Rész

   1  1|                   tudom, emlékeznek-e önök a jó Szilveszter testvérre,
   2  1|             komédiások kocsijába kergetett a juliusi vihar, s aki a signor
   3  1|           kergetett a juliusi vihar, s aki a signor Artignelli pompás
   4  1|                  az ő istenes hivatásáról. A szegény fráter, aki azon
   5  1|               estén szégyenkezve borult le a kegyes szüz szobra elé,
   6  1|                   sorra járja laptikájával a környék országútját és falvait...
   7  1|                       De az üzlet rossz és a koldulás alig jövedelmez
   8  1|                 alig jövedelmez valamit... A kolostorban szomoru élet
   9  1|             szomoru élet van mostanában, s a levert atyák még Dominik
  10  1|               kukoricacsősz is ismeri, ezt a prédikációját mondta el
  11  1|                    prédikációját mondta el a domborádi búcsún, ahova
  12  1|                    domborádi búcsún, ahova a Bakony minden ájtatos svábja,
  13  1|               milyen rettenetes álmom volt a mult éjjel!... Azt álmodtam,
  14  1|            álmodtam, hogy örökre behunytam a szememet és Filemon, a szegény
  15  1|           behunytam a szememet és Filemon, a szegény csacsi, árván maradt
  16  1|               maradt utánam az istállóban. A laptika, amelyet ti mindannyian
  17  1|           országútakon, s az öreg gvárdián a kolostor templomában meghatva
  18  1|                   meghatva énekelte utánam a rekviemet. A páterek egy
  19  1|               énekelte utánam a rekviemet. A páterek egy nap szomoruan
  20  1|                  nap szomoruan szürcsölték a Dominik úr aranysárga levesét,
  21  1|           szolgájuk, örökre búcsút mondott a földieknek.~ ~Meghaltam,
  22  1|        aranyosszélü felhők között, ahonnan a legmagasabb hegy is akkora,
  23  1|          távolodtam el tornyaitok fölül és a szívem, higyjétek el, nem
  24  1|                nélkül.~ ~Esteledett amikor a mennyország kapujához megérkeztem.
  25  1|                 megérkeztem. Fáradt voltam a hosszadalmas utazástól,
  26  1|                   az út porát és meghúztam a csöngetyűt a kapu mellett.
  27  1|                  és meghúztam a csöngetyűt a kapu mellett. Szent Péter,
  28  1|                 kapu mellett. Szent Péter, a mennyország kapusa, kinézett
  29  1|                    kinézett egy pillanatra a rekesztéken, s látván, hogy
  30  1|                     készségesen kinyitotta a kapu szárnyát. Egy hasadéknyira
  31  1|                   hasadéknyira beláthattam a mennyországba. Oh, édes
  32  1|                  gyönyörü volt ott minden! A ködszerü, aranyos épületekből
  33  1|               karosszékben megpillantottam a megboldogult püspököt, aki
  34  1|                válaszoltam alázatosan.~ ~- A kolduló barát? - kérdezte
  35  1|                       kérdezte most Péter, a szemöldjét összevonva.~ ~-
  36  1|                    becsapta az orrom előtt a mennyország kapuját. Jaj,
  37  1|            megrémültem! Remegve szóltam be a hasadékon, mint egy bűnben
  38  1|                     hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~Szent
  39  1|             hidegen válaszolt:~ ~- Nem itt a helyed, szegény barát, a
  40  1|                   a helyed, szegény barát, a mennyek nem fogadnak be...~ ~-
  41  1|                      kérdeztem halványan s a térdeim megcsuklottak rémültömben.~ ~
  42  1|                     Szent Péter otthagyott a kapunál, a rekeszték kis
  43  1|                Péter otthagyott a kapunál, a rekeszték kis rézajtaját
  44  1|                    Ott álltam, édes fiaim, a hideg, homályos magasságban,
  45  1|                  távolról gyujtogatták föl a csillagokat. Elképzelhetitek-e,
  46  1|                   istenfélelemnek az lenne a jutalma, hogy a tisztítótűzbe
  47  1|                   az lenne a jutalma, hogy a tisztítótűzbe kerüljek,
  48  1|                    avagy - Uram bocsáss! - a pokol iszonyatos lángjai
  49  1|                     Kétségbeesve zörgettem a hatalmas kapun, de egyetlen
  50  1|                 fényességet látok föltünni a föld felől. Mintha szines
  51  1|                   fáklyák közeledtek volna a felhők alól, a pillantásom
  52  1|            közeledtek volna a felhők alól, a pillantásom elveszett a
  53  1|                    a pillantásom elveszett a napsugárban. A fényesség
  54  1|                   elveszett a napsugárban. A fényesség mindig közelebb
  55  1|                    ott állt meg mellettem, a mennyország kapujában.~ ~
  56  1|                 édes fiaim, mint káprázott a szemem! A menet élén az
  57  1|                   mint káprázott a szemem! A menet élén az elhunyt érsek
  58  1|              aranyos palotájának ugyanazon a napon volt halottja, amelyiken
  59  1|                    barát, örökre behunytam a szememet. A hatalmas egyháznagy
  60  1|               örökre behunytam a szememet. A hatalmas egyháznagy érkezett
  61  1|               egyháznagy érkezett most ide a mennyországhoz s egy szelídarcu,
  62  1|               szőke angyal sietve meghúzta a csöngetyűt...~ ~Oh, istenfélő
  63  1|          közelített és alázattal tárta fel a kapuszárnyakat. És még láttam,
  64  1|       kapuszárnyakat. És még láttam, amint a nehéz bíborruha méltóságosan
  65  1|            bíborruha méltóságosan besurran a mennyekbe, hol milliónyi
  66  1|             világosságban. És megharsantak a mennyei trombiták, az angyalok
  67  1|               Mindenütt hajlongva fogadták a megboldogult érseket, láthatatlan
  68  1|                  Péter is rajta felejtette a szemét, a kapu nyitva maradt
  69  1|                 rajta felejtette a szemét, a kapu nyitva maradt egy pillanatra.
  70  1|                     Lopva surrantam be, de a mennyország kapusa most
  71  1|                      Menj, semmi kereseted a mennyországban!...~ ~Leborultam
  72  1|            legalább, miért vagyok száműzve a mennyekből?~ ~Péter megsajnált
  73  1|             megsajnált és részvéttel tette a fejemre az ő nagy, jóságos
  74  1|                   kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában és halld
  75  1|         sajnálkozva nézett végig.~ ~- Nagy a bűnöd, jámbor fráter és
  76  1|                    bűnöd, jámbor fráter és a tisztító tüzekben kell vezekelned
  77  1|                    az Ur szentséges igéit. A kinyilatkoztatásokat, az
  78  1|                 Hát így becsülted meg, mit a Szent Atya reád bízott valaha?
  79  1|                 néhány jóravaló csirkét és a szép, sárga kappanoknak,
  80  1|                 aranyszínü somlyai bornak, a kövér, rőt nyulaknak még
  81  1|                 lakott? Hat fehér ló húzta a hintaját, amelyen parókás,
  82  1|               nagyot vétkeztél. Menj, hogy a purgatórium kapuit gyorsan
  83  1|                      Szólt és kituszkoltak a kapun. Én pedig, édes fiaim,
  84  1|                 mezitláb indultam meg azon a göröngyös úton, amely a
  85  1|                    a göröngyös úton, amely a tisztító tüzek felé vezet.
  86  1|                hogy így járjak, ha egyszer a szememet behunyom? Vegyétek
  87  1|                    Vegyétek lelketekre ezt a különös álmot, mert az Ur
  88  1|                    borral közelebb visztek a mennyországhoz...~ ~ ~Filemon,
  89  1|             mennyországhoz...~ ~ ~Filemon, a Szilveszter testvér öreg
  90  1|             csacsija ugyancsak nyujtogatta a derekát másnap, a kolostor
  91  1|              nyujtogatta a derekát másnap, a kolostor kényelmes istállójában.
  92  1|                erőltette meg magát annyira a drága nyalánkságok cipelésében,
  93  2|           kisértése.~ ~Fráter Szilveszter, a kolduló barát, a kicsiny
  94  2|              Szilveszter, a kolduló barát, a kicsiny talyigán üldögélve,
  95  2|                 talyigán üldögélve, melyet a kolostor öreg csacsija csöndes
  96  2|                  így lesz hát ez örökké?~ ~A csacsi, aki szent hivatását
  97  2|               tizenhat év óta teljesítette a jámbor páterek érdekében,
  98  2|                 mintha választ adott volna a kérdésre:~ ~- Ej, ej, derék
  99  2|                emberek jó szívében?~ ~Mert a szentséges állat, mely a
 100  2|                   a szentséges állat, mely a jó atyák részére ajánlotta
 101  2|                   mikor még szinig megtelt a kordé, ha a kolostor kapujához
 102  2|                 szinig megtelt a kordé, ha a kolostor kapujához közeledtek.
 103  2|                     Sonka és vaj, garmadái a tojásoknak, itt-ott egy
 104  2|                 könnyüszerrel kikerült itt a vidéken, ahol az emberek,
 105  2|                     Oh, hogy elmultak ezek a gyönyörü idők! A fráter
 106  2|             elmultak ezek a gyönyörü idők! A fráter naphosszat bolyong
 107  2|                  fráter naphosszat bolyong a környékbeli falvakban, de
 108  2|               savanyu, zamattalan bor, mit a derék páterek borzongó arcfintorgatások
 109  2|           hajtogatnak föl néhanapján. Csak a gálosvölgyi káptalani kasznár
 110  2|               szállíttatja az elemózsiát s a finom somlyóhegyi bort.
 111  2|               volna, éhen kellene elveszni a kolostornak!~ ~- Jóságos
 112  2|               Jóságos atyám, hát ezek mind a poklokra kerülnek?~ ~S nagy
 113  2|                     S nagy elkeseredésében a jó fráter elbúsulva lógatta
 114  2|                fráter elbúsulva lógatta le a fejét s a szörnyü melegben,
 115  2|             elbúsulva lógatta le a fejét s a szörnyü melegben, mely ide,
 116  2|                   őket érdemük szerint!” S a következő pillanatban már
 117  2|                 hitvány tojást adtatok?” S a mennyei poroszlók közbül
 118  2|                    poroszlók közbül kapták a gálosvölgyi kovácsot, néhány
 119  2|              nyersszavu kurta-nemest, akik a csacsifogat közeledtére
 120  2|                    diadallal cipelték őket a mennyekből kifelé, a poklok
 121  2|                  őket a mennyekből kifelé, a poklok örökös tüzéig. S
 122  2|                    én ezt meg előre?”...~ ~A csacsi, mely maga is álmos
 123  2|                      Minek ébreszteném fel a szegény pátert? Biz’ Isten
 124  2|                  ezen az ismert úton, mely a kolostor felé vezetett.~ ~
 125  2|                 csunya felhők keletkeztek, a menny, messze a látóhatár
 126  2|               keletkeztek, a menny, messze a látóhatár szélén, morajlani,
 127  2|                    erős forgószélben, mely a hatalmas zivatart megelőzte.
