (mondta nevetve, jókedvüen), hogy vasárnap 4720 1| fenhéjázással Arany liliom-nak nevez s másokkal is e föllengző 4721 6| akarnám, hát hivatalnak is nevezhetném. Arra a mesterségre fanyalodtam, 4722 12| a piemonti nagyherceg őt nevezte ki tanítónak Emma hercegnő 4723 8| Kereszturyt Al-Mandsidnak nevezték a kolónián, mert a piktor 4724 1| másokkal is e föllengző néven neveztet...~ ~Az Arany liliom a fiatal 4725 2| kávéházba. Egy Kruzsinszky nevü fiatalember zsebében találták, 4726 7| szivességet tennének azzal, ha a nevüket a váltóra leírják.~ ~- Miért 4727 9| fölugrott.~ ~- Csak nem nézed tengeri nyulnak a saját 4728 12| angol regényével a kezében nézegette az ultramarinkék öblöt és 4729 6| neked is, ugy-e bár, ez a nézeted?~ ~- Csak nem vállaltál 4730 6| ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó hasábokat, amíg 4731 8| szívét, mert szinte érzi a néző a turf izgalmas levegőjét...”~ ~ 4732 10| fogadták, de mama és leánya úgy néztek rá, mint egy hétszeres rablógyilkosra. 4733 13| csöndben megáldaná.~ ~- Nézz le és meglátod, hogy mi 4734 14| hazai évkönyvekben.~ ~- Ni, csak, maga az barátom! - 4735 11| szeretettel kísérte szép niéce-ét rendes vacsora előtti sétáira. 4736 5| kukkantottak be az új boltba:~ ~- Nini, a haragos embernek megint 4737 8| Walter szenzációs képe magas nivót adott a tavaszi műtárlatnak, 4738 6| az éjszaka skeptikusabb nőcsillagai előtt hevülő mecénás barátját 4739 15| ejteni.~ ~Az új város virult, növekedett, a gőzfürdő mesés osztalékokat 4740 3| kiben a hosszas fiaché még növelte a neje iránt való vágyakozást, 4741 12| ablakokat súrolják, a déli növényeket művésziesen csoportosítják, 4742 10| egykori takarmányliferáns egy női kalapüzlet keskeny asztala 4743 12| megindulva szólott az angol nőjéhez:~ ~- Nézze, milyen édes, 4744 7| kérdésével. Önnek tisztelt nőm és a két kisasszonynak mindössze 4745 4| ki egy éjjelen az angol nőnél aludt, reggel fölkereste 4746 4| letette a kalapját.~ ~- Nono, csillapodjék. Ugyan Sárika, 4747 13| úr-nak szólítják. A két notabilitás köré egész gárdája sorakozott 4748 12| eddig jóformán a családja nőtagjain kívül csupán egy-két kacér 4749 6| lehorgasztott fővel búsul a cigány nótája mellett, bár voltaképp nincs 4750 9| lóvasúti kocsira és régi jénai nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér 4751 13| félnapig jegyezgetett a noteszében, este pedig, amikor a falusi 4752 7| fonalát. Komlósi úr fölolvasta noteszéből a névsort, Komlósiné pedig 4753 7| fölolvasom azoknak a nevét a noteszemből, akik még nem szerepelnek 4754 4| valaha...~ ~Sárika az angol nővel jött, anyja tíz év óta nem 4755 1| kukoricaföldeket és dideregve gondolunk november elsejére, mikor már Budapesten 4756 13| összetalálkozott, mindenik nyájas és udvarias szavakban tudakozódott 4757 3| hajfonat alól kivillogott a nyak egy fehér darabja s Zimonyi, 4758 2| posztókendőt tekergesd a nyakad köré, amit még elutazásodkor 4759 11| s miért borult kedden a nyakamba? Azt hiszem, nem igen találkozik 4760 4| gőgje:~ ~- Inkább kitöröm a nyakát, semhogy magához adjam.