IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A selyemruha Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6009 13| gúnnyal válaszolt a kartársa támadására, Koppány doktor pedig ironikus 6010 7| így hívták a derék család támaszát - a jelzett névsort végigolvasta, 6011 5| meg, az ajtó küszöbének támaszkodva.~ ~De Róza, az ifjabbik 6012 5| azért mégis csak a felesége tanácsai után indult, s a bevásárlások 6013 3| Páris felé, a honnan, az ön tanácsát követve, Deauvillebe utazom 6014 2| Milike s én már hetek óta tanácskozunk, mi mindent pakoljunk abba 6015 3| azt fogom tenni, amit ön tanácsol. Minden öntől függ. Majd 6016 3| szólt Margit.~ ~- Az én tanácsom, - mondotta Nógrády egy 6017 13| embert is, akik a titkos tanácsosi méltóságra pályáztak. Az 6018 1| csirke árából más rendezett tanácsu városban emeletes sarokházakat 6019 9| álmodik! - szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? 6020 9| örömmel, tanár úr, - szólott a tanársegéd hajlongva.~ ~A vén anatómus 6021 9| falán. Aztán átsétált a tanársegédek pavillonjába, s hangosan 6022 9| közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, a híres anatómust, dícséret 6023 9| izgatottan várták híres tanárukat, élénken tünődve afölött, 6024 6| képességemet néhai főtisztelendő tanárunk, az öreg Vojtik Kol. József 6025 2| leány fölnevelkedett. Most tánciskolába jár a Pap Sámuelék kuriájába, 6026 8| egy hétéves tábornokkal táncolja a keringőt - föltünést keltett 6027 1| adna, az asztal tetején táncolna vagy reggelig énekelné a 6028 12| tengeren égő, aranyos szikrák táncolnának.... De Paloznaky kihúzza 6029 9| dolgot művelt: fütyörészve, táncoló lépésekben távozott a klinikai 6030 10| dacára alig jutott néha táncosa a kaszinói bálokban.~ ~Tornallyainé, 6031 2| mi a becsületes neve?) tanítgatja táncolni az egész környék 6032 12| nagyherceg őt nevezte ki tanítónak Emma hercegnő mellé. Egyúttal 6033 12| garnizonban szolgált, magyar tanítót keres a kis leánya, Emma 6034 12| vegyüljön? Mit fog szólni a kis tanítványa, ha meglátja? Néhány percig 6035 12| bemutatták Emma hercegnőnek, a tanítványának. Az első találkozás a vörös 6036 12| nyitotta a szemét, mikor bájos tanítványával először találkozott. ... 6037 3| kényszeríti és agyonlövi. Az új Tantalusnak ajkai előtt volt a boldogság; 6038 2| csak, mint búsulunk én és a tanti! Azt mondom, Gyurkó, ne 6039 2| hozzátok, szegény, jó, öreg tánti s kis Milikém ott a kerekmonostori 6040 2| édes fiam! Szerető, öreg tántid: - Katalin.”~ ~„Én is, így 6041 2| illik az, a te öreg, hűséges tántidat ennyire elfelejteni? Hát 6042 2| megvédelmezne előttem. „Óh, tantikám, higyje el, sokat gondol 6043 2| előtted semmit sem számít, tántikám?” Oh, igen, igen, nagyon 6044 2| most odahaza az én jó, öreg tantim?” S aztán élénken elképzeled, 6045 2| engem, elbizakodott, öreg tantit kérdezd, hanem azt a sok 6046 13| tisztelt olvasó, aki föntebb tanúja volt a Koppány doktor éjjeli 6047 13| hatalmunknál fogva ezennel tanujává tesszük annak a csöndes 6048 13| melyről nyomorgó egyetemi tanulmányai közben annyi éjszakán át 6049 13| hogy hosszabb külföldi tanulmányútra indult, ügyesen fölhasználva 6050 7| rögtön levonta az esetből a tanulságot.~ ~- Látjátok, hogy a komoly 6051 10| csodálatos könnyüséggel tanult és amikor egy-egy jótékony 6052 6| ebédlőjében derítse kedvre a tanyai embereket. Bízvást elmondhatjuk, 6053 4| Leopold kíváncsi közönsége tanyát ütött.~ ~Mindenki tudta, 6054 1| valamint temérdek pohárral, tányérral és egyéb porcellánnal látja 6055 6| Mikor lefeküdtem (akkor Tanzenbergernél laktam, aki a negyedikig 6056 3| pongyolája, mely puhán, tapadón folyta körül a fiatal asszony 6057 3| hogy egy vincellérfiu egy taplóbőrü csacsit hajt föl a hegyi 6058 3| kipirulva, nehéz léptekkel taposva a korzó megfagyott aszfaltját. 6059 10| hangversenyen zongorázott, oly tapsvihar tört ki a vidéki kaszinó 6060 8| krónikussá vált, egy epés tárcában kijelentette, hogy magyar 6061 8| művészvilágban, ötven sort szentelt tárcájában a Bálkirálynő-nek, s ezzel 6062 8| híres képbíráló vasárnapi tárcáját elejétől végig a Döntő pillanat-nak 6063 3| ami e szemeszter egyik fő tárgya volt) minden asszonyában, 6064 14| ciflizett a délutáni kapuciner tárgyában. Egy szürkekabátos, sanda 6065 3| pillantásába. Mindenféle közönyös tárgyak felől csevegtek jó darabig, 6066 3| minden délutáni társaságban tárgyalás alá kerül s melyről egy 6067 7| kellemetlen diplomáciai tárgyalások játszódnak le otthon a szakácsnő 6068 4| mindent meglát, egyszerre tárgyalni kezdte a friss pletykát 6069 3| szomszédja, folyton egyik tárgyról a másikra ugrált, mert lehetetlen 6070 4| nagy karjelenetei közt, a tarka csoportok hullámzásában, 6071 8| a július színgazdagsága tarkállott e nagy darab vásznon és 6072 11| önérzetével foglalta el helyét a tarokkasztalnál. De mivel az olvasók közt 6073 14| az ügyvéddel, ki a bikás tarokkpartiek legyőzhetetlen tekintélyeképp 6074 3| sohasem bocsátkozott olyan társalgásba, amelyben kétértelműségek 6075 1| sorokat írja. Juliska, a társalkodóném, már előbb észrevette ezt, 6076 13| susogta aztán mosolyogva a társának.~ ~A kétkedés angyala egy 6077 3| vacsorázó-terraszon nagy társaság volt körülöttük s folyton 6078 3| táján anyja s Ágnes huga társaságában Margit Abbáziába utazott, 6079 3| találta az elvált asszony társaságát. Nógrády, akinek egy törvényszéki 6080 4| mindenki, aki a budapesti társaséletet számon tartja, okvetlen 6081 14| két leghíresebb irodalmi társulat azonnal tagjául választotta. 6082 15| lóversenyről másnap öblös társzekerek vitték haza a fogadási objektumokat...~ ~ 6083 1| szomszédunkban virágzó üzletet tart fönn, s nagyon csinos karlsbadi 6084 14| omnibuszkocsis előzékenyen tárta föl a rozoga bárka ajtaját:~ ~- 6085 13| szanatórium megalapítójáról tartalmaztak megbízható adatokat.~ ~- 6086 1| embert, - mert, ha kedvük tartaná, úgy látszik, hogy ezt is 6087 12| gyakorló füzetet a szeme elé tartanám?~ ~Az öreg ember sokáig 6088 5| szükséges. De én pipákat nem tartanék a helyedben...~ ~- Oh persze, 6089 14| ütötte a kalabriászt, itt-ott tartliztak, piketiroztak, az egyik 6090 14| a szállodában, délutánra tartogatván meg a legfőbb hatást, amikor 6091 1| atlaszpaplant, mert attól tartok, hogy a hegyek szelleme 6092 11| úgynevezett ideges asszonyok közé tartozik. És mégis: a feleségem múltjában 6093 3| a nagy melegek beálltáig tartózkodni szándékoztak. Nógrády csaknem 6094 8| kifejlődött kórképek közé tartozott, egyszerüen megurazta Kereszturyt, 6095 6| céltalan tengődés tovább tartson. Ime most újra elibém kerül 6096 3| órai pokolért el tudnád taszítani magadtól? Végre is, ha ez 6097 15| igazi jelét, mikor 1885 tavaszán várost alapított a texasi 6098 11| este, Kata ötszázszavas táviratban kért bocsánatot a tegnapi 6099 3| engesztelhetetlenül.~ ~„Határozatod felől táviratilag értesíts.~ ~Férjed: Dr. 6100 11| Kata pedig másnap hosszu táviratot intézett az elbúsult Bognárhoz. 6101 2| jó, hűséges lelkek ott a távolban: álmodhattátok-e valaha, 6102 3| asszonyok ingerlő parfumeje. Távolról hegyek és szőlők látszottak 6103 3| szemeiben.~ ~A nagy, messze tavon rejtélyes árnyékok mozogtak, 6104 14| Isten áldja, - mondotta, - távoznom kell!~ ~Kifizette számláját 6105 4| felek mégis sértetlenül távoztak.~ ~Nem békültek ki s az 6106 2| miközibénk, - mintha sohasem távoztál volna el. Oh, ha szegény 6107 1| fiu, aki nem adja tizenkét teás szerviszért, hogy olykor 6108 7| szemmel terítette föl a teázó asztalt, s Komlósi papa 6109 6| Lénárt harmincezer férfiút tegez a székesfőváros vámsorompóin 6110 1| pohár sört? Még jó, hogy nem tegezik az embert, - mert, ha kedvük 6111 14| Néhány kiváló személyiség tegezni kezdte s régibb barátai 6112 14| országos kapacitás nevét, ki tegezve szólította meg, vagy karonfogva 6113 14| végig a főváros utcáin.~ ~- Tegnapelőtt volt, hogy az államtitkár 6114 11| legyen hát magának esze és tegye jóvá, amit ő oktalanul elrontott. 6115 13| amikor a hazámba visszatérek? Tegyük föl a legkedvezőbb esetet: 6116 7| öregnek tizenötezer hold tehermentes földje van a Bánátban...~ ~ 6117 3| elhamarkodva, mert sohasem teheted jóvá. Engem, aki annyira 6118 4| is meglágyulna, mert nem tehetne egyebet. Hiszen a saját 6119 12| Majd megpróbálom, hátha tehetnék valamit kegyedért... A piemonti 6120 2| méltányolva, dícsérve a tehetségedet; most egy pompás csutorát 6121 8| mint a saját művészetére és tehetségére.~ ~Az első föllépés kitünően 6122 7| éppen azzal mutatja meg tehetségét, hogy az ilyen cégektől 6123 13| fehérfőkötős apáca virrasztott a tejüveges lámpa alatt.~ ~- Nos, mit 6124 2| azt a meleg posztókendőt tekergesd a nyakad köré, amit még 6125 14| tarokkpartiek legyőzhetetlen tekintélyeképp szerepelt a hazai évkönyvekben.