IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5009 3| néhány öreg asszonyság ült a padokon, s egy botos, szürke kapitány 5010 15| gyülekezett az Adamson úr páholya elé:~ ~- Gyalázat, - kiáltották, - 5011 4| haja a földszint második páholyában megjelent. Pedig mindenki, 5012 15| menesztettek föl Adamson úrért a páholyba s mikor a városalapító, 5013 4| színház piros zsölléi, a páholyok, az emeletek kinyuló erkélyei, 5014 3| Ágnes bizonyára tudósabb és pajkosabb volt a lelkében, mint ez 5015 12| meghajol előtte, a hercegnő pajkosan elfintorította az orrát... 5016 6| azt akarom.~ ~- De édes pajtásom, hiszen a „Korunk Tükre” 5017 11| a vasútra, jőjjön ide és pakkolja föl, vigye haza a feleségét. 5018 2| tanácskozunk, mi mindent pakoljunk abba a ládába, ami karácsonyra 5019 3| karikát hajtott előttük a pálcájával. Mindenki mosolygott, udvarolt, 5020 12| tanítója zavarában... Sőt Paloznakynak úgy tetszett, hogy amikor 5021 12| jászmihályi ujságok után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari 5022 5| Lőrinc pályadíja.~ ~Ebéd után volt és esett 5023 5| az akadémia ezer forintos pályadíját. Itt küldök a pénzből nyolcszáz 5024 3| elbúcsuzni, a kikötőváros üveges pályaháza alatt...~ ~Meghúzódva a 5025 15| futotta meg az ezerméteres pályát, most egy és egynegyed perc 5026 10| tetszéssel fogadná ezt a legújabb pályázót.~ ~- Bizonyosan adós a patikájára! - 5027 13| titkos tanácsosi méltóságra pályáztak. Az egyik az öreg Mező püspök 5028 11| tartotta a legombolyítandó pamutot, s megható szeretettel kísérte 5029 15| itélt kuruzsló fogadta a panaszkodó feleket. Olyan férfiu, aki 5030 2| elhagyatottságunk fölött panaszkodom, gyöngéden csókolja meg 5031 8| gyürüket. Nem zúgolódott, nem panaszkodott, de néha így sóhajtott magában:~ ~- 5032 7| eleganciával öltözködik, a pantalonjaira még mindig épp oly szigoru 5033 8| fogják helyezni a művészet pantheonjában. Elek tényleg ügyes fiu 5034 5| viszontlátásig.~ ~U. I. Papának vettem egy monogrammos tajtékpipát, 5035 9| fordult aztán egy szőke, pápaszemes fiatalemberhez, - ha estére 5036 15| mese, óh gyermek - és a papirformával komolyan számolni kell. 5037 5| kik a konyha csipkézett papirjai közt foglalatoskodtak.~ ~- 5038 10| tudakozódott a sorsjegyeink és papirjaink felől. Számítja, hányja-veti 5039 10| leány hidegen tépegette a papirmandulák vékony héját.~ ~- És ez 5040 2| betükre, ama bordázott kékes papiros hátáról, amely a keltezés 5041 5| csomagoltak a régi iskolai irkák papirosába. Csupa láz és izgatottság 5042 2| goromba, szálas diósgyőri papirosra, önkénytelenül is a ludtoll 5043 3| elpirult. Keze, amelyben a papirost tartotta, gyöngén remegni 5044 5| sajtszelő-késsel, a leányok a papirt készítették kéz alá. De 5045 13| boldogan húzta magára a paplant, bizonyára nem felelt volna 5046 12| érdekelte Paloznaky Mihályt, a papod-vármegyei főispánt, a vesztfáli hercegnő 5047 3| boldog napod legyen, ha ezt a paradicsomot huszonnégy órai pokolért 5048 1| minden báj nélkül ez a félénk parasztlegény, aki egy úri asszonyba szerelmes.... 5049 5| Öreg, fehérszakállas parasztok barátságosan nyujtogatták 5050 8| barátságba keveredett a parasztokkal, akik a malom környékét 5051 1| érte... Persze, így szegény parasztsuhanc létére!... Én azonban a 5052 14| tekintélyes pénzösszeget...~ ~És e páratlan diadal közben, ahogy éjszakánkint 5053 1| szeptember derekán szereti a parazsat és a melegséget...~ ~Fűtött 5054 3| foglalkozott, hogy Zimonyit párbajra kényszeríti és agyonlövi. 5055 3| kilehellése s az asszonyok ingerlő parfumeje. Távolról hegyek és szőlők 5056 9| harcos vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek le, az íróasztal 5057 8| sportlapjai kiadták a győzhetetlen paripa arcképét, a gróf pedig, 5058 3| holnap már tovább megyek Páris felé, a honnan, az ön tanácsát 5059 3| az órában visszatérhetsz Párisba. Itt, a fürdőn, egyetlen 5060 3| szenzációs fogatot rendelt meg Párisból s májusban egy lova elsőnek 5061 3| kizárólagosan a tiéd.”~ ~A Park-pavillon egy kis szobájában, ahol 5062 4| primadonna hangja szinte elhalt a parkot ábrázoló fényes díszletek 5063 1| dolgok felől, melyeket az ő parlagi agyveleje befogadni képes...~ ~ 5064 2| kuriájába, ahol egy vén francia Parlevu (tudja a jó Isten, mi a 5065 15| sóhajtással adták be utolsó párnájukat a totalizatőr ablakán... 5066 7| borravalón alul csak minden páros szombaton állnak szóba a 5067 3| gyenge felhőfoszlány, a túlsó part kopár síkjáról idelátszott 5068 9| masztodon bordacsontjára hímzett partelli volt akasztva, ezzel a furcsa 5069 4| De Cayll Antal, aki nagy partiera számított, ki szerette volna 5070 11| visszavonhatatlanul utolsó partiet is leosztották, - én csak 5071 9| Häutler, az orvosok másik pártjának fanatikus és kikiáltott 5072 6| közlönynek szántam, mely pártoktól és klikkektől függetlenül 5073 3| szelíd hullámverése. A tulsó parton sípolt az éjjeli gyorsvonat, 5074 3| mennyboltozattal, s valahonnan, a túlsó partról, csillagként fénylett ide 5075 3| segítse elő a botrányos pásztorórát, melytől egész lelkében 5076 2| diófás kertek, a kanyargós patak, meg a vén Ulrik takács, 5077 10| pályázót.~ ~- Bizonyosan adós a patikájára! - szólalt meg Tornallyainéban 5078 2| önkénytelenül is a ludtoll patriarkhális percegését hallottam, mivel 5079 6| pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó hasábokat, amíg odakünn 5080 6| játékosok pointe-jeit. Néha pauzát tartott, hogy megkérdezze: „ 5081 9| átsétált a tanársegédek pavillonjába, s hangosan megkopogtatta 5082 14| beszélgetett. A városi hajduk peckesen lépdeltek el mellette, anélkül, 5083 6| begyűljenek. El se hinnéd, milyen pedáns renddel végzem a kiadóhivatal 5084 6| nyugtát a block-jából s pedánsul igazolta, hogy a prenumerációval 5085 15| tegnap szürke volt, ma pedig pej?~ ~Adamson úr kínosan dadogni 5086 15| dollárját pedig az a sovány pejmén vágta zsebre, mely az adamstowni 5087 11| azonban, aki tudott arra példákat a világtörténetből, hogy 5088 14| Elkelt-e már belőle sok példány?~ ~Topolyit mondhatatlan 5089 8| Döntő pillanat százezer példányban röpködött szét Európa minden 5090 6| belőlem, cimborám, aféle penészes számtiszt, aki egész nap 5091 13| évenkint nyomorult négyszáz pengőnél. Vigye el az ördög az ilyen 5092 14| fiatalemberhez, aki ötezer pengőt keresett meg évenkint.~ ~ 5093 1| azért kellett nekem stanta pente (Vagy hogy mondják?) otthagynom 5094 5| maradt fönn mindekkorig.~ ~Pénteken, az első hetivásár alkalmával, 5095 13| kimondva, bizony sajnálom azt a pénzecskét, amibe a vasúti jegy meg 5096 13| végösszegére: a befolyt pénzek már jóval meghaladták a 5097 13| mulattak: az egyik nagy pénzekben kártyázott, a másik egy 5098 6| küldik be az előfizetési pénzeket, de még eddig mindenki megujította 5099 12| hónapon át nem volt annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, 5100 6| pezsgőkirály nevét, bár a maga pénzén még sohasem húzatta ki a 5101 6| mondott a negyedik x-nek, de a pénzkeresés silány módjait még sohase 5102 7| forintért vásárolt.~ ~- Nehéz a pénzkereset, - mondta lehangoltan, miközben 5103 14| fogadta el a tekintélyes pénzösszeget...~ ~És e páratlan diadal 5104 7| forintot, míg máskor, ha a pénzpiac helyzete föllendül, kosárszám 5105 2| forintot sikkasztott a bankja pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték, 5106 7| mint rendesen, mert a mai pénzviszonyok mellett minden kenyérkereset 5107 12| zsebében meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében pedig egy 5108 3| pont, életük legfontosabb perce. Az esplanade-béli zenekar 5109 2| a ludtoll patriarkhális percegését hallottam, mivel ilyen levelet, 5110 3| Margit, a hevülés drága perceiben más férfi karjaiba dőlhet, 5111 3| A sétálók megálltak egy percre s Ágnes néhány skótsipkás 5112 7| Nem bizony. És ezer perfid, hazug kifogással hozakodnak 5113 5| varrógép kereke; kötények, perkálruhák készültek, az üzletben való 5114 13| magyar lapban ugyanis, mely a perronon a kezébe került, részletes 5115 9| természet jogán fenntartja. Mily perspektivája a társadalmi élet változásainak, 5116 1| haragomban... Váci-utca, Pesti-utca, sőt talán az Andrássy-út 5117 1| Mégis csak igaza van Jágócsi Péterffy Józsefnek: mily boldogság 5118 6| Lénárt joggal viselheti a pezsgőkirály nevét, bár a maga pénzén 5119 14| rozzant fagrádicsokon, ki a piaci sétatérre, ahol csevegve 5120 6| Lénárt, volt iskolatársam a piaristák gimnáziumában, az egykori 5121 14| kezdte a tűzlegénynek:~ ~- Pic Cap... Licht Cap!... Feketét!...~ ~ 5122 15| sportférfiak, - hiszi ám a pici, sőt még az se hiszi...~ ~- 5123 13| születtek... Jóízüen, kéjesen pihegtek, míg a tiszta szobákban 5124 3| franciás hajlandóságu ujság már pikáns cikket is tett közzé valamelyik 5125 3| vidéki ügyvéd udvarolt, aki pikánsnak és érdekesnek találta az 5126 14| kalabriászt, itt-ott tartliztak, piketiroztak, az egyik sarokban csattogtak 5127 8| bársony-mellényben itta a pikkolókat a rózsaszínü márványasztal 5128 8| hosszu időkig ebédelt a piktorokkal és szobrászokkal, akik a 5129 8| tárcáját elejétől végig a Döntő pillanat-nak szentelte. „Ime egy kép, - 5130 9| akivel a veszedelmesebb pillanatokban konferálni szokott. Hogy 5131 2| elhalmozott s az a szerető, gondos pillantás, amelyet reád vetett, mikor 5132 3| másodpercre a professzor lelkesült pillantásába. Mindenféle közönyös tárgyak 5133 3| átfutotta.