~ ~ 4761 12| meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében pedig egy gyémántos tűvel, 4762 7| huszonötéves korában, háromforintos nyakkendőket visel, s arca, melyet őszbeborult 4763 12| Egy kopott gérokkos, vörös nyakkendős fiatalember közeledik feléje, 4764 8| ember a szénaillatot és a nyár rekkenő melegségét. Néhány 4765 12| nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... És mint a 4766 1| ebédünket, nyers állapotban, a nyaralóba hozzák... Karolin néni szerint 4767 12| méltóztassék oly közel jönni a nyaralóhoz, mikor a fenséges asszony 4768 1| itt, kedves tájszólással, nyaralónak hívnak...~ ~Gödöllő igen 4769 8| építtettem egy mesébe illő nyaralót. De ez mind semmi, ha Ön, 4770 7| hogy az idén Gyopárfüreden nyaralunk, vagyis abban az előkelő 4771 3| látszottak ide s egy-egy nyárilak kacér tornyocskája kivillogott 4772 14| mulatság közben, valami jólelkü nyárspolgár barátságosan ütögetett a 4773 6| elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári életre.~ ~- Negyvenévesnél 4774 13| ismerik ezt az importált nyavalyát. Bár lelencházunk volna 4775 3| koponyája. Egy öreg, eleven nyelvü orientalista egyízben oda 4776 5| boltban mindig haragudott, nyersen szólt közbe ilyenkor:~ ~- 4777 15| starter konfortáblis lova nyerte meg, a River-handikap ezer 4778 15| ballagott be a szerencsés nyertes mögött, ma kerek tizenháromezerötszázhusz 4779 15| szál ember se akadt, aki a nyertesekre fogadott volna...~ ~A sportsmanek, 4780 6| megroppan a derekam, hátha nyilallás áll be a térdembe, s nem 4781 1| Ha ilyen elismerőleg nyilatkozom Interlaken külső szépségeiről, 4782 3| akinek világos saccojába egy nyíló rózsabimbó volt tűzve, hirtelen 4783 3| Szóval úgy látszott, hogy a nyilvános életben keres kárpótlást 4784 6| rá, s Vojtik Kol. József nyilvánosan, az egész osztály előtt 4785 1| burkolózva jelenik meg a nyilvánosság színe előtt. ...Jó Isten, 4786 7| két ötös került félénken a nyilvánosságra.~ ~- Mennyi ez? - kérdezte 4787 1| reggeltől estig az eget vagy nyírfaerdőt nézi... Szép szál legény 4788 13| néhány koplaló magyar doktor nyissa ki a jól elzárt lakatokat. 4789 9| kávéját, - gyerekek, most nyissátok föl a fületeket: a vén Európa 4790 11| hivataltársa bevonult a nyitrai gyakorlatokra s a szegény 4791 11| Mennydörgés közt vonult el a nyolcadik kerületi klubba, s mikor 4792 7| alá, kérlek alássan, ezt a nyolcezerforintos váltót. Fürdőbe kell utaznom 4793 3| Párisban várni foglak. Esti nyolckor ér ide a deauvillei express; 4794 11| válaszolt a levelére. Hosszu, nyolcoldalas levelet írt s a levél végén 4795 9| bizonyos, mint a halál. Nyolcszáztíz pozitiv eset közül nem volt 4796 6| tüzelőre való, ha a drága nyomdát is fizetném? Az ötszáz előfizetőm 4797 15| Igazatok van, mert Adamson úr nyomorultan megcsalt benneteket... Tegnap 4798 7| az édesapja ezer forintot nyomott éjfél után a cigány kezébe.