~ ~- 6126 7| Komlósi úrnak bizonyos tekintetben furcsa, de igen érdekes 6127 1| menyasszony, a kékszemü, derült tekintetü magyar tó... Juliska most 6128 2| a füleimbe: hogy vajjon tekintgetsz-e már sokat valakinek a szemébe, 6129 3| asszony csillogó szemei közé tekintve aggódó hangon folytatta:~ ~- 6130 11| anyucikám... hát holnap akár telegrafálok neki, hogy jőjjön értem...~ ~ 6131 11| tegnapi viselkedéseért. A telegrammban hálásan emlékezett meg jóságomról, 6132 14| annyinak tartották, mint a telekkönyvvezető fiát, aki a falusi segédjegyzőségből 6133 2| mérges porosz gazdatiszt telepedett le, aki nem is érintkezik 6134 3| küldött az adriai tenger bájos telepére, tele poézissel és rajongással 6135 7| éjfél felé az egész asztalt telerakatta tokaji borral. Pasich sohase 6136 1| hetvenhárom éven át ugyancsak teleszedhette magát minden jóval, most 6137 13| hála az egeknek - nem teljesült be: Karakó doktor az angolkórosok 6138 1| átfolyó csermelyt) ha nem telnék egy kis mulatságom abban 6139 5| keményítővel, börzsönnyel teltek meg, fekete cukorsüveg-gulyák 6140 15| anglikán és a katolikus templomban mondta fölváltva a szentbeszédet. 6141 10| eljegyzését.~ ~Októberben, mikor a templomból hazatértek és Tilda az úti 6142 15| anglikán, katolikus és zsidó templommal, egész sor pompásan fölszerelt 6143 8| intéző körök közönséges templomrablók, akiket Uj-Kaledóniába kellene 6144 9| be, Szénás doktor gyors tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike 6145 8| Keresztury egész nap ott ténfergett a Műcsarnokban, nehogy a 6146 12| úgy rémlik neki, mintha a tengeren égő, aranyos szikrák táncolnának.... 6147 1| kétségtelenül az övé; és Cervera tengernagy aligha állt valaha annyi 6148 12| körül, mely a verandát a tengerparti napsugártól védte, naphosszat 6149 3| a naptól már a mosolygó tengerparton fog elbúcsuzni, a kikötőváros 6150 6| az emberek ostobaságából tengeti szégyenletes egzisztenciáját. 6151 6| bűn, csakhogy a céltalan tengődés tovább tartson. Ime most 6152 2| leányt meglátnád! Fogadást tennék, hogy nem ismernéd meg, 6153 7| tudja, miféle szivességet tennének azzal, ha a nevüket a váltóra 6154 5| olyan nagyon! Szóljon neki a ténsasszony, hogy ne haragudjék!...~ ~ 6155 13| Koppány doktorral, annyi tény, hogy az élelmes ifju nagy 6156 15| annak kell minősítenem azt a tényt, hogy a Prairie csillaga 6157 9| itélkezésteket vezette? Csupa teória, csupa üres, légbemenő semmiség. 6158 10| csakugyan van valami az öröklés teóriájában, mert a leányban, a gondos 6159 10| zongorajátékát, a leány hidegen tépegette a papirmandulák vékony héját.~ ~- 6160 6| osztályt, mely elvileg nem tér nyugalomra, amíg a kakas 6161 9| tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike kisasszonyt, Dömjén 6162 12| termekbe, s a tanító remegő térdekkel nézett utána az összehajló 6163 6| hátha nyilallás áll be a térdembe, s nem lesz meg többé a 6164 6| mellett ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó hasábokat, 6165 5| hiszen szépen volnék, ha tereád hallgatnék...~ ~De azért 6166 8| napsugár belopózott a nagy terem üvegfedelén. Mindenki boldog 6167 9| egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike kisasszonynak, 6168 3| megnyugodnál? Ezt az édes teremtést, akit imádsz, vezethetnéd-e 6169 13| erejére. A Gondviselés azért teremtette a szerelmet, hogy az emberiség 6170 13| konkurrencia immár ezen a téren is oly nagy, hogy még jó, 6171 7| állítja, hogy a felesége válás terhe alatt tiltott meg neki mindenféle 6172 3| szobaleány, aki ozsonnához terített, ki- és bejárt edényekkel, 6173 7| szobaleány álmos szemmel terítette föl a teázó asztalt, s Komlósi 6174 4| csillapodjék. Ugyan Sárika, hát térjen magához. Értsen meg, a közös 6175 1| ember egyszer azt a hírt terjesztette el, hogy sohasem látott 6176 12| rohtmühleni kastély vörös termében s gyöngyszínü cilinderét 6177 3| akadémia sárgafüggönyös kis terméhez, mint az akadémikus urak 6178 9| szenzációt keltett a klinika termeiben és az orvosnövendékek izgatottan 6179 12| léptekkel visszavonult a belső termekbe, s a tanító remegő térdekkel 6180 2| hogy az, a te korodban már természetes volna? Nem is hiszed, hogy 6181 1| csak nem lehet ehhez képest Természetnek mondani.~ ~Ha ilyen elismerőleg 6182 5| gyalulgatta. Mert Timár-papa a természettől gorombább volt a pokrócnál, 6183 3| főváros ez ismert szépségének termetére) s közönyösen így szólt:~ ~- 6184 3| fiatal asszony királynői termetét. Éjfekete hajában, mely 6185 15| rendez lóversenyt, át fogunk térni a linchelés mezejére...~ ~ 6186 3| Nógrády együtt ültek a villa terraszán, mely előtt, a virágágyakban, 6187 3| pálmák közül, a Villa Zanze terraszáról, Zimonyiné több ízben írt 6188 3| gyönyörüség: itt ülni a nyitott terraszon, s ez aranyszegélyü, vékony 6189 3| vissza.~ ~Március vége felé tértek vissza Abbáziából s már 6190 11| hogy: tessék. Kata nélkül tértem vissza Budapestre, azzal 6191 3| hanem örökre. Ez ösvényre térve, mely a férjem házába vezet, 6192 12| a gondviselésnek miféle tervei vannak velünk? Ha a sors 6193 3| kijelentette, hogy a neje tervét sohasem fogadja el. Vágyától 6194 5| szatócsboltba, s végtelen pletykák, tervezgetések indultak meg a látóhatár 6195 3| professzora esténkint azzal a tervvel foglalkozott, hogy Zimonyit 6196 12| Paloznaky Mihály délelőtt a térzenénél hallotta az ujságot, mely 6197 12| hercegnő a verandán ült, a térzenét nem hallgatta más, mint 6198 13| hatalmunknál fogva ezennel tanujává tesszük annak a csöndes monológnak, 6199 9| hosszu éve keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a 6200 6| csakugyan látja-e valaki a testi szemével... Aki lapot akar 6201 6| szentkorona országaiban testi-lelki jópajtásai száma okvetlen 6202 1| nappal az önkéntes~ tűzoltó testület bálja után.~ ~...Ha eszembe 6203 3| kisasszony pajkos szemei teszik oly állhatatos vendéggé. 6204 7| előtt gyáván megszökik. Ugy tesznek, mintha Isten tudja, miféle 6205 9| rakni a székeket az asztal tetejéről és csinál majd annyi helyet, 6206 12| gondolta:~ ~- Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes belém, 6207 10| választás lenne, ha a kisasszony tetszéssel fogadná ezt a legújabb pályázót.~ ~- 6208 12| Sőt Paloznakynak úgy tetszett, hogy amikor óra végeztével 6209 2| a szemébe, s hogy vajjon tetszik-e már valaki feltünően, a 6210 12| végre elszánja magát, hogy a tettek mezejére fog lépni... A 6211 1| embertársunkat boldoggá tettük.~ ~ ~ ~Magyar-Berény, mikor 6212 15| is kimeríthetne, alaposan téved; mr. Ralph Adamsonnak még 6213 9| hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~ 6214 3| a lelkem egy az önével; tévedtem, ön sohasem tudna engem 6215 1| szerencsére... Piruljatok el ti fehér lapok, amikor nevét 6216 10| hiszen, szép volna, ha az én Tildám ilyenre szorulna egyszer! 6217 7| felesége válás terhe alatt tiltott meg neki mindenféle aláírást. 6218 5| fenyődeszkákat gyalulgatta. Mert Timár-papa a természettől gorombább 6219 6| olvasni, hát válogathatsz a „Times”-től a „Bodrogi Hírharang”- 6220 7| amíg belülről gyertyát és tintatartót nem hoztak ki, - s ott künn, 6221 15| csillagát valaki véletlenül tintával öntötte le... azt gondoltam 6222 8| Oh, szent Rubens és Tintoretto, micsoda végzet: naphosszat 6223 14| haszontalan embereket a lába alá tiporhatja, ha kényszeríti őket, hogy 6224 7| őszbeborult fürtök öveznek, tipusa az úgynevezett becsületbírónak. 6225 10| hogy szeptember elején egy tiszamenti gyógyszerész fog vendégképp 6226 7| Mindenekelőtt jőjjünk tisztába a toalett kérdésével. Önnek 6227 5| mama a kötényével törölte tisztára a mérleget, a papa kétszer 6228 14| megszünése, a becsülés, a tisztelet, mellyel most mindenünnen 6229 1| megnyerte a livornói herceg tiszteletdíjait, aki előtt I. Albert, a 6230 12| jövendőbeli magyar tanító tiszteletdíját. A kastély balszárnyában 6231 10| Egy vasárnap csakugyan tiszteletét tette a gyógyszertáros. 6232 7| bolondíthatja soká családunk tiszteletre méltó barátait. Ha azt akarjuk, 6233 3| hajlott sasorra s fehér, tiszteletreméltó koponyája. Egy öreg, eleven 6234 3| mondotta a bicegő postaszolga tisztelettel.~ ~Egy apró, sárgábajátszó 6235 9| tudja. Azt mondják, hogy a tisztes öreg úr nyolcszáz tengeri 6236 7| nagy baj. Hiszen Ella, - tisztesség nem esik mondván - már megünnepelte 6237 15| sikkasztó ült, a főjegyzői tisztet egy jubilált gyujtogató 6238 9| itt még mindig a reggeli tisztogatás járja! Pedig jó lesz végezni 6239 9| dörmögte:~ ~- Nincs rosszabb a tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia 6240 7| kisebb biztosító-társaság tisztviselője. A külsején ez nem igen 6241 5| az Isten velem van, hogy titeket sem hagy el, ha bíztok benne. 6242 13| az angolkórosok ügyvezető titkára lett (3200 forint és lakás), 6243 8| törült ki a szeméből. A titkárához, aki az oldalán baktatott, 6244 8| diadalmasan.~ ~Megbizást adott a titkárának, hogy a képet vegyék meg 6245 3| talán, de mindegy, kimondom titkolódzás nélkül: e fürdői zaj, fényüzés, 6246 13| két nagy embert is, akik a titkos tanácsosi méltóságra pályáztak. 