~ ~A Zimonyiné pillantásából világosan látnivaló volt, 5134 10| leány egy üzletember kutató pillantásával nézte a jelentkező kérőket. 5135 3| gyönyörüség a te lényed, pillantásod, márványnál fehérebb vállad, 5136 3| izgatott és mégis csábító pillantásodat, amelyet akkor, otthon vetettél 5137 10| és a mama néha gyűlöletes pillantásokat vetett rá. De ez nem akadályozta 5138 11| lakásba. Bognár utóbb sötét pillantásokkal mérte végig a csinos unokafivért, 5139 12| bútorok között s a csöngetyűre pillantva, melynek drótjai a harisnyás 5140 4| az ön merészsége vagy pimaszsága-e?~ ~Keleti szintén mosolygó 5141 14| gyűrődött forintját a fizető pincérnek átaladta, megszégyenülten 5142 6| megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb 5143 7| künn, a furcsa kis zúgban pingálta alá a nevét a váltóra. Mikor 5144 5| Timár papa fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb vevőket. 5145 5| okvetlen szükséges. De én pipákat nem tartanék a helyedben...~ ~- 5146 12| foglalt helyet az egyik pirosra festett kerti széken... 5147 1| fölött, ha szerencsére... Piruljatok el ti fehér lapok, amikor 5148 12| tavaszi napon Emma hercegnő piruló arccal jött a rendes leckeórára 5149 3| naivabb volt, mint a huga s pirult a gondolatra, hogy a professzor 5150 4| Az ám! Még most is ki van pirulva...~ ~Vilma hátraszólt a 5151 9| kezdett egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike 5152 3| legalább Margit, kit e piszkosságok némi undorral töltöttek 5153 15| a primadonnát lelkesült pisztolylövésekkel fogadták, május elsején 5154 15| értékkel bíró holmikat: pisztolyokat, színházi belépőket, gabonát, 5155 8| a talentumára, mint egy pitykegomb. Ugy szólván nem is gondolkozott 5156 5| tornyosultak az állványokon, s a plafondra szögzött képen kéjesen szürcsölte 5157 3| látszott; mindezek a gömbölyü, plasztikus karok ölelni, dédelgetni 5158 5| varrtak, míg a papa a fiókok pléhföliratait festette reggeltől-estéig...~ ~ 5159 5| szatócsboltba, s végtelen pletykák, tervezgetések indultak 5160 4| tárgyalni kezdte a friss pletykát s a sextett legszebb részét 5161 4| kapaszkodik a páholy vörös plüssébe.~ ~A beszélgetést azonban 5162 6| is eltart, ha egyszer a podegra belém üt... Hála a kicsi 5163 14| Hátraszólt a dajkának, aki egy pöfékelő honvéddel beszélgetett:~ ~- 5164 11| legyen egy silány asztali pörlekedésből? Jőjjön el, édes fiam és 5165 5| félkiló hús miatt negyedórákig pöröljön a mészárossal. Szóval hideg, 5166 1| után e szende Balaton, a pörölyforgató, félelmetes hegyapó helyett 5167 2| szeretek a világon!”~ ~„A pört, mint tudod édes gyerekem, 5168 4| szerelmi ariette, mely lágyan, poétikusan bontakozott ki a fúvó hangszerek 5169 10| volt valami a leányok édes poéziséből és így történt, hogy minden 5170 3| századbeli magyar szerelmi poezisről s több egykoru verset szőtt 5171 3| tenger bájos telepére, tele poézissel és rajongással a fiatal 5172 1| a herceg vizet öntött a poharamba s udvariasan nekem akarta 5173 12| egy lágy tojást és egy pohárka aranyként csillogó tokaji 5174 14| jóakaratulag ásított, s a vizes poháron csöngetett a gyűrűjével:~ ~- 5175 1| kőedénnyel, valamint temérdek pohárral, tányérral és egyéb porcellánnal 5176 6| buzgón írta a játékosok pointe-jeit. Néha pauzát tartott, hogy 5177 6| mellett írta egész délután a pointeket. Meghízott tokát eresztett 5178 3| ha ez a huszonnégy óra a pokol valóságos extractuma lenne, 5179 3| paradicsomot huszonnégy órai pokolért el tudnád taszítani magadtól? 5180 6| cserépkályha mellett ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó 5181 5| természettől gorombább volt a pokrócnál, s akkor élt csak a kedve 5182 5| kávé, dió támaszkodott a polcokhoz, nagy héringes hordók, fejetlen 5183 13| belgiumi szanatóriumot. A polémiát utóbb váratlanul megszakította 5184 7| hogy e tekintélyes agg polgár nem igen ismeri a pénz értékét; 5185 15| tudni kell, hogy a város polgármesteri székén egy többszörös sikkasztó 5186 15| hogy Adamson úr megnyerte polgártársai bizodalmát, kitünő bizonyítványt 5187 12| hadnagy, akit a családi politika az Emma hercegnő férjéül 5188 6| Még azon a héten. A lapot politikai és társadalmi közlönynek 5189 3| esplanade-béli zenekar vidám polkába fogott, bájos asszonyok 5190 13| ujdonatúj házban hatvan kicsike pólyás ember aludt hófehér ágyacskájában. 5191 3| megjelent a Margit kékvirágos pongyolája, mely puhán, tapadón folyta 5192 3| csak egy karcsu, vérvörös pongyolaöltöny simult a főváros ez ismert 5193 9| ahol Dömjénné már csinos pongyolaruhában várta a hófehér ebédlő-asztalnál...~ ~- 5194 11| téli estékre, amikor egy pongyolaruhás szép asszony s kedve szerint 5195 9| tudtatok eddig, mi volt az a pontos törvény, amely itélkezésteket 5196 6| kiadóhivatal ügyeit, s milyen pontosan megintem a hanyag abonnenst, 5197 9| keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a leszármazást 5198 5| rakosgatta. Néha megcsörrent a porcellán, de ilyenkor hirtelen megszólalt 5199 2| nappalink, a kékvirágos porcellán-tányérok, a bozontos, nagy Czirus 5200 1| pohárral, tányérral és egyéb porcellánnal látja el a gödöllői értelmiséget... 5201 3| ez aranyszegélyü, vékony porcellánról csipegetni az édességeket 5202 9| nyitotta föl, aki kezében nagy poroló seprővel nézett ki előbb 5203 9| glabellán - és tízezer idegen poronty közül kiválasztom nektek 5204 1| eszembe jut, hogy ezek a poros utcák micsoda hivalkodó 5205 2| pusztákba valami mérges porosz gazdatiszt telepedett le, 5206 5| föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák mind elpusztultak a rossz 5207 5| egy-két nap mulva, hogy a portékákat együtt fogjuk rakosgatni, 5208 12| nézett utána az összehajló portiére mögé.~ ~Még aznap este megtudta, 5209 3| levél volt, a deauvillei postabélyeggel általütve. Margit egy percig 5210 15| zsebre, mely az adamstowni postakocsit húzta. A totalizatőr ilyen 5211 5| ragyogott, mikor a bőrbekötött postakönyvet fölnyitotta:~ ~- Aláírni, 5212 3| asszony, - mondotta a bicegő postaszolga tisztelettel.~ ~Egy apró, 5213 2| gyermekem! Irj, ha lehet forduló postával, sokat, mindent, ami csak 5214 2| hivatalból hazamégy, azt a meleg posztókendőt tekergesd a nyakad köré, 5215 7| ilyen cégektől szerzi meg potom pénzen a holmijait.~ ~- 5216 6| mely egyszerre hírnévhez és pozicióhoz juttatja. Eközben adós marad 5217 13| rendjelre vagy egy díszes pozicióra? Ki nem akarja, hogy az 5218 9| mint a halál. Nyolcszáztíz pozitiv eset közül nem volt eddig 5219 9| amelyen a leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit 5220 13| visszaérkezett a hazájába, a pozsonyi állomáson hangosan elkáromkodta 5221 8| gondolatokba mélyedve sétált a Práter fái között, mikor négy ezüstzablyás, 5222 13| embernek szivarravaló jut a praxisából. Mi lenne az én sorsom, 5223 15| szombaton a zsinagógában prédikált, vasárnap pedig az anglikán 5224 7| naponként harminckét forintra preluminálom.~ ~- Nem lesz sok? - kérdezte 5225 3| teremtés, a maguk rövid prémes bundácskájában, már szinte 5226 1| elsejére, mikor már Budapesten premiérek vannak...~ ~Azt hiszem, 5227 6| eddig mindenki megujította a prenumerációt. Persze, az ilyesmi elegendő 5228 6| pedánsul igazolta, hogy a prenumerációval hat hónapig rendben vagyok. 5229 1| ugyan kinek a kedvéért préselném így magam a rekkenő nyári 5230 10| úgy fogadták, mint egy prezumtiv váltóhamisítót. A mama figyelve 5231 4| hangszerek lármájából. A primadonna hangja szinte elhalt a parkot 5232 15| attrakciókkal látta el, a színházba primadonnákat és hősszerelmest szerződtetett 5233 15| osztalékokat hajtott, a primadonnát lelkesült pisztolylövésekkel 5234 12| Meerhäns grófnő, a kis princessz udvarmesternőjének jelenlétében. 5235 7| akik egy új operettmelódiát próbálgattak a zongorán, kíváncsian letelepedtek 5236 7| mellé. Jókedvüen tovább próbálgatták az előbbi operettmelódiát, 5237 2| Gyurkó, ne tedd tovább próbára a türelmünket, mert megbánod!~ ~„ 5238 4| százezrei dacára, minden profán szerelmet végigkóstolt, 5239 8| A titkár végiglapozta a programot:~ ~- 473. - szólt. - A döntő 5240 14| maga az barátom! - szólt a prókátor meglepetve.~ ~Végignézett 5241 3| folyam, melynek hátán cifra propellerek úsztak a Margitsziget zöld 5242 12| való atyafiság révén is - protekciót kérjen. A kegyelmes úr, 5243 1| nincs - és így csak silány prózában zenghetem el, hogy ilyesmit 5244 14| poétikus leányból közönséges, prózai asszony lett. Nem értették 5245 5| közt foglalatoskodtak.~ ~- Pszt, csönd legyen gyerekek! 5246 14| hullámzott föl-alá a vasárnapi publikum. A patika előtt gyanakodva 5247 3| szegfük s nagy, gömbölyü pünkösdi rózsák illatoztak. Idekünn 5248 11| ismét ott guggolt a felesége puffján, a cselédek előtt megszégyenítő 5249 10| gondolta magában, a gömbölyü puffon ülve:~ ~- Ez az úr nem ér 5250 9| összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. Ma délután 5251 2| walzert s milyen hercig pukkerliket csinál, ha egy-egy léhűtőt 5252 3| kis lányismerőse kecses pukkerlikkel üdvözölte Margitot. Nógrádynak 5253 2| végleg elvesztek, s a szép pusztákba valami mérges porosz gazdatiszt 5254 13| betegek és szenvedők el ne pusztuljanak. Ha stréber nem volna, minden 5255 3| azt hiszem, sohasem fogok ráakadni.