 128  2|                kezdett, az eső csurgott, s a felhők sűrü szürkeségét
 129  2|                    villám tette ragyogóvá. A jó fráter, aki épp az elitéltek
 130  2|           Szentséges atyám, micsoda idő!~ ~A szegény Szilveszter helyzete
 131  2|                vízözön elől meghúzódhatna. A csacsi, amely időközben
 132  2|                bámészkodva tekintett végig a fák között.~ ~- Huh! Ennek
 133  2|                 fák között.~ ~- Huh! Ennek a fele sem tréfa, gazdám!~ ~
 134  2|                   mitsem mondott. Ellenben a fráter, aki fázkolódva húzódott
 135  2|                most aztán előre, Stella!~ ~A jó állat maga is ezt akarta,
 136  2|                   volna e rémületes időben a kolostor istállójában ropogtatni
 137  2|               friss szénát, amelyet Klaus, a fűtő, szokott volt eléje
 138  2|                   helyezni odahaza! Oh, ez a fiu kitünően gondoskodik
 139  2|                    az emb-, akarom mondani a csacsiról; mintha csak ezt
 140  2|                kolostori személyzetet. Itt a ropogós széna, most egyél
 141  2|                    patakokban csurgott alá a türelmes fráter haján és
 142  2|                     szedd egy kissé jobban a lábaidat, hogy kiérhessünk
 143  2|                 kiérhessünk valahára ebből a rengetegből!~ ~Kétségbeesve
 144  2|                Kétségbeesve ügetett tovább a jó csacsi, s ime, ahogy
 145  2|                  az út délnek kanyarodott, a kis erdei tisztáson, ahonnan
 146  2|                   erdei tisztáson, ahonnan a fát a kolostor majorságába
 147  2|                   tisztáson, ahonnan a fát a kolostor majorságába szállították,
 148  2|                   sárga, födött kocsi tünt a szemébe: valóságos paloták
 149  2|                    valóságos paloták ebben a borzasztó időben, mely a
 150  2|                   a borzasztó időben, mely a legkisebb hajlamot sem mutatta
 151  2|               komédiáskocsi volt, mely itt a tisztáson akarta bevárni,
 152  2|              tisztáson akarta bevárni, míg a nap kisüt megint a fellegek
 153  2|                     míg a nap kisüt megint a fellegek közül.~ ~A fráter,
 154  2|                 megint a fellegek közül.~ ~A fráter, tisztába jövén a
 155  2|                   A fráter, tisztába jövén a dolgok mivoltával, így fohászkodott
 156  2|                 minő jó dolguk van ezeknek a pogányoknak!~ ~De ugyanekkor
 157  2|                       Signorina Giulietta, a műlovarnő, szánakozva nézte
 158  2|                műlovarnő, szánakozva nézte a szegény papot, akiről csak
 159  2|                   akiről csak úgy csorgott a víz.~ ~- Ugyan, Callioni,
 160  2|                  be, míg az eső eláll!~ ~S a direktor kitárván az ablakot,
 161  2|                  vendégszeretőleg kiáltott a fráter felé:~ ~- Hej, tisztelendő
 162  2|                    Jőjjön be hozzánk, amíg a nap kisüt.~ ~- Igen, de
 163  2|                    nap kisüt.~ ~- Igen, de a csacsi? - szólott a szegény
 164  2|                     de a csacsi? - szólott a szegény testvér zavarodottan.~ ~-
 165  2|               zavarodottan.~ ~- Ide kötjük a kis lovak mellé s jól betakargatjuk
 166  2|                fognak mulatgatni egymással a kis állatok.~ ~Remegve egy
 167  2|                   azért elszántan ment föl a tisztelendő a lépcsőkön,
 168  2|           elszántan ment föl a tisztelendő a lépcsőkön, kezeivel a reverendáját
 169  2|          tisztelendő a lépcsőkön, kezeivel a reverendáját oltalmazva,
 170  2|            következtében.~ ~- Dicsértessék a Megváltó! - mondotta az
 171  2|                 magában, pauzát sem tartva a szent mondás után, azonnal
 172  2|                micsoda társaság ez!~ ~Mert a kocsiban, ahova most belépett,
 173  2|                    személyzet együtt volt: a két sovány bohóc, akik rövid,
 174  2|                 vitorlavászon kabátjukban, a csillagos, tarka ruha nélkül,
 175  2|                tarka ruha nélkül, amelyben a közönség ismerte őket, szakasztottan
 176  2|               szajkó; signorina Giulietta, a lovarművésznő, aki Demont,
 177  2|                 lovarművésznő, aki Demont, a szénfekete kocsihúzó lovat,
 178  2|                  nógatni; signor Callioni, a direktor, kopott bársonyzekéjében,
 179  2|   petróleumlámpások alatt szokta árusítani a biléteket, de most egy megcsorbult
 180  2|                   lábasba; Herr Christián, a „vasember”, aki üllőket
 181  2|                  aki üllőket kalapácsoltat a mellén; egy sanda és borzas
 182  2|             könnyező szemekkel élesztgette a tüzet; egy fehérszőrü gömbölyü
 183  2|               gömbölyü pincsi kutya, amely a primadonna ölében hevert,
 184  2|            papagály. Mindezek valamennyien a jó tisztelendőre bámultak,
 185  2|             bámultak, aki ijedten állt meg a küszöbön.~ ~- Tessék beljebb
 186  2|                 feléje az egyik bohóc, aki a cirkuszi bódé közönségét
 187  2|           kellemetlenül érezte magát ebben a könnyelmü társaságban. A
 188  2|                   a könnyelmü társaságban. A gyerekek közül kettő, a
 189  2|                    A gyerekek közül kettő, a jövendő kor lovarművészei
 190  2|                 húzódott közelebb hozzá, s a papagályok egyike a vállára
 191  2|               hozzá, s a papagályok egyike a vállára telepedett.~ ~A
 192  2|                    a vállára telepedett.~ ~A dolog egy kissé aggasztónak
 193  2|                    mosolygással csípte meg a kis Zsors hideg arcát s
 194  2|                 enyelgéseket kisérlett meg a barátságos fiúval, aki már
 195  2|                 önálló piécekkel szerepelt a cirkusz elkoptatott szőnyegén.~ ~-
 196  2|                  Csókolsz-e mindjárt kezet a tisztelendő úrnak?~ ~Signorina
 197  2|                 nyájasan szembe mosolygott a baráttal. Bársonyos, kis
 198  2|               kacsója, melyekkel esténkint a lovagostort suhogtatta,
 199  2|                    lovagostort suhogtatta, a fiu vállán át a jó Szilveszter
 200  2|                suhogtatta, a fiu vállán át a jó Szilveszter nagy vörös
 201  2|              kezeit is megérintette kissé. A szegény tisztelendő, akit
 202  2|                  egyszer ezt az esőt!~ ~De a könyörgés mitsem használt
 203  2|            könyörgés mitsem használt most; a komédiáskocsi ablakain kívül,
 204  2|              komédiáskocsi ablakain kívül, a homályos, szürke ködben,
 205  2|                   egész vízáradat zuhogott a zöld erdei fák fölé s a
 206  2|                    a zöld erdei fák fölé s a kocsi teteje csak úgy kopogott
 207  2|                    csak úgy kopogott ebben a kétségbeejtő özönvízben.
 208  2|                párák fogták el mindenünnen a kilátást s csak a csacsi
 209  2|              mindenünnen a kilátást s csak a csacsi meg a kis lovak bámész
 210  2|               kilátást s csak a csacsi meg a kis lovak bámész feje látszott
 211  2|                  be olykor az ablakon, meg a nagy abrakos zsák, amelyet
 212  2|                    tart, tisztelendő úr?~ ~A sanda istállói szolga ugyanis
 213  2|                   terítővel ékesítette föl a nagy ebédlőasztalt s míg
 214  2|                   nagy ebédlőasztalt s míg a clown fütyölve törölgette
 215  2|                  clown fütyölve törölgette a poharakat, tányérokat, villákat
 216  2|       vendégszerető mosolygással tekintett a tisztelendőre, mindenestől
 217  2|           mindenestől az asztalra helyezte a lábast, mely finom, illatos
 218  2|                 illatos párákkal ingerelte a jámbor Szilveszter étvágyát.~ ~-
 219  2|                   S tekintettel arra, hogy a sok vándorlásban derekas
 220  2|               derekas étvágyra tett szert, a kezeit dörzsölve telepedett
 221  2|             telepedett le az asztal mellé, a fontos kérdés eldöntését
 222  2|               későbbi időkre halasztván.~ ~A papagály néhányszor a tányérjába
 223  2|                      A papagály néhányszor a tányérjába ütötte a csőrét
 224  2|             néhányszor a tányérjába ütötte a csőrét s a lovagló kisasszony,
 225  2|               tányérjába ütötte a csőrét s a lovagló kisasszony, aki
 226  2|                 zöldes szemeit. Oh, ha ezt a lakomát a kolostorbeli testvérek
 227  2|              szemeit. Oh, ha ezt a lakomát a kolostorbeli testvérek látták
 228  2|                   fráter lelki üdvösségét! A fényesre kopott, zöld reverenda
 229  2|            fényesre kopott, zöld reverenda a lakoma közben bizalmas közellétbe
 230  2|               bizalmas közellétbe húzódott a csillogó szemü primadonna
 231  2|            primadonna selyemruhájához, sőt a kutya, amely a művésznő
 232  2|        selyemruhájához, sőt a kutya, amely a művésznő ölében hevert,
 233  2|              durvák, esetlenek voltak ezek a tenyerek a lovagló kisasszony
 234  2|           esetlenek voltak ezek a tenyerek a lovagló kisasszony bársonyos,
 235  2|                     puha kacsóihoz képest! A szegény Szilveszter, aki
 236  2|                 óta alig látott mást, mint a kolostori szakácsnő vörös,
 237  2|                    ijedten forgatta szemét a plafond felé, melyről a
 238  2|                    a plafond felé, melyről a függő-lámpán kívül nagy,
 239  2|                   signorina Giulietta, aki a kacérságot még a manége
 240  2|            Giulietta, aki a kacérságot még a manége mellett megszokta,
 241  2|                     pajkos mosollyal nézte a barát elfogult zavarát,
 242  2|                  barát elfogult zavarát, s a saját kezével öntött a pohárba
 243  2|                   s a saját kezével öntött a pohárba a finom rüdesheimi
 244  2|                   kezével öntött a pohárba a finom rüdesheimi borból,
 245  2|                    az ifju gróf estélyéről a köpenyege alatt hozott el
 246  2|                  köpenyege alatt hozott el a ravasz Callioni mester.~ ~
 247  2|                 fehér szoknyában hallgatná a kisvárosi cirkuszi habitüék
 248  2|               habitüék udvarlását.~ ~- Föl a pohárral, tisztelendő úr!~ ~-
 249  2|              pohárral, tisztelendő úr!~ ~- A Szentséged drága egészségére! -
 250  2|                egészségére! - toldotta meg a bohóc, miközben Callioni
 251  2|                    bordalt énekelt, amiért a felesége kedélyesen hátba
 252  2|                       Oh, atyám, ments meg a gonosztól! - mondotta a
 253  2|                    a gonosztól! - mondotta a szegény fráter megrémülve.