~ ~ 4799 10| meggondolatlanul kimondta, ami a szívét nyomta, illetlenül bizalmas volt 4800 2| zamatos levele, konvertálva nyomtatott betükre, ama bordázott kékes 4801 6| hogy ezt a hitvány kis nyomtatványt csakugyan látja-e valaki 4802 3| lehet többé s hogy egyszerü nyűg mindkettőjükre nézve, ha 4803 3| állott az aranyos májusi derü nyugalmával. Nógrády elragadtatva nézte 4804 3| véleményemtől eltérítsen. Nyugodjék hát meg s keresse igazabb 4805 7| volna, megcsókolt. Aztán nem nyugodott, amíg belülről gyertyát 4806 11| is akadhatnak, akik nem nyugosznak meg az asszonyi lélek rejtelmes 4807 15| mulva vidáman lengette a nyugoti szellő, mely a távoli hegyek 4808 2| becstelenül, jel nélkül nyugszik abban a közös sírban, ahova 4809 6| módja szerint kitépett egy nyugtát a block-jából s pedánsul 4810 4| fogta s égő arcát édesen nyugtatta rá. Mindenki látta, az egész 4811 2| amennyiben a sírkövet, melyet nyugvóhelyük megjelölésére készíttettünk, 4812 14| vette, hogy Ida sápadtan nyujtja majd eléje fehér kezét, 4813 5| fehérszakállas parasztok barátságosan nyujtogatták a kezüket, ismerős asszonyok 4814 6| beszéden, s harag nélkül kezet nyujtottam Lénártnak... Be akartam 4815 9| elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, 4816 9| glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~Szénás doktor 4817 9| Csak nem nézed tengeri nyulnak a saját gyermekedet! - kiáltotta 4818 9| öreg úr nyolcszáz tengeri nyúlon próbálta ki szenzációs elméletét. 4819 4| Keleti dr. a cilinderje után nyult.~ ~- Ne ölje meg magát, 4820 15| szakemberek gyakorolták az objektiv bírálat jogát. Ha tehát 4821 15| társzekerek vitték haza a fogadási objektumokat...~ ~Az első nap különböző 4822 13| forintból tízezret megemészt az obligó és a berendezkedés, a másik 4823 2| fölött, mi lenne neked jó odafenn Budapesten: akkor biztos 4824 7| mikor kvaterkázni kezdtünk, odahúzódtam a bánáti Pasich Lázár mellé. 4825 4| anyját.~ ~- Láttad?... Keleti odaköszönt...~ ~A mama arra felé fordította 4826 7| tokaji mellett mulatnak odalenn. Nagyon összebarátkoztunk, 4827 4| látócsövet:~ ~- Mama, Berczi, odanézzetek!~ ~Sárika mellett, a páholy 4828 3| alig volt alkalma, hogy odasúgja:~ ~- Nos, mit fog tenni?~ ~ 4829 12| sétálgatott föl meg alá az ódon bútorok között s a csöngetyűre 4830 3| villák, szállók, fürdői oduk özönével bocsátják ki magukból 4831 3| ahogy a nagy ülőkosarak öbléből a vitorlások nyári regattáját 4832 15| és a lóversenyről másnap öblös társzekerek vitték haza 4833 12| nézegette az ultramarinkék öblöt és a leborított szárnyu 4834 3| győztesül futott be az öbölbe.~ ~A sétálók megálltak egy 4835 2| akkor, mikor még téged az ölében hordott, szünetlenül azt 4836 4| cilinderje után nyult.~ ~- Ne ölje meg magát, ez fölösleges. 4837 1| alussza és az ő kedvéért öltöm föl olykor a szétszórtvirágos, 4838 7| toalettre van szüksége. Ha egy öltözék árát átlag ötven forintba 4839 7| Tehát mennyit számít egy öltözékre?~ ~- Mondjuk, hogy negyven 4840 7| választékos eleganciával öltözködik, a pantalonjaira még mindig 4841 3| barátom, én soha som leszek az öné. Boldogtalanul bár, de lemondok 4842 9| glabellája inkább hasonlít az önére, mint az enyémre... Teringettét, 4843 3| szeret, hogy a lelkem egy az önével; tévedtem, ön sohasem tudna 4844 9| tisztelt asszonyom, becsületes, önfeláldozó tengeri nyulakon. És elhiheti, 4845 2| ugrott.