Rész

 1  1|   gyémántos gyűrűket hordott, mint maga az uralkodó fejedelem. Menj,
 2  2|       vélte, ahogy az Ur egyenkint maga elé idézi az egyház e kőszívü
 3  2|        előre?”...~ ~A csacsi, mely maga is álmos volt kissé, alkalmasint
 4  2|          erdőségben, s azt hiszem, maga is elbóbiskolt ezen az ismert
 5  2|        előre, Stella!~ ~A jó állat maga is ezt akarta, s amennyire
 6  2|             nem lehetett más, mint maga az ördög, aki ily módon
 7  2|          egyetlen jelt sem hagyott maga után, mely bizonyossá tegye,
 8  3|   főszakács, aki kuktai minőségben maga mellé fogadta, igazi jóakarattal
 9  3|            természetü férfiu volt, maga elé citáltatta a gőgös konyhai
10  3|            féltékenyebb volt, mint maga a gvárdián, egy nap szégyenszemmel
11  5| főtisztelendő úr, - Kolnay György, maga most szépen el fogja ismételni...~ ~
12  7|            a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s a főispán
13  7|           kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével,
14  9|          Hiszen Budapest is szép a maga ragyogó téli pompájában!
15  9|          Budapesten, ahol minden a maga egyhangu programja szerint
16  9|       kopaszfejü megyei fizikus, a maga csontfejü botjával belépett,
17  9|   példányát, hogy tovább vihessük. Maga az előfizetési ár nagyon
18 10|            szegénye könnyet ejt. A maga korában talán hetedhét vármegyében
19 10|           öné. És öné minden, amit maga körül lát: a kastély, a
20 10|      kérdezze... Egy álom vagyok a maga egyhangu életében, mint
21 10|            egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az enyémben...
22 10|      enyémben... Tatjána vagyok, a maga kicsiny Tatjánája, akiről
23 10|       Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre az
24 12|              Mikor a lakáj betette maga után az ajtót, Sauters ezt
25 12|             hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a
26 12|     Willybe.~ ~- Adél nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s
27 12|       igazi férfiak akarata előtt. Maga sem tudta volna megmondani
28 12|            zöldessárga szőlőből, s maga is ivott egy gyűszűnyit
29 13|           a végét: ez az eset se a maga hóbortos elméletét igazolja.
30 13|       lázasan írt, s másnap délben maga adta föl elbeszélését a
31 14|            egy percig elvonultatta maga előtt a foyer prémekbe és
32 14|           fölsóhajtott.~ ~- Jávor, maga nagyon udvarias, de szemtelenül
33 14|            a gondviseléstől...~ ~- Maga aztán csinos kis karriért
34 14|        tizenöt esztendő csak álom: maga meg mindig diák, én pedig
35 14|                Szent Isten, Jávor, maga megijeszt... Ha a sejtelmem
36 14|     egészen másutt járt: odabenn a maga kis szalónjában, ahol egy-egy
37 14|   félhomályban, egy boldog fickó a maga kicsike kezét csókolja...
38 14|  vallomásait meghallgassam... Amíg maga a féltékeny szerelmes kínszenvedéseit
39 14|          nem gondoltam volna, hogy maga is ennyire félreismer...~ ~
40 14|          erővel, de bizonyos, hogy maga az én szememben a legvonzóbb,
41 14|             Jávor tanár legalább a maga elfogultságában, így képzelte...
42 14|                 Jávor tanár sokáig maga elé meredt, aztán közelebb
43 15|         juthatott az a badarság... Maga lenne a feleségem, maga?...
44 15|            Maga lenne a feleségem, maga?... És én még ellágyulva
45 15| sóhajtozgattam az arcképéhez, amíg maga türelmetlenül várakozott
46 15|  ostobasága mellé kitünően illik a maga üressége és hiúsága...~ ~
47 15|           leányos pompájában látta maga előtt a kis Terkát, akinek
48 16|             folyékony vasat nézte, maga is olyan volt, mint valami
49 16|         nagy leány leszel, aki már maga is meg tudja különböztetni