~ ~„Isten önnel, édes barátom, 5256 3| minden: kérés, fenyegetés, rábeszélés, Zimonyi hallani sem akart 5257 10| néztek rá, mint egy hétszeres rablógyilkosra. Mindketten egy vakmerő 5258 12| tolongott az Izabella-nyaraló rács-kerítése előtt... Szép lipótvárosi 5259 12| megy... Már ott halad a rácskerítés mellett, egészen közel a 5260 2| Hát te már sohasem fogsz ráérni arra, hogy nekem néhány 5261 3| homlokára, mintha egy érzelmes, ragaszkodó gyermeket akarna megvígasztalni 5262 11| hideg homokkőből faragva, ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, s 5263 7| után, újra magára vette a raglánját.~ ~- Hova mégy? - kérdezték 5264 2| Társaságban, mindenütt, csakugy ragyognak a szemei, ha a beszélgetést 5265 7| asztal mellé, s a családfő, rágyujtva egy szivarra, így szólt 5266 12| a fürdőközönség kíváncsi rajokban tolongott az Izabella-nyaraló 5267 2| a kis leány! Valósággal rajong a bátyjáért. Társaságban, 5268 3| telepére, tele poézissel és rajongással a fiatal asszony iránt, 5269 8| kolónián, mert a piktor rajongott az arab hangulatokért. Ha 5270 3| sohasem fogok elválni tőled. Rajtad függ most egészen, hogy 5271 12| érdemrendes karmester csodálkozva rajtafelejtette a pillantását...~ ~Két nappal 5272 2| te öreg nénédre (akinek rajtatok kívül senkije sincs a világon) 5273 8| dícséretekben. „A lovak rajza - írták - eléri a Rosa Bonheur 5274 8| zseniális karrikatúrákkal rajzolta tele az iskola falát. Mikor 5275 8| gimnazista volt, egy rövidlátó rajztanár lelkesedve konstatálta, 5276 9| kaoszban...~ ~- Le fogja rakni a székeket az asztal tetejéről 5277 5| gorombáskodni, fülön csípve egy-egy rakoncátlanabb inast, ki a hosszu fenyődeszkákat 5278 5| portékákat együtt fogjuk rakosgatni, hogy az állványokat együtt 5279 5| a mama a cseréplábasokat rakosgatta. Néha megcsörrent a porcellán, 5280 14| bástyákat még Hadrianus korában rakták le) bizony egy batkányira 5281 14| akinek látóköre a vasúti raktár és a gyapjumagazinok közt 5282 13| magánpraxis, tekintélyes rang és - mindezeknek kifolyásaképp - 5283 9| szivarjai közül s derült, szinte ravasz arckifejezéssel gyujtott 5284 8| kedvében akart járni a grófnak, ravaszul vállat vont.~ ~- Ugyan, - 5285 11| Katát még arra sem tudta rávenni, hogy öt percig beszéljen 5286 3| kisasszonnyal mégegyszer kezet rázott. De a zárt ülést, mely a 5287 3| Margit frissen, jókedvüen rázta meg a kezét.~ ~- Hogy aludt? - 5288 15| értelmetlen csodálkozással rázták meg hazatéret a fejüket.~ ~- 5289 12| bájos leány gamin módra reája mosolyog... De a mosoly 5290 4| tudta, hogy az egész színház reájuk néz, nyugodtan ült le a 5291 5| tanára lévén a főváros egyik reáliskolájának, ez a jó fiu minden krajcárt 5292 8| mely duzzad az egészséges realizmustól. Csupa egészség, csupa szín, 5293 8| vajjon gondol-e most is reánk?~ ~- Azt hiszem, igen - 5294 8| Azt hiszem, igen - rebegte a titkár.~ ~- Ki festette 5295 9| a való értékére fogom redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~- 5296 3| öbléből a vitorlások nyári regattáját szemlélték, a hosszu kavicsos 5297 3| vasútigazgatóné jourjáról már régebben ismert - aesthetikai fölolvasást 5298 14| felől; és ime, épp ez a regény volt az, mely egyszerre 5299 12| A vörös szalon naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: 5300 11| Beniczky-Bajza Lenke egy regényében. Kata délután hirtelen fölöltözködött 5301 3| az asszony, mint valami regényes szerető, titokban visszatér 5302 12| hercegnő volt, aki angol regényével a kezében nézegette az ultramarinkék 5303 1| legérdekesebb és legelőkelőbb regényhősének nevét...~ ~Caraman Chimay 5304 11| Említenek ilyen eseteket a regényírók...~ ~Hol hát a magyarázat, 5305 6| fantáziája mennyivel túltesz a regényírókén, akik szobájuk négy fala 5306 1| Kilenctől tizenegyig reggelizünk és így mégis csak agyonüthetünk 5307 5| pléhföliratait festette reggeltől-estéig...~ ~Éjjel, míg a leányok 5308 14| személyiség tegezni kezdte s régibb barátai bizonyos respektussal 5309 3| elragadtatást keltettek e régies zamatu, naiv költemények 5310 3| szerelmes belé. Pedig mindketten régóta tisztában voltak azzal, 5311 11| asszony ridegen szólt ki rejtekéből:~ ~- Itt van még?~ ~- Itt 5312 11| nyugosznak meg az asszonyi lélek rejtelmes voltában, én szívesen megfejtem 5313 11| találkozik férfi, aki e rejtélyt megfejteni képes. Én magam 5314 11| gyerekes érzékenységgel rejtette el az öreg asszony kendői 5315 9| folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, - fordult aztán 5316 4| fölugrott a leány, ajkszélei remegtek. És mintha elvesztette volna 5317 4| akarja és az atyja ne is reméljen mást: végre is meglágyulna, 5318 13| hajtatott, így szólott a reménybeli eminenciás úrhoz:~ ~- Ugy 5319 3| övé legyen. De még csak reménye sem lehetett arra, hogy 5320 8| kiállításán, s a lapok biztató reményeket fűztek a fiatal piktor nevéhez. 5321 2| hogy büszkeségtek, egyetlen reményetek a Duna piszkos hullámaiban 5322 13| megpukkad az a szédelgő!~ ~Reményük - hála az egeknek - nem 5323 5| papa, aki a nagy lármára rémülten ébredt föl, hófehéren állt 5324 6| prenumerációval hat hónapig rendben vagyok. Mikor a koronákat 5325 6| se hinnéd, milyen pedáns renddel végzem a kiadóhivatal ügyeit, 5326 14| beesett vállaira:~ ~- Fiakkert rendeljen ide Samu bácsi!... Nem megyünk 5327 7| az összeget, mely e célra rendelkezésünkre áll.~ ~A feleség kinyitotta 5328 13| lelencházalap is százezer koronával rendelkezett, s a miniszter, aki az ünnepről 5329 3| egészen, hogy jövőd fölött úgy rendelkezz, ahogy kívánod.~ ~„Van talán 5330 15| Ha tehát Adamson úr nem rendez lóversenyt, át fogunk térni 5331 8| akár a váltó-óvatolások rendezését, egy este lélekszakadva 5332 3| most egészen garçon életre rendezkedett be, a nap nagyobb részét 5333 12| vele: Emma hercegnő, amíg a rendhagyó igék törvényeit magyarázta 5334 6| összeget, mire Lénárt annak rendje és módja szerint kitépett 5335 13| előttük. Ki nem vadászik egy rendjelre vagy egy díszes pozicióra? 5336 12| annyit tudott, hogy valami rendkívüli, valami hallatlan, valami 5337 3| keblére tudná ölelni. A rendőrt, ki a Vigadó-épület előtt 5338 2| szemefénye.~ ~Egy ismerős rendőrtisztviselő a minap valami levelet hozott 5339 4| ügyvédnek már hetek óta rendszeres találkái vannak a hugával.~ ~ 5340 3| petrovényi grófi hitbizomány s a rengeteg vasműrészvénytársaság jogi 5341 8| kiadták a Döntő pillanat reprodukcióját és a jury Kereszturynak 5342 14| régibb barátai bizonyos respektussal hallgatták, ha megszólalt. 5343 2| hogy a váradi püspök sem restelkedett volna, ha az asztalunkhoz 5344 3| csönd volt, a villák nagyobb része üresen állt még, csak itt-ott 5345 8| röpködött szét Európa minden részében. A Szemle ez alkalomból 5346 4| erkélyen, s a földszint ama részein, ahol a Fauburg St. Leopold 5347 13| Koppány doktor kezét.~ ~- Részemről a szerencse, kedves kartárs. 5348 12| a szeme előtt fénycsíkok reszketnek s úgy rémlik neki, mintha 5349 5| bevásárlások legjelentéktelenebb részleteit is közös konferenciák előzték 5350 12| menyasszonyságáról csak akkor tudta meg a részleteket, mikor harmadnap az ujságot 5351 13| csakhamar megtudta a többi részletet is: a szemérmetlen kolléga 5352 4| kedvtelésből vagy unalomból vesz részt egy-egy jelentékeny vállalatban.~ ~ 5353 2| szüleiteket szerette s mindenki résztvevő szemeikkel tekintett a te 5354 3| Hungáriában s a gróf, a részvénytársaság elnöke, hajnali két óráig 5355 7| Komlósiné pedig a jó hitves részvételével kérdezte:~ ~- És kiket fogsz 5356 9| lehet, ez: Bizonyíts vagy retirálj! Én a magam részéről szívesen 5357 5| mindig folyik a dolog?~ ~- Rettenetes, mennyi bajom van ezekkel 5358 6| időkre, melyekben majd a reuma kikezdi s odakünn hosszu, 5359 15| és elsütvén hatlövetü revolverét, nyájasan így szólott:~ ~- 5360 15| sportsmanek elsütötték a revolverüket, a totalizatőr hivatalnokai 5361 9| Utóvégre, - mondta azután rezignáltan, - utóvégre nem ez volt 5362 10| adok a szavaidra, mint egy rézkarika. Kellene az ötvenezer forint, 5363 5| lakás konyhájában. De ime, a rézkilincs egyszerre csak megcsörrent 5364 6| sohasem húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző italából.~ ~A 5365 12| szinte valami mély álomból riad föl, amikor a fotografus 5366 2| a szomoru levél, melyben rideg betükkel vagyon megírva, 5367 11| hozzá, a fiatal asszony ridegen szólt ki rejtekéből:~ ~- 5368 1| mint Zsámboky a lágyan ringatózó Arany liliom-on...~ ~- Nagyságos 5369 3| ciripeltek s a víz szeliden ringatta a csillagok ezüstös másait. 5370 9| magához hivatta azt a fiatal riportert, akivel a veszedelmesebb 5371 15| konfortáblis lova nyerte meg, a River-handikap ezer dollárját pedig az 5372 3| egy kissé!~ ~Özvegy Gerson Róbertné, kinek az álom azonnal kiment 5373 8| ezüstzablyás, orosz mén robogott el mellette, egy világoskék, 5374 8| pillanat százezer példányban röpködött szét Európa minden részében. 5375 3| lobbantott föl, édes csengéssel röppent szerte a girandoleok, a 5376 2| Katalin.”~ ~„Én is, így röpülőben, millió csókot küldök számodra, 5377 14| beléptére nem csendesült le, egy rövidáru-kereskedő, bár a hírneves férfiu éppen 5378 6| év óta mint vendég él a rövidebb-hosszabb kanapékon, húsz éve hordja 5379 2| hogy a saját gyermekeit rövidítette meg jóságával. A lekötött 5380 6| forrongó, kegyetlen, örökké rohanó nagyváros fantáziája mennyivel 5381 11| unokabátyjának látogatásait. A fiatal rokon, akit Fodor Aurélnak hívtak ( 5382 3| felől. Gersonné egy távoli rokona, valami öreg képviselő, 5383 2| elvesztettük. Szegény apád, ki a rokonaihoz olyan jó volt, nem is sejtette, 5384 11| arra gondolt, hogy vidéki rokonait meglátogassa. Attól fogva 5385 11| világtörténetből, hogy a legközelebbi rokonok sincsenek éppen hideg homokkőből 5386 13| sorompóba állanak, mint a rokonszenves polgári osztály, ha a szegény 5387 4| lett, hogy Sárika élénken rokonszenvez az ügyvéddel, Keletit, akivel 5388 8| ujságok fanyarul beszéltek róla. A híres képkritikus, akinek 5389 6| Már akkor is elismerték rólam, hogy kitünően fogalmazok. 