II.

Mikor a doktor másnap az intézetbe visszatért, furcsa és váratlan meglepetés érte: egy budapesti kollégája, akit a minisztérium ösztöndíjjal a külföldre küldött, élénk gesztusok kíséretében konferált a szanatórium igazgatójával. A két ember gyanakodva mérte végig egymást, de Koppány utóbb egy udvarias mozdulattal üdvözölte eléje bukkanó honfitársát.

- Ez aztán a kellemes véletlen, - mondta a fiatal tudós mosolyogva. - Egy szeretetreméltó kartárs itt a jó Isten háta mögött: ezt már csakugyan nem mertem volna remélni...

Karakó doktor - a Szent Mihály egyesület vezető orvosa - nyájasan megrázta a Koppány doktor kezét.

- Részemről a szerencse, kedves kartárs. A miniszter ő excellenciája nagyon a lelkemre kötötte a brüsszeli klinikákat, s így esett, hogy puszta véletlenből ide is elvetődtem... De ha őszinte akarok lenni...

- Fogadjunk, hogy eltalálom a kartárs úr gondolatát!

- Nos?

- Ha őszinte akar lenni, velem együtt bevallja, hogy ez az egész gyermek-ispotály humbug...

Karakó doktor nyájasan bólintott.

- Ugy van. És magyarán kimondva, bizony sajnálom azt a pénzecskét, amibe a vasúti jegy meg a fogadó került.

A két orvos együtt ebédelt a korcsmában, s míg a rossz ételeket szitkozódva elfogyasztották, alaposan kifejtették egymás előtt, hogy az efajta intézet merőben fölösleges. Az angolkór ugyanis, mint a statisztika kimutatja, többnyire a módos familiák betegsége, akiknek bőven telik arra, hogy a gyermekeiket ápoltassák. Minek ezeknek az ispotály és az ingyen-szanatórium? Az a pár szegény gyermek, aki a statisztika adatait megbillenti, bőségesen helyet talál a többi kórházban, amelyet csakugyan a szegény emberek kényelmére alapítottak.

- Bár azokat az intézményeket csinálnák meg, amelyekre igazán szükség van, - mondta Karakó doktor meggyőződéssel.

- Bár a népkonyhából volna elegendő! - sóhajtott föl Koppány doktor keserüen.

Este együtt utaztak el a kis belga faluból, harmadnap pedig végképpen elváltak: Koppány doktor Oxfordba ment, az angol egyetemre, Karakó doktor pedig a manheimi klinikát kereste föl a legelső expressz-vonattal...