Rész

 1  1|           többé az országútakon, s az öreg gvárdián a kolostor templomában
 2  1|        Filemon, a Szilveszter testvér öreg csacsija ugyancsak nyujtogatta
 3  2|          üldögélve, melyet a kolostor öreg csacsija csöndes nyugalommal
 4  2|              kövérebb kappant, meg az öreg gróf, aki szekérszám szállíttatja
 5  2|           somlyóhegyi bort. Oh, ha az öreg méltóságos úr nem volna,
 6  2|              amennyi beléd fér!”~ ~Az öreg, megfakult esőernyő mitsem
 7  3|          jelöltjeit hívták meg. De az öreg püspök egy nap örökre búcsút
 8  3|            amíg Ignác, a pincemester, öreg kosarakban cipelte fel a
 9  3|          rémületes dolog volna, ha az öreg helyettes püspök az eset
10  3|                És az ebéd, amelyet az öreg szakácsné föltálalt! Hol
11  4|            üveges kalitkáján belül az öreg Nickelsdorf Antal dolgozik
12  4|                  Pszt, csöndesség, az öreg Nickelsdorf dolgozik!...~ ~
13  4|             izlik a teasütemény.~ ~Az öreg szakács megrémülve ugrott
14  4|          mesélte a többieknek:~ ~- Az öreg, úgy látszik, elaludt. Mozdulatlanul
15  4|               táján megkopogtatták az öreg Nickelsdorf ajtaját.~ ~A
16  4|              képpel ujságolta:~ ~- Az öreg akként jár föl-alá, mint
17  4|               voltak e pillanatban az öreg Nickelsdorfhoz és az ő halhatatlan
18  4|      gombjához közeledett.~ ~S míg az öreg szakács szívdobogva, izgatottan,
19  6|          Isten tudja. Szomszédunk, az öreg porosz katona, jószágigazgatónak
20  6|            téli alkonyatok idején, az öreg francia kisasszony tanította
21  6|               nem hallották, amint az öreg zongora, gyermekségük bizalmas
22  7|            hálótermében haldoklott az öreg püspök. Ragyogó napsugár
23  7|              a palotában ki és be. Az öreg Szabó Benedek, a püspöki
24  7|            nyugalmazott generális, az öreg főispán, a törvényszéki
25  7|              útra megindulna. Ime, az öreg Albonics Lázár, a káptalan
26  7|           harangzugást, az éneket, az öreg címzetes püspök remegő circum-dederunt-ját!...
27  9|             valami muszka poroszló az öreg „London News” fametszetén,
28  9|              a doktor, sőt egy falusi öreg nagynéni is - csakúgy özönlöttek,
29 10|               koszorút egy ismeretlen öreg úr rendelte. Többet a virágos
30 10|               előtt...~ ~ ~Galamb, az öreg táblai elnök, már kora délelőtt
31 10|            Idősb Jobbágy Miklósné. Az öreg úr megdöbbenve nézte a képet,
32 10|      ügyésznek a felesége. Aranyszívü öreg dáma, akiért a környék minden
33 10|               felé, ahol csak egy-két öreg, szótalan kanonok sétálgatott
34 10|          jutott eszébe a kihült szívü öreg embernek? Mit jelentett
35 10|         kastélyban.~ ~- Persze valami öreg satrapáról van szó, ugy-e? -
36 10|             házigazda mosolyogva.~ ~- Öreg satrapáról? Óh, dehogy!
37 10|                ég veled! - susogta az öreg úr álmadozva, amíg a várhegy
38 10|            találni... Pedig a savanyu öreg ember szívében ez a hét
39 11|         kiváncsi tengeri fű...~ ~ ~Az öreg Imreynek, aki valahol a
40 12|           bemutatta a hugainak, s egy öreg, fehérhaju dámának, aki
41 12|                 Óh, persze, hiszen az öreg korhellyel együtt kóboroltunk
42 13|              ahhoz nincs kedvem, hogy öreg koromra referádákat írjak
43 15|               értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes
44 15|           reggelig csatangolt München öreg tornyai és házai között.~ ~ ~ ~
45 16| félbeszakította a patétikusan szavaló öreg urat.~ ~- Hagyd, apám, nekem
46 16|              városban...~ ~S mikor az öreg Fodor rosszalólag rázta