5390 13| igazán jobb, ha nem beszélünk róluk...~ ~- Azt akarod mondani, 5391 14| némelykor. Odahaza, a régi római városban (a bástyákat még 5392 10| így történt, hogy a Tilda romantikus fejecskéje lassankint egy 5393 8| szólt egy szobrász, - Ön oly romantikussá kezd lenni, mint egy vénülő 5394 9| társadalmi élet változásainak, rombadőlése a csalás, a hazugság, a 5395 3| volt a lelkében, mint ez a romlatlan asszony, aki sohasem olvasott 5396 15| linchelés mezejére...~ ~Az új Romulus, meghallván, hogy miről 5397 8| rajza - írták - eléri a Rosa Bonheur színvonalát, s a 5398 5| öreg levélhordó, - hanem a Rothschild egész vagyona!~ ~S a bőrtáskája 5399 3| a nádas suhogása, az éji rovarok hangja s a kőpart szelíd 5400 5| küszöbének támaszkodva.~ ~De Róza, az ifjabbik leány, most 5401 14| előzékenyen tárta föl a rozoga bárka ajtaját:~ ~- Tessék 5402 3| világos saccojába egy nyíló rózsabimbó volt tűzve, hirtelen fölugrott 5403 3| nagy, gömbölyü pünkösdi rózsák illatoztak. Idekünn édes 5404 12| hófehér haju, de még mindig rózsás arcu dáma foglalt helyet 5405 7| hozott a lányoknak egy-egy rózsát, az asszonynak pedig (akit 5406 14| visszafojtott haraggal sietett le a rozzant fagrádicsokon, ki a piaci 5407 8| sóhajtott magában:~ ~- Oh, szent Rubens és Tintoretto, micsoda végzet: 5408 7| kiadásunk. Következik egy fontos rubrika: az étkezés. Azt hiszem, 5409 6| s nem lesz meg többé a rugalmas kedvem, amellyel most az 5410 3| gyorsan tolta félre az ajtó ruganyos acélzárát.~ ~- Te vagy Margit? - 5411 5| Persze ez a fölösleg alig rúgott tíz-húsz forintra havonkint; 5412 7| Helyes, tehát a tizenöt ruha, kerekszám éppen hatszáz 5413 7| kelti, hogy valami polgári ruhában levő tábornok. A sors, fájdalom, 5414 3| sietve kapott magára néhány ruhadarabot s gyorsan tolta félre az 5415 5| gazdag nagynéni viseltes ruháiból alkottak meg nagy nehézséggel 5416 3| egyszerü, világos, szürke ruhája csodálatos harmóniában állott 5417 12| asszonyok, csipkés reggeli ruhájukban, babys, vörös szallagos 5418 7| kapni leszállított áron ruhaszöveteket. A jó gazdasszony éppen 5419 1| Becsák bácsinál egy vég jó rumburgi vásznat!” Micsoda konfidencia, 5420 12| évvel ezelőtt ment férjhez a ruméliai herceghez... Erről ugyan 5421 14| A baba határozottan rút volt, a gyapjúkereskedő 5422 3| Nógrády, akinek világos saccojába egy nyíló rózsabimbó volt 5423 5| lakkos fiókok szegfüszeggel, sáfránnyal, gálickővel, szerecsendióval, 5424 5| mazsolaszőlőt válogatták és sáfrányt, gyömbért csomagoltak a 5425 8| istállótulajdonos, aki nem sajnál érte harmadfélszáz forintot...~ ~ 5426 13| nyomorgó gyermeket mindenki sajnálja: és én a világ legügyetlenebb 5427 13| magyarán kimondva, bizony sajnálom azt a pénzecskét, amibe 5428 1| akit hatodfél világrész sajtója megkönnyezett, aki nemes 5429 5| mellett, mely a sárga gróji sajtot befödte. A leányok naphosszat 5430 5| vágta el az ujját a nagy sajtszelő-késsel, a leányok a papirt készítették 5431 8| arany-érmét. Mikor Kinizsit a Salonban kiállították, Sedelmayer 5432 10| Tornallyainé harmadnap Salzburgból kapott egy levelezőlapot, 5433 8| naphosszat a Moskovitz és Salzer urak kompakt vonásaival 5434 2| Most tánciskolába jár a Pap Sámuelék kuriájába, ahol egy vén 5435 15| hivatalnokai bemenekültek a sáncok mögé, a nép pedig félelmetes 5436 14| tárgyában. Egy szürkekabátos, sanda pincér hadarva kiabálni 5437 1| Mégis csak igaza volt George Sandnak, vagy nem tudom, hogy ki 5438 9| megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból fogja ismerni 5439 3| tisztelettel.~ ~Egy apró, sárgábajátszó levél volt, a deauvillei 5440 3| hozzátartozott az akadémia sárgafüggönyös kis terméhez, mint az akadémikus 5441 9| seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel díszített leselkedő lyukon. 5442 1| Magyar-Berény, mikor a~ kukorica sárgulni kezd.~ ~...Karolin néni 5443 1| könnyezve járjuk a határban a sárguló kukoricaföldeket és dideregve 5444 4| letett minden gondot s a kis Sárikával is csak egyszer jött össze 5445 9| ment el az Erzsébet-tér sarkáig. Innen csak pár lépés volt 5446 8| találkozott vele később az Oktogon sarkán, amint karonfogva indult 5447 7| után a tüzilegényt vagy a sarki hordárt is elfogadja minden 5448 3| fáradtan dőlt le a divánra, sarkig érő csuklyás köpenyegét 5449 8| a fizető pincér a túlsó sarkon csörgette az aprópénzt. - 5450 3| világosodott meg a Margit sarokablaka, s úgy tekintett ki az éjszakába, 5451 8| töredékét hallották a híres sarokasztal törzsvendégei...~ ~ ~Stock 5452 1| tanácsu városban emeletes sarokházakat lehet vásárolni...~ ~A néni 5453 1| például otthon, a tolnai Sashegyet csak nem lehet ehhez képest 5454 3| akadémikus urak hajlott sasorra s fehér, tiszteletreméltó 5455 1| csalódott szívembe... A savanyuvizes kút és a tóparti eszplanád: 5456 8| a Salonban kiállították, Sedelmayer bemutatkozott a kis Al-Mandsidnak...~ ~ 5457 14| telekkönyvvezető fiát, aki a falusi segédjegyzőségből kicseppent. Olykor, egy-egy 5458 4| katonatisztek, akik ez ügyben segédkeztek, szigoru föltételeket szabtak, 5459 3| havonkint ezer forinttal segélyez egy ismert színésznőt, ki 5460 4| botrány nélkül nem lehetett segíteni többé. Sárika megtörten 5461 3| ajánlatban megnyugodjék s maga segítse elő a botrányos pásztorórát, 5462 3| fanyarsággal válaszolt:~ ~- Sehogy. Egész éjjel nem hunytam 5463 2| megtaláljad.~ ~„Nem, te nem is sejted azt, mennyire szerelmes 5464 3| egymást. Zimonyiné, ha e sejtelem megfordult a fejében, bizonyára 5465 3| érzéki ember, aki még csak sejtelemmel sem bírt a felesége igazi 5466 14| boldogságnak valami villámszerü sejtelme futotta végig és elégülten, 5467 11| szerelmes asszonyok mindent sejtető, puha hangján susogta:~ ~- 5468 2| rokonaihoz olyan jó volt, nem is sejtette, hogy a saját gyermekeit 5469 3| hallgatói voltak, bizonyára alig sejtették, hogy az Ember tragédiájá-nak ( 5470 3| el egészen a halványkék selyempaplan alatt. A dús, sötét hajfonat 5471 1| ember Párisban készíttet egy selyemruhát és ötödfélszáz forintot 5472 4| Inkább kitöröm a nyakát, semhogy magához adjam.~ ~Keleti 5473 13| kérdésekre, de mi, akiket semmiféle diszkréció nem kötelez, 5474 11| mert sohasem kezdtem semmihez hétköznapon. ...Mikor kisleány 5475 8| forint is többet ért volna a semminél, mert szegény Al-Mandsidéknál 5476 14| tüneményes téli kabátnak szólt, semmint a jövevény személyének.~ ~- 5477 4| ura, nem kényszeríthetik semmire. Egy erélyes szó, egy kis 5478 3| huszonnégy órára, ne tudj semmiről s éld át öntudatlanul ezt 5479 9| teória, csupa üres, légbemenő semmiség. Végigolvashattátok az egész 5480 4| enyém lenni s nem ijed-e meg semmitől?~ ~- Megölöm magam, mert 5481 14| kiadták akkoriban, jóformán semmivel sem okolva meg ezt a sértő 5482 2| nénédre (akinek rajtatok kívül senkije sincs a világon) ugyanolyan 5483 9| aki kezében nagy poroló seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel 5484 15| elsőnek érkezett, most lomha sereghajtónak kocogott be a tegnapi utolsó 5485 7| már nem igen egzisztál; seregszám lézengenek körülöttünk a 5486 7| már most a mérleg másik serpenyőjét. Adja elő azt az összeget, 5487 4| Fölkereste a lakásán, nyers sértésekkel halmozta el, a párbaj kikerülhetetlen 5488 4| szabtak, de a felek mégis sértetlenül távoztak.~ ~Nem békültek 5489 3| föl. Egy tiszta és vérig sértett asszony önérzetével, melynek 5490 14| semmivel sem okolva meg ezt a sértő visszautasítást. Balajthy 5491 3| mert maga az ajánlat is sértőnek, durvának tünt föl a szemeiben.~ ~ 5492 10| urakkal szemben és oly gyakran sértve érezte magát, mint egy vénülő 5493 12| hallja, amelyik délelőtti sétái közben a sárga kastélyból 5494 11| niéce-ét rendes vacsora előtti sétáira. És a mama, aki Aurélban 5495 3| hölgyeknél, kikkel hosszas sétákat tett az ibolyás hegyoldalakban, 5496 8| függ, állandóan burnuszban sétál az Andrássy-úton és színes 5497 11| szeretnek az elvált leányaikkal sétálgatni - de Katát még arra sem 5498 12| darabig megilletődött arccal sétálgatott föl meg alá az ódon bútorok 5499 12| többet, mint ezek a körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. 5500 3| futott be az öbölbe.~ ~A sétálók megálltak egy percre s Ágnes 5501 3| siklottak tova a fövenyes sétatéren, s bódító illatba verődött 5502 3| midőn a fürdői zenekar a sétatéri indulót megzendítette, tünt 5503 14| fagrádicsokon, ki a piaci sétatérre, ahol csevegve hullámzott 5504 4| kezdte a friss pletykát s a sextett legszebb részét úgyszólván 5505 4| Az első fölvonás tréfás sextettje alatt Keleti dr. észrevette 5506 1| eszik s este vastag indiai shawlokba burkolózva jelenik meg a 5507 3| a látócsövét, mellyel a shoonerek vitorláit követte.~ ~- Egy 5508 12| katonás léptekkel tovább siet. Ugy képzeli, hogy a hercegnő 5509 12| filagóriája mellett elhaladva, egy siető ember kiáltása hallatszik 5510 3| hajában, mely most még csak sietősen volt föltüzve, egy harmatos 5511 3| mire az öreg asszonyság sietve kapott magára néhány ruhadarabot 5512 14| többé!...