 254  2|               korty korty után csúszott le a derék testvér kiszáradt
 255  2|                   percre eszébe jutott még a gvardián, aki a refektóriumban
 256  2|                 jutott még a gvardián, aki a refektóriumban oly tekintélyes
 257  2|                foglalja el az asztalfőt, s a páterek mind, akik most
 258  2|                   át belátszott egy percre a csacsi hosszúkás feje, mely
 259  2|                  szemrehányólag bólogatott a tisztelendő felé, mintha
 260  2|                   Szilveszter, ön biztosan a poklokba fog kerülni!” De
 261  2|                   hallott többé mást, mint a kacér, csengő hangot, mely
 262  2|               hangot, mely édesen fúródott a fülébe:~ ~- Az ön egészségére,
 263  2|                    e percben derékon kapta a feleségét s Christian, „
 264  2|                    feleségét s Christian, „a szenegambiai császár udvari
 265  2|                   elő valamelyik sarokból. A clown, aki a tenyerein közeledett
 266  2|          valamelyik sarokból. A clown, aki a tenyerein közeledett a pap
 267  2|                 aki a tenyerein közeledett a pap felé, keserves zokogásra
 268  2|             vétkeimet, szent atyám?~ ~Mire a jó Szilveszter, kipirulva,
 269  2|               Szilveszter, kipirulva, mint a főtt rák, készségesen válaszolt:~ ~-
 270  2|                 vagyok.~ ~S akkor az ördög a kezébe adta a poharat, s
 271  2|               akkor az ördög a kezébe adta a poharat, s ismét az ajkaihoz
 272  2|                  emelte; mert az, aki most a lelkébe lopózott, aki poharát
 273  2|              lelkébe lopózott, aki poharát a zöldszemü lányéhoz ütötte,
 274  2|                   aki ily módon akarta ezt a becsületes, istenfélő lelket
 275  2|               becsületes, istenfélő lelket a saját hatalmába keríteni.~ ~*~ ~
 276  2|            hatalmába keríteni.~ ~*~ ~Mikor a délutáni órákban a kordé
 277  2|                   Mikor a délutáni órákban a kordé kemény deszkáin fölébredt,
 278  2|                 kemény deszkáin fölébredt, a nap ragyogóbban sütött az
 279  2|                  sütött az égboltozatról s a domboldal, smaragdzöld fűszálain,
 280  2|            csillogtak. Üde volt minden itt a mosolygó erdőszélen s a
 281  2|                    a mosolygó erdőszélen s a cserfák, a tölgyek nedves
 282  2|                    erdőszélen s a cserfák, a tölgyek nedves levelei édes
 283  2|                édes illattal töltötték meg a levegőt. A csacsi szelíden,
 284  2|                   töltötték meg a levegőt. A csacsi szelíden, egy vértanu
 285  2|                 szemrehányásával tekintett a nyujtózkodó barátra, aki
 286  2|                    délutánt!~ ~Az erdőben, a kifehérlő út hosszán, egyetlen
 287  2|                egyetlen kocsit sem látott. A tisztás, mely a domb alatt
 288  2|                    látott. A tisztás, mely a domb alatt elterült, egészen
 289  2|                    egészen üres volt, csak a péterkék, a cincérek mászkáltak
 290  2|                üres volt, csak a péterkék, a cincérek mászkáltak a magas
 291  2|            péterkék, a cincérek mászkáltak a magas füvek között s egy-két
 292  2|               pillangó cikázott szerteszét a levegőben.~ ~A kordén, mialatt
 293  2|                  szerteszét a levegőben.~ ~A kordén, mialatt a csacsi
 294  2|             levegőben.~ ~A kordén, mialatt a csacsi vidám ügetéssel igyekezett
 295  2|                 vidám ügetéssel igyekezett a kolostor felé, a szegény
 296  2|                igyekezett a kolostor felé, a szegény barát szörnyü kétségek
 297  2|                 világosítsd fel az elmémet a multak felől!~ ~Mint egy
 298  2|              különös álom, tünt fel előtte a sárga komédiás-kocsi, a
 299  2|                    a sárga komédiás-kocsi, a kacsingató primadonna, a
 300  2|                   a kacsingató primadonna, a bohóc csontos ábrázata,
 301  2|                    bohóc csontos ábrázata, a hajlott orru papagály s
 302  2|                    orru papagály s mind ez a furcsa, frivol környezet,
 303  2|                    eloszlott, szerteszállt a levegőbe, s egyetlen jelt
 304  2|                       De azért este, mikor a jámbor atyák nyugalomra
 305  2|                   atyák nyugalomra tértek, a kolostor éjszakai csöndjében
 306  2|               kolostor éjszakai csöndjében a jó Szilveszter óvatosan
 307  2|            Szilveszter óvatosan surrant be a kis egyház homályos hajójába
 308  2|                  szent áhítattal borult le a szűz anya aranyos szobra
 309  3|                                            A kolostor szakácsa.~ ~Valahol
 310  3|                szakácsa.~ ~Valahol messze, a regényes Normandia egy hercegi
 311  3|             ragyogó vászonsipkában, melyet a tekintélyes főszakács, aki
 312  3|               legény fekete hajfürtjein.~ ~A hosszu harminc esztendő
 313  3|              harminc esztendő alatt, amely a szép normandiai napok mögött
 314  3|                 szerződtette. Innen került a boldogult püspök konyhájára,
 315  3|                 aki valósággal kényeztette a derék mestert s egyáltalán
 316  3|          visszautasítsa.~ ~Az alsó papság, a vidéki klerus vetélkedve
 317  3|               klerus vetélkedve igyekeztek a szakács kegyeit kiérdemelni
 318  3|                  úr pompás pástétomainak s a konyhákat hosszu időkre
 319  3|                    hosszu időkre bezárták. A szakács levetette a pikézubbonyt
 320  3|              bezárták. A szakács levetette a pikézubbonyt s a vászonsipkát,
 321  3|                 levetette a pikézubbonyt s a vászonsipkát, s feketében,
 322  3|       gyászfátyolos cilinderrel kísérte el a megboldogult főpapot a püspöki
 323  3|                  el a megboldogult főpapot a püspöki kripta ajtajáig.~ ~
 324  3|                      De visszajövet, ahogy a krónika meséli, közvetetlen
 325  3|                krónika meséli, közvetetlen a sirbolt vasajtaja mellett,
 326  3|               miközben sóvárogva gondoltak a tüneményes püspöki ebédek
 327  3|                   versenyző maradt csupán: a főispán s a tiszteletreméltó
 328  3|                 maradt csupán: a főispán s a tiszteletreméltó ferencrendi
 329  3|                lakik? - kérdezte Anzelm úr a főispántól.~ ~- Nem, tisztelt
 330  3|                  mentve.~ ~- Ez hiba, mert a tétlenséget nem szeretem.
 331  3|                   én csak megvolnék, hanem a feleségem szenved némelykor.~ ~-
 332  3|               Anzelm úr kijelentette, hogy a fölajánlott állást, legnagyobb
 333  3|                   fogadhatja el.~ ~Másnap, a délelőtti órákban, a refektoriumban,
 334  3|               Másnap, a délelőtti órákban, a refektoriumban, ahol az
 335  3|                  egész konvent összegyűlt, a tiszteletreméltó paterek
 336  3|              vizsgálatnak voltak alávetve. A szakács, akinek kebelét
 337  3|                  keresztkérdések alá fogta a derék atyákat s egy órai
 338  3|                  meggyőződött afelől, hogy a kolostorban műértő publikumra
 339  3|                    publikumra fog találni. A gourmanderia nehéz művészetében
 340  3|            gourmanderia nehéz művészetében a jó atyák mindegyike tökéletes
 341  3|                fejtett ki.~ ~Megszemlélvén a konyhát és a kolostor egyéb
 342  3|                 Megszemlélvén a konyhát és a kolostor egyéb helyiségeit,
 343  3|                kijelentette, hogy hajlandó a szerződésre. Ám kikötötte,
 344  3|            szerződésre. Ám kikötötte, hogy a lakásában azonnal virágokat
 345  3|                    virágokat helyezzenek s a Figaro-t, mely nélkül egyetlen
 346  3|           késedelem nélkül praenumerálják. A menu összeállításában a
 347  3|                    A menu összeállításában a nagytehetségü férfiu tökéletesen
 348  3|                 monsieur, meglesz, - szólt a gvárdián megindulva.~ ~S
 349  3|                    sóvárogva csettentettek a nyelvükkel, mintha már is
 350  3|                  mintha már is ott ülnének a fehéren megterített asztal
 351  3|                     amiket ez időtől fogva a sötétbarna refektoriumban
 352  3|                  Minő ragyogó gyüjteményei a pecsenyéknek, a mártásoknak
 353  3|               gyüjteményei a pecsenyéknek, a mártásoknak s a császárság
 354  3|              pecsenyéknek, a mártásoknak s a császárság tüneményes crémejének!
 355  3|               crémejének! Lucullus úr, aki a bankettek terén már a ködös
 356  3|                  aki a bankettek terén már a ködös ókorban bírt magának
 357  3|             határozottan elbujhatott volna a kolostor új szakácsának
 358  3|               föltaláló képessége mellett. A szegény kanonokok, magányos
 359  3|              szigoru fogadalmat tett, hogy a páterekkel már itt, e siralmas
 360  3|                  földi létben megismerteti a paradicsomot.~ ~De hogy
 361  3|         gyüjteménye halmozódott itt együvé a tokák legpompásabb példányainak!