~ ~A levél, melyet az öngyilkos jól záródó bőrtárcájában 4846 1| Gödöllő, egy-két nappal az önkéntes~ tűzoltó testület bálja 4847 2| szálas diósgyőri papirosra, önkénytelenül is a ludtoll patriarkhális 4848 10| az egészen mellékes... Én önmagáért szeretem a kisasszonyt...~ ~ 4849 13| után, a fogadói-szobában önmagával folytatott:~ ~- Az orvos 4850 3| talán senki. Itt vagy ott, önnél vagy nála, mindegy. Ön sem 4851 13| IV.~ ~Engedjék meg önök, hogy a negyvenes évek divata 4852 12| rám, én is gondolni fogok önre.” Emma hercegnő, mikor Paloznaky 4853 1| karomat, mikor a herceg vizet öntött a poharamba s udvariasan 4854 15| valaki véletlenül tintával öntötte le... azt gondoltam tehát... 4855 3| ne tudj semmiről s éld át öntudatlanul ezt a boldogtalan napot: 4856 13| Gondviselés a stréber hiúságát, önzését, szívósságát, furfangját 4857 3| két-három perc mulva szólt:~ ~- Önző és érzéki, mint mindig!~ ~ 4858 13| négyszáz pengőnél. Vigye el az ördög az ilyen aranyfüstös szegénységet! 4859 5| Mit gondoltok?...” ~- Az ördögbe, ez a léc még mindig hosszabb 4860 1| unalmamban, de így!... Egy öregedni készülő asszonynak (hja, 4861 7| megszólítottam:~ ~- Édes öregem, kisegíthetnél a hinárból.~ ~- 4862 7| takarékpénztár másodiknak. Az öregnek tizenötezer hold tehermentes 4863 6| jelenik meg... Hogyan kerülne öregségemben levesre, meg tüzelőre való, 4864 6| gondoskodjam, s vidám, derüs öregségemet előkészítsem. Nem marad 4865 6| kötelességem-e, hogy az öregségemre gondoljak?... Most legalább 4866 6| itt az ideje, hogy az öregségemről gondoskodjam. Igaz, hogy 4867 13| szolgál, habár a földi elme az örök logikát meg nem értheti...~ ~ 4868 10| csakugyan van valami az öröklés teóriájában, mert a leányban, 4869 4| Cayll Antal félvagyonát örökölni fogja valaha...~ ~Sárika 4870 9| és az idegrendszereteket örökölte...~ ~- Maga ismét álmodik! - 4871 3| lipótvárosi kisasszonynak apai öröksége volt. A házasságot mi sem 4872 10| engem illet meg, mint apai örökségemet. Ugyan mit gondolna felőlem, 4873 5| boldogabb napokban. Micsoda öröm volt, a hosszu megaláztatások 4874 9| szivart a tudomány haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár 4875 13| Koppány ahelyett, hogy örömkönnyekre fakadt volna, dühösen megmarkolta 4876 9| kávéra...~ ~- A legnagyobb örömmel, tanár úr, - szólott a tanársegéd 4877 7| a Bánátban...~ ~A lányok örömsikoltással borultak az édesapjuk nyakába, 4878 7| ágyán, miközben a jó apa örömsugárzó arccal támaszkodott a kályhához.~ ~- 4879 3| szenzáció támad; valami örömteljes szenzáció, mint amikor a 4880 7| az asszony gyöngéden.~ ~- Örüljön, ha kevés nem lesz. Megjegyzem, 4881 14| a Hó szerzője!... Nagyon örülök, hogy megismertem...~ ~Néhány 4882 2| együtt vagytok levéve, s úgy össze-visszacsókolja a képmásodat, hogy még a 4883 2| barátságos kukrikuja, meg az összeaszott jóízü téli körték, amiket 4884 7| mulatnak odalenn. Nagyon összebarátkoztunk, s mikor egy darab idő mulva 4885 10| fogunk, mama.