~ ~Erőssé tette a siker, az anyagi gondok hirtelen 5513 14| meg a „Hó” országraszóló sikere felől. Topolyi keserüen 5514 14| diadala.~ ~Mikor a „Hó” nagy sikerének legelső hullámai elcsendesültek, 5515 14| A „Hó” valóban szokatlan sikert aratott. A könyvek bőséges 5516 3| felhőfoszlány, a túlsó part kopár síkjáról idelátszott az express vékony 5517 15| polgármesteri székén egy többszörös sikkasztó ült, a főjegyzői tisztet 5518 2| találták, aki négyezer forintot sikkasztott a bankja pénztárából, s 5519 3| könnyü, finom cipők puhán siklottak tova a fövenyes sétatéren, 5520 9| Dömjén doktor hízelkedve símogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~- 5521 3| vérvörös pongyolaöltöny simult a főváros ez ismert szépségének 5522 11| hogy a legközelebbi rokonok sincsenek éppen hideg homokkőből faragva, 5523 12| néha látni vélte a hófehér sipkát is, mely a buschdorfi Kogel 5524 3| hullámverése. A tulsó parton sípolt az éjjeli gyorsvonat, mely 5525 4| a háromnapi vigasztalan sírás úgy szólván kicserélték 5526 11| Gyermekem, te még a sírba fogsz vinni! - mondta Mersichné 5527 2| nélkül nyugszik abban a közös sírban, ahova a halottas ház szomoru 5528 2| fölelevenedtek előttünk, amennyiben a sírkövet, melyet nyugvóhelyük megjelölésére 5529 1| Akkora hegyek, hogy az ember sírni szeretne félelmében, ködbevesző, 5530 1| unalomnak is megvannak a maga skálái s az impozáns hegyi unalom 5531 5| A kocsikenőből különböző skatulyák kellenek... Csak ne legyen 5532 6| pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb nőcsillagai előtt hevülő 5533 3| egy percre s Ágnes néhány skótsipkás kis lányismerőse kecses 5534 9| mondta aztán komoran, - az a skribler többet tud, mint én. A glabella-elmélet 5535 8| bankárja, mérte a törkölyt és a sligovicát...~ ~A képet a harmadik 5536 9| csontkoponyája pedig tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén 5537 15| mert nagyot mondok... A smucián tegnap sem adta meg, amit 5538 12| lehetett volna már kinézni a snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak 5539 5| szaladva át a szomszédos sörházba, hogy egy pohár friss csapolást 5540 7| vacsoránk. Ott lesz a régi Sörkocsi-társaság, - talán akad köztük néhány 5541 1| Lukács bácsihoz egy pohár sörre!” majd „Vegyünk Becsák bácsinál 5542 1| Lukács bácsinál egy pohár sört? Még jó, hogy nem tegezik 5543 3| fényes volt, mint az ég sötétbejátszó kékje. A tavasz illatai 5544 5| megszólalt egy hang a benső szoba sötétjében:~ ~- Enyvet nem fogok tartani, 5545 1| födélzetéről lógathatnám le sötétsárga félcipőmet.... De Karolin 5546 8| Góliáth hasonmását, mely a sövényvölgyi park számára készült, Sylbing 5547 9| számolt, míg végre nehéz sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~- 5548 15| tribünre és a haldoklók kínos sóhajtással adták be utolsó párnájukat 5549 12| ember ellágyuló szívvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi lett a kicsike 5550 11| budapesti vendéglőkben és sóhajtozva gondolt a téli estékre, 5551 5| haragudott s este, hazatéret, sóhajtva ismételte néhányszor:~ ~- 5552 1| élő lény az egész fürdői sokadalomban. Istenem, ha arra gondolok, 5553 3| az ő oldalán, mint annyi sokan azok közül, akiknek nem 5554 12| vesztfáli hercegnő megérkezése? Sokkal többet, mint ezek a körülötte 5555 4| módjait, s parvenu maradván sokszoros százezrei dacára, minden 5556 8| műárus ajánlatot tett a kép sokszorosítása érdekében, s két hónap alatt 5557 5| meglepte; persze mindannyiszor sokszorta több volt benne a jóakarat, 5558 3| Nem édes barátom, én soha som leszek az öné. Boldogtalanul 5559 12| aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel bíbelődik...~ ~Paloznaky 5560 12| villásreggelit: két szelet rózsaszínü sonkát, egy lágy tojást és egy 5561 5| kezüket, ismerős asszonyok sopánkodva álltak meg a leányok előtt, 5562 15| zsidó templommal, egész sor pompásan fölszerelt kereskedéssel, 5563 3| álló színésznő pár bizalmas sora volt ez, melyben a kis Cherubin 5564 14| fölemelkedett a hírneves emberek sorába.~ ~Ő maga alig értette ezt 5565 3| szeme közé, míg az a levél sorait átfutotta.~ ~A Zimonyiné 5566 13| notabilitás köré egész gárdája sorakozott a közélet bajnokainak...~ ~ 5567 2| arra, hogy nekem néhány sornyi levelet írj? Ezért neveltelek, 5568 2| hogy most, amint jól megy a sorod, egészen kiverj a fejedből? 5569 2| hányszor olvassuk minden egyes sorodat, mennyi kombinációt, magyarázatot 5570 1| interlakeni table d’hôtenál...~ ~E sorok szerény és ábrándos írója 5571 1| tünteti ki, aki e hóbortos sorokat írja. Juliska, a társalkodóném, 5572 13| mágnásasszonyok épp úgy sorompóba állanak, mint a rokonszenves 5573 4| békültek ki s az esti lapok pár soros közleményét viharos érdeklődéssel 5574 3| Nógrády a lehetőségek egész sorozatán végiggondolt. Világos volt 5575 13| közt is megjelenjék. Már sorra járta a német és francia 5576 13| szegény kicsikéknek szomoru sorsát lefestem előttük. Ki nem 5577 10| kíváncsian tudakozódott a sorsjegyeink és papirjaink felől. Számítja, 5578 14| megütődve.~ ~- S hogy megy sorsod?~ ~Topolyi nagyot nézett.~ ~- 5579 2| elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben kiházasítunk 5580 13| praxisából. Mi lenne az én sorsom, amikor a hazámba visszatérek? 5581 3| huszonnégy óra eldöntötte sorsomat; élni fogok az ő oldalán, 5582 3| vágyakozások keltek életre, a nagy, sóvárgó szemekben a szerelem, az 5583 15| kézelőgomb-házalással, részint börzei spekulációkkal), de élelmességének csak 5584 15| kiáltották az adamstowni sportemberek. - Hiszen a Prairie csillaga 5585 15| kiáltották az adamstowni sportférfiak, - hiszi ám a pici, sőt 5586 15| és nincs az a szakavatott sportférfiu, aki a lovat jockey nélkül 5587 8| maradt. A kontinens összes sportlapjai kiadták a győzhetetlen paripa 5588 15| elveszítettünk... Az igazi sportsmannek a küloldali esélyekkel is 5589 4| részein, ahol a Fauburg St. Leopold kíváncsi közönsége 5590 5| kávéházba ballag, hogy egy stációt végigszunnyadjon a kártyázók 5591 1| És azért kellett nekem stanta pente (Vagy hogy mondják?) 5592 15| kilenc versenyző közül, a starter konfortáblis lova nyerte 5593 8| néhány sort, s a maga különös stilusával egy-két bőven kipontozott, 5594 6| ne élhetnék meg én is a stilusomból, amikor annyi silány ember 5595 5| valami kutya! Ez aztán a strapáció!~ ~És ilyenkor csordulásig 5596 13| mondani, hogy üreslelkü stréberek? - vágott közbe szelíden 5597 13| emberiség ki ne haljon, s a strébereket, hogy a betegek és szenvedők 5598 13| melegen folytatta:~ ~- A stréberekre épp oly szükség van a gyarló 5599 12| láttak mást, mint néhány sürgölődő komornyikot, de vasárnap 5600 2| fejünk fölött, s míg odakünn sürüen hull a hó, mi kötjük-kötjük 5601 12| leejti a kezéből. Aztán súg valamit az udvarhölgyének, 5602 2| amiket az a rossz lány sugdoz olykor a füleimbe: hogy 5603 12| elérzékenyült pillantással súgja neki: Gondoljon rám... Paloznaky 5604 3| orientalista egyízben oda is súgott az elnökhöz, aki éppen a 5605 12| a fejükön, elragadtatva súgták az udvarlóiknak:~ ~- Milyen 5606 1| mulatságom abban a délceg suhancban, aki a határban a juhokat 5607 12| kastélyból a park fái közé suhant s néha látni vélte a hófehér 5608 3| zúgásba olvadt össze a nádas suhogása, az éji rovarok hangja s 5609 4| harmincötéves korában özvegységgel sujtott, eléggé meg tudta válogatni 5610 3| asszony önérzetével, melynek súlya alatt e gyáva vádaskodó 5611 9| könyves szekrényt pedig most surolja a szobaleány. Szeretném 5612 12| munkás dolgozik, az ablakokat súrolják, a déli növényeket művésziesen 5613 3| beleszerettek. Az ujságokban sűrüen megfordult a neve, új és 5614 8| belgák és a franciák is sűrűn kerestek föl képeikkel...~ ~ 5615 7| Az ismerőseim úgyis azt suttogják, hogy már nem igen telik 5616 10| gyógyszertáros olykor szerelmesen suttogott valamit a fülébe, de Tilda 5617 3| már májusban a Gersonné svábhegyi villájába hurcolkodtak, 5618 1| álmodozva gondolok vissza a svájci table d’hôte-ra, ahonnan 5619 13| is, de tönkreteszem azt a svihákot!~ ~A tisztelt olvasó, aki 5620 8| sövényvölgyi park számára készült, Sylbing pedig, a trainer, gyászfátyolt 5621 11| Aurél épp ez időben kapott szabadságot a takarékpénztártól s a 5622 15| feleket. Olyan férfiu, aki a szabadságvesztés gyönyöreit még sohasem élvezte 5623 3| Még a lipótvárosi jourok szabadszáju gavallérjai is megváltoztatták 5624 7| kenyérkeresetnek tartja, mint más a szabóságot vagy a vasútépítést. Ha 5625 4| segédkeztek, szigoru föltételeket szabtak, de a felek mégis sértetlenül 5626 12| tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, aztán 5627 14| a gyapjúkereskedő széles szája, kiálló fülei új kiadásokban 5628 2| császár is megnyalná utána a száját, ha a főztjét megkóstolná. 5629 11| hazatért, csak Marit, a szakácsnét, találta az elhidegült lakásban.~ ~- 5630 7| tárgyalások játszódnak le otthon a szakácsnő és a készfizetést emlegető 5631 2| harisnyákat, amik soha sem szakadnak el.~ ~„De ha én, mormogós, 5632 8| Al-Mandsid mester egyszer fehér szakállal fog ülni az ő fiatal kollégái 5633 8| Al-Mandsid ez időben már hegyes szakállt és gyöngyszínü cilindert 5634 8| Nézze csak, az a sötét mén szakasztott a Góliáth...