 362  3|           kedélyesek! Egy-egy miséző atya, a szürke templom oltárköve
 363  3|                    előtt állván, körülötte a fehéringes minisztráns gyerekekkel,
 364  3|                  szemekkel szívták magukba a tömjén átható illatát, vasárnaponkint -
 365  3|           vasárnaponkint - Uram bocsáss! - a régi misés könyvbe tekintgetve
 366  3|                 látott lelki szemei előtt, a saláták haragoszöld bokor
 367  3|                ebédek előtt, felgyülekezve a dióbarna ebédlőbe - amíg
 368  3|            dióbarna ebédlőbe - amíg Ignác, a pincemester, öreg kosarakban
 369  3|                öreg kosarakban cipelte fel a pince legmohosabb palackjait -
 370  3|               felől!~ ~Ama kiválasztottjai a szerencsének, akik vasárnaponkint,
 371  3|               valami ünnepélyes alkalomkor a kolostor ebédlőjébe meghívást
 372  3|                    csodákat tudtak mesélni a gasztronómiai tudomány e
 373  3|               inkább megsüvegelték, mintha a főispán, vagy akár egy eleven
 374  3|                    miniszter ment volna el a boltok előtt.~ ~*~ ~Ám régi
 375  3|                        Ám régi dolog, hogy a nagy művészek kilenctized
 376  3|        összeférhetetlen természetü. Ignác, a pincemester, aki tizenkilenc
 377  3|                 tizenkilenc év óta kezelte a kolostor aranyszínü borait,
 378  3|                    sötét arccal jelent meg a gvárdián előtt s tudtára
 379  3|                 előtt s tudtára adta, hogy a következő héten távozni
 380  3|                következő héten távozni fog a kolostorból.~ ~A gvárdián,
 381  3|               távozni fog a kolostorból.~ ~A gvárdián, aki békés, áldott
 382  3|                  volt, maga elé citáltatta a gőgös konyhai deszpotát
 383  3|              azonnal kijelentette, hogy ha a pincemester marad, ő tüstént
 384  3|               marad, ő tüstént búcsút mond a kolostornak.~ ~Végre is
 385  3|               Pincemester akad több is, de a szakácsnak hetedhét országon
 386  3|                   lehet párjára találni. S a becsületes Ignác, aki majdnem
 387  3|                  ötödrész századot töltött a hordók és dongák közt, aki
 388  3|                 hordók és dongák közt, aki a pincebeli kincsekre féltékenyebb
 389  3|               féltékenyebb volt, mint maga a gvárdián, egy nap szégyenszemmel
 390  3|                   szégyenszemmel vonult el a hátulsó ajtón, mint a legutolsó
 391  3|                   el a hátulsó ajtón, mint a legutolsó mosogató leány,
 392  3|                    habozás nélkül kitették a köpönyegét.~ ~De mindez
 393  3|                  hagyján lett volna, ahhoz a szenzációs eseményhez képest,
 394  3|            kártyapartiek folytak le, mivel a szakács nem tudott volna
 395  3|                    megnyugodni abban, hogy a rendes preferánsz játszmájáról
 396  3|             egy-egy szembejövő pátert, aki a hatalmas férfiu e kegyenceit
 397  3|                    fogadta.~ ~Ám egy éjjel a jó páterek gyanusabb hangokra
 398  3|                    bőgők hangjai törtek át a kolostor csöndes folyosóin
 399  3|                 csöndes folyosóin és mikor a gvárdián éjjeli pongyolában
 400  3|                pongyolában kisietett, hogy a szokatlan lárma felől értesülést
 401  3|                    csodálatos látvány tünt a szemébe. Anzelm úr vendégei
 402  3|            vendégei víg táncra perdültek s a lakás kinyitott ablakain
 403  3|                 polkák hangjai suhantak ki a havas téli éjszakába. Egy
 404  3|                  felköszöntőkkel üdvözölte a világ legszeretetreméltóbb
 405  3|           legszeretetreméltóbb háziurát.~ ~A szakács később imponáló
 406  3|                   komolysággal mondta:~ ~- A születésem napját ünnepeltem.~ ~
 407  3|               napját ünnepeltem.~ ~S midőn a gvárdián homályos célzásokat
 408  3|                 célzásokat tett arra, hogy a dáridót előlegesen tudatni
 409  3|                  Mit lehetett volna tenni? A jó páterek ezentúl pamutot
 410  3|             páterek ezentúl pamutot raktak a fülükbe s félénken húzódtak
 411  3|              húzódtak meg ágyukban, nehogy a vidám hangokból hozzájuk
 412  3|                    hallassék valami.~ ~*~ ~A portás egy este rémült arccal
 413  3|                  rémült arccal szaladt föl a gvárdiánhoz.~ ~- No, fiam,
 414  3|                     mi történt? - kérdezte a jó pap szeliden.~ ~- Óh,
 415  3|            tisztelendő atyám, milyen eset! A portánál mintegy harminc
 416  3|              símaarcu fiu áll előttem, aki a szakács után tudakozódik.
 417  3|                  szakács után tudakozódik. A jövevény egy kissé gyanusnak
 418  3|                tetszik s azért vele megyek a folyosói följárás lámpájáig,
 419  3|               leány áll előttem. Egy leány a kolostorban! Megfogom a
 420  3|                    a kolostorban! Megfogom a karját, hogy visszatartsam,
 421  3|                     hogy visszatartsam, de a debella kirántja magát a
 422  3|                   a debella kirántja magát a kezeim közül és szalad egyenesen
 423  3|              egyenesen az udvar felé, ahol a szakács pipázva tekintget
 424  3|                  hogy nyissák föl, de erre a szakács mérgesen tárja ki
 425  3|                 eset! Egyébiránt értesítsd a szakácsot, hogy azonnal
 426  3|              azonnal látni kívánom.~ ~Amíg a megrémült portás odajárt,
 427  3|                  megrémült portás odajárt, a jó gvárdián izgatottan járt
 428  3|                    gondolatokba merülve.~ ~A refektorium asztalát komoly
 429  3|          veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a könnyelmü Anzelm bizonnyal
 430  3|                 könnyelmü Anzelm bizonnyal a poklokra fog kerülni!~ ~
 431  3|                    poklokra fog kerülni!~ ~A kopogtatásra a szegény atya
 432  3|                  kerülni!~ ~A kopogtatásra a szegény atya minden lélekerejét
 433  3|           tisztelendő atyám. Régi tradició a családunkban.~ ~- Ej, ej,
 434  3|             Néhányszor hevesen járta végig a kis szobát, de a következő
 435  3|               járta végig a kis szobát, de a következő pillanatban megállott.
 436  3|          éjszakánkint férfiruhában lopózik a kolostorba! Nem, ezt már
 437  3|               elviselni!~ ~Szigorúan, hogy a portásnak még a fogai is
 438  3|            Szigorúan, hogy a portásnak még a fogai is összeverődtek,
 439  3|                   könyörtelenül állott meg a bűnös szakács előtt, aki
 440  3|                   az órában el fog távozni a kolostorból...~ ~- Óh, a
 441  3|                   a kolostorból...~ ~- Óh, a legnagyobb örömmel.~ ~De
 442  3|                   egy hosszu félóra mulva, a zárdakapu nagy robajjal
 443  3|                 Anzelm úr alakját elnyelte a homályos éjszaka, a szegény
 444  3|               elnyelte a homályos éjszaka, a szegény gvárdián sötét pesszimizmussal
 445  3|                pesszimizmussal hajtotta le a fejét s még csak álom sem
 446  3|                   s még csak álom sem jött a szemére az egész hosszu
 447  3|            keresztül.~ ~*~ ~Óh, de másnap! A jó atyák nem dörzsölték
 448  3|                 atyák nem dörzsölték össze a kezüket, hanem egyenkint,
 449  3|                ebédlőbe, mintha mindnyájan a „memento mori”-t viselték
 450  3|                  az ábrázatjukon. Hol volt a jókedv, a tréfálkozás, a
 451  3|           ábrázatjukon. Hol volt a jókedv, a tréfálkozás, a pajzán anekdoták?
 452  3|                   a jókedv, a tréfálkozás, a pajzán anekdoták? A kedélyes
 453  3|           tréfálkozás, a pajzán anekdoták? A kedélyes refektorium egészen
 454  3|               cinterem komorságával meredt a belépőre.~ ~És az ebéd,
 455  3|             melyeknek kanalazgatása közben a jó atyáknak kivétel nélkül
 456  3|                    kivétel nélkül megeredt a nyelvük és sűrű kocintgatások
 457  3|                kocintgatások közt éltették a hazát, a kolostort, az egész
 458  3|       kocintgatások közt éltették a hazát, a kolostort, az egész világot?
 459  3|           kolostort, az egész világot? Hol a pikáns sauce-ok, a saláták
 460  3|                     Hol a pikáns sauce-ok, a saláták s a halak reszkető
 461  3|               pikáns sauce-ok, a saláták s a halak reszkető gelée-i?
 462  3|                halak reszkető gelée-i? Hol a fácán, mely ropogósan, étvágyingerlően
 463  3|              étvágyingerlően emelkedett ki a hatalmas tálakból, a pompás
 464  3|                    ki a hatalmas tálakból, a pompás bordeauxit tevén
 465  3|                   egy egész hordót őrizett a kolostor kincseket érő pincéje?
 466  3|                 kincseket érő pincéje? Hol a torták, a crémek, a puddingok,
 467  3|                 érő pincéje? Hol a torták, a crémek, a puddingok, melyeknek
 468  3|                    Hol a torták, a crémek, a puddingok, melyeknek ragyogó
 469  3|                     ez rémületes nap volt! A kolostorban megszünt a tréfa
 470  3|                     A kolostorban megszünt a tréfa s a páterek szótlanul
 471  3|             kolostorban megszünt a tréfa s a páterek szótlanul kopogtak
 472  3|                   szótlanul kopogtak végig a hosszu folyosókon, vagy
 473  3|                zárkóztak el szobáikba. Még a mise is szinte komorabb
 474  3|                    is szinte komorabb volt a kis egyházban s bár kinevessenek, -
 475  3|                  bár kinevessenek, - maguk a szentképek is mintha szomorubban
 476  3|              néztek volna maguk elé, mikor a jó atyák bánata felől értesültek!