6247 12| toronyszoba csöndjében, titokzatos, meglehetősen érthetetlen 6248 8| kavargatta a forró grogot, s titokzatosan szólt a fiúkhoz:~ ~- Ezt 6249 5| ez a fölösleg alig rúgott tíz-húsz forintra havonkint; de Vági 6250 5| Zsuzsánna útját is kiadta, aki tizenegy esztendeig aludt a konyhabeli 6251 1| aztán valami!... Kilenctől tizenegyig reggelizünk és így mégis 6252 11| korhelykedést, már tízkor, tizenegykor bezárkózott magános hálószobájába. 6253 15| nyertes mögött, ma kerek tizenháromezerötszázhusz hosszal hagyta el valamennyi 6254 2| szembe jönne veled. Ez a tizenhatéves leány nagyobb mint aminő 6255 8| tényleg ügyes fiu volt, s tizenkettedik esztendejében zseniális 6256 3| körülbelül háromnegyed tizenkettő táján, a következő érdekes 6257 7| vagy ha jobban tetszik, tizennégyezer korona.~ ~- Igazán, nem 6258 3| Gerson Margit ugyanis tizennyolc éves korában nőül ment dr. 6259 12| találkozott. ...A hercegnő édes, tizenötesztendős baba volt, aki csillogó 6260 9| kissé fázósan.~ ~- Álmodom? Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyítja 6261 7| takarékpénztár másodiknak. Az öregnek tizenötezer hold tehermentes földje 6262 7| ünnepélyesen fölszakították, három tízes és két ötös került félénken 6263 5| hullott ki a százasoknak és a tízeseknek. A leányok egyszerre remegni 6264 15| tartott fönn Abauj-Szántódon - tízéves amerikai kóborlása alatt 6265 13| képes. A húszezer forintból tízezret megemészt az obligó és a 6266 11| megunván a korhelykedést, már tízkor, tizenegykor bezárkózott 6267 15| adamstowniak, e szavakat hallva, tíztagu küldöttséget menesztettek 6268 7| Mindenekelőtt jőjjünk tisztába a toalett kérdésével. Önnek tisztelt 6269 9| emberi csontváz különös toalettben fogadta. Egy kőkorszakbeli 6270 5| nagy nehézséggel egy új toalettet s a mama önmaga ballagott 6271 3| föl meg alá, világos nyári toalettjeikben; egy kis szőke baby nagy 6272 7| vagy tizenöt tisztességes toalettre van szüksége. Ha egy öltözék 6273 6| mulva ötszáz előfizetőt toborzottam össze a barátaim és az ismerőseim 6274 14| hozta ez a szélhámoskodó tódítás, aminőnek ők a Topolyi beszédét 6275 11| Mi az? - kérdezték többen a Bognár jogászkollégái 6276 1| brrr! Minden cégtábla a többes szám első személyében van 6277 3| pillanatra egymás mellé, míg a többiek a kapu előtt várakoztak. 6278 12| nagyherceg udvarmesterénél, aki a többiről majd élőszóval tudósítja...~ ~ 6279 3| Zimonyiné csütörtöki jourján többször összetalálkoztak ezentul 6280 15| polgármesteri székén egy többszörös sikkasztó ült, a főjegyzői 6281 12| senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok 6282 2| egész föld kerekségén nincs tökéletesebb férfiu, mint aminő te vagy. 6283 10| egy reális számoló géppé tökéletesült, s a józan leány egy üzletember 6284 6| aki fél életét mint kibic tölti el a kártyaasztalok mellett, 6285 8| főudvarmesteri hivatal, falun töltött egy egész nyarat, s ideiglenes 6286 3| szentimentális fölfogás! Hát nem töltött-e ezzel az emberrel hétszáz 6287 3| piszkosságok némi undorral töltöttek el, megvetéssel dobta el 6288 3| de egy föltétel alatt: tölts velem még huszonnégy órát, 6289 5| meg egyszerre - valóságos tömege hullott ki a százasoknak 6290 4| megkezdődött. A hangok khaotikus tömegéből egyszerre csak kivált a 6291 15| Harmadnap mérhetetlen tömegekben özönlött ki a lakosság a 6292 4| szólt Sárika elfulladva, - tönkre tesz mindkettőnket. Ezt 6293 13| Ha belehalok is, de tönkreteszem azt a svihákot!~ ~A tisztelt 6294 8| összes műveket alaposan tönkretette, a Szérüs kert-nek is szánt 6295 2| egyes mondatodhoz, mint töprengünk, okoskodunk a fölött, mi 6296 2| ránk annyit, amennyit mi töprenkedünk fölötted? Eszedbe jutunk-e 6297 8| mellől gyanus diskurzusok töredékét hallották a híres sarokasztal 6298 4| az operette egy elsuhanó töredékével kellemes hangulatot keltettek. 6299 13| tehát nem új fölfedezésekre törekszik, hanem új és hangzatos intézményeket 6300 8| félbenmaradt bankárja, mérte a törkölyt és a sligovicát...~ ~A képet 6301 5| lenne, ha komoly dolgokon törnétek a fejeteket. Ki fogom utasítani 6302 13| kegyes alapítók annyit se törődnek a szegény babákkal, mint 6303 1| aki a konyhával keveset törődöm, nem igen tudok beleszólni 6304 4| Eltünt a páholy hátterében. Törökékre, kik minden mozdulatot figyelemmel 6305 4| meglökte az édes anyját, hogy Törökné majdnem leejtette kezéből 6306 5| Timár mama a kötényével törölte tisztára a mérleget, a papa 6307 8| Illésházy-díjjal ez esztendőben éppen történelmi képeket jutalmazott, abszolute 6308 6| négy fala között szegényes történeteiket kieszelik. Ezer és ezer 6309 7| kitérés után vegyük föl ismét történetünk elejtett vörös fonalát. 6310 12| illendőségről... Nagy egek, mi fog történni, ha egyszer kijelenti, hogy 6311 3| Azok után, amik köztünk történtek, ez gyalázat! Menjen azonnal 6312 10| mama gyorsan elreferálta a történteket.~ ~- Megmondtam, hogy ne 6313 5| el!~ ~S izzadó homlokát törülgetve, Timár papa boldogan folytatta 6314 8| szívébe és egy meleg könnyet törült ki a szeméből. A titkárához, 6315 12| hercegnő, amíg a rendhagyó igék törvényeit magyarázta neki, konokul, 6316 9| bizonyossággal elárulja előttem a törvényes leszármazást. Néhány ügyes 6317 9| az átöröklés csalhatatlan törvényét, amelyhez képest a Darwin 6318 3| társaságát. Nógrády, akinek egy törvényszéki elnökné volt a szomszédja, 6319 8| lélekszakadva állt meg a kávéház törzsasztala előtt:~ ~- Hallottátok, - 6320 8| hallották a híres sarokasztal törzsvendégei...~ ~ ~Stock úr, a Monte-Carló 6321 6| délután a pointeket. Meghízott tokát eresztett s jóságosan a 6322 6| hát válogathatsz a „Times”-től a „Bodrogi Hírharang”-ig, 6323 11| ajánlom neki, hogy a szobámba tolakodjék...~ ~Bognár egész délelőtt 6324 12| vagyok...~ ~- És mit kíván tőlem?~ ~- Arra kérem, hogy a 6325 2| modern, acélból készült tollal szinte lehetetlen volna 6326 6| megmondja, úgy, ahogy az én tollamtól kitelik. Rögtön hozzá is 6327 3| uram!... A kis Zimonyiné tollas kalapját nem látom még odabenn!...~ ~ 6328 12| fürdőközönség kíváncsi rajokban tolongott az Izabella-nyaraló rács-kerítése 6329 8| emberiség megszabaduljon tőlük. A Szérüs kert-et csakugyan 6330 2| a kegyetlen sors elvett tőlünk. Milike, ha néha - elcsüggedve - 6331 9| tudományos értéke, mint a Tompa Mihály Virágregéinek, azt 6332 1| átmenetet itt egy nem tudom hány tonnás, lepkeszárnyu kutter képviseli, 6333 3| megváltoztatták a beszédbeli tónust, mikor Margit a maga derült, 6334 3| ahogy a sötét, elhagyatott tópartra leért, legelőször is így 6335 14| jöttél?~ ~- Ma! - felelt Topoly megütődve.~ ~- S hogy megy 6336 14| már belőle sok példány?~ ~Topolyit mondhatatlan düh fogta el. 6337 3| hegyoldalakban, s tréfálva, kacagva toppant be velük együtt a villába, 6338 10| de így, hogy a szegény Tornallyai több, mint százötvenezer 6339 10| patikájára! - szólalt meg Tornallyainéban a pesszimista.~ ~Egy vasárnap 6340 12| pillantással szaladt föl óra után a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott 6341 3| s egy-egy nyárilak kacér tornyocskája kivillogott a zöld lombok 6342 14| ablakából visszanézve, ahogy a tornyok, a kis erdő, a zeg-zúgos 6343 5| fekete cukorsüveg-gulyák tornyosultak az állványokon, s a plafondra 6344 12| balszárnyában kapott lakást, a torony alatt, ahonnan gyönyörü 6345 12| előadásban. ...És otthon, a toronyszoba csöndjében, titokzatos, 6346 5| egyszerre csak megcsörrent s egy torzonborz, jókedvü ábrázat jelent 6347 15| katonabandával, jockeykkal és totalizatőrrel... Mert jól tudjátok, hogy 6348 13| tornyán, aztán zajtalanul tovarepült az ezüstös éjszakában. Amint 6349 15| föl:~ ~- Nem gőzfürdő és tragédia kell a népnek, hanem bikaviadal 6350 3| sejtették, hogy az Ember tragédiájá-nak (ami e szemeszter egyik 6351 8| készült, Sylbing pedig, a trainer, gyászfátyolt hordott a 6352 1| pillanatra betérek hozzá... Vele trécselek, amíg Karolin néni az ebédutáni 6353 13| orvos helyzete bizonyára nem tréfadolog, - mondta s úgy gondolta 6354 3| nézte, a gyülés végén pár tréfálkozó szót váltott velük, s egész 6355 3| ibolyás hegyoldalakban, s tréfálva, kacagva toppant be velük 6356 4| vállalatban.~ ~Az első fölvonás tréfás sextettje alatt Keleti dr. 6357 11| megérkezett, a fiatalasszony tréfásan megfenyegette.~ ~- Rossz 6358 4| édesen bontakozott ki, a triangulum csengésétől kísérve. Mindig 6359 15| vitték ki az ápolók a nagy tribünre és a haldoklók kínos sóhajtással 6360 4| kis ariette el-eltünt a trombiták harsogó zúgásában, de megint 6361 9| mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hova 6362 10| Kiderült, hogy a Biarritz és Tsa cég minden egyes adata igaz, 6363 6| legalább megvan az a boldog tudatom, hogy a „Korunk Tükre” akkor 6364 3| hagyja ezt a gyerekeskedést! Tudhatja, hogy köztünk mindennek 6365 12| írta remegő kézzel, - mit tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy 6366 3| magad e huszonnégy órára, ne tudj semmiről s éld át öntudatlanul 6367 3| elragadtatva nézte egy darabig.