~ ~A nagy képbíráló, 5635 15| ló egyforma és nincs az a szakavatott sportférfiu, aki a lovat 5636 6| kártyaasztalok mellett, szakavatottan fütyül éjjel a fiakkerosnak, 5637 15| alapító fölött tehát hivatásos szakemberek gyakorolták az objektiv 5638 9| amelyről - különösen orvosi szakkörökben - most igen sokat beszélnek. 5639 12| Paloznaky lángoló pillantással szaladt föl óra után a tornyába... 5640 5| veszekedést, csak olykor szaladva át a szomszédos sörházba, 5641 2| pillantást vetve a goromba, szálas diósgyőri papirosra, önkénytelenül 5642 5| A leányok naphosszat a szálkás mazsolaszőlőt válogatták 5643 1| mikor nagy kegyesen partra száll az Arany liliom-ról, - az 5644 12| ruhájukban, babys, vörös szallagos kalappal a fejükön, elragadtatva 5645 8| elején négyökrös szekéren szállította ki a Szérüs kert-et a vasúthoz, 5646 14| Egyedül ebédelt a szállodában, délutánra tartogatván meg 5647 3| ablakokon, mikor mind e villák, szállók, fürdői oduk özönével bocsátják 5648 8| Hosszu zubbonnyal és széles szalmakalappal kóborolt harmadfél hónapig, 5649 13| fagyna meg, minden beteg a szalmán adná ki lelkét, minden koldus 5650 11| Mari szánakozva.~ ~Bognár szalmaözvegyi életbe kezdett, az asszony 5651 12| följegyzi...”~ ~A vörös szalon naiv kis regénye megkapó 5652 12| asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából kuszált szakállas öreg úr 5653 1| Minden cégtábla a többes szám első személyében van írva, 5654 6| országaiban testi-lelki jópajtásai száma okvetlen meghaladja a százezret, 5655 6| előfizetők nem szorulnak az eféle szamárságra... Ha lapot akarsz olvasni, 5656 9| Dömjén tanár aztán számítani kezdte az eredményeket és 5657 8| maga után, s ő ezentúl alig számíthat egyéb kereseti forrásra, 5658 7| forint. A lakást bátran számíthatjuk ugyanennyibe, vagyis a fürdődíjaikkal, 5659 10| sorsjegyeink és papirjaink felől. Számítja, hányja-veti magában, mennyi 5660 7| árát átlag ötven forintba számítjuk...~ ~- Oh, - szólt közbe 5661 10| Megmondtam, hogy ne számítson a hozományodra...~ ~- Helyes, 5662 7| Ella durcásan.~ ~- Jó, hát számítsunk napjára negyven forintot, - 5663 14| távoznom kell!~ ~Kifizette számláját és kocsira ült. A kupéból 5664 6| viszontláttuk egymást. Hozatott a számlámra két cointreaut, aztán büszkén 5665 7| vasárnap telik dinnyére, szamócára, vagy egyéb drága különlegességre.~ ~- 5666 4| muzsikát.~ ~- A fiammal számol le? - Ha ugyan megengedném, 5667 7| ceruzáját s komor arccal számolgatni kezdett az ujság szélén, 5668 15| a papirformával komolyan számolni kell. De csitt, - utóvégre 5669 15| küloldali esélyekkel is okosan számolnia kell...~ ~Másnap azonban 5670 10| fejecskéje lassankint egy reális számoló géppé tökéletesült, s a 5671 9| gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, míg végre nehéz sóhajtás 5672 6| pohár pezsgő mindig akad számomra s jó dohány is elég van 5673 4| a budapesti társaséletet számon tartja, okvetlen ismeri 5674 14| szaporodtak, esténkint pompás szamovárban főzte otthon a teát, havannákat, 5675 6| cimborám, aféle penészes számtiszt, aki egész nap könyvek meg 5676 11| mamájához, - szólott a jó Mari szánakozva.~ ~Bognár szalmaözvegyi 5677 13| melyek az angolkórosok szanatóriuma javára befolytak. A kimutatás 5678 13| a budapesti angolkórosok szanatóriumának...~ ~ 5679 13| cikkben ismertette a belgiumi szanatóriumot. A polémiát utóbb váratlanul 5680 11| mamájához, azzal az eltökélt szándékkal, hogy többé sohasem látjuk 5681 3| a férjemet. Elhatározott szándékom, hogy többé nem fogok hozzá 5682 14| lett. Most, ahogy végre a szándékot tett követte, s a reggeli 5683 3| melegek beálltáig tartózkodni szándékoztak. Nógrády csaknem mindennapos 5684 3| úszóház felől egy keskeny szandolin közeledett. Távol, a szőlőkben, 5685 8| tönkretette, a Szérüs kert-nek is szánt kegyesen néhány sort, s 5686 6| és társadalmi közlönynek szántam, mely pártoktól és klikkektől 5687 3| szivarral kínálta meg s aztán szapora léptekkel sietett tova a 5688 14| kényelmi eszközei egyre-másra szaporodtak, esténkint pompás szamovárban 5689 5| használhatna egy pár füzér szárított cseperkét. Mit gondoltok?...” ~- 5690 12| ebédlőbe vezető üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, de még 5691 13| angyala kiterjesztette a szárnyait, mintha az alvó házat csöndben 5692 9| megkopogtatta a nagy dióbarna szárnyasajtót.~ ~- Szabad! - kiáltozták 5693 12| ultramarinkék öblöt és a leborított szárnyu kuttereket...~ ~A félóra 5694 5| szokott látogatni a kis szatócsboltba, s végtelen pletykák, tervezgetések 5695 10| ember. Annyit sem adok a szavaidra, mint egy rézkarika. Kellene 5696 15| hogy...~ ~Nem fejezhette be szavait, mert Clerc Tóbiás, a Prairie 5697 3| szép s hogy leírhatatlan, szavakba nem foglalható gyönyörüség: 5698 13| mindenik nyájas és udvarias szavakban tudakozódott az ő kedves 5699 3| hogy Zimonyi állani fog a szavának s a maga részéről minden 5700 8| híres képbíráló, akinek szavára sokat adtak a művészvilágban, 5701 3| szeretik egymást s minden szavuk, melyet egymáshoz intéztek, 5702 1| amikor nevét leírom; a XIX-ik század legnagyobb, legérdekesebb 5703 6| miatt bátran megérheted a századik esztendődet, anélkül, hogy 5704 2| a képmásodat, hogy még a századrészét sem érdemled meg - te rossz, 5705 5| valóságos tömege hullott ki a százasoknak és a tízeseknek. A leányok 5706 6| elmehet a kávéházba, ott százával adják neki a kávéja mellé 5707 6| héten itta meg hitelbe a százezredik kapucinerjét - s ott húzódik 5708 4| parvenu maradván sokszoros százezrei dacára, minden profán szerelmet 5709 6| száma okvetlen meghaladja a százezret, s nincs cigány, akit ő 5710 10| szegény Tornallyai több, mint százötvenezer forint, hátrahagyásával 5711 5| kinyithassa a boltját minél szebben, minél előbb, hogy a régi 5712 6| Mennyi ötlet a csalásban, a szédelgésben, a látszat csillogtatásában, 5713 13| Remélem, hogy megpukkad az a szédelgő!~ ~Reményük - hála az egeknek - 5714 13| árokból, a kapualjakból szedtek föl, szívtelen és gonosz 5715 13| jótékony emberek filléreire, a szegények pedig, Istennek hála, még 5716 6| szobájuk négy fala között szegényes történeteiket kieszelik. 5717 2| bizonyosan sok dolga van szegénynek.” S bizony csak előszedegeti 5718 13| ördög az ilyen aranyfüstös szegénységet! Akár rögtön befűthetnék 5719 3| virágágyakban, bársonyos szegfük s nagy, gömbölyü pünkösdi 5720 5| barnára föstött, lakkos fiókok szegfüszeggel, sáfránnyal, gálickővel, 5721 12| fölkeresse, s tőle - holmi szegről-végről való atyafiság révén is - 5722 9| valami idegen, aki előtt szégyenkeznünk kellene...~ ~Dömjén doktor 5723 6| emberek ostobaságából tengeti szégyenletes egzisztenciáját. Most is 5724 9| ebédlő-asztalt hova állítsam. Minden szék az asztal tetején van odabenn, 5725 12| egyik pirosra festett kerti széken... A vesztfáli hercegnő 5726 8| Szeptember elején négyökrös szekéren szállította ki a Szérüs 5727 6| harmincezer férfiút tegez a székesfőváros vámsorompóin belül - grófokat, 5728 4| életéből, ha a negyedik üres széket elfoglalhatja.~ ~- Hogyan 5729 4| nyugodtan ült le a negyedik székre, mintha a legjobb hangulatban 5730 3| kezével olyat ütött az éjjeli szekrény márványlapjára, hogy a gyertyatartó 5731 7| számolgatni kezdett az ujság szélén, a lányok pedig, mint akik 5732 12| fölszolgálta a villásreggelit: két szelet rózsaszínü sonkát, egy lágy 5733 14| láthatólag zavarba hozta ez a szélhámoskodó tódítás, aminőnek ők a Topolyi 5734 4| iparlovaggal...~ ~A leány szelid szemei ijesztő fényben égtek.~ ~- 5735 3| rovarok hangja s a kőpart szelíd hullámverése. A tulsó parton 5736 3| dolgok, s az irodalomtörténet szelidlelkü professzora esténkint azzal 5737 11| Aurél egy vidéki gimnazista szelídségével tartotta a legombolyítandó 5738 1| attól tartok, hogy a hegyek szelleme bekandikál hozzám a magas 5739 3| gyűlésekbe járt s a két csinos, szellemes arcu teremtés, a maguk rövid 5740 3| egyszerü kifogás volt; mindez a szellemeskedés, e néma s mégis szemmel 5741 1| reggelig énekelné a dorozsmai szélmalmot... Kétségbe kellene esni 5742 4| melyet három nap mulva széltében énekeltek Budapesten... 5743 3| mint egy nagy, tüzes, kérdő szem, amely kíváncsian várja 5744 9| a leszármazás különbsége szembetünő legyen, a kegyed idegen 5745 9| kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már 5746 10| könnyet látott a leánya szemében, idegesen tolta a székeket 5747 7| ágyában.~ ~- Aláírták? Látom a szemeden, hogy aláírták.~ ~- Csöngessétek 5748 2| A familia szemefénye.~ ~Egy ismerős rendőrtisztviselő 5749 3| az álom azonnal kiment a szemeiből, ijedten könyökölt föl az 5750 2| olykor csak fölveted a szemeidet a könyvből, amelyből olvasgatni 5751 2| szerette s mindenki résztvevő szemeikkel tekintett a te kicsiny hugodra, 5752 3| Egész éjjel nem hunytam be a szemeimet.~ ~- S megtalálta a kivezető 5753 3| Margit a maga derült, barna szemeit s tiszta, nyílt homlokát 5754 3| életre, a nagy, sóvárgó szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága 5755 4| két napig csak harmadik személyben beszélt.~ ~Vasárnap már 5756 1| cégtábla a többes szám első személyében van írva, így: „Itt a világ 5757 14| szólt, semmint a jövevény személyének.~ ~- Meddig marad? - kérdezte 5758 6| is kezdtem az akcióhoz s személyesen, meg levélileg minden jó 5759 13| hogy utazása az ujságok személyi hírei közt is megjelenjék. 5760 14| megismertem...