~ ~Óvatosan összebújtak, mint akik egy merész kalandor 4886 12| térdekkel nézett utána az összehajló portiére mögé.~ ~Még aznap 4887 14| nevetséges gyapjukalmárral összehasonlította. De visszatérvén józansága, 4888 3| skandalum óta, majd minden összeköttetést megszakítottak a világgal.~ ~ 4889 2| bőrdiványra, melyet annyira összerongáltál?) s hallhatnád, mennyiszer 4890 10| lefekvés előtt, titokban összesúgott a leányával.~ ~- Láttad, 4891 3| beszél felőle.~ ~Kezeit összeszorítva, Margit hidegen emelkedett 4892 12| ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk egymással?~ ~Amikor a téli 4893 3| csütörtöki jourján többször összetalálkoztak ezentul s a világ jó ideig 4894 6| italából.~ ~A minap ismét összetalálkoztam Lénárttal, az úri klubban, 4895 11| hogy a lakás összes ajtait összetörje. Mennydörgés közt vonult 4896 14| kaszinó kapujában majd csaknem összeütközött Maywald úrral, az ügyvéddel, 4897 3| hiszi, hanem örökre. Ez ösvényre térve, mely a férjem házába 4898 13| kollégája, akit a minisztérium ösztöndíjjal a külföldre küldött, élénk 4899 8| sikerült. A Bálkirálynő - egy ötéves, fehérruhás baba, aki a 4900 8| bátran föl lehet menni, sőt ötig is, ha a festő nem adná 4901 13| A gazember ellopta az ötletemet! - kiáltott föl a szegény 4902 8| legelső tárgyat, ami az eszébe ötlött, megcsípte. A képnek ez 4903 7| ez az összeg fölrúg vagy ötödfélezer forintra. Az összes előirányzás 4904 1| készíttet egy selyemruhát és ötödfélszáz forintot fizet érte, végre 4905 7| fölszakították, három tízes és két ötös került félénken a nyilvánosságra.~ ~- 4906 5| bőrtáskája fenekéről egy vastag, ötpecsétes levél vándorolt a keskeny 4907 11| másnap, hétfőn este, Kata ötszázszavas táviratban kért bocsánatot 4908 7| Komlósi Bernát mintegy ötvenötéves öreg úr, aki választékos 4909 3| keze csöndesen pihent az övében.~ ~Nógrády, aki a fiatal 4910 7| melyet őszbeborult fürtök öveznek, tipusa az úgynevezett becsületbírónak. 4911 14| aratott. A könyvek bőséges özönéből, melyek nálunk évente megjelennek, 4912 3| villák, szállók, fürdői oduk özönével bocsátják ki magukból a 4913 15| Harmadnap mérhetetlen tömegekben özönlött ki a lakosság a versenytérre, 4914 4| már harmincötéves korában özvegységgel sujtott, eléggé meg tudta 4915 12| kis leánya, Emma hercegnő őfensége mellé... Hozzánk fordult, 4916 11| arra, hogy az együttlétet óhajtsuk...~ ~Kata fölemelte könnyben 4917 11| Bognárné egy jelentéktelen ók miatt hagyta ott a józsefkörúti 4918 4| lőttek egymásra. A párbaj okát egész Budapest ismerte.~ ~ 4919 7| sohase fog szerepelni efelé okiraton, a másik bevallotta, hogy 4920 14| akkoriban, jóformán semmivel sem okolva meg ezt a sértő visszautasítást. 4921 15| lovaglásért igért, nincs tehát okom, hogy tovább is kíméljem 4922 8| írta, - ezt a csontosarcu, okos embert is inficiálták a 4923 2| mondatodhoz, mint töprengünk, okoskodunk a fölött, mi lenne neked 4924 5| hozta. De micsoda szenzációt okozott ez az első bevásárló!