~ ~- Tudja-e, - szólt aztán, - hogy maga 6368 1| viszont ugyanily biztosan tudják, hogy nincs egyebe a címeres 6369 3| önével; tévedtem, ön sohasem tudna engem megérteni.~ ~„Borzasztó 6370 3| egész világot a keblére tudná ölelni. A rendőrt, ki a 6371 3| huszonnégy órai pokolért el tudnád taszítani magadtól? Végre 6372 14| hát ezek az emberek mitsem tudnak afelől, hogy ő milyen nagy, 6373 12| magában:~ ~- Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt köztünk 6374 13| szent cél érdekében nem tudnám rövid idő alatt mozgósítani. 6375 3| világnak mitsem kell erről tudnia. Utazz ide titokban, Párisban 6376 9| Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban nincsenek mesék, barátom, 6377 13| többet ér egy garmadányi tudománynál. Az ügyes orvos tehát nem 6378 13| bizonyára csudálkozva veszi tudomásul, hogy a fiatal tanár mérges 6379 3| tele. De Ágnes bizonyára tudósabb és pajkosabb volt a lelkében, 6380 13| ujságok egy terjedelmes tudósítása: egy másik püspök - aki 6381 12| többiről majd élőszóval tudósítja...~ ~Az az ötlet, hogy a 6382 9| barátom, mert az igazi tudósnak csak egy komoly jeligéje 6383 9| aligha hisszük. Hiszen a nagy tudósoknak ősidők óta van arra joguk, 6384 3| elhanyagolt. Ők még talán mitsem tudtak felőle, de a világ már teljesen 6385 3| darabig, de jóformán nem is tudták miről van szó, s csak egymás 6386 9| konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, mi volt az a pontos 6387 13| a háztetőre (az angyalok tudvalevőleg a bádogtetőn is átlátnak) 6388 3| a szőlőkben, virrasztó tücskök ciripeltek s a víz szeliden 6389 3| hegyek mögött, a tenger tükrének irányában.~ ~ ~ ~ 6390 6| visel, amely a legvénebb tükröket megszégyeníti s még mindig 6391 3| csöndes, komoly karaktere tükröződik vissza.~ ~Március vége felé 6392 10| méhekként dolgozzanak a Tilda tündérszép kelengyéjén és az apátplébánost, 6393 13| madarakat vagy a levegő tüneményeit. Mert a gonosz ember is 6394 10| bíznám rá? Ez az eljárás úgy tünik föl, mintha féltenénk a 6395 1| szegény, magános asszonykát tünteti ki, aki e hóbortos sorokat 6396 2| ne tedd tovább próbára a türelmünket, mert megbánod!~ ~„Jőjj 6397 12| megbotránkozva.~ ~- Bocsánat, én Türk, bécsi detektiv vagyok...~ ~- 6398 3| minden bankjegyét a kandalló tüzébe dobja, filozófus és bölcs 6399 6| öregségemben levesre, meg tüzelőre való, ha a drága nyomdát 6400 3| éjszakába, mint egy nagy, tüzes, kérdő szem, amely kíváncsian 6401 8| a címmel: „Kérek egy kis tüzet.” A kép csinos volt, de 6402 15| május elsején jól sikerült tüzijátékot rendeztek (fölgyujtván a 6403 7| Pasich Lázár aláírás után a tüzilegényt vagy a sarki hordárt is 6404 1| elképzelni az olyan szegény túladunai teremtés, mint amilyen e 6405 11| úgy szeretem magát, mint a tulajdon gyermekemet...~ ~Bognár 6406 6| följövetelével kezdődik tulajdonképp az ő napja. Lénárt ilyenkor 6407 10| forintot jövedelmez és maga a tulajdonos alig töltötte be harmincadik 6408 14| fönnakadás nélkül bemondta a tuletroát, a másik hallgatva nyujtotta 6409 3| kőpart szelíd hullámverése. A tulsó parton sípolt az éjjeli 6410 8| Andrássy-úton és színes turbánt aggat a Monte-Carló új divatu 6411 8| mert szinte érzi a néző a turf izgalmas levegőjét...”~ ~ 6412 12| nyakkendőjében pedig egy gyémántos tűvel, melyben a piemonti ház 6413 7| még itthon az édes családi tűzhely mellett, - s így a költség 6414 14| hadarva kiabálni kezdte a tűzlegénynek:~ ~- Pic Cap... Licht Cap!... 6415 9| bizonyítok - és ezzel büszkén tűzöm ki a glabella-elméletre 6416 1| egy-két nappal az önkéntes~ tűzoltó testület bálja után.~ ~... 6417 5| kedveseim, a viszontlátásig.~ ~U. I. Papának vettem egy monogrammos 6418 6| is elég van még a nemes udvarházakban. De az előrelátó ember a 6419 12| kezéből. Aztán súg valamit az udvarhölgyének, aki viszont a szoborként 6420 1| éves leszek), de a herceg udvariassága mégis jól esett, mert van 6421 4| azt az időt, ami a napi udvarlásból fönmaradt. A színház piros 6422 12| cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából 6423 12| elragadtatva súgták az udvarlóiknak:~ ~- Milyen bájos még, pedig 6424 12| Severin bárónál, a nagyherceg udvarmesterénél, aki a többiről majd élőszóval 6425 12| grófnő, a kis princessz udvarmesternőjének jelenlétében. A magyar fiu, 6426 9| tanára utóbb szenvedélyesen udvarolni kezdett egy feketeszemü, 6427 5| volt és esett az eső. Az udvaron, az eresz alatt lármásan 6428 12| itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky Mihály délelőtt 6429 14| időt, midőn szülővárosa üdvözlő deputációt küld színe elé, 6430 4| A katonatisztek, akik ez ügyben segédkeztek, szigoru föltételeket 6431 14| aki egy szenzációs bukás ügyében jött meg a délelőtti vonattal.~ ~ 6432 6| renddel végzem a kiadóhivatal ügyeit, s milyen pontosan megintem 6433 10| vagyonunk lehet körülbelül?~ ~- Ügyelni fogunk, mama.~ ~Óvatosan 6434 14| közönyösen. De a feleletre nem ügyelve, szórakozottan maradt hátra 6435 13| angyalok azonban nem sok ügyet vetett a két korhelyre; 6436 13| amely az emberszeretet ügyét előbbre vigye. A nyomorgó 6437 11| Bognár ekkor valami ügyetlen kifogás kapcsán levelet 6438 8| Stock úr, a Monte-Carló ügynöke, aki a képeladásokat épp 6439 3| valami öreg képviselő, aki ügyvédi irodát is tartott, világosan 6440 4| valami kávéházban, hogy az ügyvédnek már hetek óta rendszeres 6441 5| készültek, az üzletben való üldögélés szempontjából. A leányok 6442 2| ismerős fekete bőrszékeken üldögélünk, a nagy óra bizalmasan ketyeg 6443 3| Kisfaludy-társaság valamelyik havi ülésén egy fiatal egyetemi tanár, 6444 3| kezet rázott. De a zárt ülést, mely a fölolvasásokat követte, 6445 6| nagy cserépkályha mellett ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem 6446 11| ne írjon semmit, hanem üljön föl minél előbb a vasútra, 6447 3| vége felé, ahogy a nagy ülőkosarak öbléből a vitorlások nyári 6448 15| teljes tizenkét esztendőt ültem az illinoisi fegyházban...~ ~ 6449 13| orvostudomány művelői között, azzal ünnepelte meg a kinevezést, hogy hosszabb 6450 7| vett elő. Mikor a borítékot ünnepélyesen fölszakították, három tízes 6451 12| leckeórára s mosolygás nélkül, ünnepi csendben hallgatta azokat 6452 3| a vasmű-részvénytársaság ünnepies közgyűlése után, nagy bankettet 6453 13| rendelkezett, s a miniszter, aki az ünnepről egyenesen a főrendiházba 6454 3| a villák nagyobb része üresen állt még, csak itt-ott gyomláltak, 6455 13| Azt akarod mondani, hogy üreslelkü stréberek? - vágott közbe 6456 6| egyszer a podegra belém üt... Hála a kicsi üzletnek, 6457 7| Gondoltam rá, de utóvégre nem üthetek pofon naponként öt-hat embert... 6458 7| váltóra leírják.~ ~- Miért nem üti pofon őket?~ ~- Gondoltam 6459 8| figyelembe a kenyérmezei ütközetet...~ ~A nagy kritikust, akinek 6460 14| nyárspolgár barátságosan ütögetett a vállára.~ ~- Mi felől 6461 14| néhány gazdag kereskedő ütötte a kalabriászt, itt-ott tartliztak, 6462 6| mellényzsebébe tette, korholva ütöttem a vállára.~ ~- Hát a címemet 6463 6| honfit, aki egy-két-kilenc üveg pezsgőt, ahogy ő mondani 6464 12| kinyiltak az ebédlőbe vezető üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, 6465 8| belopózott a nagy terem üvegfedelén. Mindenki boldog és elégedett 6466 5| halak húzódtak meg a tiszta üvegharang mellett, mely a sárga gróji 6467 5| élőszóra a Lőrinc írásbeli üzenetét:~ ~„Édes, drága szüleim! 6468 11| hogy lelövöm, gúnyosan azt üzente vissza, hogy: tessék. Kata 6469 11| szobájába, s amikor délfelé azt üzentem neki, hogy lelövöm, gúnyosan 6470 5| perkálruhák készültek, az üzletben való üldögélés szempontjából. 6471 5| fatálba, mely még a régi üzletből maradt fönn mindekkorig.~ ~ 6472 10| tökéletesült, s a józan leány egy üzletember kutató pillantásával nézte 6473 1| a szomszédunkban virágzó üzletet tart fönn, s nagyon csinos 6474 10| vigyázott, hogy a jelentékeny üzlettel meg ne csalják. A gyógyszertárost, 6475 7| a hinárból.~ ~- Mi kell, ugass, - válaszolta barátságosan.~ ~- 6476 8| Az volt a kérdés, melyik ugorja át előbb az utolsó akadályt, 6477 3| egyik tárgyról a másikra ugrált, mert lehetetlen volt ebben 6478 8| Két versenyparipa állt ugrásra készen a versenypálya kőfala 6479 10| gyógyszertárost is szívesen látnák ott ugyanakkor.~ ~Együtt vacsoráltak néhányszor, 6480 6| iskolatársai hálóingeit, s ugyanannyi ideje, hogy a jó fiúkkal 6481 13| a jó csillagom vezérelt, ugyanaz a jó csillag, aki nem engedte 6482 3| deauvillei express; másnap ugyanebben az órában visszatérhetsz 6483 12| hercegnőkkel fogok ülni ugyanegy asztal mellett?