~ ~Néhány kiváló személyiség tegezni kezdte s régibb 5761 10| a kis vidéki városba. A személyjogu gyógyszertár évi huszonötezer 5762 6| becsületes zavarral nézett a szemem közé.~ ~- Te azt akarod, 5763 3| akinek lelke diszkrétebb és szemérmesebb volt, mint bármely leányé, 5764 13| a többi részletet is: a szemérmetlen kolléga lelkes cikkekkel 5765 3| Ember tragédiájá-nak (ami e szemeszter egyik fő tárgya volt) minden 5766 8| a kiállításon végigment, szemet szúrt valahogy a Döntő pillanat 5767 2| valaha, hogy a gyereknek, aki szemetek fénye volt, ez lesz a vége?~ ~ ~ ~ 5768 6| mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes diákabrakkal házalnak, az 5769 8| Európa minden részében. A Szemle ez alkalomból fölelevenítette 5770 3| Margit egy percig kíváncsian szemlélte a távol Bretagne kis hirnökét, 5771 3| vitorlások nyári regattáját szemlélték, a hosszu kavicsos esplanade-on, 5772 12| körülötte, a kis fenség pedig szemmelláthatólag gyönyörködött a tanítója 5773 11| hajnalig sem tudta lecsukni a szempilláit, nemi egyszer így sóhajtott 5774 6| Zalán futásáról széptani szempontból készítettem? Gyönyörü, vöröstintás 5775 1| délután között... De férfiak szempontjaiból kizárólag csak a főtt szilvában 5776 3| alkalommal, sem később, egyetlen szemrehányó szóval sem illette Zimonyit; 5777 3| kis teremben, a ragyogó szemü, lelkes asszonyok között 5778 8| ment, hogy a képet jobban szemügyre vehesse.~ ~- Kitünő, - mondta, - 5779 12| bemutatták a nagyhercegnek, egy szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből 5780 8| szinte érezte az ember a szénaillatot és a nyár rekkenő melegségét. 5781 9| fiatal asszony durcásan.~ ~- Szénást, az asszisztensemet... Itt 5782 1| interlakeni hegyóriások után e szende Balaton, a pörölyforgató, 5783 9| elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai közül s derült, 5784 8| keresem kilenc év óta, hogy a Szent-Bazilról nevezett kolostorból a világba 5785 15| templomban mondta fölváltva a szentbeszédet. Ugyancsak ő volt az, aki 5786 6| kénytelen-kelletlen az alvásnak szentel.~ ~Mindenkinek volt egy 5787 5| kizárólag az üzletnek akarta szentelni. Odahaza reggeltől estig 5788 8| művészvilágban, ötven sort szentelt tárcájában a Bálkirálynő-nek, 5789 3| kényszerít, kimondom. E szenteskedéssel nem ejthet többé tévedésbe. 5790 6| elmondhatjuk, hogy a magyar szentkorona országaiban testi-lelki 5791 2| akaratot adott; mert mi szentül meg vagyunk győződve a felől, 5792 3| neje gömbölyü, szép vállát szenvedélyes hévvel csókolta meg. De 5793 15| most gyalázatos vereséget szenvedett azoktól, akiket tegnap negyven 5794 1| asszonyok előtt mindig a szenvedő és lemondó hős marad, Ő 5795 13| strébereket, hogy a betegek és szenvedők el ne pusztuljanak. Ha stréber 5796 9| Innen vonult be később szepegve az ebédlőbe, ahol Dömjénné 5797 10| vénülő nevelőnő. Ragyogó szépségében alig volt valami a leányok 5798 1| nyilatkozom Interlaken külső szépségeiről, lojálisan be kell vallanom, 5799 3| simult a főváros ez ismert szépségének termetére) s közönyösen 5800 8| De ez mind semmi, ha Ön, szépséges ifju, nem lehet az enyém. 5801 3| a fiatal asszony szűzies szépségét most is gyönyörködve nézte, 5802 6| hatodikban a Zalán futásáról széptani szempontból készítettem? 5803 5| sáfránnyal, gálickővel, szerecsendióval, ultramarinnal, babérlevéllel, 5804 3| nagy, sóvárgó szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága látszott; 5805 3| bár, de lemondok örökre a szerelemről, mely nekem elérhetetlennek 5806 1| asszonyba szerelmes.... Hogy szerelmes-e igazán? Meghiszem... Különösen 5807 2| akik sohasem voltak annyira szerelmesek belém, mint amióta az a 5808 10| A gyógyszertáros olykor szerelmesen suttogott valamit a fülébe, 5809 3| hogy az ő lelkesülését, szerelmét teljes nagyságban viszonozzák. 5810 10| balga volna, aki egy idegen szerencse-vadásznak kiszolgáltatná magát. És 5811 7| kórusban zengték utána:~ ~- Sok szerencsét!~ ~Délben a családfő kissé 5812 5| ezeket a vendégeket. Minden szerencsétlenségnek ez a sok látogatás az oka.~ ~ 5813 1| table d’hôtenál...~ ~E sorok szerény és ábrándos írója tehát 5814 9| amikor Szénás doktor már szerényen kanalazta az ebédlőben a 5815 13| akarja, hogy az ujságokban szerepeljen? És ki idegenkedik attól, 5816 7| igérte meg, hogy sohase fog szerepelni efelé okiraton, a másik 5817 14| legyőzhetetlen tekintélyeképp szerepelt a hazai évkönyvekben.~ ~- 5818 3| nem úgy volt, ez a gyakori szereplés mind csak arra szolgált, 5819 2| Gyurkó bátyám, akit legjobban szeretek a világon!”~ ~„A pört, mint 5820 2| annak a nagy, határtalan szeretetnek is, amellyel te irántad 5821 13| tudós mosolyogva. - Egy szeretetreméltó kartárs itt a jó Isten háta 5822 3| jóvá. Engem, aki annyira szeretlek, te nem gyűlölhetsz engesztelhetetlenül.~ ~„ 5823 11| kezemet, - a mamák nem igen szeretnek az elvált leányaikkal sétálgatni - 5824 9| most surolja a szobaleány. Szeretném tudni, hova fogja leültetni 5825 5| levélbe. Micsoda blúzokat szeretnétek leginkább? Én azt hiszem, 5826 2| senki, senki sem fog többé szeretni az egész világon!~ ~„A kertben, 5827 2| te mindazt vissza fogod szerezni munkáddal, amit most a kegyetlen 5828 6| elhatároztam, hogy lapot szerkesztek. Egyszerre hajnalban határoztam 5829 15| napilapot kiváló gondossággal szerkesztette. Aki azt hiszi, hogy e munkásság 5830 2| ezen a fölöttébb szomoru szertartáson. Nekem eszembe jutott az 5831 12| fiatalemberre...Paloznaky szertartásosan meghajolt, aztán dobogó 5832 3| édes csengéssel röppent szerte a girandoleok, a zöldterítős 5833 1| aki nem adja tizenkét teás szerviszért, hogy olykor egy pillanatra 5834 9| eláll bele. De most már szervusztok, gyerekek...~ ~Dömjén doktor 5835 9| hogy a méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan 5836 7| hogy az ilyen cégektől szerzi meg potom pénzen a holmijait.~ ~- 5837 7| volna, megindult aláírást szerző kőrútjára. Az asszony és 5838 15| primadonnákat és hősszerelmest szerződtetett és az „Adamstowni Harcikürt” 5839 8| százezer példányban röpködött szét Európa minden részében. 5840 13| görög kiáltás, elemeire szétbontva, körülbelül ezt jelentette: 5841 1| van alkalmam arra, hogy a szétszórt virágos, tengerzöld párisi 5842 11| mint Egyiptom évezredes szfinxei...~ ~A jogtudorok helyeslőleg 5843 11| titokzatosabb az egyiptomi szfinxeknél...~ ~ ~ 5844 1| csirkeáruló asszonyokat szidja, akik az ebédünket, nyers 5845 12| a tengeren égő, aranyos szikrák táncolnának.... De Paloznaky 5846 11| az ajkát, majd félelmetes szilárdsággal így szólott:~ ~- Akár magától 5847 5| kis zsákocskákban aszalt szilva, kávé, dió támaszkodott 5848 1| szempontjaiból kizárólag csak a főtt szilvában van némi eltérés; az erősebb 5849 1| szárnyas mellé nem eszik szilvabefőttet, mint az interlakeni table 5850 1| átengedni az elsőséget a főtt szilvából... A főtt szilvát természetesen 5851 8| realizmustól. Csupa egészség, csupa szín, csupa élet. Keresztury 5852 8| ült egy rögtönzött leveles színben, ahol Berger Ignác, a falu 5853 8| vitte diadalra az istálló színeit. A grófnak melankolikus 5854 3| volt minden; a hangok és színek homálya egészen körülfolyta 5855 8| sétál az Andrássy-úton és színes turbánt aggat a Monte-Carló 5856 9| bonyodalmas furfangjának és színeskedésének. A megcsalt férjeket csak 5857 3| Az erényes hírben álló színésznő pár bizalmas sora volt ez, 5858 3| forinttal segélyez egy ismert színésznőt, ki a megközelíthetetlenség 5859 8| arányok, milyen bámulatos színezés. Nézze csak, az a sötét 5860 8| pompás kép volt, a július színgazdagsága tarkállott e nagy darab 5861 4| feltünőbb volt most, hogy a színházban ily váratlanul megjelent...~ ~ 5862 15| gőzfürdővel, népligettel, színházzal, hidegvízgyógyintézettel 5863 4| melyet a Népszínház barna színlapjai hirdettek, lipótvárosi ember 5864 4| félénk kis galambot. És a színpadon most egyszerre fölhangzott 5865 8| írták - eléri a Rosa Bonheur színvonalát, s a jockeyk mintha élnének. 5866 3| kosárszék mélyében, kezében egy sziporkázó szivarral, Nógrády a lehetőségek 5867 13| s míg a rossz ételeket szitkozódva elfogyasztották, alaposan 5868 9| ő közmondásos szénfekete szivarjai közül s derült, szinte ravasz 5869 14| hátra a bársonyszéken, s szivarozva, édes elégültséggel dörmögte:~ ~- 5870 13| hogy még jó, ha az embernek szivarravaló jut a praxisából. Mi lenne 5871 6| barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak mellett írta egész délután 5872 9| most szívjon el egy jó szivart a tudomány haladásának örömére...~ ~ ~ 5873 1| hogy nincs egyebe a címeres szivartárcáin kívül. Az Arany liliom azonban 5874 14| szunnyadó babával. Topolyi szívdobogva ismerte föl Idát, aki maga 5875 8| melankolikus érzelmek lopóztak a szívébe és egy meleg könnyet törült 5876 3| Azt hiszem, Gitta, a szíved mostanában meglehetősen 5877 13| frátere volnék, ha az érző szíveket a szent cél érdekében nem 5878 1| békéjét csöpögteti csalódott szívembe... A savanyuvizes kút és 5879 1| ilyen apró figyelmességek a szívemet megdobogtatták (decemberben, 5880 8| Döntő pillanat, Al-Mandsid szívére tette a kezét és egy szent 5881 7| mintha Isten tudja, miféle szivességet tennének azzal, ha a nevüket 5882 2| azért, hogy neked olyan jó szívet, erős akaratot adott; mert 5883 2| anyádra, édes fiam, mert az ő szívével senki, senki sem fog többé 5884 3| arra szolgált, hogy Margit szívfájdalmat kapjon azért a kincsért, 5885 9| fölösleges szóbeszédet; most szívjon el egy jó szivart a tudomány 5886 13| stréber hiúságát, önzését, szívósságát, furfangját épp úgy a maga 5887 3| elragadtatva, egy gyermek szívósságával könyörgött az öreg úrnőnek, 5888 13| kapualjakból szedtek föl, szívtelen és gonosz anyák kicsikéi, 5889 5| megszólalt egy hang a benső szoba sötétjében:~ ~- Enyvet nem 5890 12| hosszat száguldott föl s alá a szobában, aztán kimerülten, káprázó 5891 3| földre.