~ ~ 4925 3| azzal, hogy a jókedvüket mi okozza voltaképp? Valami különös 4926 4| fehérszőke haja csillogott az októberi verőfényben. A huga másik 4927 8| találkozott vele később az Oktogon sarkán, amint karonfogva 4928 4| mindkettőnket. Ezt papa okvetetlen megtudja, s én nem élem 4929 8| akadályt, mert a célpont előtt okvetetlenül az fog elhaladni elsőbben.~ ~ 4930 9| egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna fiatal asszony nyitotta 4931 6| bár az előfizetési díj nem olcsó - a „Korunk Tükre” huszonöt 4932 7| esztelenséget követtük el, hogy olcsóbb fürdőbe mentünk, - lehet, 4933 13| doktor itt mosolyogva a másik oldalára fordult, aztán így folytatta 4934 8| Hallottátok, - szólt, - Al-Mandsid oltárhoz vezet egy orosz hercegnőt...~ ~ 4935 3| körülfolyta s altató zúgásba olvadt össze a nádas suhogása, 4936 3| árnyékok mozogtak, sötét hegyek olvadtak össze a mennyboltozattal, 4937 2| szemeidet a könyvből, amelyből olvasgatni szoktál, s álmodozva gondolod 4938 2| hosszu, részletes leveledet olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e 4939 13| a svihákot!~ ~A tisztelt olvasó, aki föntebb tanúja volt 4940 11| tarokkasztalnál. De mivel az olvasók közt olyanok is akadhatnak, 4941 6| Lénártnak... Be akartam menni az olvasószobába, de Lénárt utánam jött, 4942 2| magad. Ha látnád, hányszor olvassuk minden egyes sorodat, mennyi 4943 4| közleményét viharos érdeklődéssel olvasták minden budapesti kávéházban. 4944 2| lehetetlen volna megfogalmazni. Olvasván e naiv lélek affektálatlan 4945 11| De mivel az olvasók közt olyanok is akadhatnak, akik nem 4946 14| meg a kalapját. Az öreg omnibuszkocsis előzékenyen tárta föl a 4947 14| bácsi!... Nem megyünk ma omnibuszon!...~ ~Egyedül ebédelt a 4948 1| hős marad, Ő ott, Ő itt, ŐŐŐŐ itt! És ezt az elegáns, 4949 4| kezdtek a hegedűsök s az operette egy elsuhanó töredékével 4950 3| esplanade-on, mely pajkos operette-dallamoktól visszhangzott, Katona bácsi, 4951 4| A páholy.~ ~Az operettet, melyet a Népszínház barna 4952 14| korszak minden keserves órája, a mellőzés, a kétségbeesés, 4953 12| dobogó szívvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~Két-három 4954 12| tudatta vele, hogy a magyar órákat beszüntetik és egyuttal 4955 3| volt, mely csak az éjszakai órákban ért véget.~ ~ 4956 3| Egy öreg, eleven nyelvü orientalista egyízben oda is súgott az 4957 10| kezébe, hanem magam fogom őrizni egy takarékpénztári könyvecskében...~ ~ 4958 12| buschdorfi Kogel meredek ormán ült. ...És a kopaszodó ember 4959 5| konyhaajtó küszöbén s vörös orra szinte ragyogott, mikor 4960 12| pajkosan elfintorította az orrát... Mi történt vele, hogy 4961 11| mosolyogva fricskázta meg az orromat.~ ~- Úgy áll a dolog (mondta 4962 6| hogy a magyar szentkorona országaiban testi-lelki jópajtásai száma 4963 14| kevervén beszédébe egyik-másik országos kapacitás nevét, ki tegezve 4964 6| kedvem, amellyel most az országot végigjárom. Nekem is jól 4965 14| sem emlékezvén meg a „Hó” országraszóló sikere felől. Topolyi keserüen 4966 4| föl helyéből. A lipótváros őrszemei észrevették, hogy Sárika 4967 3| karjai közé? Megállanád-e őrülés nélkül e huszonnégy órát, 4968 3| mosoly, egy könny nélkül. Őrületbe visz, hogy a hétszáz