~ ~Másnap 6484 7| lakást bátran számíthatjuk ugyanennyibe, vagyis a fürdődíjaikkal, 6485 1| milliója van, mások viszont ugyanily biztosan tudják, hogy nincs 6486 5| megfontolás után, az előbbi hang ugyanoly komolysággal szólalt meg:~ ~- 6487 2| senkije sincs a világon) ugyanolyan nagy szeretettel, ahogy 6488 14| bácsi!... Megint költ, költ, ugyebár?...~ ~De legjobban az a 6489 7| címerünket. Az ismerőseim úgyis azt suttogják, hogy már 6490 3| fölolvasásokat követte, úgylátszik hamarosan megunta, mert 6491 2| csutorát készített, azt, ugymond, neked szánta, ha egyszer 6492 13| bóbiskolva hallgatnak végig. Uj fölfedezések? No iszen! 6493 8| közönséges templomrablók, akiket Uj-Kaledóniába kellene deportálni, hogy 6494 15| kell...~ ~Másnap azonban újabb meglepetés történt; Bálám 6495 9| megfeledkezzenek.”~ ~Az ujdonság nagy szenzációt keltett 6496 9| Budapesti Hírmondó következő ujdonságot adta ki egyik közelebbi 6497 5| papa kétszer vágta el az ujját a nagy sajtszelő-késsel, 6498 13| csak azért adták, hogy az ujságba kerüljenek, ami pedig a 6499 9| szokott. Hogy a tudós és az ujságíró mit beszéltek egymással, 6500 9| mondta neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, - a való értékére 6501 2| kanyargós patak, meg a vén Ulrik takács, a majorság, a nehéz 6502 6| tartott, hogy megkérdezze: „Az ultimót is bemondtad, öreg kutya?” - 6503 12| regényével a kezében nézegette az ultramarinkék öblöt és a leborított szárnyu 6504 5| gálickővel, szerecsendióval, ultramarinnal, babérlevéllel, keményítővel, 6505 1| volna! Talán meg is halnék unalmamban, de így!... Egy öregedni 6506 1| megjelenő képes lapban. Az unalomnak is megvannak a maga skálái 6507 3| kit e piszkosságok némi undorral töltöttek el, megvetéssel 6508 11| megsokalta a szép asszony unokabátyjának látogatásait. A fiatal rokon, 6509 11| pillantásokkal mérte végig a csinos unokafivért, majd végül így szólt a 6510 11| hazatelegrafálták. A jó unokatestvérek könnyezve búcsuztak el egymástól 6511 3| elégítette ki többé, viszonya unottnak és ostobának tünt föl előtte, 6512 13| egyszerüen csak méltóságos úr-nak szólítják. A két notabilitás 6513 9| Ne zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák a kontráikat 6514 10| illetlenül bizalmas volt az urakkal szemben és oly gyakran sértve 6515 8| Négy ezüstbányám van az Uralban, birtokaimon háromezer jobbágy 6516 12| vesztfáli herceg, a kis uralkodóház elsőszülöttje, egy huszonkétéves 6517 12| És mint a katona, aki uralkodójával szemben áll, mereven kiegyenesíti 6518 13| néma és kipusztult utcák uraltak.~ ~- Vajjon ki lakhatik 6519 3| volna. Érzékeit, melyek uralták, semmi sem elégítette ki 6520 11| fogadtam ma délelőtt az uramat... De ha te igazán úgy akarod 6521 11| hát kibékülök az elhagyott urammal... de csak holnaptól... 6522 15| menesztettek föl Adamson úrért a páholyba s mikor a városalapító, 6523 13| a reménybeli eminenciás úrhoz:~ ~- Ugy hallom, hogy az 6524 2| az iránt, hogy a fiatal urnak hogyan, mint megy a sorsa 6525 3| szívósságával könyörgött az öreg úrnőnek, hogy Margitot visszatérítse 6526 3| kötelékei alól. De ha már úrrá vált bennem e nemesebb gondolat, 6527 14| csaknem összeütközött Maywald úrral, az ügyvéddel, ki a bikás 6528 11| Kata fölemelte könnyben úszó szemét és hosszasan, melegen 6529 3| libegtette az éjjeli szellő, az úszóház felől egy keskeny szandolin 6530 3| hátán cifra propellerek úsztak a Margitsziget zöld bokorerdője 6531 3| huszonnégy órát, mielőtt útaink örökké elhajlanak. Egy nappal 6532 3| hát meg s keresse igazabb útakon a boldogságot; én azt hiszem, 6533 5| elseje körül a várva-várt utalványokkal. Sőt néha váratlanul, hónapközben 6534 6| olvasószobába, de Lénárt utánam jött, s mégegyszer megfogott 6535 7| birtokai immár csak a vacsora utáni mesékben szerepelnek, néha 6536 10| másnap Gmundenbe küldte utánuk a Tilda takarékpénztári 6537 5| törnétek a fejeteket. Ki fogom utasítani ezeket a vendégeket. Minden 6538 3| jól ezt az ajánlatot s ne utasítsd vissza elhamarkodva, mert 6539 3| S megtalálta a kivezető útat?~ ~- Igen.~ ~- Nos, halljuk 6540 13| ismeretséget arra, hogy utazása az ujságok személyi hírei 6541 7| előirányzás tehát a lakással és utazási költséggel együtt körülbelül 6542 10| következő héten Budapestre utaznak, s a gyógyszertárost is 6543 7| nyolcezerforintos váltót. Fürdőbe kell utaznom a leányaimmal és amint tudod...~ ~ 6544 14| hátra valami kereskedelmi utazóval, aki egy szenzációs bukás 6545 13| keserüen.~ ~Este együtt utaztak el a kis belga faluból, 6546 3| mitsem kell erről tudnia. Utazz ide titokban, Párisban várni 6547 4| folytatta:~ ~- Egy ilyen utcai kalandorral...~ ~Hirtelen 6548 14| ment vele végig a főváros utcáin.~ ~- Tegnapelőtt volt, hogy 6549 5| A szomszédok, a túlsó utcákból is, minden öt percben átnézegettek, 6550 3| lángra lobbantotta a vérét s utcáról-utcára kergette, mint valami hajléktalan 6551 10| templomból hazatértek és Tilda az úti köpönyegét felöltötte, a 6552 8| latifundiumra, de fájdalom, nincs útiköltségem...~ ~- Hát ha festenél valamit? - 6553 14| fölöttébb csodálatos, sőt az utóbbi időben egészen szokatlan 6554 9| fogja ismerni a szerencsés utókor és az utolsó hűtelen asszony 6555 10| pénzt, hanem negyedévenként utólag meg fogom küldeni a kamatokat...~ ~ 6556 3| egyik boltja előtt megint utolérte a hölgyeket s egész a Zimonyiék 6557 4| kegyeddel most beszéltem utoljára, arra esküszöm.~ ~Sárika 6558 3| felköszöntőt mondott, s az utolsóban már a fölszolgáló pincéreket 6559 13| nem volna, minden árva az útszélen fagyna meg, minden beteg 6560 3| V.~ ~Másnap reggel kilenc 6561 1| szeretnék haragomban... Váci-utca, Pesti-utca, sőt talán az 6562 7| ahol családjával néha-néha vacsorálni szokott, ötven forintot 6563 10| ott ugyanakkor.~ ~Együtt vacsoráltak néhányszor, együtt jártak 6564 3| Körülbelül éjfélig ültek a vacsoránál, s ez idő alatt Margitnak 6565 7| István-ban a rendes havi vacsoránk. Ott lesz a régi Sörkocsi-társaság, - 6566 12| annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy 6567 3| intim szót, a tó fölé kiugró vacsorázó-terraszon nagy társaság volt körülöttük 6568 3| ez egyen kívül, aki ezt a vad föllángolást lecsillapíthatná. 6569 3| melynek súlya alatt e gyáva vádaskodó egészen megsemmisült, halkan 6570 13| lefestem előttük. Ki nem vadászik egy rendjelre vagy egy díszes 6571 3| melyet egymáshoz intéztek, vággyal és melegséggel volt tele. 6572 5| levél vándorolt a keskeny vágóasztal tetejére s a levélből - 6573 5| kik a nagy cukorkúpokat vágták apróra:~ ~- Ej, hogyan megnőttek 6574 3| hozzá s átengedi magát a vágyainak, a szomjuságának, a szerelmi 6575 3| lelkében szentimentális vágyakozások keltek életre, a nagy, sóvárgó 6576 3| növelte a neje iránt való vágyakozást, lélekzetét visszafojtva 6577 3| tőle, olyan leküzdhetetlen vágyat ébresztett föl benne, hogy 6578 3| tervét sohasem fogadja el. Vágyától és érzékeitől elragadtatva, 6579 2| melyben rideg betükkel vagyon megírva, hogy büszkeségtek, 6580 10| levélben informáltatta magát a vagyoni viszonyai felől. Kiderült, 6581 15| amerikai kóborlása alatt csinos vagyont harácsolt össze (részint 6582 10| hányja-veti magában, mennyi vagyonunk lehet körülbelül?~ ~- Ügyelni 6583 7| miután a beafsteaket, tojást, vajas kenyeret és cognacos teát 6584 3| vissza. De csak a mama volt vajból; Margit vas volt és gyémánt.~ ~ 6585 5| takaréktűzhely mellé, a nagy lúgos vajdlinghoz, melyben a régi evőeszközöket 6586 6| megszégyeníti s még mindig a vak véletlent várja, mely egyszerre 6587 3| gyalázatos! Még van benne annyi vakmerőség, hogy ilyen szemtelen ajánlatot 6588 1| talán az Andrássy-út is valahol a cigánysoron, - mégis csak 6589 3| össze a mennyboltozattal, s valahonnan, a túlsó partról, csillagként 6590 2| tekintgetsz-e már sokat valakinek a szemébe, s hogy vajjon 6591 1| észreveszi, hogy hatott valakire és én, hitemre, nem képzelődöm, 6592 6| s nincs cigány, akit ő valamely viharos éjszakán meg ne 6593 1| képzelni, hogy e mumiák valamelyike éjjeli zenét adna, az asztal 6594 4| központi gépezet hajtotta volna valamennyit. A páholyokban hangosan 6595 1| csinos karlsbadi kőedénnyel, valamint temérdek pohárral, tányérral 6596 12| hercegnőnek, sőt talán több is valamivel, mint az ismerőse. Akkoriban 6597 3| minden eszközzel meggátolja a válást, ha az ajánlatát nem fogadják 6598 3| ír? - kérdezte halkan.~ ~Válasz helyett átadta neki a levelet, 6599 3| van!~ ~S nem várva meg a választ, gúnyos cinizmussal folytatta:~ ~- 6600 7| kérdezte:~ ~- És kiket fogsz választani közülük?~ ~- Kiket? Ezt 6601 10| Határozottan szerencsés választás lenne, ha a kisasszony tetszéssel 6602 7| ötvenötéves öreg úr, aki választékos eleganciával öltözködik, 6603 14| társulat azonnal tagjául választotta. Mindez fölöttébb csodálatos, 6604 3| elején Zimonyit képviselővé választották meg a petrovényi kerületben, 6605 9| a kétlábu embereknél nem válik be... Az Erzsike glabellája 6606 3| pillantásod, márványnál fehérebb vállad, te magad, te ingerlő, drága, 6607 14| jóakarattal ütött az öreg beesett vállaira:~ ~- Fiakkert rendeljen 6608 4| részt egy-egy jelentékeny vállalatban.