~ ~- Rögtön ki ebből a szobából!~ ~Cigarettáját meggyujtva, 5892 2| hosszu téli estéken, amikor a szobádban teát főzesz magadnak a kis 5893 12| a harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel 5894 11| sötét daccal zárta magára a szobája ajtaját. Mikor az édesanyja 5895 9| távozott az asszisztensek szobájából, de az ajtóban még egyszer 5896 6| túltesz a regényírókén, akik szobájuk négy fala között szegényes 5897 13| kéjesen pihegtek, míg a tiszta szobákban néhány fehérfőkötős apáca 5898 9| Pedig jó lesz végezni a szobákkal, mert estére vendéget hívtam.~ ~- 5899 7| Csöngessétek föl a szobaleányt és hozassatok be négy csésze 5900 11| nem ajánlom neki, hogy a szobámba tolakodjék...~ ~Bognár egész 5901 3| éjjel, amikor a leánykori szobámban fölébredek. De, fájdalom, 5902 2| öreg hölgy, nagynénje, a szóban forgó úrnak, nagy, gömbölyü 5903 9| Egyébként hagyjuk a fölösleges szóbeszédet; most szívjon el egy jó 5904 12| udvarhölgyének, aki viszont a szoborként álló komornyiknak int... 5905 8| ebédelt a piktorokkal és szobrászokkal, akik a német művészvárosokat 5906 5| állványokon, s a plafondra szögzött képen kéjesen szürcsölte 5907 6| érzi magát, miként a fákon szökellő mókus, s ezer változatát 5908 1| az ő borzadalmas tengeri szörnyein, mint Zsámboky a lágyan 5909 7| Lázár mellé. A nábobnak szörnyü jókedve szottyant s éjfél 5910 9| gyermekszobában éppen zsúrt tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen 5911 7| születésnapját, és a Margit rövid szoknyája se bolondíthatja soká családunk 5912 3| kilenc órakor a szállóbeli szolga a következő levélkét adta 5913 4| a vörös attilás színházi szolgák, a kaszinó széles karszékein 5914 13| is nemes és nagy célokat szolgál, habár a földi elme az örök 5915 9| jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár úr, szolgálatára, - szólott ki egy fiatal 5916 7| akik még az eféle apró szolgálatot is megtagadják. Akár hiszi, 5917 2| kocsis, aki még apádat is szolgálta, alig lát már a szemeivel, 5918 6| átvirraszthatja. Néven tudja szólítani az éjjel valamennyi alakját: 5919 13| egyszerüen csak méltóságos úr-nak szólítják. A két notabilitás köré 5920 7| házmesterné méltóságos asszonynak szólított) egy kalarábé nagyságú kantalup-dinnyét, 5921 14| kapacitás nevét, ki tegezve szólította meg, vagy karonfogva ment 5922 12| köztünk valaha? És vajjon mit szólna a fehérhaju fenséges asszony, 5923 3| parfumeje. Távolról hegyek és szőlők látszottak ide s egy-egy 5924 13| fölszárította a könnyeit.~ ~- Mit szólok? Azt mondom, hogy ez a jótékonykodás 5925 3| szandolin közeledett. Távol, a szőlőkben, virrasztó tücskök ciripeltek 5926 15| mulatságról, nyugodtan így szólottak magukban:~ ~- Elvégre holnap 5927 7| A vacsora alatt nem szóltam a dologról senkinek, de 5928 15| gyermekeim?... Hát miért nem szóltok? A jövő vasárnap megtartjuk 5929 1| decemberben, magunk közt szólva, huszonhat éves leszek), 5930 8| rekkenő melegségét. Néhány szomjas arató zsíros kalapban ült 5931 7| francia pezsgőt szerető és szomjuhozó családjának. Azt lehetne 5932 3| szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága látszott; mindezek a gömbölyü, 5933 3| átengedi magát a vágyainak, a szomjuságának, a szerelmi érzékei föllobbanásának. 5934 2| igazán, édes fiam, miért szomorítasz bennünket ennyire? Ha egyszer 5935 11| megvígasztalod...~ ~Bognár ezalatt szomorúan botorkált a budapesti vendéglőkben 5936 2| Czirus kutya, az öreg Árkoss szomszéd, aki mindig fur-farag, a 5937 2| kérdezd, hanem azt a sok szomszédbeli léhűtőt, akik sohasem voltak 5938 3| törvényszéki elnökné volt a szomszédja, folyton egyik tárgyról 5939 2| aki nem is érintkezik a szomszédjaival. Igy hát nekünk most nem 5940 5| mindenki, mely még a látogató szomszédokra is elragadt.~ ~- Kérek egy 5941 1| lenne Feisthammer úr, aki a szomszédunkban virágzó üzletet tart fönn, 5942 14| színe elé, a polgármester szónokolni fog s ő leereszkedőleg kezet 5943 3| egy reggel, a hálószoba szőnyegén, egy ibolyaszínü levélkét 5944 12| márványlépcsőket nehéz, bolyhos szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre 5945 10| akadályozta meg a varrónőket, hogy szorgalmas méhekként dolgozzanak a 5946 8| völgybe, s délelőttönként szorgalmasan dolgozott. Egy kollégája 5947 3| miért? - ez időben különösen szorgalmazni kezdte a válópört, amelyet 5948 14| s ő leereszkedőleg kezet szorít a küldöttség minden egyes 5949 6| eresztett s jóságosan a keblére szorított, mikor a zöld asztalnál 5950 3| várakoztak. Margit melegen szorította meg a professzor kezét és 5951 11| Aradra. A mama boldogan szorongatta a kezemet, - a mamák nem 5952 13| Mert a gazdag gyermek nem szorul a szanatórium jótéteményére; 5953 10| ha az én Tildám ilyenre szorulna egyszer! Arra várjon csak, 5954 13| invenció és élelmesség is nem szorult volna belénk a haszontalan 5955 7| kell mutatnunk, hogy nem szorulunk meg pénz dolgában. Erre 5956 3| poezisről s több egykoru verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu 5957 7| nábobnak szörnyü jókedve szottyant s éjfél felé az egész asztalt 5958 6| Korunk Tükré”-re. Nekem szükségem van rá, mert ebből fogok 5959 7| hatezerkilencszáz és hatvan forintra van szükségünk.~ ~- Tavaly mennyi hiányzott, 5960 5| üzenetét:~ ~„Édes, drága szüleim! Csak egy szót, egyetlen 5961 5| jó fiu minden krajcárt a szüleinek küldött, melyet a költségvetésében 5962 2| Mindenki ott volt, aki áldott szüleiteket szerette s mindenki résztvevő 5963 2| régi képet, ahol szegény szüleitekkel együtt vagytok levéve, s 5964 7| megünnepelte huszonkettedik születésnapját, és a Margit rövid szoknyája 5965 3| Dr. Zimonyi Lajosné, született Gerson Margit fáradtan dőlt 5966 1| legény és ha véletlenül úrnak születik, most az egész környék bolondulna 5967 13| egy bűnös óra emlékéből születtek... Jóízüen, kéjesen pihegtek, 5968 2| konyhánknak még szegény szülőid életében olyan híre volt 5969 7| előbbi operettmelódiát, míg szülőik megint hánytorgatni kezdték 5970 12| Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok? És rám ismerne-e 5971 2| földbirtok, ami az életre is szűken ad. Pedig ez a kis leány 5972 5| szegény papa valóban édesen szunnyadt a fogyatékos dívánon; a 5973 1| mint egy margitszigeti szunyognak. De hangom nincs - és így 5974 8| kiállításon végigment, szemet szúrt valahogy a Döntő pillanat 5975 9| fölszisszent.~ ~- Csak nem szúrtam meg a homlokát, - szólott 5976 3| Nógrády, aki a fiatal asszony szűzies szépségét most is gyönyörködve 5977 12| ezüstveretü asztalt, s egy nagy tablettán fölszolgálta a villásreggelit: 5978 7| valami polgári ruhában levő tábornok. A sors, fájdalom, e kitünő 5979 8| gyermekbálon egy hétéves tábornokkal táncolja a keringőt - föltünést 5980 12| egy szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most ugyancsak nem 5981 3| nénjével:~ ~- Nos, még mindig tagadunk?... Azt hiszem, Gitta, a 5982 2| régi dolgozószobája, a mi tágas nappalink, a kékvirágos 5983 14| irodalmi társulat azonnal tagjául választotta. Mindez fölöttébb 5984 14| küldöttség minden egyes tagjával. Biztosra vette, hogy Ida 5985 12| képviselői közül, meglehetősen tágra nyitotta a szemét, mikor 5986 3| visszatérnek a távol napkelet tájairól. Margit, aki világos esernyőjét 5987 1| granáriumba, amit itt, kedves tájszólással, nyaralónak hívnak...~ ~ 5988 5| Papának vettem egy monogrammos tajtékpipát, de azt nem zárhatom ebbe 5989 2| kanyargós patak, meg a vén Ulrik takács, a majorság, a nehéz batárok, 5990 7| kölcsönért fog fordulni a takarékpénztárhoz, a harmadik azt állítja, 5991 11| név dacára egy közönséges takarékpénztárnál dolgozott), mindennapos 5992 11| időben kapott szabadságot a takarékpénztártól s a derék ifju legelőször 5993 5| s a két leány kivonult a takaréktűzhely mellé, a nagy lúgos vajdlinghoz, 5994 10| A mama, akit az egykori takarmányliferáns egy női kalapüzlet keskeny 5995 3| hangsúly nélkül szólt:~ ~- Takarodjék innen!~ ~S mikor Zimonyi 5996 13| megbillenti, bőségesen helyet talál a többi kórházban, amelyet 5997 9| Darwin a ködös, bizonytalan találgatás. Tizenöt hosszu éve keresem 5998 1| legalább akad, aki szépnek találja, - mert ha van egy csöpp 5999 13| fődolog, hogy valami új ideát találjunk, amely az emberszeretet 6000 4| már hetek óta rendszeres találkái vannak a hugával.~ ~Fölkereste 6001 11| nyakamba? Azt hiszem, nem igen találkozik férfi, aki e rejtélyt megfejteni 6002 11| elfogadható magyarázatot találni. Kata, akit zaklattam, vegzáltam 6003 11| frátert még egyszer itt találom, lehajítom a lépcsőkön.~ ~- 6004 2| jól záródó bőrtárcájában találtak, úgy látszik, csak az utolsó 6005 2| nevü fiatalember zsebében találták, aki négyezer forintot sikkasztott 6006 8| annyit sem adott többé a talentumára, mint egy pitykegomb. Ugy 6007 6| fanyalodtam, amihez a legtöbb talentumom van, s amihez a képességemet 6008 7| Nemsokára a konyha is talpon volt, a szobaleány álmos