 477  3|               konsternációt idézett elő ez a bűnbe tévedt férfiu, aki
 478  3|                    oly közönyösen vált meg a kolostortól!~ ~Titokban,
 479  3|               önmaga előtt is restelkedve, a gvárdián már a negyedik
 480  3|                restelkedve, a gvárdián már a negyedik napon engesztelő
 481  3|              bolyongva az utcákon, sokszor a kolostor előtt is elment,
 482  3|                nézett utána egy-egy páter, a gvárdián érthetetlen szigorát
 483  3|              kárhoztatva. Pedig közeledtek a husvéti ünnepnapok is, amikor
 484  3|              husvéti ünnepnapok is, amikor a barátok éttermében szokott
 485  3|             éttermében szokott összegyűlni a város minden notabilitása,
 486  3|                 ragyogó szemekkel élvezvén a pompás menut, amelyhez hetedhét
 487  3|                   hogy nem látja-e valaki, a gvárdián magához intette
 488  3|                   gvárdián magához intette a portást, aki sietve szaladt
 489  3|                     aki sietve szaladt föl a lépcsőkön.~ ~- Tudod-e, -
 490  3|               látogasson meg. Beszédem van a gonosz emberrel!~ ~De milyen
 491  3|                      De milyen vakmerőség! A szakács azt üzente, hogy
 492  3|                szakács azt üzente, hogy ha a gvárdián urnak beszéde van
 493  3|                   óh, istentelen férfiu!~ ~A konvent tiszteletreméltó
 494  3|                   egész ebéd terhükre van. A kolostorban rémületes állapotok
 495  3|                       Higyjék vagy nem, de a gvárdián, az ebédutáni órák
 496  3|             csendjében, titokban kisurrant a kolostorból, s mindenféle
 497  3|       rejtek-utcákon, közökön át bujdokolt a külváros felé, ahol a gonosz
 498  3|            bujdokolt a külváros felé, ahol a gonosz szakács a tanyáját
 499  3|                felé, ahol a gonosz szakács a tanyáját felütötte. Mint
 500  3|                  föláldozván önmagát, hogy a kolostort megmenthesse.~ ~-
 501  3|                mondta sóhajtva, - legalább a hátulsó kapun bocsásd be,
 502  3|              Ragyogó napfény aranyozta meg a kolostor szürke falait,
 503  3|                  úr diadalmasan visszatért a konyhájába.~ ~ ~ ~
 504  4|                   Nickelsdorf rudacskái.~ ~A terjedelmes főhercegi konyhákban
 505  4|            konyhákban nagy az izgatottság. A csöndes utca járókelői,
 506  4|                  bizonyos félelemmel nézik a két őrtálló katonát, távolról
 507  4|                   meghasonlott talentum.~ ~A délelőtti napsugár vidáman
 508  4|                    napsugár vidáman tűz be a konyhák magas ablakán s
 509  4|                ablakán s aranyos sávot von a nagy vörösréz kondérokra,
 510  4|               erőteljes burgundi leves fő, a hosszu koppasztó asztalokra,
 511  4|                  koppasztó asztalokra, hol a fácánok sárga bőre megcsillan
 512  4|              fácánok sárga bőre megcsillan a kukták keze alatt, a rákokra,
 513  4|            megcsillan a kukták keze alatt, a rákokra, melyek még élnek
 514  4|                  rákokra, melyek még élnek a kosárban, a könnyü, hófehér
 515  4|               melyek még élnek a kosárban, a könnyü, hófehér habra, melyet
 516  4|                  sárga réztálakban vernek. A sipkás, zubbonyos szakácsok
 517  4|                buzgólkodva járnak ide-oda, a kukták ritmussal vágják
 518  4|                    ritmussal vágják apróra a zellert és a ludmájas hachét.
 519  4|                 vágják apróra a zellert és a ludmájas hachét. A külső
 520  4|              zellert és a ludmájas hachét. A külső konyhában csinos cselédleányok
 521  4|             cselédleányok készítik kéz alá a nyers anyagot, a szomszédos
 522  4|                   kéz alá a nyers anyagot, a szomszédos cukrászatban
 523  4|             cukrászatban lázasan dolgoznak a kis főhercegnők kedvenc
 524  4|              főhercegnők kedvenc tortáján, a főkulcsár aggodalmasan motoz
 525  4|                    éléskamrák raktáraiban. A gourmanderia e világos műtermében
 526  4|            elfoglalva.~ ~Tizenegy óra van, a villásreggeli ideje. A kis
 527  4|                     a villásreggeli ideje. A kis főhercegnők ez időben
 528  4|          főhercegnők ez időben abbahagyják a kényszermunkát és boldogan
 529  4|      kényszermunkát és boldogan kelnek föl a zongora mellől. Mindkettő
 530  4|               fiatal párduc. Egy komornyik a tálaló asztalra készíti
 531  4|                  aranyos felhordó tálokat, a főszakács műértő pillantást
 532  4|            főszakács műértő pillantást vet a véres hússzeletekre (a kis
 533  4|                 vet a véres hússzeletekre (a kis Theodora Annunciata
 534  4|                    Annunciata vérszegény), a fácán piros combjára, a
 535  4|                    a fácán piros combjára, a kedvenc torta vékony szeletkéire.
 536  4|           szeletkéire. Minden rendben van, a főhercegnők kielégíthetik
 537  4|                  kielégíthetik étvágyukat. A komornyik sietve távozik
 538  4|                   komornyik sietve távozik a belső termek felé, a függő
 539  4|               távozik a belső termek felé, a függő üveges folyosón keresztül.~ ~
 540  4|                  Nagy, katonai ebéd lévén, a munka lázasan folyik. A
 541  4|                    a munka lázasan folyik. A főherceg tegnap jött vissza
 542  4|              vezérkar itt lesz jóformán és a generális urak értenek a
 543  4|                   a generális urak értenek a gourmanderiához. A szakácstudomány
 544  4|                 értenek a gourmanderiához. A szakácstudomány ez előkelő
 545  4|           publikumra találnak.~ ~De mindez a mozgalom, sürgés-forgás
 546  4|              sürgés-forgás egyszerre elhal a legbelső konyha ajtaja előtt,
 547  4|             dolgozik kora reggel óta. Mint a bibliai főpapot, ki a szentek
 548  4|                 Mint a bibliai főpapot, ki a szentek szentélyébe lépett,
 549  4|                  sem zavarta senki ezekben a nagyfontosságu pillanatokban.
 550  4|             csöndes áhitat közepette várta a szeszélyes muzsát, mely
 551  4|           Nickelsdorf dolgozik!...~ ~Pedig a dinasztia e legvénebb szolgája
 552  4|            legvénebb szolgája tétlenül ült a székben, homlokát sóhajtva
 553  4|               idegesen toppantott lábával. A szakácstudomány molett muzsája,
 554  4|                  megjelenjék előtte.~ ~*~ ~A főhercegasszony, ki egy
 555  4|                  angol rudacskák, melyeket a teába mártogatott, az utóbbi
 556  4|              nélkül való volt mindez, hogy a fenséges asszony éhesen
 557  4|                    asszony éhesen kelt föl a reggeliző asztal mellől.~ ~
 558  4|                 reggeliző asztal mellől.~ ~A főkonyhamestert már reggel
 559  4|                 reggel nyolckor elhivatták a főhercegi palotába.~ ~A
 560  4|                    a főhercegi palotába.~ ~A fenséges asszony mosolyogva
 561  4|                 Miért, fenség?~ ~- Ezekben a tearudakban nincs semmi
 562  4|                     különöset óhajtanék.~ ~A gróf izgatottan rohant le
 563  4|                  gróf izgatottan rohant le a konyhába.~ ~- Nickelsdorf, -
 564  4|          Nickelsdorf, - szólt, - mi dolog, a fenséges asszonynak nem
 565  4|              fenséges asszonynak nem izlik a teasütemény.~ ~Az öreg szakács
 566  4|                 Cilinderjét fejére csapva, a gróf csakhamar eltünt a
 567  4|                    a gróf csakhamar eltünt a kis főhercegnők lakosztályában.~ ~*~ ~
 568  4|          főhercegnők lakosztályában.~ ~*~ ~A főhercegi kápolnában tizenkét
 569  4|                  órát harangoztak.~ ~Baur, a kormánytanácsos, kiváncsian
 570  4|                   kiváncsian kukkantott be a konyhába.~ ~- Nos?~ ~- Semmi,
 571  4|                 még mindig semmi, - intett a főszakács elhalóan.~ ~A
 572  4|                    a főszakács elhalóan.~ ~A komornyik, ki a Nickelsdorf
 573  4|                elhalóan.~ ~A komornyik, ki a Nickelsdorf ajtaja előtt
 574  4|                 állt, aggodalmasan mesélte a többieknek:~ ~- Az öreg,
 575  4|                  elaludt. Mozdulatlanul ül a karosszékben, fejét a kezére
 576  4|                   ül a karosszékben, fejét a kezére támasztva.~ ~A szakácsok
 577  4|                fejét a kezére támasztva.~ ~A szakácsok szótlanul jártak-keltek,
 578  4|                   szótlanul jártak-keltek, a kukták titkolózva dugták
 579  4|                    titkolózva dugták össze a fejüket. A pástétomvagdaló
 580  4|                    dugták össze a fejüket. A pástétomvagdaló cselédleányok
 581  4|                 Semmi, még mindig semmi.~ ~A kastély platánjai szomorúan
 582  4|                  szomorúan zugtak odakünn, a szélkakas elkeseredve forgott.
 583  4|                integettek volna egymásnak, a főudvarmester mintha lehorgasztott
 584  4|             lehorgasztott fővel járt volna a palota lépcsőzetén. Sőt
 585  4|              palota lépcsőzetén. Sőt künn, a kapu előtt, a talapzatos
 586  4|                    Sőt künn, a kapu előtt, a talapzatos oroszlánok szomszédjában
 587  4|                öreg Nickelsdorf ajtaját.~ ~A főkonyhamester volt, ki
 588  4|                 volt, ki sápadtan állt meg a szegény szakács szobájában.~ ~-
 589  4|                    adni lemondásomat, mert a tehetség örökre búcsút vett
 590  4|            közönséges sablonok hullámzanak a lelkemben.~ ~A gróf szánalmat
 591  4|                 hullámzanak a lelkemben.~ ~A gróf szánalmat érzett a
 592  4|                    A gróf szánalmat érzett a vén szolga iránt.~ ~- Még
 593  4|              ideája. Bátorság!~ ~Otthagyta a szegény szakácsot, az alkotás
 594  4|                 nyilt föl az ajtó.~ ~- Hol a kulcsár? - szólt a vén Nickelsdorf
 595  4|                     Hol a kulcsár? - szólt a vén Nickelsdorf izgatottan.~ ~
 596  4|                  Nickelsdorf izgatottan.~ ~A kulcsok idegesen csörömpöltek,
 597  4|                   ajtaja sietve föltárult, a kukták lélekzet nélkül hordták
 598  4|                 lélekzet nélkül hordták ki a szükséges anyagokat. Pár
 599  4|              anyagokat. Pár pillanat mulva a Nickelsdorf asztala felől
 600  4|                  munka zaja hallatszott el a konyha minden egyes részébe.~ ~
 601  4|                    minden egyes részébe.~ ~A konyhabeli személyzet respektussal
 602  4|               Nézzétek, micsoda glória van a homloka körül!~ ~Az volt,
 603  4|                     Az volt, igazi glória. A nagy poéták lelkesedése
 604  4|                    lelkesedése töltötte be a Nickelsdorf egész lényét,
 605  4|                    egész lényét, s ugyanaz a fényesség ragyogott a halántékán,
 606  4|              ugyanaz a fényesség ragyogott a halántékán, mely a Danteén,
 607  4|               ragyogott a halántékán, mely a Danteén, Miltonén, Tassóén
 608  4|                föllobbanása volt az, amely a halhatatlan teasüteményben
 609  4|      teasüteményben megnyilatkozott.~ ~*~ ~A gróf az első kész példányt
 610  4|                    itt-ott kiérzett valami a vaj átsuhanó hangulatából.