~ ~Az első fölvonás tréfás 6609 6| házisapkás kávést, Gotsché hazárd vállalkozóit, akik cukrozott mandulával, 6610 6| a nézeted?~ ~- Csak nem vállaltál valami hivatalt? - kérdeztem 6611 2| hugodra, aki zokogva borult a vállamra. A kis leány egyre azt ismételgette: „ 6612 1| csöndes lapoknak miért ne vallanám be, hogy figyelmével állandóan 6613 1| szépségeiről, lojálisan be kell vallanom, hogy a tolnai fiatalság 6614 3| ágyhoz s neje gömbölyü, szép vállát szenvedélyes hévvel csókolta 6615 11| levelet (a felesége szerelmi vallomásait aligha olvasta valaha ilyen 6616 3| ez a kis kéz a lángolóbb vallomásnál is többet mondott.~ ~Míg 6617 9| Egy XVI. századbeli harcos vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek 6618 3| az egész világ ismeri a valódi okot.~ ~- S mi az?~ ~- Hogy 6619 6| lapot akarsz olvasni, hát válogathatsz a „Times”-től a „Bodrogi 6620 4| sujtott, eléggé meg tudta válogatni a vígasztalás különböző 6621 5| a szálkás mazsolaszőlőt válogatták és sáfrányt, gyömbért csomagoltak 6622 3| különösen szorgalmazni kezdte a válópört, amelyet még január havában 6623 6| Kinek van szüksége a valóságban a „Korunk Tükré”-re. Nekem 6624 2| szerelmes beléd ez a kis leány! Valósággal rajong a bátyjáért. Társaságban, 6625 3| csakhamar kitalálták a valóságot. Ágnes kisasszony egyszerü 6626 12| álomból egyszerre fölébredt a valóságra...~ ~ ~ 6627 5| az Ezeregyéjszaka álmai valósultak volna meg egyszerre - valóságos 6628 9| beszéltek egymással, az valószínüleg örökös titok marad, de bizonyos, 6629 3| talált, amelyet férje, minden valószínüség szerint a zsebéből ejtett 6630 3| viseltetett, hideg megvetés váltja föl szívében. Mindazonáltal 6631 8| buzgalommal közvetítette, akár a váltó-óvatolások rendezését, egy este lélekszakadva 6632 7| érdekes a világnézete: ő a váltóbenyujtást épp oly tisztességes kenyérkeresetnek 6633 10| fogadták, mint egy prezumtiv váltóhamisítót. A mama figyelve nézte minden 6634 7| vagy a vasútépítést. Ha a váltóját a takarékpénztár eszkomtálja, 6635 5| izgatottan, kifogyó lélegzettel váltotta föl élőszóra a Lőrinc írásbeli 6636 9| perspektivája a társadalmi élet változásainak, rombadőlése a csalás, a 6637 6| fákon szökellő mókus, s ezer változatát ismeri a módoknak, melyekkel 6638 3| mitsem tud. Köztünk mi sem változhatik meg többé, erről biztos 6639 3| emberrel hétszáz napot együtt s változtat-e valamit a jövőn, ha még 6640 3| elpirulva dőlt hátra, csak néha váltva egy-egy édes pillantást 6641 6| férfiút tegez a székesfőváros vámsorompóin belül - grófokat, köznemeseket, 6642 6| egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik közben, nem ismerték meg. 6643 5| vastag, ötpecsétes levél vándorolt a keskeny vágóasztal tetejére 6644 2| volt a vármegyében, hogy a váradi püspök sem restelkedett 6645 3| míg a többiek a kapu előtt várakoztak. Margit melegen szorította 6646 13| intézetbe visszatért, furcsa és váratlan meglepetés érte: egy budapesti 6647 3| volna köztük! De hiszen várhatsz arra, akár itéletnapig.~ ~ 6648 2| életében olyan híre volt a vármegyében, hogy a váradi püspök sem 6649 3| Talán még öt percig várnánk kegyelmes uram!... A kis 6650 3| Utazz ide titokban, Párisban várni foglak. Esti nyolckor ér 6651 15| úrért a páholyba s mikor a városalapító, kénytelen-kelletlen közéjük 6652 14| kétségbeesés, mely a vidéki városkában elfogta némelykor. Odahaza, 6653 3| udvarolt mindenfelé, hogy a városrész összes bakfise beleszerettek. 6654 15| amiket manapság modern várostól követelni lehet; vízvezetékkel, 6655 5| estig nem állt meg a kis varrógép kereke; kötények, perkálruhák 6656 1| akire kacagva gondoltak a varróleányok és a fodrásznék, de aki 6657 12| csupán egy-két kacér kis varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői 6658 10| ez nem akadályozta meg a varrónőket, hogy szorgalmas méhekként 6659 5| leányok zsákokat, zacskókat varrtak, míg a papa a fiókok pléhföliratait 6660 6| a derék atyák oly sokat vártak s aki vagy tizenöt éve az 6661 9| orvosnövendékek izgatottan várták híres tanárukat, élénken 6662 3| önnek kedvese van!~ ~S nem várva meg a választ, gúnyos cinizmussal 6663 5| betoppant elseje körül a várva-várt utalványokkal. Sőt néha 6664 3| mama volt vajból; Margit vas volt és gyémánt.~ ~Igy álltak 6665 15| lóversenyét és a következő vasárnapon húszezer ember hullámzott 6666 1| emeletes sarokházakat lehet vásárolni...~ ~A néni ezen jól elszórakozik 6667 5| többi boltossal vásárról vásárra, két vagy három forintnyi 6668 5| kisegítő járt a többi boltossal vásárról vásárra, két vagy három 6669 3| nézve.~ ~Január elején, a vasmű-részvénytársaság ünnepies közgyűlése után, 6670 3| hitbizomány s a rengeteg vasműrészvénytársaság jogi képviselőjéhez, ki 6671 8| karonfogva indult a villamos vasút felé egy fiatal asszonnyal. 6672 7| más a szabóságot vagy a vasútépítést. Ha a váltóját a takarékpénztár 6673 8| szállította ki a Szérüs kert-et a vasúthoz, s mikor lesülve, mint egy 6674 3| Nógrády László - kit egy vasútigazgatóné jourjáról már régebben ismert - 6675 10| a kamatokat...~ ~Tilda a vasútnál ezt súgta az édesanyja fülébe:~ ~- 6676 11| üljön föl minél előbb a vasútra, jőjjön ide és pakkolja 6677 8| tarkállott e nagy darab vásznon és a boglyák körül szinte 6678 8| egy négyméteres szenzációs vászon: Kinizsi a kenyérmezei csata 6679 12| vesztfáli lobogót, s a csinos vászonernyő körül, mely a verandát a 6680 9| előtt magához intette a vászonzubbonyban lézengő Szénás doktort.~ ~- 6681 10| egy merész kalandor ellen védekeznek. Mert férjhez menni kell 6682 12| tengerparti napsugártól védte, naphosszat kíváncsi fürdővendégek 6683 1| Vegyünk Becsák bácsinál egy vég jó rumburgi vásznat!” Micsoda 6684 3| az éjszakai órákban ért véget.~ ~ 6685 9| tisztogatás járja! Pedig jó lesz végezni a szobákkal, mert estére 6686 12| tetszett, hogy amikor óra végeztével etikettesen meghajol előtte, 6687 5| evőeszközöket mosogatták. Véghetetlenül szomoru volt, mikor a leányok 6688 3| lehetőségek egész sorozatán végiggondolt. Világos volt előtte, hogy 6689 6| amellyel most az országot végigjárom. Nekem is jól esik egyszer, 6690 4| minden profán szerelmet végigkóstolt, amit a körülményei megengedtek. 6691 8| ezt a képet?~ ~A titkár végiglapozta a programot:~ ~- 473. - 6692 8| grófnak, mikor a kiállításon végigment, szemet szúrt valahogy a 6693 14| a prókátor meglepetve.~ ~Végignézett a fiatalemberen, de a csodálkozás 6694 4| legjobb hangulatban készülne végignézni az előadást.~ ~Mosolyogva 6695 9| üres, légbemenő semmiség. Végigolvashattátok az egész orvosi irodalmat 6696 13| nemtője - holdfényes éjszakán végigröpült az alvó város fölött. A 6697 5| ballag, hogy egy stációt végigszunnyadjon a kártyázók háta mögött, 6698 13| elaludt. De mielőtt a szemét végképp lehunyta volna, előbb elégülten 6699 2| lekötött birtokok most már végleg elvesztek, s a szép pusztákba 6700 7| hiányzott június közepén a végösszegből.~ ~A családfő ismét elővette 6701 13| pillantást vetett az adakozások végösszegére: a befolyt pénzek már jóval 6702 3| erről biztos lehet.~ ~- Ez végső elhatározása?~ ~- A legvégső.~ ~- 6703 5| látogatni a kis szatócsboltba, s végtelen pletykák, tervezgetések 6704 3| csábító jövőt biztosítsd? Végy be morfiumot vagy klórhidrátot, 6705 8| titkárának, hogy a képet vegyék meg számára. Négyezer forintig 6706 14| barátain kívül más is tudomást vegyen könyve felől; és ime, épp 6707 7| forintot.~ ~E kitérés után vegyük föl ismét történetünk elejtett 6708 12| hogy ő is a sokaság közé vegyüljön? Mit fog szólni a kis tanítványa, 6709 1| egy pohár sörre!” majd „Vegyünk Becsák bácsinál egy vég 6710 11| találni. Kata, akit zaklattam, vegzáltam a magyarázatért, mosolyogva 6711 6| hinnéd, milyen pedáns renddel végzem a kiadóhivatal ügyeit, s 6712 7| familiához:~ ~- Ezennel végzésileg kimondom, hogy az idén Gyopárfüreden 6713 8| Rubens és Tintoretto, micsoda végzet: naphosszat a Moskovitz 6714 8| a képet jobban szemügyre vehesse.~ ~- Kitünő, - mondta, - 6715 10| ellen, s ha úgy akarja, nőül veheti a leányomat. De a Tilda 6716 12| ugyanis, a Kölcsey-vers alatt, vékonyka betűkkel ez állott: „Gondoljon 6717 3| a világ jó ideig abban a véleményben volt, hogy Nógrádyt az Ágnes 6718 3| minden kísérlet, hogy e véleményemtől eltérítsen. Nyugodjék hát 6719 13| s így esett, hogy puszta véletlenből ide is elvetődtem... De 6720 6| megszégyeníti s még mindig a vak véletlent várja, mely egyszerre hírnévhez 6721 12| közé suhant s néha látni vélte a hófehér sipkát is, mely 6722 12| nagy szenzáció támadt: a vendégek egy reggel észrevették, 6723 7| szombaton állnak szóba a vendégekkel. Azért megyünk Gyopárfüredre, 6724 9| hova fogja leültetni a vendégét ebben a bibliai kaoszban...