Rész

 1  1|        tudom, emlékeznek-e önök a jó Szilveszter testvérre, akit
 2  1|   csillagokat. Elképzelhetitek-e, jó emberek, milyen rettentő
 3  1|          kappannal, minden átalag jó borral közelebb visztek
 4  2|          te még hiszel az emberek jó szívében?~ ~Mert a szentséges
 5  2|          szentséges állat, mely a jó atyák részére ajánlotta
 6  2|          S nagy elkeseredésében a jó fráter elbúsulva lógatta
 7  2|           önfeláldozó szolgáiról? Jó atyám, ne büntesd meg őket
 8  2|         villám tette ragyogóvá. A jó fráter, aki épp az elitéltek
 9  2|          aztán előre, Stella!~ ~A jó állat maga is ezt akarta,
10  2|     Kétségbeesve ügetett tovább a jó csacsi, s ime, ahogy az
11  2|             Oh, szent atyám, minő jó dolguk van ezeknek a pogányoknak!~ ~
12  2|           Mindezek valamennyien a jó tisztelendőre bámultak,
13  2|     suhogtatta, a fiu vállán át a jó Szilveszter nagy vörös kezeit
14  2|  vétkeimet, szent atyám?~ ~Mire a jó Szilveszter, kipirulva,
15  2|    kolostor éjszakai csöndjében a jó Szilveszter óvatosan surrant
16  3| gourmanderia nehéz művészetében a jó atyák mindegyike tökéletes
17  3|         fogadta.~ ~Ám egy éjjel a jó páterek gyanusabb hangokra
18  3|           lehetett volna tenni? A jó páterek ezentúl pamutot
19  3|          mi történt? - kérdezte a jó pap szeliden.~ ~- Óh, tisztelendő
20  3|       megrémült portás odajárt, a jó gvárdián izgatottan járt
21  3|                  Óh, de másnap! A jó atyák nem dörzsölték össze
22  3|  melyeknek kanalazgatása közben a jó atyáknak kivétel nélkül
23  3|          volna maguk elé, mikor a jó atyák bánata felől értesültek!
24  6|   fölállott az asztal mellől.~ ~- Jó lesz lefeküdni, édeseim,
25  6|    bevonultak a hálószobájukba. A jó Isten tudja, hogy min járt
26  6|        Hát ő mit fog tenni?~ ~- A jó Isten tudja. Szomszédunk,
27  6|       Mici baronessz bánatosan.~ ~Jó ideig mind a ketten hallgattak,
28  6|           a folyosón eltünnek: Ti jó, rózsásarcu, buksi, aranyhaju
29  7|           suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” S magukban rögtön
30  9|    közlekedési eszközök helyett a jó ősi alkalmatosság, a zsiráfnyaku
31  9|       szép világ s annak van csak jó dolga, aki megreked egy-egy
32  9|      ritkán láttak mosolyogni s a jó nagymamája minden tréfája
33 11|           egy őszi napon:~ ~- Hát jó, nem fogok többé verset
34 12|          a Zöld hollórend, vagy a jó ég tudja, hogyan hívják
35 12|          valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk el a
36 12|  egymásután. Egyszerre csodálatos jó kedve támadt, a bor fejébe
37 13|      aztán megpróbálta, hogy régi jó számvető létére meg tud-e
38 14|      kerítettek is a számukra egy jó sarokasztalt, pálmák között,
39 14|    lakására, szivarra gyujtott, s jó darabig kóborolt a csillagsugaras
40 15|          női hang így felelt:~ ~- Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk,
41 16|       szótalan fiatalember. Előbb jó ideig ott csavargott a leány
42 16|    látogatója intézett hozzá:~ ~- Jó voltál-e, nem haragítottál-e
43 16|       amint tudod, én vagyok a te jó szellemed...~ ~A Bella szemét
44 16|      kitört az igazi búbánat... A jó szellemének mindent megvallott
45 16|         meg tudja különböztetni a jó cselekedetet a rossz cselekedettől...
46 16|          el, hogy mire tanított a jó szellemed...~ ~Bella e nap
47 16|         aki sírva borult valaha a jó szelleme karjai közé, amikor
48 16|        Hát erre tanított valaha a jó szellemed? - susogta szemrehányólag. -
49 16|       leány lesütötte a szemét, a jó szelleme pedig így folytatta:~ ~-