 611  4|                   lett volna mindezt, mert a csodálatos rudacskák egyenesen
 612  4|             csodálatos rudacskák egyenesen a szívhez szóltak. Micsoda
 613  4|                 kifejezett individualitás! A vén Nickelsdorf a legszebb
 614  4|          individualitás! A vén Nickelsdorf a legszebb hattyudalt alkotta
 615  4|                   mindazok közt, melyekről a poézis története megemlékezik.~ ~
 616  4|                  története megemlékezik.~ ~A főkonyhamester szinte öntudatlanul
 617  4|             szólott:~ ~- Felséges!...~ ~És a napsugarak, melyek vidáman
 618  4|                   melyek vidáman táncoltak a konyha asztalain, tűzhelyein,
 619  4|                ismételték:~ ~- Felséges!~ ~A szakácsok, a kukták, a cselédleányok,
 620  4|                   Felséges!~ ~A szakácsok, a kukták, a cselédleányok,
 621  4|                     A szakácsok, a kukták, a cselédleányok, sőt talán
 622  4|                   cselédleányok, sőt talán a ceremóniás főudvarmester,
 623  4|                  ceremóniás főudvarmester, a finom udvari titkárok, az
 624  4|                      Este, lefekvés előtt, a komornyik meghajolva jelentette:~ ~-
 625  4|                 meghajolva jelentette:~ ~- A tea, fenség!~ ~A Balzac
 626  4|           jelentette:~ ~- A tea, fenség!~ ~A Balzac híres regényét eldobva,
 627  4|                    híres regényét eldobva, a főhercegnő unatkozva szólott:~ ~-
 628  4|                   Idebenn fogom meginni!~ ~A kis divánasztalt a pamlag
 629  4|              meginni!~ ~A kis divánasztalt a pamlag elé húzták s a főhercegasszony
 630  4|         divánasztalt a pamlag elé húzták s a főhercegasszony fölemelkedett
 631  4|                  fölemelkedett fekvéséből. A forró, barnavörös tea átsötétlett
 632  4|                 barnavörös tea átsötétlett a porcellán finom aranyvirágain.~ ~
 633  4|           porcellán finom aranyvirágain.~ ~A rudak, a Nickelsdorf halhatatlan
 634  4|                  aranyvirágain.~ ~A rudak, a Nickelsdorf halhatatlan
 635  4|                vagyunk, itt vagyunk végre. A művész hattyudala vagyunk,
 636  4|                 művész hattyudala vagyunk, a legnagyobb mű, amelyet életében
 637  4|                 életében megalkotott!~ ~De a fenséges asszony nem hallotta
 638  4|              hallotta ezt. Ügyet sem vetve a Nickelsdorf szegény alkotására,
 639  4|                teát s idegesen tolta félre a csészét. Szép, fehér ujjával
 640  4|               csészét. Szép, fehér ujjával a csöngető gombjához közeledett.~ ~
 641  4|                   szívdobogva, izgatottan, a művész remegő félelmével
 642  4|                    remegő félelmével várta a szürkülő hajnalt, a főhercegnő
 643  4|                  várta a szürkülő hajnalt, a főhercegnő álmosan szólott
 644  4|                 főhercegnő álmosan szólott a besiető komornának:~ ~-
 645  5|                              Haller Ida.~ ~A kis diákokat valami láthatatlan
 646  5|                    Veszprémbe helyezték át a nyitrai rendházból, a gimnázium
 647  5|                   át a nyitrai rendházból, a gimnázium környékén megdöbbentő
 648  5|            kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich tanár úr viselt
 649  5|                   Nyitrai fiu sohase kerül a veszprémi gimnáziumba és
 650  5|                    amíg egy felföldi ember a dunántúli hegyek közé elvetődik.
 651  5|                   aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár úr neve
 652  5|                  augusztus végén megjelent a piarista rendház kapuján.
 653  5|                  piarista rendház kapuján. A piacon, ahol a diákok naphosszat
 654  5|                    kapuján. A piacon, ahol a diákok naphosszat csereberéltek
 655  5|                   naphosszat csereberéltek a régi iskolai könyvekkel,
 656  5|                    minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé a sötét
 657  5|                     a piaci cserebere fölé a sötét félelem komor árnyékai
 658  5|               komor árnyékai borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult
 659  5|           csakugyan úgy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. Negyvenéves
 660  5|                férfiu volt, arca szederjes a mindennapi borotválkozástól,
 661  5|                 viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szúró
 662  5|                kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. Tizenkét
 663  5|               diákokat. Tizenkét évig volt a nyitrai rendházban és így
 664  5|                  kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~-
 665  5|                 márádhát az iskolából...~ ~A diákok, akik tavaly a szelíd
 666  5|                      A diákok, akik tavaly a szelíd Szalay főtisztelendő
 667  5|              vezetése mellett járták végig a negyedik osztályt, fogvacogva
 668  5|                  távoztak az iskolából. És a többi osztály, ahol Szedenich
 669  5|                   vetett tizenegy óra után a szegény, megszontyolodott
 670  5|          magyarázta, s óra végén, kevéssel a csöngetés előtt, halálos
 671  5|               halálos csöndben nézte végig a noteszét, hogy egy diákot
 672  5|                     Mindenki dideregve ült a helyén, attól félve, hogy
 673  5|                  helyén, attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli ki
 674  5|                sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos moraja
 675  5|                  moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~-
 676  5|            rövidnadrágos fiúcska lépett ki a tábla mellé, afféle kényeztetett
 677  5|               hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt,
 678  5|                 behunyt szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine előtt.~ ~-
 679  5|               megállott, szúró pillantását a sápadt gyerekre szögezte
 680  5|                 sápadt gyerekre szögezte s a megdöbbenés látható jeleivel
 681  5|                        Gyorsan végigsétált a katedra előtt s miközben
 682  5|           egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél módjára remegő
 683  5|                  az édesatyját? - kérdezte a gyermektől és selymes haját
 684  5|                 egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt s egyszerre
 685  5|               tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte
 686  5|                     majdnem mosolyogva (és a föld nem reszketett meg
 687  5|                   egyszerre tegezni kezdte a gyermeket) nem Haller, a
 688  5|                   a gyermeket) nem Haller, a Sédmalom molnára volt-e
 689  5|                    Sédmalom molnára volt-e a te anyai részről való nagyapád?...~ ~
 690  5|                      György bámulva nézett a félelmetes tanárra s kipirulva
 691  5|                 nagyapám... Haller Mihály, a negyedik malomban...~ ~A
 692  5|                   a negyedik malomban...~ ~A kurátor eközben erősen megrántotta
 693  5|                 erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt,
 694  5|                   még egyszer megsimogatta a gyermek rózsás arcát (most
 695  5|          diadalordítása közt haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy
 696  5|                 lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin... Mi fogta
 697  5|                      Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
 698  5|                 meg ily apai gyöngédséggel a remegő és ismeretlen gyermeket?
 699  5|                   irígységgel fogták körül a szerencsés Kolnayt, míg
 700  5|             szobájába és odafönn megállott a sublád előtt. Egy percig
 701  5|                    aztán egyszerre kihúzta a sublád legalsó fiókját...~ ~
 702  5|                sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle lim-lom
 703  5|             pamutdinnyék, likőröskészletek a különböző névnapokról, régi
 704  5|           lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, egy kopott, szattyánbőrből
 705  5|        megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika professzora álmodozva
 706  5|                    álmodozva lapozza végig a régimódi, megfakult arcképeket.
 707  5|                 láttára:~ ~- Haller Ida!~ ~A kép egy tizenötéves, kissé
 708  5|                    jóindulatu kék szemmel. A gyermek oly bájosan nézett
 709  5|                    tanár úr végigsimította a homlokát... És ekkor úgy
 710  5|                 úgy tetszett neki, hogy az a tizenhat év, mialatt másfélezer
 711  5|                    köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras pillantásától...~ ~
 712  5|                   ugyanis eszébe jutott az a tizenhat év előtti nyári
 713  5|                    előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott
 714  5|                   Veszprémbe s egy délután a negyedik malom előtt találkozott
 715  5|                    malom előtt találkozott a vajaskenyeret majszoló Haller
 716  5|                    sohase megy férjhez... „A lemondásnak és az emlékezetnek
 717  5|             Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból, de nagybátyja,
 718  5|             szemináriumból, de nagybátyja, a veszprémi kanonok, gyorsan
 719  5|                     gyorsan visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a
 720  5|                    visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán
 721  5|                   a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán és Haller Idától
 722  5|                egyszerü arcképnél, amelyet a leány, búcsúzáskor, a kezébe
 723  5|              amelyet a leány, búcsúzáskor, a kezébe adott. De a keserűszívü,
 724  5|            búcsúzáskor, a kezébe adott. De a keserűszívü, korosodó piarista
 725  5|                 képviselte az ifjuságot és a poézist... „Mit csinálhat
 726  5|                 gondolta magában némelykor a rendház boltívei alatt,
 727  5|               utóbb visszatette az albumot a sublád fiókjába és az ablakból
 728  5|                  ablakból félórán át nézte a piarista-kert sárguló falombjait,
 729  5|          beleolvadtak az alkonyi ködbe... „A Haller Ida fia” susogta
 730  5|                  hiszem, boldog lennék, ha a gyerek piros ajkát megcsókolhatnám...~ ~-
 731  5|                 Szedenich tanár úr, miután a boldog Györgyöt almával
 732  5|        aranymetszéses könyvek közt, melyek a tanár asztalán feküdtek.
 733  5|                feküdtek. Sokáig csend volt a szobában, de végtére a főtisztelendő
 734  5|                volt a szobában, de végtére a főtisztelendő megszólalt.