~ ~- 6725 3| szemei teszik oly állhatatos vendéggé. De a bájos asszonykák, 6726 10| tiszamenti gyógyszerész fog vendégképp beállítani a kis vidéki 6727 11| szomorúan botorkált a budapesti vendéglőkben és sóhajtozva gondolt a 6728 6| alakját: a frakkos ifjakat és véneket, akik az italok iránt intézkednek, 6729 9| körül.~ ~- Ha a tanár úr nem venné arroganciának: azt mondanám, 6730 1| Ugyan kinek a kedvéért venném föl, ha a herceg itt nem 6731 12| mellett, egészen közel a verandához, oly közel, hogy a többi 6732 12| vászonernyő körül, mely a verandát a tengerparti napsugártól 6733 12| hitte volna, hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel fogok ülni 6734 9| akadt; mert a homlokán nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig 6735 15| mondom, hogy „gyalázatos vereség”-et, mert tényleg annak 6736 15| dollárját, most gyalázatos vereséget szenvedett azoktól, akiket 6737 9| nektek azt a gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket 6738 3| emelkedett föl. Egy tiszta és vérig sértett asszony önérzetével, 6739 4| halljak rólad, mert bottal verlek ki...~ ~Eltünt a páholy 6740 3| sétatéren, s bódító illatba verődött össze a víz különös levegője, 6741 4| haja csillogott az októberi verőfényben. A huga másik oldalán Cayll 6742 3| ma mámorosan és lángoló vérrel gyönyörködött néhány percig 6743 15| totalizatőr ilyen módon mindakét versenyben csinos osztalékot fizetett; 6744 8| versenyparipa állt ugrásra készen a versenypálya kőfala előtt, a jookey-k 6745 8| címe: A döntő pillanat. Két versenyparipa állt ugrásra készen a versenypálya 6746 15| kellett volna leverni tegnapi versenytársait... Pedig a papirforma nem 6747 15| hosszal hagyta el valamennyi versenytársát, a Prairie csillaga pedig, 6748 15| hegyek mögül lengedezett a versenytér lámpái felé...~ ~ ~ 6749 15| özönlött ki a lakosság a versenytérre, ami nem csoda, hiszen ezen 6750 15| adamstowni nagy díjat, kilenc versenyző közül, a starter konfortáblis 6751 3| poezisről s több egykoru verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu 6752 13| hófehér ágyacskájában. Sovány, vérszegény babák, akiket az árokból, 6753 3| magáról (alul csak egy karcsu, vérvörös pongyolaöltöny simult a 6754 13| hogy diákkoromban éhen vesszek... Mert azzal már talán 6755 4| kedvtelésből vagy unalomból vesz részt egy-egy jelentékeny 6756 10| ötvenezer forintomért...~ ~Veszedelmes ellenségnek nézték a vőlegényt 6757 9| fiatal riportert, akivel a veszedelmesebb pillanatokban konferálni 6758 8| írja, hogy a malom födele veszedelmesen pusztul... Le kéne menni 6759 5| papa boldogan folytatta a veszekedést, csak olykor szaladva át 6760 5| ha a többi embertársával veszekedhetett.~ ~A szomszédok, a túlsó 6761 4| kísértek, teljesen kárba veszett az operett. Vilma izgatottan 6762 13| monológjának, bizonyára csudálkozva veszi tudomásul, hogy a fiatal 6763 1| tíz nap alatt három kilót veszített (még mindig marad hetvennyolc), 6764 13| koldus menthetetlenül éhen veszne. A Gondviselés a stréber 6765 3| melynek körvonalai nem vesztek el egészen a halványkék 6766 3| pillantásodat, amelyet akkor, otthon vetettél rám. A nábob, ki minden 6767 3| legyen olyan hideg, kérem. Ha vétettem, bocsássa meg, hisz tudja, 6768 1| cigánysoron, - mégis csak vétkes mulasztás, hogy a kormány 6769 7| kalapomat...~ ~- És hol vetted a második aláírást? - kérdezte 6770 8| Szérüs kert-et csakugyan nem vették észre. A látogatók közönyösen 6771 5| viszontlátásig.~ ~U. I. Papának vettem egy monogrammos tajtékpipát, 6772 2| vetett; s én, egy pillantást vetve a goromba, szálas diósgyőri 6773 5| ára birkasajtot!~ ~Az első vevő mondta ezt, egy kövér gabonaalkusz, 6774 5| minél előbb, hogy a régi vevők hamarosan visszaszokjanak. 6775 5| A pipa hozza a legkülönb vevőket. No hiszen szépen volnék, 6776 13| legtekintélyesebb börzelap gyönyörü vezércikkben ajánlotta a szép eszmét 6777 13| ispotályba a jó csillagom vezérelt, ugyanaz a jó csillag, aki 6778 10| kalapüzlet keskeny asztala mellől vezetett az oltár elé, gőgösen húzta 6779 3| teremtést, akit imádsz, vezethetnéd-e magad egy gyűlöletes férfi 6780 6| munkával jár, mert könyvet kell vezetnem, levelezéseket folytatnom, 6781 9| törvény, amely itélkezésteket vezette? Csupa teória, csupa üres, 6782 12| harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel így szólott 6783 14| kicseppent. Olykor, egy-egy vidámabb mulatság közben, valami 6784 6| pincéreket és cigányokat - s a vidék úri házaiban is nem egy 6785 10| legjobbak közül való az egész vidéken. Magának a fiatalembernek 6786 3| ölelni. A rendőrt, ki a Vigadó-épület előtt álldogált, szivarral 6787 4| és a jelenet, a háromnapi vigasztalan sírás úgy szólván kicserélték 6788 4| eléggé meg tudta válogatni a vígasztalás különböző módjait, s parvenu 6789 11| hogy Aurél utóbb gyöngéden vígasztalni kezdte:~ ~- Ne légy gyermek, - 6790 10| édesanyja fülébe:~ ~- Ne félj, vigyázni fogok magamra... A pénz 6791 2| ilyesmi iránt!~ ~„Azt mondom, vigyázz magadra, édes fiam, esténkint, 6792 5| hosszabb a kelleténél... Vigyázzon azzal a fűrésszel!...~ ~ 6793 13| esőre, a napfényre, vagy a viharok erejére. A Gondviselés azért 6794 2| ha a beszélgetést te reád viheti át is az ő szemeiben, az 6795 8| Szent-Bazilról nevezett kolostorból a világba léptem. Adja nekem a kezét, 6796 9| elméletét az orvosi lapok világgá bocsátották, az öreg Häutler, 6797 3| összeköttetést megszakítottak a világgal.~ ~Ágnes, aki a dolgokkal 6798 3| most már mindegy neked. A világnak mitsem kell erről tudnia. 6799 7| furcsa, de igen érdekes a világnézete: ő a váltóbenyujtást épp 6800 8| robogott el mellette, egy világoskék, à la Daumont-fogatot cipelve 6801 13| kapcsolat nem látszik eléggé világosnak, azt elbeszélői hatalmunknál 6802 3| Csak fönn, az emeleten világosodott meg a Margit sarokablaka, 6803 3| reggelig nem aludt ki a világosság, csak akkor, midőn a fürdői 6804 3| úgy érezte, hogy az egész világot a keblére tudná ölelni. 6805 1| szegény herceg, akit hatodfél világrész sajtója megkönnyezett, aki 6806 12| azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát 6807 12| mai napon belekerültem a világtörténelembe!...~ ~Mit értett e rejtélyes 6808 11| aki tudott arra példákat a világtörténetből, hogy a legközelebbi rokonok 6809 3| toppant be velük együtt a villába, ahol az öreg úrnő alkonyattájt 6810 3| májusban a Gersonné svábhegyi villájába hurcolkodtak, ahol a nagy 6811 14| esténkint a boldogságnak valami villámszerü sejtelme futotta végig és 6812 12| tablettán fölszolgálta a villásreggelit: két szelet rózsaszínü sonkát, 6813 12| annyira megijed, hogy a villát is leejti a kezéből. Aztán 6814 13| dolgaival, a másik a fiatal Vilnyai báró, akit mindig bántott, 6815 3| idő ilyen szép, hogy egy vincellérfiu egy taplóbőrü csacsit hajt 6816 3| terraszán, mely előtt, a virágágyakban, bársonyos szegfük s nagy, 6817 1| szegény és reggelenkint virágbokrétákat csempész a lugasba... Mégis 6818 3| különös levegője, a délies virágok kilehellése s az asszonyok 6819 9| értéke, mint a Tompa Mihály Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt 6820 9| az úgynevezett tudományos virágregét, mert hogy a glabella-elméletnek 6821 5| éppen huszonkettedikére virradt s így Vági bácsinak abszolute 6822 3| közeledett. Távol, a szőlőkben, virrasztó tücskök ciripeltek s a víz 6823 13| néhány fehérfőkötős apáca virrasztott a tejüveges lámpa alatt.~ ~- 6824 10| kedveskedve dícsérte a Tilda virtouz zongorajátékát, a leány 6825 6| fölbontat. Lénárt joggal viselheti a pezsgőkirály nevét, bár 6826 1| d’hôte-nál s aki sohasem viseli kétszer ugyanazt a ruhát, 6827 11| kért bocsánatot a tegnapi viselkedéseért. A telegrammban hálásan 6828 3| kellett affektálni, nehogy a viselkedésük feltünő legyen. Körülbelül 6829 12| vele, hogy ilyen különösen viselkedett?... A fiatalember égő arccal 6830 1| micsoda hivalkodó neveket viselnek, kacagni szeretnék haragomban... 6831 1| megindító melankóliával viselte el súlyos megpróbáltatásának 6832 5| egy-egy gazdag nagynéni viseltes ruháiból alkottak meg nagy 6833 2| is, amellyel te irántad viseltetem, te hálátlan, rossz lurkó, 6834 3| mellyel eddigelé férje iránt viseltetett, hideg megvetés váltja föl 6835 13| később megrakott méhként visszaérkezett a hazájába, a pozsonyi állomáson 6836 12| A detektiv köszön és visszafelé indul. Paloznaky lassu léptekkel 6837 14| is kifizette a kávéját, s visszafojtott haraggal sietett le a rozzant 6838 3| vágyakozást, lélekzetét visszafojtva állt meg pár pillanatig 6839 3| távozott. De az ajtóból visszafordult még egyszer:~ ~- A többit 6840 3| drága, komoly teremtés te. Visszagondolva e napokra, most, hogy elérhetetlen 6841 2| képzeletünkben kiházasítunk s visszahozunk ide miközibénk, - mintha 6842 2| búsulni! A gyerek tízszeresen visszahozza mindazt, ami elpusztult!” 6843 15| lesz és holnap tízszeresen visszahozzuk, amit ma délután elveszítettünk... 