napon, 4969 13| Mihály egyesület vezető orvosa - nyájasan megrázta a Koppány 4970 13| tisztában volt, hogy az orvosban egy morzsányi emberismeret 4971 13| Mikor a két doktor az orvosegyesület évi közgyülésén kora tavasszal 4972 9| klinika termeiben és az orvosnövendékek izgatottan várták híres 4973 9| bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok másik pártjának fanatikus 4974 13| hosszasan konferált a vezető orvosokkal, sőt azokba a komoly könyvekbe 4975 13| valóságos gigerli volt a komoly orvostudomány művelői között, azzal ünnepelte 4976 1| aki a határban a juhokat őrzi... A juhászt Miskának hívják 4977 15| várost alapított a texasi őserdők között. Kétszáz munkás két 4978 9| Hiszen a nagy tudósoknak ősidők óta van arra joguk, hogy 4979 9| laboratóriumába, ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz 4980 3| többé, viszonya unottnak és ostobának tünt föl előtte, azt hivén: 4981 6| vagy tizenöt éve az emberek ostobaságából tengeti szégyenletes egzisztenciáját. 4982 9| redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~- Tehát figyeljen ide, - 4983 5| nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel is nem tudom, hogy leszünk...~ ~ 4984 3| igéretei annyira meghatották az ősz dámát, hogy szinte könnyezve 4985 7| nyakkendőket visel, s arca, melyet őszbeborult fürtök öveznek, tipusa az 4986 4| voltak emberekkel. Még kissé őszies volt az idő, a színház fülledt 4987 10| tört ki a vidéki kaszinó oszlopai között, mint egy kisebbnemü 4988 5| eseményeiről. Az ankét csak akkor oszlott föl, mikor Timár papa apró, 4989 15| handikapban 5:293.573-at. Az osztalékból azonban, fájdalom, csak 4990 15| növekedett, a gőzfürdő mesés osztalékokat hajtott, a primadonnát lelkesült 4991 15| mindakét versenyben csinos osztalékot fizetett; a nagy díjban 4992 14| reggeli gyorsvonat első osztályában helyet foglalt, boldogan 4993 3| akiknek nem a boldogság jutott osztályrészül.~ ~„Ideálok nincsenek, látom. 4994 6| diákabrakkal házalnak, az úri osztályt, mely elvileg nem tér nyugalomra, 4995 3| express s esti hatkor már az osztrák fővárosban leszek. Azt hiszem, 4996 6| nagyságos barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak mellett írta 4997 1| pente (Vagy hogy mondják?) otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot 4998 1| ideig, mint a mammuthok és otthagyta a gödöllői éghajlatot... 4999 3| közönyösen így szólt:~ ~- Otthagytam a férjemet. Elhatározott 5000 2| gondol rád, itt, a messze otthonban is. Csókollak ezerszer, 5001 2| teát főzesz magadnak a kis otthoni gépecskén, olykor csak fölveted 5002 4| Hét felé járt az idő, az ouverture megkezdődött. A hangok khaotikus 5003 13| elváltak: Koppány doktor Oxfordba ment, az angol egyetemre, 5004 3| kertészek. A szobaleány, aki ozsonnához terített, ki- és bejárt 5005 2| amiket a kályhán melegítettek ozsonnára.~ ~Ime, az öreg kisasszony 5006 3| többet mondott.~ ~Míg az ozsonnát fölhordták, míg Ágnes léha 5007 8| egy elhagyott vízi-malom padlásán.~ ~A következő évben egy 5008 8| igazi művész, mikor ezen a padláson háltam egész nyáron...~ ~