 735  5|                 szomoru kis arcát szeliden a tanár felé fordította:~ ~-
 736  5|            anyuskám halála előtt...~ ~Mint a sebzett vad, úgy ugrott
 737  5|                 Szedenich főtisztelendő úr a gyermek szavára. És egész
 738  5|           főtisztelendő úr ekkor leroskadt a karosszékbe, szemét fátyol
 739  5|                   vad erővel vonta magához a megdöbbent gyermeket. És
 740  5|             csöndben össze-vissza csókolta a György ajkát, miközben leomló
 741  5|                    miközben leomló könnyei a gyermek rózsás arcocskáját
 742  6|         Csillagsugaras nyári éjszaka volt, a közeli fürdőből csapatostul
 743  6|                   csapatostul rándultak ki a vendégek a szomszédos báróék
 744  6|                    rándultak ki a vendégek a szomszédos báróék parkjába,
 745  6|                mégsem volt oly türhetetlen a forróság, mint a völgykatlanban
 746  6|               türhetetlen a forróság, mint a völgykatlanban meghuzódó
 747  6|                   meghuzódó villák között. A park lenyulott a vízpartra,
 748  6|                   között. A park lenyulott a vízpartra, ahonnan friss
 749  6|                    friss szellő suhant föl a mélyen hallgató tölgyekig,
 750  6|                 hallgató tölgyekig, melyek a kis tornyos kastélyt körülvették.
 751  6|                    senkinek sem volt kedve a lefekvéshez, a lányok álmodozva
 752  6|                  volt kedve a lefekvéshez, a lányok álmodozva nézték
 753  6|                    lányok álmodozva nézték a tavon reszkető holdvilágot,
 754  6|          szentimentális verseket szavaltak a nyári éjszaka szépségeiről.
 755  6|                  annyira messze estek most a nagyváros banális lármájától!
 756  6|                   Mintha nem is ugyanabban a világban éltek volna, a
 757  6|                    a világban éltek volna, a fák között, a lejtős domboldalon,
 758  6|                 éltek volna, a fák között, a lejtős domboldalon, villamos
 759  6|                   illatos üzenetet küldtek a távolról csacsogó hullámoknak.
 760  6|             távolról csacsogó hullámoknak. A lármás budapesti asszonyok
 761  6|              asszonyok megilletődve nézték a homályos kastélyt, mely
 762  6|                    gondosan el volt rejtve a viruló fák sűrűjében, a
 763  6|                    a viruló fák sűrűjében, a férfiak pedig irígykedve
 764  6|                 pedig irígykedve beszéltek a kastélybeli uraságokról,
 765  6|         angolizlésü amatőr, aki naphosszat a könyvei és a ritkaságai
 766  6|                    naphosszat a könyvei és a ritkaságai közt pepecsel -
 767  6|                   hivatalnok. - Egy időben a Házba is beválasztották,
 768  6|                annyi esze, hogy ott hagyta a politikai cirkuszt. Régebben
 769  6|                gyakran reggeliztünk együtt a kioszk ákácai alatt, de
 770  6|               vonult vissza, hogy teljesen a gyüjtő-szenvedélyének élhessen.~ ~
 771  6|          gyüjtő-szenvedélyének élhessen.~ ~A kis kastély emeleti szárnyában
 772  6|               kigyulladt két gyertyaláng s a parkból tisztán lehetett
 773  6|             parkból tisztán lehetett látni a két fiatal bárókisasszonyt,
 774  6|             szalagos éjjeli pongyolájukban a fekete zongora körül foglalatoskodtak.
 775  6|                    körül foglalatoskodtak. A fürdőközönség jól ismerte
 776  6|                  fürdőközönség jól ismerte a két rózsásarcu babát, akik
 777  6|         kíséretében mindennap megfordultak a fürdői sétatéren. Látszott
 778  6|                   az aranyszőke hajából és a szalagjuk csokra ellen is
 779  6|          kifogásokat emelni. Az asszonyok, a született esztétikusok,
 780  6|          esztétikusok, gyönyörködve nézték a két viruló teremtést, akikről
 781  6|                  idetévedt úrfi álmodozott a kánikulás napok unalmában.
 782  6|                  Ella baronesz fölnyitotta a zongorát s a következő percben
 783  6|                   fölnyitotta a zongorát s a következő percben egy édes
 784  6|              keringőmelódia lopózott végig a szunnyadó fák között.~ ~-
 785  6|               izlésük van, - mondta valaki a parkban sétáló vendégek
 786  6|                  fölkelnek az ágyból, hogy a zongorát gyötörjék.~ ~-
 787  6|                ezeknek egyéb gondjuk, mint a mulatság! A sors egy édes
 788  6|                  gondjuk, mint a mulatság! A sors egy édes meseországgal
 789  6|              gyötrelmes földi életben...~ ~A keringőt jókedvü operette-áriák
 790  6|             operette-áriák váltották föl s a nyaralók kissé irígykedve
 791  6|                    kissé irígykedve néztek a kivilágított ablakokra...~ ~ ~
 792  6|              kivilágított ablakokra...~ ~ ~A kastélyban korán feküdtek
 793  6|              borongós hangulat uralkodott, a báró szótlanul szívta a
 794  6|                    a báró szótlanul szívta a szivarját, később pedig
 795  6|                 künn állott az erkélyen... A tavat nézte, meg a park
 796  6|             erkélyen... A tavat nézte, meg a park platánjait... A két
 797  6|                   meg a park platánjait... A két leány egy darabig még
 798  6|                   mellett, de mikor Miska, a báró volt huszár-inasa,
 799  6|                utolsó tányért is leszedte, a missz fölállott az asztal
 800  6|                   kell talpon lennünk...~ ~A bárókisasszonyok tehát elbúcsúzkodtak
 801  6|                 kilenc felé már bevonultak a hálószobájukba. A jó Isten
 802  6|               bevonultak a hálószobájukba. A jó Isten tudja, hogy min
 803  6|            mindegyikőjük ébren virrasztott a sötétségben. Körülbelül
 804  6|            történik holnap?~ ~- Tudom.~ ~- A kétórai vonattal utazni
 805  6|                 intézetbe visznek, amelyet a nagyapánk alapított. De
 806  6|                    nagyapánk alapított. De a szegény apa...~ ~- Hát ő
 807  6|                   Hát ő mit fog tenni?~ ~- A jó Isten tudja. Szomszédunk,
 808  6|                    jószágigazgatónak hívja a birtokára.~ ~- Így hát a
 809  6|                   a birtokára.~ ~- Így hát a kastély...~ ~- Biz az volt-nincs.
 810  6|               volt-nincs. Itt valószínüleg a Rozenberg-kisasszonyok fognak
 811  6| Rozenberg-kisasszonyok fognak aludni, mert a birtok mindenestül a volt
 812  6|                  mert a birtok mindenestül a volt bérlőnk kezére kerül.~ ~-
 813  6|                  vissza többé?~ ~- Soha!~ ~A két leány csöndesen zokogni
 814  6|                 mindez?~ ~- Azt nem tudom. A missz azt mondja, hogy apa
 815  6|                  váltót írt alá.~ ~- Mi az a váltó?~ ~- Nem tudom, hogy
 816  6|         történeté-ben olvastunk: szerződés a pokolbeli sátánnal.~ ~Ella
 817  6|                  Ella ijedten húzta magára a paplant, de néhány perc
 818  6|                  eladnak?~ ~- Mindent.~ ~- A könyvtárt is?~ ~- Persze.~ ~-
 819  6|                         Azokat is.~ ~- Meg a képeket, a szobrokat, a
 820  6|              Azokat is.~ ~- Meg a képeket, a szobrokat, a zongorát?~ ~
 821  6|                    a képeket, a szobrokat, a zongorát?~ ~Az utolsó szónál
 822  6|               majdnem sírva ismételte:~ ~- A zongorát is eladják?~ ~-
 823  6|                 bánatosan.~ ~Jó ideig mind a ketten hallgattak, végre
 824  6|                  kellene játszanunk azokat a darabokat, amelyeken valamikor
 825  6|              lehetne az? - kérdezte halkan a testvérétől.~ ~- Vegyük
 826  6|                       Vegyük föl csöndesen a reggeli pongyolánkat és
 827  6|           pongyolánkat és gyujtsunk lámpát a szalonban...~ ~- Várjon
 828  6|               kémlelődre figyelni kezdett. A ház belsejében semmi nesz
 829  6|                 nesz se hallatszott többé. A két leány magára vette a
 830  6|                   A két leány magára vette a délelőtti csipkeruháját
 831  6|                topánkájában végiglopódzott a sötét folyosó szőnyegén.
 832  6|                     Öt perc mulva már mind a két ezüstgirandole égett
 833  6|                   két ezüstgirandole égett a szalonbeli zongorán...~ ~
 834  6|                   zongorán...~ ~Ella leült a zongora mellé és álmodozva
 835  6|            játsszam?~ ~- Játssza el azokat a darabokat, amelyekre legjobban
 836  6|             mulattunk valaha...~ ~- Akarja a tánciskolabeli menuettet?~ ~-
 837  6|                   menuettet?~ ~- Igen...~ ~A kis baronessz belecsapott
 838  6|                  kis baronessz belecsapott a billentyükbe s a szalonon
 839  6|               belecsapott a billentyükbe s a szalonon végigcsendült a
 840  6|                   a szalonon végigcsendült a régi rokokó-melódia, melyen
 841  6|                  csak egyszer volt nyitva! A menuettet azon a felejthetetlen
 842  6|                   nyitva! A menuettet azon a felejthetetlen estén játszották,
 843  6|                    estén játszották, mikor a vidék valamennyi rózsásarcu
 844  6|                      El fogom játszani azt a keringőt, amit a huszárok
 845  6|              játszani azt a keringőt, amit a huszárok majálisán táncoltunk...~ ~
 846  6|             táncoltunk...~ ~Mici lesütötte a szemét; eszébe jutott a
 847  6|                    a szemét; eszébe jutott a pompás délután, mikor a
 848  6|                    a pompás délután, mikor a hadgyakorlatra összegyült
 849  6|               lampionos majálist rendeztek a kastély angolkertjében.