6844 14| ült. A kupéból még egyszer visszanézett.~ ~- Canaille! - dörmögte 6845 14| évenkint.~ ~A kupé ablakából visszanézve, ahogy a tornyok, a kis 6846 7| apátok az első akadálytól visszariadt volna, most az egész nyáron 6847 8| társa akadt; Kinizsi-t is visszaszállították a műterembe. Keresztury 6848 5| hogy a régi vevők hamarosan visszaszokjanak. Lehet, én is jövök egy-két 6849 3| regényes szerető, titokban visszatér hozzá s átengedi magát a 6850 13| sorsom, amikor a hazámba visszatérek? Tegyük föl a legkedvezőbb 6851 3| higyje el, nem lehet többé visszatérés. Ez a huszonnégy óra eldöntötte 6852 3| másnap ugyanebben az órában visszatérhetsz Párisba. Itt, a fürdőn, 6853 3| öreg úrnőnek, hogy Margitot visszatérítse hozzá. Kérése, igéretei 6854 3| szenzáció, mint amikor a fecskék visszatérnek a távol napkelet tájairól. 6855 3| hogy többé nem fogok hozzá visszatérni.~ ~S mikor a megrettent 6856 13| doktor másnap az intézetbe visszatért, furcsa és váratlan meglepetés 6857 14| gyapjukalmárral összehasonlította. De visszatérvén józansága, ahogy utolsó 6858 7| elvégezték a dolgukat, újra visszaültek a zongora mellé. Jókedvüen 6859 14| sem okolva meg ezt a sértő visszautasítást. Balajthy úrnak okvetlen 6860 14| időre, midőn e nagy férfiut visszautasította. Kacagni szeretett volna, 6861 11| Bognár reggel felé, mikor a visszavonhatatlanul utolsó partiet is leosztották, - 6862 12| fölkelt, könnyü léptekkel visszavonult a belső termekbe, s a tanító 6863 3| pajkos operette-dallamoktól visszhangzott, Katona bácsi, a levélhordó, 6864 3| egy könny nélkül. Őrületbe visz, hogy a hétszáz napon, amíg 6865 3| szerelmét teljes nagyságban viszonozzák. Mitsem szóltak többé; ez 6866 5| Isten veletek kedveseim, a viszontlátásig.~ ~U. I. Papának vettem 6867 6| mikor a zöld asztalnál viszontláttuk egymást. Hozatott a számlámra 6868 3| sem elégítette ki többé, viszonya unottnak és ostobának tünt 6869 10| informáltatta magát a vagyoni viszonyai felől. Kiderült, hogy a 6870 3| tartotta fönn a hitvesi viszonyt, ha egyedül maradtak, idegenek 6871 3| látócsövét, mellyel a shoonerek vitorláit követte.~ ~- Egy levél, 6872 3| kérdésről. Délután nagy vitorlás kirándulás volt, mely csak 6873 3| hurráztak, mivel a gróf karcsu vitorlása, a „Fehér Rózsa” győztesül 6874 3| nagy ülőkosarak öbléből a vitorlások nyári regattáját szemlélték, 6875 3| magános gyertyavilág. A vitorlásokat csöndesen libegtette az 6876 1| asszonycica! Ugyan miért nem vitt oda Kolumbus úr egy kis 6877 1| karomat, mikor a herceg vizet öntött a poharamba s udvariasan 6878 8| augusztusban egy napra lementek a vízi malomba, Keresztury álmodozva 6879 8| rendezett be egy elhagyott vízi-malom padlásán.~ ~A következő 6880 3| I.~ ~Vizkereszt napjának estéjén, körülbelül 6881 1| fáradt lelkemnek az enyhe vízparti unalom, mely a megnyugvás 6882 9| glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, 6883 10| leányával.~ ~- Láttad, mennyire vizsgálta az ezüstnemüeket? Délután 6884 15| várostól követelni lehet; vízvezetékkel, anglikán, katolikus és 6885 8| nászútat tett a hidegkúti völgybe, s délelőttönként szorgalmasan 6886 14| vele, akit egy hatalmas, vörösbóbítás dajka követett a szunnyadó 6887 14| nyujtotta feléje keskeny, vöröskeztyüs kezét.~ ~- Szép, hogy eljött, - 6888 14| végig a polgármester, aki a vörössipkás gyógyszerésszel beszélgetett. 6889 4| csak föltünt a Keleti dr. vörösszőke bajusza s az angol nő barátságosan, 6890 6| szempontból készítettem? Gyönyörü, vöröstintás egyest kaptam rá, s Vojtik 6891 4| Vilma hátraszólt a vőlegényének:~ ~- Mit szól hozzá, Keleti 6892 10| Tilda karonfogva járt a vőlegényével. A gyógyszertáros olykor 6893 8| kiderült, hogy a Keresztury vőlegénységéről szóló hír nem puszta mese. 6894 10| Veszedelmes ellenségnek nézték a vőlegényt és a mama néha gyűlöletes 6895 3| szólalt meg benne: „Nem volnál-e hitványabb, mint a férje, 6896 11| asszonyi lélek rejtelmes voltában, én szívesen megfejtem a 6897 8| Moskovitz és Salzer urak kompakt vonásaival és széles aranyláncával 6898 9| megtalálni azt a közös külső vonást, amely az apát és gyermekét 6899 3| hogy még mindig látja a vonatot, mely már régen eltünt a 6900 12| nehéz, bolyhos szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre kiderült, 6901 8| elégedett volt, mert a Firle Walter szenzációs képe magas nivót 6902 2| milyen gráciával járja a walzert s milyen hercig pukkerliket 6903 8| itélte a nyolcszáz forintos Werner-díjat. Egy műárus ajánlatot tett 6904 8| háromezer jobbágy dolgozik és Wiesbadenben most építtettem egy mesébe 6905 6| búcsut mondott a negyedik x-nek, de a pénzkeresés silány 6906 1| amikor nevét leírom; a XIX-ik század legnagyobb, legérdekesebb 6907 9| fölírással: A papa kedvence. Egy XVI. századbeli harcos vállperecéről 6908 5| szempontjából. A leányok zsákokat, zacskókat varrtak, míg a papa a fiókok 6909 13| a templom tornyán, aztán zajtalanul tovarepült az ezüstös éjszakában. 6910 10| lesz nálam, nem akarlak zaklatni ezzel a fölösleges gonddal. 6911 11| magyarázatot találni. Kata, akit zaklattam, vegzáltam a magyarázatért, 6912 6| gyakorlatra, amit a hatodikban a Zalán futásáról széptani szempontból 6913 2| Ime, az öreg kisasszony zamatos levele, konvertálva nyomtatott 6914 3| elragadtatást keltettek e régies zamatu, naiv költemények s a fiatal 6915 3| napsugaras pálmák közül, a Villa Zanze terraszáról, Zimonyiné több 6916 5| tajtékpipát, de azt nem zárhatom ebbe a levélbe. Micsoda 6917 12| verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen 6918 2| melyet az öngyilkos jól záródó bőrtárcájában találtak, 6919 3| mégegyszer kezet rázott. De a zárt ülést, mely a fölolvasásokat 6920 12| gyönyörködött a tanítója zavarában... Sőt Paloznakynak úgy 6921 14| A jó fiúkat láthatólag zavarba hozta ez a szélhámoskodó 6922 12| kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~A detektiv köszön és 6923 4| Cayll Sárikát s egy kissé zavarodottan bókolt zsölléjéből a páholy 6924 8| jelentkezett. Keresztury anyagi zavarokba került és januárban már 6925 6| lakásomra?~ ~Lénárt becsületes zavarral nézett a szemem közé.~ ~- 6926 9| moráljáról.~ ~Szénás doktor zavart mosollyal babrált a szőke 6927 3| volt. A házasságot mi sem zavarta meg mindaddig, mig a fiatal 6928 9| mosolyogva intett:~ ~- Ne zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák 6929 14| a tornyok, a kis erdő, a zeg-zúgos domboldalak eltűntek a szemei 6930 4| aranyzsinóros huszártiszt. A zenekarban, mely elé gukkerezve támaszkodott 6931 4| chiffonnal és kalmukkal, - a fiu zenekomponálásnak szentelte azt az időt, ami 6932 1| mumiák valamelyike éjjeli zenét adna, az asztal tetején 6933 9| mert a glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~ 6934 1| így csak silány prózában zenghetem el, hogy ilyesmit még álmában 6935 7| ajtajáig elkísérték és kórusban zengték utána:~ ~- Sok szerencsét!~ ~ 6936 14| géne nélkül kijátszotta a zöldkirályt. Az általános szenzáció 6937 3| szerte a girandoleok, a zöldterítős abrosz mellől. Az asszonyok 6938 7| dolgukat, újra visszaültek a zongora mellé. Jókedvüen tovább 6939 7| operettmelódiát próbálgattak a zongorán, kíváncsian letelepedtek 6940 10| egyszer! Arra várjon csak, aki zongorát akar hallani...~ ~Tilda 6941 10| egy-egy jótékony hangversenyen zongorázott, oly tapsvihar tört ki a 6942 5| ismeretes dámája. A kis zsákocskákban aszalt szilva, kávé, dió 6943 5| húzódik hátra a mákos és diós zsákok mögé, hogy az örökös harisnyaszárait 6944 5| szempontjából. A leányok zsákokat, zacskókat varrtak, míg 6945 1| Az Arany liliom a fiatal Zsámbokyé, ama duhaj és barnaképü 6946 7| eszkomtálja, Komlósi úr, a pénzt a zsebébe gyűrve, bizonyos meggyőződéssel 6947 3| minden valószínüség szerint a zsebéből ejtett ki. Az erényes hírben 6948 15| az a sovány pejmén vágta zsebre, mely az adamstowni postakocsit 6949 12| mezejére fog lépni... A zsebtükréből gondosan megigazítja a bajuszát, 6950 1| már beleugortam volna a Zsetvicé-be, (így hívják a helységen 6951 15| anglikán, katolikus és zsidó templommal, egész sor pompásan 6952 15| Politzer Ádám - szombaton a zsinagógában prédikált, vasárnap pedig 6953 4| fönmaradt. A színház piros zsölléi, a páholyok, az emeletek 6954 4| kissé zavarodottan bókolt zsölléjéből a páholy felé.~ ~Török Vilma, 6955 9| szomszédos gyermekszobában éppen zsúrt tartott a szőkehaju és beszélő 6956 5| lassanként. A mama egy napon a Zsuzsánna útját is kiadta, aki tizenegy 6957 8| mikor lesülve, mint egy zuáv-kapitány, egy este betoppant a Monte-Carlo-ba, 6958 8| első napjaiban.~ ~Hosszu zubbonnyal és széles szalmakalappal 6959 4| el-eltünt a trombiták harsogó zúgásában, de megint szelíden, édesen 6960 3| egészen körülfolyta s altató zúgásba olvadt össze a nádas suhogása, 6961 7| s ott künn, a furcsa kis zúgban pingálta alá a nevét a váltóra. 6962 8| karneolköves gyürüket. Nem zúgolódott, nem panaszkodott, de néha