 850  6|                    kastély angolkertjében. A városból cigányzenét hoztak
 851  6|             városból cigányzenét hoztak és a filagóriában meg a kastély
 852  6|               hoztak és a filagóriában meg a kastély terraszán pezsgő
 853  6|                    komoly férfiakkal; Mici a feketearcu Köd kapitánnyal,
 854  6|           feketearcu Köd kapitánnyal, Ella a pelyhes állu Turn-Schneckensdorf
 855  6|             Turn-Schneckensdorf herceggel, a hadapróddal. Kis naplókönyvük
 856  6|                 tudott volna mesélni arról a juliusi délutánról! Ella
 857  6|                Ella akkor este írta le ezt a mélyértelmü axiómát: „Kolostorba
 858  6|               axiómát: „Kolostorba vonulni a legnagyobb boldogság lehet,
 859  6|                 lehet, de azt hiszem, hogy a férjhezmenés se kellemetlen...”~ ~
 860  6|                  csillogó tekintettel dőlt a zongorának, aztán a szemét
 861  6|                   dőlt a zongorának, aztán a szemét lehunyva susogta:~ ~-
 862  6|               susogta:~ ~- Most játssza el a második négyest, amit a
 863  6|                    a második négyest, amit a jászabonyi pikniken táncoltunk...~ ~
 864  6|                   pikniken táncoltunk...~ ~A szalonból operettáriák suhantak
 865  6|                   operettáriák suhantak ki a szeliden szendergő platánok
 866  6|             szendergő platánok közé és míg a budapesti asszonyok irigykedve
 867  6|            asszonyok irigykedve néztek föl a kivilágított ablakokra,
 868  6|                    kivilágított ablakokra, a Mici rózsás arcocskája kigyulladt
 869  6|               rózsás arcocskája kigyulladt a visszaemlékezés lázától.~ ~-
 870  6|                  lázától.~ ~- Emlékszik... a piknik után éjjeli zenét
 871  6|                olaszországi rózsákból...~ ~A park fái között most már
 872  6|             hajnali szellő lopózott végig, a víz fölött kipirult az ég
 873  6|                  nyári hajnal volt, mintha a földön nem is lenne egyéb,
 874  6|                    még egyszer eljátszotta a bánatos népdalt, amely édesanyjukat
 875  6|           virágszál is...~ ~Miért szerette a sírbatért szép asszony ezt
 876  6|                 sírbatért szép asszony ezt a szomoru nótát? Talán az
 877  6|                 valami összefüggésben volt a dal melankolikus szövegével?
 878  6|                   melankolikus szövegével? A két kis leány csak azt tudta,
 879  6|                  és Mici most megcsókolták a zongorát, melynek utolsó
 880  6|               utolsó akkordja is elveszett a fák között. És míg az ébenfafödél
 881  6|                mindörökre eltakarta előlük a zongora billentyüit, talán
 882  6|       harmóniájának, ezüstös kacagásuknak, a havas téli esték és az illatos
 883  6|            poézisének immár örökre vége... A parkon túl, ahonnan még
 884  6|                    parkon túl, ahonnan még a kastély tornyát se lehet
 885  6|              tornyát se lehet látni többé, a piszkos, az önző, a rút,
 886  6|                 többé, a piszkos, az önző, a rút, a hazug élet kezdődik...
 887  6|                   piszkos, az önző, a rút, a hazug élet kezdődik... És
 888  6|                   így szól hozzájuk, amint a folyosón eltünnek: Ti jó,
 889  7|                                            A püspök halála.~ ~Verőfényes
 890  7|               halála.~ ~Verőfényes délben, a rezidencia nagy hálótermében
 891  7|             Ragyogó napsugár aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság
 892  7|                   meg a vár szürke házait, a szentháromság szobrai csillogtak
 893  7|           szentháromság szobrai csillogtak a déli verőfényben s a várhegy
 894  7|            csillogtak a déli verőfényben s a várhegy meredek oldalát
 895  7|                  az üde májusi zöld. Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban,
 896  7|                     elhagyatott zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei
 897  7|                    örülni látszott minden; a nagyprépost háza fölött
 898  7|                  az allegorikus istenszem, a szeminárium táján egy világos
 899  7|               illat és ragyogás közepette, a május gyöngyvirágos levegőjében,
 900  7|                   az agg egyháznagy, várva a halált, amelynek szárnycsattogását
 901  7|                 érezte.~ ~Egy-két kanonok, a jámbor, kéköves canonicus
 902  7|                   magister sopánkodva járt a palotában ki és be. Az öreg
 903  7|                     Az öreg Szabó Benedek, a püspöki helynök, aki már
 904  7|             vezette az egyházmegye ügyeit, a szentszéki irodában komoly
 905  7|                 tanácskozásokat folytatott a szemüveges püspöki titkárral.
 906  7|              szemüveges püspöki titkárral. A Szentháromság-téren néhány
 907  7|              néhány kiváncsi ember bámulta a kastély elzárt ablakait
 908  7|                  kastély elzárt ablakait s a gimnazista deákok hazafelé
 909  7|              megállottak az útjokban. Lenn a piacon, a kereskedők boltjaiban
 910  7|                   útjokban. Lenn a piacon, a kereskedők boltjaiban s
 911  7|                    kereskedők boltjaiban s a kis kofasátorok alatt sajnálkozva
 912  7|                alatt sajnálkozva suttogták a nevezetes hírt: haldoklik
 913  7|                  nevezetes hírt: haldoklik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött,
 914  7|                hírt: haldoklik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött, beteges
 915  7|             jóformán ismeretlen volt ebben a vidéki városkában, hol utolsó
 916  7|                 utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség középpontja
 917  7|                   püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns palota
 918  7|                  amely messze kiemelkedett a vár romantikus sziklái fölött,
 919  7|              romantikus sziklái fölött, de a kegyelmes úr, amíg szívbaja
 920  7|                   itt évenkint pár napot s a városka lakóit nem igen
 921  7|                  igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat, akikhez
 922  7|             majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt be
 923  7|                 alatt be szokott látogatni a titkárjával.~ ~Évenkint
 924  7|                    volt itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság
 925  7|                     mint a két főünnepen s a lakosság előtt szinte misztikus
 926  7|                 misztikus színben tünt föl a püspök, aki mint valami
 927  7|                 husvétkor látták őt, midőn a fényes püspöki fogat, a
 928  7|                    a fényes püspöki fogat, a bakon a kávészínü inassal,
 929  7|              fényes püspöki fogat, a bakon a kávészínü inassal, robogva
 930  7|               inassal, robogva kanyarodott a székesegyház kapuja elé
 931  7|                  székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult
 932  7|                    áldást osztva vonult be a szentélybe, hogy pár perc
 933  7|               harangzúgás közt kerülje meg a biboros baldachin alatt
 934  7|                    biboros baldachin alatt a szentháromság magasra kiemelkedő
 935  7|                    egy-egy ebédet, amelyen a város előkelőségei: a kanonokok,
 936  7|              amelyen a város előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott
 937  7|                generális, az öreg főispán, a törvényszéki elnök, s az
 938  7|        notabilitások évente megjelentek, s a kis székváros mitsem élvezett
 939  7|                  székváros mitsem élvezett a püspöki luxus fényéből,
 940  7|               püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, mely a piacon
 941  7|                mint a pompás fogatot, mely a piacon át olykor-olykor
 942  7|                    piacon át olykor-olykor a vasuti állomásra robogott.~ ~
 943  7|               vasuti állomásra robogott.~ ~A szegény püspök haldoklott.
 944  7|                    még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon
 945  7|           elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon összebujnak az
 946  7|          folyosókon összebujnak az inasok. A kulcsárné még most is vígan
 947  7|                  épp olyan rendesen kiadja a szükségeseket, mint tegnap,
 948  7|                 mint nyolc éve már, amióta a kegyelmes úr szolgálatába
 949  7|                   úr szolgálatába fogadta. A pincemester ma is lebaktat
 950  7|                 pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel az ebéd
 951  7|                zavarja meg különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó
 952  7|              különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó perceit éli.
 953  7|                 püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges gépezet
 954  7|            költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők
 955  7|                 mozog; a kerekek forognak, a küllők működnek, de ama
 956  7|                megáll, mozdulatlanná lesz; a konyhákat becsukják, a kapus
 957  7|                     a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat varrni
 958  7|                kapus naphosszat varrni fog a páholyában s odafönn az
 959  7|             emeleten mélységes csend borul a nagy termekre, amelyekből
 960  7|                   minden élet kihal. S ezt a nagy változást csupán két
 961  7|                  pohárka tokaji bor; mivel a szegény püspöknek két hosszu
 962  7|                   csésze teáért fütik most a konyhák nagy tűzhelyeit,
 963  7|                    inas ezért jár-kel most a folyosókon, a pincemester
 964  7|                 jár-kel most a folyosókon, a pincemester ezért csapolja
 965  7|             pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, mert
 966  7|                   mindez egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé,
 967  7|                  kanálnyi tea mellé, amire a püspöknek szüksége van.~ ~
 968  7|                  püspöknek szüksége van.~ ~A szegény püspök haldoklik.
 969  7|                  utoljára függeszti szemét a mennyezet barokk-cifrázataira,
 970  7|                 vagy három teremmel odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában
 971  7|                    lázas szemlék tartatnak a nagy püspöki gyűrűk, az
 972  7|             aranyos egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek
 973  7|                  közeli pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog nyomni
 974  7|                    az elhagyott termekre s a temetési előkészületek megkezdődnek.
 975  7|           előkészületek megkezdődnek. Mert a kamarás úr, aki ez esetben
 976  7|                 kamarás úr, aki ez esetben a rokonságot képviseli, kitünően
 977  7|            kötelességeket ró az emberre az a körülmény, ha a kegyelmes
 978  7|                 emberre az a körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre
 979  7|               nagybácsi örökre búcsút mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~
 980  7|           javadalmaknak.~ ~Haldokolva bár, a szegény egyháznagy még fölveszi
 981  7|                 meggyón, megáldoz, mielőtt a nagy útra megindulna. Ime,
 982  7|                    az öreg Albonics Lázár, a káptalan legöregebb kanonokja,
 983  7|                  kanonokja, most hagyta el a hálótermet s szomorúan halad
 984  7|                    s szomorúan halad végig a szőnyeges folyosón, hol
 985  7|               szolgálatnak vége szakad?”~ ~A szentszéki iroda világos
 986  7|                    ama fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog!
 987  7|                  katonás írásával legfölül a tábornok jegyzi föl a maga
 988  7|             legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s a
 989  7|                    a maga olaszos nevét, s a főispán olvashatatlan manupropiája
 990  7|                sikerült névaláírás díszíti a violába játszó kartonpapirt.
 991  7|                    kartonpapirt. S mialatt a titkárral - aki e percben
 992  7|           megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük benne lesz holnap
 993  7|                    benne lesz holnap abban a hirlapi referádában, mely
 994  7|                  hirlapi referádában, mely a szegény püspök állapota
 995  7|                  felől megjelenik. Ezekből a cikornyás aláírásokból nem
 996  7|                 cikornyás aláírásokból nem a részvét beszél, ezek egyszerűen
 997  7|                    beszél, ezek egyszerűen a riporterek kedvéért iródnak
 998  7|          ceruzájukkal pontosan megjelennek a püspöki palotában!...~ ~
 999  7|                    püspöki palotában!...~ ~A szegény püspök haldoklik.
1000  7|                    püspök haldoklik. S míg a kopasz megyei főorvos, a